Név: Marcius
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: ismertlen
Külső leírás: Igazán úgy néz ki, mint egy porcelánbaba. Teste túl van a tökéletes esztétikai élményen – már amikor sértetlen. Izmai akárha egy katalógusból lennének, bőre halovány, mint akit nem ért még napfény életében. Megjelenése van, képtelenség figyelmen kívül hagyni őt. Vonzza a tekinteteket, mint lámpafény az éjjeli lepkéket. Pedig nem nagy, sem robusztus alkat, inkább sudár, daliás felépítése van, acéltapintású izmai ellenére, amiket a lehetőségekhez mérten mindig a legelegánsabb ruhák alá rejt el. Mozdulatai finomak, kecsesek, udvariasak, pontosak. Csak semmi feleslegesség. Haja sűrű, mégis puha, az évezredek alatt színekopottá, fehérré vált, s legtöbb közelében tartózkodó ellenállhatatlan vágyat érez a tapogatására. Ugyanakkor arcát is hivatott rejteni a váll alá érő haj, még ha oly bájos, megnyerő arca is van. Fitos orra, lágy arcvonalai, húsos, csókolnivaló ajkai akár lányossá is tehetnék, mégsem hiszi senki annak. Karizmája és lénye árasztja a tesztoszteront, még ha nincs is tisztában vele. Az egyedüli kétélű fegyver rajta a lelkének tükre. Ő állítja, hogy jégből van belül, ezért olyan fagyosak a szemei. Olyanok, mint két kora márciusi reggelen dérbe fagyott vízcsepp. Belenézve az ember fázni kezd, rázza a hideg, és úgy érzi, Marcus átlát rajta. Lénye ettől a két ,,kavicstól” lesz igazán fenyegető, és éreztetik, hogy aki előtt áll az ember, attól jobb távolságot tartani.
Jellem: Ha bármely ismerősét megkérdeznék, hogy Marcius milyen, mint egyformán felelne. Udvarias, mégis rideg. A legnagyobb sértéseket képes rózsaszín masniba csomagolni. Nála a formalitás, az udvariasság mindenekfelett. Amíg hellyel kínál, hideg érdektelenséggel szúr le, és nem érez semmit ezzel kapcsolatban. Ami azt illeti, semmit nem érez. Mindent kiöltek belőle hosszú évszázadokkal, -ezredekkel ezelőtt. Megmaradt a külső, a formalitás, és a megszokás, de ezen túl már nem töri magát. Mély apátia, nemtörődömség és türelem párosult az udvariasság mellé. Nem nézi senki előnyeit, nem érdeklik az anyagiak, elvárásai sincsenek igazán. Van egy piciny udvarias-mosolya, amitől ugyan lúdbőrözést vált ki a környezetében lévőkből, de ennél több emóciót nem tud kipréselni. Igen lojális tud lenni, és értékeli a maga módján az élet apró csodáit. Erkölcsei ugyan elég labilisak, és nincsenek szabályai, legalábbis amik őt korlátoznák, ám a hazugságnál semmi sem tudja jobban irritálni. S bár durván őszinte, az előadásmódjában semmi kivetnivalót nem találni, így haragudni sem lehet rá igazán. Nem lehet rá számítani, nem épp az az alkat, akit meg lehet akármivel is bízni.
Élettörténet: Az első emberekkel együtt jelentek meg az első démonok, szörnyek, angyalok és szépek. És elkerülhetetlen volt a Marcius-féle hibrid megszületése is. Nem családban nőtt fel, hiszen a fajok közti viszály szétszakított fajokat, és családokat egyaránt. Fogantatása teljes homály, ám vére a legtöbb természetfeletti lényre halálos volt, így nem is díjazták, hogy megszületett. Szülei féltek tőle, csendes, túl nyugodt gyermek volt, így az emberekre bízták, akik eleinte féltek tőle, de nem bizonyult ártalmasnak, így kísérletezni kezdtek vele. Segítségével harcba szálltak a természet csúf torzszülöttei ellen, és Marcust hét lakat alatt, elzárva tartották pincék mélyén, ő pedig nem bánta, amíg nem bántották. Egymás után szöktették őt a hataloméhes figurák, ő pedig közben erősödött, nőtt, és hiába korlátozták, tanult. Ijesztő gyorsan, túl előrehaladottan a korához, és a korhoz képest, amiben élt. Rá kellett jönniük, hogy hiába is akarják megölni, képtelenek rá. Nem hatottak a varázsigék, ha megölték, feltámadt, és az akkoriban rettentő szélsőséges fiú iszonyatos bosszút ált. A természet elemei egyáltalán nem érdeklik őt, látszólag meghalódni sem akar. Él a világba, teljesen egyedül, átélt már minden emléket, minden érzést, és tapasztalatot, amit a világ nyújtani tud neki. Mivel megölni nem tudták évmilliókon át, ő sem tudja magát megölni. Úgy véli, kutatásai eredményeképpen legalábbis, hogy ő egy olyan valami, aminek sosem kellett volna megszületnie. A tökéletes szörny, fegyver, mégis gyönyörű, és az emberek fejet hajtanak neki félelemből, vagy tiszteletből. S talán pont ezért, amíg nem születik hozzá hasonló, addig élni fog, hogy a természetet kiegyensúlyozza. Kiégett, és elhalványodott, olyan lett, akár a neve, Március. Egyeseknek a tél méregfogát még, a hideg reggeleket, megfagyott tájat, két mozdulat között megdermedt állatokat. Másoknak a tavaszt, a szörnyek halálát, a meleget, a reményt jelenti. Mindenki meg akarja kaparintani, őt pedig sem ez, sem más nem érdekli. Volt már fejedelemnek kijáró státusza, ahol az emberek áldozatokat mutattak be neki és isteniként félték, volt pincében rejlő családi titok, kereskedelmi áru, kényurak rabszolgája, háborúzók titkos fegyvere... És nem csak unja, hogy él.
Hobby: elegáns ruhák hordása, finomságok kóstolása
Foglalkozás: -
Extrák: Vére mérgező minden természetfeletti fajra, ezért is tartják őt. ~ Ha elfogják, nem szökdösős típus. Meghalni nem fog, ideje van, így kivár, és angolosan távozik, ha nem tetszik a környezete. ~ Tudása irtózatos, egy élő polihisztor, aki tényleg ért is mindenhez. Más kérdés, hogy nem túl segítőkész. ~ Ha kínzása túl kegyetlen, (persze csak a véréért) vért könnyezik. Élő lény nem látta őt sírni, nem is tudják, tud-e, így nem tudni, ez mennyire természetes, vagy sem. ~ Eredeti neve Marcius, de lekoptatta az ,,i” betűt belőle. Szerinte a Marcus sokkal megnyerőbb ~ Nem nemzőképes, próbálták vére miatt ,,tenyészteni”, ezekről a korszakokról sosem beszél, csak idegenkedik a nőktől. Igazából jelleméből kiindulva az intimitást csak az udvariasságon belül bírja, sokan ezért aszexuálisnak tartják ~ Nem halt meg belül teljesen, csak belefáradt az életbe. És egy kezén meg tudja számolni, hogy ,,elhidegülése” óta hányan mozgatták meg érzelmeit.
Képinfo: Nem az enyém, nem én rajzoltam (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 10. 29.
|
Státusz: Aktív
|
