Név: Olivier Moonrow (Ray)
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 28
Külső leírás: Magas és nyúlánk, törékeny és megkapó. Legalábbis ezekre az arányokra kell törekednie, mert ez tartozik az imázsába, alapvetően, köszönhetően magasságának, nem kell annyira gebének és gyengének lennie, hogy elérje ezt a hatást, főleg a ráaggatott mindenféle jelmez alól kilátszódva - na meg mert egyedül kell helytállni a színpadon, és így nincs viszonyítási alap igazán, hogy valójában nem is pici. (igaz, ha lelép onnan, és a közönség soraiba lép, ez megszűnik, ám addigra mindig megvan a hatás, és valahogy senki nem azzal van elfoglalva, hogy de valójában milyen magas.) Muszáj is edzettnek lennie a sok fellépés közepette, állóképessége kifejezetten stramm emberkévé teszi. A fellépéseken általában a fantasy-témákhoz illő ruhák mellett parókák is vannak rajta, de a fanatikusabb rajongók tudhatják, hogy az életben rövidebb, fiús fazonú, világosbarna haja van, amit persze ő is zselével szokott feldobni, és kissé extrémebb formába varázsolni. Szeme egész érdekes színű zöld, valahol a kellemes meleget árasztó, természetet az ember eszébe juttató, és a hűvös, mérget és veszélyt sugárzó árnyalat között találhatnánk rá, amelytől egyszerre tűnik még szimpatikusabbnak és rémisztőbbnek, ha az ember valódi szemszínébe tekint, mert igen, sokszor kell kontaktlencsét is viselnie.
Jellem: Mit lehetne róla mondani, épp olyan, mint azok az emberek, akik sikeresek, és elégedettek az életükkel, miközben azt végzik munkaként, ami voltaképp a hobbijuk és legnagyobb szerelmük az életben. Mindig energikus, mosolygós, jól érzi magát a bőrében, és szereti, hogy valóban valami különlegesnek érezheti magát, olyasvalakinek, aki letett az asztalra és ezért kicsit elüt a szürke átlagtól, ő egy szín, egy vibrálás a világban, akit nem lehet csak úgy félretéve elfelejteni, és ha megjelenik, bizony mindenki hirtelen nekiáll a kedvében járni. Mondhatni olyan, mint egy elkényeztetett herceg, amit élvez. Úszik a rivaldafényben, szereti a tömeget, élvezi a koncertjeit, és nem is tud szebbet elképzelni, minthogy a szabadidejében a legújabb albumán gondolkodjon, szövegeket írjon, dallamokon gondolkodjon. Alapvetően nincs sok sztárallűrje, de azért elvár pár dolgot, ha már fellép. A biztonságiakat azzal tudja az őrületbe kergetni, hogy mindig lesétál a közönséghez, és szeret úgy autogramot osztogatni, hogy a rendezett sor, egyebek helyett egyszerűen beáll a fanok közé, nem zavartatva magát és nem törődve vele, hogy ez igen veszélyes. Civilként is szeret bőven egyedül mászkálni, a menedzsere haja szokott is hullni felelőtlenségei miatt. Kifejezetten szeret álomvilágokban barangolni képzeletben, amelyekből dalai születnek, de ehhez szeret inspirációt az utcáról szerezni, és nem, kifejezetten nem szeret mindig csak az élet napos oldaláról mesélni, sokszor keresi meg az árnyoldalakat, öltöztet fel fantasy alakokat emberi tulajdonságokkal, a világ problémáinak burkolt allegóriáivá növelve őket. Szeret jótékonykodni, főleg olyan dolgokhoz járul hozzá, amely másokat a saját jövőjükhöz segítheti közelebb: tehetséggondozás, felzárkóztatás, ilyesmi. Ezt talán egyébként is csinálná, de van egy “sötét” titka, amely nem hagyja nyugodni, és ebben lel megnyugvást a bűntudat elől menekülve. Régi bandájában ő volt az első, akinek “kinyílt” a csipája, és ő volt az első, aki elégedetlenségének adott hangot, hogy nem képes kiteljesedni a bandában, mert az olyan útra lépett, amely nem fért meg az ő zenei ambícióival és stílusával, és volt az első, aki külön lemezt készített, amelynek eredményeképp ma is sikeres, ugyanakkor teljesen szétzúzta a korábbi bandát kiválásával - nem mintha sokáig együtt tudtak volna még maradni, mert senkit nem elégített ki az adott helyzet. Kicsit úgy érzi, az ő felelőssége, hogy a többiek elvesztek a szürke tömegben, pedig mindannyiukat nagyra tartotta egyébként, és nem teljesen érti, miért kerültek a süllyesztőbe. S a bizonytalanság, hogy nem tudja, mi van velük, a mai napig mardossa belülről.
Élettörténet: Olivier félig francia származású anyja révén, aki maga is művészlélek, igaz ő a rajzolás terén elismert, illusztrátorként dolgozik, mondhatni a génjeiben őrzi a tehetséget, az érzékenységet a művészet iránt.Persze ez nem bizonyított de szeretnek ezzel a toposszal élni esetében. Apja is közel áll a művészetekhez képletesen, hatalmas és neves könyvkiadója van,a melynek persze több részüzletága is van, de a fő profilja, amiből indult még a nagypapa idején, könyvkiadó volt. Olivier átlagos kisgyermek volt, persze lehetne mondani, hogy már akkor is kis édes volt, nagyon gyönyörű baba, meg hogy már kicsiként is megcsillogtatta a tehetségét, de ezek mind csak szülői túlzások lennének, normális óvodába járt, normális korban kezdte az általános iskolát, még csak annyira kiemelkedő jegyei sem voltak. Valódi első szárnypróbálgatásai és tehetsége első szikrái középiskolában mutatkoztak meg. Elsőként az irodalom szakkör keretében, ahol tanárát lenyűgözte verseivel, novelláival, majd egy komolyabb országos versenyt is nyert. Bíztatni kezdték ebbe az irányba, de ő ennél többre vágyott, vagy nem is igazán vágyott, egyszerűen ki akarta próbálni, az érzést, hogy milyen, mikor felmész a színpadra, és előadsz valamit, ami a tiéd. Így az egyik iskolai versenyen fellépett az első saját számával. Persze nagyon kezdetleges volt, tele tipikus amatőr hibákkal, de mégis volt ereje, ráadásul a hangja teljesen elvarázsolta az iskola diákjait és tanárait. Ezzel lényegében belekerült egyfajta tehetséggondozásba, az ének tagozat vezetője azonnal kivetette rá a hálóját, és elhalmozta mindenféle zenei témájú versennyel, egész sok helyezést bezsebelt, mire odakerült, hogy beajánlották az egyik stúdióba egy frissel alakuló fiúbandához, és természetesen a formáció producere azonnal lecsapott rá, Olivier elvarázsolta. Ezzel megkezdődött az a karrier, amely máig felfelé ívelő pályán van. A banda jó ideig együtt nyomult, igazi tinibálványok voltak, idolok lettek. Ám itt is elkövetkezett az az idő, amikor - ahogy már korábban írtam - már nem érezte ezt sem elégnek. A zenekar számait ugyan ők írták, de számára olyan egysíkúan minden tuti, minden frankó,mi is frankók vagyunk, macsók, szerelmesek, dögök stb. A témák szerinte sivárak, ő többre vágyott, a dallamok is olyan berögzöttek, semmilyenek lettek, már nem voltak jó csapat, már nem tudták felerősíteni egymás tehetségét, egyszerűen csak gátolták egymást a kibontakozásban. Ebből lett elege, és tárgyalásokba kezdett a menedzserükkel egy saját lemez megjelentetéséről. Igazából nem gondolt arra, hogy ezzel egyúttal ki is fog lépni a bandából rövid úton, tényleg csak egy kis külön kalandozásnak gondolta a dolgot. Ám amikor a többiek megtudták, marni kezdték, még ellenségesebbé vált a viszony, ráadásul a megjelenő mi albuma, ami 4 számot tartalmazott, hatalmas siker lett, míg a banda legújabb albuma lényegében bukásnak számított. Újabb támadások kereszttüzébe került, és úgy döntött, kilép. Akkor úgy gondolta, mikor becsukta maga után az ajtót (igazából bevágta, részletkérdés), hogy soha többé nem fog tudni zenével foglalkozni, és nagyon maga alá került, de másnap felhívta a menedzserük, és felvázolt előtte egy szólókarriert kész reklámtervekkel stb. Nem volt rest, bár nem ment bele mindenbe feltétel nélkül, hiszen már volt bőven tapasztalata ezzel a világgal kapocslatban, de hamarosan megjelent az új, immáron rendes szólóalbuma 17 önálló számmal, amelyet már új művésznevén jegyzett, és a Moonraw orbitális siker lett, másfél éves turnékörutat szerveztek neki a világ körül, s csak ebből az egy lemezéből annyit adtak el, mint a legsikeresebb korábbi három lemezük. Ezzel beindult az az élet, amit most is él, amelyben lényegében teljes kibontakozási lehetőséget kap, amíg hozza az elvárt számokat, fenn van a toplisták élén, és eladható. Márpedig Olivier- Ray ma az egyik legkelendőbb márkanév a kortárs zenei kultúrában.
Hobby: dalszövegírás, világjárás inspirációgyűjtés céljából
Foglalkozás: énekes, dalszövegíró
Extrák: Korábbi művészneve Fil volt, ezzel is rájátszottak a már akkor is meglevő kedves, törékeny, érzelmes imázsra, a Fil - feel összecsengést használva ki. Ám ezt a művésznevét kifejezetten utálta, így mikor szólókarrierbe kezdett, azonnal lecserélte egy szerinte sokkal vagányabbra és hozzáillőbbre, a Ray-re, amely jelenthet sugarat is. Első albuma erre a szójátékra épült, mivel eredeti vezeténevére is rá lehet ezt illeszteni, s az album a Moonray címet kapta, ami fordítható holdsugárnak is, érzelmesebb, líraibb dalokat tartalmazott ez a lemez főleg, a ma is rá jellemző rockos riffekkel és lírai, mégis ennek ellenére sodró és lendületes, magával ragadó zenével. Új neve ugyanúgy hordozza a törékenység imázsát ám ehhez egy kis “messianizmust” is vitt, mert egy sugár mindig kitűnik a tömegből és utat mutat, neki is fénylenie kell a színpadról, akár egy tökéletes szent. Ezért is igyekeznek minden botránytól megvédeni, és amit nem sikerült kivédeni, azt azonnal elfojtják, elmismásolják menedzserei, nagyon vigyáznak a róla kialakult makulátlan képre. *Rauko Avery Casey Robinsonjához
Képinfo: sugar-h (deviantart) (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 10. 28.
2022. 06. 11.
|
Módosítva: 2022. 06. 11. 18:48:18
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
