Név: Anraí
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 516 év
Külső leírás: Lélegzetelállítóan gyönyörű férfi, egyszerűen nem lehet rá mást mondani. A benne keveredő fajok minden szépsége kibimbózott rajta az idők folyamán. Megjelenése szinte nektárként hat a szemnek, körülötte minden, még a gyémánt ragyogása is elsápad, amikor halhatatlan léptekkel szinte átlebeg a küszöbön. Akár a tünékeny délibáb, szikrázó káprázat, az embernek, aki még sohasem találkozott vele, olyan érzése támad, hogy akármelyik pillanatban eltűnhet. Teste törékenynek tűnik, de ezt felételezni hatalmas tévedés. Fizikai, szellemi és mágikus értelemben véve is bivalyerős. Hosszú, régen tejföl szőke, ma már inkább hosszú, fehér haja lágyan omlik hátára. Ritkán fogja össze, szereti, amikor hajába belekap a szél. Hajához hasonlóan bőre is tökéletes és hófehér. Meg sem látszanak rajta az évek, és bár ő sem érti, hogyan, de megúszta az elmúlt évszázadokat sebhelyek nélkül. Szép ívű arcán telt, rózsás ajkai ritkán mosolyognak, és gyönyörű, aranyló szemei még ritkábban szikráznak. Általában lomhán, de „kedvesen”, érdeklődve járatja körbe a tekintetét, és ha ellenségbe botlik lusta pillantása borostánysárgán izzik fel. Fülei hegyesek és nagyok, de annál jóval kisebbek, mint amilyenek lehetnének, hiszen ő félvér. Karmaival, illetve hosszúra hagyott körmeivel ugyanez a helyzet. Körmeit a közhiedelemmel ellentétben nem festeti, természetüktől fogva ilyenek, és teliholdkor, újholdkor, és más időközönként színük változik. Az ékszerekeit mindig váltogatja, hiszen mindegyiket nagyon szereti, mint ahogyan azt egyik fajtájától megszokhattuk, és bizony mindegyiket ő készítette.
Jellem: Komoly, szigorú, következetes férfiú, a látszat nem csal vele kapcsolatban. Az, akinek látszik. A lelke egyenes, gerince sosem ferdült az évek alatt. Ha ő megígér valamit, azt be is tartja, ha veszít, akkor azt emelt fővel teszi, büszkén, és soha, semmilyen körülmények közt sem alázkodna meg senki emberfia előtt, és soha senkit sem támadna hátba, nem rúgna egy földön fekvőbe, még akkor sem, ha legősibb ellenségeiről van szó. Így nézhet ki bármilyen könnyűnek, gyengének és törékenynek, kisugárzása és jelleme miatt inkább egy hatalmas hegyhez, vagy sziklához hasonlatos, ami mindig egy és örök marad, amit a végtelen idő örökké ostromolhat. Nem fut meg semmi elől, nem egy gyáva alkat, de nem is rohan fejjel a falnak puszta vakmerőségből és kivagyiságból. Higgadt személy, aki tisztában van vele, hogy a tetteinek következményei vannak, éppen ezért nem cselekszik meggondolatlanul. Mivel erős, szótlan és komor, ezért sokan félnek tőle, még úgy is, hogy nem is ismerik. Pedig ok nélkül ő nem bánt semmit és senkit. Na jó, néha, illetve elég gyakran rosszul választja meg a hangnemet és a szóhasználatot így sokszor elég bunkóra sikeredik a mondandója, bár nem igazán izgatja, nem szereti a mimóza lelkű ne bánts virágokat. Azt viszont egyenesen gyűlöli, amikor hülyének nézik, hiszen ő mindenről tud (majdnem mindenről), és aranyló szemeivel rögtön felfedezi, ha valami nincs rendben az illetővel, ha titkol valamit. Tekintete nem siklik át a részletek felett, minden apró mozzanatot észrevesz, és hegyes füleivel kihallja a szavak mögött rejtőző hazugságot, a lélek remegését. De nem szól, nem szegi kedvét a vele szórakozó illetőnek, de nem is tesz úgy, mintha semmit sem venne észre. Egyszerűen csak kivár, míg sötét pillantásaival figyelmezteti a vele szórakozót, hogy lebukott. De ez sosem használ, folytatják tovább az üzérkedéseiket, míg ő egyre növekvő indulatokkal várja a tökéletes pillanatot. S abban a pillanatban nincs bocsánat, nincs kímélet. Szabadjára engedi sárkány énjét, és jaj annak, aki ártani akart neki. Rejtőzködni kiválóan tud, hiszen félig ternhtör, a köd gyermeke, ami azt jelenti (sok más egyéb között is), hogy képes először elhalványulni, majd eltűnni. Ezenkívül a megérzései többek, mint tökéletesek. Ösztönösen szinte mindent tud egy ismeretlenről, akivel csak egy másodperce találkozott, az időjárás legkisebb változását is előre megjósolja, s nem tudsz megbújni a közelében, hiszen hallja a gondolataid. De még ha sikeresen nem nyüzsögnek fejedben a gondolatok, ő előle akkor sem lehet menekülni, hiszen érzi, látja az emberek lelkét.
Élettörténet: Arra már senki sem emlékszik hogyan, kitalálni sem igen tudják, hiszen elképzelni is nehéz, de egy aranysárkány és egy ternhtör gyermekeként látta meg a napvilágot Siostra ködös, hideg földjén, sötét határain belül. Aranysárkány apjától örökölte hatalmas fizikai erejét, fehér mágiájának jórészét, és nem utolsósorban aranyló szemeit, s fiatalkorában tejfölszőke koronáját. Külsőre inkább édesanyjára hasonlít. Siostrában soha senkinek sem volt könnyű élete, vagy sorsa. De ezt nem is várta senki egy olyan helytől, ahol a nappalok, mintha rövidebbek lennének, mint bárhol másutt, ahol az égen gomolygó szürke esőfelhők, vagy fehér, hófelhők áthatolhatatlan vastagságúak. A rideg fenyvesek közt ezernyi rémség les áldozatra várva, nincs olyan emberlakta település, ahol ne lenne legalább egy bandita, szélhámos, és a táj sem kedvesebb. Északi királysághoz méltóan a hó és a fagy örök vendég. Így nem csoda, hogy az emberek inkább menekülnek, mielőtt még valamelyik reggel az ő holttestükre esik a felkelő Nap tompa sugara, ha egyáltalán sikerül áttörnie a vastag felhőréteget. De nem volt mindig ilyen, még a minikai zsarnokság előtt pompás ország volt. A déli részeken pillangó mezők futottak végig, a Nort erdőben hatalmas tüzek égtek, hogy a kegyetlen időjárást rengeteg ünneppel tegyék elviselhetőbbé. Persze az ártó varázslények akkor is köztük jártak, akkor is szedtek áldozatokat, de akkor még nem szaporodtak el ennyire. az egész rémálom azután kezdődött, hogy az uralkodó családot kiírtották, és az egyetlen túlélőt, az örököst, elátkozták. Senki sem tudja hol van, de a siostraiak várják vissza, hogy véget vessen a lidércnyomásuknak. Anraí is ugyanígy várta vissza kiskorában, hiszen az anyja és az apja is hitt benne, de így, hogy felnőttkorára sem hallott róla semmit, már el is felejtette. Mondjuk ebben az is hatalmas segítségére volt, hogy már nem ott él. Még kiskorában, édesanyjával és édesapjával elkezdtek kivándorolni az országból az Etheris nevű folyó mentén, de mikor már látták a végcélt, a határnál belebotlottak egy lélekfaló hordába. Sajnos ennyi lélekfalóval egy aranysárkány és egyetlen egy ternhtör nem képes elbánni, legyen bármilyen erős is (ezért is éltek régen törzsekben). Anyja és édesapja azon a napon jobb létre szenderültek, és Anraí is követte volna őket, ha nem jár arra egy fiatal fiú, aki megmenti. Az arany szőke hajú, nála fiatalabb fiú lányegében véve egész bohókás volt, mégis volt valami a tartásában, ami nem engedte meg Anraínak, hogy félvállról kezelje, alábecsülje az idegent. Önkéntelenül is bizalmat szavazott neki, s mivel nem ismerte az országot, így felajánlotta, hogy elkíséri. Ekkor volt Anraí nyolcvan éves, nagyon fiatal (hiszen sokkal lassabban öregszenek, mint egyes lények, ráadásul halhatatlan), és így nehezen tudta feldolgozni azt, hogy szülei már nincsenek az élők sorában. Az aranyhajú idegen nem szólt semmit a kifakadásait látva, azonban Anraí látta a lelkében az együttérzést és a részvétet is, így kicsit jobban megnyílt az idegen táj szülöttének, mint bárki másnak, aki odavalósi volt. Kalandos útjuk végeztével Anraít Lyr meghívta az ő házába, amiről az út végén kiderült, hogy egy hatalmas kastély az, amiről ő úgy gondolta, hogy egy tengerparti viskó (Lyr lelkéből áradt a sós illat, feje tele volt a hullámok zúgásával). Aztán a nála fiatalabb fiú bevallotta, hogy ő bizony uralkodó, ráadásul nem is akármilyen, és arra kérte Anraít, hogy segítsen neki. Legyen az első számú embere, akiben feltétel nélkül megbízhat, legyen a füle, szeme, ha nincs a szárazföldi országában. Így történt az, hogy Anraí élete úgy ahogy nyugodtabb lett, bár amint elfogadta az ajánlatot egy háborúba csöppent. Persze tudott erről a háborúról mielőtt beleegyezett volna a maradásba, hiszen messze földre elment a híre, de még legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ő is a részese lesz. A háború végeztével, ami Lyrnek hála békével zárult, az érintett birodalmak elérték fénykoruk. Ám Anraí soha sem lehet rest, mindig figyelnie kell, mert Lyr kicsit túl könnyen ad bizalmat, annak ellenére, hogy nem hülye. Ráadásul sokszor vállal veszélyes utakat, hiszen Lyr sokszor kéri meg rá, hogy olyan tárgyakat fuvarozzon, vagy olyanokkal tárgyaljon, akik nem a tisztességükről híresek, de neki ez így jó. Ez kell Anraínak különben meghalna az unalomtól. Ha éppen nincs ilyen küldetés, akkor a kastélyban szemezget a helyesebb katonákkal vagy szakácsokkal, vagy azzal, aki éppen megtetszik neki. Mivel nem híve az egyéjszakás kalandoknak, ezért mindig úgy választ, hogy azzal kapcsolatot is próbáljon létesíteni, de sohasem jár szerencsével. Vagy megcsalják, vagy elmennek, vagy csak egyszerűen elmúlik a fellángolás, és a várva várt szerelem nem keresztezi az útját.
Hobby: ékszerek, fegyverek készítése
Foglalkozás: Lyr Eoin Erienn, a vízi sárkánykirály, barátja, legfőbb tanácsadója, udvarának mágusa
Extrák: * Ternhtör (saját kreálmány), más néven a köd gyermeke, vagy ahogyan a szerencsétlen, tudatlan átutazók hívják: ködlidérc. Eredetileg, még az ősidőkben, Siostra földjén (ahová őshonosak) nyughatatlan bolyongó lelkekre vadásztak, akikből az idő folyamán lélekfaló vált volna. De, mint a minikai zsarnokság alatt a legtöbb faj, ők is kezdtek megfogyatkozni, ezért nomád életmódjuk sokan feladták, törzsük elhagyták, és más lényekkel vegyültek. Mára már alig akad pár tisztavérű. A tisztavérűek és a félvérűek, mivel az asszimilálódás óta legfeljebb három generáció született, buzgón ápolják népük hagyományait, más szóval a látványra szép, de minőségre is kiváló fegyverkészítést, illetve az ötvös mesterséget. Ékszereikkel és fegyvereikkel azonban soha semmilyen körülmények között sem üzletelnek és elkészítésük titkába sem avatnak be senkit. Mivel régen bolyongó lelkekkel foglalkoztak, ezért minden tagjuk, legyen fél vagy negyedvérű, látja az emberek lelkét, képes belenézni az egyszerű halandók elméjébe (olyanokéba, akik nem tanultak semmilyen mágiát, amivel ezt kivédhetnék), remek megérzéseik vannak, ösztönösen szinte mindent tudnak egy ismeretlenről, és persze, mint a köd, képesek egyik pillanatról elhomályosodni, majd eltűnni. Ráadásul értenek a fekete mágiához, mivel a nyughatatlan lelkek is azzal támadtak. Erejük is olyan, mint a köd. ehet érzékelni, hogy van nekik, de senki sem tudja megállapítani, hogy mennyi az az annyi. **Anraí képtelen fekete mágiát használni, mivel az ereiben csörgedező aranysárkány vér ezt megakadályozza (ugye az aranysárkányok képtelenek a fekete mágia használatára), szóval Anraí csak felismerni képes ezt a fajta mágiát. ***Nem tud sárkánnyá átváltozni, de amikor használja sárkány erejét, akkor íriszei arany helyett borostyán sárgán szikráznak, világítanak. ****Aranysárkány: jártasak a fehér mágiában, ők a sárkányok mágusai, erejük hatalmas (de Anraíé így sem érzékelhető), általában kerülik az összecsapásokat, pláne a fizikai harcokat és inkább mágiát használnak, de ha arra kerül a sor, akkor kegyetlen harcosok.
Képinfo: A kép nem az enyém, nem én csináltam, csupán illusztráció. (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 07. 29.
|
Módosítva: 2019. 06. 10. 22:04:11
Módosította: Yoshiko
Státusz: Aktív
|
