Név: Arvael Enólien Elluin
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Aya-chan
Kor: 20
Külső leírás: Azt mondják gyermekkorában mindenki szép, főleg a lányok. Bájos mosolyuk és elbűvölő arcuk mindenkit megbabonáz, szinte késztet, hogy csókokkal borítsa be azt. Nos, Enólien nem tartozott a szép kislányok közé… pufók arcocskája volt, szinte mindig pirospozsgás, végtagjai rövidek, szeme beesett és fénytelen. A rosszmájú lányok, akiknek kötelességük volt játszani vele és szórakoztatni, a háta mögött gyakran összesúgtak, hogy olyan, akár egy malacka. Mivel az udvarban semmi nem marad titokban Enólien egy idő után tudta, hogy sokan a szájukra veszik kinézete miatt, de úgy döntött elengedi füle mellett az ilyesmit, hiszen tudta, édesanyja is hasonlóan járt az ő korában. Nem sírt, nem keseredett neki csupán, néha de aztán megemberelte magát s csak, várta, hogy az idő sebes kerekén elhozza végre az ő pillanatait, mikor megmutathatja, hogy királyi vére benne is legalább ugyan annyi szépséget, kellemet és eleganciát hordoz, mint anyjában vagy unokatestvéreiben. És nem kellett olyan sokat tűrnie… tizenhárom-tizennégy éves korára teste változni kezdett. Hirtelen megnyúlt, idomai kerekdedek lettek, elkezdte elhagyni a gyermekkorral járó védjegyit. Arca hosszúkásabbá vált, bőre bársonyosan puha és fehér lett, halovány szőke loknijai is megnőttek s lassan egyenessé váltak haja dússágától, szürkéskék szemei pedig ragyogni kezdtek, mintha maga a nap adná meg annak különleges csillogását. Alakja karcsú és hajlékony lett, mint a bambusz, melyet a szél kedvére fújdogálhat. Örült a változásnak, így ruhatárát fokozatosan megújította. A vállrészek lejjebb kerültek, a dekoltázs mélyebb lett, az anyag simulékonyabb, s kedvence a csipke is több helyet kapott. Tartása már nem azt mutatta, hogy szeretne elbújni, elmenekülni a vizslató tekintetek elől, immár kihúzta magát és büszkén viselte címét s nevét. Mire nagykorúvá érett, szépsége kiteljesedett s férfiak sokasága bókolt, hajlongott előtte, kért tőle audienciát csak, hogy egy perc elejéig is, de lássa a hernyóból vált meseszép pillangót. Arcán mindig mosoly ül, hol széles vigyor hol visszafogott bűbájos mosoly, mikor mit engedhetett magának.
Jellem: Maga a tökéletesség mintaképe. A hiba nincs a szótárában, maximalista, hiszen gyermekkorában „szépségét” tudással próbálta ellensúlyozni és ezt a jó szokását a mai napig megtartotta. Kiváló beszélgetőpartner, gyors észjárása végett könnyedén ért meg mindenkit, egy pillanat alatt bele tud olvadni az adott szituációba, ám beszédje mindig is kimagaslik már-már költői szókincsével, gyakran használ alliterációkat és hasonlatokat, legyen szó akár politikáról akár egy sütemény ízes ízéről. Imádja a művészeteket, szobrászat, festészet, költészet és persze a zene mind közel állnak hozzá, s e mentsvárak oltalmazzák, az udvari kínoktól. Gyakran hív meg gondolkodókat, kik nagy eszmei értékekről beszélnek.
Édesanyja ellenezte ugyan, hiszen egy hercegnőnek nem kell az udvar ügyeivel bíbelődnie, sokkal inkább kell figyelni a társalgás és a tánc művészetére, ám apja parancsára és testvér híján hamar belekerült, a király által vezetett Nagy Tanácsba. Szava eleinte ugyan nem ért annyit, mint egy kancelláré vagy a Királyi Gárdisták kapitányáé, de még is mindig kikérték véleményét, hiszen józansággal, gyakorlatiasan és megértéssel tudta kezelni a bel és – külügy dolgait. Bátorsága vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen, merészen és mondhatni személyiségéből fakadva fenségesen száll szembe bármely férfi szavával, de nem annak tudatában, hogy egyszer úgy is ő fog apja trónján ülni, nem, sokkal inkább jellemében lévő temperamentum, tűz és habitus volt, ami megkövetelte a vitában való részvétel 100%-át vagy akár többet. Fáradhatatlan szelleme minden problémára a megfelelő választ keresi, pacifikus jellemként gyakran a békére törekedvén. Enólien édesanyja csípős nyelvét és édesapja gyakorlatiasságát örökölvén, hamarosan egyedül kezdte vezetni a heti audienciákat, melyek a polgárok problémáit voltak hivatottak figyelembe venni. Gyorsan megtanulta az egyszerű ember nyelvezetét és viselkedését. Persze egy nőt, még ha hercegnő is a polgárok eleinte lenézéssel és gyanakvással viseltettek iránta, de Enólien bebizonyította, hogy van olyan remek, mint bármely férfi az udvarban. Ahogy teltek az évek igen csak nagy tisztelet vívott ki, s persze az emberek szeretetét is magáénak tudta.
Élettörténet: Az Elluin dinasztia sok száz éve uralkodik Zafra országa felett, s bár voltak trónviszályok, háborúk még is sikerült megtartaniuk a legelőkelőbb helyet az országban. Arvael anyai ágon lévő nagyszülei a szomszéd ország uralkodói voltak s ekkor a két család szövetségesként tekintve a másikra házassággal pecsételte meg a két ország barátságát és egyesítését. A dolog meglepően könnyen és zökkenőmentesen ment, hiszen mindkét fél érdeke azonos volt, így mikor eljött az idő megejtették az esküvőt. Rá alig egy évre született meg Enólien egy tavaszi éjszaka, innen ered a neve is. A szülés rettentően megviselte a királynőt, komplikációk léptek fel és csak az istenek irgalma mentette meg a halál árnyékában vajúdó asszonyt ám meddőségre kárhoztatták a nőt. Az öröm nagy volt ugyan, ünnepségek hada zajlott az országban, még a kútból is bor folyt, de a királyi családban félelem ütötte fel a fejét, hisz sosem volt csak egy Elluin gyermek a családban. Mivel tudták, hogy több örökös nem születhet, Enólien minden lépése számon volt tartva. Szobáját több fegyveres őr vigyázta éjjel nappal, a kertben séta közben még fürdésnél is kellett, hogy figyelje valaki, mindig a legnagyobb óvintézkedéseket tették s neveltetését a legjobb és legbiztonságosabb tanárokra bízták. Enólien számára serdülő korában ez nagyon idegesítően hatott, de később hozzászokott. Szobájában persze kiverte párszor a patáliát, de tudta, minden az ő biztonsága miatt van, így ezt igyekezett mindig meghálálni. Kiváló esze volt, tanárainak öröm volt őt tanítani. Kiváltképp a fiatal Seo-nak, aki a protokollt és a diplomáciát tanította neki. Az órák eleinte uralkodó-szolga aztán barát-barát majd később belépett a szerelem is a két ifjonc életébe. Az ujjak érintése, a kéz tüzes melege, lopott pillantások, kettesben töltött órák egyre növelték a szenvedélyt és a vonzódást. A távol vagy tőlem még is közel tökéletesen érvényesült. Az elválások egyre nehezebben mentek, az órák hosszabbak lettek és ez másoknak is feltűnt. Apja titkos parancsára Enólient figyeltetni kezdte az apja Seo órái alatt és hamar rájött az akkor még szinte gyermeki viszonyra, hiszen csók sem csattant el soha, de az ilyesmit csírájában kell elfojtani, így az apa jó szándékkal persze, egyik napról a másikra anélkül, hogy bármit is mondott volna elküldte a fiatalembert. Arvael napokig nem jött ki a szobájából, sírt, vigasztalhatatlan volt, semmi nem enyhített keseredést. Dühös volt, hónapokig nem beszélt az apjával. De kötelességtudása idővel arra késztette, hogy legyen erős, így lassan de biztosan kezdett visszatérni feladataihoz, ám titkolt egy tervet. Egy szökést, jobban mondva. Mihelyst ki tud jönni a palotából, kevés kísérettel, megszökik és megkeresi kedvesét, hogy szerelmük végleg kiteljesedhessen.
Hobby: művészet, lovaglás, olvasás és férfiak porig alázása konfliktusokban
Foglalkozás: Hercegnő és örökös
Extrák: Launak *** Tiszta csillagfény *** Szökése után a Salfon nevet veszi fel, kedvenc meséjének főszereplőjét hívják így*** nagy álma, hogy kardforgatást tanuljon*** mikor megtalálja Seot még aznap hozzá akar menni feleségül***
Képinfo: A képet entwinedfate készítette, de sajnos már nem találtam a kép linkjét a galériában (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 07. 12.
|
Státusz: Aktív
|
