Név: Leon Orson Langley
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Laurent
Kor: 25
Külső leírás: Igazán elhanyagolt külseje miatt akár harmincnak is kinéz, és nem igyekszik cáfolni sem az őt öregítő híreszteléseket sem. Eléggé elbátortalanító alkata van, egy igazi medve, ahogy a középső neve utal rá. Némileg magasabb, mint két méter, és csupa izom, de nem undorítóan csordulnak rajta túl, hanem éppen annyi, hogy az ember ne akarjon belekötni, sem beszólni neki még a háta mögött sem. Igazi alfahím, akinek nem telik sokba rácsot hajlítgatni, vagy vasat gyúrni. A hosszú nadrágon kívül más ruhát ritkán hord, természet szülötteként igazán nem fázós típus, így a pólókat nem szereti, ha muszáj, akkor is inkább begombolatlan ingben császkál. Arca első ránézésre akár barátságos is lehetne, ha nem néznének a jégkék szemei csúfondárosan vagy gúnyosan. Ha feldühítik, ami gyakran előfordul, szinte ölni tud azokkal a szemekkel. Szalmaszőke haja örökké szerteáll, mintha épp az ágyból kelt volna ki. Hajában északi testvéreitől kapott ,,érdemrendek” függenek, fülében pedig délebbi törzsek ajándéka függ egymás mellett. Elég látványos külseje miatt nem igazán bújkálós típus, nem mintha el tudna rejtőzni egy kétajtós szekrény mögött. Nem szeret a központban lenni, mégis mindenki figyel rá, és fejedelmi kisugárzása, mély bariton hangja és a hányattatott élet által hagyott néhány sebhely rajta sokat dob a rangján. Egyáltalán nem az a típus, akivel az ember kötözködik. Kemény léptei előre jelzik jöttét, és a körülötte őgyelgő alakok, akik szinte körbeimádják.
Jellem: Előbb üss, aztán kérdezz. Igen fejlett igazságérzete van, így verekedőknek fejenként oszt ki egy atyai bal horgot, kérdezés nélkül, és így simítja el a viszályokat. Azt mondja, inkább utálják vagy szeressék, de nyíltan, mert az árulóknál és a hazugoknál csak a liliomtiprókat utálja jobban. Kifejezetten hallgatag, arca elég beszédes helyette, pedig a hideg közönyön és a vad dühön kívül csak néha bukkan fel egy gunyoros mosolyka, de úgy véli, ennyi emóció bőven elég tőle egy napra. Ennek ellenére igazán mélyen érző alkat, és a macsó külső csupán a környezete miatt van. Olyasvalaki ő, akire tényleg lehet számítani, és ha egyszer letette a voksát valahová, akkor büszkén vállalja a veszteséget, és így mutat példát a környezetében élőknek. Ha valaki, ő igazi magányos farkas. Mindenki jóban akar lenni vele, és sokan törik magukat, hogy az ő Belső Körébe juthassanak, akik együtt lógnak vele, mégsem ismeri igazán senki őt. Rengeteg hajmeresztő és vicces hülyeség kering róla a köznyelven, ő pedig nem tesz hozzá, és nem is vesz el belőle. Nem haragtartó típus, ám saját területét és tulajdonát egy anyaoroszlánnál is jobban védi. Nincs nála jobb szövetséges, csak óvatosan kell bánni vele, mert olykor hirtelen haragú, máskor meg duhaj játszó kedve van. Rendes fickó egyébként, aki nem kér az emberek hálájából, csak a csendet szereti, és ha békénhagyják.
Élettörténet: Senki sem ismeri igazán, hogy mi történt vele. Amerika egyik nagyobb városában született, egyetlen gyerekként, egy jobb módú családba. Anyja azonban igen törékeny nő lévén belehalt a szülésbe, és az apja kissé kifordult önmagából. Örökösen bántotta, és nem csak testi, de lelki sebeket is hagyott rajta. Amikor épp jó kedvében volt, eleinte csak simogatta, és gyönyörködött Lolában, aztán egyre elfajultak a dolgok. A hatóságok végül egy igazán durva éjjel után elvették őt az apjától, így került egy intézetbe, ahol megismerkedett a szigorú renddel, a kegyetlenség egy másik fokával. Hamar meg is szökött onnan, és így került az indiánokhoz, akik befogadták, és középső névként a medve nevet aggatták rá, hiszen addigra serdülőként már akkora volt, akár egy kifejlett medve, habár olyan szelíd tudott lenni, akár egy betört ló. Négy évet töltött velük, megismerve végre a szeretet, a béke és a nyugalom érzéseivel, amikhez igen gyorsan szokott hozzá. Nagyszerűen megtanult bánni az állatokkal, mellette a a megvadult állatok is pillanatok alatt higgadtak le, ahogy a dühöngő emberek is lecsillapodtak a puszta látványától. Akkor ismerkedett meg Nuah-al, aki messzi északról jött kereskedni. Nem tartott sokáig, és Leon észak felé vándorolt, a hatóság elől nyugalom felé is. Ám éjjel rajtuk ütöttek, és a banditák pillanatok alatt alig pár durrantással lelőtték körülötte a legtöbb embert. Lola még sosem volt olyan dühös, mint akkor. Három napon át üldözte a gyilkosokat egy sérült lóval, majd egy kis városka kellős közepén puszta kézzel tépte le a fejüket, és azt beszélik, közben olyan boldogan kacagott, és olyan arcot vágott, hogy azóta is vele ijesztgetik a gyerekeket arra felé. Persze azonnal elítélték, minden cécó nélkül, nem volt lehetőség fellebbezésre. Szinte életfogytiglant kapott Közép-Amerika egyik legeldugottabb, legsötétebb lyukában. A föld alá süllyesztett börtönből nincs lehetőség a szőkésre, és ő nem is próbálta sosem.
Bekerülve oda pillanatok alatt a ranglétra csúcsán találta magát, és az igazgató titkon lepaktált vele. Amiért lecsillapítja a hőzöngőket, extra keresetet kap, és persze üres ígéreteket a szabadulás felé, holott mind tudják, hogy onnan a legnehezebb kijutni. Mivel senki sem tudja pontosan, hogy miért van ott, meddig, vagy ki ő, ezért félelmetes külseje miatt is félni kezdtek tőle, és rémmeséket gyártottak róla, amitől mindenki a legjobb barátja akart lenni... Feles energiáig az edzőteremben vezeti le, és akarva-akaratlan foglalkozik a bentlakók dolgaival. Nem mesél magáról, minden kérdést egy fagyos pillantással intéz el, holott felső testét, amit sok halovány seb borít a múlt bizonyítékaként, nem rejti el, így mindenki szabadon pletykál róla. Egyfajta főnök lett, az ő kezén folyik át a drog, és a fegyver, a szesz, és minden más szükségleti eszköz. Követ az igazgató és a rabok között. Privilégiuma azonban csak a negyedik emeletig terjed, az irodákig, feljebb nem mehet. Eleinte dühöngött emiatt, végül beletörődve berendezkedett a hosszú távú életre. És köszöni, jól érzi magát.
Hobby: edzés, lógás az üvegházban, régen pedig az állatokkal való foglalkozás
Foglalkozás: Rab
Extrák: Odavan az édességekért ~ Monogramja LOL, de nem szereti, ha így hívják, inkább a Lolát preferálja, ha muszáj. ~ Két éve ül a börtönben, azóta nem volt a szabad levegőn, és nem látta a napfényt, így a barnás bőre félvér származására utal ~ Az igazi főnök hangulatát kelti, az igazgató mellett állva még az őröknek is nehéz ellenállni halk szavainak. ~ Határozottan nem tud zöld ágra vergődni a nőkkel, jobb szereti, ha biztos talajon érzi magát, és mivel tudja, neki mi a jó, csak a férfiak felé kalandozik. Nem mintha a férfiak börtönében esélye lenne nőre. Ugyanakkor kevesek kerültek az ágyába, csak ketten. Nem tudják viszont róla, hogy néha nem csak adni szeretne, hanem kapni is, de nincs olyan ember bent, aki akaratlanul is bántani merné őt. ~ Csodás, farokállító mély hangja van. ~ Ékszerei az általa ismert törzsektől vannak, a hajában egyfajta jelzés a többieknek, hogy a törzs ,,fia”. A fülében pedig Nuah első és utolsó ajándéka. Bárki megjegyzést tesz rájuk, zárkózottabb és kiszámíthatatlanabb lesz.
Képinfo: nem az enyém, nem is én rajzoltam. (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 07. 10.
|
Státusz: Aktív
|
