Név: Nobu Shiro
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Ash
Kor: 16
Külső leírás: Porcelános bőr, nőies alkat jellemzi az alig másfél méter és pár centinyi fiúcskát. Arca még puha, bársonyos akár a gyermekeknek, azonban teste már produkálni kezdte a változást. Szemei szürkék, áthatóak. Hangja egyelőre vékony, szemöldökével együtt. Hosszú, vékony szálú haját előszeretettel hagyja kiengedve. Családjával együtt nagyon vallásosak, nem szalaszt el soha egyetlen istennek sem áldozni. Makulátlan, családjának és falujának a büszkesége, mindig fehéret hord, gyakran nézik lánynak.
Jellem: Alázatos és tisztelettudó, jó fiú. Apjának minden szava szent, és ha nem ért egyet, még akkor sem tiltakozik, maximum mikor pont nem figyelnek rá a szobájába vonulva puffog. Sokat tűr, birka türelme van, de ha egyszer betelik a pohár akár a vulkán robban ki belőle minden sérelme. Azt mondják előző életében nő lehetett, és valami nagyon rossz dolgot követhetett el, hogy az Istenek férfi testbe zárták. Nem szereti ha ezt megjegyzik előtte, olyankor a mindig segítőkész, és kedves fiúból egyhamar mogorva fúria lesz, aki ott szúr oda, ahol teheti, és a legkellemetlenebb. Tapintatos ugyan, de kíváncsi, ezért sokszor bajba kerül. Ha valakit megkedvel rengeteget fecseg, így próbálva boldoggá tenni a másikat. Mindemellett nem tud énekelni, hangja sincs, de előszeretettel dalolgat.
Élettörténet: A kristály szemű Miho Nakamura a Higashi falu kirendelt vajákosa, boszorkája és javasasszonya- mindig is hű volt iszákos férjéhez, azonban legnagyobb bánatára a gyermekáldásban soha sem lehetett része. A férje örökös bántalmazása miatt megkeseredett az asszony. Férjét a kerti kútba lökte, sorsára hagyva szerencsétlen párát, s a legutóbbi házhoz ment, ahol segédkezett. Az újszülött csecsemőt elrabolva anyja melléről ment vissza saját, folyó menti viskójába, körül véve birtokát megannyi rontó áldással. Az átkokkal körbebástyázva nevelgette a kisgyermeket, akitől úgy tűnt elfordultak az istenek. A kisgyermek ahogy cseperedett úgy látszott, valami nem volt rendben vele. Anyja-nénje megpillantva a gyönyörű gyermeki arcvonások között saját maga gonoszságát felnyalábolta az alvó kislányt, s vízbe fojtotta. Ezt követően rituálisan megtisztította a szellemet, két mécsest gyújtott a maga és a gyermek lelkéért, majd a gyönyörű és megkeseredett Miho is a habok alá merült. Többé nem látták az asszonyt. Azonban a karma, vagy maga a vízisten nem volt ilyen kegyes egykori védnökéhez. Miután a falu vajákosa meghalt, már nem volt aki áldozatokat mutasson be az istenek oltárán, nem volt aki fohászkodjon hozzájuk, és a hatalmas szertartások is el-elmaradoztak, mondhatni elcsendesültek. A nép a saját dolgaival kezdett el foglalkozni. Mindössze egyetlen nő mormolta fohászait a falu védelmezőjéhez, Aorenhez. Állítólag egy este álmában megjelent egy hírnök koi hal formájában, aki azt mondta hajnalban menjen le a folyópartra, s füleljen jól, az ő istene meghallgatta imáját. De vigyázzon, mert amit az ő Istene adott, azt az ő istene el is veheti. A nő így is tett, legnagyobb meglepetésére egy apró, vízi növényekkel beborított gőgicsélő rózsaszín test várt rá a káka között. Ahogy az asszony felemelte a gyermek azonnal kinyitotta kristályszürke szemeit, s értelmesen, különösen nézett az asszonyra. Az asszony megilletődve szorította magához a csecsemőt, s nevelte sajátjaként. Így esett, hogy a kristályszürke tekintetű gyermek alázatos lett, és egyre csak cseperedve, szót fogadva szüleinek áldozott otthon annak a bizonyos istennek, akinek megtalálása után minden héten kellett. Azonban akárhogy is erőltették két helyre nem tudott kimenni. Egyszerűen retteg a víztől legyen az tálkában, vagy egyéb közegben, bár magának sem tudja megmagyarázni miért. A másik hely, amitől irtózik, az az erdő keleti része, ahol a patakok összefutnak, és épp hogy folyóvá duzzadnak. Ott van egy régi öreg faviskó egy fekete kővel kirakott kúttal az udvarán. Még a gondolattól is retteg, hogy oda vigyék őt.
Hobby: Érdeklik a növények, a gyógyítás. Kedves, szeret másoknak segíteni. A muzsikálásban örömét leli, tud citerázni is.
Foglalkozás: -
Extrák: Retteg a víztől, a tudatalattija fél attól, hogy lelepleződik, vagy hogy a közegbe érve szembe kell néznie újra cselekedeteivel, tetteivel. Miho él a fiú testében, az ő lelkét tették bele az amúgy iszapból, tavi növényekből és vízből formált testbe, melyet egy csepp isteni fúvás szilárdított meg, és alkotott emberré. A test, és a lélek sem emlékszik múltjára, mindössze egy-egy kísértetiesen hasonló szokás maradt meg. A szemük félelmetes, acélszürke, bár inkább ezüstöt. ×××Foglalt.
Képinfo: jjlovely tulajdona (http://)
| Engedélyezve: |
2016. 12. 25.
2018. 08. 24.
|
Módosítva: 2018. 08. 15. 18:46:07
Módosította: Ash
Státusz: Aktív
|
