Név: Dylan Scott
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Mora
Kor: 29
Külső leírás: Szeret elveszni a tömegben, így kerüli a feltűnést, de ennek ellenére szemrevaló látvány. Átlag magasságú, finoman izmos alkata van, amit főként az úszásnak köszönhet. Sötétbarna, már-már fekete tincsei tépett fazonnal keretezik vonásait, melyek közönyt, hűvösséget sugároznak. Nem idegen azonban tőle a mosoly se, azokat sűrűn megajándékozza vele, akik szerinte megérdemlik. Tekintete a legkülönlegesebb benne. Aranybarna, néha már sárgásnak is tűnik, kissé keskeny pupillákkal, ami macskás pillantást kölcsönöz neki. Folyton ég benne a figyelem és éberség, hiába próbál kifejezéstelen arcot ölteni kétes hátterű páciensei előtt. Szerencsére a szemüvege sokat takar, könnyebben eladja a semleges, cinikus jellemét vele. Könnyen megfogja a nap, de mivel többnyire bent tartózkodik, nem ad sok esély a barnulásnak. A rendelőben mindig fehér köpeny van rajta, az alatt pedig fehér ing, farmer nadrág, semmi különösebben feltűnő, vagy kihívó.
Jellem: Hűvösnek és távolságtartónak tűnik, és sok esetben az is. Nem fog olyanokra jó szót, mosolyt, vagy kedvességet vesztegetni, akik véleménye szerint, nem érdemlik meg. Márpedig a betegei nagy részét nem tartja rá érdemesnek. Elítéli az alvilági figurákat, és nem az a fajta, aki ezt véka alá rejti. Ha neki gondja van valakivel, szépen a képébe mondja, miközben golyót piszkál ki belőle, vagy ilyen-olyan sebeit férceli össze. Szépen le tudja szólni a legmarconább fickókat is, és az általános hiedelemmel ellentétben, nem csak azért ekkora a bátorsága, mert a főnökük védelme alatt áll. Dylan nemes egyszerűséggel rezignált közönnyel áll hozzá, már nem csak a munkájához, de sokszor az életéhez is. Régen voltak távlati céljai, de manapság már csak annyi maradt meg belőlük, hogy a maffián kívül a szegény negyed betegeit is kezeli, hiába van ebből jó párszor vitája a maffiafőnökkel. Aki nem mellesleg a legjobb barátja, és jelenlegi helyzetének, életvitelének okozója. Már gyerekkoruk óta ambivalens érzelmek fűzik a férfihoz, és sokszor fogalma sincs róla, hogy jutottak el idáig. Van, hogy teljes szívéből gyűlöli, és legszívesebben a földteke másik felére menekülne előle, máskor el se tudja képzelni nélküle az életét. Félreértés ne essék, csak barátok. Ezt az egy határt barátja is tiszteletben tartja, tudja, hogy csak így kötheti magához. Dylan pedig hol cinikusan, hol keserűen hányja a szemére helyzetét, de már meg se próbál kilépni belőle. Mindemellett kiváló orvos, intelligenciájához és éleslátásához sem férhet kétség, és a maffián kívüli betegeihez kifejezetten kedves is tud lenni. Kapcsolatok terén nem büszkélkedhet túl sok sikeressel. Volt egy két partner, de hosszútávon vagy ő nem bírta mellettük, vagy barátja lehetetlenítette el, amit nem bánt annyira, mint kellett volna. Ergo, sose volt szerelmes.
Élettörténet: Nem volt zökkenőmentes gyerekkora. Szülei egyszerűen lepasszolták a nagyanyjának, még három évesen, majd felszívódtak, és azóta csak egyszer hallott róluk. A nagymamáját szerette, és az idős asszony is igyekezett mindent megadni neki, képességeihez mérten, de erre nem sokáig volt képes. Dylan alig került be az általánosba, az asszonyon jelentkeztek az idős kori rigolyák, így a fiú magára vállalta az otthoni teendőket is a tanulás mellett. Már akkor is csendes volt, kissé magának való, nem tepert barátokért az iskolában. Ráadásul nem esett hasra az osztály legnépszerűbb sráca előtt se, akiről nyílt titok volt, hogy kissé kétes körökben mozog a családja. Dylan ettől függetlenül leoltotta, ugyan úgy kezelte, mint bármelyik nagymenővel tette volna, és nem is kellett több a másik fiúnak, hogy érdeklődni kezdjen. Ezt Dylan látszólag csak eltűrte először, majd szép lassan legjobb barátok lettek. Ugyan ott folytatták a gimnáziumot is, és ekkor bukkantak fel először és utoljára a szülei. Nem mondták merre jártak, csak szabadkoztak, és azt ígérték már maradnak. Dylanban remény ébredt, kezdett kissé feloldódni, és barátja vádja szerint, még őt is elhanyagolta, de aztán egyszer csak újra felszívódtak, és nagyjából ezzel egy időben, a nagymamája is meghalt. Teljesen egyedül maradt volna, ha barátja nincs ott mellette, és nem segíti ki kissé a megélhetését családja engedélyével. Ezért mindig is hálás volt neki, és vissza akarta fizetni, de a másik nem engedte. Aztán a gimnázium végeztével, kissé külön váltak útjaik. Dylan orvosi egyetemre ment ösztöndíjjal, és kiválóan diplomázott, közben pedig állandóan tartotta a kapcsolatot barátjával, bár néha kissé fojtogatónak érezte a kapcsolatot, főleg, mikor a másik egyre mélyebbre ásott az alvilági életben. Aztán mikor Dylant felvették egy távoli kórházba, kitört a balhé. Barátja nem akarta, hogy menjen, ő viszont ragaszkodott a dologhoz, és elfogadta a munkát. Pár hónappal később, annak ellenére, hogy kiváló munkát végzett, elbocsájtották. Hazatért, és bár tudta, kinek a keze van a dologban, többé nem hozták szóba. Barátja szervezetének dolgozik azóta is, a város kétes negyedében nyitott rendelőjében, abból viszont nem enged, hogy a környék szegényeit is kezelje.
Hobby: Olvasás, úszás, séta az utcákon, főleg eső után. Orvosi szakkönyvek, történelmi dolog tanulmányozása. Bárok látogatása, főleg a legjobb barátjával.
Foglalkozás: Maffiadoktor
Extrák: ** Gyerekkora óta úszik, és bár tanult önvédelmet is, nem jeleskedik a harcban, fegyvert pedig sose venne a kezébe. Azt se engedi, hogy a barátján kívül más is hozzon be a rendelőjébe, ami fölött a lakása van. ** Nem tudná definiálni a kapcsolatát barátjával. Húzott kettőjük közt egy határt, és amíg a másik nem lépi azt át, mellette marad, teszi amit kér, és bár szereti, tudja, hogy ez nem szerelem. ** Imádja a különleges kávékat, és a simát is. Van egy enyhe klausztrofóbiája, a liftben például már rosszul van, így ha teheti, inkább lépcsőzik. ** Maffiózóimnak.
Képinfo: Nem saját, csupán illusztráció! (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 05. 29.
|
Státusz: Aktív
|
