Név: René Kunitze
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Luka Crosszeria
Kor: 27 éves.
Külső leírás: Kecses, finom, akár egy pillangó. Nem csoda, lerí róla, hogy nemesi vér csörgedezik az ereiben. Haja a derekáig ér, hullámos, dús, szőke. Egy mesebeli királyfihoz való. Sokan le is nézik emiatt, de ez őt cseppet sem hatja meg. Szálkás izomzatát a rendszeres sportolásnak köszönheti. Imád lovagolni, ez a finom, feszes combján is látszik. De mindez nem volna elég, enyhén nőies derekát úgy ringatja, ahogy senki más ezen a világon. Szemei igézőek, zöldek, mint a végtelen mezők. Állandóan kíváncsi, tekintete mindig élénk, fürkésző. Bőre hófehér, gyűlöli az erős napsütést. Könnyen leég, ezért nemigen merészkedik a gyilkos sugarak által perzselt területekre. Magassága nem kirívó, az átlag felett van pár centivel. Sosem érezte magát semmiben sem másnak, mint a többi ember… sőt… külseje teljesen ellentmond a belsejének. Ruhái általában virágosak, csipkések. Imádja a kék színt, a fehéret. Hajával sosem volt kibékülve, mindig is barnát akart. Úgy gondolja, a szőke nem az ő színe. Testét semmilyen hiba, heg, seb, karcolás, tetoválás vagy testékszer nem csúfítja. Olyan, akár az érintetlen anyatermészet. Egyedül a köldökét utálja, ami nem teljesen szabályos alakú, ugyanis a születésekor nem jól vágták el a köldökzsinórt. Persze, az eltérés minimális, René viszont szeret nagy feneket keríteni neki, és a tükörben fintorog, mennyire nem szép látvány. Pedig az igazságot ő is nagyon jól tudja, lapos, feszes hasának látványa a legérdektelenebb tekintetét is odavonzza.
Jellem: Önző, tejfelesszájú ficsúr… nak tűnik, de nem az. Kedves, szeretnivaló lény. Jámbor, nemigen tudna bárkinek is ártani. Ok nélkül semmiképp. Jól megtanulta az alapszabályokat. Nem hazudunk, nem lopunk, nem csalunk, különben a kötélen végezzük, mint azok… Igen, a kalózok. Mindig is érdeklődéssel viseltetett irántuk. Titkon nagyon is rajongott értük, nem is ok nélkül. Intellektusa páratlan, művelt, olvasott fiatalember. Lexikai tudásával ellentétben azonban egy ábrándos gyerek. Gyakorta fantáziál mesevilágokról. Sárkányokról, lovagokról… tengereket megzabolázó kalózokról. Vágya, hogy egy banditát megszelídítsen, a rabszolgájává tegye, lassan teljesen felőrli az idegeit. Romantikus lélek, így nem csoda, hogy bukik a rosszfiúkra. Úgy véli, ők is érző lények, ők is emberek voltak valaha. Mégha a környezete nem is ezt a nézetet vallja. Félelmet ritkán érez, még akkor sem, ha egyedül lovagol az erdőben, a tengerparton. Szüleivel, feletteseivel mindig tisztelettudó, sosem gorombáskodik velük. Negatív gondolatait megtartja magának, nincs szüksége ellenségekre. Retteg a gondolattól, hogy bárki megutálja, ezért még a legnagyobb ellenfelei előtt is igyekszik simulékony, tenyérbe mászó lenni. Sosem játssza meg magát, a hamisság ugyanis bűn. Ő pedig törvénytisztelő polgár, eszébe sincs lógni. Nem egy férfias jellem, ha bármi fájdalma van, sír, és nem is szégyelli. Ahogy az érzelmei kimutatását sem. Hamis arcával sokakat téveszt meg, talán ebben rejlik az ereje. Ha tudnák, milyen törékeny, biztosan darabokra zúznák. Fél is ettől, valamint a magánytól, ezért betegesen keresi a társát. Szerelemben nem reménykedik, legalább olyan mesének tartja, mint a sárkányokat, sziréneket. Fogalma sincs a világról, ő az a szárazföldi ember, aki még sosem látott semmit, egy darabot sem harapott a világból. Találékony viszont, volt is kitől tanulnia e téren. Sosem félt attól, hogy elveszett az idegen környezetben. Tudja, hol a határ, mikor kell meghúznia magát, távol áll tőle a hősködés, a mások idegein való táncolás… gondolja ő, de túlzott tenyérbe mászó stílusával is kikészített már sokakat.
Élettörténet: Gazdag polgári családba született. Édesapja hivatali munkáját örökölte, így az országot bejárva váltogatta iskoláit. Kitűnővel végzett, ugyanis sosem akart csalódást okozni a családjának. Már gyermekként úgy vélte, ha valamit kap, azt viszonoznia kell. Így esett meg, hogy egy viharos napon az élete tökéletes fordulatot vett. Társaival meggondolatlanul kihajózott a háborgó tengerre egy kis kaland reményében. A kirándulás során az öt barát közül kettő a tengerbe veszett, félő volt, hogy Renére is ez a sors vár, ám a dolog máshogy alakult. Szétzúzott hajójuk utolsó darabjaiba kapaszkodva sodródott a háborgó tengeren, míg eszméletét nem vesztette. Mikor legközelebb magához tért, már kemény padlót érzett a feje alatt, nedves csizmákat látott maga körül. Kalózok népes csoportja halászta ki a vízből. Félelme akkor hágott a tetőpontra, mikor a haramiák a ruháját kezdték tépni, hogy aztán közös megegyezés alapján sorra meghágják. Ekkor avatkozott közbe a kapitány. A kapitány. Már első pillanattól fogva valami érthetetlen vonzalom szövődött köztük, ami a kapitányi kabin falai közt virágot is bontott. René úgy érezte, fülig szerelmes, hiszen sikerült megszelídítenie egy vad kalózt. Ráadásul egy kapitányt. A helyzet azonban az volt, hogy a vezér se szadista nem volt, se vérszomjas, ám annál aljasabb. Szerelmes szavakat suttogott éjjelente René fülébe, puha érintésekkel hintette el benne a szerelem magvait. A fiú a boldogságtól megrészegülve omlott a kapitány karjai közé, bár hányszor megjelent a kabin ajtajában. Boldogsága akkor teljesedett ki, mikor sikerült rávennie szerelmét, hogy hagyjon fel a kalóz léttel, és telepedjen le vele a szárazon. A kapitány boldogan belement a dologba, ördögi terve azonban már réges-rég körvonalazódott a fejében. A parthoz érve szabadkozott, ilyen fizimiskával sosem lehet közéjük való, sosem válhat tisztes polgárrá. Kifogásait mindig remekül időzítette. René eleinte kétségbe esett, ám a kapitány mindig visszajárt hozzá, újabb ígéreteket hozott… újabb fullasztó, romantikus éjszakákat. A fiú persze sosem engedte el ajándék nélkül szerelmét. Arannyal, finom kelmékkel viszonozta kapitánya fáradozásait… egészen addig, míg Ő nem jött többé. René észre sem vette, hogy csaknem a teljes vagyonukat kalóz kézre adta. Évekig várta vissza a hős kapitányt, aki azonban sosem tűnt fel a láthatáron. Nem tudta meg, hogy az aljas banditát már rég nem meleg karok, hanem egy kötél öleli. Méghozzá a nyaka körül. A naiv fiú azóta felnőtt, legalábbis testben, lélekben ugyanaz az álmodozó fiatal maradt, aki annak idején. Munkáját tisztességgel végzi, egy kormányhivatalban dolgozik jegyzőként. Minden nap alig várja, hogy hazamehessen, majd kilovagolhasson a közeli mezőre. Ilyenkor a gondolatai szárnyalnak, és valahol mindig a kapitánya körül állapodnak meg.
Hobby: Gyönyörűen rajzol, de nem mindenki előtt fedi fel a képességét. Szeret lovagolni, olvasni, történeteket kitalálni.
Foglalkozás: Jegyző.
Extrák: Sosem tudta, és nem is fogja tudni, de ősei egykor kalózok voltak, és egy nagyobb zsákmány beszerzése után telepedhettek le, szerezhettek maguknak rangot. *** Sosem tudta meg a szerelme nevét, ő viszont mindent elárult magáról a férfinek. *** Sosem ért még nőhöz, nem is kíván, és ezt a családjának is kijelentette. Apja mélységesen felháborodott, mikor mindezt végighallgatta, ám betudta ezt a fia éretlenségének. *** Van két testvére, de semleges a viszonyuk egymással. *** Egyszer rajzolt a kapitányának… saját magát skiccelte fel a papírra, amit a kalóz szívéhez bújtatott. Furcsa mód a kapitány mindig magánál hordta a képet, a legénység sem értette, miért, hiszen ocsmányul kizsákmányolta a fiút. *** Tiszteli a törvényt, sosem hágott még át egy szabályt sem… tudatosan. Úgy véli, a szerelme felülírta a törvényeket, így a kapitánnyal való találkák nem számítottak kihágásnak. *** Dala: http://www.youtube.com/watch?v=e8zhaiURnbU
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2013. 05. 22.
2013. 05. 22.
|
Módosítva: 2013. 05. 22. 13:08:01
Módosította: Luka Crosszeria
Státusz: Aktív
|
