Név: Kárminsav (E120)
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Ha nem egy színezék lenne, akár azt is hihetnénk róla, hogy egy híres énekes, vagy akár színész, oly annyira feltűnő, és persze öntelt is. Tudja magáról, hogy jól néz ki, és azt is, hogy milyen sokat ér, és ezt ki is használja. Kárminvörös haja utal a nevére, ahogyan öltözködése is. Vörös szemöldökei lágyan ívelnek hihetetlenül világoskék szemei fölött, ami tökéletes kontrasztban áll dús fekete szempilláival. Hófehér bőrét láthatóan nem érte túl sok nap, de… ez nem is csoda, tekintve, hogy kicsoda, vagy inkább micsoda ő. Ruhái mindig pontosan úgy néznek ki, ahogyan ő akarja, hiszen hogy máshogy kerülhetnének rá ruhák, ha nem úgy, hogy kigondol magának egyet? Na, majd az emberi szervezetben saját kis butikok vannak, mi? Neeem, természetesen úgy kerülnek rá ruhák, hogy ő azt kigondolja magának, és elképzeli, hogy rajta van. Ugyanígy eszik is, hiszen neki nem lenne szüksége ennivalóra, ám szereti azt képzelni, hogy van. Szeretne olyan lenni, mint az emberek, és így próbál tenni azért, hogy hasonlítson rájuk, ám közben egyáltalán nem akar közöttük semmiféle hasonlóságot, hiszen gyűlöli őket. Furcsa ez a kettősség, de ez van…
Jellem: Szegénykém eléggé tipikus példája a kapitalista, én-központú társadalmunk rossz hatása miatt egocentralizálódott nem-embernek. Mint a legtöbb lény, ő sem született eredendően olyannak, aki szereti kihasználni az embereket, se pedig olyannak, aki élvezi, ha részt vehet egy ember szenvedésének előidézésében, ám ez nem jelenti azt, hogy nem is lett belőle ilyen lény. Ugyanis, hiába nevelték őt jól anyukái, a bíbortetvek nőstényei, ha a hatásuk alól kikeveredve, az emberek teljesen átalakítva kezdték őt felhasználni céljaikhoz. Bár nehezen jöttek rá, hogyan lehet őt a kedvük szerint átalakítani, az emberi kapzsiság határtalansága miatt sikerült belőle először egy totális bábot alakítani. Több évtizeden, sőt, pár századon keresztül úgy alakítgatták, úgy formálták, ahogyan ők akarták, mindent csakis az emberek megsegítésére, megszépítésére tett, ám egy szép napon öntudatra ébredt. Nem tudni, hogyan, de egyszer csak azon kapta magát, hogy elege van az emberekből, és ahelyett, hogy csak segítené őket, szívesen károsítja is őket. Eleinte csak kisebb dolgokban látszott, hogy nem igazán úgy megy minden, ahogy kellene, például egyre több mindenbe kellett fölhasználni a segítségét, aztán már olyan dolgok is előjöttek, mint például az emberek szervezetébe került sok kármin miatt allergiás reakciót váltott ki egyes emberekből, majd egyre többől, és többől. Bár tetteti ártatlanságát, így az emberek továbbra is használják őt, hiszen ha eddig ilyen jól szolgálta őket, akkor miért most változna meg, ám amikor bekerül az emberek szervezetébe, már nem tetteti magát ártalmatlannak: ott rongálja a szervezetet, ahol csak tudja. Bár nem beszél sokat, inkább jelenlétével rombol, de ha megszólal is, csak megalázza, kigúnyolja az emberi szervezet minden apró kis részét, ami próbál ellenállni neki, pedig igazából, mélyen belül, csodálja a bátorságukat, erejüket. Magukat az embereket utálja, ám az őket felépítő sejteket, molekulákat viszont nagyra tartja, ám ezt egyáltalán nem mutatja ki. Nem, helyette inkább agresszív kismalacot játszik, és terrorban tart egyes sejteket, akiknek külső segítség nélkül más sejtek nem tudnak segítséget nyújtani.
Élettörténet: Réges-régen, egy messzi-messzi országban született, mikor még nem volt szó semmiféle olyasféle borzalmakról, mint élelmiszer gyár-óriások tömeggyártásra szánt termelése miatti színezékek, tartósítószerek, és egyéb, „E” nevezetű segédanyagok térhódítása, és emberek megbetegítése. Akkoriban, az aztékok korában még csak textíliákat színesítettek a segítségével, ám miután a spanyolok térhódításával az Ó kontinensre is bekerült, egyszeriben teljesen más élete lett. Az emberek, hogy ételeik színesebbek legyenek, kihasználták őt, és az sem érdekelte őket, hogy Kárminnak milyen származása is van. Az embereket mindig is csak a külsőségek érdekelték, és mivel Kárminon nem látszott a származása, hát kit érdekelt, hogy Mexikóban született, és a fügekaktuszokon élősködő bíbortetvek nőstényeit nevezi családjának? Senkit. Mindenkit csak a csábító külseje érdekelt, és az, hogy minél több pénzt szerezzenek vele. Kozmetikai szerek létrehozásában is kellett a segítsége, az asszonyok az ő szépséges vöröse miatt szerezhettek maguknak kárminszín rúzsokat, púdereket, szemhéjfestékeket. Eleinte hagyta magát kihasználni, hiszen az aztékok teljesen máshogy viselkedtek vele, sokkal jobban tisztelték őt, mint az európaiak, így mikor Európába érkezett, természetes, hogy teljesen megszeppent, és elárvátlanodott, ám a változások idején, a két világháború közben, és után, teljesen megváltozott. Bár visszakerült hazájába, Amerikába is, immár teljesen megváltozva, a kapitalista, hasonleső világkép mintájára formálódva kezdett bele világhódításába. Mostanra már majdnem minden piros színű kozmetikai cikkben, festékben, de legfőképpen, élelmiszerekben megtalálható. Ő az, akit mindenki szeret, akit mindenki megvesz, ám ő az is, aki imád az emberekkel szórakozni: nem egyszer okozott embereknek súlyos allergiás reakciókat, kiütéseket, és nem egyszer akasztotta ki partnereit azzal, hogy elmondta nekik, honnan is származik, kiket, vagyis inkább miket nevez ő anyjának.
Hobby: Allergia okozása, flörtölés, az élő, nem átalakított molekulák, sejtek, emberek lenézése
Foglalkozás: Színezék
Extrák: Kárminsav: a Mexikóban őshonos és egyes fügekaktuszokon (Opuntia) élősködő bíbortetű (Dactylopius coccus) nősténye által termelt festékanyag. Európába az indiánoktól a spanyolok közvetítésével került át, az arany és ezüst mellett szintén igen értékes áru volt. Később a Kanári szigeteken és Peruban is meghonosították, a természetes színezék ma innen származik. Eredetileg a megpörkölt és porrá őrölt bíbortetveket használták festék gyanánt (cochenille), manapság természetesen a festőanyagot kivonják és megtisztítják. Alumíniumkomplexét lakkokban használják. A fő festékanyag a kárminsav, kémiailag egy antrakinon C-glükozid, ami alkoholos extrakcióval nyerhető ki a bogarakból (kb 12-14 ezerből 100 gramm). Sói formájában italok (pl. Campari), mártások, szószok, cheddar sajt stb. valamint kozmetikai szerek, ajakrúzs színezésére használják. Alkalmas textilfestésre is. Nem tévesztendő össze a hasonló, de jóval olcsóbb szintetikus E124-gyel (Cochineal red, New coccin). (forrás: http://www.gunda.hu/e_num/e100.html) *** Őt úgy kell elképzelni, hogy van ő, a Kárminsav, aki egyszerre van mindenütt, és az a bizonyos srác is, aki a képről néz velünk szembe. Gondoljunk csak az „Egyszer volt, hol nem volt… az emberi test”-re, amikor sok kicsi emberkeként mászkáltak a dolgok az emberi szervezetben – na, ilyen Kármin is. *** Hát igen… az ő álma valóra vált: ha nem is gyümölcs, de legalább gyümölcs helyettesítő színezék lett a Yogobellában.
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 05. 12.
2015. 02. 17.
|
Módosítva: 2015. 02. 15. 22:15:48
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
