Név: Boogieman
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Luka Crosszeria
Kor: 38 éves.
Külső leírás: Őrült. A szó szoros értelmében zavarodott. Ez a külsején is meglátszik. Sötét ruhákkal takarja a testét, lételeme a fekete, a mélység, a mindent elnyelő sötétség. Az egész lénye egy hatalmas lyukat szimbolizál, amelybe ha bárki belecsúszik, soha többé nem keveredik ki onnan. Pusztít, mint a dögvész, iszonytató, mint a lepra. A legsötétebb rémálmok élő megtestesítője. Holtsápadt bőre csupán a szemei körül sötét. Tökéletes kontrasztot adnak az idegesen vibráló tekintetének. Egyfajta sejtelmet hordoz magában a tekintete, sosem tudni, mi a következő lépése. Olykor fájdalom, öröm, bosszúság tükröződik a golyóbisokból. Orra hosszúkás, csúcsos, akár egy keselyűnek, aki csak arra vár, hogy a húsodba tépjen, és lakmározzon belőled. Haját lilára festi, olykor vörösre is. Vékony szálai rendezetlenül merednek a levegőbe, ugyanis egy szabóollóval igazítja meg a frizuráját, ha már túl hosszúnak véli. Körmeit már régóta nem vágta le. Úgy véli, sokkalta jobban tükrözi a lényét a hosszú, karomszerű viselet, mintha levágná. Magassága meghaladja a 180 centimétert. Izomzata nem kidolgozott, ám megvan a magához való ereje. Sosem volt még olyan gyermek, aki kifogott volna rajta. Kezei gyakran rozsdától vöröslenek, hiszen naphosszat tapogatja a rozsdás láncokat, amin áldozatait tartja fogva. Koromfekete ingjeit, zakóit, öltönyeit úgy lopja, sosem visel mást. Egyedül a fogvatartottjain tűri el a színeket, sehol máshol. Még a szobáján is teljes feketeség uralkodik.
Jellem: Magány. Talán az egész lényét leginkább leíró szó ez. Világ életében magányos farkas volt, teljes valójával eköré építette az érzelmeit, vágyait. Sosincsenek nagyratörő álmai, sosem gondolkodik. Érzései hevesek, szenvedélyesek. Hirtelen haragú, könnyen ki lehet hozni a sodrából. Olyankor akár a gyilkosságig is elmegy. Sosincs bűntudata, kivéve, ha a gyerekeit bántja. Olyankor zokog, a holmijaival vagdalózik, a falnak csapkodja magát. Dührohamaira nem lehet felkészülni, hiszen kiismerhetetlen figura. Egyik pillanatban sír, a másikban nevet, ebben rejlik az ereje. Iszonyú félelmet tud kelteni az emberben a logikátlan gondolkodásával, a megmagyarázhatatlan reakcióival. Mivel senki sem ismeri, még saját maga sem, ezért veszélyes bárkire, aki a közelébe kerül. Ködös elméjére gyakran borul csak világosság, ilyenkor a szobájába rejtőzik, zokog, a haját tépi, és elgondolkodik, miért teszi, amit tesz. Ilyenkor alkohollal nyomja el a feltörő értelmes ént, a racionális érzelmeit, és visszasüllyed abba a szennyes, bűzlő dagonyába, ahonnan felemelkedni próbált. Nem tűri, ha valaki nem engedelmeskedik neki. Úgy véli, a legerősebb botot is el lehet törni, egy emberi lényre ez szintúgy igaz. Magát felsőbbrendűnek érzi, hiszen annyian félnek tőle, hogy bevallása szerint egyfajta misztikum lengi körül az auráját. Gyűlöli a hazugságot, de az őszinteséget is. A kedvét kell eltalálni, mikor mit akar hallani. Múltjáról nem hajlandó beszélni, szerinte az sosem tartozott hozzá. Nem foglalkozik semmivel, csak a jelennel, mindig az ösztöneinek él. Képes a szeretetre, a szerelemre is! Mérhetetlen éhségét azonban képtelenség csillapítani. Értelmi képességeivel nincs gond, ám ha alapvető filozófiai igazságokat próbálnak benyeletni vele, azt nem hagyja. Képtelenség a lelkére hatni, kivétel, ha az illető bocsánatot kér tőle. Se a sírás, se a kiáltozás nem hatja meg. Dührohamai alkalmával könnyen lefegyverezhető azzal, ha bocsánatot kérnek tőle, illetőleg hosszan ecsetelni kezdik, mennyire szeretik, mennyire elképzelhetetlen volna a delikvens élete nélküle. Imádja hallgatni, milyen fontos és meghatározó személy.
Élettörténet: Mondhatni átlagos életet élt. Egy kisváros szürke átlagpolgára volt egészen negyedik osztályos koráig. A szüleinek alig volt idejük rá, ezért sokat lógott a barátaival. Személyének furcsa ferdesége azonban hamar kitűnt, társai észrevették rajta, nem teljesen olyan, mint a többi gyerek. Rajzai aberráltak voltak, valamiféle borzongató, horrorisztikus üzenetet hordoztak magukban. Lassacskán teljesen egyedül maradt, nem volt, aki foglalkozzon vele, megmutassa, a sötétség sosem lehet a társa. A tanárai sokszor feddték meg, amiért különcként viselkedik, ám a szülei nem törődtek ezzel, az első és legfontosabb dolguk a pénzkeresés volt. Talán, ha foglalkoztak volna vele, kiderült volna még időben, hogy nincs minden rendben a fiukkal. Egy esős, októberi napon, az osztály megelégelte a varjat, mert ezt a gúnynevet aggatták rá, és egy ördögi tréfát eszeltek ki ellene. Tudták, hogy társuk betegesen fél a kézzel faragott babáktól. Legutóbb, mikor osztálykirándulást szerveztek a babamúzeumba, sírva tépte ki a karját a tanító ujjai közül. Állítása szerint a babák éltek, és suttogtak neki, forgatták a szemeiket. A lurkók tökéletesnek vélték az alkalmat, hogy móresre tanítsák a varjat, ezért kincskereső játékra hívták őt. A babamúzeum felújításra szorult, ezért mindenhol állványok, fehér ponyvák voltak a termekben, folyosókon. A feladat egyszerű volt, egy mozdíthat tárgyat kellett kiragadnia a múzeum falai közül. Úgy tűnt, a dolog egyszerű, ám a kisgyerek rettentően félt még mindig a babáktól. A magány lélekfacsaró fájdalma azonban erősebb volt, félelmével dacolva vágott neki a feladatnak. Nem is sejtette, hogy mi készül ellene. A gyerekek indulás előtt gondosan elhintettek neki egy mesét a mumusról, ami meg is tette a hatását. Minden lengedező ponyvától a hideg rázta, kezei vadul rángatóztak. Kész sokként érte a támadás, mikor a csínytevők előugrottak a rejtekükből, hogy halálra rémítsék őt. A hatás nem maradt el, négyhónapnyi kóma után tért csak magához. A tréfa teljesen megviselte a szervezetét, az elméjét. Belseje teljesen kiürült, egyfajta érdektelenség vette át a helyét. Az élethez való viszonyulása megváltozott. Ahogy nőtt, a magány és az elkeseredettség, valamint a sötéttől való félelem teljesen elhatalmasodott rajta. Hogy megvédje magát, az elméje új személyiséget alakított ki neki. Így lett belőle az amerikai rémmesékből ismert alak, a mumus. Hirtelen veszettül rajongani kezdett a babákért, a lélektelen, üvegesen csillogó tekintetekért. Mivel megrögzötten hajszolta szenvedélyét, hamar faképnél hagyta a szüleit. Tíz éven át épített egy otthont magának egy elhagyatott gyártelep közepén. Mikor készen lett, belé hasított a felismerés, kénytelen lesz élettel megtölteni azt, hiszen másképp semmi értelme az egésznek. Rengeteget utazott, mire megtalálta azt a helyet, ami számára a legmegfelelőbb. Egy hegyi cserkésztábor 12 fős csoportját szemelte ki magának, akiket lehengerlő külsejével el is kábított. A gyermekek valóban elhitték róla, hogy ő a mumus, ám mézes mázos szavaival teljesen lenyűgözte őket. Elhitette velük, nem kell félni tőle, s hogy bebizonyítsa, ő a legtündéribb lény a földön, megmutatja nekik azt a meglepetést, amit már a születésük óta készít nekik. A gyerekeket ugyan nehezen tudta meggyőzni, ám nyájas szavai végül célt értek. Szerencséjére majdnem mindegyik gyerek hitt a mumus létezésében, ezért szerettek volna megszabadulni a rémálmaiktól. Út közben a kétkedő lurkókat is sikerült teljesen megnyernie, így a gyerekek önként vonultak be a csapdába, ahonnan azóta sem szabadultak. Nem telik el úgy nap, hogy ne foglalkozna valamelyikkel, személyes kedvence, ahogy az már megszokott, neki is van. Úgy véli, az az idill, ami a családias légkört jellemzi, sosem fog megszűnni.
Hobby: Gyermekeit babáknak kifesteni, nézni, ahogy játszanak. Imád felolvasni nekik, uralkodni felettük, új szerkezeteket barkácsolni nekik. Zongorázni is szeret, autodidakta módon tanult.
Foglalkozás: -
Extrák: Eredeti neve Walter A. Stowe (az A. rövidítés az Amadeust takarja) *** Sosem tanult se vezetni, se zongorázni, ám páratlan utánozó képessége miatt gyorsan megtanulta mindkettőt. *** Gyermekeit sosem bántja, sosem kínozza, sosem molesztálja *** Megköveteli, hogy a gyerekek apucinak, apunak szólítsák. *** Karakterdal: http://www.youtube.com/watch?v=yMHE3-ygCCc *** Gyermekkori félelmeit igyekszik kivetíteni másokra, hogy uralkodjon felettük *** Maga sem tudja már, hány embert ölt meg hirtelen felindulásból. Ilyenkor sosem érez bűntudatot, jelentéktelenek számára az emberi életek. Sokkal magasabb rendű lénynek tartja magát annál, hogy ismeretlenek arcát lássa maga előtt *** Ruhákat, ételt úgy lop, mestere már a tolvajlásnak *** Főzőtudománya nem épp kívánatos, de igyekszik a legfinomabb ételeket elkészíteni a gyerekeinek *** Mérhetetlen szeretetet érez az elrablottai iránt, ezért halálosan függ tőlük. Szó szerint.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2013. 04. 20.
2013. 04. 30.
|
Módosítva: 2013. 04. 29. 21:23:49
Módosította: Luka Crosszeria
Státusz: Aktív
|
