Név: Inglorion Iandil
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 287 év
Külső leírás: Átlag magasságú, egész fiatalnak tűnő modern elf, pedig éveihez képest nagyon jól tartja magát. Mivel egész fiatal generációba tartozik ezért az ősi jelek már nem lelhetőek fel a testén, bár szemei a téli napforduló éjjelén fénylő kékben tündökölnek, világítanak, míg szembogarai elvesztve feketeségük aranyszínben csillognak. Azonban van egy másik időszakos időpont, mikor szemei, még ha kevésbé erőteljesebben is, de megmutatják más fajba való tartozását. Minden újhold utáni hatodik nap éjjele. Hosszabbra nőtt kissé hullámos, mindig kissé zilált haja ezüst színben játszik. Eleve így született, de volt idő, amikor vörösre festette. Ám ezzel gyorsan felhagyott, mivel bármennyire is igyekezett, a vörös soha sem vörös lett, hanem rózsaszín, és annak is mindig a legkülönbözőbb árnyalatai. Finoman kidolgozott, karcsú testén nem éktelenkedik tetoválás, selymes, puha bőre anyajeggyel és pattanással még sohasem találkozott. De azért ő sem maradt „lázadás” nélkül az évszázadok alatt: pár évtizede kilövette a fülét és pár évvel ezelőtt a mutatóujja és hüvelykujja közé lövetett egy piercinget a jobb kezén (amúgy balkezes). Ruházata mindig az adott kornak megfelelő, és azon belül is a fiatalok körében népszerű darabokat választja. Őt igazából nem érdekli a divat, de van annyi esze, hogy nem a tizenkilencedik században használatos ruhadarabokat hordja. Ráadásul az ük-ük-ük-ük és így tovább szüleitől örökölt igazi, eredeti, ősi elf ruhákat, amiket családja generációról generációra örökített, és a legnagyobb becsben tartanak. Azonban éljen bármilyen korban vagy országban egy könyv mindig található nála, és amióta feltalálták a hordozható zenelejátszót azóta az a ,,kütyü” olyan, mintha a füle meghosszabbítása lenne, vagy minimum egy oxigénpalack.
Jellem: Szörnyen nyitott, de annyira, hogy az ember lassan úgy érzi, hogy tényleg nincs a világon olyan dolog, ami iránt ő nem érdeklődne minimálisan. Ezzel együtt imád magyarázni, mesélni, és rajongani az általa szeretett dolgokért. Sokszor tűnik okoskodónak, pedig nem az, csupán, mint már említettem, szeret magyarázni, és persze szereti hallani a saját hangját. Előszeretettel ül be híres profeszorok egyetemi előadásaira, vagy vesz részt folklór napokon, amikor azzal a néppel foglalkoznak, akik a legtöbbet foglalkoztak a fajtájával. Próbálja megtalálni az egyensúlyt a régi hagyományok és az új, modern élet között, hiszen lehet, hogy önként hagyta el a természetet az emberek életének izgalmas változatosságáért, de megesküdött, hogy sosem fogja elfeledni, hogy honnan is jött. Bár ez nem igazán sikerült neki, mivel a természettel csak parkokban, meg a saját kertjében találkozik és már csak nagyon halványan érzi a növények lelkeit. Mindezek ellenére a hagyományokat igyekszik nem elfelejteni, rengeteg könyvet olvas az ősi nyelven, amiket nagyon nehezen sikerült csak felkutatnia, sőt ő is az ősi nyelven írja a feljegyzéseit. Ráadásul nagyon pörgős teremtés, aki imád sportolni is és táncolni, ezért szinte bármit is csinál otthon szól a zene és ritmusra lépeget, takarít, pakol, mosogat, főz. Zenék terén mindenevő, mindent szeret, ami tetszik neki (logikus módon). A szerelemben igen hűséges típus, bár egyszer sem érzett igazi szerelmet ami arra késztette volna, hogy bárkinek is felfedje, hogy ő bizony más, mint az egyszerű halandók. Emellett minden kapcsolatát ő szakította meg, mivel hiába van együtt évek óta az illetővel a folytonos hazugságok, titkolódzások felemésztenek mindent, a túl sok elhallgatni valóról nem is beszélve (mint például az, hogy egy idő után mindenkinek feltűnik, hogy nem öregszik). De még így is előbb ugrik le egy szikláról, minthogy bárkit is megcsaljon.
Élettörténet: Az 1700-as évek elején született, nem sokkal az ipari forradalom előtt. A szülei már kis korában is megfigyelték rajta, hogy mennyivel jobban érdeklődik az emberek iránt, mint például a fauna és flóra iránt.Először úgy fogták fel, mint valami különös hobbit, amit előbb-utóbb ki fog nőni. Ezt mindig is mondogatták neki, szóval lehet, hogy csak ezért nem nőtte ki ezt a különös vonzalmat egy olyan faj irányába, ami többet pusztít és árt, mint amennyit használ. Kedvét az emberektől még az sem tudta elvenni, hogy végig nézte azt, ahogyan kiírtották az erdőt ahol laktak és besszenyezték a patakokat, megölték az állatokat. Ezek után persze a szülei agresszívabban léptek fel vele szemben és megtiltották neki, hogy bármifelé érdeklődést tanúsítson az emberek felé, és még a törzs tagjai is kigúnyolták, belekötöttek, a fitalok néha meg is verték. Aztán jött az ipari forradalom. A madaraktól hallott valami új találmányokról, és neki több sem kellett, hogy kíváncsiságát kielégítse, és egyik éjjel elszökjön. Először csak bújkálva figyelte az embereket, majd ,,kölcsönvett" pár ruhát, és vidáman járkált a nyüzsgő és izgatott halandók között. Egyszerűen a hangulat, az új találmányok által keltett optimizmusannyira elvarázsolta, hogy nem akart visszatérni a törzséhez. Ám balszerencséjére megtette, mivel kötelességének érezte, hogy hírt adjon jóllétéről és mindarról, amit látott. De mikor visszatért a törzsnek már hűlt helye volt, egyedül egy üzenet várta, amiben kifejtették, hogy tudják merre csatangolt, és hogy árulónak bélyegezték ne is keresse őket. Kicsit depressziósan visszatért a városba és próbált új életet kezdeni egy olyan világban, amit nem ismer. De legnagyobb meglepetésére minden nehézség nélkül sikerült asszimilálódnia, és sokkal jobban élvezte azt az életet, mint a régit. Az évszázadok során volt már pilóta /persze a Wright-testvérek idejében/, volt már csillagász, cukrász, nyomdász, masiniszta, kalauz /az igazi gőzmozdonyok idejében/ és még sorolhatnám napestig, ahogyan azoknak az országoknak a számát is, amiket meglátogatott. A fordulópont akkor történt az életében, amikor már majdnem elfelejtette, hogy ki is ő és honnét jött. A szülei egyszer csak betoppantak hozzá, hogy érdeklődjenek felőle, és mert elvitték egyetlen csemetéjük örökségét. Akkor, azon a napon valami megtört a lelkében újra fellobbant szívében a természet utáni vágyakozás, de azt is tudta, hogy hiába próbálná meg, nem tudna visszatérni az ősi élethez. De ennek ellenére megesküdött, hogy soha többé nem fogja elfelejteni a gyökereit. Jelenleg egy elég átlagosnak mondható életet él, és éppen azon filozofál, hogy mi legyen a következő években, és hova költözzön.
Hobby: olvasás, kézzel készíteni különböző tárgyakat, sütés
Foglalkozás: mindig más, amihez éppen kedve van, jelenleg könyvtáros
Extrák: * 18. század elején született, 1729. június 24-én, Szent Iván éjjelén.** szülei minden évben egyszer meglátogatják *** fél a bogaraktól és a rovaroktól, bár a pókokkal, a katicákkal, pillangókkal már megbarátkozott. **** imád repülni ****** ha beteg akkor az ősi gyógymódokat választja, mivel emberszeretet ide vagy oda, de a gyógyszereket utálja*****Hóhéromnak
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2013. 04. 07.
|
Státusz: Aktív
|
