Név: Alexander Dieter von Kaufmann (Őrgróf)
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Tifa
Kor: 29
Külső leírás: Jó alkattal megáldott erős férfi. Széles vállak, vékony derék. Igazi atléta típus. 190 cm – éhez 91 kg, csupa izom, egy deka fölösleg nélkül. Hasfala, akár egy tábla, kívánatos csokoládé, és még abból is a leg ínycsiklandozóbb típus. Szépen húzódó izomzata szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Sokkal inkább egy tornász teste, mintsem egy robosztus katonáé. Arca markáns, férfias, mégis elképesztően jóképű, igazi nők kedvence, akinek elég egyet mosolyognia, hogy lecsusszanjon az illetőről a bugyi. Nem mintha túl sokat mosolyogna, sajnos ezt az adottságát, mostanában nem tudja kihasználni. Legtöbbször mogorván sétálgat a bázis falai közt, ahová száműzték. De ez egy hosszú történet, maradjunk a külsejénél, ami egész egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Sötétbarna rövid haját hátrazselézve hordja, hogy ne zavarja a munkájában. Rideg kék tekintetével, szinte fölnyársal, mintha mindig haragudna, ami nem is áll messze az igazságtól. Harcban áll önmagával és az egész világgal, hatalmas lelki csatákat vívva, mélyről gyökerező bánatával. Enyhén kreol bőre, selymes látványt sugall és valóban így is van. Munkája ellenére sem kezdte ki a rideg időjárás vasfoga. Mintha elnyűhetetlen testel rendelkezne, amivel bármit tehet, akkor is tökéletes marad. Csodás tiszti egyenruháját ritkán hordja, csak ha a bázisra olyan személyek érkeznek, akik megkövetelik a tisztes megjelenést. A régen oly büszkén viselt ruha, mára már gyűlöletének megtestesülésévé vált. Fegyverzete elég csekélynek mondható, hisz csak egyetlen pisztollyal rohangál, de ezt olyan precizitással használja, hogy nincs is szüksége másra. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az ismert adatok szerint világcsúcsot tart, pontosságban és gyorsaságban egyaránt. Vagyis komoly meglepetéseket tud okozni azzal az egy fegyverrel is.
Jellem: Igazi kis marcona forma, de ez csak a külső kisugárzás. Volt idő, mikor boldog volt, megértő és végtelenül kedves. Az élet szeretete határtalannak tűnt. Bizakodó volt és mindent a lehető leg jobb szemszögből figyelt. Mára sajnos ennek a legcsekélyebb jelét sem mutatja. Megkeseredett és megfásult emberré vált, aki már nem hisz sem istenben, sem emberben. Mintha már élni sem lenne kedve, de azért ez nem így van. Még mindig ott lapul benne az élet kiolthatatlannak tűnő szikrája, ami nem engedi neki, hogy beadja a kulcsot és folytonos tanulásra sarkalja. A harc a háború sosem volt a célja. Nem ítélkezik, nem vall pacifista nézeteket, de az biztos, hogy a harc számára csak egy kényszer, amit szorult helyzete erőltetett rá. Mondjuk úgy, hogy nem egy militarista típus. Számára inkább a tudásának csiszolgatása jelent igazi élvezetet és kihívást. Ennek ellenére ugyan olyan jól állja meg a helyét harc közben, mint bármelyik jól képzett katona, és kizárva hátsó gondolatait öl, ha a szükség úgy hozza. Nemesi származása egyértelműen ütközik ki stílusán, modorán és hanglejtésén is. Veszettül kimért tud lenni, és néha túl modoros, ami miatt a herceg gúnynévvel illetik katonatársa. Persze csak a háta mögött, mert a szemébe mindenki adja a szépet. Persze ő nem egy hülyegyerek, így tisztában van vele, hogy nem kedvelik őt, sőt a legtöbben egy kanál vízbe is bele tudnák fojtani, részben a stílusa, részben a múltja miatt. Igazán értelmes, eszes srác és bár nem gondolja, hogy kimagasló intelligencia hányadossal bírna, azzal is tisztában van, hogy nem gyök kettő, mínusz három az IQ-ja. Roppant fogékony a különféle nyelvek iránt, imádja tanulni őket és a kultúra apró mozzanatait is szivacsként szívja magába. Minden bizonnyal ezért tanult nyelvésznek, még mikor lehetősége volt rá. Azóta persze ez már csak a hobbija és munkájának szerves része. Jó pár nyelven beszél anyanyelvi szinten, de a holt nyelvek iránt is nagy érdeklődést mutat, vagyis mindenevő.
Élettörténet: Burgenlandban született másodszülött gyermekként, egy ősi nemesi családba. Az édesapja híven őrizte az ősök szokását, miszerint e nemesi címet birtokló személyek mindig készen álltak a harcra, ha a hazát kellett védeniük. Ahogy ezt a Római birodalom megszállása idején is tették, és mit akkor, most is a határ védelme volt számukra az elsődleges. Alexander mivel nem elsőszülött volt, elvileg nem fenyegette a háború szele, és nyugodtan foglalkozhatott azzal amit szeretett. A gyerekkora szépen telt, mondhatni, ahogy egy normális gazdag gyereknek kellett. Tanulmányiban igazán kimagaslóan teljesített, minden téren kitűnt a társai közül. Jó esze volt és nagyon fogékonynak bizonyult a különböző nyelvek terén. 15 Éves korára már 3 nyelven beszélt folyékonyan, anyanyelvi szinten, egész pontosan a saját nyelvével együtt négy nyelven. Egyértelmű volt, hogy a fiú leginkább ebben emelkedik ki és ez érdekli őt a leginkább. Persze emellett apjával is jó kapcsolatot ápolt, és szinte minden hétvégén kimentek vadászni a közeli erdőbe, ami a család birtokának részét képezte. Nagyon szerette a családját, édesanyjáért és húgáért pedig rajongott. Igazi jó gyerek volt, aki bármiben segített, amit ez a két nő kitalált neki. Bátyjával volt egyedül hadilábon, aki marcona háborúmániásként rohangált a világban. Nem értette őt, miért szomjazza ennyire a csatát, és bár párszor beszélgettek róla, azóta is sötétben tapogatózik ezen a téren. Ez azóta persze jelentőségét veszítette, hisz testvére életét veszítette, ráadásul nem is csatában, hanem egy verekedésben, amit részegen egy bulizás alkalmával provokált ki. A család összeomlott. Alexader ekkor már egyetemre járt a fővárosba, de testvére halálhírére hazatért, hogy végső nyugalomba helyezhessék testvére testét. Ez az ominózus esete viszont örökre megváltoztatta az életét és a család megindult a lejtőn, ahonnan már nem volt visszaút. Az apa igyekezett családja nevén esett csorbát kiköszörülni, és Alexandert kivéve az iskolából, felajánlotta a hadseregnek, hogy bátyja helyét betöltse. Alexander nem volt épp elragadtatva az ötlettől, de a család hírnevét fontosnak tartotta így egy szó nélkül adta föl álmait és állt szolgálatba. Sajnos úgy tűnt, hogy ez a tett sem segíthetett rajtuk. A fiúval egyáltalán nem úgy bántak, mint azt a nemesi származása megkövetelte volna és ezzel együtt a család tovább csúszott a lejtőn, amit apja öngyilkossága tetőzött. Apja valószínűleg abban reménykedett, hogy halálával vissza tudja adni fiát az édesanyjának és húgának, hisz ő már akkor is nagyon betegnek számított. Nyomorékként nem tudta eltartani a családot, és abban reménykedett, ha a nők egyedül maradnak, a fiát visszaküldik a családhoz. Sajnos ez nem így történt. Alexander kérelmet nyújtott be a hadsereghez, hogy bár a haza védelme az elsődleges, mégis engedjék vissza a családjához, hisz édesanyjának és húgának szükségük van rá. A kérelmet visszautasították, sőt még az apja temetésére sem mehetett vissza otthonába. A kormány biztosította afelől, hogy vigyáz a két nőre és segítik őket. Alexandert pedig a határra küldték, ahol valójában már semmi dolga sem volt, hisz a határok, már jó ideje megszűntek létezni, legalábbis abban a formában, ahogy rég voltak. Tudta, hogy ez csak fricska, a családja teljes megszégyenítésére, amiért apja egy olyan nemesi címhez ragaszkodott, ami alapjaiban volt semmitmondó és elavult. Persze a segítség is elmaradt, kisemmizték a családot és vagyonuktól megfosztva maradt a két nő magára. A nyomor gyorsan cégez valakivel, aki nincs hozzászokva az éhezéshez, vagy a rossz körülményekhez. A húga beteg lett, egy egyszerű bárányhimlő mutálódott változatát kapta el, ami ráhúzódott az ízületeire, majd a szívére. Alexandert csak két hónapra rá értesítették. Először igen értetlenül állt a dologhoz, hisz legjobb tudomása szerint a húga be volt oltva az ismert himlőkre és még csecsemőkorában átesett a bárányhimlőn. Az értetlenség viszont lassan, de kitisztul a fejéből és a felismerés éles késként vájt a szívébe, hogy a családját bizony kiirtani akarják. Nekiment a felettesének, amivel csak tovább fokozta a már amúgy sem túl rózsás helyzetét. Hadbíróság elé állították, és megfosztották az addigra nehezen összevakart őrmesteri rangjától, édesanyját pedig egy elmegyógyintézetben helyezték el. Mondjuk úgy, vele érik el, hogy jófiú maradjon, legalábbis eddig ezzel értek célt. Persze itt sem öntötték ki a gyereket a fürdővízzel, és, hogy valami haszna legyen a „tehetségének” egy katonai bázisra rakták, ahol a nyelvtudását hasznosítva tudósoknak kellett segítenie és felügyelni a munkájukat.
Hobby: Olvasás, és nyeltanulás
Foglalkozás: Számkivetett. Rangját tekintve baka.
Extrák: *** Rengeteg nyelven beszél, perfekt: Az összes Szláv eredetű nyelvet és had ne soroljam fel, hogy ez mit takar. Rengeteget legyen ennyi elég, egész pontosan 32, ebbe a kihalt, már nem beszélt nyelvek is benne vannak. Egyetem alatt ugyanis a Szláv nyelvészeti tanszéken tanult. Emellett Angolul, Franciául, Olaszul, Magyarul Latinul. Jelenleg portugálul tanul, de ezt csak saját szórakoztatására. *** Nagyon jó lövész, és gyors, de jobban szeret agyaggalambokra lőni, mintsem emberekre. Ennek ellenére, ha a szükség megkívánja gondolkodás nélkül öl.***
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, nem az én tulajdonom. (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 02. 28.
2015. 06. 20.
|
Módosítva: 2015. 06. 18. 22:00:31
Módosította: Tifa
Státusz: Aktív
|
