Név: Lucien, Milánó vámpír hercege
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: A legjobb szó, mellyel le lehetne írni külsejét: gyönyörűséges. Mégis, ez az egyetlen szó sem képes azt a szépséget tükrözni, amit ő képvisel, nincsen olyan szó, amellyel le tudnánk írni tökéletességét. Férfiasan lágy arcvonásaihoz vérvörös, vértől vöröslő puha ajkak, finom orr, és határozott szemek tartoznak. Tűzben égő, vérre hasonlító szemei kirínak hófehér arcából, mégsem képesek sokan állni pillantását, hiszen olyan, mintha magába a pokol fenekébe nézne bele az ember, és az visszabámulna rá, hideg szenvtelenséggel. Hófehér, fenékig érő haját mindig bonyolult kontyokban, hajfonatokban, és különféle, finom frizurákban hordja, csak nagyon ritkán, az ágyban engedi láttatni teljesen kibontva, csodálatos pompájában. Általában sok-sok különféle hajcsat, hajdísz, ékszer és kalap ékesíti amúgy is különleges haját, nagyon ritka az az alkalom, amikor nincsen a hajában semmi, talán tényleg csak az ágyban van ez az állapot. Teste finoman karcsú, mégis férfias, bár a finom kelmékből készült ruháktól az emberek általában hajlamosak nem észrevenni, mekkora erő lakozik benne még akkor is, ha nem használja vámpír erejét, túlságosan elvonják az ember tekintetét a sok ékkő és a drága bársony, selyem, és más, ilyen-olyan anyagból kézzel készített csodálatos ruhaköltemények.
Jellem: Valaha, mikor még az emberek hittek a vámpírokban, és félték, sőt, rettegték őket, többek közt talán tőle retteghettek a legjobban. Erejére ébredése után olyan vámpírrá vált, akivel senki nem találkozott szívesen, még a többi vámpír sem, hisz kegyetlensége, és értelmetlen kínzásai, melyeket úgy szeretett végezni, mindenkit elrettentettek maga mellől. Dermesztően hideg, és rettentően embertelen volt valaha, akinek soha nem számított senki más önmagán kívül. Mindent, és mindenkit a saját élvezetének rendelt alá, nem érdekelte, hogy az a bizonyos valaki most ember-e, vagy vámpír, vagy egyéb, más természetfeletti lény, és lelkiismeret furdalás nélkül ölt meg bárkit, amikor csak úgy tartotta kedve. Ám ez azóta megváltozott, bár nem teljesen. Ha olyanja van, még mindig szívesen húz bárkit karóba, vagy függeszt föl egy kampóra a lábánál fogva, hogy a nyakánál ejtett vágáson keresztül lassan, és fájdalmasan kivéreztesse egy hordóba, melyből utána napokig jól eliszogatja a kristálypohárba töltött vérvörös nedűt, de csak olyankor, ha valaki rettenetesen fölbosszantja. Azóta, hogy nem ő az úr, hanem „csak” egy herceg a három közül, kissé visszavett modorából, főleg, hogy a véresküje kötelezi őt, hogy a királyt ne támadhassa meg, hogy ő lehessen Milánó vámpír uralkodója, de az idők során nyugodott is le annyira, hogy az eskü nélkül sem tenné meg. Rájött, hogy számára tényleg nem való a hatalom, hiszen csak megrészegül tőle, és olyanná válik, amilyenné születése utáni pár évében sosem akart válni, mégis olyan lett. Szerencsére ehhez tartja is magát, a másik két herceggel ellentétben nem vágyik több hatalomra, egyszerűen csak szereti a saját, már meglévő hatalmát prezentálni, amivel legyezgetheti hiúságát, ugyanis rettentően hiú. Fontos számára, hogy tökéletes lehessen, hogy mindenki csodálja, hogy imádják őt, éppen ezért nem szereti már megerőszakolni az embereket, sokkal élvezetesebb számára, ha az ágyába csábíthatja az áldozatait, akik önként, és dalolva másznak bele, hogy földöntúli gyönyörben részesíthesse őket ez a gyönyörűség, azért cserébe, hogy közben végig hallhassa, mennyire csodálatos is. Nem nagyképű, nem szól le másokat, sőt, ha elkapja a pillanat, van, hogy egész kedves is, ám ettől még nem egy szent, egyszerűen csak egy, az életébe, és az életbe lassan beletörődő vámpír, aki tudja, mit sem változtathat semmin.
Élettörténet: Nehéz élete volt, gyerekkora nem igazán volt, hiszen két tisztavérű vámpír gyermekeként már születésétől fogva arra volt nevelve, hogy hogyan érje el, és tartsa meg az őt megillető helyet, lehetőleg fegyelmezések, büntetések és kínzások sorozatával. Akkor, mikor még gyerek volt, eldöntötte, hogy ő bizony nem ilyen lesz, ő a hatalmat fegyelmezéssel ÉS jutalmazással fogja megtartani, és el fogja érni, hogy önszántukból csatlakozzanak hozzá, és szolgálják őt a népek, ám akkor jött az a bizonyos születésnap, mikor minden a feje tetejére állt világában. Mivel tisztavérűek a szülei, és ez nem éppen megszokott a vámpír közösségekben, mert mindig bekerül a vérvonalba itt-ott egy-egy másik lény is, az ilyen, tisztavérű szülőktől származó vámpír gyermekeknél van egy bizonyos szülinap, mégpedig a tizenhetedik, amikor megkapja az összes erejét, amitől hatalmasabbá válik mindenkinél, még a szüleinél is, és vele csak egy másik tisztavérű szülőktől származó vámpír veheti fel a versenyt. Évszázadokkal később föl is vette egy, előtte viszont Luciennek még át kellett esnie a hatalomvágytól megrészegült időszakán, mikor élvezettel hallgatta az emberek fájdalmas halálsikolyait. Milánó urává tette magát, uralkodott a városon, és környékén, ám egy nap egy, még nála is hatalmasabb vámpír érkezett a városba, és letaszította trónjáról. Eleinte hadakozott ellene, ám megegyeztek, hogy ha az erejét a férfi szolgálatába állítja, akkor nem öli meg a vámpír, sőt, herceggé teszi. Ezt el is fogadta, és azóta áldja is, hogy elfogadta ezt az alkut, mivel így legalább tényleg azzá válhat esetleg, akivé ártatlan gyermekkorában válni vágyott. Ehhez viszont egy nála sokkal érzőbb, kedvesebb lény kellene mellé, akit párjául fogadhatna, ilyennel viszont még egyszer sem találkozott.
Hobby: Szépségének csodáltatása, bálok rendezése, szeretkezés
Foglalkozás: Milánó vámpír hercege
Extrák: Imádja a szépet, legyen az akár egy ékszer, vagy egy különösen gyönyörű fiú, vagy férfi. Bár lehet nő is, de azt csak megcsodálja, nem akarja magához venni, hiába legyen szép, ugyanis ő a férfi nemet preferálja, onnan választja ágytársait. *** Rettenetesen hiú, de nem is csoda, túl szép ahhoz, hogy ne legyen az. *** Homloka közepén a jel mutatja, hogy ő egy teljesen tisztavérű vámpír, és hogy rá nem nagyon hatnak az átkok, kábítások. *** Imádja a kalapokat és az ékszereket, és a kiegészítőket, van azokból egy halom neki, ami azért is furcsa, mert nem jár el vásárolni, bár az is igaz, hogy a szolgáit elküldik, akik hamar megtanulták ízlését, mivel rettenetesen kényes arra, hogy tényleg csak szép holmikat hozzanak elé. *** Tud ám elképzelhetetlenül kegyetlen is lenni, senkit ne tévesszen meg a szépsége és hiúsága! Ez csak elfedi azt a természetét, amivé válhatna: egy lelketlen és kegyetlen szörnyeteggé. *** Onimnak
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 02. 21.
|
Státusz: Aktív
|
