Név: Henry Lasarus Droullin
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Luka Crosszeria
Kor: Fogalma sincs.
Külső leírás: Ha először szembetalálkozunk vele, egy finom, nemes úriembernek tűnik, ám amint az arcára terelődik a figyelmünk, észrevehetjük a szemeiben azt a bizonyos sötétséget. Mindig, mindenhol. Éjjel, nappal. Bőre finom, mint a legpuhább selyem, haja vörösen izzik, mint a pokol tüze. Hullámos fürtjei miatt gyereknek, játékos kedvűnek tűnik, ám aki ismeri, tudja, a fiatal külső egy rothadt, kérges belsőt takar. Ujjai hosszúak, finomak, mozdulatai lágyak, enyhén nőiesek. Termete nem túl szembetűnő, alig éri el a 180 centit. Izomzata a magasságához képest tökéletes, finoman domborodnak ki a rostok a bőre alól. Szemei igen világosak, akár a macskáké, szempillái sűrűk, sötétek, varázslatos külsőt adományoznak neki ezzel is. Nyaka vékony, törékenynek tűnik, ádámcsutkája enyhén kiugrik. Ruhái elegánsak, sosem slampos a viselete. Ha így volna, ki sem mozdulna otthonról. Igaz, így sem nagyon teszi. Cipője mindig fényes, nadrágját sosem pettyezi semmilyen ráfröccsent kosz sem. Ingei tiszták, gyűrődés mentesek. Kedvenc színe a fekete és a türkiz kék. Bőre szerfelett fehér, a nyakán sokszor ütnek át a kéken futó erei. Lényéből egy megmagyarázhatatlan, ellenállhatatlan erő sugárzik, ami szinte mágneskén t vonzza a szemlélőt. Első rá nézésre is az az érzésünk támad, valami t titkol, valami nincs rendben vele. Mikor elkapja a vadászösztön, vagy felcsap benne a gyűlölet lángja, a teste egészen megváltozik. Bőre még fagyosabb, acélosabb, fogai megnőnek, szemei pedig úgy izzanak, mint egy lángoló katlan. Nappal, hogy ne érje fény, nemigen mozdul ki, ha mégis, kesztyűt, kabátot húz. Szeret kalapot viselni, ezzel is megfékezi a rá eső napsugarakat. Kedvenc darabja a sötétített lencsés szemüvege, odakint szinte mindig viseli. Fegyvert sosem hord magánál, hiszen ő maga egy fegyver, ezért csupán egy sétapálcát látni nála. Fura, hogy a pálcába rejtett szúrófegyver pengéje ezüstből van, hiszen ez rá nézve is halálod. De magasról tesz rá. Nem szívesen vetkőzik le, mivel a testét régi sebesülések borítják. Nem látszik ugyan olyan messziről, ám ha úgy dönt, levetkőzik valakinek, az nyilván felfedezi a különös sebeket a hátán. Hosszú, egyenes forradások ezek, amiket első ránézésre ostor, korbács okozott. Nyilvánvalóan még életében szerezte ezeket a sebesüléseket, ugyanis akármi bántódás éri a testét, elég gyors iramban begyógyul, külseje pontosan ezért olyan makulátlan a nap minden percében.
Jellem: Bájosnak tűnik? Első látásra. Belül is ilyen volna? Aligha. Arca sokszor kifejezéstelen, és ez nem véletlen. Szótlanságának oka a múltjában keresendő. Hogy elárulná-e, miken kellett keresztülmennie? Kizárt. Fiatal külseje bohó, balga lelket sejtet, pedig valódi kora miatt nagyon bölcs. Ridegsége csak egy védőburok, amivel magát és a környezetét óvja a szörnyetegtől, akivé válnia kellett. Büszke rá? Nem, határozottan nem az. Inkább szégyelli a valódi kilétét, ezért igyekszik úgy viselkedni, mint egy ember. Szokott hazudni. Igen, sokat, ebből áll az egész élete. Kénytelen, mivel nem akar maga mellé senkit, csak egy tanítványt. Magának való, annyira hozzászokott a magányhoz, hogy már nem képes rendesen viselkedni az adott helyzetekben. Egyszerűbb a hidegség védelme mögé bújni, és úgy kezelni az adott helyzeteket. Forrófejű volt régen, ám mára már benőtt a feje lágya, sosem dönt elhamarkodottan, méregből. Képes felhúzni magát, és dühöngeni, mint egy félőrült, de ezt is csak nagyon nyomós okkal teszi. Türelme szinte végtelen, ha mégis fogytán van neki, éles szarkazmusával leplezi ezt. Sosem mutatja magát sem türelmetlennek, sem idegesnek. Érzelmeiről csak akkor tudhatunk valamit, ha kinyitja a száját, és töredelmesen bevallja, mit gondol, min jár az agya, mi zajlik le benne. Ritkán őszinte, értendő ez az érzéseire, a múltjára, a lényére, vagy arra, hogy mit evett reggelire. Ha elveszti a fejét, az csakis a mardosó éhség miatt lehetséges. Ilyenkor ádáz küzdelmet vív saját magával, hiszen undorodik attól, ami, és nem akar senkiben sem kárt tenni. Valójában érző lény, nagyon is szeretetéhes, de igyekszik ezt az oldalát mélyen eltemeti magában. Úgy véli, a világban, amelyben él, már megvolt a lehetősége, hogy családja legyen, de elbaltázta, ezért nem érdemel semmit, csak a magányt. Nem mellesleg utál aggódni, és így, szerettek híján nem is nagyon kell azon izgulnia, mi történik a környezetében. A saját testi épsége nem igazán foglalkoztatja, ha harcol, úgy teszi azt, mint egy tank. Bölcsességét kész átadni, remek mentor. Általában türelemmel viseltet a tanítvány iránt, ha látja rajta, hogy fogékony a tananyagra. Ritkán dicsér, ha megteszi, azt is csak valami kritika mellett. A nevelési elve az, minél többet dorgálja a növendékét, annál elszántabbá válik az ifjonc, hogy még jobbá váljon. Az érzelmeit nehezen mutatja ki, főleg, ha romantikázni kell. A hála is távol áll a személyiségétől, könnyebben kisajtol magából egy lesajnáló pillantást, mint egy köszönömöt. Nem egyszer előfordult már, válaszadás helyett egyszerűen sarkon fordult, hiszen nem a legjobb beszélgetőpartner. Korából adódóan nagyon bölcs, nem győzi hangoztatni a bölcsességeit, élettapasztalatait. Tanítványával szemben képes tiszteletet érezni, ha az kiérdemli. Ha szerelembe esik, ami majdhogynem lehetetlen, nagyon odaadó, gondoskodó partner. Vérszomjától azonban az érzelmei sem óvják meg, ugyanúgy rátámad a szerelmére, mint egy egyszerű emberre. Bűntudata a gyilkolás miatt sosincs, csupán akkor érzi ezt, ha jogtalanul, ártatlan embert bánt. Ez érthető szavakra, illetve tettekre is. Együtt érezni nemigen tud, sokkal jobban lefoglalja a saját fájdalma, mint a másé. Szereti a szép, a jót, ezért egy finom testű ember könnyen lekenyerezheti. Odavan az emberi bájért, csodálja őket, hiszen már elfelejtette, hogy saját maga milyen volt halandóként.
Élettörténet: Gyermekkorában egy középnemesi családba született. Apja ügyvédként, anyja háztartásbeliként éldegélt. Egyetlen gyermek volt, a szülei imádták. Ahogy cseperedett, megmutatkozott rajta, hogy egyke. Arrogánssá vált, egy igazi csibésszé. Apja sokszor megfedte, amiért minden hülyeségbe bele vitte a barátait, ám sosem gondolta volna, hogy merészsége egyszer a veszte is lehet. Tizenéves korában rendkívül kacér volt, fűvel-fával együtt volt, amit rendkívül élvezett. Partnerei közt azonban egy sem akadt, aki igazán kielégíthette volna, hiszen mind nők voltak. Apja ifjúkori bohóságnak tartotta ezt, ő viszont már akkor pontosan tudta, mit akar. Legjobb barátját szemelte ki magának, akivel különösen jól kijöttek. A gondolataik szinte azonosak voltak, politikai beállítottságuk, érdeklődési körül egyezett. Henry eleinte tartott attól, hogy szerelmes legyen a fiúba, ám egy átmulatott éjszaka után úgy tűnt, nem vágyik semmi másra. Miután a magáévá tette a részeg fiút, rájött, a nők egyáltalán nem boldogítják, csupán a testének jelentenek örömöt. Legnagyobb szerencséjére a barátjának sem volt ellenére a dolog, bár közel sem azt érezte Henry iránt, amit a férfiú. Apja előtt titokban tartotta a kapcsolatot, és ez még a házassága után is működött. Aráját igencsak elhanyagolta, hogy mindig az igazi kedvese nyomában lehessen. Gyakran jártak üzleti útra, pihentető utazást tettek Párizsba, Londonba. Úgy festett, boldogságuk töretlen marad, ám mégis fordult a kocka. Egy francia nagyváros szívében bált rendeztek, amire új keletű baráti társaságuk meghívta őket. A hatalmas, fényűző bál remek mulatságnak ígérkezett, hiszen Henry köztudottan imádott ripacskodni. A zenés rendezvény csak kis ideig kötötte le a virgonc ifjú figyelmét, barátja díszes öltözete sokkalta jobban lekötötte. Pláne annak az eltávolítása. Csakhamar egy szűk helyiség csendes nyugalmába száműzték magukat, ahol aztán kedvükre mulatozhattak. Éjféltájt azonban borzalmas sikoltozás ütötte meg a fülüket. Miután magukra rángatták a ruháikat, elindultak, hogy megkeressék a zaj forrását. Hiba volt. Mint kiderült, a házigazda a város egyik nagyhatalmú vámpírjának számított, aki nem másért csábított embereket a kúriájába, minthogy megetesse velük az éhes vendégseregét. A felismerés csak lassan járta át a két férfiú elméjét, ezért a menekülésre már nem volt lehetőségük. A lefülelt párosnak vesznie kellett. A házigazda azonban mókára vágyott, ezért úgy döntött, próbára teszi az ifjakat. Míg Henry képes lett volna az életét adni szerelméért, az könyörgött, hogy inkább Henry haljon meg, míg ő szabadon távozhat. A fiúban egy világ omlott össze, ám így sem volt képes gyűlölni választottját. A fiú kérése teljesült, ám holtan távozott a partiról. A vezér Henry szeme láttára tépte fel a nyakát, és várta meg, amíg kiszáll belőle az élet. A többi vérszívó jót mulatott Henry szívet tépő üvöltésén, majd a tehetetlen dühén. Gyűlölettől izzva rontott neki a vámpíroknak, mire a vezér látva a fiú rátermettségét, erőszakkal élőholttá változtatta. A vámpírokat még inkább mulattatta Henry féktelen dühe, hiszen a fajtársak nem tehettek kárt egymásban. A fiú ezután megszökött, és évtizedekig bujdosott az élők elől. Mivel a hétköznapi ételek már nem csillapították a szomját, ezért megtanult vadászni… emberekre vadászni. Emellett még a kardforgatásban és más fegyverek használatában is kimagasló eredményt ért el. Az évszázadok alatt felgyülemlett dühe nem csillapodott, elhamarkodott tettek helyett azonban a gondos tervezés vált fontosabbá számára. Épp ebből az okból kifolyólag keres egy tanítványt, hiszen csupán az élő pusztíthatja el azt, amit a holt nem tud.
Hobby: Kedveli a jó regényeket.
Foglalkozás: Mester (?)
Extrák: Majdnem három évszázada vámpír. *** A saját kárán jött rá, miként hat az ezüst a holtakra. Egy vámpírvadász került az útjába, aki kis híján lenyeste a fejét. Ekkor tudta meg, az ezüst az, ami a fajára pusztulást hozhat. *** Már számtalanszor megpróbálkozott az öngyilkossággal, ám az ezüst ismerete nélkül mind kudarcot vallott, ezért felhagyott vele. *** A testét borító hegekről nem szívesen beszél, csupán a kiváltságosnak hajlandó elárulni, miért vannak ott. Talán. De lehet, úgy döntök, mégsem. *** Karakterdal: http://www.youtube.com/watch?v=3OYdeuj3EOw
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2013. 02. 19.
2013. 12. 26.
|
Módosítva: 2013. 12. 25. 22:18:43
Módosította: Luka Crosszeria
Státusz: Aktív
|
