Név: Demyan Rakhimov
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 28
Külső leírás: Igen feltűnő jelenség, akit ha megpillantasz, nehéz nem megállni egy pillanatra, és alaposan szemügyre venni. Noha a magassága nem fog feltűnni – alig 177 centijével aligha magaslik ki a tömegből, pláne ha az ő környezetét nézzük, ahol jó néhány kétajtós szekrény megfordul –, a többi külső adottsága viszont annál inkább szembetűnő, nem is beszélve a hívogató, csábító, természetesen szexis kisugárzásáról. A termete csak a férfiak között számít viszonylag alacsonynak, egyébként nem mondható töpörtyűnek, és éppen ennek köszönheti azokat a hosszú, szálkásan izmos lábakat, amiket előszeretettel bújtat szűk nadrágokba, hogy még jobban kiemelje őket. Ráadásul ezek a szűk szabások nem csak a lábait, hanem az igencsak fogdosnivaló, kerek popsit sem bízzák egyedül a képzeletre... Testalkata egyébként leginkább egy atlétáéhoz hasonló a szálkás karokkal és felsőtesttel, valamint a szépen keskenyedő csípőjével. Hosszú, kecses ujjai vannak, amikkel gyakran túr dús, fekete tincsei közé. Arca különleges, kissé egzotikus vonású, egyenes orra arisztokratikus jelleget kölcsönöz neki, amit ellensúlyoznak a telt, érzéki ajkak, és a mandulavágású, acélszürke szempár. Öltözködése a laza és az elegáns keveréke; az öltönyt kifejezetten utálja, az ingeket viszont annál inkább szereti – nyakkendő nélkül –, és ezeket általában egy-egy sötét farmerral párosítja. Egyetlen testékszere sincs, ami viszont sokkal furcsább, az a tény, hogy annak ellenére, aki, az ő testén alig találhatók tetoválások.
Jellem: Különös, de rá nem ragadt rá a tipikus fenegyerek-jellem. Mondhatjuk úgy, hogy ő egészséges mértékben örökölt apja és anyja jellemvonásaiból egyaránt – az utóbbi tulajdonságok pedig jóval megszelídítették azt a személyiséget, amivel például a bátyja rendelkezik, aki az apjuk kiköpött mása. Demyan egy furcsa keveréke lett a jónak és a rossznak, néha maga sem tudja eldönteni, hogy melyik oldala erősebb. Okos és ravasz, ha akarna, igazi stratéga lehetne, ezzel jogosan lépve majdan az apja helyébe, viszont hiányzik belőle az a könyörtelenség, azok a hideg és gyilkos indíttatások, amit a bátyjában viszont megvannak. Így hát ő megmaradt a Papa szeme fényének, egy mellékesnek tűnő, de mégsem annyira mellőzött szereplőnek. „Hiányosságait” – nézőpont kérdése, hogy ki tartja ezt pozitív jellemvonásnak, és ki hiányosságnak – azonban bőven ellensúlyozza a kisugárzása, amit leginkább a gravitációhoz lehetne hasonlítani. Egyszerűen vonzza az embereket, és játszi könnyedséggel csavar az ujja köré bárkit; van, hogy meg sem kell szólalnia, elég egy pillantás vagy egy mosoly, egy mozdulat. (Ez meggyőzőképességként is remekül funkcionál, amit az apja néha kis is használ, ha valakinek erősen javasolni kell valamit, vagy el kell érni, hogy rábólintson valamire.) A mindennapi életben egy beszédes – nem szófosó, hozzá az intelligens társalgások tartoznak –, társasági lény, mosolygós és határozottan pozitív jellem, aki ismeri a határokat, de szereti feszegetni őket. Példának okáért imád az apja embereivel kikezdeni, megpróbálni elcsábítani őket, aztán elszórakozni velük, de félreértés ne essék: az ágyáig aligha néhány embert enged eljutni. Ha ő akart valamit – vagy valakit –, akkor jobb szereti meg is kapni azt, és bár az apjától mindig mindent megkapott, amire csak ránézett, nem lett elkényeztetett és akaratos, sokkal inkább kitartó, aki szereti maga elérni a dolgokat. Egyébként is, ha csábításra kerül a sor, aligha bízhat az öreg segítségében, nemde?
Élettörténet: Jekatyerinburgban látta meg a napvilágot, a már akkor hírhedt és nem kevésbé félt Vor V Zakone, Vladislav Rakhimov második fiaként. Amikor másodszülött fiúként emlegetjük, akkor persze nem számítjuk a több potyagyereket, amit különböző szerencsétlen nők szültek, akiknek „tiszteletet kellett tanítani”... Akkoriban Rakhimov rendelkezett egy amolyan élettárs-szerűséggel, aki igazából csak egy volt a rengeteg általa foglalkozatott prostituált közül, de a férfi beleszeretett a szépségébe, vagy legalábbis valami olyasmit érzett, a maga módján. Talán a sors fintora lehetett, hogy a nő a második szülésbe belehalt, miután váratlan komplikációk léptek fel. Történtek ide vagy oda, Vladislav nem gyűlölte meg a fiút, sőt, amolyan pótlék lett számára az elvesztett nő után (persze csak egészséges kereteken belül, nem kell túl messzire gondolni). Tejben-vajban fürösztötte és minden szabad percében a kívánságait leste, szinte teljesen elkényeztette, ami könnyen Demyan személyiségének torzulását okozhatta volna, de végül szerencsére jól jött ki belőle. Még nagyon kicsi volt, amikor Vladislav megunta Oroszországot és a túl sok konkurenciát, ezért úgy döntött, hogy meg sem áll Angliáig, hogy aztán Londonban kiépíthesse a saját kis királyságát. Ahogy Demyan tovább cseperedett, az apja ijesztő gyorsasággal vette át az irányítás a londoni alvilágban, hamarosan jóformán minden szál hozzá futott valamilyen úton-módon. Mindeközben persze nem feledkezett meg a fiairól, és míg Demyan bátyját, Alekseit folyamatosan arra nevelte és készítette fel, hogy egykoron majd ő fog a helyébe lépni, Demyan örökösen csak az egyik legnagyobb büszkesége maradt. Ő ezt annyira nem is bánta, szerette, hogy az apja a kérésére még házi tanítókat is fogadott fel neki, akik intelligenssé és műveltté nevelték, és akiket meg is szeretett (az apja meghagyta abban a hitben, hogy a tanítók később békével távozhattak, valójában azonban mind elmetszett torokkal végezték). Mára Demyan már pontosan tisztában van mindennel, tökéletesen beilleszkedett a szerkezetbe, és békésen él a hatalmas családi házban London szívében. Hozzászokott a légkörhöz és az életvitelhez, az üzletfelekkel teli, hatalmas összejövetelekhez. Mostanában úgy is az köti le minden felesleges energiáját, hogy a bátyja bizalmasát figyelje, akit sofőrnek csúfolnak, de tökéletesen tisztában van vele, hogy a munkaköre ennél jóval többet is magába foglal; neki viszont csak most tűnt fel igazán, hogy a férfi több, mint szívdöglesztő...
Hobby: játszani a tűzzel, ha lehet ezt mondani... nincs kifejezetten hobbija, mindig azt csinálja, amihez épp kedve van
Foglalkozás: nincs valódi munkája, de szüksége sincs rá, hiszen dúskálnak a pénzben
Extrák: Vyvynek. *** Tetoválásai rövid listája: három sor egymás alatt a hátán, a vállai között – Не верь, не бойся, не проси (ne higgy, ne félj, ne kérj); valamint egy-egy csillag a térdein, annak jelképeként, hogy nem térdel le senki előtt. A miért egyszerű: az apja úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére, így nem vesz részt semmilyen komolyabb alvilági ügyletben, pláne nem került soha börtönbe. Tulajdonképpen nem is komoly alkatrésze a gépezetnek, egyszerűen csak az az apja, aki. *** Az oroszt és az angolt is anyanyelvi szinten beszéli, bár utóbbit erős – és szexi – orosz akcentussal. Ezen kívül konyít a némethez és a franciához is. *** A családi ház mondhatni egy étteremnek álcázott többszintes épület, aminek a fölszintjén valóban egy impozáns étterem foglal helyet, a felsőbb szinteken azonban fényűző, szinte lakosztályszerű szobák sokasága lakozik.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2013. 02. 09.
|
Státusz: Aktív
|
