Név: Sakti
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ef-chan
Kor: 46
Külső leírás: Magas, kifejezetten férfias jelenség. Izmos és karcsú, igazán légies és könnyed a megjelenése. Haja hosszú, sötétbarna, már a feneke alá ér, mivel mióta varázsló lett, nem vágatott belőle, bár jó eséllyel hosszabb már nem lesz, mivel jó ideje nem nőtt számottevően. Szeme szintén sötétbarna, majdnem fekete és roppant kifejező, mindent kiolvashat belőle az, aki belenéz, nem rejt senki elől semmit, még ellenfelei elől sem. Ruhái is légiességét, könnyedségét és kedvességét hangsúlyozzák, mind laza, és már-már sejtelmesen lebegős darab könnyű anyagokból. Mivel szereti a természetet és rosszul van a “mű”-től, így természetesen ruhái is természetes anyagokból készülnek, általában ő készíti őket, ritkábban kapja hálából. Cipőt nem szeret hordani, így amikor csak lehet, mezítláb rohangál, mert így még közvetlenebb kapcsolatot tarthat fenn a természettel. A hajában levő ékszer az egyetlen “fényűzése”, de ez is csupán a varázslók között betöltött státuszát szimbolizálja, amely szerint a varázslók között a középosztály felső részében helyezkedik el, az előkelőek alatt, erejét tekintve, bár tény, még egyszer nem erőltette meg magát ilyen téren, mert nem szeretne visszaélni hatalmával, így még maga sem tudja igazán, is mindenre lenne képes.
Jellem: Roppant egyszerű és őszinte lélek. Nem fél kimondani, amit gondol, még ha az sértő is, ugyanakkor inkább elviseli, hogy megverjék véleményéért, vagy egyéb módon álljanak rajta bosszút, mint hogy használná erejét, hogy megvédje magát. Szerinte ugyanis eléggé szánalmas és megvetendő valakit azért bántani, mert erősebb vagyok tőle. Így ő egyrészt nem mutatja ki, mennyivel erősebb lehetne, és sosem használja ilyen ügyeknél az erejét, másrészt beleköt a nála jóval erősebbekbe is, ha valami nem tetszik neki. Hitvallása, hogy egy mosoly erősebb minden varázslatnál, és hogy csodát mindenki képes végrehajtani, csak akarnia kell, és megtalálnia a legmegfelelőbb módszert. Szereti a természetet, szereti a benne élő minden teremtményt, legyen az növény, állat, vagy épp magasabb rendű teremtmény, imád beszélgetni, szeret csendben hallgatva szemlélődni, szereti az élet minden aspektusát, még a rosszat is, s igyekszik tanulni, figyelni. Roppant tisztelettudó mindenkivel szemben és igyekszik nem éreztetni senkivel, hogy néha bölcsességben és észben - bár még a varázslók között szinte gyermeknek számít - a másik felett áll. Sokan nem ismerik sötétbe burkolózó múltját, amelyről nem is beszél, csak ha szükségét érzi, nem szereti, ha szánják, mert úgy véli, hogy még így is szerencsés volt, és ahhoz, hogy ma olyan nyugodt és harmonikus életet tudjon élni, kellett a múlt minden megpróbáltatása, mert különben nem nyílt volna fel a szeme, hogy mennyi csodálatos dolog van ebben a világban a maga egyszerűségével és bájával, s nem jött volna rá, hogy hatalmas álmokat kergetni mennyire balga dolog is, és milyen nagy szenvedést okozhat vele a vágyódó nemcsak magának, hanem a környezetének is. S ez a múlt az, ami miatt e roppant bohókásnak, komolytalannak, ugyanakkor rengeteg bölcsességet közvetítő ifjúnak még a vére is felforr, és iszonyatosan dühös lesz, látszólag kifordulva magából, ha valaki megpróbál belekontárkodni a természet rendjébe, és felborítani a tökéletes harmóniát, s nem fél minden erejével fellépni a szükségtelen ármánykodás és gonosz ellen, amely nem tiszteli az életet. Mert szerinte ez a legnagyobb gonoszság: az élet tiszteletének hiánya, hiszen a halál szükséges, a “rossz” sokszor jót teremthet, de a természet, az élet iránti tiszteletlenség olyan féktelen romlottság szemében, amely a világ egyetemleges rendjét kívánja felborítani, s amelyet épp ezért a természet általános rendjei szerint egyszerűen izolálva el kell pusztítani, hogy érvényesülhessen az egyetemes rend.
Élettörténet: Sakti annak idején Drugal néven látta meg a napvilágot egy rabszolgatelepen. Anyjától korán elválasztották, és egy gazdag családhoz került, mint az úrfi játszótársa, egy elvileg jobb helyzetben levő szolga. Gyakorlatilag kevesebb joga volt, mint az úrfi rongybabáinak, akiket ha elszakított, legalább megvarrtak, hiszen az egyszerű anyagot, a gyermeki lélekkel ellentétben meg lehet varrni, ha szétszakad. Drugal rengeteg szenvedésen ment keresztül, s sokszor nem is értette, miért, s míg az úrfi elkényeztetett terrorja miatt kisebbségi komplexus alakult ki benne, a többi szolga sajnálata és háborgása hallatán egyre nagyobbra nőtt benne a düh. Alig volt tizenkét éves, mikor a vidéket, ahol addig élt óriásinak tűnő gondjai közepette, háború és zavargás szele kavarta fel. A házat, ahol addig élt, kifosztották és felgyújtották a fellázadt rabszolgák, s riadtan kellett látnia, hogyan koncolják fel azokat, akik bár nem bántak vele kegyesen és amikor csak lehet megalázták, de ugyanakkor gondoskodtak is róla és eltartották. Megrémült a gyűlölet ilyetén megnyilvánulásaitól, és bár sosem szerette, az úrfijáról lerángatta a cifra ruhákat, és az életét megmentve szökött el vele. Közös egy hetük, mely éhezéssel, nélkülözéssel és félelemmel telt el, Drugal ráébredt, hogy az a valaki, akit egész addigi életében irigyelt és gyűlölt, milyen szánalomra méltó figura, aki semmire nem képes, aki szenved az éhségtől, aki csak egy szerencsétlen kisgyerek, aki csak sírni tud és hisztizni, s akiről ráadásul kiderült, hogy mindig is azért gyűlölte, és igyekezett megalázni, mert irigyelte azt, amilyen, hogy vidám, élettel teli, hogy kedvelik, hogy olyan ügyes és talpraesett, amilyen. Röviden épp olyan, mint amilyen az úrfi akart lenni mindig is, de valahogy sosem úgy alakultak a dolgok. Drugal átértékelte a kapcsolatuk, és bolond kisöcsiként kezdte kezelni “urát” - még ha voltaképp épp ő volt az idősebb - s megpróbálta nevelni, és bátorságot önteni belé. Ám egy nap, alig egy héttel menekülésük után, miközben az erdő mélyén haladtak tovább, hogy elérjék végre a szomszédos várost - gyermekként hitték, ott minden rendben van, és majd segít nekik valaki, mert igen, még Drugal is iszonyatosan naiv volt - egy csapat haramiává lealacsonyodó lázadó megtámadta őket, és miközben megpróbáltak védekezni, az úrfi nyakából előkerült a egy nyaklánc, amely nemességét igazolta, s amely végül az életét követelte, s Drugal tehetetlenül nézte végig, ahogy szerencsétlen, tőle egy évvel idősebb gyereket felkoncolják származása miatt. A veszteség fájdalma majd megőrjítette, s a sokkhatás alatt egyre erősödő harag és düh elszabadította benne a “poklot”, addig megbúvó képességét, és iszonyatos szél támadt, amely elpusztított mindent körülötte, keresztülmetszve mindent, amit csak ért, kivéve Drugalt, a szél okozóját, aki a megerőltető, ösztönös mágiahasználat miatt ájultan rogyott össze. Mikor magához tért, egy kis kunyhóban feküdt, s az ablakon kilesve meggyőződhetett róla, hogy még mindig az erdőben kell legyen. A remete, aki magához vette, szintén varázsló volt, mint lassan kialakuló barátságuk során kiderült, és ő tanította meg a varázslat alapjaira, és ő adta neki a ma használatos nevét, amelyből csak a Saktit használja, mert azt legalább könnyű megjegyezni, de hívták már Cēsēnek is, igaz, csak egyszer, s az illető sem él már. Sakti mestere Meriel mellett sok mindent megtapasztalt, s már fiatalon megértette vele a mestere, a természet rendje nem véletlenül alakít ki hierarchiát, vannak, akik uralkodásra születtek, és képesek összetartani társadalmakat, így azoknak nem kell elszenvedniük olyan világégést, mint amilyet Sakti is megtapasztalhatott még Drugalként és láthatta hatását immáron Saktiként is, mikor mesterével együtt vigaszt igyekezett szolgáltatni azoknak, akiket megaláztak, s megfosztottak mindentől a háborús zavargások során. Mostani lakhelyére, az elfekhez harmincéves korában került, mikor mestere életét vesztette az országukban kialakított új rend kegyetlen törvényeinek köszönhetően, s kivégezték boszorkányságért. Az öreg mester arra kérte Saktit, ne váljon olyanná, mint azok, akik üldözik, ne álljon bosszút, fogadja el a nagy nehezen megszilárduló új rendet az országban, és távozzon, mert az újabb háború újabb öldöklést követelne, a rend pedig elhozhatja a virágzást és a békét, még ha megtartja az egyenlőtlenséget is, mivel idealista lenne azt hinni, egyszer megteremtődhet a tökéletes harmónia. Sakti megfogadta a tanácsot, és bebocsátást kért az elfek országába. Persze eleinte nem fogadták szívesen, és megfigyelték minden lépését, de Sakti olyan békét tapasztalhatott meg, amelyben végre megérthette, mestere miről beszélt, mikor a kényszerű hierarchia elfogadásáról, és az annak köszönhető békéről beszélt, mert bár itt is nagyok az ellentétek, valahogy mégis mindenki boldogul és bár nem feltétlen elégedett a saját életével, a rendszert nem bánja annyira. A ifjú háborgó lelke itt megnyugodott, és továbbra is igyekszik adni az itt élőknek, vigaszt, gyógyfüveket, jó tanácsot, tudást, épp kinek mire van szüksége, miközben rengeteget tanul tőlük türelem, életfelfogás, filozófia, és egyszerű szeretetmegnyilvánulások formájában. Nem csoda, ha egyre inkább megszerette ezt az országot minden lakójával, és végre úgy érzi, otthon van, s nem is vágyhat többre.
Hobby: mondhatni az egész élet, mert bármibe fogjon, azt élvezi, és hobbi szinten is képes újra és újra nekifogni, de ha valamit ki kellene emelni, akkor talán a kertészkedés és a természetjárás lenne az.
Foglalkozás: varázsló
Extrák: Teljes varázsló neve: Prabhāvitaṁ Cēsē Sakti* Szereti a falvakat járni, főleg mióta megbíznak benne és szívesen látják, de messze azért nem vándorol lakhelyéről, nehogy gyanússá váljon, és szándékosan messze költözött a határokról, ahova csak akkor kirándul el, ha kifejezetten erre kérik valami miatt, mivel nem szeretne kémkedés vádjába keveredni.* Sokszor átvirrasztja az éjszakákat, hogy öncélúan csak bámulja a csillagokat, s végül eltűnésüket az égről a Nap felkeltével* Elemi varázslatai a szélhez köthetők, ezen kívül ért a gyógynövényekhez és a gyógyfőzetekhez, ezen a területen is főként a mérgek semlegesítéséhez* Van egy kis barátja, egy mókus, akivel nagyokat sétálnak, lustulnak, vagy épp kajálnak együtt, s aki mindig figyelmezteti, ha látogató érkezik, s még arról is, hogy nagyjából milyen szándékkal érkezik, persze a maga módján, mivel természetesen a mókuska nem tud beszélni. * Senpai Tyaellyn Asur nevű karaktere mellé
Képinfo: phoenixlu (devart) (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 01. 30.
2023. 01. 29.
|
Módosítva: 2023. 01. 29. 15:15:12
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
