Név: Gabriel Grenade
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 24 év
Külső leírás: Fehér, mint a frissen hullott, első hó az évben. Nem véletlenül, hiszen albínó, amivel nemcsak a tiszta fehér haj és bőr jár, hanem rózsaszínes, vöröses szem. Szerencsére nem a legsúlyosabb fokozattal született, szóval a bőre csak kipirosodik a napfény hatására (de azért kerülnie kell az erős napfényt), a szemeivel sincs olyan súlyos probléma, csak annyi, hogy kontaklencsét kell hordania, amiből előszeretettel választ valami erős, mély, sötét színt, mint a sötét zöld, sötét kék, sőt még barnát is. Ezért rengeteg színű kontaklencséje van, amit naponta vagy hetente vált, ahogyan kedve tartja. Bőre is, nemcsak a szeme, érzékeny, mint a fotópapír, napfényre kipirosodik és képes percek alatt leégni, ha kánikulában vagy akár tavasszal a napra merészkedik. Testalkatra átlagos, bár ott is az alacsonyabb fajtát gyarapítja. Izmait rendszeresen edzi, hiszen nem akar eltunyulni és ezzel akarja ellentétezni ovális arcának lágy, feminin vonásait. Haja mindig kusza, mintha csak valami szélviharral találkozott volna útközben és senki sem gondolná, hogy ennek a belövésével átlagosan húsz percet szenved. Hosszúkás ajkait minimum két óránként bekeni valami szőlőzsírral/ajakbalzsammal, mivel ez a mániája, akárcsak a borosta elleni állandó küzdelem. A parfümöket és dezodorokat is imádja, nem tűri, ha „szaga van” és a legtöbb illatot csak azért használja, mert pont azok párja kedvencei, és a vonzó illat és külső mellé még egyfajta szexualitás kisugárzást is áraszt magából, akaratán kívül. Mindezen összetevők miatt a legtöbben tapadnak rá, pedig csak ritkán látni mosolyt az arcán. Ruháival is igyekszik teljes komolyságot sugallni a környezete felé, ezért legtöbbször sötét nadrágban és fehér ingben látni, meg hát… amúgy sem szereti a rikító, egymilliárd színű párosításokat. Na jó… a nyakkendői és zoknijai, meg a bokszerei színesek, és tele vannak vicces figurákkal. Testén (fehérségén kívül) nincsen már jellegzetes ismertetőjel, még anyajegye is csak egy-két darab van, mivel majdnem az összeset leszedette. Ékszereket sem nagyon hord, fülei sincsenek kilyukasztva, pedig nagyon vonzzák a kis vékony láncon lógó színes, köves függők, de még nem vette rá magát, hogy kilövesse a fülét. Tetoválást is nagyon szeretne, de ahhoz sincs elég mersze, ezért néha csak hennáztat magára valami apró mintát, vagy feliratot. A legtöbbször magára festetett felirat, az a Carpe diem.
Jellem: Mivel aggódó szülei majdnem teljes burokban nevelték ezért élete első felében szörnyen zárkózott és biztonsági játékos volt. Ez azt jelenti például, hogyha nem látja, hogy az extrém parkban rendesen ki van függesztve a kötél, és ameddig nem biztos abban, hogy semmi baja nem származhat belőle addig nem hajlandó még a fára sem felmászni. Kicsit nehezen barátkozott, de ennek a pubertárs kor után vége szakadt. Ahogy kezdett lázadozni, úgy szokta meg az embereket is. Bár nem sikerült átváltoznia azzá a folyton humorizáló alakká, amivé tudatosan szeretett volna. Még mindig sokszor morcos, rengetegszer kel bal lábbal, hallgatag, de mindezek ellenére helyén a szíve és kedves. Sőt, ha olyan témáról van szó, akkor úgy pörög, mint egy megállíthatatlan Duracell nyuszi. Na, olyankor lehetetlen lelőni. Ilyen témák például a zene, a fesztiválok, az utazás, a fegyverek és még több zene. Neki mindegy, hogy milyen zene, csak emberek és ne gépek csinálják. Imádja a rockoperákat, a musicaleket, a jazzt, a popot, az R&B-t, a komolyzenét, a bluest, de legnagyobb előnyben a rockot részesíti előnyben. Hihetetlen módon képes rajongani egy-két dologért, mint például kedvenc rockzenekaráért, a Cerberosért. Azonban utálja, ha albínósága a téma, mivel gyerekkorában emiatt közösítették ki és gúnyolták a szomszéd gyerekek, na meg azt sem viselte túl jól, hogy megbámulták az utcán. De mára már mindez hidegen hagyja és egy gyilkos pillantással vagy egy remek beszólással mindennek elejét veszi, még akkor is, ha emiatt lebunkózzák vagy megsértődnek és soha többé nem állnak vele szóba. Az ilyen megsértődések még egy leheletnyit sem billentik meg a lelkiismeretét és az, hogy ő bárkitől is bocsánatot kérjen… nos, ahhoz egyfajta kisebb csoda szükséges, mert ez nála valami hihetetlenül hosszú folyamat és mire eljut addig, hogy fogcsikorgatva elnézést kérjen bárkitől is, addig az a valaki már hetedhét határon túl jár. Másik igen jellemző tulajdonsága a hiúsága. A hajával képes órákig szórakozni, hogy tökéletes legyen, ha meglát egy pattanást, akkor kiveri a hozzá nem igazán illő hisztit, ha vár valakit képes neki állni és körmöt reszelni és minden útjába kerülő tükörben megnézi magát, hogy minden úgy van, ahogy hagyta még öt perccel azelőtt. Ez a mérhetetlen hiúság abból ered, hogy albínósága miatt rengetegszer kapta meg a csúf és szörny jelzőket, na meg kamaszkorában bejöttek a pattanások is, amikkel csak bőrgyógyász segítségével tudott csak megszabadulni. Mára már annyira a részévé vált a folyamatos tollászkodás, hogy tükör nélkül nem megy sehova. Aztán ott vannak a fura heppjei, például imádja azokat az országokat, ahova egyáltalán nem lenne szabad utaznia, mert azonnal szénné sülne. Ráadásul imád vadidegenekkel elcsevegni, összebarátkozni velük. Olyan nincs, hogy ő valakit ne ismerjen, és itt nem csak a nevére, hobbijára gondolok. Mindenkiről sokkal többet tud, mint azt bárki is hinné, hiszen környezetére egyfolytában odafigyel, és olyan nincs, hogy az ő figyelmét akár a legapróbb változás is elkerülje. Mindezek ellenére vannak úgymond színtiszta jó tulajdonságai is. Például hihetetlenül tud szeretni, néha már annyira, hogy még önmagát is képes lenne feladni. Másik jó pontja, hogy türelemmel viseltetik a nehéz esetek iránt is és, bár lehet, hogy nem tartozik az abszolút jónak titulált dolgok közé, de nagyon könnyen kötődik másokhoz, vagy akár a megszokott, állandó szokásaihoz – ebből persze már rengeteg problémája adódott.
Élettörténet: Nem indult valami egyszerűen evilági pályafutása, mert a méhlepény idő előtt levált és ezért nem kapott friss, oxigéndús vért az anyaméhben. Az orvosok azonnal császároztak, hogy megmentsék a pici életét, akiről kiderült, hogy albínó. Ezen a szülők nagyon meglepődtek, miután elmúlt fiuk élete iránti aggodalmuk, majd miután ezt is szépen feldolgozták újból aggódni kezdtek. Sorra látogatták az orvosokat, a tanácsadókat és billió könyvet átlapoztak az albinizmussal kapcsolatban, hogy gyerekükért mindent megtegyenek. Testvére, legnagyobb bánatára nincs, mert a szülei féltek, hogy akkor rá nem marad idejük, illetve féltek, hogy megint komplikációk lépnek fel. Gyerekkora eléggé eseménytelen volt, nem voltak barátai, akik játszottak volna vele, hiszen magántanuló volt, hogy ne kelljen kijárnia a napfényre, beülnie a napfényes terembe, és még a szomszéd gyerekek is utálták. Illetve nemcsak utálták, hanem féltek is tőle, hiszen rózsaszínes szemei és fehérsége teljesen új volt nekik. Elkezdték csúfolni, mikor a szülők összeeresztették őket és mindig az lett a vége, hogy csendben játszott magával, vagy verekedett, hogy megvédje magát. Középiskolai évei is magántanulóként teltek, vizsgázni vagy este vizsgázott, vagy az internet segítségével. Amúgy kamaszkora leginkább külsejének és személyiségének megváltoztatásáról szólt, amint a szemészénél felfedezte a színes kontaklencsék gyönyörű, szivárványos világát. Hajfestéssel is próbálkozott, de az tönkretette amúgy is gyenge haját, ezért inkább felhagyott vele. Az interneten felfedezett egy penpall (levelezőtárs*) oldalt, amire regisztrált és ily módon keresett vele egykorú személyeket, akikkel egy érdeklődési körön osztozott. Így sokkal könnyebben kommunikált és közérzete is javulni kezdett. Egyetlen egy probléma akadt ezzel az egésszel: édesanyja és édesapja nem nézte jó szemmel, hogy gépfüggővé változott és olyan személyekkel került közeli barátságba, akiket még az életben nem látott. Ezért először eltiltották a számítógéptől és beíratták sakkszakkörre, de ez nem igazán tetszett neki, ezért titokban nem járt el a számára kijelölt szakkörre, és keresett valami mást. Talán ez volt lázadásának egyike. Amikor meglógott a délutáni foglalkozásról, akkor egész érdekes hirdetéseket talált a fali újságokon. Hegymászás, paintball, lövészet, zenekör, különböző koncerteket hirdető plakátok, fesztiválok, versenyek, felolvasó estek, football, kosár, harcművészetek, művészeti foglalkozások. Egy pillanatra talán megállt benne az ütő, ahogyan felfedezte, hogy mennyi mindenről lemaradt, hogy mennyire szűk világban élt. Ezek után nem érdekelte egészsége, nem érdekelte semmi. Otthon egy teljes veszekedés sorozat indult az addig csendesnek számított otthonban, és szülei már bánták, hogy eltiltották a géptől, és fiuk ilyen felfedezéseket tett a világról. A tizenhat éves Gabe áttért nappali tagozatra, csupán nyáron és ősz elején hiányzott az iskolából. Szinte mindenre beiratkozott, szinte mindent kipróbált, és egyre több barátra tett szert. Végül egy év múlva megállapodott a zene és a fegyverek mellett. Előbbiről azonban kiderült, hogy nincs hozzá tehetsége, ellentétben van hozzá füle. Ezért ő lett a sulirádió zenefelelőse, a bemondója, és még az suli újság zenerovatának a szerkesztője is. Ezekben az években fedezte fel a Cerberos nevű hazai együttest is, akik nem rég alakultak, és meglátta bennük azt a tehetséget, amivel ritkán találkozik. Elkezdte nyomon követni a pályájukat, beleépítette őket a műsorba, újságba, őket hallgatta egész nap, az iskolában alakult rajongói klub tagja lett. Ez történt a középiskolában, de egyetemi éveiben választania kellett. Tanulás, vagy fölösleges információk gyűjtése egy olyan zenekarról, amiért rajong, de nem segítik az életben? Szülei legnagyobb megkönnyebbülésére a tanulást választotta, igaz, hogy bánatukra tőlük távol, Párizsban. Először kicsit egyedül érezte magát az új környzetben, olyannak, mint régen, amikor a négy fal közé volt zárva, de gyorsan összebarátkozott a többiekkel, akik lassan megszokták, hogy ritkán mosolygós arca kedves embert rejt. Az egyetemen ő volt az első, aki az újakkal összehaverkodott, mert emlékezett rá, hogy milyen rossz volt egyedül. Így ismerte meg mostanra már legjobb barátjává vált Damient is, aki épp egy szerelmi bánaton próbálta magát túltenni. Gabriel segített neki mindenben, amiben tudott, és anélkül, hogy bármelyikük is észrevette volna, elválaszthatatlanokká váltak. Bármelyik külső szemlélő azt mondta volna, hogy gyermekkoruk óta ismerik egymást, pedig nem. Gabriel ugyanakkor, a tanulással átvirrasztott éjszakákban újra felfedezte az internetes világot, és kis megrökönyödéssel konstatálta, hogy régi ismerősei még mindig ott vannak, és mindenki… annyira megváltozott… és legnagyobb döbbenetére emlékeznek rá. Nem felejtették el. Neki nem kellett több, felélesztette a régi chateléseket, és találkozókat szervezett. Fél éven belül szinte majdnem mindenkit megismert a való életből is, nem csak a chatablakból. Akadt olyan, akivel csak egyszer, akadt olyan, akivel többször találkozott, de volt egy személy, akitől nem tudott, és nem is akart szabadulni. Egyik penpalljával azonnal megtalálta a közös hangot, közel laktak egymáshoz, és Gabriel valami megmagyarázhatatlan vonzódást érzett hozzá, ami az eltelt idővel egyre csak erősödött. A találkozások egyre sűrűbbé váltak, párszor egymásnál aludtak, volt, hogy hetekig, majd kialakult a nagy szerelem, aminek a felismerése Gabriel részéről nagyon sokáig tartott, hiszen ő még életében nem vonzódott senkihez és azt hitte, hogy a nőket szereti. Miután erre rádöbbent megijedt és csak az foglalkoztatta, hogy a szülei rá ne jöjjenek, de párja enyhe, kedves nyomást gyakorolt rá, hogy mutassa be őt úgy, mint szerelmét. Gabriel szülei először nagyon kiakadtak, hiszen először is albínónak született a gyerekük, majd nem orvosira akart járni, aztán meg még ez is. Úgy érezték, hogy csőstül jön az áldás, de pár hét alatt megemésztették és kibékültek azzal a tudattal, hogy gyermekük még ebben is más, mint a többi fiú. A szerelem olyan másfél évig tartott, majd kipukkadt a rózsaszín lufi. Párja megcsalta, ráadásul egy nővel, és az új évi partin párja mindent elárult és szakított vele, majd otthagyta a pezsgős üveggel. Teljesen összetört, magába fordult, senki sem tudta volna kiimádkozni a szobája mélyéből, az előadásokra sem járt be, hobbiját is teljesen feladta, majd miután ezt barátai, élükön Damiennel, elunták, és erőszakkal kivonszolták a szobából egy olyan csalival, aminek lehetetlen lett volna nemet mondani. Egy törökországi út… Szinte egész életében egy ilyen utazásra vágyott, és abban az országban még hülyének sem nézik amiatt, ha teljesen bebugyolálja magát valamilyen ruhával a nappali órákban. Azonnal nekilátott pakolni, és már rohant is a Charles de Gaulle-ra, hogy már szállhasson is egyik régóta áhítozott úti célja felé. A törökországi nyaralásán remekül érezte magát, az izgalomtól és örömtől elfelejtette a közelmúlt rossz emlékeit, a szikrázó napfény elűzte szívéből az árnyakat. Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, összeismerkedett egy Baltasar Skarsgard nevű sráccal. Először furcsa, de vicces egybeesésnek tartotta, hogy új barátját pont ugyanúgy hívják, ahogyan egykori kedvenc zenekarának frontemberét, meg legjobb barátjának volt szerelmét. De lassan, nagyon lassan kiderült, hogy ez nem puszta véletlen. Egyszóval hatalmas slamasztikába került, hiszen akkor már szerelembe esett, ráadásul nem másba, mint legjobb barátja exébe. Szörnyen érezte magát, senkinek nem mondott semmit, mindkét felet próbálta titkolni a másik elől, Damiennek csupán a keresztnevet volt hajlandó elárulni, Baltasarnak pedig semmit nem mesélt párizsi életéről. De aztán, mint a villámcsapás, Baltasar megkérte a kezét. Ő a felhők felett úszva a boldogságban igent rebegett, hogy majd pár nappal később, kijózanodva az örömmámorból, nagyot koppanjon a földön. Leesett neki, hogy felindultságában Damient kérte fel tanújának, a szüleinek nem említette az eljegyzést sem, pedig megvette már nekik a repjegyet. Tudja, hogy ki fog törni a botrány, mert lehet, hogy úgy tesznek, mint akik mindent elfogadtak, azért reménykedtek benne, hogy fiuk „meggyógyul”. De a legnagyobb probléma akkor is Damien és Baltasar. Éjszakáról éjszakára nem tud aludni, mivel nem tudja, hogy mi fog történni, ha ez a két személy újra találkozik. Fél, hogy soha többé nem fognak vele szóba állni, és egyenesen retteg, hogy az esküvőt már réges-régen tönkretette, pedig még csak most szervezi. De bármennyit is gondolkozik, mindig oda lyukad ki, hogy ez csak és kizárólag az ő hibája. Ha nem tartotta volna titokban a dolgokat, akkor lehet, hogy semmi miatt sem kéne aggódnia.
Hobby: zenehallgatás, lövészet
Foglalkozás: -
Extrák: *Esküvős tömegbe az egyik h(l)ázastársnak ** albinizmus (genetikai betegség): a melanin nevű festékanyag képződésének veleszületett zavara. A melanin fontos szerepet játszik a szervezetet érő különböző sugárhatások kivédésében, éppen ezért a megfelelő életmód csak a szükségess óvintézkedésekkel lehetséges. Három különböző fokozata van, mely súlyosságot értjük a bőr kifehéredésének kiterjedésében, szemérintettség jelenlétében. Mindhárom esetben autoszómális recesszív öröklődésű a kórkép és a tirozináz nevű enzim hiánya van jelen. Ennek az enzimnek a segítségével jön létre a tirozinból melanin. A melanin nevű festékanyag hiánya előfordulhat a bőrben, szőrzetben és szemben egyszerre vagy külön-külön. Az albínók bőre tejfehér, hajuk fehér, pupillájuk sötétvörös, szivárványhártyájuk rózsaszínű. Mivel a szem szivárványhártyájából (iris) is hiányzik a festékanyag, ennél fogva a szem színét a hajszálerekben keringő vér adja. Gyakran jár együtt a szem különböző elváltozásaival. Ilyen lehet a szemtekerezgés, illetve nagyon gyakori a látásélesség csökkenése. Mindenképpen fényérzékeny a szem, ezért a beteg kerüli a fényt. A szőrzet és a hajszálak a normálisnál vékonyabbak és a bőr is elvékonyodott. A bőr kifejezett fényérzékenysége megjelenhet kipirosodásként, esetleg hólyagképződéssel. Később a bőr hajszálerei kitágulhatnak, melyek hálózatos érrajzolat formájában jelennek meg. A betegeket szükséges a fénytől és naptól védeni, mert ők jobban ki vannak téve a bőrrák kialakulásának. -> e-paciens.hu *** imádja az összes évszakot **** Három hetente kell neki új ajakbalzsam vagy szőlőzsír. **** Sokszor morgós viselkedésével rettenetesen jól titkolja, hogy vonzzák az aranyos dolgok és a puháknak egyenesen nem tud ellenállni. De, ha az ember elég sokáig van vele együtt, akkor törvényszerűen lebukik egy puha pulóver vagy egy aranyos pingvines plüss által. *****Imádja a pingvineket (meg minden más állatot, mivel nagy állatbarát, de neki nincs háziállata, mivel apja allergiás)****** imádja a fegyvereket ******* Otthon felszerelt egy szobát kondi gépekkel, hogy tudjon otthon edzeni és ne kelljen neki teljesen bebugyolálva átvágni a szikrázó napsütéses városon. *********Fél a tűktől ******** Imádja a napsütötte országokat, mint például Egyiptom, Görögország, Törökország, de albínósága miatt nem ajánlatos ilyen helyekre utaznia. ********** A zenei híreket már nem követi nyomon, csupán a régi zeneszámokat ismeri. Még kedvenc zenekarának tagjainak kinézetét is elfelejtette, ezért volt az, hogy Törökországban nem ismerte fel azonnal a Cerberos énekesét, aki nemrég eljegyezte.
Képinfo: A kép nem a sajátom, csupán illusztrációscélt szolgál. (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 01. 23.
2013. 02. 13.
|
Módosítva: 2019. 06. 10. 21:57:02
Módosította: Yoshiko
Státusz: Aktív
|
