Név: Ruber Red
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: 21
Külső leírás: Szeret eltűnni méretes köpenyei alatt, legyenek azok bármilyen színűek, pedig semmi oka nincs takargatni magát. Sőt! Ha nagy ritkán előbújik a „csigaházból”, rögtön rá terelődik a figyelem, hisz fiú létére, nem mindennapi szépséggel áldotta meg a sors. Először félhosszú, selymesen ragyogó sötét tincseit szemlélve bambul el az ember, majd benne reked a levegő, mikor szemeihez terelődik a figyelme. Szinte le lehet veszni a természetellenesen kék, ragyogó lélektükrökben, melyek állandóan éberség és álmodozás különös egyvelegével csillannak a környezetére. Talán kissé kiábrándító lehet viszont az, hogy bátyján kívül nem mosolyog másra. Hiába vonzó így is a pofija, elutasítónak és hűvösnek hat. Magasságát és karcsú alkatát tekintve, nem sokan hinnék el róla, hogy harcra termett, pedig igencsak fürge, és veszélyes a küzdelmek során. Bőrét nem igen fogta meg a nap, bár nem is sok esélyt adott rá neki, hisz ruházatának legjellemzőbb darabja, a köpenye. Általában mélyvörös színű, míg alatta a ruhái főként fehérek és barnák. Erős bőrből készülnek, amik még így is kényelmesek, nem akadályozzák a mozgásban, és tökéletesen alkalmasak tőrei elrejtésére. Elég sok amulettet és védelemmel ellátott ékszert hord magánál, de keveset aggat magára belőlük, attól függően veszi fel őket, hogy milyen ellenféllel van dolguk.
Jellem: Megjelenése és kisugárzása hűen tükrözi személyiségét. Pont olyan elutasító tud lenni néha az idegenekkel, ahogy azt első ránézésre gondolnánk. Ami viszont az ismerősöket, vagy számára szimpatikusakat illeti, inkább könnyen előtörő zavara és félszegsége miatt menekül köpenye védelmébe. Mert igenis elég félénk tud lenni, ha egyszerű emberekről van szó, és nem kiirtani való szörnyekről. Ugyanis amint fegyverrel a kezében áll szembe egy csúfsággal, már nyoma sincs az elutasításnak, vagy zavarnak, magabiztosan és higgadtan esik neki az ellenségnek. Ugyan ez jellemző rá akkor is, ha rosszarcú, kellemetlenkedő alakokkal kerül szembe. Nemhogy levetkőzi félszegségét, egyenesen előbukkan az ellentéte. Nehéz ugyan felhúzni, de ha valakinek sikerül, az számíthat rá, hogy nem menekül éles nyelve elől, mellyel mindig mások gyengepontját célozza. És ha nem lenne elég ez a rá jellemző kettősség, még ott van az álmodozó énje is, mely még mindig hisz a mesékben, a happy endekben. Aki keresi a varázsbabot, mesekönyveket olvas, és a bátyja agyára megy a folytonos tündér keresztanya és aranyhal kutatásával. Nem kicsit meglepő, hogy attól függetlenül képtelen volt felnőni, hogy milyen szörnyekkel került már szembe. Azonban ő úgy gondolja, hogyha léteznek a mesékben szereplő szörnyek, akkor miért ne léteznének a jó teremtmények is? Ebből a hitéből pedig képtelenség kirobbantani, még testvérének se sikerült. Pedig rá többnyire hallgat, ő a legfontosabb számára, és bár vannak összetűzéseik, amikből többnyire ő kerül ki vesztesen, mindig mellette akar maradni.
Élettörténet: Gondoltátok volna, hogy a jól ismert Piroska és a Farkas mese teljesen máshogy zajlott? Ugye álmodni se mertetek arról, hogy a csúnya, gonosz Farkas valójában egy igencsak helyes emberi alakkal is rendelkező alakváltó, és Piroska se egy ártatlan kislány? Pedig mindez igaz, erre élő bizonyítékként ismerhetjük meg a Red testvéreket, a két fent említett személy gyermekeit. Piroska ugyanis összeállt Farkassal, és csakhamar fiaik születtek, három év eltéréssel. Ruber a fiatalabb, és általában úgy követte mindig is bátyját, mint az árnyék. Boldog gyerekkoruk volt, időközben még egy húguk is született, és a családnak teljes volt a boldogsága. Az apjuk megtanította őket vadászni, az íj és a tőr használatára is, míg anyjuktól a mesék világába kaptak betekintést. Ez főként Rubert kötötte le, aki szivacsként itta magába minden szavát, és már kiskorától kezdve örömmel írt saját történeteket. Azonban az idill hamarosan megszakadt. A két fiú éppen vadászni ment az erdőbe, tizenéves korukban, mikor családjukat sötét teremtmények támadták meg, és mindenkit megöltek. A testvérpár már csak egy rommá vált otthonba, holtestek közé térhetett haza. Hogy mi játszódott le a bátyjában akkor, azt Ruber máig nem tudja. Neki szörnyű tapasztalat volt, hogy szeretett meséinek szereplői ilyen formában öltöttek alakot, és mégse tudott lemondani a történetekről. Elhatározták, hogy az apjuktól tanult vadászmódszereket mostantól máshogy hasznosítják, és boszorkányokat, gyilkos szörnyeket fognak leölni, mielőtt azok még többet ártanak az embereknek. Azóta is ezért járják a vidéket, főként olyan helyeket keresve fel, ahonnan fura történeteket hallanak.
Hobby: Könyvek, főleg mesekönyvek olvasása minden mennyiségben, történetek papírra vetése, kutatások, célba dobás, íjászat, testvérén lógni és az agyára menni, vagy éppen fordítva.
Foglalkozás: Vadász
Extrák: ** Habár apjuk alakváltó volt, nem örökölték tőle teljes erejét. Gyorsabbak, és valamivel erősebbek egy átlag embernél (Ruberre az utóbbi nem különösebben igaz), ráadásul az érzékszerveik és kifinomultabbak, az ösztöneik pedig tévedhetetlenek, de nem tudnak alakot váltani. Maximum a foguk nyúlik meg, és karmai nőhetnek, ha erős érzelmi hatás éri őket.** Mindig van nála egy halom tőr, és az íja, tegeze nélkül is ritkán látni. Plusz könyvecskéket ír tele állandóan történetekkel, a kalandjaik jegyzeteivel.** Uracskámnak
Képinfo: Nem saját! (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 01. 21.
|
Státusz: Aktív
|
