Név: Inaba Kei
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Lexine
Kor: 23
Külső leírás: Külseje kissé ápolatlan, éjfekete tincsei elhanyagoltan lógnak égszínkék szemeibe. Finom vonás ú, hófehér arca mégis szinte mindenki tekintetét magára vonzza. Álla hegyes, ajkai finomak és aprók, szemöldöke finom ívű, emiatt akaratlanul is kitűnik a fátyolos tekintetű, mormoló elmebetegek ijesztő tömegéből. A bő kórházi halványkék pizsama, mely állandó viselete és amiben szinte elveszik, megtévesztő látványt nyújt. Sokaknak úgy tűnhet, hogy a lenge ruha egy vékony fiút takar, akit már egy kemény pillantással ketté lehetne törni. Az igaz, hogy meglehetősen vékony, de ruhája alatt rejlik némi izom, testének minden pontja kidolgozott és feszes. Gyönyörű szemei gyakran merednek a padlóra, vagy a közvetlen környezetében lévő dolgokra és szinte soha nem néz mások szemébe. Mozdulatai finomak, de gépiesek, hiszen évek óta ugyan azt a néhány dolgot csinálja minden nap. Hangja férfias, kellemes, de nem mély és bár az ember szívesen hallgatná bármeddig, csak ritkán engedi hallani. Az előző elmegyógyintézetben saját ruháit hordhatta, így szinte mindig fehér holmikat viselt.
Jellem: Kiskorától fogva elmegyógyintézetben lakik, mert hallucinációk gyötrik, melyeknek oka még ma is ismeretlen. Először egy-egy rémisztő árny tűnik fel a távolban, ami bár nem mozdul, szüntelenül figyeli Keit, fenyegető jelenlétével egy perc nyugalmat sem hagyva. Néha ugyan eltűnik, de mikor már Kei megnyugodna, a rémkép visszatér. Néha lassan, néha gyorsan, de mindig egyre közelebb jön, míg el nem jut a fiúig. Ő minden alkalommal próbálja figyelmen kívül hagyni, tudja, hogy nem valóság amit lát. Viszont hiába próbál félrenézni, vagy lehunyni a szemét, mert a képeket minden alkalommal hangok követik és a határ valóság és képzelet között napról napra egyre jobban elmosódik. Ilyenkor nem alszik, izzad, fel-alá járkál, minden percben mozognia kell. Az árnyalak felbukkanása után minden józan pillanatért keményen küzd, de mikor eljön az a pont, hogy a hallucináció teljesen legyőzi, törni-zúzni kezd, ordít és ha valaki az útjába kerül, azt nem kíméli. A célja ilyenkor nem az, hogy bárkit is bántson, tudatosan nem szomjazik senki vérére, de mikor dühöng nem érzi a különbséget a között, hogy egy szekrényt üt, vagy egy embert. Úgy tesz, mintha megbékélt volna saját állapotával és nem érdekelné az a sötét, rémisztő alak sem, de minden egyes alkalommal, mikor a rémalak feltűnik, csontig hatoló rettegés fogja el. Mert mindegy, hogy mennyire próbálkozik, hogy a küzdelem percekig, vagy napokig tart, a végén mindig ő veszít. Gyűlöli saját tehetetlenségét, bármit megtenne, hogy megszabaduljon attól a dühöngő őrülttől, akivé a végén mindig válik. Mikor minden rendben van, akkor nyugodt és olyan békésnek tűnik, hogy sokan el sem hinnék mikre képes. Intelligens, de csendes, ha kérdezik csak nagyon röviden és halkan felel. Nem bízik senkiben, ezért távolságtartó és a felszínes beszélgetéseket leszámítva nem is beszélget senkivel, a csoportos időtöltések alatt is egyedül üldögél, messze a többiektől. Egyedül a természet van rá jó hatással, ha kint van ritkábban jönnek elő a hallucinációk, de csak ritkán engedik ki őt a szabadba.
Élettörténet: Kei egy gazdag családba született. Szülei szerették, de amint kiderült, hogy valami baj van vele, félni kezdtek tőle. Kei sokszor panaszkodott arról, hogy miket lát, mesélt szüleinek a sötétből előbukkanó alakokról, de szülei ahelyett, hogy megnyugtatták volna, egyre jobban távolságot tartottak tőle. Beíratták egy gazdagoknak fenntartott elmegyógyintézetbe, ahol Kei jó ellátást és kezelést kapott, de mégsem tudták megszűntetni a hallucinációit. Rengeteg orvos próbálta meggyógyítani, de egy idő után mindenki feladta. Szülei nem látogatták és egyik orvos sem foglalkozott vele sokáig, ezért nem volt senkije, akihez kötődhet és akiben bízhat. Tizennyolc éves korában egy elfajult dühöngésekor egyik társát pillanatok alatt fojtotta meg. Mikor tudata kitisztult és rájött, hogy mit csinált, magával is végezni akart, de az ápolók az utolsó pillanatban megakadályozták. Azt követően szinte mindig el volt zárva a többiektől, az egyedüllét pedig csak még tovább rontott a helyzeten. Nem sokkal ez után a családja csődbe ment és már nem tudták fizetni a drága ellátást. Kei átkerült egy állami elmegyógyintézetbe. Itt kevésbé van elzárva a többiektől, a betegek nem tudják, hogy már oltott ki emberéletet, ezért nem félnek annyira tőle. Viszont itt az ellátás nem olyan jó, sokkal több beteg van, így mindenkire kevésbé tudnak figyelni. A betegeket itt inkább csak felügyelik, nem gyógyítják. Az orvosok nem vágynak új kihívásra, így Kei már jó ideje azt a kezelést és gyógyszereket kapja, amik eddig sem jártak semmi eredménnyel.
Hobby: Fényképezés
Foglalkozás: -
Extrák: Egyik terápián kapott egy fényképezőgépet, amit azóta nem hajlandó visszaadni, de csak ritkán kap bele filmet.***Ritkán lát állatokat, ezért, mikor egy kóbor macska az udvarra téved, csodálattal figyeli, de nem mert hozzáérni.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2013. 01. 03.
2013. 01. 05.
|
Módosítva: 2013. 01. 05. 19:36:52
Módosította: Lexine
Státusz: Aktív
|
