Név: Azel Scrooge
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 21 év
Külső leírás: Korához kissé kicsit alacsony növésű, ráadásul még gyerekarccal is rendelkezik, de ezt a „hátrányát”, ahogy ő szokta hívni mindig behozza elegáns, úriemberes kinézetével, komor, komoly arcával és tekintetével. Régen szemei illettek aranyos, kerekded fejecskéjéhez, ahogyan pajkosan csillantak, vagy ahogyan ajkait mosolyra húzva megjelentek a szája szélében azok a tipikus és édes nevető ráncok. De ennek már vége, ahogy a bohókás jelmezek és állat- vagy mesemintás ruháknak is. Mostanában mimikája igen szűk skálán, a tetetett érdeklődés és elnyomott unalom határán vagy éppenséggel az erőltetett jókedv és izgatottság területein mozog. Szemeiben már nem villan semmilyen fény, közönnyel figyel mindent és mindenkit, pedig gyönyörű, meleg barna tekintete van, amit hagy kárba veszni. Haja egyenes szálú, szintén barna, elől kicsit hosszabbra hagyta megnőni, gyerekekre illő frufruját megtartotta és bal fülében egyetlen egy fülklipsz csillog, mert, hogy tetszik neki, de az istenért sem lyukasztaná ki a fülét egy fülbevaló kedvéért sem. Ruhatára, mint már említettem, maga az elegancia megtestesítője öltönyök, zakók, ingek, élükre vasalt nadrágok, fényezett cipők kavalkádja. De azért, hogy még elegánsabbnak nézzen ki és feldobja a fekete gyászhuszárságát vöröset vagy pirosat, esetleg kéket párosít a feketéhez, ami valljuk be, igen csak jól áll neki.
Jellem:
Régen vidám volt, folyton mosolygott, egyfolytában játszani akart és, mint minden gyereknek, neki is a karácsony volt a kedvenc ünnepe. Gügyögve hirdette az ünnep és embertársai szeretetét, vajszíve mindenkin megesett és mindenkin segíteni akart és bármiről képes volt lemondani csak azért, hogy egy szomorú embert karácsony estéjén mosolyogni lásson. Ráadásul az az érzés, ami akkor öntötte el amikor másokon segített, neki bármennyit megért. De ez már a múlt. Felnőtt és már kidörzsölte szeméből a gyermekkor csodálatos illúzióival szolgáló csipáit és kelletlenül ismerte be a szörnyű igazságot, miszerint egyetlen egy jótéteménnyel nem lehet életeket megmenteni. Ráadásul annyi borzalmas emberi sorssal találkozik minden évben a jótékonysági bálokon, hogy már minden hidegen hagyja, teljesen hozzászokott. Kihalt belőle minden részvét, szánalom, együttérzés, ami őt igazán jellemezte, ezzel együtt tűnt el szívéből a kíváncsiság és a szeretet is. Illetve, egyetlen egy dolog megmaradt, a zene iránti mérhetetlen szenvedélye, mondhatni csak ez tartja még életben vagy legalábbis a társasági összejöveteleken. Barátai nincsenek, mindet eltolta magától rettenetesen realista és materialista életszemléletével. Számára csak a pénz létezik, mint a világ legfőbb hatalma és istene, ami a hatalmat adja, ami megkülönbözteti a jót a rossztól. Ebből születik természetes önzősége, ami minden emberben megtalálható. Első gondja önmaga és az, hogy neki mindene megvan-e. Nem érdekli, hogy ki mit mond, illetve gondol róla, amiatt, ha kicsapja a hisztit azért, mert nem azt eheti vacsorára, amit szeretne, vagy nem oda mennek, ahova ő tervezte. De ezeket az apró, még mindig gyerekes dolgokat leszámítva minden változást sztoikus nyugalommal szemlél, mindenbe beletörődik, ami nem az ő irányítása alá esik.
Élettörténet: Szerencsésnek mondható, hiszen egy nagyon gazdag család egyetlen sarjaként látta meg a napvilágot, ráadásul december huszonnegyedikén. Úgy nőtt fel, hogy saját születése napján sokkalta jobban szeretett adni, mint kapni, hiszen vagyonos szülei hatalmas filantrópiájukban szenvedve minden év karácsonyán, hogy enyhítsék másokénál milliószor jobb anyagi helyzetük okozta bűntudatukat, jótékonysági bálokat, estélyeket szerveztek. Más szóval, egész évben csak egyetlen egyszer emlékeztek meg azokról, akikre máskor még egy pillantást sem pazaroltak. Természetesen ez a kisgyereknek nem tűnt fel, ő boldogan sétálgatott a koldusok között és angyalian árasztva az igaz szeretet osztogatta a karácsonyi ételcsomagokat vagy lépett fel a színpadon, mikor felfedezték, hogy mekkora tehetség a szaxofonozást illetően. Azonban a kis gyerek elkezdett nőni és már nyolc-kilenc évesen észrevette, hogy az ünnep nem arról szól, amiben ő hisz. Aztán az szúrta ki a szemét, hogy az ő születésnapja mindig feledésbe merül, hiszen még csak egy üdvözlőlapot vagy egy piciny tortát, annyit sem kapott soha, hogy vidáman elfújhassa az összes gyertyát. Na meg ugye ezekből született az az észrevétel is, hogy azzal, hogy évente egyszer eszébe jut a szüleinek a többi ember is, azzal mások még nem lesznek kisegítve, csupán emlékeztetik őket a társadalom hierarchikus rendjére. Ebből született meg az irigység mások iránt, mindenki iránt akikre a szülei időt fecséreltek, hiszen másokkal mosolyogva elbeszélgettek, de ő vele csak a napi egy köszönést váltottak. Szegényt teljesen elhanyagolták és hagyták, hogy az önzővé (ugye ez a legkönnyebb testvérhíján) és sznobbá váljon. Már kamaszkorában is csak olyannal állt szóba akit önmagával egyenrangúnak tartott és szegényebb osztálytársain úgy átnézett, mintha ott se lennének. Szülei persze az ilyennel mit sem törődtek, hiszen ők mindent megadtak gyermeküknek, amit pénzért lehet venni és úgy gondolták, hogy ez több, mint elég. Hatalmasat tévedtek. Azel világképe is elkezdett a pénz körül forogni, folyton számolt és spórolt. Még a jótékonysági rendezvények szervezésekor is (amikben 17 éves kora óta főnökösködik) a lehető legolcsóbb és legsilányabb dolgokat rendeli meg a rászorulóknak, na de nem azért, hogy minél többet tudjon venni, ó nem, a mennyiség jobb esetben marad az eredeti, ha nem csökken. Az ilyen bálokon szerzi érdekkapcsolatait is és számára mindegy, hogy kinek kell fújnia a szelet, ha ő jól jár vele és bár undorodik a nők közelségétől mégis képes velük testikontaktot létesíteni. Ugye, a cél szentesíti az eszközt és ő bizony elég fizetségért bármire képes és bárkit képes eszköznek használni, hogy utána csak úgy eldobja. Egy zenei egyetemre is sikeresen bejutott csak azért, hogy szüleit idegesítse egy kicsit, hogy figyeljenek rá is, de ez a terve nem jött össze. Az egyetem jó messze van, az albérletét és mindenét fizetik neki és évente csak egyszer, karácsonykor utazik haza, hogy megszervezze a legújabb kétszínű estet, fellépjen és persze, hogy tovább építse a jövőben jól fialó érdekkapcsolatait.
Hobby: zenélés
Foglalkozás: tanuló
Extrák: *Charles Dickens Christmas carol című karácsonyi kísértet históriája szülte a történetet. **szaxofonja nélkül egy lépést sem tesz ***szüleivel szinte egyáltalán nem beszél, pedig vágyik egy rendes családi légkörre. ****évente egyszer utazik haza *****rühelli a karácsonyt, az embereket és a saját születésnapját is /mivel az pont szentestére esik/
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 12. 27.
|
Státusz: Aktív
|
