Név: Hanzel
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 19 év
Külső leírás: Daliás teremtés, pont úgy, ahogy meseország legtöbb fiatal férfiúja, bár neki sosem kellett keserű varázsszerekhez folyamodnia, hogy ezt a szépségi szintet elérje. Ő mindig is ilyen szép volt és mindig is ilyen szépnek akar maradni. Összvissz két dologgal nem elégedett önmagát illetően, mégpedig a súlyával és a hajával. Igaz, hogy mindig is feltűnően szép volt, de kis korában nagyon kis pufókocska volt, sőt kamasz korában a túlsúllyal küszködött, mikor fogyókúrára adta a fejét, amit azóta is sikeresen folytat. Sajnos énképe fikarcnyit sem változott, még mindig jóval többnek gondolja és látja magát, mint amennyi valójában, holott már ha két kezét dereka köré szorítja akkor az ujjait két oldalról össze tudja zárni. Más szóval ijesztően sovány, sőt inkább vézna, csupa csont és bőr. Ráadásul ezt imádja kiemelni divatos férfi fűzőkkel, amiket úgy meghúz, hogy levegőt is alig kap és még karcsúbbnak látszik. Egy gyenge szellő el tudná fújni, mert minimum húsz kiló vasággyal együtt. Hosszúkás, pipaszár lábait is imádja hangsúlyozni színes harisnyákkal, de az emberek ahelyett, hogy gyönyörködnének benne inkább elborzadnak, hallani vélik zörgő csontjait miközben magukban azon tanakodnak, hogy hogyan bírják el őt a lábai, vagy esetleg azon, hogy olyan vékony karokkal, izmok nélkül egyáltalán hogyan képes bármit is csinálni. Hajával nincsen túlontúl sok problémája, hiszen imádja világos barna színét, ami néha sötét szőkébe csap át, mikor kiszívja a nap, a fazonját is imádja, hiszen a fodrásza nagyszerű, de szerinte túl lapos és vékonyszálú. De milyen is lehetne szegény haja, ha nem kap táplálékot, mert gazdája szinte semmit sem eszik? A másik dolog meg a hossza, hiszen a hátközépig érő selymes haját még saját súlya is lehúzza. Sőt… lehetséges, hogy Hanzel súlyának felét pont a haja adja ki… ki tudja? Hiszen még mindig nem tudja pontosan, hogy hány kiló is. Na de visszatérve szépségére, mert hogy véznasága ellenére is az: Lágy, nemesi vonásokkal büszkélkedik, orra se nem nagy, se nem kicsi, nem krumpli, nem pisze, mondhatni tökéletes. Ajkai barack színűek, teltek, harapni valóak és tekintete… Gyönyörű smaragd zöld tekintete egyszerűen rabul ejti a felkészületleneket. Mondhatni, „aki bele néz bele vész”. Többi adottságát már kielemeztük, szóval most ruhatára következik. Leginkább a kékes, lilás színeket részesíti előnyben, fehér és arany színű mintákkal vagy kiegészítőkkel, de csak és kizárólag elegáns és tiszta holmikat hajlandó magára venni, egy sima egyszerű pólót nem lehetne rá imádkozni, hiszen elmondása alapján akkor már inkább marad meztelen.
Jellem: Legelőször talán végtelen hiúsága és önbizalomhiánya az, ami mindenkinek először eszébe jut, de ez a kettő hogyan is fér össze? Mert ugye a hiúság az eleve adja, hogy szépnek tartja magát és ezáltal valamiféle önbizalma is lesz, vagy magabiztosabb kiállása. Sajna nem, az ő esetében ez nem így működik. Igaz, hogy rettentően hiú és bármit megtenne azért, hogy szépsége megmaradjon, és egészen addig gyönyörűnek tartja magát ameddig tükörbe nem néz. Nos itt kezdődnek a problémák, hogy mindig a tükröt bámulja, mindig a kinézetével van elfoglalva, de mivel régen igazi kis gömböc volt és az a kép égett a tudatába, minél tovább bámulja magát annál kövérebbnek látja a tükörképét. Szóval ha csak egy pillanatra ellibeg a tükör előtt, akkor minden szép és tökéletes, csak ugye ott kezdődnek a problémák, hogy sosem bírja ki, hogy ne forduljon meg és ácsorogjon előtte órákig. Mivel ugye régen túlsúlya miatt rengeteget és nagyon durván csúfolták ezzel tönkretéve egy életre az énképét folyamatosan diétázik, kevesebbet eszik, mint egy madár, sőt mi az, hogy eszik? Az már csodaszámba megy! Totálisan éhezteti magát, a fényevők is többet táplálkoznak nála és csak akkor hajlandó lenyomni a torkán, mondjuk egy fürt szőlőt, ha már ájulás közelében áll, viszont azután is rohan ledolgozni a felvett kalóriát. Sosem tudja, hogy mit húzzon fel, nála az öltözködés tényleg évmilliókig tart és ruhatára tele van minimum öt XL-es darabokkal. Ezeket akkor vásárolta, mikor a húga nem volt vele, hogy a kezébe nyomja a megfelelő méretet. Ráadásul az öltözködésének van még egy fontos jellemzője: koszos ruhát nem hajlandó felhúzni, és ha napközben valamin akár a legkisebb, legészrevehetetlenebb folt is esik, akkor rögtön haza kell szaladnia, hogy kimossa vagy mást vegyen fel. De erre mindig ügyel, szóval csak ritkán esik meg ez a szerencsétlenség. Ha csak kívülről nézzük, akkor a daliás, hős szerelmes, aki bókjaival veszi le lábáról az adott hölgyeményt, vagy ad szerenádot a toronyba bezárt hercegkisasszonynak, esetleg még a sárkánnyal is megvívna. De ez a látszat több helyen is hibádzik. Legelőszöris az, hogy nem találja érdekesnek a lányokat. Ezalól a húga az egyetlen kivétel, akinek minden problémáját a szívén viseli, de hát a húgát csak testvérileg szereti kicsit túl sok odaadással, féltéssel és törődéssel. Szóval nem az ellentétes nemet kedveli, hanem a sajátját. Ami újból csak bizonytalanságot szül benne, mivel sosem tudja megállapítani, hogy ki olyan a környezetében, mint ő és így szerelmi élete eléggé sivár. Pedig ő aztán tud szeretni, a szeretet személynek szinte bármit megbocsát. Remek példa erre az amikor valami hősszerelmes lovaggal jött össze a szomszéd királyságból és a lovag egyszer-kétszer kezet emelt rá. Viszonyaiban, mert igen, két évenként egyszer olyan is akad, a kommunikáció a legnagyobb problémája, mivel nem nagyon tudja, hogy mit kéne mondania, mi a másik fél elvárása és odáig még nem jutott el, hogy önmagát adja. Másodszorra meg olyan szelíd, mint a bárány, egy légynek nem tudna ártani, nem ám, hogy egy sárkánnyal viaskodjon! Az nem az ő reszortja. A szerenáddal meg eleve tudjuk, hogy mi a probléma. Kellemes a beszédhangja, de énekelni, azt ő bizony nem tud, pedig sokat tanulta, hiszen imád énekelni és még kórustag is volt, csak kirúgták.
Élettörténet: Szerető családba született egy aranyos hugicával, akit Julienak hívnak. Minden napjuk vidáman telt, ahogy az a mesevilágban az ilyen remekbe szabott családoknál lenni szokott, azonban hamar beütött az a mesei rossz sorsfordulat, amivel a mesehősök életükben legalább egyszer találkoznak: Édesanyja meghalt egy váratlan balesetben. A kis Hanzel ekkor kezdte el amúgy sem nádszál alakjára szedni a plusz kilókat. Szinte kényszeresen kezdett enni mindenféle süteményt, ami csak szembejött vele, mert mindez édesanyjára emlékeztette, hiszen anyukája remekül sütött, talán ő volt az egész mesevilág legjobb cukrásza. Azonban ez a falánkság és édesszájúság nem hozott Hanzel életébe semmi jót, pláne nem édesanyját vissza a sírból. Szörnyen elhízott, majdhogynem gurult, addig vékony ujjai is elhúsosodtak, dundik lettek, ennek következtében rengeteg csíny és csúfolódás áldozata lett a társai között az iskolában, ennek következtében senkivel sem tudott összebarátkozni, sőt a végén már nem is akart. Ráadásul a folyamatos szekálásoknak köszönhetően úgy kellett minden egyes reggel kiimádkoznia a húgának az ágyból, mert még a feje búbját sem akarta kidugni az ajtón. Aztán a következő csapás édesapjuk újraházasodása volt az életükben. Édesapjuk feleségül vett valami kicsit ronda, szöghajú, vékony derekú, szigorú, rossz háziasszonyt, aki sanyargatta a gyerekeket, mindig gúnyos hangnemet ütött meg velük szemben, soha semmit nem engedett meg, sokszor eljárt a keze, amikor apjuk nem volt otthon és rengeteget kiabált velük és még lelkileg is terrorizálta őket. Néha amikor nem bírták tovább ezt a sanyarú sorsot apjukhoz fordultak segítségért, aki ugyebár nem hitt el egy szót sem, hiszen amikor ő otthon volt, akkor a mostoha a világ legédesebb és legmézesmázosabb teremtményévé vált, akit csak hordott hátán a föld és még sütit is adott Hanzelnek. Szóval a gyerekek csöbörből vödörbe jutottak. Ráadásul amióta mostohájuk vezette a háztartást és osztotta be a pénzt egyre szegényebbek és szegényebbek lettek, mivel az összes pénzt elherdálta apró, neki kellő dolgokra, másokra nem is gondolva. Aztán egyszer sikerült a terve, igaz bele tellett pár évbe, még pedig az, hogy véletlenül veszítsék el a gyerekeket az erdőben és így két szájjal kevesebbet kell etetni, pláne Hanzelt, akin amúgy is annyi fölösleg van, és folyton dézsmálja a kamra tartalmát (meg a süteményeket, amiket a mostoha csak önmagának sütött). Jancsi ezt meghallotta és gyorsan elújságolta a húgának, akivel megegyeztek, hogy nem hagyják apjukat ezzel a boszorkánnyal és kavicsokat gyűjtöttek, hogy visszataláljanak. Jancsi diétája is ekkor kezdődött, hogy eggyel kevesebb okot tudjon mondani a mostoha. Másnap már mentek is az erdőbe, ahol magukra hagyták a gyerekeket azzal az ígérettel, hogy olyan fél óra múlva értük mennek. Ők persze illedelmesen vártak egy órát, hogy ne legyen olyan feltűnő, ha rögtön hazatérnek. Mikor haza találtak apjuk könnyezve fogadta őket egy ropogtató ölelésbe fonva a két gyereket, míg a mostoha a háttérben gondolkodott, hogy a terve hol is hibázott. Egyedül még párszor megpróbálta megvalósítani a tervét, de egyszer sem járt sikerrel, a gyerekek mindig visszataláltak és Hanzel is csodálatosan vékonyra fogyott. Újdonsült, gyönyörű alakját nem volt rest kihasználni és már tizenhat évesen modellnek kérték fel a nemesek és hercegek. Ezt úgy kell érteni, hogy bizony a mesék színes és pompázatosan összeszőtt birodalmában is akadnak túlsúlyos hercegek csirkecombbal a kezükben és ők legalább annyira hiúak, mint Hanzel. Így mikor portrét akarnak festetni magukról őt hívják és az ő ruháikba bújtatva (természetesen méretre szabva) a festő lefesti úgy, hogy a fejét kihagyja, hogy aztán később az adott nemesnek, hercegnek a fejét illessze oda az meg már csak egy apró részletkérdés vagy észrevétel, hogy ahhoz a sudár testhez hogyan is kapcsolódik egy pufók, dundi arc. Egyszerűbben leírva, talán ezt lehetne hívni a mesevilág photoshopjának.
Hobby: éneklés (szigorúan csak akkor, ha nem hallja senki)
Foglalkozás: portré modell ~ mesevilág photoshop „eszköze”
Extrák: * Jancsi és Juliska ihlette történethez Hóhéromnak ** Bár már évek óta nem evett édességet, de még mindig emlékszik rá, hogy milyen finom is volt és csak hatalmas önuralmának köszönhetően volt képes távol tartania magát a csokoládétól, sütiktől, mindentől, ami rossz a fogaknak. ***Gyűlöli a mostoháját **** Mindig van nála legalább egy tükör *****Anorexiás ****** Elegáns ruháit munkái alkalmával szerzi, hiszen a rá átszabott ruhákat az adott herceg már nem tudja felhúzni és fel sem akarja, mivel érintkezett egy rangban alatta álló bőrével.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 12. 27.
|
Státusz: Aktív
|
