Név: Zhoianess
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Most tekintsünk el attól, hogy ő pillanatnyilag egy leopárd, jó? Őket mindenki tudja, hogy néz ki. De hogy Zhoi hogy néz ki igazából, kevesen tudják, és már azok sem élnek talán, attól függően, hogy hány éve is lett leopárd, mert ugye azt már nem tudja, teljesen összefolynak számára a napok. Kócos, mégis selymes fekete haja kicsit tépett, a legrövidebb része a szeméig, a leghosszabb pedig a nyaka aljáig ér. Arca lenyűgöző látvány volt, de ami a legkülönlegesebb volt rajta, leopárdként is megmaradt: a gyönyörű, világoskék szeme, amilyen színű szem szinte nem is létezik, úgy gondolnánk. Átható tekintete van, szinte vesébe látó szemei. Arca férfiasan szép, komoly és erőteljes. Orra egyenes, ajkai pedig húsosak, csókolni valóak. Teste nagy részén, és bal szeme alatt is születésétől fogva kacskaringós minták találhatók, amik a varázslók és boszorkányok erő szintjét mutatják. Olyan, akinek az arcán is van, kevés van, olyan pedig, akinek az egész testét beborítja a minta, minden évszázadban egyetlen. Ruhái mindig a legújabb divatot tükrözték, de ha most visszaváltozna, eléggé elavultak lennének ruhái.
Jellem: Régen egy gőgös és büszke, viszont hatalmas varázslótól beszélt az egész Kilenc Város. Mindenki tudta, hogy a varázsló csak olyanokat fogad, akik fölkeltik érdeklődését, vagy pedig busásan meg tudják fizetni, mégis, elég sok olyan ember próbálkozott be a hozzá bejutással, akiknél egyik feltétel sem érvényesül. Ezen emberek elvileg sosem kerültek elő, de ez csak buta, babonás pletyka: az igazság, hogy előkerültek, de mind kegyetlenül megbüntetve, de nem emlékeztek semmire, hogy mi történt velük. Aztán egyszer csak eltűnt a varázsló, de senki se bánta igazán, csak a dúsgazdag nemesek, akik a segítségével csak még gazdagabbá váltak. Egyszer csak, egy különleges leopárd tűnt fel, aki a Kilenc Város mindegyikének utcáit járta, és nem átallott fölbolydítani az emberek életét. Ez a bizonyos leopárd pedig nem volt más, mint az a bizonyos varázsló, Zhoi. A férfi eredetileg nagyon, de nagyon, de nagyon nehezen viselte leopárddá változását, ám megváltozott. Persze, nem volt egyszerű, az első időkben sokat lehetett hallani a Bűvös erdő közelében elkövetett véres gyilkosságokról, de aztán szép lassan lecsillapodott, mikor rájött, hogy sem a gyilkolás, sem önmaga nem tudja visszaváltoztatni magát emberré, azt csak egy másik varázsló teheti meg, de ennél is érvényesülnek bizonyos feltételek. Így, hogy lassan lenyugodott, hamarosan bemerészelt merészkedni az Első városba, hogy egy, még nála, és aki elvarázsolta, annál is nagyhatalmúbb varázsló keressen, ám nem jött össze. Ezzel ellentétben, találkozott egy édesen lökött kisfiúval, aki pár hónapra befogadta magához, és megtanította, hogyan kell élvezni az életet, nem pedig mindenre morogni. A nála töltött idő alatt változott meg teljesen, azóta egy érző, gondoskodó lénnyé vált, aki szeretne kicsit több figyelmet kapni, hiszen megérdemli. Nos, igen, senki sem változhat meg gyökeresen, valaminek maradnia kell a régi életéből mindenkinek… Neki a figyelem utáni vágy, és a büszkeség maradt meg a jellemében. Eleinte próbált vezekelni bűnei miatt, de aztán úgy döntött, hogy nem, ennyire nem fog megváltozni, ő akkor is egy varázsló, nem fog megalázkodni holmi jött-ment istenke előtt, akinek az Első város lakói áldoztak minden hétfő reggelente, és abba hagyta vezeklését, és inkább élvezni kezdte leopárdként eltöltött életét. Kissé irritálni szokta néha, de már nagyjából megszokta ezt a testet, viszont szabadulni azért még mindig szívesen, sőt, ezer örömmel szabadulna, így, mikor a kissrác iskolába ment, ő nem kísérte el, hanem hosszas búcsúzkodások közepette, áttért a Második városba, majd a Harmadikba is, mindenhol felfordulást hagyva maga után. Eléggé bohókás leopárd, szinte árad belőle a jó kedv, és az energia is, kivéve, mikor éppen a fűben, egy fa hűvös árnyékában heverészik, mert olyankor, ha valaki megzavarja, harap. Olyankor nem éppen vidám, hiszen olyankor álmodozik és töltekezik. Ilyenkor tölti föl magát az ahhoz kellő energiával, ami a folytonos pörgéshez kell. A technikához is mindig jó érzéke volt, nem csak a varázsláshoz, így már első látás után is meg tudna javítani bármit, csak éppen keze nincs, amivel sikerülne, ami néha eléggé frusztrálja. Szeret mindent tönkre tenni, persze nem a szegények drága dolgait, hanem inkább a gazdagok még drágább holmijait, de csakis olyanokat, amiket ő is meg tudja javítani, ha ember lenne. Valódi kis ördögfióka, annak ellenére, hogy mióta a varázslójával van, akire rátalált, kicsit lejjebb vett a rombolászásból, és inkább a megfontoltabb, komolyabb, és intelligensebb lényét vette elő, aki tudja vezetni, tudja segíteni varázslóját, akiről érzi, hogy vissza tudja változtatni. Persze, nem csak ezért van vele, mert az idők folyamán nagyon megkedvelte, és tudja, ha visszaváltozik, se fogja elhagyni őt.
Élettörténet: Réges-régen meséltek az emberek egy ismeretlen, gőgös, ám de lenyűgözően hatalmas mágusról. Úgy hírlett, hogy bár fogadta az embereket, csak azon ügyfelekkel foglalkozott, akik érdekes, és különleges dolgot kértek tőle, no meg persze, akik rendesen megfizették. Azt beszélték, hogy a varázsló, ha valaki hazudott neki, vagy becsapta, az szörnyen kegyetlenül megfizetett a tettéért. Aztán… ebből a pletykából lassacskán csak pár kósza beszéd lett, végül a feledés homályába merült. Hogy mi történt hát azzal a varázslóval, kiről ezen pletykák szóltak? Hamarosan kiderül! Zhoia egy varázsló és egy boszorkány gyermekeként született, és mint ilyen, jóval hatalmasabb az olyanoknál, akiknek csak egyik szülője mágus. A világukban nem túl elfogadottak a varázslók, így iskolájuk nincs, csak maguktól, vagy szüleiktől tudják megtanulni a dolgokat. Ő csak magától tudott fejlődni, mivel szülei, nem sokkal a tizenpáradik születésnapja után, meghaltak egy léghajó balesetben. A hajó irányítója rosszul lett, és neki ment egy hegynek, és még Zhoi szülei sem tudták ezt megakadályozni, pedig elég erős mágusok voltak. Mivel azóta egyedül élt, hiszen egy varázslót senki sem szívesen vesz magához, így nem csoda, ha kissé elvadult férfi lett belőle, aki ráadásul még nagyzoló is. Az érzelmeit sosem tudta valami jól kifejezni, még gyerekkorában sem, így mikor találkozott egy gyönyörű szép boszorkánnyal, és összejöttek, az egy idő után kezdett kiakadni attól, hogy mindenkivel ugyanúgy viselkedett, kivéve a gazdagokkal, akikkel nyájas volt. Féltékeny lett, úgy hitte, hogy nem csak ő van Zhoi számára, így dühében leopárddá változtatta szerelmét, majd eltűnt, mikor az a rádöbbenése utáni első pillanatban rátámadt. Azóta magányosan vándorol, csak pár hónapot volt egy kisfiúval együtt, aki megtanította, hogyan éljen, ne pedig folyton morogjon. Mikor a kisfiúnak iskolába kellett mennie, már nem tölthették együtt az egész napjukat, és inkább úgy döntöttek, még most elválnak, hogy ne kerüljenek még jobban közel egymáshoz. Azóta városról városra, erdőből erdőbe, hegyről hegyre vándorolt, amíg egyszer szó szerint össze nem futott egy elég erős varázslóval, aki mellé hozzá csapódott annak a reményében, hogy egyszer visszaváltoztatja őt emberré. Eredetileg csak ez volt a terve, aztán már úgy érezte, neki kell vigyáznia a varázslóra, és nem tudja elképzelni, hogy valaha is elváljon tőle.
Hobby: Fűben heverészés, minden tönkretevése, álmodozás
Foglalkozás: Varázsló
Extrák: Steampunk világ, ahol minden mechanikus, minden régies, minden különös. Emberek és varázslók lakják, és a Kilenc Városon kívül varázslények is, de a Városok területére nem léphetnek be a varázslények, csak a varázslók, mert csak őket tudják tolerálni. Őket eltűrik, mert kell a segítségük, ám elfogadni nem tudják őket, így magányosan, mindenkitől elkülönülten élnek, vagy folyamatosan vándorolnak. *** A testén található minták mutatják, hogy nagyon erős varázsló. *** Már ki tudja, hány éve van leopárd alakban, szinte már teljesen hozzá szokott, és meg sem lehet különböztetni egy normál leopárdtól egyedül csak a szemén látszik, hogy nem normális állat, de hogy ember, nem lehet rájönni. *** Nem tudja sehogy sem a varázsló tudatára hozni, hogy ő ember, és vissza akar változni, mert az ilyen varázslatoknak feltételei vannak, amiknek teljesülniük kell ahhoz, hogy vissza lehessen változtatni. *** A varázslók a mágiájuk miatt nagyon sokáig élnek, de könnyen megbetegednek, és könnyebben meghalnak, mint az emberek.
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 26.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 21:14:58
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
