Név: Kayse Firehand
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Mora
Kor: 22
Külső leírás: Szemrevaló jelenség, és öltözködésének hála, eléggé kilóg a környezetéből. Szereti is a feltűnést, de profi módon tud felszívódni, ha arra van szüksége. Borzas, világosbarna tincseiben még nincs semmi szokatlan, nem egyedülálló az emberek közt. Méregzöld, életvidám, és mindenre figyelő tekintete annál sajátosabb, könnyedén rabul ejti mások pillantását. Általában sokatmondó, érzelmei megjelennek benne, de azok, amiket ő is enged látszani. Kártyázás közben meg aztán pláne kiismerhetetlen, és mivel kitűnő színész, arcjátékát is a neki legmegfelelőbb módon változtatja. Vonzó, kölykös vonásait nem nőtte ki, és pimasz vigyorával remekül egészíti ki, tökéletes összhatást érve el. Nem túl magas, és valószínűleg már nőni se fog, de karcsú és fürge, nincs hátrányban az erő hiánya miatt. Egyébként is sebes fegyverforgatására tud a leginkább hagyatkozni, a bunyókban pedig az ellenfelei ellen fordítja az erejüket. Öltözködése pedig egyáltalán nem mindennapi. A kényelmes ruhákat részesíti előnyben, keveri az elegánst a praktikussal, de valószínűleg rajta kívül senki se venné fel a ruháit, amikből gyakran lóg ki a hasa, mellkasa. A szürke, fehér és fekete színek a kedvencei, olykor a lila és a sötétkék is helyet kap a ruháin. Állandó tartozéka a fekete kesztyű, pár jól elrejtett tőr, és persze a pisztolyai.
Jellem: Tipikus bajkeverő, és bár banditaként van számon tartva, komoly bűnöket nem róhatunk fel neki. nincs benne kegyetlenség, gyilkolási hajlam, vagy klasszikus rosszindulat. Egyszerűen túl szabadelvű, nem tűri, hogy korlátozzák, visszafogják, megmondják neki, mit tegyen. Élvezi az életet, a kalandokat, és nem bánja különösebben, hogy mindig megtalálja a baj. Kitűnő színész, bármit elhitet környezetével, és verhetetlen kártyajátékokban. A blöffölés mestere, és ahogy pisztoly, úgy szópárbajban is páratlan. Hihetetlen beszélőkéje van, és szeret vele porig alázni, vagy felhúzni olyanokat, akik véleménye szerint megérdemlik. Komolytalan, képes bármiből viccet csinálni, még akkor is, ha belül feszeng, vagy retteg. Jobb esetben viszont nem fél semmitől, tök mindegy neki mekkora emberekbe köt bele, úgyis mindig kilábal a balhékból. Pörgős, és imád szórakozni, valószínűleg még senki se látta az elkeseredett oldalát. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs neki. Nem tudhat maga mögött túl boldog gyermekkort, szerető családot, de mindig megtalálta a módját, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetéből. Optimista és életvidám, talán ezért is képes a város legtöbb lakója megbocsátani neki majdnem mindent, csak néha elküldik üdülésre, hogy lecsituljanak a kedélyek. Persze ellensége is akad bőven, főleg úgy, hogy a párbajok során nem szokása megölni az ellenfeleit, és kevés akad közülük, akik ezt hálával fogadják.
Élettörténet: Lehetett volna kényelmes, és békés élete, ahol mindent megkap, hisz apja városuk egyik leggazdagabb, és legbefolyásosabb polgára. A gond viszont az, hogy anyja viszont egy egyszerű cseléd volt, apja egy meggondolatlan kalandja, ami felesége háta mögött zajlott. Persze sokáig nem maradt titokban a félrelépés, és Kayse születése bizonyíték volt rá. Talán ha az anyja nem hal bele a szülésbe, még mindig könnyebb élete lett volna, azonban a tragédia bekövetkezett, és hiába tartotta apja őt a háznál, egy másik szolgálóra bízva, lehet jobban tette volna, ha elküldi máshová. A ház úrnője ugyanis minden alkalmat megragadott rá, hogy pokollá tegye a kisfiú életét. Csecsemő korában előfordult, hogy majdnem meg is ölte, nevelője gyors közbelépése mentette meg. Ahogy cseperedett, a legpiszkosabb és gyerek számára legnehezebb munkákat bízta rá, és rendszeresen megverte. Mindezt a férje háta mögött, akinek senki se mert szólni, tartva a ház úrnőjének haragjától. Kayse pedig sokáig nem is hitte, hogy más élete lehetne, apját alig látta, mivel ő kerülte, anyát pedig nem ismert. A szolgáló lány ugyan kedvesen nevelte, de inkább kötelességből, mint anyai érzésekből. Azonban a kisfiú egy idő után úgy tűnt, öntudatra ébredt. Nagyjából öt évesen kezdett rendszeresen elszökni „otthonról”, és a városba bejárva ismerkedett a környezettel. Mivel az előkelőbb polgárok szinte mind megvetették fattyúsága miatt, a szegényebb réteggel vegyült. A vándoroktól, kalandoroktól meg tanult fegyvert forgatni és kártyázni, a kocsmárosné megtanította írni-olvasni, és hamar kiderült, hogy szörnyen intelligens és ravasz kölyökkel van dolguk. Egy nap pedig nem is ment haza. Senki se tudja merre, de kialakította a saját kis kuckóját, ahova tizennégy évesen, egyedül költözött be. Továbbra is visszajárt néha apja házába, ugyanis időközben született egy kishúga, akit nagyon szeret, és anyja minden próbálkozása és tiltása ellenére, a kislány is odáig van érte. Persze nem éppen legálisan tartózkodik a közelében, de húga már kicsiként se árulta el soha. Ő pedig időközben megélhetést is talált magának a kártyajátékok képében, amikben csalás nélkül is verhetetlen, hobbiként pedig lovakat lop, majd pár nap múlva a jószágok visszakerülnek. Néha tűnik el egy-egy véglegesen, és bár mindenki sejti, hogy az ő keze van a dologban, mivel hatalmas kárt nem okoz, a seriff is csak ímmel-ámmal üldözi. Egyébként is néhai anyja jó barátja volt, és tisztában van a fiú sorsával, egy két rácsok mögött eltöltött éjszakánál, még sosem büntette meg jobban. Ha néha nagyobb bajt kavar a kelleténél, elküldi kicsit „üdülni” máshová, míg meg nem nyugszik mindenki, majd hazatérhet. Most is egy ilyen üdülésen volt, majdnem egy évet, mert közben fejlesztette fegyverforgatási és kártyázási képességeit is, de már húga és városa is hiányzott neki, úgyhogy a hazatérés mellett döntött.
Hobby: Kártyajátékok, lólopás, lövészet, borsot törni mások orra alá, célba dobás, lovaglás, kevesen tudják róla, de rajz, olvasás.
Foglalkozás: Hamiskártyás, banditaféle
Extrák: ** Senki se tudja mit gondolhat az apjáról, mert nem beszél róla, általában árvaként utal magára. Azonban a szíve mélyén vágyik a figyelmére, talán ezért is keveredik állandóan balhékba. Ezt viszont maga előtt bőszen tagadja, és talán csak a hozzá legközelebb állók sejthetik. Ilyen a kocsmárosné, a seriff, az őt felnevelő szolgáló, és két legjobb barátja, egy indián fiú, és a városka orvosának fia.** Sok lóval volt ugyan már dolga, de a sajátját ő maga fogta el, és törte be. A neve Lidérc, és egy foltos musztáng kanca.** A Firehand nem a családneve, azt fattyúként nem nagyon lehet használnia, hiába tudja mindenki a városban, kinek a fia. Ezért is vívott ki magának saját nevet, ami tökéletesen utal képességeire.** Uracskám seriff helyettesének.
Képinfo: Nem saját! (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 25.
|
Státusz: Aktív
|
