Név: Jövő karácsony szelleme (Future)
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Csábító, jéghideg szépség, akár a havas téli táj. Testvérei is hasonló külsővel vannak megáldva, de ők sokkal inkább emberibbek, közülük ő az, aki kicsit olyan elérhetetlennek, távolinak tűnik, mint akihez senki nem való, akit senki nem tud utolérni. Talán ez amiatt van, mert ő a Jövő karácsony szelleme, nem pedig a Mostanié, vagy a már elmúlt karácsonyé, akik sokkal közelibbek, megfoghatóbbak. Kisugárzása egyszerre olyan, mint az érintetlen, szűz hó, és mint a kandallóból kiáramló meleg fuvallat, mely fölmelegíti az embert a jeges téli éjszakákon. Bár dolgozik rajta, hogy az utóbbi már ne illjen rá, csak a havas jelző, ám még mindig átsüt az elnyomott kedvesség és szeretettel teliség. Hosszú, tejföl szőke haja a válla alá ér, sokszor belelógva az arcába, de ez nem igazán szokta zavarni őt. Lát így is-úgy is, hát minek kösse el, ha egyszer így szereti? Arca mintha márványból lenne kifaragva, egyetlen hiba, vagy nem odaillő dolog nincsen rajta, csak a hófehér, tökéletes, kissé nőies, de semmiképpen női arc. Arcéle határozott, vonásai, bár első pillantásra tényleg nőiesek, másodikra már látszik, hogy igenis egy igazi férfival van dolgunk. Átható, mélykék szemei mintha belelátna mindenkibe, az összes kis piszkos titkot tudná mindenkiről, de ez nem igaz, ő is csak egy egyszerű szellem, igaz, különleges képességekkel. Ajkai kissé duzzadtabbak, mint az átlag embereké, de talán erre mondják azt, hogy csókra termett szája van. Akár egy manökennek, egy férfi modellnek is elmenne arányos, gyönyörű külsejével. Vékony testalkatához 186 centis magasság társul. Szép, igényes izmai nem túlságosan kidolgozottak, de látszódnak, szóval nem éppen egy piszkafa csontváz, ahogy a karácsony estéjén hordott köpenyében látszódik. Az csak illúzió, hogy sokkal ijesztőbbnek hasson az egész dolog az emberek jövőjével kapcsolatban.
Jellem: Olyan, akár egy jégvirág, mely ráfagyott az ablakodra: hideg és megközelíthetetlen, ám mosolyt csal ajkaidra, és egy apró érintésre is felmelegszik. Nagyon magába forduló, bizalmatlan személy, már elég régóta, mégsem veszi ezt észre egyik testvére sem, emlékeikben még most is a mindig vidám, szeleburdi öcsike képe él, pedig már régen megváltozott. Hát igen, ennyire foglalkoznak vele, mióta Past és Present összejöttek. Testvérei azóta csak egymással vannak elfoglalva, és egyedül a karácsony és az ahhoz kapcsolódó munkájukat végzik, ritkán látogatva meg öcsikéjüket. Fu igazából kiismerhetetlen egy személyiség, egyszerre szeszélyes és távolságtartó, szarkasztikus és kíváncsi. Még mindig meg van benne valahol mélyen az a leállíthatatlan, örökmozgó kisgyerek, aki valaha, még oly sok száz esztendeje volt, de igyekszik mélyen elzárni magában ezt a gyermeket. Kíváncsiságát szarkazmusa, együttérzését lenézése, kedvességét pedig elutasítása mögé rejti, hiszen fél, hogy mások is elhagyják, ugyanis eddig bárki, akit közel engedett magához, egy idő után mást keresett magának. Nem sokat beszél, ő inkább képekben kommunikál, ha valamit szeretne, pedig nem csak hogy tud beszélni, de olyan hangja van, akár a csengettyűnek: lágy, dallamos, és csodaszép. Értem a nem beszélését úgy, hogy mint a karácsony egyik szelleme, képeket mutat a jövőről, és tudja váltogatni, hogy most élethű történést, vagy csak az agyban lejátszódó képecskéket akar mutatni a kiválasztott személynek. Habár külseje alapján eléggé magabiztos, lehengerlő személyiségnek tűnik, sokkal inkább az ellenkezője, csak próbálja így kiadni magát, eléggé sikeresen, ugyanis eddig senki sem vette észre, hogy csak szerepet játszik elérhetetlenségével – bár nem is nagyon akartak az álcája mögé látni. Heves, és ragaszkodó típus, iszonyatos féltékenységgel megáldva, melyet már születése óta próbál elnyomni magában, de sikertelenül. Ha valamit, vagy valakit megszeret – már pedig ha nem figyel oda, eléggé hamar megtörténik ez –, olyankor eléggé birtokló típus tud lenni. Sajnos, pont ezen tulajdonsága miatt veszítette el sokszor szeretteit, akiknek ez túl terhes volt, és inkább kerestek valaki olyat, aki nem akarja teljesen megfojtani határtalan szeretetével és féltékenységével. Karácsony szellemként kedvesnek, és karácsony imádónak kellene lennie, de azzal, hogy a szeretetét és az az iránti vágyát elnyomja magában, hogy ne kerüljenek hozzá közel olyanok, akik úgyis el fogják hagyni, egyre inkább kiveszik belőle mindaz, amitől jó karácsony szellem lehet. Már nem érzi azt a borzongást, azt a remegő izgalmat, ha a karácsony szóba kerül, és magáról a szóról nem a pirosra, a szeretetre, az együtt levésre gondol, hanem a munkára, a kivagyi alakokra, és a pénzhajhász emberekre asszociál, figyelmen kívül hagyva az egész karácsony lényegét. Gyűlöli, hogy azzal, hogy ő az eljövendő karácsonyok szelleme, el van zárva az emberektől, és sokszor más lényektől is, hiszen ez megkülönbözteti őt még a többi szellemtől is. Nagy megtiszteltetés karácsony szellemnek lenni, de kezdi elfeledni, miért is, és csak az árnyoldalát látja a dolognak. Így elég nehéz végeznie a munkáját, azt, hogy másoknak megmutassa, hogy milyen jó is a karácsony, és igazából ahhoz, hogy valakivel megszerettesse azt, előbb vele kellene ismét megszerettetni ezt a csodálatos ünnepet.
Élettörténet: Réges-régen, mikor még sok-sok milliárd csillag ragyogott fényesen az égen, mikor a Föld is új volt még, három testvér született: a múlt, a jelen és a jövő. Lassacskán szépen sorjában megszületett a jó és a rossz párharca, az egyensúly miatt, és megszülettek az ünnepek is, köztük a legfontosabb, a karácsony. Karácsony Apó, hogy megkönnyítse saját dolgát, három fiatal fiút hozott létre, a Három Testvér mintájára: a múlt, a jelen, és a jövő karácsony szellemét. Eleinte az volt a dolguk, hogy besegítsenek a Karácsony Apó munkájába, de ahogy haladt az idő, egyre több lett a hitetlen ember, a munkájuk megváltozott: nekik kellett segíteniük, hogy az emberek újra rátalálhassanak a karácsony szépségére. Imádták munkájukat, Fut sokszor le sem lehetett volna lőni, folyton csak segíteni akart az embereknek, hogy megértsék a karácsony lényegét, és megszeressék az ünnepet. Karácsony Apóval ő volt mindig is a legjobban jóban, viszont hosszú-hosszú évek alatt kicsit eltávolodtak egymástól, már nem beszélgettek olyan sokat, már csak munka volt számukra az egész dolog. Úgy érezte, a testvérei is magára hagyták, mert egyre inkább csak egymással kezdtek el foglalatoskodni, így egyre jobban kezdte nem szeretni a karácsonyt. A Karácsony egyik szellemeként próbál úgy tenni, mintha még mindig értené, mire is jó ez az egész ünnep, de érezni nem érzi. Karácsonykor történt meg vele számára minden rossz dolog, emiatt veszett ki belőle az az érzés, ami fontos, hogy valaki érezze, és szeresse a karácsonyt: maga a tiszta szívből jövő szeretet, aminél nincs is szebb a világon. De hogyan is tudná ezt érezni, mikor olyan magányos? Testvérei az egyik gyönyörű, havas Szentestén, mikor nem is volt olyan sok dolguk, összejöttek, és azóta elválaszthatatlanok. Végül mégis csak szerelmes lett Fu is, a Húsvét szellemébe, aki a Nyuszi segéde, és akkor úgy érezte, minden helyre állt a világában. Viszont ismét karácsonykor történt vele az, ami teljesen összetörte szívét, és jéggel burkolta be a karácsony-imádatát: Húsvét szelleme szakított vele. A fiú elhagyta Fut egy nyár tündér miatt, aki elvileg nem volt olyan jég hideg, és fagyos, mint Fu. Azóta inkább nem kerül közel senkihez, hogy ne tudják ismét elhagyni őt, és magányosan tengeti napjait, várva, hogy elmúljon a következő karácsony is, amit szíve mélyén még mindig imád, de olyan mélyen, hogy kell ahhoz valaki, hogy ismét előcsalogathassa a régi Fut.
Hobby: Már nincs kifejezetten neki
Foglalkozás: Karácsony szellem
Extrák: Karácsonykor ruhája egy sötét köpeny, melybe alakja teljesen bele van burkolva, hogy ne látszódjon alakja. Így sokkal rejtélyesebb és félelmetesebb, mintha gyönyörű külsejét mutatná, és hatásosabb is. *** Az ereje úgy működik, hogy képeket tud mutatni, vagy a másik ember fejében, vagy ki is tudja ezt vetíteni a való életre. Az előbbi tényleg csak képek, amik gyors egymás utánban filmszerű lesz, külön-külön meg értelmes beszéddé áll össze, utóbbi pedig olyan életszerű, mintha tényleg megtörténne, de igazából csak illúzió. Önmaga nem tudja, hogy a jövő mi lesz, csak mikor a kísérendő emberrel együtt megy, hiszen ő nem jós, egyszerűen csak az egyik a három karácsony szellem közül, így azt sem tudja, hogy az adott illetőnek jó, vagy rossz lesz-e a jövője. Legtöbbször magányos halált mutat a képessége, csak egy-egy embernek mutatja azt, hogy milyen lehet a jövője, ha megváltozik. Ezek a könnyebb esetek, nekik nem kell a sokk, hogy milyen haláluk is lesz. *** Az ötlet Charles Dickens: Karácsonyi ének című regénye alapján jutott eszünkbe.
Képinfo: Nem saját, csak illusztráció (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 20.
|
Módosítva: 2014. 10. 26. 17:54:02
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
