Név: Belathor Goldwen
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Karcsú, magas alakja van, habár az átlagnál nem nagyobb. Lábai vékonyak és az izmok szemkápráztatóan feszülnek mindenütt, hogy kívánatos kis kerek fenékben végződjenek és keskeny csípőben. Többnyire sötét árnyalatú nadrágokban pompázik. És csak ritkán szeret feszülős anyagot magára húzni, épp elég rajongója van a kulisszák mögött, nem szándékozik még többet szerezni. Mellkasa arányosan kidolgozott, első pillantásra meglátszik, hogy annak idején fizikai munkát is végzett. Vállai szélesek, ami mögé minden ártatlan hölgyemény elbújhatna a gonosz sárkány elől, ha nem lenne szokása a sarokban állni. Karjai erősek, vastagok és mégsem túl izmosak. Szinte kedvet kap a néző, hogy kezével simítson végig a mellkasán, holott több apró, hosszúkás seb húzódik rajta, mégsem lesz torz vagy visszataszító tőlük, sőt, szexinek és bujának mondható inkább. Hosszú étcsokoládé színű haja általában egy fekete vagy vörös szalaggal van hátrafogva a tarkójánál, azonban az elől legújabb divat szerint nyírt tincsek mindig akaratosan hullanak előre, vészjóslóan villogó, rideg, lila tekintetébe, eltakarva őket az avatatlan szemek elől. Keskeny ajkai sok elfojtott érzelemről mesélnek, zártságról és makacsságról. Nem igen szívleli az ékszereket, egyedül ujján van egy pecsétgyűrű, amit még az állítólagos apjától örökölt. Lapockáján egy nagyobb tetoválás bújik meg a mindig hosszú és zárt ruhái alatt. Előnyben részesíti azon ruhadarabokat, amik takarnak, és védnek, így sosem lehet látni félig gombolt ingben, vagy rövidnadrágban.
Jellem: A magány évei rozsdás foggal, biztosan kezdték ki a régen békés, barátságos és kellemes jellemét. Egy zárkózott, titokzatos, csendes alakká vált, aki társaságban csak ritkán szólal meg, inkább csak ül az asztalfőn, és hallgatja mások semmitmondó fecsegéseit, ügyesen elhárítva a rá irányuló figyelmet. Habár soha nem udvariatlan, sőt az etikettet is igen szigorú szabályok szerint tartja be, mégis szavaival igen kegyetlenül tud szúrni anélkül, hogy az érintetteken kívül más sejtené, miről van szó. Csendes alkat, akit, ha a társasági összejöveteleken az ablak előtt cövekel le, könnyedén felejtenek el. Magánéletéről is csak találgatni tudnak, mert senki sem nyer bepillantást a komor arc mögé, vagy az otthona magas kerítése mögé. Szenvtelen, mégis célratartó, aki ha akarja, eléri a célját bármi áron. Ügyesen bánik a szavakkal, gond nélkül győz meg bárkit igazáról, és elve, hogy nem annak van igaza, aki hangosabban beszél. Egy igazi kőfal, melyet ágyúval sem lehet bevenni, és soha nem tudná senki sem kiszedni belőle titkait, ha ő maga nem akarja elárulni őket. Egy magabiztos, rendíthetetlen figurának látszik, pedig belülről több mint kétségbeesett, magányos, és teli van vágyakkal, tenni akarással. Mégis ölbe teszi a kezét, és vár.
Élettörténet: Anyja gyakran mesélte annak idején, amikor lázálmaiból néhány órára kiszakadt, hogy apja egy gyönyörű ember volt, Olaszországból, előkelő és gazdag. Thor mégsem értette, hogy amikor az az állítólagos gáláns alak megtudta, hogy anyja vele és lány ikertestvérével együtt terhes, miért tűnt el, egyetlen pecsétgyűrűt hátrahagyva. Nyomornegyedben nőttek fel, ahol napról napra küzdtek meg az éhséggel, és anyuk életben tartásával. Nem volt könnyű életük, folytonos bizonytalanság, és persze a ,,gonosz” alakok elől való menekülés sem volt piskóta. Amikor ketten maradtak anyjuk halála után, egyforma arcuknak köszönhetően könnyedén kerültek egy színtársulathoz. Ott derült ki, hogy Thornak több mint nagyszerű hangja van, és amikor húga játszott fuvolán, egyszerűen babonázó duettet alkottak. Egyre híresebbek lettek a kis faluból érkezett árvák, és mivel nem voltak még nagykorúak, egy igen befolyásos, Goldwen nevű úr vette őket pártfogásába. Nagyon rövid idő alatt nagyszerű karrierjük lett, híresek lettek és mégsem gőgösek. Thor fejében az járt, hogy ha hamarabb jutottak volna pénzhez, talán anyjuk is megélhette volna ezt a csodát, húga pedig állandóan gyermekded naivsággal viseltetett a színészet felé. Amikor Mr Goldwen lassan élete vége felé közeledett, örökbe fogadta a testvéreket, rájuk hagyva mindenét, hogy vigyék tovább a dicső nevét. Lorian, Thor húga abban az időben egy fiatal fuvolás fiúval találkozgatott, akiről állandóan mesélt otthon a bátyjának. Nem csoda hát, hogy Thor, mint a Goldwen birtok teljes jogú ura kíváncsian várta a találkozót, mely elindította a tragédia útján. Egy gyönyörű délutánon mutatták be őket egymásnak. Thor elegáns ruhája elhalványodott Lorian pompázatos ruhája mellett, mégsem voltak hivalkodók a díszes házban. A szalonba egy végtelenül rokonszenves fiú lépett be, aki épp csak a férfi kort pedzegette. Thor pedig az első szó után menthetetlenül beleszeretett. Eleinte irtózott magától, hiszen abban a korban nem volt tolerált az ilyesféle érzelem, és ő hívő emberként sokszor kérdőre vonta Istent. Egyre több időt töltöttek együtt, és szoros barátság fűzte őket össze, mert Belathor mélyen elrejtette érzelmeit. Testvérévé fogadta, a házukban kapott egy saját vendégszobát, sőt a legfőbb bizalmasává vált.
Aztán egy napon minden megváltozott. A húga becsületéért vívott párbajban megölte az ellenfelét, azonban egy időben útnak indított lövés nem sokkal a szíve felett találta el. Az orvos azonnali halált állapított meg nála, ő azonban csodával határos módon második napra felébredt, majd gyors gyógyulást követően újra visszazökkent a régi kerékvágásba. Ám az eddig nyílt, kedves, és segítőkész emberből valami olyanná vált, ami megrémítette. Ha megsebesült, pillanatok alatt gyógyult be a sebe, a szíve zavarosan vert, míg egy nap szinte észrevétlen megdermedt. Kifordult önmagából, kissé beszámíthatatlanná vált. Öngyilkos próbált lenni, de hasztalan. És kitiltotta a házból Gilbertet, a fuvolást, a szerelmét, és nem utolsó sorban a húga jegyesét. Őrjöngött, és tébolyultan lézengett a nagy kúriában, még a húga sem tudta dühét csillapítani. Mindenki azt várta, hogy őrülni fog Lorian és Gilbert nászának, de úgy tűnt, eszét vette. Utolsó lapra tette fel a jegyespár az összes esélyüket. Egy hivatalos találkozót kértek.
Thor azonban magából kikelve ordított húgával, akiért meghalni kész volt, akit világéletében maga előtt tartott számon, majd egy hirtelen, nem tervezett mozdulattal véletlenül a terasz ajtajának lökte a lányt, akinek a nyaka a betört üvegen könnyedén vágódott meg, és ütőeret érve pillanatok alatt az elnyíló ajkak elhallgattak. Thor hiába állt, nem kelt fel többet Lorian. És a legszörnyűbb pillanat az volt, amikor megfordulva Gilberttel találta magát szemben. A fiatal sokkot kapva kezdett kiabálni, és Belathor rémülten lépett hozzá, hogy lecsendesítse. Rémület cikázott át rajta, amikor a szerelme, akit eddig bármikor keblére ölelhetett, viszolyogva tért ki előle. Thor teljesen eszét vesztve esett neki a fiatal fiúnak, szaggatva a ruháit, és letörve az ellenkezését. Szerelmét vonyította világgá, és ha már elvesztette mindenét, hát had vesszen minden alapon úgy döntött, magáévá teszi szerelmét, majd igenis módot talál arra, hogy meghaljon.
Gilbert eltaszította, ordítva, hogy utálja őt, megveti, és ne merjen többet hozzáérni. Ebbe az őrült légkörbe lépett be egy idegen, szinte pillanatok alatt teremve a majdnem megerőszakolt fiú mellett, és egy mozdulattal kitörte a nyakát. Thor elveszett. A vendégét a falhoz csapkodva követelte, hogy élessze újra a szerelmét. Ám az kijelentette, hogy a testet újra tudja éleszteni, de a lelkét már nem tudja visszahozni. És mivel nem volt ellenkezés, megtette. Közben elmagyarázta, hogy Thor azért lett ilyen újabban, mert egyfajta spóra ült bele, amikor meghalt, és az tartja csupán életben. Élete majd akkor fog véget érni, ha utódot segít a világra. Elmagyarázta, hogy a lapockáján egy aprócska tetoválást fog találni, mely az évek alatt lassan növekedni fog, és amikor az egész hátát betölti majd, és addig sem nemzett utódot, úgy a világról anélkül fog eltűnni, hogy bárki emlékezne rá.
És Belathor Goldwen, az aranytorkú, szivárványhangú énekes elveszett. Gilbert testével együtt tűnt el egyik napról a másikra, a furcsa idegennel, aki úgy tűnt, egyféle fajtársa, és azért jött, hogy megakadályozza a tébolyát. Mentorként tartott velük hosszú ideig, míg a vég utol nem érte pár évszázaddal később. Thor pedig a teljesen sértetlen, nem öregedő szerelme testét mindenhová magával vitte, és külön embereket vett fel, hogy gondoskodjanak róla. Soha többet nem zenélt, az üzlet felé fordult inkább. Elzárkózott, és kijelentette, hogy lelket fog keresni szerelme testébe, mert ő senki másba nem tud beleszeretni.
Hobby: Mindenféle újságokból lepkék képét vágki ki, és gy füzetbe ragasztani őket; újféle teák megkóstolása.
Foglalkozás: Új vállalatok felkarolása, vállalkozók támogatása
Extrák: Képtelenség megölni. Levágott testrészei ijesztő módon visszakerülnek hozzá, és visszanőnek. Meghalni csak akkor tud, ha a hátán lévő nonfiguratív teljes lesz, vagy sikerül megtermékenyítenie valakit. Képes férfit is teherbe ejteni, azonban akármelyik nem is hordja ki pontosan 3 hónap alatt utódját, a szülés pillanatában ő is, és a ,,hordozó” is meghal. Hátán a tetoválás lassan ,,beért”, kábé egy évet jósolnak már neki. ~ Menthetetlenül odavan a finom, krémes és minőségi édességért. Házában saját szakácsa van a főételek és a desszertek elkészítésére. ~ A Seme és a Hordozó korpusz játékhoz ~
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 12. 15.
|
Státusz: Aktív
|
