Név: Meisei Kiro
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 18
Külső leírás: 176 centi magas, 67 kiló tömény irónia és magabiztos agresszió. Haja rövid, tépett, és eredeti hamvasszőke. Szemei kellemes ívűek, s sötétbarnák, majdnem feketék. Testalkatra nyúlánk, s bár nem izmos kifejezetten, azért nem is gyenge, bár tény, sosem foglalkozott azzal, hogy komoly muszklikat növesszen, de azért fortélyokat tanult, jó párat, így okozhat meglepetéseket. Öltözködéséről elmondható, hogy a farmer, edzőcipő, póló és ing kombó a védjegye. Még télen sem hajlandó pulóvert vagy kardigánt felvenni, semmit, csak így lófrál, mondva, hogy nincs is hideg, és kabátot már rég nem láthatott rajta senki. Annyit szokott “csalni”, hogy a póló alá, ha mínuszok vannak, vesz egy melegebb trikót, aztán annyi. Ami azonban még ennél is inkább jellemzi, és szinte már eggyé olvadt vele, mert még fürdéskor sem veszi le, sem máskor, mikor meztelenre kell egyébként vetkőznie, az a bőrkarkötője, és a hozzá való nyaklánc, amelyet még apjától kapott. Ezért a két tárgyért konkrétan ölni tudna, olyan szinten, hogy akár a saját anyját is eltenné azért láb alól, ha akár egy karcolást is ejtene rajtuk. A bal lába kisujja egy kisebb kori baleset során lefagyott, és le kellett vágni.
Jellem: Határozott önképpel rendelkező fiatalember. Az egója az eget veri, ő meg akit ér. Tipikusan olyan valaki, akit minden nyugalmat kedvelő ember messziről elkerül, mert akkor is beléd köt, ha csak levegőt vettél. Gond nélkül tapos el bárkit, akiről úgy gondolja, az útjában van, barátokat viszont nem tart, csak talpnyalókat. Nem igazán hisz a barátságban, nem is nagyon érti a fogalmat, sosem volt senki, akit így nevezhetett volna. Nem álltak ki érte, nem szóltak egy jó szót se az érdekében, vagy vigasztalták meg. Oroszországi évei alatt még csak beszélni sem nagyon beszélt korabeliekkel. Igazi delikvenssztereotípia. Mindenkit ellök magától, erőszakos, agresszív, flegma, nemtörődöm, és akkora a szája, mint a bécsi kapu. Azonban az nem állítható, hogy csak a szája nagy, minden, amit mond, komolyan gondolja, még akkor is, ha a legnagyobb baromságnak tűnik. Például, ha azt mondja, hogy ő márpedig lenyel három meztelencsigát egyben, meg fogja tenni rezzenéstelen arccal, ugyanígy ha valakinek azt mondja, hogy addig nem nyugszik, míg tönkre nem teszi az életét, arra valóban rászáll. Ha valaki szóba hozza a családot, elnémul, és még a szokásosnál is ingerültebb lesz. Apjáról kifejezetten nem szeret beszélni. Főleg, mert haragszik anyjára amiatt, hogy “otthagyták”, mert nem hajlandó elfogadni, hogy az apja meghalt, szerinte él, csak nincs lehetősége hazajönni, ők meg otthagyták. Sokszor, ha anyjával veszekszik, a nő fejére olvassa, hogy cserbenhagyták az apját, és hogy ő lemondott róluk emiatt, és valójában valahol ott kóborol még mindig a vadonban. Célja, hogy kijuthasson Oroszországba, és visszatérhessen a szibériai nagy hómezőkre, és megkeresse apját. Érzelmileg egyébként elég instabil tud lenni, bár még sosem sírt senki előtt, igen is komolyan megrendítik dolgok, és ő is tud maga alatt lenni, de másik előtt ezt nem mutatja, csak otthon tombolja ki magát. Párnája rengeteg sós keserűségről tudna mesélni, s rengeteg vágyakozó sóhajról. Mert Kiro kifejezetten vágyakozó típus annak ellenére, hogy tol el magától mindent, és mindenkit csak üt, vág és eltapos. Vágya nem bonyolult, egyszerűen szeretné megtalálni a helyét a világban, amely egyelőre a számára teljesen idegen Japánban lehetetlen. Eleve a szokások, az emberek megnyilvánulásai már érthetetlenek számára, nem hogy a szerepek, amelyek ebben a társadalomban “elérhetők betöltés céljából”. Hiszen akárhogy is nézzük, ő szívében orosz, ráadásul szibériai, tele szabadsággal, a hatalmas szabad terek utáni vágyakozással, és a csönd szeretetével, amely a zsúfolt japán nagyvárosokban nincs meg, s úgy igazán az a vad és rideg szépség a vidéki tájakon sincs jelen, hiába barangolt már sokfelé túrázgatva. Olyan, mint az az állat, amelyet elszakítottak otthonról, és emiatt az új környezetben nem találva a helyét, mindenre ellenségesen reagál, s bömbölve sírja vissza otthonát.
Élettörténet: Bár japán család sarja, eredetileg Oroszországban látta meg a napvilágot. Ennek ellenére oroszul nem igazán tud, mert nem igazán érintkezett a külvilággal. Bár kijárt a nagy hidegbe kóborolni is, és egyszer majdnem megfagyott, és az egyik kislábujja bánta, mikor nyolc évesen megsértődve a világra, de legfőképp a szüleire, kiszökött, és elbújt, de ettől függetlenül a szibériai táj nem tartogatott számára túl sok barátot. Konkrétan egyet sem. Tanulni is magánúton tanult anyjától, aki egyébként tanító volt, mielőtt a férjét követve Oroszországba nem jöttek kutatni. Az apja biológus volt, és a hideg éghajlat növényeit és állatait tanulmányozta, nem sokat volt otthon, de ha mégis úgy adódott, sokat játszott Kiroval, és mindig valami érdekességgel tért haza. Ilyen volt az a bőr karkötő és nyaklánc, amelyet azóta is visel. Ez egy a szibériai ideg körülmények között élő törzs, a manysik által készített ékszerszett. Az itt töltött idő alatt hozzászokott a hideghez, ezért sem fázik most Japánban. Haza azért jöttek anyjával, mert apjának nyoma veszett, és halottnak nyilvánították egy év után. Mivel anyjának nem volt munkahelye, és ott nem is talált volna semmit, a nagyszülőkhöz költöztek vissza, majd nem sokkal később Kiro anyja egy multinál helyezkedett el, hogy eleget tudjon keresni. Így viszont sosem volt otthon, s Kiro egyedül maradt, mikor különköltöztek a nagyszülőktől. De nem csak ilyen jellegű problémákkal küzdött az ekkor legrosszabb időszakát élő gyermek, 14 évesen nem tudott beilleszkedni az iskolai környezetbe, főleg nem a japán szigorú iskolás gyermekek közti hierarchiába. Állandóan kilógott, és sokszor kötekedtek vele. A mindig is önfejű, és szabadsághoz szokott Kironak nem kellett sok, hogy teljesen elvaduljon. Mivel a szibériai vadonban néha kijárt apjával vadászni, és egyébként is sok házimunkát kellett ellátnia, például fát vágnia, annyira nem gyenge, bár nem kifejezetten izmos, s megfelelő trükkjei is voltak a vadászatból tapasztaltak alapján, amellyel végül megtalálta a saját módját, hogy elintézze ellenfeleit. Ekkor egy banda befogadta, és így belekóstolhatott az utcai verekedés művészetébe is. 15 éves korára ő lett az alsó-középiskolai gyerekbanda vezére, és a suliban is félték, s a korábbi kötözködőkkel szemben most ő kegyetlenkedhetett, és kifejezetten élvezte. A felső-középiskolát már ebben a szellemben kezdte meg, és az volt az első dolga, hogy kikezdve a legnagyobb mennek, a főnöknek kikiáltott arcot a suliban, lényegében átvette a hatalmat. Ehhez persze rengetek pofonon keresztül vezetett az út, és az anyja nem győzött elnézést kérni fia miatt a tanárok által kezdeményezett beszélgetéseken. Kiro viszont cseppet sem bánta, és anyja nevelő szándékú szidalmait is elengedte a füle mellett. Anyja viszont nem ért rá arra, hogy komolyabban a körmére nézzen. Most meg végképp nem. Ugyanis az anyját áthelyezték, és emiatt az utolsó középiskolai év kezdetén költözniük kellett. Kiro nem volt elragadtatva a dologtól, mert úgy tervezte, az újabb három éves periódus végéig kiskirálykodhat, az új nagyvárosban viszont nem volt híre se befolyása, még kevésbé tekintélye, így kezdhet mindent elölről, mert nem lenne képes egy hetet se úgy tölteni, hogy megint egy kis senki legyen, nem hogy egy egész tanévet. Mondjuk az önérzetessége megvan, és most sem kíván másképp eljárni, egyszerűen megtudakolja az első balektől, kitől fosik a leginkább a suliban, és annak megy neki, egy csapással szerezve hírnevet és befolyást, kiütve az illetőt a nyeregből - az persze meg sem fordul a fejében, hogy járhat rosszul is annak ellenére, hogy eddig kétszer szerencséje volt.
Hobby: cappuccino habjába szeret rajzolgatni mindenféléket, de ezzel eddig csak anyját meg saját magát tisztelte meg, mást nem avatott bele ebbe.
Foglalkozás: tanuló
Extrák: Szeretne visszajutni Szibériába* utálja a ricsajt, és kifejezetten ingerült lesz tőle, pl. tiszta idegbeteg, ha fél óránál többet kell töltenie egy plázában. Viszont a parkokat szereti, mert ott legalább kárpótolja a természet.* Egy elhagyatott gyárépület az “egyszemélyes játszótere”, ha magányra és csöndre vágyik, mindig oda menekül, de ezt a búvóhelyét még nem mutatta meg senkinek, mert szeretné megőrizni magának. Vetélytársai meg még nem akadtak a romos helyért. *Mivel anyja sokszor van távol, kénytelen volt megtanulni főzni magára, így egész ehetőre fejlesztette már tudományát* az alkoholt nem veti meg, de a cigi valahogy nem fertőzte meg. Néha elszív a társaság miatt egyet-egyet, de maga miatt sosem gyújt rá, nincs is soha cigije, öngyújtó viszont mindig van nála, mert enyhe piromániája van. Ez csak olyan szintű, hogy ha ideges, vagy elkeseredett, szereti bámulni a gyújtó lángját, esetleg papírt égetni, durvább dolgokig még nem jutott, bár tény, szereti a tűzoltókról vagy nagy tüzekről szóló műsorokat nézni, vagy cikkeket böngészni a neten *senpai Muraguchi Hitomaro nevű karakteréhez
Képinfo: sXeven (deviantart) (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 07.
|
Státusz: Aktív
|
