Név: Nozara Kazuma
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 18 éves
Külső leírás: Alacsony, életvidám fiúcska, egy elég masszív álarccal. Amikor látják, szinte mindig mosolyog, bohóckodik, ám ha egyedül van, látszik, hogy kezd eléggé megtörni az élete miatt. Szürke szemei ilyenkor tompa fénnyel ragyognak, nem pedig a tőle megszokott, életvidám csillogással. Fekete tincsei félhosszúak, kócosnak hatnak, amit minden reggel művészi pontossággal állít be, mert nem kedveli a selymes, vékony szálú és egyenes haját, azért állítja be kócossá. Finom ívű szája sok barátját csábítja bűnös gondolatokra, viszont mindannyian tudják, hogy Kazuma nem egy meghódításra vágyó valaki, ő tipikusan a „meglátni és megszeretni” elvet vallja, éppen ezért nem is jutnak a barátai a képzelődéseken túl. Testalkatra kis vékonyka, nem mintha azért lenne ilyen vékony, mert nem enne, hanem egyszerűen képtelen az elhízásra. Szeret ő enni, azzal nincsen probléma, de hízni még egy csoki halomtól sem hízna el, a vércukor szintje viszont eléggé megemelkedne a vérnyomásával együtt, ami viszont mondjuk úgy, végzetes is lehetne számára. Pedig szereti ám ő a csokikat… de még mennyire! Hófehér bőrét szinte nem is éri nap, mert eléggé könnyen leég, de sokak szerint így tökéletes. Ruhái nem túlzottan extrémek vagy különösek, szereti a fiús, laza stílusúakat, de igazából bármilyet fölvesz.
Jellem: Társai szemében ő az örök optimista, aki egy mosolyával bárkit meg tud vigasztalni, mindenkit föl tud vidítani. Imádják, amikor mosolyog, olyan, mintha kisütne a Nap, és senkivel nem történhetne semmi gond. Mindenki biztonságban érzi magát mellette, mintha ő megvédené őket egy mosolyával mindenféle rossztól. Folyton pörög, folyton csinál valamit, egyszerűen mintha képtelen arra, hogy megálljon, és pihenjen. Gondolatai mindig ezerrel pörögnek, szinte mindig a következő lépését tervezi, mint amit csinál, hogy ne a jelennel, sőt, ne is a múlttal kelljen foglalkoznia. Persze… igazából minden ember álarcot hord, és nincs ez máshogy Kazumával sem. Élete nem volt épp napfényesnek mondható soha sem, de legalább a másik fele, az ikertestvére mindig vele volt, viszont mikor külön váltak, és ő egy nem éppen kedves nevelő szülőkhöz került, teljesen megváltozott az élete. Mióta nevelőanyja egy részeg pillanatában megerőszakolta, az amúgy sem tökéletes világa elkezdett darabokra hullani. Belül egy összetört, magányos fiú, akinek bármennyi barátja is van, a számára legfontosabb ember a világon már rég nincsen vele. Folyton magányosnak érzi magát, de próbálja tettetni, hogy a világon semmi, de semmi gondja nincs. Ez az álarc segít neki abban, hogy túléljen, és kitartson. Ezt hívhatjuk egyfajta makacsságnak is, bár annyira nem kifejezetten makacs, hiszen ha vitatkozásba keveredne esetleg, hamar ráhagyja a másikra, még ha tudja is, hogy igaza van. Úgy van a vitatkozásokkal, hogy nem éri meg: ha olyan az ellenfél, hogy hamar belátja tévedését, akkor nem kell vitatkozni, ha meg vitára kerülne a sor, biztos, hogy olyannal lenne, aki foggal-körömmel ragaszkodik a saját igazáért, az ilyeneket meg nem lehet meggyőzni. Még a testvérénél tanulta ezt meg, hogy jobb néha hallgatni, vagy másról elkezdeni beszélni, nem pedig vitatkozni, mert annak szinte sosem lesz vége. Fél az elkövetkezendőktől, a jövőtől, mert bár előre látja a jövőt, mégis… egyrészt a jövő képlékeny, egy aprócska kis változás a jelenben, és máris más a jövő, másrészt pedig nem önmaga jövőét képtelen meglátni. Ezért is retteg a jövőtől, hiszen hozzá van szokva, hogy másokét látja, az övével viszont nem tud mit kezdeni, a sors kényére-kedvére van bízva, mint mikor a nevelő szülei meghaltak, és azóta minden rossz dologban.
Élettörténet: Biológiai szüleiről mit sem tud, egyetlen rokona az ikertestvére, akivel együtt fogadta őt örökbe még kiskorukban egy gazdag család. Kedvesek voltak, és úgy szerették őket, mintha tényleg a gyermekeik lennének, így jó életük volt. Egészen addig élte a normális gyermekek életét, amíg egyik éjszaka furcsa álma volt, majd azóta szinte minden egyes éjjelen. Nem voltak kifejezetten borzalmasak, vagy véresek, vagy szomorúak, de az érzések, amelyet keltettek benne, azok fojtogatóak voltak, mintha valami nagyon rossz dolgok történtek volna az álmok hátterében. Nem mesélt erről senkinek, még az ikertestvérének sem, aki a világon a legtöbbet jelentette számára. Igaz, akkorra már kicsit eltávolodtak egymástól, és sehogy sem tudott rájönni, hogy miért. Úgy gondolta, hogy a testvére rájött, hogy rejteget előle valamit, de képtelen volt ezt elmondani neki, mert félt, hogy hülyének nézi, és azt még kevésbé akarta volna. Egy napon viszont minden rosszra fordult. A nevelő szüleik meghaltak, ők pedig nevelő otthonba kerültek, viszont teljesen más szárnyba, nem pedig ugyanoda, így megszakadt közöttük a kapcsolat, és azt is csak az intézmény vezetőjétől tudta meg, hogy a testvére többször is öngyilkossággal próbálkozott, így pszichiátrián kezelik. Teljesen összetört, hát még akkor, mikor újból nevelő szülőkhöz kerülve, nevelőanyja néha, mikor berúg, megerőszakolja, az élete teljes katasztrófává vált, amin egyedül az önkéntessége szokott segíteni. Azért csinálja, hogy másokon segíthessen, és ne pedig önmagával foglalkozzon azon időben.
Hobby: Barátokkal szórakozás, önkénteskedés, segítés az embereken
Foglalkozás: Önkéntes itt-ott
Extrák: Számára egyszerre áldás és átok a képessége, mivel minden látomása a jó dolgokról szól, viszont a saját jövőjét képtelen meglátni, bármennyire is próbálkozik. Nem azért érzi ezt jó dolognak, mert így nem kell megtapasztalnia a rossz dolgokat, hanem éppen azért, mert így tud azon segíteni, hogy a rossz dolognak ne a jó része történjen meg, hanem egyáltalán ne történjen meg. A képessége ugyanis körülbelül úgy működik, hogy ő azt látja, hogy egy kislány a bíróságról úgy szabadul, hogy a nagymamájával mehet haza, ami jó, viszont ami az előtte való rossz, hogy a szeretett édesanyja meghalt, és a bíróság először az alkoholista apához akarta tenni a kislányt. Viszont, mivel ezt látta Kazuma, ott volt annál a balesetnél, ahol az anya meghalt volna, de mivel ott volt, és tudott segíteni, így nem halt meg. *** Ahhoz, hogy valakinek lássa a jövőjét, elég, ha pár szót beszélt vele, nem kell érintkeznie sem. *** A saját, és a hozzá nagyon közel állók jövőjét nem látja, ami miatt máig bűntudata van, mert úgy érzi, tudott volna segíteni a nevelő szülein, majd a testvérén, ha látja, mi fog velük történni. Önmagát hibáztatja, amiért nem tudott semmit sem tenni a testvéréért, akiről most semmit sem tud. *** Egy-egy hosszabb, vagy élethűbb látomás után elered az orra vére, de akkor is, amikor megerőlteti magát. Ez viszont nagyon nem jó, ugyanis vérzékeny (hemofil), ami azt jelenti, hogy kerülnie kell minden olyan sérülést, ami miatt elkezdhet vérezni, hiszen eléggé nehezen áll el a vérzés, és akár egy aprócska sebbe is belehalhat egy amiatti belső vérzés hatására. Szerencsére már megtanult vigyázni magára, és nem szerencsétlenkedni. *** Oninak
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 06.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 20:35:05
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
