Név: Benito
Kategória: Fantasy
Feltöltő: vicii
Kor: 24
Külső leírás: Szinte láthatatlanul jár-kel a világban. Mikor elsétál melletted az utcán, szinte észre sem veszed. Olyan, akár egy szellem, csendes, észrevétlen, és végtelenül szomorú. Megjelenését hétköznapinak lehetne mondani, de ő még valahogy annál is kevesebb. Nagyon alacsony fiú, és szinte már vészesen sovány. Bő, sötét színű ruhákkal takarja el magát, fején vagy sapka, vagy a kapucnija mélyre húzva. Apró termete miatt elveszik a tömegben, görnyedt tartása pedig nem segít a dolgon. A bőre fakó, szinte már egészségtelenül fehér. Sok helyen apró sérülések nyomai láthatóak, de van egy igazán csúnya sebhelye is. Szörnyű égésnyomok borítják majdnem az egész hátát és a bal vállát. Vállára, hogy elfedje a sebet, absztrakt tetoválást varratott, ami lenyúlik egészen a könyökéig. Gyűlöli a sebhelyét ezért mindenki elől takargatja, hiszen emlékezteti a szörnyű tragédiára, ami elindította lefelé a lejtőn. Arca egész helyes, kissé beesett. Ajkai dúsak, de haloványak, orra pici és fitos. Álla kicsit hegyes, állkapcsa lágy ívű. Nagy, csillogó, megigéző tekintete van. Talán a szemei az egyetlenek, amelyek még életet sugároznak. Színe a napfényben meleg csokoládébarna, az árnyékban viszont szürkés árnyalatot vesz fel. Mikor nem a földre szegezi a tekintetét, akkor a távolba réved, mereng. Sokat mondó pillantása van, tekintetéből szinte minden átsuhanó érzését ki lehet olvasni. Olyan, akár egy nyitott könyv. Ezért nem tud jól hazudni sem, mert pillantása rögtön elárulja. Szemöldöke vékony, szép ívű, ugyanolyan gesztenyebarna, akár a haja. Enyhén hullámos tincsei finoman keretezik arcát, kicsit belelógnak a szemeibe is. A haja dús, vastag szálú és szörnyen rakoncátlan, szinte önálló életet él. Bárhogy próbálkozik, nem tudja kezelni. Szinte mindig kócos és szanaszét áll.
Jellem: Benito egy egészen törékeny, elveszett lélek. Kis korában nagyon nyílt és barátságos volt, örökké vidám, játékos természetű, majd történt valami, a kisfiú pedig teljesen kifordult önmagából. A panelház, amiben családjával éltek, kigyulladt. Sok ember halt meg aznap, köztük Benito nővére és az anyja. Az apja túlélte, de belerokkant a veszteségbe. A kis Benitot a túzoltók mentették ki az égő épületből, a pizsamája szinte ráolvadt a hátára. Sokáig volt kórházban, ahol pszichológus is foglalkozott vele. Poszttraumatikus stressz szindrómája lett. A történtek rémálmokká változva kezdték kísérteni. Eleinte nem volt olyan rossz. Csak rémálmodott. Az éjszaka közepén sikoltozva riadt fel, sírógörcsöt kapott, de az apja képes volt megnyugtatni. Azonban a rémálmok rosszabbodtak. Benito már rettegett lefeküdni, próbált addig ébren maradni, ameddig csak tudott. Az apja, látva hogy a helyzet rosszabbodik, szakemberhez vitte. De a folyamatot a pszichológus sem tudta megállítani. Az emlékképek végül már nem csak az álmaiban jelentek meg. Beférkőztek a mindennapjaiba, olykor a legváratlanabb pillanatokban törtek rá. Olyankor pánikrohamot kapott, majd sírógörcsöt. Benito szép lassan magába zárkózott, eltávolodott a barátaitól, szépen lassan minden egyes embertől. A PTSD rányomta a bélyegét egész életére. Mára a betegség már depresszióval, üldözési mániával és pánikrohamokkal társul. Az egykor vidám gyerekből egy szótlan, befelé forduló, megtört lélek lett. Az apja sokáig mellette állt, próbálta rendbe szedni, de mindhiába. Már ő is lemondott róla. Benito szinte teljesen antiszociális lett, magába forduló. Komor gondolatai közé a legváratlanabb pillanatokban törnek be a tragédia emlékei, olyankor zavart lesz és elmenekül, megpróbál kilépni mindenféle helyzetból, magyarázat nélkül, csak hogy egyedül lehessen. A gondolatai egyre kuszábbak, nehezen tud hosszabb ideig bármire is fókuszálni, könnyen elkalandozik. Az utóbbi időben az öngyilkosság gondolatai is kísérti, de nem érzi magát elég határozottnak ahhoz, hogy véget vessen az életének. Egy szikrányi élni akarás még mindig van benne. Folyton fásult, teljesen érdektelen, csak nagyon ritkán tud felpörögni. Kilátástalannak látja a helyzetét, már az is hatalmas megpróbáltatás a számára, hogy el tudjon menni dolgozni. A tíz perces buszozás a munkahelyére és vissza maga a megtestesült rémálom. Az üldözi mániája mostanában egyre jobban erősödik, tévképzetek gyötrik, sötét alakokat lát a szeme sarkából mindenütt. Az egész élete egy merő rettegés. Az egyetlen dolog, ami talán még érdekli, az a paranormális események után való kutatás. Megbabonázzák a sötét, okkult dolgok, a megmagyarázhatatlan történetek. Rengeteget kutat az interneten ilyen témában, mélyen bele tudja ásni magát egy-egy dologba. Ez az egyetlen, ami kicsit el tudja vonni a figyelmét. Ebbe menekül, hogy elfeledhesse a mindennapi problémáit. Ha valaki közeledni próbál felé, szótlan és érdektelen marad, zavart és félénk. Kényelmetlennek érez mindenféle szituációt, menekül a kapcsolatok elől. Nagyon nehezen kommunikál más emberekkel szemtől szemben, de talán interneten keresztül egy picikét bátrabb. A tudat, hogyha valami nem tetszik neki, egyszerűen kikapcsolja a gépet és újra egyedül maradhat, önbizalmat ad neki. A pánikrohamok után néha kisebb dühkitörései vannak, amik általában sírógörcsbe fulladnak. Egyszóval nehéz hozzá közel férkőzni, de ha valakinek sikerül, abba kétségbeesetten belekapaszkodik.
Élettörténet: Nyolc éves volt, mikor a panelház, amiben a családjával élt, felgyulladt. A hat emeletes épület máig tisztázatlan okokból kapott lángra. Az éjszaka közepén történt, amikor mindenki aludt, a tűz a semmiből keletkezett és ijesztő gyorsasággal terjedt. A füstriasztó hangjára ébredt fel a család, a kétségbeesett szülők összeterelték a rémült gyerekeket és menekülni próbáltak, de a lépcsőház akkor már lángokban állt. Sikolyok és kiáltások hallatszottak mindenfelől. A tűzlépcsőhöz siettek, mint ahogy mindenki más, de a túlterheltségtől leszakadt. Az emberek a mélybe zuhantak, a fém keret pedig rájuk. Nem maradt kiút, várták a halált. A tűz már elérte a hálószobát, mikor megérkeztek a tűzoltók. Azonnal megkezdték az oltást és az emberek kimenekítését. Szó szerint a tűz karmaiból mentették ki a családot. Az édesanya, MaryRose, még akkor meghalt, mielőtt betették volna a mentőbe. A kis Marie füstmérgezésben hunyt el a kórházban, két nappal a baleset után. Az apa, Flavio viszonylag könnyen megúszta, maradandó károsodás nélkül, leszámítva néhány csúnya sebhelyet. A kis Benito is hamar felépült, leszámítva persze a rémálmokat, amik teljesen érthetőek voltak egy gyereknél egy ilyen szörnyű tragédia után. Sok támogatást kapott akkor a csonka család, a barátok és az együttérzők támogatásából beköltözhettek szerény, új otthonukba. Flavio visszament dolgozni, de sosem tudta magát túltenni a szörnyű veszteségen. Eleinte a fiába kapaszkodott, viszont ahogy Benito egyre rosszabbul lett és egyre több törődést igényelt volna, az apa úgy fordult szépen lassan az alkohol felé és hagyta egyedül fiát a démonaival. Benito megpróbálta folytatni az iskolát, az általános ki is járta, de a középiskola már túl nagy megterhelés volt neki. Egyre sűrűsödő pánikrohamai miatt az osztálytársai féltek tőle és kigúnyolták, ezért otthagyta az iskolát és levelezőn fejezte be, nagy nehézségek árán. Az egyetem szóba sem jöhetett, fokozódó figyelemzavara ellehetetlenítette a tanulástól. Elvégzett egy adminisztrációs képzést szintén levelezőn, és részmunkaidőben sikerült állást találnia egy kis cégnél. A feladata annyiból kimerül, hogy felvigye számítógépre a cég régi adatait. Az irodája az alagsorban van, messze a többi dolgozótól, akik nem láthatják rátörő pánikrohamait. Eleinte a kollégái megpróbáltak közeledni felé, de durván hárított minden kísérletet a barátkozásra. most már békén hagyják, neki pedig jó így, egyedül a gondolataival és a félelmeivel. Nem sokat keres, de arra épp elég, hogy fenntartsa magát, mindenféle luxus nélkül.
Hobby: Adminisztrátor.
Foglalkozás: Blogot ír, inkább csak saját magának.
Extrák: --- uke --- az üldözési mániája miatt néha tévképzetei vannak. Nagy mennyiségű élelmet halmozott fel a lakásán, felkészülve arra, hogy egyszer talán majd be kell zárkóznia --- szűz --- soha nem volt egy épkézláb emberi kapcsolata sem --- az egyetlen dolog, ami képes megnyugtatni, ha bebújik a szekrénybe. A szűk, sötét helyektől kissé ellazul --- alig alszik néhány órát éjszakánként --- szexuális identitásán talán még soha nem gondolkodott el. Nem igazán érdekli a szex --- szerelmes sem volt még soha ---
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. (http://)
| Engedélyezve: |
2016. 10. 04.
2021. 09. 27.
|
Módosítva: 2021. 09. 27. 22:34:45
Módosította: vicii
Státusz: Aktív
|
