Név: Senguchi Koutarou
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 32
Külső leírás: Szakács létére igen vékony dongájú - a sztereotípiákkal ellentétben - amikor újonnan jelentkezik egy-egy helyre, mindig azt hiszik, pincérnek érkezett. Bár azért már páran hőköltek hátra a rikító kékre festett haja miatt. Pedig az csak egy fogadás része, amelyet egy barátjával kötött, s mivel a barátja előbb lett híres divattervező, mint ő a világ legjobb szakácsa, ezzel a nehézséggel kell küzdenie. Mondjuk már annyira nem bánja, sokkal szebb szerinte a kék, rövid haja, mint volt anno a szimpla sötétbarna. Jobban meg is jegyzeték versenyeken is, s bár még van hova fejlődnie, azért már sokak számára fogalom a kék hajú szakács, Koutarou. Ezenkívül szemeihez is illik, hiszen azok hasonló kék színben pompáznak. Ruhák szempontjából a leggyakoribb rajta a szakács egyenruha, de a hétköznapokban a farmerért és a pólókért van oda. De volt már haverja kedvéért modellkedni is, és onnan is kapott pár kreálmányt, de azokat csak igen különleges alkalmakkor viseli. Főleg, ha valakit meg akar vele hódítani, hogy milyen menő is, hogy kiket nem ismer - jól sejthetjük, hogy ezek egyéjszakás kalandokhoz vezetnek az esetek nagy százalékában.
Jellem: Jókedélyű és magabiztos fiatalember. Szeret csapatban dolgozni, de csak akkor, ha a konyhában ő lehet az úr. Alig várta ugyanis a tanoncévei alatt, hogy mesterszakácsi munkát kapjon, s hogy most sikerült, nem fogja már alább adni. Igen odaadó, számára az egyetlen cél, ami létezik a világon, hogy ő legyen a világ legjobb szakácsa. Ehhez azonban - s ezt ő is tudja - még hiányzik belőle valami, amit meg kell találnia, s amelynek segítségével kialakulhat saját stílusa, amely már a védjegye lehet, és amely előtt minden vérmes kritikus fejet hajt. Ebből kiolvasható hogy eléggé karrierista, és hajlamos minden mást háttérbe tolni, ami nem ezzel a céllal kapcsolatos. Ennek ellenére nem egy bezárkózó személyiség, szereti a társaságot,szereti a rendezvényeket, és kifejezetten szereti a szakácsversenyeket. Szakmája egyben a hobbija is, erről tanúskodik, hogy bármikor szívesen főz bárkinek csak úgy, ha átugrik, vagy csak ha tanácsra van szüksége. Nem egyszer segített háziasszonyoknak valami maradandó vacsorát alkotni férjük születésnapjára, vagy kreált valami tortakülönlegességet valamely szomszédban lakó gyerek születésnapjára. Barátságosságára szüksége is van, mivel sokszor költözött eddigi élete során, hogy a lehető legjobbaktól tanulhasson. Mondhatni kész vándoréletet élt, hogy felvértezze magát a világ minden főző- és sütőtudományával. Büszkesége és öntudata viszont határtalan - mondhatni akkora az egója, hogy ha bemegy egy helyiségbe, más már nem fér el a nagy arca miatt - s épp ezért ha valaki ezt sérti meg, az nem szabadul tőle. Ennek egyszerű oka van. Büszkesége egyetlen forrása, és az egyetlen, amire valóban allergiás, ha kifogásolnak rajta bármit is, a főztje, és ha valaki megsérti, azt állítva, hogy nem az igazi, hát addig főz az illetőnek, amíg le nem vette végre a lábáról, és meg nem nyalatja vele mind a 10 ujját utána. Ezt már-már fanatikus mód képes művelni, és ha az illető nem hajlandó visszajönni, hát bizony ő megy házhoz, és akár zaklat is, míg célt nem ér, s elutasító magatartást egyszerűen nem hajlandó senkitől elfogadni. Egyszer emiatt már majdnem távoltartási végzést is kértek ellene.
Élettörténet: Koutarou Japánban született. Apja szakács volt, de korán meghalt, s halála után a kis családias üzlet egyre inkább lehanyatlott. A fiú viszont még élénken emlékszik arra, mikor 5 évesen a boltban rohangálva fáradt, éhes, betérő vendégek egész felragyognak, ahogy esznek apja főztjéből. Azóta is úgy gondolja, hogy a férfi, bár senki nem ismeri a szakácsok világában, a világ egyik legjobb szakácsa volt. Így elhatározta, hogy apja nyomdokait követi. Gyűjtött mindent, ami a főzéssel vagy sütéssel kapcsolatos, a mangákon át a szakácskönyveken át a híres szakácsok műsoraiig mindent. Tanulmányai nem voltak a legjobbak, s mindenki meg volt lepődve, mikor a lányok számára tartott főző órákon vett részt a fiúk számára szervezett foglalkozások helyett. S ahogy elvégezte a alsó-középiskolát, részmunkaidős lett egy étteremben. Persze a konyhát egy ideig csak hírből ismerte, de lelkesedését látva a szakács pártfogásába vette, és a munkaidő után foglalkozott vele, tanítgatva. Felső-középsuli végére így már egész sok tapasztalattal rendelkezett. Anyjától búcsút vett, s összegyűjtött pénzéből nekiállt bejárni Japánt, majd amikor úgy érezte, már nem tanulhat többet, nemzetközi vizekre evezett. Töltött egy évet Olaszországban, Amerikában, majd Franciaországban telepedett le, s próbált nevesebb éttermekbe bekerülni. Persze kiröhögték, így lejjebb tette a mércét, s mostanra sikerült egy középkategóriás, újonnan nyílt étterembe bekerülnie, ahol úgy vélik, hogy jó ómen lehet, hogy a fiú, akit szakácsnak alkalmaztak, a legutolsó szakácsversenyen 5. helyezést ért el, és látszólag is tehetséges. Neki pedig az az álma, hogy fellendítse a helyet, és ha már nem vették fel valami nevesebb étterembe, hát ő csináljon neves éttermet a helyből, ahol végül belé fektették bizalmuk, és főszakácsként alkalmazták. Valamint, ahogy apja üzletében, itt is elégedetten és boldogan távozzanak a betérő éhes vendégek, a jóllakottságtól kisimult arccal, elfeledkezve a hétköznapi gondjaikról.
Hobby: főzés, sütés, bár szabadidejében leginkább cukrászkodni szeret, mert munka közben eme “aberrációját” nem tudja kiélni.
Foglalkozás: szakács
Extrák: Beceneve: Kouta* Mottója: mindent a vendég ízlése szerint.* Felicitynek
Képinfo: anikakinka (deviantart) (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 11. 24.
|
Státusz: Aktív
|
