|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Vadmacska | 2012. 09. 17. 20:53:30 | #23460 |
Karakter: Jenna Shesui
Megjegyzés: Leonardnak
- Az maradjon az én dolgom, ha nem haragszol. Meghívhatlak valami rendes kajára? – Néz a kezemben lévő zacsira.
- Legyen. –bólintok és mondok is egy kisebb gyorséttermet. .
- Jó választás. –Mosolyodik el, elindulok a kis éterem felé. Beülünk, ő is választ valami én is választok éhes vagyok így kicsit többet rendelek.
- Szóval. Mi is az a fontos dolog amit velem akarsz megosztani?
- Hány bérgyilkosról tudsz a környéken? – puhatolózok kicsit de nem akarom sokáig titkolni mit is akarok.
- Arra célzol, hogy mostanában kicsit gyakoriak a halálos esetek a köreinkben?
- Tudsz róla? –Vonom fel a szemöldökömet.
- Hogyne tudnék? – nevet fel. – Ez egy ilyen meló. Nagyot kockáztatsz nagyot kaszálsz.
- És arról tudsz, hogy kik a gyilkosok?
- Bérgyilkosok.
- Tudsz a játékról? –kérdezem döbbenten.
- Azon csodálkozom, hogy te nem. Komolyan én vagyok az első megbízatásod a játékban?
- Igen. Min nevetsz már megint? –Kérdezem mérgesen.
- Nekem te már a 3. vagy. A 4-es és a 7-es számot én magam festettem fel.
- És nem zavar hogy a halálunkat akarják? Mikor lesz ennek vége? Amikor nem lesz több bérgyilkos a városban? – Csattanok fel dühösen. Nem hiszem el hogy ekkora gerinctelen alak.
- Látszik, hogy nem régóta csinálod ezt kisegér. Ez egy ilyen élet. Nekem speciel jó 10 ember kívánja a halálomat most is. Csak nem elég ügyesek hozzá.
- Téged ez egyáltalán nem zavar?
- Nem. Nem fogom a beporosodott munkások unalmas életét élni. Én ezt szeretem. Látszik, hogy az élet vitt erre a pályára. – mosolyodik el. – Tudod mit. Csak, hogy érdekesebb legyen a meló adok neked 2 nap haladékot. Hogy feldolgozhasd ezt az egészet. Annyi időd van felkészülni. Mehetsz a lakásodba, vagy akárhova. Nem foglak követni. Aztán két nap múlva délután 4-től indul a móka és megöllek. – mosolyog rám, majd fel kell és elsétál hamar szem elől vesztem a tömegbe, kisietek utána de már csak a motorát látom, ahogy elhúz. Nos hát erről a beszélgetésről akkor ennyit. Vissza menyek kifizetem az ételt majd fogom magam és haza megyek. Nem mozdulok ki a nap hátralevő részében, próbálok minél többet megtudni Leonardról de nem sok sikerrel járok. Este fele eszek pár falatot majd felhívom Markot.
- Hmmm Jenna késő van mit akarsz?
- Sajnálom hogy felébresztettelek, de nem nagyon tudtam Leonardal beszélni. Őszintén nem tudom mit csináljak….
- Öld meg akkor ha ennyire bosszant.
- Kösz hasznos tanács. –Morgom mérgesen. –Jól van majd kitalálok valamit. –Lerakom a telefont és lefekszek aludni.
Másnap kicsit később kellek, felöltözök majd a városba megyek. Lassan sétálok a kis utcácskákon. Ahogy lépkedek egy fekete öltönyös férfi jelenik meg az utca végén. Olyan alak akivel nem igazán akarok balhézni, be akarok fordulni a sarkon de ott is áll egy öltönyös. Komoran pillantok magam mögé, természetesen ott is áll egy. Az előttem álló gonoszul elmosolyodik. Egy vágás húzódik végig az arcán, ismerősnek tűnik valamiért de nem ugrik be.
- - Jenna ha nem tévedek…Halottam már hogy szeretsz olyan dolgokba áskálódni amiben nem kellene. A főnökünk nem igazán örül neki hogy nem iktatta még ki a megadott személyt.
- - Mondja meg a főnöködnek hogy holmi ostoba játék miatt nem ölök meg senkit. A pénzt is vissza kapja.
- - Rossz válasz kicsikém…- A két öltönyös fickó rám támad. Alig marad időm kitérni, az egyiket sikerül gyomron rúgnom de a másik elkapja a karomat és a falhoz vág. A következő pillanatban már lefognak de úgy hogy meg sem bírok mozdulni. A sebhelyes arcú elém lép majd elég erősen gyomron vág. Ha nem fognak biztos a földre esek a fájdalomtól.
- - Rohadék…- Sziszegem dühösen, a sebhelyes kezében egy kés jelenik meg.
- - Nos ide figyelj intézd el akire felbéreltek. –Végigszántja az arcomat. –Vagy legközelebb a szívedbe fogom szúrni. –Ahogy ezt ki mondja az oldalamba vágja a kést, a fájdalomtól fel síkitok. A másik kettő elenged és a földre esek. Valamelyik egy erős ütést mér a tarkómra, egy pillanat alatt össze mosódik minden előttem. Nem ha elvesztem az eszméletemet meg halok. A fájdalom mintha tompulna, hallom hogy valaki a nevemen szólít de nem tudok rá reagálni. Utoljára még egy homályos alakot pillantok meg aki fölém magasodik, majd elsötétül minden.
|
| Thalia | 2012. 08. 29. 14:47:52 | #23207 |
 Karakter: Leonard Alden
Megjegyzés: egérkémnek
Jó 2 órát kellett a gép előtt ülnöm, de megvan. Több ingatlant és autót is találtam egy valószínűleg hozzá köthető fazon nevén. Ez nem rossz, de még nem indulok utána. Előbb ennem kell valamit és az informátoraimat sem árt végigkérdezni, ki mit tud. Bedobok valami kaját egy helyi kajáldában. Kettőt egy csapásra, az egyik informátorom is itt van. Persze olyan mázlim nincs. Ő nem tud semmit.
Tovább kérdezősködés. Bingó. Az egyik informátorom tud egy telefonbeszélgetésről. Jenna telefonjára ment a hívás. Valami játékról volt benne szó és hogy Jenna keressen meg engem. Ennél többet nem sikerült megtudnom. Hiába kutattam tovább.
Hát legyen. Szeretek szemtől szemben lenni az ellenfeleimmel. Bemérem a megszerzett autókat a rendőrség rendszerén keresztül. Egész hamar rátalálok egy kis fekete motorra egy pékség biztonsági kameráján. Motorral megyek oda. Bár van több kocsim is, de a délutáni forgalomban ezzel gyorsabban haladok. Nem fog éjjel a szemem elé kerülni a csaj szóval kénytelen vagyok ez esetben nappal dolgozni. Amit utálok. Ajánlom, hogy jó oka legyen a találkára.
- Nos kisegér miért is akarsz velem beszélni?- szólítom le amikor kilép a pékségből.
- Ki szólt? – annyira nincs meglepődve. Rendben.
- Az maradjon az én dolgom, ha nem haragszol. Meghívhatlak valami rendes kajára? – nézek a kezében tartott zacskóra.
- Legyen. –bólint. Majd mond egy kisebb gyorséttermet.
- Jó választás. –mosolyodom el. Felpattanok a saját motoromra és indulok is az étterem felé. Igyekszem nem teljesen lehagyni, azzal kismotorral nem egyszerű követni valakit.
Beülünk a gyorsétterembe. Én is veszek valami ételt. Jenna rendesen bevásárol.
- Szóval. Mi is az a fontos dolog amit velem akarsz megosztani.
- Hány bérgyilkosról tudsz a környéken? – kérdezi óvatoskodva, de nem kerülgeti sokáig a kását.
- Arra célzol, hogy mostanában kicsit gyakoriak a halálos esetek a köreinkben?
- Tudsz róla?
- Hogyne tudnék? – nevetek fel. – Ez egy ilyen meló. Nagyot kockáztatsz nagyot kaszálsz.
- És arról tudsz, hogy kik a gyilkosok?
- Bérgyilkosok.
- Tudsz a játékról? –kérdezi döbbenten.
- Azon csodálkozom, hogy te nem. Komolyan én vagyok az első megbízatásod a játékban?
- Igen. Min nevetsz már megint.
- Nekem te már a 3. vagy. A 4-es és a 7-es számot én magam festettem fel.
- És nem zavar hogy a halálunkat akarják? Mikor lesz ennek vége? Amikor nem lesz több bérgyilkos a városban? – tör ki hirtelen.
- Látszik, hogy nem régóta csinálod ezt kisegér. Ez egy ilyen élet. Nekem speciel jó 10 ember kívánja a halálomat most is. Csak nem elég ügyesek hozzá.
- Téged ez egyáltalán nem zavar?
- Nem. Nem fogom a beporosodott munkások unalmas életét élni. Én ezt szeretem. Látszik, hogy az élet vitt erre a pályára. – mosolyodom el. – Tudod mit. Csak, hogy érdekesebb legyen a meló adok neked 2 nap haladékot. Hogy feldolgozhasd ezt az egészet. Annyi időd van felkészülni. Mehetsz a lakásodba, vagy akárhova. Nem foglak követni. Aztán két nap múlva délután 4-től indul a móka és megöllek. – mosolygok rá. A tömegben hamar elhagyom a helyet felpattanok a motoromra és elhúzok. Érzékelem, hogy Jenna kijött utánam de már csak a motromat láthatja elszáguldani.
|
| Vadmacska | 2012. 08. 03. 15:55:50 | #22621 |
Karakter: Jenna Shesui
Megjegyzés: Bérgyilkosomnak
- Hogy kerülsz te ide? – kérdezem meglepve.
- Ugyanazon az ajtón ahol te. – Vigyorog rám, kár hogy nem sokáig fog már vigyorogni. –Ugye nem gondoltad hogy nem jövök rá ha valaki meg akar ölni. Vagy annyira sem vagy tájékozott hogy azt tudd mire vagyok képes. – ügyetlenül próbálok kiszabadulni, had higgye azt hogy zöldfülű vagyok. – Na ne már hogy csak ennyit tudsz. Ez komolyan sértő. Egy ilyen kispályás bérgyilkost küldenek rám.
- Engedj el! –válaszolom komoran.
- Most komolyan azt hiszed hogy el foglak engedni. És most halljuk, ki a megbízód?
Egy jól irányzót rúgással gyomron találom, a szorítása lazul, kitépem a kezeimet majd elő húzom a késemet. Ha tudnám se mondanám el neki hogy ki az.
- Nehogy azt hidd hogy el fogom mondani. Ja és nem vagyok kispályás. –Nézek rá érzelem mentesen. Megtanultam az évek során érzelem mentesen könnyebben túl élem. Se harag, se szánalom semmi. Nem adok sok időt Leonardnak azonnal rá támadok, épp hogy félre tud hajolni. Felkap egy könyvet maga mellől és még éppen sikerül a kés elé tartania. Teljes erőt bele adok így a kés félig át fúródik rajta. Egy gyors mozdulattal eldobja a könyvet vele együtt a késemet is, a következő pillanatban már a nyakamnál fogva szorít a falnak. Ez nem jó így ha nem csínálok valamit nekem végem.
- Szóval nem beszélsz? – Alig kapok levegőt és a szorítása nem akar lazulni. –Nekem így is jó. Akkor csak megöllek téged és megnézem legközelebb kit küldenek utánam.
Még hogy ő öl meg engem, azt szeretném látni. A körmeimet a karjába vájom, rúgom, ütöm végül sikerül kiszabadulnom. Erős, sokkal erősebb nálam, így kevesebb esélyem van ellene. Ki kel ütnöm valamivel, ha most nem is tudom megölni legalább megsebesíteni. Gyors gondolattól vezérelve elkapom a lábát és kirántom alóla. Azonnal fölé kerülök és már ütök is. Erőset üthetem mert pár másodpercig elködösül a tekintete, majd lelök magáról. Hátrálok pár lépést, kaján mosoly ül ki az arcára. Gyorsan kel cselekednem, megragadom a mellettünk levő polcot és teljes tartalmával együtt rá borítom.
Bele fog telni mire ki kászálódik onnan. Felkapom a laptopomat, majd a fegyvereim közül is ki veszek párat. Néhány pisztoly és pár kés. Hallom hogy zörög már így sietős léptekkel hagyom el a házat.
Olyan jó óra múlva állok csak meg, a város északi felébe. Kevesebben laknak erre, nem nagyon szúrok szemet senkinek hogy éjszaka itt járkálok. Elő veszem a telefonom és bepötyögöm Marko számát. Nem hagy nyugodni hogyan talált meg. Nem rakott rám nyom követőt a bárban azt észrevettem volna. Egyáltalán minek ment a lakásomra? Jó párszor kicsöng mire egy álmos hang megszólal.
- Jenna remélem jó okod van hogy éjjel 2-kor felhívsz.
- Az a srác akit ki kel nyírnom ott várt ma a lakásomon….Megnézte a papírokat így tudja hogy meg akarom ölni. De nem tudom hogyan talált rám….
- Mit vagy így ki akadva ő is profi akár csak te.
- Jó de gondolod hogy rám küldte valaki?
- Nem kizárt, sőt kicsit nyomozgattam és néhány infó szerint ti ketten vagytok a legjobbak a szakmába.
- Remek…És a megbízót nem tudnád valahogy ki nyomozni nekem?
- Hát megpróbálhatom de nem lesz könnyű.
- Köszi és bocsi hogy felébresztettelek. –Csak egy halk hümmögés és ki is nyomja a telefont. Lassan lépkedek tovább, van egy ház amit évek óta nem használtak. Marko meg vette azzal hogy ha egyszer bajba kerülök és meg kell húznom magam pár napig akkor van hely. Ahogy a város széléhez érek egyre jobban ritkulnak az épületek, majd megpillantom a házat. Kicsi ház de nekem most pont megfelel. Kinyitom az ajtót és belépek, soha nem voltam még itt, a kulcsa viszont mindig nálam volt. Bezárkózom, a villanyt fel sem kapcsolom. Be dőlök az ágyba és pár perc múlva el is alszok.
***
A telefonom csörgésére ébredek fel. A kijelzőjére pillantok, Marko az. Ilyen hamar kinyomozta a dolgokat.
- Szia na figyelj miután fel hívtál utána néztem pár dolognak. Kicsit utána néztem a többieknek, remélem ülsz….Tik ketten maradtatok bérgyilkosok az egész városban.
- Miiii? De a többiek velük mi történt?
- Nem tudom, az infók szerint pár hete kezdődött amikor a rendőrök sorra találták a holttestüket. Mindegyik testre egy szám volt festve vérrel.
- Sorozat gyilkos….? –Kérdezem értetlenül
- Én is az hittem, de felhívtam az egyik ismerősömet, hogy mit tud erről. Azt mondta húzzuk meg magunkat mert ez egy játék. Egy olyan játék ahol a bérgyilkosok ölik meg egymást. –Döbbenten nézek magam elé. Ez nem lehet ki tenne ilyet.
- Gondolod hogy Leonard és én is belecsöppentünk ebbe a játékba? –Bukik ki belőlem a kérdés.
- Szerintem igen…Próbálj meg vele beszélni és holnap gyertek el mind a ketten. Ki találunk valamit, csak kérlek vigyáz magadra.
- Rendben van megpróbálok beszélni vele…Köszönök mindent. – Nem felel csak megint hümmög és lerakja. Mindig ilyen, nem tudom mihez kezdenék nélküle. Hmm hogyan találjam meg Leonardot? Fel kelek, rendbe szedem magam majd benézek a garázsba hátha van valami épkézláb jármű. Legnagyobb meglepetésemre egy fekete robogó pihen ott.
Kora délutánig az utcákat járom, majd egy elhagyatottabb utcában parkolok le egy kis pékség mellett. Nem ettem semmit egész dél előtt. Ahogy ki sétálok a pékségből megpillantom Leonardot a motorom mellett. Az utcán nem fog rám támadni.
- Nos kisegér miért is akarsz velem beszélni?
- Ki szólt? –Sejtetem hogy előbb vagy utóbb a barátai szólnak majd neki.
|
| Thalia | 2012. 07. 12. 12:41:51 | #22137 |
Karakter: Leonard Alden
Megjegyzés: kis bérgyilkosomnak
- Persze szívesen. – fogadja el a meghívásom. Szép kislány. Azt hiszem játszom vele egy kicsit mielőtt megölném. Talán még le is fektetem. Ki tudja. Jól táncolok és közben egyre közelebb csábítgatom magamhoz.
- Nem akarsz valami nyugodtam helyre menni? – bólintok a kijárat felé.
- Menj előre nekem még van egy kis dolgom. – mosdó. Na most aztán várhatok reggelig. Gondolom igazgatja a sminkét, a haját. Ásítok egyet és lustán kisétálok. A fekete sportkocsim nem sokkal a bejárat mellett áll. Nekidőlök és úgy várom a csajt. Türelmesen várakozok de ha tovább várat az én lakásomra megyünk. Nincs mese. Kell az idő a takarításra is.
- Hmm egy ilyen helyes srácnak nem kéne egyedül lennie….- lép mellém egy 25 éves szőke csaj akin inkább nincs ruha mint van.
- Rossz helyen kopogtatsz aranyom, találtam már mást magamnak. – morgok rá.
- Ohh csak nem az a kis fruska akivel táncoltál. Már rég ki ment a hátsó ajtón, őrá kár várnod. –várjunk miért érzem az ő illatát ezen a csajon. Komor arcot vágok. Ennek ideje lesz utána nézni– Gyere inkább igyunk egyet. – visszahúz a bárba. Iszogatunk és táncolunk. Mintha próbálna leitatni. De ügyet sem vetek rá. Sajnos ő sem iszik annyit, hogy közlékenyebb legyen. Közben folyton nyomul rám. Megérint, hozzám bújik. Aztán éjfél után egy ostoba kis kifogással lelép. Amikor eltűnik visszamegyek a kocsimhoz és a kezembe veszem az apró nyomkövetőt amit rám tett. Most komolyan azt hitte, hogy nem veszem észre? A kocsiban rákapcsolódok a jelére. Beletelik egy jó órába amíg feltöröm de sikerül és máris látom hová küldi a jeleket. Várjunk csak ez Jenna lakása. És a szőke tette rám a jelzőt. Akkor együtt dolgoznak? Csak ez lehet. Ezért éreztem rajta Jenna illatát. Találkoztak amikor Jenna kiment a mosdóba. Áthajtok egy kocsmához és az egyik ismerős alakra átteszem a jelzőt. Nekem most dolgom van. Persze folyamatosan figyelem őt is és a jelet is. Bár az nem mozog, végig Jenna lakására közvetíti a jelet. Az éjjel többi részét az ügy felkutatásával töltöm. Dühösen megyek haza. Nem találtam semmit. Bárki is áll a háttérben, a közvetlen szálakat ügyesen elvarrta. Tehát egy profi. Ez ad majd nekem némi munkát. Nappalra hazamegyek és kialszom magam.
Kora este indulok. Most jön Jenna lakása. Senki nincs otthon. A védelmi rendszere egész jó. De gond nélkül töröm fel. Lássuk mit találok. Előző munkák papírja. Bingó itt a mostani. Vagyis én. Kiihtatás. Na akkor ő vagy én. Ez jó kis buli lesz. Viszont társakról nem találok semmit. Nem tetszik ez nekem. Átnéztem az egész lakást, de semmi ilyesmi. A megbízóról sincs sok.
Kintről mozgást hallok. Gyorsan eltűnök az apró lakás egy sötét zugában és várok. Jenna lép be az ajtón. Némi alkohol illatát hozza magával. Ez a csaj mindig bulizik? Na mindegy. Majd ezután nem fog, mosolyodok el a sötétben. Kicsit piszkálja az ajtót majd amint bezárja egy lépéssel előtte termek. Egy gyors rohammal elkapom és a falhoz nyomom. Határozottan lépéselőnyben vagyok.
- Nocsak egy szürke egérke. – mosolygok rá. Lassan ébred rá ki is vagyok.
- Hogy kerülsz te ide? – kérdezi meglepve. Furcsa annak ellenére hogy lefogtam nem tűnik ijedtnek.
- Ugyanazon az ajtón ahol te. – vigyorgok rá. –Ugye nem gondoltad hogy nem jövök rá ha valaki meg akar ölni. Vagy annyira sem vagy tájékozott hogy azt tudd mire vagyok képes. – ügyelenül próbálja kirántani a kezeit az enyémből. – Na ne már hogy csak ennyit tudsz. Ez komolyan sértő. Egy ilyen kispályás bérgyilkost küldenek rám.
- Engedj el. –válaszolja.
- Most komolyan azt hiszed hogy el foglak engedni. És most halljuk, ki a megbízód?
A csaj egy rúgással gyomron talál majd kitépi magát a kezeim közül. Mire felnézek már egy kés van a kezében.
- Nehogy azt hidd hogy el fogom mondani. Ja és nem vagyok kispályás. – néz rám. Az arcán semmilyen érzelem nem látszik. Na hát ez érdekes. Én legalább az élvezetért csinálom de ő. A következő pillanatban rám támad. Éppen sikerül kitérnem előle. Szóval a jó kislány csak álca.
Felkapok egy könyvet magam mellől és még éppen magam elé sikerül vennem. A kés hegye félig átfúródott a könyvön olyan erővel vágta bele a csaj. Eldobom a szép kis kompozíciót és talpra ugrok. Elkapom a nyakát és megint a falhoz szorítom.
- Szóval nem beszélsz? – kérdezem, amíg ő levegőért kapkod. –Nekem így is jó. Akkor csak megöllek téged és megnézem legközelebb kit küldenek utánam.
A körmei a karomba vájnak. Kapálózik. Megint sikerül kiszabadulni. Ha játszani akar, hát játszunk. Néhány percig zilál a földön. Majd hirtelen elkapja a lábam. Kirántja alólam és felém kerül. Az ökle kicsi de az ütése határozott és pontos. Pár másodpercig csillagokat látok majd ledobom magamról. Ahogy felé közelitek elhátrál előlem. Az arcomra kaján vigyor ül ki. Ennyi volt?
Egy puffanás a földre terít. A kis szuka rám borította a polcot, teljes tartalmával együtt. Percekbe telik mire lehámozom magamról azt az átkozott szekrényt. És mire felnézek a csaj eltűnt. Cifrán káromkodom, amikor észreveszem, hogy a laptopja is eltűnt. A fejem majd szétszakad.
A fegyvertárolójához megyek. Egész ügyesen rejtette el, de elég időm volt rátalálni. Innen is hiányoznak dolgok. Szép kis készlet azt meg kell hagyni. Csendben kipakolom és elhúzok a lakásból.
***
Ránézek az órára. A fenébe. Több mint 10 órát aludtam. Eléggé ki kell lennem, hogy ennyit aludjak. A fejem még mindig hasogat. Nagyjából egy gyengébb agyrázkódás. Beveszek néhány pirulát és közben elindítom a gépet. Egyéb ingatlanokat kerekes. Először az ő nevén, majd minden néven ami kapcsolatba hozható vele. Ez el fog tartani egy darabig. Gyakorlatilag az egész életét át kell kutatnom. Nem érdekel. Tudni akarom hol van és hová mehet tovább. Biztos van más lakása is. Kell legyen. És én leszek az aki megtalálja.
|
| Vadmacska | 2012. 06. 20. 16:12:36 | #21612 |
Karakter: Jenna Shesui
Megjegyzés: Leonardnak
Valami csipogásra ébredek. Álmosan nyúlok a telefonomért, meg se nézem a kijelzőt csak felveszem.
- Tessék? –Szólok bele álmosan.
- Oh csak nem ébreztettelek fel? Lenne egy munkám számodra, igazán tetszeni fog.
- Marko komolyan muszáj az éjszaka közepén felhívnod…Most értem haza nem rég nem fogok reggelig sehova sem menni. –Morgolódom de ki kászálódok azért az ágyból.
- Át küldöm az adatokat nézd meg! A megrendelő elégé titokzatos még a nevét sem árulta el. – A laptopom elé ülök és megnézem a beérkező leveleket. Egy kép jelenik meg egy férfiről, majd alatta pár adat. Ahogy olvasom meg akad a szemem egy soron.
- Marko ez az alak is bérgyilkos….
- Igen…Igen… A megbízó csak annyit mondott, hogy ez az alak rendesen benne van az alvilágban és hogy nem egyszer keresztbe tett neki. 400 fizet ha ki iktatod. –Egy ideig nem mondok semmit csak a képet nézem, túl sok pénz ahhoz képet hogy könnyű melónak ígérkezik.
- Rendben elvállalom! Majd értesítelek ha elintéztem. –Lerakom a telefont és vissza bújok az ágyba.
Elég sokáig lustálkodok majd kapok egy üzenetet miszerint este egy közeli bárban lesz buli és szívesen látnak. Fel kellek kicsit sétálgatok a városban majd vissza érve neki állok készülődni. Taxival megyek a bárhoz, a barátaim már párral ittak így jó hangulatban vannak már. Beszélgetünk, amikor valaki oda lép mellém.
- Helló szépségem. Jössz táncolni? – Felpillantok és el is mosolyodom. Ő az a férfi akit ki kell iktatnom. Ekkora szerencse az egész világon nincsen.
- Persze szívesen. –Felkelek és máris táncolunk. Ha nem lenne bérgyilkos és nem kéne ki iktatnom szívesen eltöltenék vele egy éjszakát. Sokáig táncolunk amíg a zenének vége nem lesz.
- Nem akarsz valami nyugodtam helyre menni? –Kérdezi és a kijárat felé pillant. Ha nem vigyázok még megbánom.
- Menj előre nekem még van egy kis dolgom. –Mosolygok és a női mosdó felé lépkedek. Belépek a mosdóba, elsőnek meggyőződök róla hogy senki nincs bent rajtam kívül majd egy pillanat alatt felveszem az egyik kedvenc alakomat. Egy 25 éves szőke hajú bombázó aki mindenkit az úja köré tudd csavarni. Jobb ha az ál alakomba kerülök a közelébe így könnyebben meg tudok róla ezt azt. Leveszem a hosszú ujjú felsőmet, alatta csak egy kis top van. A fölsőt a kis táskámba gyűröm majd ki lépek és elindulok kifelé. Ahogy ki lépek az ajtón azonnal megcsap a hűvös szél. Körbe pillantok, meg is pillantom, még mindig vár a kocsijának támaszkodva. Milyen aranyos kár hogy az eredeti alakommal ma már nem fog találkozni. Lassan elindulok felé, többen megnéznek ahogy felé haladok, megállok előtte és csábosan rá nézek.
- Hmm egy ilyen helyes srácnak nem kéne egyedül lennie….
- Rossz helyen kopogtatsz aranyom, találtam már mást magamnak. –Feleli kissé mogorván. Úgy látszik nem nagyon szeret várakozni. Pimaszul elmosolyodom és közelebb lépek hozzá.
- Ohh csak nem az a kis fruska akivel táncoltál. Már rég ki ment a hátsó ajtón, őrá kár várnod. –Arca elkomorul de nem szól semmit. – Gyere inkább igyunk egyet. –Fogom meg a kezét és húzóm vissza a bárba. Kell egy kicsit unszolni mire be adja a derekát. Az este folyamán iszogatunk és táncolunk, ügyelek hogy ne rúgjak be nem szeretném elszólni magam. Jóval elmúlt már éjfél amikor kifele sétálunk. A kocsijánál el búcsúzúnk azt füllentem neki hogy én is kocsival vagyok. Hátat fordítok neki majd ahogy befordulok az egyik épület mellet elő húzom a mobil és aktíválom rajta a nyomkövetést amíg táncoltunk a sebébe csempésztem egyet.
Mikor haza érek vissza alakulok, gyorsan lezuhanyozok és ahogy ledőlök el is alszok. Másnap amikor fel ébredek megnézem a nyomkövető adatait. Nincs is olyan messze…Talán pont engem keres. Egész nap kint vagyok a városba a barátaimmal. Jól érezzük magunkat, iszogatunk picit amitől jobb lesz a kedvünk. Késő este megyek csak haza, pici tetőtéri lakásom van. Nem nagy de nekem megfelel hogy aludni haza járjak. Kinyitom az ajtót, majd magam mögött be is zárom. Nem szorult ez eddig ennyire. A cuccaimat ledobom és ahogy beljebb megyek egy magas alak lép elő a sötétből. Villámgyorsan a falnak nyom, egyik kezével össze fogja a csuklóimat a fejem fejet a másikkal betapasztja a számat.
- Nocsak egy szürke egérke. – Ez a hang, a fél homályban nehezen de mégis ki veszem az alakját. Leonard az….mit keres itt? És hogyan talált meg?
|
| Thalia | 2012. 06. 13. 22:15:16 | #21502 |
Karakter: Leonard Alden
Megjegyzés: kis bérgyilkosomnak
Ellazulva ültem a megszokott helyemen a törzshelyünkön. Már a 3. sör óta így vagyok. Pedig azt még követte pár kör. Nem sosem vagyok részeg. Az nem az én stílusom. De ezért kell néha egyet lazítani a haverokkal. Későre jár. Még 3 óra és hajnalodik. Egy vörös hajú nő közelít az asztalunk felé. Célirányosan idejön. A ruhája alapján minimum prosti. De mit akarhat itt?
- Helló. – búgja elbűvölő hangon. – Benjamint keresem. Melyíkőtök az?
- Rosszhelyre jöttél tubicám. Ezzel már semmit nem lehet kezdeni. –Lököm meg a mellettem az asztalra dőlt alakot. –a csaj csalódottan néz rá.
- Ez ő? Én nem ilyeneket hallottam róla.
- Mit hallottál?
- Hogy egy profi a srác és szereti a nehéz játékokat.
- És ehhez mi köze egy prostinak? Már bocs.
- Én csak az üzenetet hozom.
- Ó. Mégis milyen üzenetet?
- Így már tárgytalan. - néz a horkoló pasasra.
Megvárom amíg kisétál, majd a hátsó parkolóban elkapom. Ezt a dumát csak valamelyik ismerősömtől hallhatta. Szóval meló lesz. És ha ezt egy prostival kell megmondatni abban tuti van valami érdekes.
- És ha én vagyok az?- szólok neki amikor utolérem.
- Az már jobb.
- Ki a megbízó és mi az üzenet?- egy címet súg a fülembe, majd nevet egyet.
- Amúgy nem akarsz egy menetet?
- Nem kösz. Megyek a dolgomra.
- Kár. –néz végig rajtam. – valami azt súgja jól szórakoztunk volna.
Már nem foglalkozom vele. Megkerülöm az épületet és beülök a kocsiba. A rendszeremen gyorsan lefuttatom a címet. Semmi találat. Miért is lenne. Legalább profik.
Egy óra múlva a címen vagyok, pontosabban az irodában, szemben a megbízóval.
- Ő az. –tol elém egy fényképet.
- Ne viccelődj, nem vagyok olyan kedvemben. Ez a csaj még 18 sincs.
- 23 éves. Jenna Shesui. Bérgyilkos aki olyasmire talált amit neki nem kéne tudnia. Intézd el.
- Kiscsajokat nem nyírok ki.
- Ne becsüld le. A csaj nagyon jó.
- Mennyi?
- 250. A felét most a felét ha végeztél.
- Mikorra?
- Minél előbb.
- Mi legyen a visszajelzés.
- Nem kell csak rendezd el. Tudni fogok róla.
- Nekem mindegy.
Az asztalra dob egy sporttáskát. Az adatai egy aktában és a megbeszélt pénz.
- Öröm önnel üzletelni. – biccentek majd lelépek.
Lassan hajnalodik. Ideje lesz hazamenni. Amíg alszom a gépem el is végez minden keresést.
***
A következő 3 napban a csajszit figyelem. Elég gyerekes fajta. Kicsit egy játékbabára emlékeztet. De ez a szürkére festett haj elég jó felhívás. Lehet hogy játszadozom vele egy kicsit, mielőtt megölném. Ma egy bárba megy. Egy haverja hívta meg. Egy kis csajbuli. De már több mint egy órája készülődik. Kezdek mérges lenni. Nem vagyok ahhoz szokva hogy megváratnak. Végre végzett. Taxival megy a bárba. Fekete autómmal feltűnés nélkül követem. Az a legjobb ebben a kocsiban hogy teljesen átlagos. Sosem gyanakszik senki. Persze menőbb és gyorsabb is lenne egy sportkocsi de az túl feltűnő.
A lányok hangulata az elfogyasztott itallal egyenlően oldódik. A barátnőt elhívták. Itt az én időm. Lazán odasétálok.
- Helló szépségem. Jössz táncolni?- veszem elő a sármőr figurát.
|
| Hentai Chibi | 2011. 04. 01. 18:43:04 | #12696 |
 Karakter: Kureiji
Megjegyzés: Amaya-mnak ~ cicámnak
Vetkőztetem és közben testét csókolom véres csóknyomokat hagyva rajta. Édes ... Élvezet hallani ahogy nyögdécsel mindettől. Igazán kellemes és izgató. Pillanatok alatt szabadulunk meg a ruháktól. Minek is azok? Kezei felfedező útra indulnak és a legjobb helyen vannak. Tetszik ahogy kényeztetni kezd és fel is nyögök. Látom szemében hogy ez tetszik neki. Csak még vadabbul megcsókolom. Szép estének nézünk ma elébe.
- Kureiji ... - mikor megállok alhasánál ismételten felnyög. Tetszik a kis kéjjel telt hangja. Csodás és vadító. Kezét kiszedi alsómból. Felnézek. Szép motívum vérrel ... Igazán izgató látvány a vér...szép vörös ...
- Igen? Mit szeretnél? - mondd már! Türelmetlen vagyok! Egyre jobban akarom és ezt tudom hogy ő is tudja.
- Kérlek, ne csigázz tovább! - kéri felnyögve. Tudom mire gondol. Az utolsó ruhadaraboktól is megszabadítom őt, majd belé hatolok. Tetszik ahogy ismételten felnyög. A nevemet búgja a fülembe ...
Engedem hogy felém kerüljön és tegyen amit akar. Élvezem és erről a sóhajaim is árulkodnak.
- Jess. - rántom vadul még jobban magamhoz egy csókra. Tudja jól mit akarok és bár kissé piros az arca, mégis látom hogy nagyon is élvezi.
Ismét felülre kerülök és vadabbul mozgok benne. Ajkába harapok, mely ismét vérezni kezd. Lecsókolom és lenyalogatom a vért róla. Nyakát szívogatom és már olyan közel vagyok ....
- Kureijiiii .... - kapaszkodik belém. Együtt jutunk el a csúcsra. Mellé fekszek és ő mellkasomhoz bújik.
Szerkesztve Hentai Chibi által @ 2011. 04. 01. 18:43:37
|
| Hentai Chibi | 2011. 02. 14. 18:08:36 | #11365 |
Karakter: Kureiji
Megjegyzés: Amaya-mnak~cicámnak
Tetszik amit csinál és még élvezi is. Néha-néha elmosolyodom. Szeretem ha nem kell a lányt kényszeríteni, ő pedig pont az a személy aki tudja mit akarok és cselekszik.
Kiszabadítom kezemet. Hiába na, több kell ahhoz hogy ő vissza fogjon engem. Gúnyos vigyor jelenik meg arcomon és közelebb húzom magamhoz egy csókra. Picit hunyorítok. Hát azt hiszem jól fogok szórakozni. Még sosem játszadoztam cica lánnyal.
Egy mozdulattal fölé kerülök.
-Utálok alul maradni. - mordulok egy picit. - De ne félj cicuska, majd érvényesülhetsz te is. - vigyorgok gonoszul és mikor megcsókolom az ajkába harapok. A vér íze szinte jobban beinditt. Rettegj édesem, mert kissé vad leszek.
|
| Hentai Chibi | 2011. 01. 06. 20:20:22 | #10308 |
Karakter: Kureiji
Megjegyzés: Amaya-mnak~cicámnak
Tetszik kijelentése. Inkább csókoljam meg őt?
- Valahogy így? - kérdezek rá és megcsókolom. Ez tetszik. Nagyon is tetszik.
- Aham. - tetszik a reakciója. - Mondjuk kicsit többször? - ez még jobb. Aranyos, hogy fél mit fogok lépni. Nem olyan félelem mint azoknak a nőknek a szemében ... Inkább főleg zavar ... Pirul és nem tudja mit fogok lépni. Nem akar nagyon rámenős lenni. Ezt értékelem. Eleget teszek kérésének.
Felkelek az asztaltól és hozzá lépek. Újra és újra megcsókolom. Édes az íze és olyan puhák ajkai. Mindig ezt akarom és örökké csak őt. Kissé kényszerítem, hogy felkeljen, aztán ahogy engedelmeskedik felkapom és a szobába cipelem. Ledöntöm az ágyra. Meg kell tennem, mert ha nem úgy érzem megőrülök.
Kibújok az ingemből és róla is leszedem felsőjét és a szoknyát is. Egyre vadabbul csókolom meg és testét simogatom. Ő is akarja tudom.
Hagyom, hogy felém kerüljön.Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.
|
| Hentai Chibi | 2010. 12. 26. 09:44:59 | #10017 |
Karakter: Kureiji
Megjegyzés: Amaya-mnak~cicámnak
Hozzám ér, megcsókol. Szerinte minden rendben van. Komolyan így gondolja? Nem látok a szemében félelmet, csak őszinteséget és vágyat.
- Szerinted ez jó vagy sem? - kíváncsi vagyok ő hogy gondolja, hogy hogyan érzi ezt az egészet.
- Ha neked jól esett akkor jó, ha nem rossz. Az a fontos, te mit érzel. - nem érzek semmit, pont ez a rossz! Üresség, csak ez van nekem,semmi több.
- Nem érzek semmit. Vagyis, de. Csak nem tudom, hogy mit. - vallom meg ismét őszintén.
- Majd holnap kiderítjük, mit érzel. De most aludjunk! - követem a szobába, az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ő még hosszú ideig mocorog. Rászólok és hátulról átölelem. Máris könnyebben alszik el és én is követem példáját.
Álmomban csak ő van és senki más. Ez most megnyugtat. Sosem szoktam az áldozataimról álmodni és bűntudatom sincs soha. Miért nincs? Pedig azt kellene éreznem. Tudnom kellene, hogy a gyilkolás rossz, de nem tudom mi. Nem tudom jó vagy rossz-e. Miért nem tudom? Miért vagyok ilyen? Miért nincsenek ezzel kapcsolatban érzéseim?
Másnapreggel hamarabb ébredek és csak őt nézem. Mikor felébred megreggelizünk.
- Te éreztél már ilyet? - nézek kérdőn és kissé szomorúan szemeibe.
- Milyet? - mosolyodik el és ez kissé megnyugtat.
- Hát hogy meg akarsz ölni valakit, mert ez megnyugtatna. - magyarázom. - Tudod én sokszor éreztem így. Hallani ahogy könyörögnek és küzdenek. A vér íze és illata ... A szív ahogy a kezemben még utoljára dobban. A test ahogy küzd és mikor vége végleg ellazul. Ahogy folyik a sérülésekből a vér ... Látni a fájdalmat és szenvedést az áldozat szemében .... Én kicsit élvezem és megnyugtat. Olyan nem tudom milyen érzés,de hasonlót érzek mikor velem vagy, mikor megcsókolsz. Ez bonyolult, nem értem mi ez. Én nem értem. Nem volt senki aki elmagyarázhatta volna a jó és rossz közti különbséget...
|
|
