A fáradtság tompítja érzékeimet, az álom lankasztja figyelmemet.

Az álmom, mintha csak egy villanás lett volna.

Egyetlen nõ volt benne, senki más. Kardjával hasította az elõtte lévõ növényzetet, hogy elõrébb jusson. Az arcát nem láttam, tincsei sötétbarnán csillannak a nappali fényben, bõre fehér, de õ nem Arken leánya...

Zaj csapja meg fülem. Itt vannak! Szívem vadul dobogni kezd, megremegek. Elaludtam! Gyorsan mászom be a lyukba, helyezem magam fölé a deszkákat. Pont be sikerült helyeznem az utolsót, mikor egy hatalmas groalita belép az ajtón. A deszkák közötti réseken látni a gonosz lény hatalmas termetét. Ezzel lehet még nem tudnék megbirkózni... Aztán bejön még egy. Meg még egy... Végül öt hegyomlás áll a kunyhóban, vicsorogva tépik fel a szekrényajtót, néznek be a sarokba, egyéb helyiségekbe. Az egyik fölöttem lépked, recseg a padló, ahogy közvetlen felém ér. Megáll, úgy tesz, mintha gondolkodna, majd miután rájön, hogy nem képes eme roppant bonyolult tevékenységre, arrébb sántikál.

Ahogy ott állt fölöttem, elgondolom, milyen jelenet lett volna, ha beszakad alatta a megfáradt padló. Ez szerencsére nem történik meg, így kinéz az egyik óriás, dünnyög valamit kint, majd belép egy...

Ezt a nõt láttam! Õ az! Milyen... Milyen gyönyörû. Kétségkívül groalita, mégis... A vonásai, az alkata finomabb. El sem hiszem.

Észreveszem a tetoválását.

Eh...

Ez a fõ csapat, a legerõsebb, mely engem keres. Érdekes, hogy nem találnak meg. Annak ellenére, hogy itt elvagyok a saját gondolataimmal, roppant mód félek, a szívem nagyon hevesen dobog...

Nemsokára egyszerûen lefekszenek, és elalszanak, egy melák kivételével, az úgy tesz, mintha õrködne. A lány meditálva szuszogni kezd, õ is elaludt. Körülbelül 2 óra telik el, mikor a hangos horkolás ad egy kis lelkierõt, akkor kezdem el szedegetni a padló deszkáit, lassan és nagyon halkan. Kimászok a tartóalapzatra, és a ki nem szedett padlóra támaszkodva, majd kiemelem holmijaimat is. Körülnézek.ahogy sejtettem. Az õr is alszik. A groalitától kapott kardom markolatát szorosan a markomban tartva lépek a gyönyörû lény elé. Egyetlen mozdulattal elvághatnám a torkát, ellenben ez nem méltó hozzám. Nem gerinctelen módon, álmában akarom megölni ellenségem. Mellesleg kíváncsi vagyok rá.

Hagyjunk itt neki egy kis üzenetet.

"Ébredj fel!"

Apró mosollyal az arcomon fordulok meg, mire az egyik hegyomlás kardjába ütközöm, az pedig hangos csattanással ér földet. Nyakamba kapva a lábaimat rohanok, hogy is gondolhattam, hogy ennyire figyelmetlen legyek?! Legközelebb a fejemet vesztem, az biztos.

Csak az a szerencsém, hogy nincs még hó... Nem lenne titok, merre tartok. A völgyes, hideg Aargon-völgyébõl ki kell jutnom, mielõtt a tél beáll, a hegyek takarásától és védelmétõl még a szél se fogja tudni elfújni a lábnyomom.

Egy idõ után a szahárhordák is kellemetlenséget fognak okozni. Csak azt kell figyelniük, merre tart a madárcsapat, és mindent tudnak. Összegezve: Elég nagy slamasztikában vagyok. Minél hamarabb meg kell ölnöm a királyt, ellenben még legalább 3 hónap, mire eljutok a királyi vármegyéhez, onnan pedig még nem is tudom, mennyi idõ magához a király városához, s annak palotájához elérni. egy szelíd sem tudta megmondani. Dolgomat még nehezíti, hogy ahogy haladok egyre beljebb a gonosz úr felé, egyre kevesebb a fajtársam, s a királyi városban már csak nagyon kevés van, rengeteget dolgoznak, de gyönyörû, díszes, méregdrága ruhákba vannak öltöztetve, hogy ezzel "gazdáik" kifejezhessék, mennyire gazdagok. Valamit tennem kell szõke tincseimmel. Henna növénybõl forrázatot fogok készíteni, s be fogom festeni a hajam. A növény viszont a királyi megyében terem csak. 3 hónapig egy faluba nem tehetem be a lábam.

Nem is tudom, meddig bandukolok, míg rátalálok egy kisebb barlangra. Körbenézek. Hiába kitûnõ meghúzni magam éjszakára, feltûnõ. Megtalálnának, álmomban megölnének. Végülis addig haladok, míg tisztes távolságba nem érek a kis kunyhótól. A legszörnyûbb, hogy látni vélem a messzeségben, amint éltetõ napunk vörösre színezi sugaraival az eget...

Pirkad, s nappal nem aludhatok. Haladnom kell.

Éhes vagyok...

Szinte gépként haladtam végig az egész napot, automatikusan szedtem a lábam, közben meredtem magam elé. Enni sem álltam meg, csak néha inni egy-egy kortyot, meg elvégezni a dolgom. Éjjel rettentõ hûvös van, nappal pedig, fõleg a kora délután folyamán izzasztóan meleg. Alig bírom elviselni.

Meglep, hogy a fák sûrû lombkoronája mellett még az aljnövényzet is roppant színes, változatos, és mindent megtesz azért, hogy az utamba álljon. Megtorpanva próbálnék fülelni, de a szahárhorda veszett csiripelését hallom csak.

-Sssssss -adom ki magamból a szél susogására emlékeztetõ hangot, mire feleszmélnek, csend a válasz. Értik ám, amit Arken leánya akar. Kagylózok, de semmi. Mégis érzek valamit. Illetve valakit. Mintha itt lenne a közelben, tán a leheletét is érzem a nyakamon. Hirtelen pördülök meg, de vad körültekintésem után sem találok semmi gyanúsat.

Lábaim megremegnek a fáradtságtól. Soha nem gondoltam volna, hogy üldözõim olyan közel kerülnek hozzám, hogy láthatom majd õket.

-Arken leánya... -Groalita kardomat elõkapva fordulok a vékonyka hang irányába. Egy vastag törzsû fa mögül jön.

-Mutasd magad! -sziszegek. Egy szelíd fajtársam lép ki az öreg tölgy mögül, még kisgyermek. Szemei beduzzadtak a sok sírástól, de engem mintha lelkesen fürkészne.

-Kiválasztott! -kiált fel, mire mutatóujjamat az ajkaimhoz szorítva intem csendre.

-Mit keres egy gyermek az erdõ közepén? -intézem hozzá szigorú kérdésem.

-Én csak gombát szedtem! -a kicsi egész alakja remegni kezd. Közelebb lépek és leguggolok hozzá.

-Mondj el mindent. -ejtem ki lágyabban.

-Mikor visszaértem a falucskámba, ott voltak... Groaliták! 5 nagy, és egy néni! Üvöltöztek apukámmal! Az egyik fel akarta gyújtani Nulia Anyóka kunyhóját, de a néni ráüvöltött...

-Mikor volt ez?

-Nem tudom... Két órája! -a nap ekkor már hanyatlik lefelé, hogy bolygónk másik oldalát is melengethesse.

-Vezess. -szólok a gyermekhez, de az remegve rázza a fejét. Elfáradt. Gyorsan hátamra kapom, õ pedig elõre nyújtott kezével, s mutatóujjával jelzi, merre induljak. Bõ 1 órányi gyors tempóban való bukdácsolás után  a falu határához érünk. Leteszem a gyereket, aki egybõl rohan is a faluba, én pedig utána kiáltani sem tudok, csak várok, megbújva. Az egyik nádfedeles házból egy fáradt arcú, munkában megfáradt férfi lép ki. A gyermek hozzá siet, a férfi pedig elõször ráüvölt:

-Hol voltál?! -majd kezei közé kapva a kislányt magához szorítja. Úgy néz ki, innen már elmentek. A kicsi felém pillant, apja pedig követi a tekintetét. A meglepetéstõl talán még a lélegzete is eláll, lerakja a gyermeket, majd besiet a kunyhóba. Pár perc múlva felém siet egy batyuval. mikor ideér, elõször csak résnyire nyitja a száját, majd megerõltetve magát megszólal:

-Nem gondoltam volna, ha valaha látom magát. Azt hitték, mi bújtatjuk... Itt van víz és élelem. Nem sok, de mindenbõl raktam bõséggel, ami házunk táján fellelhetõ. -ezzel felém nyújtja a batyut.

-Köszönöm. Mennék is tovább, nem akarom a falut még nagyobb veszélybe sodorni. - a szerzeményt a vállamra akasztva fordulok meg. Arken megfáradt fián láttam a megkönnyebbülést, amiért nem kértem szállást éjszakára.

Neki van mit veszítenie, nekem nincs. 

Visszafordulva a bozótosba sietek.

A fáradtságtól végtagjaim, szemeim lassan felmondják a szolgálatot.

Valahol összegömbölyödve aludnom kell. Muszáj, különben nem tudom, mi lesz velem. Végelgyengülésben fogok elpusztulni. Én, a kiválasztott.

Nevetséges...

Lehunyom a szemem egy pillanatra. Bõség árad, édes virágillat csap meg, s érzem a gyümölcsöket, a rengeteg ételt körülöttem, egy puha ágyban pihenek. Õ pedig ott fekszik mellettem.

Ott fekszik mellettem?!

Szemeim szinte kipattannak, fejemet megrázom. Ejj. A magány milyen fantáziákat szül!

Közvetlen velem szemben egy hatalmas, odvas fa áll. Több száz éves lehet. Ahogy jobban, a félhomályban hunyorogva figyelem kérgét, szavakat látok a fába vésve. Ahogy felfogom, tágulnak ki ki még jobban szemeim, fogaimat összeszorítom.

"Még nem aludhatsz el"

- Akkor kérnénk két turmixot, egy csokoládét, meg egy epreset. – ez most komoly? Oké tudom, hogy ki van rám, de azért ez már sok.

- Hallottad egyáltalán, amit mondtam? – remegek meg kissé.

- És te hallottad a rendelést? .  Gyere, menjünk máshova, mert itt azt hiszem nem fognak minket kiszolgálni. – nagy levegõt veszek és igyekszem összeszedni magam.

- Akkor egy csokoládés meg egy epres turmix. – erõsítem meg, hogy igen is hallottam, amit mondott csupán nem erre számítottam.

- Igen. – leülnek és persze a drága velem szembe ül. Elkezdem csinálni nekik a kibaszott turmixukat csinálni, de igen nehezen megy. A szemétje direkt itt enyeleg elõttem, ha egy pasival csinálná ezt, tuti megütném az illetõt, de így nem, mivel nõre nem emelek kezet, na meg õ nem tehet a dolgokról, de akkor se bírom. Végül elkészül az italuk és kiveszem nekik.

- Tessék. – teszem le, de a csaj elé inkább lebaszom.

- Legközelebb finomabban. – kezét talán ne csókoljak neki, ja ezt õ teszi. – Attól hogy téged esz az irigység nem kell a barátnõmet leönteni az üdítõvel. – ismét megremegek. Nem fogom most már sokáig bírni.

- Valami probléma van? – hallom meg hirtelen a fõnököm hangját. Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

- Nincs semmi probléma. – pedig már azt hittem még innét is kirúgok, bár jóban vagyok a fõnökkel és maximum figyelmeztetést kaptam volna, de jobb félni, mint megijedni.

- Ha bármi probléma lenne, szóljanak nyugodtan. – felsóhajtok megkönnyebbülve és veszem a fõnök nézését, hiszen jogos és nincs is velem probléma, de az érzéseim sosem tudtam kontrolálni fõleg most nem.

- Köszi. – jegyzem meg azért. – Jövök neked eggyel. – mosolyodom el picit, de haszna semmi.

- Akkor meg tennéd, hogy kettesben hagysz az én drágámmal? – csak bólintok és gyorsan lelépek, de úgy, hogy elmegyek egy cigi szünetre. Ez van nem bírom õket látni és tényleg nem kéne a balhé. Késõbb megyek csak, amikor már elmentek, de innét már tökre szar a napom. Munka után haza megyek és otthon is maradok. Semmihez és senkihez nincs kedvem, csak hozzá, de õ nem akar tõlem semmit. Fogok még próbálkozni, de most kell egy kis idõ és kitalálnom mit is tegyek.

***

Három hét telik el az eset óta. Bármikor látom, mindig a csajjal van vagy elfoglalt, vagy ha elcsípem akkor is lekoptat. Nem veszekszek, nem dühöngök, csak szenvedek és nem is kicsit. Figyelem õt mindig, amikor csak tehetem és ez által sok apró dolog feltûnik, és egyre inkább tetszik, sõt tényleg kezdek beléesni. Valóban igaz lenne, hogy amikor valakit elveszítünk, akkor döbbenünk rá, hogy szeretjük és mit is jelent számunkra? Vajon még ha nem is mondtuk ki, de õ az enyém volt valaha? Fontosabb kérdés, hogy az enyém lesz e még valaha, úgy érzem egyre kisebb az esély.

Éppen dolgozok, amikor a barátnõm hirtelen beszáguld és közli a hírt, hogy Seb apa lesz. Elsápadok, ez nem lehet igaz. Ez csak valami rossz vicc, pletyka. Otthagyom a munkám és egyenesen hozzá megyek.

- Sebastian. – szólítom meg. – Mond, hogy nem igaz. – még kimondani se tudom.

- De igaz. Apa leszek. – forog körülöttem a világ. Vége mindennek most már tudom. Nem bírok tovább itt maradni, de akkor megragadja a kezem. – Hazudtam. – ezt nem értem.

- Hogy mi van?

- Nem leszek apa és nem járok Karollal. – Csak egyszerûen annyira fájt, amit csináltál, hogy így tudtam megbosszulni. – ez az egész csak egy kegyetlen színjáték volt? – Valójában nagyon szeretlek és minden vágyam az, hogy veled legyek. – sokként ér amit mond és csak az visszhangzik a fejembe, hogy csak játék volt az egész. Pár perc kell, amíg összeszedem magam, hogy meg tudjak szólalni. Kirántom a kezem és azzal a lendülettel lekeverek egyet neki.

- Hogy merted ezt tenni? Még te voltál kiakadva rám? Amit tettél az undorító. – vágom hozzá.

- Elmondtam miért tettem, de téged tényleg szeretlek. Édesem kezdjünk mindent tiszta lappal. – simít az arcomra. Mennyire vágytam ezekre a szavakra, de nem ilyen formában.

- Bazd meg. – üvöltök sértett, zavart és megbántott hangom. Fogom magam és elrohanok. Hallom még a hangját, de nem érdekel. Nem akarok a közelébe lenni.

Egészen hazáig rohanok, és még mindig nem tudom felfogni ezt az egészet. Lepereg ismét minden elõttem, minden, ami történt mostanság. Se gyerek, se barátnõ, ennek örülnöm kéne, de jelen pillanatban nem tudok.

Több óra kell, mire le tudok higgadni és tisztább fejjel gondolkodni. Most így már az is beugrik mit is mondott, hogy szeret, és csak engem akar, akkor is hallottam, de a dühöm nagyobb volt. Próbálom végig gondolni vajon jogos volt e amit tett és mégis mit tegyek. Ismét eltelik, pár óra van, és már csak azt veszem észre, hogy sötét van és az ajtaján kopogtatok, vagyis inkább dörömbölök.

- Nyitom már. – hallom meg a morgós hangját, de amint kinyitva az ajtót meglát, igen csak meglepetten pislog. Olyan kis édes, ez az elsõ gondolatom, de megrázom a fejem. Komolyan el kell most beszélgettünk, majd utána olvadozni azon mennyire édes tud lenni.

- Beengedsz? – kérdezem morcosan.

- Igen gyere. – enged be. Otthonosan mozgok. Levettem a cipõm és a nappaliba fáradok, majd leülök a kanapéra.

- Nagyon dühös voltam és még mindig vagyok rád picit. Eltelt pár órába mire mindent felfogtam és tisztán láttam a dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy én is elbántam veled, de amit te tettél szerintem, azért durvább, de mások vagyunk, és nem akarok itt dobálózni se veszekedni. – látom, meg akarna szólalni, de az ajkára teszem az ujjam, ezzel megállítva. – Hallgass végig kérlek. Szóval igen csak kivoltam, de amikor lehiggadtam végre eljutott az agyamig a vallomásod utolsó szavai, hogy engem akarsz és szeretsz. – itt egy picit elpirulok.

– Én tudod folyton figyeltelek, amikor tehetem, de ez gondolom feltûnt. Egyre több dolgot láttam meg és figyeltem meg veled kapcsolatba. Rossz volt, hogy azzal a nõvel voltál, hogy átnéztél rajtam és nem velem vagy. Senkivel nem voltam neked, mióta elsõre vallottam és nem is akartam. Senkinél nem próbálkoztam ennyire, mint nálad és itt tényleg nem az egómról van szó, hogy visszautasítottál az csak a fenyítésemnél volt. – sóhajtok fel kicsit. – A lényeg, hogy nem akartam feladni, de ahogyan telt az idõ, egyre inkább úgy éreztem, hogy nincs esélyem, fõleg, amikor jött a hír, hogy apa leszel. A szívem szinte belesajdult, és amikor te is megerõsítetted, hát azt hittem, hogy mentem elájulok és akkor jött, hogy az egész egy hazugság volt, és elsõre nem tudtam megkönnyebbülni, se örülni, mert sok volt. – mondom el egy szuszra. Még soha nem beszéltem ennyit az érzéseimrõl. – Akartam, hogy ezeket tud, és ami a lényeg, hogy tetszel nekem nagyon, sõt kezdek beléd szeretni és minden vágyam nekem is, hogy veled legyek és mindent tudjak rólad. – fejtem ki, de most már teljesen elpirulok. Nem vagyok az a pirulós fajta, de ez teljesen más és új helyzet.

Elmosolyodik, amitõl mindjárt szétfolyok. Közelebb húz és a másik kezével végigsimít az arcomon.

- El sem hiszed, milyen rég vágytam ezekre a szavakra. – közelebb hajol, szinte összeérnek az ajkaink. –Valamint nagyon jól áll a piros. – kuncog a kis mocsok. – Fogd be. – durcázok édesen.

- Hallgattass el. – nyal végig az ajkaimon. Több se kell és megcsókol, amit rögtön viszonozz. Minden érzelem benne van ebben a csókban, olyan jó ismét csókolni, addig csókolózzunk, amíg el nem fogy a levegõnk.

- Lassan el is felejtettem milyen édesek az ajkaid. – simít végig rajtuk.

- Van mit bepótolnunk az már biztos. – kuncogok, majd hirtelen elkomorodok.

- Mi baj szépségem? – kérdezz rá rögtön.

- Semmi, vagyis csak, hogy az álbarátnõddel szóval volt valami? – kérdezzek rá elég féltékenyen.

- Arra gondolsz, hogy lefeküdtünk e? – na, igen én így nem akartam kimondani még az is nehéz lenne.

- Igen arra. – bólintok. Felnevet és hirtelen az ölébe ránt.

- Nem történt semmi, még a csókolózás se ment a többivel nem is próbálkoztam. Nekem tényleg csak te kellesz minden értelembe te kis démon. – búgja azon a férfias, szexi hangján.

- Akkor jó. Szóval ugye akkor járunk ugye? – kérdezzek rá csillogó szemekkel, még mindig annyira hihetetlen.

- Igen járunk tündérem. A tiéd vagyok és csak te az enyém. – túr bele a hajamba.

- Igen csakis a tiéd. – elmosolyodik és megcsókol. Felemel, és a hálóba visz. Nem beszélünk többet, már csak a tettek beszélnek. Egész éjszaka szeretkezünk, eddig is voltak gyengédebb pillanataink, de ez mindent visz és annyira más, így, hogy együtt vagyunk. Egy teljesen új, számomra eddig ismeretlen világba kalauzol, ami még picit rémisztõ, de annál jobban élvezem. Egészen hajnalig szeretjük egymást, majd egy zuhany után, összebújva alszunk.

***

Reggel elõbb ébredek, mint az édes kis pasikám. Nagyon jól aludtam, nélküle már az se ment.

- Komolyan, hogy lehet valaki ennyire helyes, édes és szexi. – elmélkedek hangosan, majd gyorsan megkeresem a mobilom és lefotózom édes kis alvó arcát, ilyenkor olyan, mint egy kisfiú.

- Tudod am nem kell sunyiban lekapnod. – jegyzi meg hirtelen széles vigyorral.

- Basszus, te fent vagy? – kapok enyhe frászt, az arcom meg szinte lángol.

- Igen, csak gondoltam várok még, vajon mondasz e még valamit. – nevet fel.

- Olyan mocsok vagy, na, most kapsz. – letéve a telefont, rámászok és csikizni kezdem, de éppen hogy elkezdem, már alatta is találom magam, ráadásul lefogva.

- Ez nem ér. – adom be ismét a durcát.

- Hmm azt hittem szeretsz alattam lenni. – villant meg egy perverz vigyort.

- Veled mindent pózt imádok. – kontrázok vissza.

- Helyes. – vigyorog, majd kapok egy vadcsókot, amit rögtön viszonzok.

- Mit szólnál, ha jövõ hétre vennék ki szabit és akkor elutaznánk valahova több napra? – kérdezem meg hirtelen a csók után.

- Jól van. Este gyere el hozzám és akkor levágunk egy menetet. –elvigyorodom elégedetten tudtam, hogy ez mûködni fog. - De most már hagyj békén és ne keress. – milyen ellenséges, pedig nincs abban a helyzetben.

- Majd meglátjuk, mennyire leszek rád gerjedve édes. – kacsintok rá és végigsimítok a farkán, majd távozom. Kis hülye végre felfoghatná, hogy velem nem érdemes packáznia.

***

 A következõ kéthétben kétnaponta megyek hozzá. Az elején elég ellenséges, de azért az ágyban remekel. Az elején minden csak a testiségrõl szól, de utána egyre többet beszélünk és megismerjük egymást. Ahogyan telik az idõ megváltozik a viselkedése és már õ keres engem. Ez már nem arról szól, hogy a fenyítésem miatt van velem, hanem tényleg vonzódik hozzám, ahogyan én hozzá ez eddig se volt kétség, de egyre inkább tetszik. Ahhoz tartom magam, hogy a munkahelyén nem zargatom, de ennek ellenére le se tudja venni rólam a szemét, amikor dolgozik. Nem tagadom jó érzés, hogy végre figyelembe vesz, viszont én nem felejtek, hogyan is viselkedett velem, mielõtt megfenyegettem, na meg hajt a vérem és nem csak az õ társasága érdeke. Egyik nap pont egy sráccal flörtölök, amikor megjelenik Seb.

- Szia Yuki. – köszönöm nekem, de valahogyan másképpen. Csak nem féltékeny?

- Szia Sebastian. – köszönök flegmán. – Bocs nem érek rá veled foglalkozni. – próbálom lekoptatni.

- Akkor ma este feljössz kis csillag? – flörtölök a csávóval tovább, mintha õ ott se lenne.

- Mond meg, hogy hova menjek, és ott leszek igen. – mert volna nemet mondani. Magához húzz és vadul megcsókol, amit rögtön viszonzok. Én sose tagadtam a másságom nincs mire szégyenkeznem, akinek meg nem tetszik, az ne nézze.

- Akkor majd este. – indul el a csók után. Mennék én is a dolgomra, de Seb nem engedi. Annyira nincs kedvem most hozzá.

- Még is mi a franc volt ez? – tényleg féltékeny, de mégis mire fel? Nem vagyunk együtt.

- Szerinted? – vonom fel a szemöldököm. – Új emberkét kellett keresnem, mert te már unalmas vagy és nem tudsz újat mutatni. – vágom rá igen bunkó stílusban.

- Hogy mi van? Meg vagy zakanva? – értetlenül nézzek rá.

- Nem vagyok. – vonom meg a vállam. – Most pedig engedj dolgozni.

- Ha este tényleg hozzá fogsz elmenni és nem hozzám jössz, akkor ne keress többet. – most már a fenyegetõzünk is? Többen felénk fordulnak. Micsoda fordulat most már nem érdekli, ha az emberek megtudják róla az igazat?

- Lesheted, hogy megyek hozzád. – erõsítem meg a szavaim. Veszi a lapot és sértetten, mint egy kisgyerek távozik. Tiszta bolond ez a pasi.

A nap folyamán nem szól hozzám, sõt nem is látom, de nem is érdekel. Minek foglalkozok vele? Egy kaland volt nem több és tényleg megérdemli azt, amit kap.

A nap hátra lévõ része eseménytelenül zajlik. Munka után haza megyek, majd elkészülök és meg is érkezik hamarosan a srác a partról. Kicsit dumálunk és iszogatunk, majd a lényegre tértünk hiszen sexelni jött nem dumálgatni. Egy jó kis estét töltünk el és el is megy, nem alszik itt, nem is engedném. Elmegyek fürdeni, de csak az jár a fejembe, hogy valami még se volt az igazi. Nem volt gond a pasival, mert jó volt és élveztem is, de akkor is valami hiányzott. Seb jut eszembe vele annyira jó volt és az se zavart, ha õ alszik itt vagy én nála. Egyszer se voltunk úgy, hogy a sex után valamelyikünk lelépett volna. Az érzés, amit érzek már többször kerített hatalmába ismét elönt. Vele minden más volt és ahogyan egyre többet voltunk együtt ez az érzés egyre inkább erõsödött. Ennyire megtetszett volna? Több pasival voltam már együtt, de még komolyabb kapcsolatom nem volt. Nincs vele bajom, de nem találkoztam olyannal, aki igazán megmozgatott volna, de most jött õ. Elsõre, amikor együtt voltunk sokkal jobban kielégített, mint eddig bárki más és ezért is akartam vele még pár menetet lenyomni, de ugye õ csak a fenyegetésem után akart. Errõl volt szó az elején, hogy megkapjam azt, amit akarok és így még inkább akartam, hogy õ eleinte lekoptatott, de utána meg magától jött. A mai kiborulása is arra sugall, hogy õ többet akar, de ezt mégse mondta. Igen talán ez is benne volt, hogy akartam mással is lenne, mert ez kissé megijesztett. Évek során mások is akartak többet, de azokat nyugodt lelkiismerettel otthagytam, mert az tényleg csak a sexrõl szól, de Seb társaságát elkezdtem igényelni. Tény bosszút akartam állni és vissza akartam adni azt, amit õ tett és én voltam az, aki most nemet mondott, sõt bunkó volt, de még se vagyok elégedett se boldog. Meg vagyok kavarodva, de az lesz a legjobb, ha összeszedek valakit talán tényleg csak a mai csávókám nem volt az igazi.

Nehezen alszom el, végig Seb jár a gondolataimba.

***

Reggel kissé nyûgösen ébredek. Elkészülök, majd bemegyek dolgozni. Késõbb látom, hogy õ is megjelenik, de most nem jön ide, sõt még csak nem is nézz rám. Jól van, ha õ így akkor én is. Most olyan, mint az elsõ sexünk után és nem foglalkozik velem, de én se vele. Este elmegyek bulizni és felszedek egy pasit és nála kötök ki. Ugyan az van, mint tegnap, sõt rosszabb, mert most már arra gondolok, hogy Sebbel mennyivel jobb volt. A következõ hét így telik el õ nem szól hozzám és alig nézz rám és én is így vagyok vele, de ez a helyzet egyre rosszabb. Minden nap elmegyek szinte bulizni, de egyre válogatósabb leszek, pedig jobbnál jobb pasik találnak be, de én hozzá hasonlítom õket, de senki nem üti meg a mércét. Teszek még egy kísérletet és felmegyek egy pasihoz, hátha tényleg csak átmeneti zavar volt nálam és csak arról van szó, hogy sokat voltam vele, azért gondolok rá, de nem így lett. Fent a lakáson csak csókig jutunk el, de lelépek. Most már nem kétség nekem tényleg õ kell, csak vele akarok lenni és nem csak a testiség miatt. Nem mondom, hogy beleszerettem, de ez már több mint egy szimpla tetszés.

***

Egy héttel az incidensünk után megkeresem õt.

- Szia. – köszönök mosolyogva, de ahogyan rám nézz, megfagyok szinte.

- Mit akarsz? – morog rám. Sehol sincs az a fiú, aki volt nem is olyan régen.

- Szeretnék veled beszélni fontos lenne. – mondom komoly hangnembe.

- Nincs mirõl beszélnünk. Múltkor elmondtam neked a dolgokat nem? Szartál rá én meg végeztem veled. – vágja hozzám ridegen. Szavai most nem bosszantok, hanem rosszul esnek, sõt fáj. Ilyet se éreztem még.

- Én viszont szeretnék veled beszélni. Kérlek szépen, csak adj nekem 5 percet. – szinte már könyörgök még ilyet se tettem, de nem érdekel, kell nekem.

- 5 perc. – arrébb megyünk. – Na mi van csak nem akarsz megfenyegetni ismét? Ja bocs nem menne, mivel nincs mivel. – megremegek a szavaitól.

- Nem akarlak. Figyelj, én nem is tudom, hogy hol kezdjem. Igen bevallom múltkor bunkó voltam veled. Igazából csak vissza akartam neked adni, amit te csináltál velem. Azt hittem csak errõl van szó, de nem. Én megkedveltelek nem is kicsit és erre az utóbbi egy hétben döbbenten rám igazi. Még nem volt soha komoly kapcsolatom és senki nem érdekelt igazán, de te más vagy. Bevallom lefeküdtem még egy sráccal, de nem volt az igazi, ahogyan a múltkor se, akivel láttál. Elõször azt hittem ez csak átmeneti zavar, de nem az. Tegnap felmentem egy csávóhoz, de csak a csókig jutottunk, mert akkor rájöttem tényleg te kellesz, hiszen bennük is téged kerestelek. – hadarom el egy szusszal kissé zavartan.  – Mi lenne, ha még egyszer megpróbálnánk, de most komolyan. – szavaim õszinték.

Végig fapofával hallgatott végig. Még sose féltem ennyire egy választól, mint most.

- Ennyit akartál mondani? – kérdezi unottan.

- Csak ennyit? Figyeltél rám? – akadok ki.

- Igen, de leszarom. Elkéstél Yuki. Felejtsük el egymást. – itt elszakad a cérna.

- Bassza meg csak megijedem annyira új volt. Különben is egyszer se mondtad te se, hogy komolyabban akarok. Oké te kerestél már idõ után és kiakadtál múltkor, de semmi több. – emelem fel a hangon.

- Most én vagyok a hibás? Igen konkréten nem mondtam, de tudod másnak leesett volna. Gondolkozzál már. Emlékezz vissza mennyire nem foglalkoztam már azzal, hogy tudnak rólunk pedig tudod jól, hogy az elején erre kértelek meg, hogy ne verjük nagy dobra, de utána nem  érdekelt, mert tényleg megtetszettél annak ellenére, hogy a fenyegetésed miatt kezdõdött minden, de nem érdekelt viszont pofára ejtettél és ismét leszartad amire kérlek. Most miért higgyek neked? Honnét tudjam, hogy nem csak dugásra kellek? Keressél más pasit, akivel kedved szerint szórakozhatsz, mert nálam végérvényesen elvágtad a magad. Felejts el és kopj le rólam. – vágja hozzám és mielõtt bármit mondanék ott hagy.

Lefagyva nézzek utána. Igaza van teljes mértékben. Nem lepõdöm meg, hogy ezt teszi én voltam a hülye. Végre érdekel egy pasi igazán, de én hagytam veszni.

Kell egy kis idõ, amikor végre vissza tudok menni a pulthoz. Le vagyok teljesen törve és ez látszik is rajtam. Barátnõmnek el is mondom mi történ. Próbál vigasztalni és arra biztat, hogy ne adjam fel. Õ is látja rajtam, hogy tényleg tetszik és érdekel. Azt tanácsolja, hogy bizonyítsak és küzdjek érte, de elõször a távolból. Picit hagyjam lenyugodni, de ne flörtöljek senkivel, ebbõl is lássa, hogy tényleg akarom.

Megfogadom a tanácsát és ebben az egy hétben csak a távolról figyelem meg köszönök neki, ha úgy adódik. Nem flörtölök senkivel, és aki megközelít, elküldöm. A következõ héten elkezdem keresni a társaságát, de õ mindig ridegen lekoptat. Fáj és bosszant, de nem mondom ki. Finoman közelítek felé, és amikor elküld elmegyek, de másnap mindig megkeresem. Szavakkal tettekkel próbálok bizonyítani, de õ csak elküld. Egyre jobban hiányzik nem csak a teste és az egész lényege. Még jobban megerõsödik bennem, hogy mennyire tetszik és sóvárgok utána. Nap, mint nap figyelem és egyre több kis apróságot megfigyelek rajta. Lassan úgy érzem, tényleg belézúgok.

***

Vitánk óta három hét telt el. A helyzet csak rosszabb lett, mert az utóbbi egy hétben mindig egy lány társaságban találtam és biztos nem barátok, de csókot még nem láttam csak, hogy ölelgetik egymást, és hogy mennyire jól elvannak.

Egyik nap a pultban állok, amikor kézen fogva odajönnek. Ugye nem?

- Sziasztok. - köszönök neki. A vendég az vendég.

- Hello. – köszön, mint egy idegenek. – Mit iszol szépségem? – simít a lány arcára. A pultra szorítok.

- Ti jártok? – bukik ki belõlem. Kérlek, csak mondj nemet, csak legyen egy kaland és nem több.

- Nem mintha közöd lenne hozzá, de igen. – a válasza hideg zuhanyként ér. Lesokkolva állok erre nem készültem fel. Ennyi lenne tényleg ennyire megbántottam õt. Dermedten nézzek rájuk. Beszélnek hozzám, de a hangok nem jutnak el még se hozzám egészen addig, amíg az erõs kezével meg nem ragadja a karom.

- Rendelnénk, hallasz? – szól rám erõteljesebben Seb.

- Akkor se fogom feladni és meghódítalak. – bukik ki belõlem, ami még hirtelen engem is meglep, de így van nem fogom feladni akkor sem.