-Shh. Semmi gond. -vigasztal miközben fejemet simogassa. Még, hogy nincs gond? Minden egyes éjszaka újra élem életem legszörnyûbb éjszakáját. Érezheti a fájdalmamat, mert elkezd egy dalocskát dúdolni. Lassan nyugszom meg, olyan jó most a karjai közt lenni. Pilláimat egyre nehezebben tudom nyitva tartani, majd elaszok.

xxxx

Reggel madárcsicsergésre kelek. Csak most veszem észre, hogy Avatosh itt aludt velem, sõt teljese össze vagyunk gabalyodva. Félig rajta, félig az ágyon fekszek. Arcom mellkasán, kezem derekán, lábam combján, még most is ölel jól esik a törõdése, de nem szokhatok hozzá. Most nézem meg csak igazán, arcán most nincs semmilyen maszk, az igazi arcát láthatom. Ujjammal lassan simítok arcélén le egésze íves nyakáig, bizsereg az ujjaim hegye ahol bõröm bõrével érintkezik. Ajkaira terelõdik figyelmem, nagyon szépek és kívánatosak, ujjbegyemmel éppen hogy csak hozzá érek, nagyon puhák. Nem szabad ilyesmire gondoljak, nekem még a szerelemhez sincs jogom. Nagy nehezen kimászok az ágyból majd irány a fürdõ. Amint kész vagyok állok neki a reggelinek, de elõtte megnézem csípkerózsikát.

- Jó reggelt álom szuszék. - látom már fent van.

- Jobbat. Mondja ásítva.

- Mi a kedvenc ételed? - kérdezem mert nem szeretnék rossz házigazda lenni.

- Nos reggelire általában törpét szoktam, ebédre egy vaskosabb embert nos vacsorára meg megelégszek egy gyerekkel. Kikerekedett szemekkel hallgatom a menü leírását. Most komoly? Arcomra kiülhetett a döbbenet mert elröhögi magát.

- Nyugi csak viccelek.. amúgy bármi jó nekem.

- Rendben... Akkor csinálok valami finomat.- mosolygok rá majd megyek a konyhába, nyugodt szível csinálom a reggelit. Vagy fél órán keresztül fürdik, megint szauna lesz a fürdõben, este is az volt benne. Már majd nem kész vagyok mikor bejön a konyhába.

- Már megint szaunát csináltál bentre? - minden bizonnyal, de úgy is le fogja tagadni, mint egy kisgyerek

- Tegnap sem csináltam. - persze én meg hülye mi?

- Még hogy nem? - felnevetek. - Órákon keresztül olyan meleg volt ott bent, hogy azt hittem valami esõerdõben vagyok.

- Baj, ha szeretem a meleg vizet? - nem, nem baj csak ki is kell fizetni.

- Nem, nem dehogy ne értsd félre, csak, tudod én fizetem a számlát.

- Fizetni? Minek fizetni? Hisz ezt megtalálod a termeszedben bárhol a vizet.

- Sok mindenrõl lemaradtál, amíg aludtál abban a kristályba.- sóhajtom, majd vissza térek a reggeli készítéséhez.

- Mit sütsz? - pillant át vállam felet, omlettet remélem jó lesz.

- Omlettet. -felelem neki.

- Hú már nagyon jól néz ki! - kurjantsa. - Alig várom, hogy elkészüljön. Segítsek valamit?

- Légy szíves teríts meg. -kérem tõle.

-Rendben. -bólint.

Pár perc elteltével kész is van a terítéssel, le ülünk az asztalhoz, majd elfogyasszuk a reggelinket, raktam neki ki narancs levet is. Nem tudom mit csináljak, elmondjam, tegnap este minden kérdezés nélkül vigasztalt, nyugtatott. Ha most nem fog örök életemre megundorodni akkor sosem, remélem nem így lesz.

- Tegnap azt kérdezted ki is volt Eirin, akkor most elmondom. Leteszem a villát a kezembõl, ezután be le fogok a történetembe.

- Eirin volt a legcsodálatosabb ember akit valaha is ismertem. Apám egyik üzleti vacsoráján ismertem meg, nagyon zárkózót volt így oda mentem hozzá beszélgetni, amolyan kis semmiségekrõl beszélgettünk egész vacsora alatt. A vacsora végeztével számot cseréltünk, onnantól fogva minden nap beszéltünk. Minél többet beszéltünk annál jobban beleszerettem. - az emlékek csak úgy cikáznak a fejembe, de nincs ennek most az ideje, be kell fejeznem, hát ha így egy kicsit a lelkem is megnyugszik. - Talán egy vagy két hónap is eltel mire elmertem neki mondani az érzéseimet. Emlékszem egy parkban beszélgettünk mikor elmondtam neki, akkorák lettek a szemei mint a tányér, nekem meg gyomor görcsöm volt. Aztán megtört a jég, elmondta õ is így érez irántam, csak félt elmondani. A szerelmi vallomásunk volt májusban és rá egy hónapra elvesztettem. - könnyek marják szemeimet ha csak vissza gondolok rá. Be hunyom szemem egy pillanatra.- Éppen haza felé tartottunk, szerettük volna megünnepelni, hogy egy hónapja együtt voltunk. A sarkon apám emberei vártak, Eirin nem tudta miért vannak itt de én igen. Apám megfenyegetett ha nem hagyom ott Eirint akkor, drasztikus lépéseket fog bevetni, nem gondoltam bele, hogy meg is teszi. Amikor eléjük értünk megjelent apám. Szót-szót követett. Csak egy pillanatra nem figyeltem, Eirin háta mögé került, majd leszúrta, teljesen lefagyva figyeltem, ahogy Eirin teste a földre zuhan,azonnal oda szaladtam de már késõ volt, meghalt. - könnyeimet már nem fogom vissza, zokogok, Avatosh némán hallgatja, nem szól közbe amit most díjazok. - Utána nem sok minderre emlékszek, csak töredékek. A ház amiben laktunk már csak romokban volt meg, az egész környék egyenlõ volt a semmivel, nem voltak házak, semmi nem maradt egyben. Aztán a következõ az amikor apám a saját erejével zárja le az én erõmet, erõtlenül csuklottam össze halott párom mellé, de én nem haltam meg. Ennek már tíz éve, azóta a nap óta nem is találkoztam apámmal.- fejezem be a mesémet, már õ is tudja, hogy tudom milyen az mikor mindenkit elvesztesz akit szeretsz. Avatosh feláll, majd átölel, most is be le simulok ölelésébe. Nagyon hiányzik Eirin, miden egyes nap amit nélküle töltök maga a pokol.

- Nagyon sajnálom ami a pároddal és veled történt. - hátamat simogassa, én meg úgy viselkedek mint egy kislány, nyakába csimpaszkodva fúrom fejemet vállgödrébe. Mikor megnyugszom egy kicsit eltolom magamtól, hogy megköszönjem. Szemeibe nézve teljesen elveszek, nem fogom fel mit is csinálok. Tenyereim közé veszem arcát, azután megcsókolom. Puhatolózva simítok ajkaira. Elõször finoman, majd bebocsájtás kérek nyelvemmel amitõl egy kicsit meghökken, ennek ellenére viszonozza, nem követelõzõ inkább ismerkedõs a csókunk. Levegõ hiányában elválunk, mikor kinyitom szememet egy ködös szempárral nézek farkas szemet.

- Én...nagyon sajnálom, most biztosan undorodsz tõlem. Le hajtom fejem, nincs kedvem látni szemeiben az undort. Ujjak érzek meg államon, fejemet felemelve néz szemeimbe. Szemében nincs sem undor, sem megvetés.

- Nem vagy undorító és a csókot se bánd én sem teszem, nem mondom, hogy nem ért váratlanul, de határozottan jó volt.

- Akkor nem haragszol rám? - nem legesen meg rázza a fejét. - De ha nem baj akkor most egy kicsit egyedül szeretnék lenni. Elenged ezután a szobába megyek. Ágyra telepedve kiengedem szárnyimat, imádkozni kezdek.

- Istenem ha halód kérlek enged le egy kicsit hozzám Eirint, nagyon fontos dologról lenne szó. Mondatomat még be sem fejezem, egy meleg tenyeret érzek meg arcomon. Pilláimat kinyitom és Eirin mosolygós arcát látom. Nyakába ugrom ami olyan jól sikerült, hogy feldöntöm.

- Nagyon hiányzol szerelmem, rettenetesen sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni apámmal szemben. Csókolok nyakába, ölelem szorosan, tíz éve nem változott semmit. Még most is gyönyörû.

- Eirin, szerinted nekem jogom van újra szeretni bárkit is? Tudom nem vagyok valami jó partner de lehetek megint boldog? -kérdezem.

- Manah szerelmem, persze hogy lehetsz boldog. Nem gyászolhatsz egész életeden át. Neked is jár az ami eddig elmaradt, Jogod van a szerelemhez is, bár nem gondoltam, hogy egy sárkány lesz a következõ lény, akinek a szívedet adod. Felkapom fejem, honnan tudja, hogy sárkány és a csókot. Beszélgetünk még egy darabig, nagyon sok mindent átbeszélünk.

- Manah ne hara.... nem tudtam, hogy vendéged van, már itt sem vagyok. Bakker el is felejtettem, hogy még mindig kint van, Azt hiszem most jött el az az idõ, hogy bemutassam egy másnak a múltamat és a minden jól megy akkor a jövõmet.

-Mi a baj?- kérdezem tõle,

-Semmi… te úgy se értenéd.- válaszolja de hangja olyan hideg min egy jég verem, de megérteném, én is elvesztettem akit szerettem, családomat mindenkit.

-Miért nem bízol bennem?- kérdezem de csak egy semleges választ kapok rá, tudom hogy a név csak kötelez, az nem a természetem tudom nagyon jól.

A haza vezetõ utat némán tesszük meg, én nem kérdezem, ahogy õ sem. A faluba beérve mindenki össze súg a háta mögött, idegen a számukra de még nekem is az. Szerencséjére a falu végén lakom, amint bekanyarodunk házam felé Azariel szalad felénk, leguggolok elé, hogy köszöntsem. De az a kis piszok akkora ívben kerül ki, hogy azon csodálkozom, hogy nem esett hasra. Óda szalad Avatoshoz, és már törleszkedik hozzá.

-Én is örülök Araziel. A nevem Avatosh.- mutatkozik be neki, de honan is tudja a nevét? Én nem mondtam meg neki.

-Honnan tudod a nevét?- néztem rá kérdõn, mert még mindig nem értem.

-Egyszerûen, úgy hogy bemutatkozott.

-Na de..

-Sok nyelven értek, Manah.. ennyi.

-Jól van értem, csak nagyon furcsa még megkel szoknom. Na de most elég legyen a kutya simogatásából, gyere együnk. -indulok meg be a házba. Remélem azért ide még bejön, hallom lépteit így meg is nyugszom. Bízni nem bízik meg bennem de nagyon úgy néz ki a hasa az igen. Jót mosolygok rajta, hál istennek nem látja, mert akkor megint elkezdene durcizni, amit valljunk be nem akarok. Házba be érve lekapom cípömet, majd bemegyek a konyhába. Gyorsan körül nézek mit is ehetnénk, nem nagy a választék de csak találunk valamit.

-Avatos a folyosó végén balra van a fürdõ, nyugodtan használd addig készítek valami reggelit. Tõrõlkõzöt és szappant, vagy túsfûrdõt találsz egy kis fehér szekrénybe. Ruhát is mindjárt viszek be. Kiabálom ki neki a konyhából, mivel neki álltam a reggelinek. Tûkõr tojás szalónávval és egy kis gyümi lé. Tányérokra teszem, majd elindulok szobám felé, szekrényemhez megyek, utána keresek neki pár ruhát. Eirin ruhája pont az õ mérete. Ki veszem a kedvenc farmerját mellé egy fehér pólot, mindig is szerette az egyszerû dolgokat. Amint ezzel is készen vagyok megyek a fürdõ felé, kopogtatás után belépek, nem nézek rá csak leteszem a mosdó kagylójára a ruhákat és ki is megyek. Vissza érve a konyhába veszek még elõ evõeszközt is. Pár perc elteltével nyílik a fürdõ ajtaja, majd Avatosh jelenik meg. Meg áll az asztal elõtt, így lehetõségem van végig nézni rajta. Igazán jól állnak rajta Eirin ruhái. Mintha szerelmem állna itt csak annyi külömbségell, hogy az õ haja sötét zöld, mig Eirin haja tejföl szõke volt. Avatosh hangja hozz vissza a jelenbe.

-Jól vagy? -bolintok.- Csak ezért kérdem, mert nagyon elbambultál. Nem tudom te, hogy vagy vele de én tényleg nagyon éhes vagyok, rég nem ettem.

-Bocsáss meg nekem, foglalj helyet. Nem tudtam mit szeretsz, ezért készitettem az én kedvencemet.Jó étvágyat. Elkezdünk enni, én amolyan nagyapos tempóban eszem, de Avatosh habzsol, nem szólok neki, hadd egyen nyugodtan. Egy kis tojás sárgája szája szélére került és nem is akar onann lejönni. Szalvétával kezembe nyúlok át az asztal felet, hogy letöröljem a tojást. Hatalmas szemekkel néz rám, nyugi nem eszelek meg. Ajkai szélérõl letörlöm a kaja maradékot, amint ezzel is kész vagyok ülök visza a helyemre. Kérdezni szeretnék valamit tõle de a szavak a torkomban maradnak, mikor meglátom vörös arcát, szemeit lesüti ugy köszöni meg. A reggeli befejeztével meg is kérdezem amit akartam.

-Avatosh mért nem bizol meg az emberekben?- bár ne tettem volna fel ezt a kérdést.

-Megmondom ha megmondod ki az az Eirin. -kérdésemre kérdést tesz fel.

-Errõl most nem szeretnék beszélni, és ha most megbocsájtasz ki kell mennem, nagyon sok dolgom van még, de te maradj nyugottan, érezd magad itthon. Ezután sarkon fordulok és ott hagyom. Mért kellet neki ezt jérdeznie, nem elég, hogy tíz éve vesztettem el, minden egyes nap csak rá gondolok. Erre tessék egy napja ismerem de már õ is faggadt. Kedvenc fám tövébe kuporodok, nem akarok vissza menni mert akkor választ kell adjak a kérdésére. Azariel jön oda hozzám és azonnal ölembe rakja buksiát. Lemerem fogadni tölle tudta meg, ha még sem akkor gondolat olvasó.

Este fele megyek csak vissza, a házban nincs semmi mozgás, nappaliba érve már tudom is, hogy miért. Avatosh békésen alszik a kanapén, elõveszem az egyik takarót majd betakarom. Ezután veszek egy kellemes fürdöt, amint kész vagyok átsétálok a szobámba, keresek egy alvós nacit majd bebujok a takaróba.

Saját kiabálásomra keltem fel,megint az a szörnyû álom már tíz éve. Tíz éve nem tudok szabadulni attol a naptol, látom kedvesem vérben uszó testétt a saját dühöm okozta pusztítás, apám önelégült képét.

-Manah jól vagy?

Hangokat halottam… furcsa eddig sose volt ilyen. Hirtelen nagy csörömpölés és újra éreztem valamit, amit csak nagyon régen érezhettem… Szabadság.

Meleget éreztem, majd kinyitottam a szemem és felültem. Azonnal szemünk találkozott. Egy idegen. Azok a vörös szemek izzottak a kíváncsiságtól vagy a vágytól? Nem tudom.

Ahogy körbenéztem láttam hogy emberek voltak. emberek akik megölték szeretteimet.. emberek … és félnek… félnek tõlem. Rám akarnak törni de õ megakadályozza… Miért? Nem egy átlagos ember.. õ egy angyal?

-Ne aggódj, nem bántanak. Csak egy kicsit furcsa vagy nekik.-mondta nekem. gyorsan tanulok, pár szóból már megtanulok egy egész nyelvet, és mivel én egy õsnyelvet tudtam, ebbõl gyerekjáték az újakat megtanulni.

-Érted amit mondok? – bólintottam.

-Akkor elárulod a neved?

-A nevem Avatosh és köszönöm, hogy megvédtél az emberektõl.- mondtam hálálkodva.

-Az én nevem Manah.- mutatkozott be. Felém nyújtotta a kezét és én elfogadtam. Még nem tért vissza teljesen az erõm. Amikor végigsimított rajtam, emlékek futottak át az agyamon. Az õ emlékei. Láttam, hogy nem csak angyal, hanem démon is egyben…. egy nephalem. Mi sárkányok így hívtuk azokat a lényeket, akik közös gyermekei a pokolnak és a mennynek. Milyem kevés is van belõlük…

-Ne haragudj nem akartam.- kért azonnal bocsánatot, s megszakítva gondolatmenetemet. Lenézett és én is követtem a tekintetét, a kezem még mindig a kezében pihent. Azonnal elvettem.

-Nincs semmi baj, de ha lehet, kerüljük az ilyen fajta megnyilvánulást. Nem szeretem, ha hosszabb ideig fogdosnak.-mondtam mérgesen. Nem szeretem az emberek közelségét. Sõt egyáltalán nem azok után, amit tettek velünk..

Még kérdezgetett tõlem egyet s mást, de nem akartam nagyon kifejteni véleményem csak tõmondatokban válaszoltam. Felajánlotta, hogy vele mehetek, de én azonnal visszautasítottam. Most láttam elõször és már menjek vele? És ha meg akar ölni? Én leszek a trófeája otthon? Még mit nem! Elég volt egyszer átélnem azt, hogy megengedtünk valamit és súlyos árat is fizettünk érte… Sajnos a gyomrom másképp dönt…

-hát nagyon úgy néz ki hogy ha te nem is de a pocakod az szeretne velem jönni. de ha neked itt is megfelel akkor maradj.- mondta és a tarkóját vakargatta. hogy az a… vörösödtem el azonnal. Ilyet mondani egy hercegnek! Felségsértés! De muszáj volt vele mennem..

-Azt hiszem nélkülem lett eldöntve , megyek de csak akkor ha nem zavarlak meg.

Aztán elindultunk a barlangból. Mikor kiértünk megvakított a nap, rég láttam… eltakartam a fényt. Fél percig nem láttam semmit… majd amikor kitisztult elkerekedtem a szemeim. A városunk… a népem… semmi jel sincs… könnyek csordogáltak le arcomról.

-Mi a baj?- jött oda Manah.

-Semmi… te úgy se értenéd.-mondtam hidegen.

-Miért nem bízol bennem?

-Mert nem ismerlek… egyszer már adtunk bizalmat idegeneknek, és meg is fizettünk érte.

-De hisz tudod a nevem.

-Az nem jelenti azt, hogy a természetedet is. A név csak kötelez... de nem ismertet.

Ezután némán mentünk lefele a hegyrõl az emberek persze pusmogtak ezt meg azt… és a faluban sem változott. Mindenki csodált mintha nem láttak volna sárkányt…

Szerencsére Manah a falu végén lakott. Így legalább nem kell elviselnem a tekintetüket. Ekkor hirtelen a házból egy kutya szaladt ki.

-Helló pajti!- köszönt neki, de õ rá se hederített, azonnal felém jött.

Értelmes tekintettel rám nézett, és csóválta a farkát.

-Én is örülök Araziel. A nevem Avatosh.-mosolyogtam rá.

-Honan tudod a nevét?- nézett rám kérdõen.

-Egyszerûen, úgy hogy bemutatkozott.

-Na de…

-Honnan értettem mit mond? Sok nyelven tudok Manah… ennyi.

Mindig is szerettem a napfelkeltét. Most különösen.

• Eirin látod milyen szép? -Felnézek az égre úgy kérdem páromat. Nevetséges lehetek de tudom, hogy hallja. Kint ülök a teraszon Azariellel és várjuk az éltetõ napot. Egy kis faluban élünk egy nevesincs helyen. De nem bánom, jó ez így.

• Látod Azariel ? - Mutatom a kutyusnak, ahogyan elõ bukkan a nap, a hegyek mögül. Csodálatos, még most is gyönyörû. Õ is oda néz, ketten nézzük ezt a szemet gyönyörködtetõ égi jelenést. De sajnos minden szépséges dolog egy idõ után elmúlik, de nem örökre csak a következõ hajnalig.

• Gyere Azariel. - Hívom magam után a kutyát be a házba. Adok neki egy kis kaját, addig elvégzem a reggeli rituálémat a fürdõben. Nem nagy házikó, van benne egy szép nappali , két szoba, egy fürdõ és egy konyha. Igaz a konyhát ritkán használom, nem nagyon megy a fõzés. Amint kész vagyok a fürdõben felteszek egy kávét magamnak. Kávéval a kezembe sétálok ki a teraszra. Most nem ülök le csak állok az ajtó félfának támaszkodva, azon gondolkodva, hogy ma mennyi munkám is lesz. A farmon ahol élünk nem sok munkám van de a falusiak biztosítanak, hogy ne unatkozzak. Amolyan mindenes vagyok, ha kell tetõt csinálok vagy kerítést. Üres bögrémet leteszem a kinti asztalra, füttyentek a kutyának aki azonnal ott van. Körbejárom a farmot, megetetem az állatokat , kitakarítom az ólakat. Amit ezzel is végeztem elindulok a ház felé. De nem jutok messzire mert egy pár falusi jön velem szembe.

• Jó napot Manah. -Köszönt az egyikük. -Lenne egy feladat a számodra. Látod ott azt a hegyet? -Kérdi tõlem. Elnézek abba az irányba amerre mutat. - Bólintok.

• Azon a hegyen éjszakánként nagyon furcsa zöld fények játszanak. A falu többi lakója nagyon fél, szeretnénk megkérni rá, hogy pár emberrel menjetek fel és nézette körül. Természetesen nem kérjük ingyen. - Megint csak bólintok.

• Jó elvállalom, három ember jöjjön csak, ételt is annyit hozzanak amit elbírnak. A lovaikat etessék meg utána indulunk. - Mondom nekik, bólintanak és már mennek is.

• Na Azariel benne vagy egy kis kirándulásban? - Egyet vakkant bele egyezésül. Na akkor készülõdjünk.

Pár órával késõbb már a hegy felé megyünk, direkt így kértem, kíváncsi vagyok milyen fények vannak a hegyen éjszaka. Nagyon szép helyen megyünk, egy kis folyó mentén megyünk így sokkal gyorsabban felérünk. Közben megállunk enni, meg inni és az lovakat is elrendezzük. Nem sokkal naplemente után érünk fel.

• Manah. - Szolit a falu vezetõje. - Látod abban az oldalban azt a barlangot? - Kérdi tõlem.

• Igen látom. Oda megyünk ha jól sejtem.

• Igen oda de csak te én meg még két ember megyünk be, a többiek kint várnak. - Magyarázza nekem. Lemerem fogadni, hogy a többiek nagyon félnek. Rólam is csak azt tudják hogy félig vagyok angyal, azt viszont nem, hogy félig démon. Érdekes egy történet az enyém. Anyám angyal volt, apám meg démon. Lassan elérjük a barlangot. A lovakat kikössük egy fához. Én és a többiek bemegyünk. Itt még semmi érdekes sincs. Ahogy haladunk beljebb látom, hogy mirõl beszéltek. Nagyon szép zöld fények játszanak a barlang falán. Közelebb érve látjuk, hogy mi az aminek köszönhetjük a fények játékát. Egy hatalmas zöld kristály lóg le a barlang tetejérõl. A fények pulzálnak, mit amikor az ember szíve ver. Nem tudok mást mondani, hogy gyönyörû. Egy kicsit közelebb merészkedek, valami furcsa erõ vonz, meg kell érintenem. Meg sem hallom a többiek ellenvetését. Hív magához, azt akarja, hogy érintsem meg. Már csak milliméterek választanak el tõle, mikor meglátok benne valakit. Egy ember szerû valamit. Nem látom tisztán az arcát , bal kezemmel végig simítok a kristályon. Az azonnal hatalmas robajjal összetörik és ki pottyan belõle valaki. Leguggolok, hogy közelebbrõl is szemügyre vegyem az illetõt. Ami elsõnek szemet szúr az a két szarv a fején, sötét zöld haja fenekét verdesi és szoknyát hord, de ha jól látom felül nincs semmi. Gyorsan ráterítem a pokrócot amit kivettem a táskámból. Nem szeretném ha megfázna, elég hûvös van a barlangba. Pár perc elteltével felül és kinyitja szemeit. Nem láttam még ilyen szép szemeket, ragyog a tekintette. Sajnos ezzel a tettével halálra ijesztette a falusiakat, rá akarnak támadni de nem engedem. Ki tárom szárnyaimat nehogy bántság. Azért mert ragyog a tekintette még nem démon. Sõt biztos, megérezném. Egy kicsit furán néz rám biztosan a szárnyak miatt.

• Ne aggódj, nem bánthatnak. Csak egy kicsit furcsa vagy nekik. -Magyarázom hátha érti. Nem tudom, hogy érti-e de mindjárt azt is megtudjuk.

• Érted amit mondok? -Kérdezem és bólint.

• Akkor elárulnád a neved? -Nagyon kíváncsi vagyok biztos valami flancos neve van.

   

• A nevem Avatosh és köszönöm, hogy megvédtél az emberektõl. -A hangjától még a levegõ is bennem rekedt, nagyon kellemes és bizsergetõ. Nem lesz ez így jó. Eirinnél is kezdõdött. És mi lett a vége. De nem gondolhatok ilyesmikre.

• Az én nevem Manah. -Mutatkozok be neki. Felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem. Készségesen elfogadja, ahogy tenyerembe helyezi a sajátját, bizsergés fut végig a gerincemen. Nagyon puha a bõre és kellemes tapintású. Önkéntelenül is megsimogatom kézfejét hüvelykujjammal.

• Ne haragudj nem akartam. -Kérek tõle azonnal bocsánatot de nem úgy néz ki mint akit zavarna. Keze még mindig a tenyerembe pihen, lenézek kezeinkre, õ is követi szememet és csak most eszmél fel. Azonnal kirántja kezét tenyerembõl.

• Nincs semmi baj, de ha lehet kerüljük az ilyen fajta megnyilvánulást. Nem szeretem ha hosszabb ideig fogdosnak. -Hangjában semmi nincs abból a kellemes és bizsergetõ érzésbõl. Most inkább mintha haragudna. Nem akartam csak úgy jött. Még pár dolgot kérdezgetek és õ válaszol. Igaz csak nagyon tõ mondatokban, felajánlom neki, hogy jöjjön velem de vissza utasít. Nem akarok én semmi rosszat tenni vele. Õ nem akar velem jönni viszont pocakja hangos morranással jelzi, miszerint õ nagyon is akar.

• Hát nagyon úgy néz ki, hogy ha te nem is de a pocakod az szeretne velem jönni. De ha neked itt is megfelel akkor maradj. -Mondom neki miközben a tarkómat vakargatom, szemébe nézek amit nem kellet volna. Arca piros pírban úszik, biztos a pocija miatt. Nagyon jól áll neki.

• Azt hiszem nélkülem lett eldöntve, megyek de csak akkor ha nem zavarlak meg. -Végre bele egyezik és mehetünk is. Elindulunk ki a barlangból, ahogy kiérünk nagyot szippantok a friss levegõbõl. Nagyon hiányzott már, csakhogy most valamilyen más illat is van benne. Elnézek oldalra akkor látom meg Avatosht, zöld haját össze-vissza fújja a szél. Az a kellemes illat felõle jön, a hajának van ilyen illata.