- El kell menni nõgyógyászatra…- mondja apám, Avatosh jó ízûen felnevet rajta.

- Nõgyógyászatra egy férfit? Szerinted mennyire néznének minket agy lágyultnak?

- Annyira mint hogy én most teherbe estem miattad. - megyek ki a napaliba.

Mind a ketten a kanapén ülve néznek rám, oda sétálok a fotelhez, majd bele csüccsenek. Nagyon sok beszélni valónk van a picirõl és arról, hogy mi lesz ezután.

- Na szóval, el kell menjünk orvoshoz, meg kell nézetni mekkora a pici. Utána elõ kell készülõdni a gyerek fogadására, ruhákat venni és még nagyon sok mindent, amihez nincs most pénzünk. - sajnos a tél beköszöntével nem kapunk olyan munkát, ami fedezi a kiadásokat. Éppen csak, hogy van nekünk is, tartalékaink inkább takarmány meg egyéb dolgok, csak nem pénz. Abból nagyon kevés van.

- A pénz miatt ne aggódjatok, támogatlak titeket mindenben. Ha pedig orvos kell akkor elõkerítjük a legjobbat, de szerintem az lenne a legjobb ha hozzám költöznétek amíg meg nem születik a pici. Na mit szóltok hozzá? - nem hiszem, hogy Avatosh belemegy, van egy olyan érzésem, hogy nem kedvelik egymást apámmal.

- Avatsh te mit szólsz hozzá? - néztem kedvesemre, reménykedem benne, hogy igent mond. Ha tényleg Lucifernek kell a pici, akkor apa és mellette leszünk a legnagyobb biztonságban.

- Jól van, de csak addig amíg nem leszünk útban, vagy amíg össze nem szedjük magunkat.

- Akkor irány pakolni, minden ami kell össze kell szedni, iratok, a kutya és még ruhák is. - beszaladok a szobába össze szedem ami szükséges, Avatosnak is beteszek pár dolgot, neki nincs annyi cucca mint nekem. Talán fél óra múlva indulunk el. Apa kocsival jött, én meg sárkány háton utazok, végre. Nagyából fél óra mire apu lakásásra érünk, egy felhõ karcoló legtetején lakik. Avatosnak is van elég hely ahhoz, hogy leszálljon nyugodtan. Mikor vissza változik be megyünk, a hatalmas nagy nappaliból indulunk el felfedezõ útra. Van két szoba, két fürdõ meg minden ami egy ilyen luxus otthon magába foglal, de engem a kilátás ami lenyûgöz.

Egy óra elteltével és egy kisebb ” hogy is nézek ki” után itt ülünk a nõgyógyászati klinikán, ahol apu egyik ismerõse is dolgozik. Elvileg nem kell sokat várnunk a dokira, szerelmem fel alá járkál amivel csak idegesít, nem õ terhes hanem én.

- Ummuth régi barátom – jön ki a doki, kezet fognak majd beinvitál minket a rendelõbe. - gyertek be, vizsgáljuk meg a hölgyet, hogy mi a helyzet nála.

- Márk õ nem a lányom õ a fiam. Manah õ itt Mark, Márk õ itt a fiam Manah és a párja Avatosh.

- Ha már tisztáztuk a nemi különbségeket, akkor szeretném megvizsgálni Manaht. Ummuth ha megkérhetnélek fáradj ki a váróba. - apa húzza száját de kimegy. Amint becsukódik az ajtó a doki már bombáz is a kérdéseivel.

- Elõször is szeretném megtudni ki melyik fajhoz tartozik és mikor is voltaltok együtt! Utána megnézzük a picit, meg vérvétel és a többi szokásos vizsgálatok, jó?

- Akkor milyen fajba is tartoztok?

- Én félig angyal, félig démon. -adom meg a helyes választ.

És te Avatosh mi vagy, ha szabad megtudnom? - elég furcsán néz Avatosra a doki, szerintem még doki sem látott sárkányt.

- Én sárkány vagyok, talán van vele valami gond doktor úr?

- Nincs semmi gond, csak egyetlen egy sárkány sem élte túl, az emberekkel folytatott haburút. Ezek szerint tévedtek. Mikor is voltatok elõször együtt?

- Talán két hónapja voltunk együtt elõször. - felelem Márknak.

- Értem, na de most nézzük a picit. Manah megkérlek rá feküdj fel arra az ágyra.- mutat az ágyra.- A nadrágodat told le a csípõd alá, hogy betudjalak keni egy kis zselével. Ezt most egy kicsit hideg lesz. - Rám nyomja a zselét, tényleg hideg, elkezd rajtam körözni azzal a micsodával. Meg néz rendesem mindent, mit ne mondjak de ami engem a legjobban érdekelne az bezzeg nem.

- Ne haragudj, hogy ennyi ideig megvárakoztattalak, sajnos muszáj volt, meg kellett néznem, hogy rendesen meg van-e mindened ami egy gyermek kihordására szükséges. De most már nem húzom az idõt, nézzük a picit. - ekkor megint beken majd elkezdi keresni a picit, pár pillanat múlva meghallok egy nagyon gyorsan verdesõ szívecske hangját. Szemeimbe boldogság könnyei szöknek. Ahogy egyre jobban kezdi keresni a hang forrását úgy látom én is amit Márk lát a kis monitoron. Elkezdi leméregetni a picit, az mondja mindene tökéletes, ekkor nagyon furcsán néz a gépre majd rám.

- Nagyon úgy tûnik, hogy a kedves apuka egybe szeretné letudni a két kicsit. Manah, Avatosh ikreitek lesznek. - tessék? Ketten vannak? Boldogságom határtalan, két picike élet is fejlõdik bennem, ekkor Avatosra nézek aki végig fogta a kezem. Egy picit megszorítom a kezét, hogy rám is figyeljen, amint fel néz rám meglepõdök patakokban folynak a könnyei. Közelebb hajol hozzám, ajkaimra suttogja mennyire szeret.

- Nagyon szeretlek téged!

- Én is téged.

- Jól van gyerekek, majd otthon jó? - mosolyogva figyelem, ahogy a doki befejezi a vizsgálatokat. A vérvételt már annyira nem bírom, utalóm a tût. Amint végzünk bent már megyünk is ki apámhoz.

- Na mi van a picivel, egészséges, rendben fejlõdõik?

- Nyugi apa minden rendbe van a picikkel, szóval nem kell aggódni, egy hónap múlva vissza kell majd jönnünk ultra hangra, meg nézni mennyit nõttek.

- Jól értettem, hogy picik? - bólintok. - Avatos, valamit tudhatsz ha egyszerre kettõt csináltál. - apa drágámra kacsint egy díj nyertes mosollyal a z arcán. Szemet forgatva indulok el ki a klinikáról.

- Igen a nevem, Ummuth Manah apja vagyok. - nem kell bemutatkozni, nagyon jól tudja, hogy kivagy!

- Az én nevem Avatosh, kérem fáradjon beljebb sok mindent kellene megbeszélnünk.

He mi van? Csak így behívja? Nem akarom hogy itt legyen, enyhén gyilkos pillantást vetek rá, de mit sem törõdve engedi be.

- Köszönöm. - jött beljebb, cipõjét levéve indultunk a nappaliba. Én és Avatosh a kanapéra ültünk õ pedig szembe a fotelba.

- Fiam…- most a fiad vagyok.

- Most számtok igaz? Most el akarod õt is venni?-fortyantam föl, megakartam ütni de szívem vissza ültetett a fenekemre.

- Elég legyen hallgassuk meg mit akar, a gyûlölettel nem oldod meg azt az Ûrt s problémát mi az évek alatt felhalmozódott. - igaza van, talán most megtudhatom mért kellet szenvednem az elmúlt tíz év alatt.

-Fiam.. én –sóhajt egy nagyot és folytatja.- Egy egyezség miatt kellett megölnöm Eirint.

- Tessék?! Miért? - ezt nem hiszem el, egy egyesség miatt.

- Azért mert Lucifer akart téged! Visszaakart maga mellé mint holmi játékot és én ezt nem akartam azt akartam, hogy boldog légy… ha már én nem lehetek az. De õ eljött hozzám. Azt ajánlotta ha megölöm azt ki szerelmétõl fogant akkor nem fog téged visszaparancsolni a pokolba ahogy engemet se. De nem tudtam hogy õ az… én sajnálom.

- És akkor anyámmal mi van? Õ miért halt meg? - kérdem

- Õt Lucifer ölte meg azért mert én beleszerettem és õ is szeretett. önnön irigység vezérelte mert õt nem szereti az ki szíve választottja.

- Gabriel..- suttogta maga elé Avatosh, de ez már kezd egy kicsit bonyolult lenni nekem. Mi köze van ehhez neki.

-Te honnan tudod? - kérdi apám meglepõdött arcal,

- Mielõtt Lucifer a pokol ura lett volna szerelme volt valaki ott fenn a menyben és bûnbe csábította, Isten ezt nem nézte jó szemmel. Meg büntette õket, mindkettõt számûzte a földre. Gabriel megbánta tettét de Lucifer nem. Azóta sóvárog iránta mint ahogyan az emberek az örök életre. talán megkapja talán nem.

- Igy igaz minden egyes szó. - helyesel apa.

-És mi köze van Eirinnek ehhez az egészhez? - már tényleg nem értek semmit.

-Gabriel beleszeretett egy halandóba, kinek neve Énea volt a neve. Gyermekük született s Eirin lett a neve. - mindezt egy szerelemért, ami sosem teljesedet ki.

- Szóval minden fájdalmamról csak õ tehet.

- Sajnálom elkellet volna mondanom de nem tudtam így csak egy kis részt láthattál, az igazságból.

- Köszönöm, hogy elmondtad.

- És veled mi lesz Avatosh?

- Az én népem már kihalt Ummuth. Nekem már nincs vesztenivalóm. Ha tudásom kellene neki már rég megszerezhette volna. - sajnálom a családját nagyon, de már az idõt nem lehet vissza forgatni.

- Ki mondta hogy az kell neki? - mind kettõnk szeme kikerekedik, ha nem a tudás kell akkor mi? Mi lehet ennél is nagyobb hatalom?

- Ugyan mi mást adhatnék neki mint a tudás sárkánya? - veti oda neki flegmán.

- Gyermeket..- milyen gyerekek, nekünk sosem lesznek gyermekeink, hisz pasi vagyok és is meg õ is.

-De hisz nem ember , testetlen. - kezdem megint elveszíteni a fonalat!

-De mégis akar valamit… tõletek. De nem tudom mit. Talán nem is téged nem is Manah hanem teljesen mást. - de mit? Valaki mondja már meg könyörgöm+

- Nem lehet gyermekünk. - mondom egész biztos hangon.

- Te is tudod hogy létünk nemtelen és lelkünk testetlen ez csak egy a sok közül mit felvehetünk. - nem tudom, nem tanítottál nekem semmit.

- Hülyeség az egész.- álltam fel. - Ugyan mit vár gyermeket? - ekkor össze néztek apámmal, valamit tudnak amit én nem.

- Nem is lehet hülyeség.-nyögi be egy kis gondolkozás után Avatosh. - ha tényleg nemtelenek vagytok szóval egyszerre férfi és nõ akkor lehetséges a gyerekáldás… és gondolj bele milyen veszélyes lenne az a gyermek…

- Mert nem csak mágiát tud használni korlátlanul de emellett örök életet is kap ajándékba, és a többi elõnyrõl ne is beszéljünk.- szól közben apám.

- Nem mindig az elõnyök jönnek ki két faj keveredésébõl, sõt három. Lesznek új erõsségei és gyengéi.

- Ugye ti ketten nem voltatok együtt még ugye? - pont bele a közepébe, arcom pipacs vörös, sõt a nyakamig pirulok.

- Nos ha egy intim beszélgetésre gondol. - szívecském is vörös pofival válaszor .- Az már tegnap meg volt.

-Kétszer is.. - mutogatom. Apám arca sápadt lesz, tenyerébe hajtja arcát.

-Remek! - fejét fogja, na most gondolkozz. -Most rimánkodhatok hogy ne legyen gyerek!

- Örülj már hisz nagypapa leszel.

- Ja ti meg áldott két apuka! Mit mondasz a gyereknek.

-Az igazat és nem hazugságban nevelem.- förmed rá kedvesem.- Nem vagyok te és sose leszek nekem vannak erkölcseim és erényeim. Nem vagyok démon ezt ne felesd.

- Na jól van gyerekek, nem esünk egymásnak! Apa ha lehet ne idegesítsd fel a kedvesemet, nagyon is megtudja magát védeni, de ha így folytatod akkor én raklak ki innen. - osztom ki apámat, de Avatosh még hátra van. -Te pedig jó lenne ha nem kapnád fel mindenen a szart, te hívtad be, akkor most fogadd el a következményeket. Most pedig be megyek a konyhába, csinálok valami reggelit, addig könyörgöm ne öljétek meg egymást!

Majd nem egy órát töltöttem a konyhába, párszol felületem, nem csinálnak valami bajt. Az asztalt most három fõre terítem, ha már itt van akkor megkínálom õt is.

- Gyertek kész a reggeli!- kiabálok ki nekik, ha nekem valaki egyszer is azt mondja, hogy egy sárkány és egy nagy hatalmú démon lehajtott fejjel jön be, kiröhögtem volna. A reggeli csendben telik, egyikünk sem szol a másikhoz, most pont jó így. Nagyon sokat gondolkodok azon amit apám mondott. Hogy lehet a lelkem testetlen és, hogy lehetek nemtelen. Igen is élek van testem és van nemem, viszont ez a gyerek dolog is izgat, ha tényleg igaz amit apa és Avatosh mondott akkor számíthatok gyerekáldásra. Na álljunk csak megy egy szóra! Tegyük fel megtermékenyülök akkor a gyerek akit várni fogok, hatalmas erõvel fog rendelkezni. A saját erõmet sem ismerem, Avatosh a tudás sárkánya én egy nephilin ahogy õ fogalmaz, aki nem is ismeri az igazi erejét. Apuval is kibékültem, nem vagyok olyan helyzetben, hogy válogassak ki van mellettem.

A napol telnek, hetek tûnnek el mögöttem, mire fel eszmélek már igazán tél elején járunk. A szerelem boldoggá és örülten gyerekké tesz, a sex az fantasztikus. Valami eszméletlen érzés vele lenni, benne lenni. Amikor elõször mondta,is hogy megengedi nekem az aktív szerepet. Gondolhatjátok köpni nyelni nem tudtam. Aztán egy estén megtörtént, nagyon óvatos voltam vele, minden tõlem telhetõt megtettem, érte. A haspóksárgól nem tudtam leszoktatni, viszont fõzni megtanítottam egy két receptre az omlettje nagyon finom, mi tagadás egy pár kiló már felszaladt rám. De nem bánom, amíg tõle kapom, ahogy a reggeli napsugarak cirógatják arcát még jobban bele szeretek. Na de ne lustálkodjunk, felkelek majd konyhába lépve kávét teszek fel. Amint lefõtt a fekete nedû bekészítem ahogyan inni szoktam. Az elsõ kortynál még nincs baj, a második korty viszont nem akaródzik a gyomromba maradni. Amilyen gyorsan csak tudok futok a fürdõbe, hogy a wc kagyló fölé hajolva dobjam ki a taccsot. Biztos tegnap este sokat ettem.

- Jó reggelt szívem, nem gondoltam volna, hogy a wc kagylóval fogsz szoros barátságot kötni.

- Nem is kötöttem csak szarul van a gyomrom.

- Jól van akkor én megyek iszok egy kávét kérsz te is? Csak a fejemet tudom forgatni mert a vuk megint megkergeti a gyomromat. Vagy fél órán keresztül vagyok a mellék helységben mire úgy érzem, nem kell hánynom.

- Szia apu, jól vagy? Gyere egyél velünk, ha jól érzem akkor Avatosh összedobott valami finomat. - szagolok a levegõbe, pirítós és szalonna illata tekeredik a levegõben. Apa a kezét homlokomra teszi majd furcsa arc kifejezéssel kiabál Avatoshért.

- Na drága gyerekek, gondolom amikor együtt vagytok sosem védekeztek? - bólintunk- Akkor meg lett az eredménye, fiam tudom, hogy hihetetlen de te állapotos vagy. - mi vagyok én? Azt hiszem ez nagyon új nekem, ahogy az agyam kezdi feldolgozni a hallottakat úgy esek egyre jobban kétségbe. Az agyam most érzi úgy, hogy ideje kiütni engem. 

-Jó reggelt álomszuszék! - kapok egy puszit az arcomra, majd kicseréli a vizes borogatást rajtam. Fel akarok kelni de a '' nõvérkém'' nem engedi.

-Nem, nem beteg vagy nem mehetsz sehova, de most mond az hogy á . -nem vagyok beteg, a számat kinyitom mint egy óvodás és már kapom is a finom levest. Minden egyes falatott megeszek. Hamar pocakomba kerül mindent.

- Köszönöm nagyon finom volt.

- Csak annyira, mint te- ad ajkaimra egy kis csókot- Ettõl jobban leszel, ha szeretnél, valamit csak szólj, itt leszek a közelbe. - bólintok, majd nemes egyszerûséggel bealszok. Délutánra járhat az idõ mikor megint felkelek, házi '' nõvérkém'' megint megetet a finom leveskével.

- Nagyon finom!-mondtam mosollyal az arcomon.- Mi alapján készült. - érdeklõdök.

- Családi titok. A nagyi kedvence volt.- kacsint rám.- De most te pihenj elintézek mindent a ház körül és még buksit is megetetem.

- Buksit? Na, a nevét se tudod? - Azariel a neve.

- De tudom, de a buksi aranyos rá. - megy kifele a szobából, eszembe jut, hogy valamit meg kéne beszélnünk.

- Várj egy kicsit létszíves,szeretnék valamit veled meg beszélni. - leteszi a tálcát.

- Mondjad.

- Tegnap hallhattad, herceg vagyok, igaz ez a címet nem is szabadna használniuk. Apám elmenekül anyámmal mikor megfogantam, hónapokig bujkáltak majd mikor megszülettem Lucifer anyámat megölte. Így a megnevezés téves, bár igaz nem vonta vissza tõle, Lucifer jobb keze volt, csak hát a szerelem nem ismer határokat.

- Herceg, nephelin, még mi jöhet még? A végén még gyereket is fogsz szülni. - neveti e magát. Nevetése mint ezer szélcsengõ, már én is nevetek. Magamhoz húzom, kap egy puszit nózijára, de a kis galád többet követel. Csókot nyomok puha ajkaira, úgy csókolom mint ha az életem múlna rajta. Nyelvemmel hívogatom sajátját, nem kell sokáig kérlelnem, hevesség és a szenvedély jellemzi csókunkat. Ujjai felfedezõ útra tévednek, elõször csak hasamat simogatja egészen fel a mellkasomig, nagyon ismerõs a szitu, majd mellbimbómat kezdte el morzsolgatni, nyögéseim hangját szájával tompítottja. Levegõ hiányában elváltunk egymás ajkától.

- Sajnálom, de szerintem ennél most ne menjünk tovább. - nem akarom megint bántani Avatosht.

- Jól van, megértem, de most mennem kell, megetettem az állatokat. - nyom egy kis puszit a homlokomra. Amint becsukódik az ajtó megint elalszok.

Egy hét telt el az ominózus nap óta, nem történt semmi, pedig nagyon szeretném. Meg is kértem az egyik falubelit csalja el magához Avatosht. Hál istennek igent mondott. Most perpillanat, az szobát készítem elõ estére, a gyertyákat szépen elhelyezem, az ágyat is szépen elrendeztem. Most jöhet a fürdõ, készítek egy nyugtató fürdõt mire megjön Avatosh. Nem is kell sokat várnom, a bejárathoz megyek de elõtte még kezembe kapom a fekete kendõt. Mire oda érek, pont akkor lép be. Pipiskedve kérek tõle egy csókot.

- Szia, gyere készítettem neked egy jó kis fürdõt, de elõtte még bekötöm a szemed.

- Ha szabadna megtudhatom, miért kell bekötni a szemem? - hamarosan megtudod, kedvesem.

- Van számodra egy kis meglepetésem. - olyan jó, hogy nem látja az arcom, ha csak bele gondolok mit is szeretnék elvörösödöm. Kezét megfogva irányítom a fürdõbe, amint belépünk azonnal megcsapja orrunkat a kellemes rózsa illat.

- És most enged magad át az érzésnek, amit nyújthatok neked. - ingének gyomjaival kezdek szórakozni, egy gomb egy puszi. Mire az utolsó gómhoz érek már zihál, arca piros, a nadrágja elején levõ dudorról már nem is beszélve. Iszonyat lassan szabadítom ki belõle, alsója anyagán simítok végig hosszán, nyögéseit a fürdõ falai vissza verik. Alsóját is leveszem róla, majd bevezetem a zuhanyba. A langyos vizet magunkra folyatom, a jázmin illatú tusfürdõmbõl nyomok egy kicsit a kezemre. Mellkasával kezdem, majd át térek hátára is, karjait is lecsutakolom, utoljára hagyom a lábit. Itt egy kicsit el akadok mert van egy kis problémája, nemesebbik testrésze úgy áll mint Katiban a gyerek. Manah most nincs itt az ideje megijedni. Forrón lüktetõ tagját kezembe veszem, lassan mozgatom csuklómat rajta. Nyögései és ahogy ajkaimat keresi maga a mennyország. Nem kell neki sok és elélvez, egy probléma orvosolva, maradt az enyém. A fürdetést is befejezem, megtörlöm, ezután a szobába vezetem.

- Kis szívem mikor veszed már le kendõt? Szeretnélek látni. - meg kell szokjam , hogy így szolit.

- Nem sokára leveszem, de addig gyere feküdj ide le. -ágyhoz vezetem, szépen lefekszik.

- Mindjárt jövök, jó? - arcára simítom kezemet majd beletúrok selymes hajába, mikor határozottan bólint majd orrára adva egy puszit indulok a fürdõbe ahol magamra zárom az ajtót. A síkosítóból folyatok ujjaimra, majd úgy csinálok mindent ahogy a videóban láttam, mikor már elég tágnak érzem magam vissza megyek a szobába. Egy fekete selyem köntös veszek fel magamra.

- Most már leveheted a kendõt. - ahogy végig néz rajtam, csak még jobban elönt a vágy, akarom már mindennél jobban. Mosolyogva csókolom meg, arcára simítom kezemet majd beletúrok selymes hajába, majd füléhez hajolva rágcsálom meg finoman, majd végig a nyakának kecses vonalán elérve a másik igen csak érzékeny pontot részesítem azt is kényeztetésben, de ugye a mellkasát sem hagyhatom ki így azt is végigcsókolgatom néhol bele-bele harapva az érzékeny bõrbe.
Öléhez érve kényeztetem, úgy ahogy láttam, alul a gáttól kezdve minden egy apró millimétert, nyelvemmel kényeztettem és mikor már elégnek gondoltam, ajkaira hajoltam és magamba fogadtam, a csókot nem hagytam abba egy percig sem, fájt. Eszeveszetten fájt, de ahogy õ is megnyugodott, már nem szorította olyan erõsen a csípõmet, majd simogatni kezdett. Lassan kezdtem el mozgatni csípõmet, mire még mélyebbre furakszik bennem, eltalálva azt a pontot amitõl csillagokat látok. Csókunkat egy percre sem szakítom meg. Minden egyes mozdulata, simogatása után egyre forróbbnak éreztem testünket, a levegõ csak úgy izzót körülöttünk.

- Én...már... nem bírom sokáig. - mellkasára omlottam, de mozgásomat nem hagytam abba, hanem gyorsítottam. Nem kell sok, hogy a csúcsra jussak, mikor kezébe vett két rántással elélveztem. Majd õ is követett a mennyországba. Miután már normalizálódott légzésünk, letisztogattam magamat és õt is. Még vagy kétszer vezette be a macit a málnásba.

Reggel a madarak csiripelése helyett a csengõre keltem, köntösömet felvéve indultam el a bejárati ajtóhoz. Az a valaki nagyon is rá tenyerelt a csengõre, mert még minidig nyomja.

- Megyek már, megyek. - szóltam ki a nappaliból, mikor kinyitottam az ajtót azt hittem rémeket látok.

- Apa te mit keresel itt? - teljesen le sápadtam, ekkor megérzem ahogy Avatosh hátúról át ölel.

- Ki? Te! - nevetek rá, szóval ezen járt az agyacskája

- Nem félsz, hogy megehetnélek szõröstül, bõröstül?- mondja nekem, majd mosolyogni próbál ami inkább vicsor.

- Inkább tollastul, mint hogy szõröstül, de hidd, el hiányoznék ha most felfalnád.- kacsintok rá.

-Persze persze… sokan mondták már..

-Te ettél embert amúgy?- nézek rá.

- Nos önvédelem gyanánt igen elfogyasztottam párat. - kitágulnak a szemeim, vajon csak önvédelem volt?

- Most mi van? Valamibõl erõt kellett gyûjteni… és ráadásul még csak többen jöttek. - szóval megvédte magát közben erõt is gyûjtött, de akkor sem kellet volna, Milyen íze lehet egy embernek, én csak egyszer kóstoltam, vagyis inkább a lelkét ettem meg.

- És milyen volt?- kérdezem kíváncsian.

- Nos mindenkinek más az íze… valaki édesebb vagy keserûbb mások rágósabbak vagy húsosabbak. Ez fajtól függ… - fajtól függ? Akkor én inyenc falat lennék.

- És most meg akarsz enni engem? - rémülten kérdem, nem akaródzik vacsora lenni.

-Még nem ettem hozzád hasonlót… de majd megkóstollak.. de nem úgy hogy lenyellek keresztbe. Úgy nem vicces. - enged el, vajon, hogy akar megkóstolni?.- Nem akarsz egy sárkányon lovagolni? - naná, még sárkányon úgy sem repültem.

- Oh még szép hogy igen!

-Akkor helyezd magad kényelembe hátamon! - én azt hittem más kép szeretné, franc egyre nehezebb elviselnem a közelségét, és a két értelmû mondatait.

- Ja… én azt hittem máshogy szeretnél lovagolni..-mondom kicsit csalódottan.

Õ ekkor csak krákogót egyet és egy picit sötétebb árnyalata lett.

- Ej milyen dolgokon jár az eszed.. nem én csak egy egyszerû repülésre gondoltam. - ami persze nem igaz, de neki nem kell tudnia.

- Nekem is vannak szárnyaim..-mutatok a sajátomra.

- Gondoltam úgy egyszerûbb, de ha nem akkor nem. De nekem ne rinyálj hogy várjalak meg! - azért én sem vagyok lassú na!

Hatalmas szárnyait széttárja, majd elkezd vele felszálló mozdulatokat végezni. Közben hatalmas port kavar alattunk, majd felszállunk,

-Szóval mehetünk?-kérdezi tõlem.

Bólintok, majd elindulunk, most is szemet gyönyörködtetõ a táj. Ahogy a felhõk között repülünk vékony csíkot húzzunk magunk után. Néha egy-egy felhõt meg is csócsál amin jót nevetek. Egész nap a földek fölött szeltük az eget. Mesélt nekem a régi idõkrõl amikor még sárkányok éltek itt, kíváncsian hallgatom. Õ is kérdez bõven, hogy mik azok a nagy épületek, mi az a szürke út, vagy a rajtuk lévõ masina, ami ugyebár az az autó és így tovább.

Nap nyugtára érünk vissza a farmra. Szomorúan néz fel arra a hegyre ahol megtaláltam.

-Valami baj van? - megyek oda hozzá, simogatom meg az orrát..

- Szívem mélyén mindig is vissza fogom vágyni azt a királyságot, ami már régóta elenyészett s elsodorta a por… - hát ez a baj, neki is el kell engednie a múltat.

- Tudom mit érzel.. de túl kell lépni rajta.

- Tudom… de nehezen megy. Hisz számomra olyan volt mintha pár nappal ezelõtt történt volna. Holott az már évezredek teltek el az óta.

Változik vissza emberi alakjába, majd bemegy a házba. Sietve követem.

- De azért megleszel ugye? -Kezemet a vállaira teszem.

- Ha nem lennék meg akkor már rég a föld alatt lennék. - nem, nem mondhat ilyet.

- Megölted volna magad? - kérdezem, de remélem nemet mond.

- Igen, és meg tenném még talán most is. De nem vagyok biztos benne jó ötlet e. - nem jó ötlet az fix.

- Még szép hogy nem!- ölelem magamhoz.- Akkor még egy fontos embert veszítenék el életembõl, s azt nem bírnám ki. - õt nem akarom elveszteni, már egy szerelmemet elvesztettem. Igen szeretem, hiába csak pár napja ismerem.

Erõsen szorít magához, miközben arcát nyakamba fúrja, könnyei vállamra potyognak, szegény rég éreztették vele, hogy igen is fontos. Nekem egyre fontosabb, hisz szeretem. Pár percig állunk így, de könnyei nem apadnak. Lassan csókolom le könnyeit, ami kezdenek apadni. Szája szegletére is adok egy kis puszit. Szorításából is enged.

- Ne haragudj nem akartam eláztatni a felsõdet. - szemeit törölgeti, ki lehet mosni.

- Nincs semmi baj, majd kimosom, de most gyere együnk, biztos te is nagyon éhes vagy. - hívom magam után a konyhába, hûtõben csak bacon, vaj és narancs lé van. Akkor sütök le bacont és csinálok mellé pirítóst.

- Bacon és pirítós jó lesz? - kérdem tõle, bólint.

- Addig létszíves teríts meg. Hallom ahogyan megterít, olyan mint ha évek óta házasok lennénk. Én vagyok a feleség és õ a férj. Meleg lehelete miatt be kell hunyjam szemeimet, szívverésem az egekbe szökik. Ha így folytatja nem állok jót magamért.

- Jó illata van, mikor eszünk? - mint egy türelmetlen gyerek.

- Mindjárt te bélpoklos!

Nem kell sokat várni, kiszedem kettõknek a bacont és a pirítóst, amint ezzel is végzünk, be megyek a szobámba elõkeresem a twistert. Kezemben a játékkal térek vissza hozzá.

- Gyere játszunk egyet, a nappaliban van elég hely.

- Milyen játék ez?

- Twister a neve, úgy kell játszani, hogy valamelyikünk pörget és amelyik jelen meg áll oda kell tenned a kezed vagy a lábadat.

-Akkor kezdem én, jó? - pörgetem meg a táblát, bal kéz a pirosra, rá teszem kezem majd Avatosh jön. Neki is ugyan az jött ki csak kék körre kell tennie a kezét.

Órákig játszunk így, teljesen össze vagyunk gabalyodva, sajnálatomra legyen mondva karom feladja a szolgálatot és rá esek. Feje mellett támaszkodom meg, ezzel nem is lenne baj, de ajkai nagyon közel vannak. Nem mozdulok meg és õ sem, mire vár? Az a kicsi rést is megszüntetem, szenvedélyesen csókolom, finoman harapok ajkába, jó lesõen sóhajt, ki használva eme tettét be dugom nyelvemet szájába. Táncra hívva sajátját, mikor viszonozza csókom, el pattan bennem valami. Érzem a hátamon a kirajzolódó pecsét izzását, de most ez sem fog vissza fogni. Akarom mindenét, érezni bõrét bõrömön, ahogy belém hatol. Ágyékomat a sajátjához nyomom, azt kell tapasztaljam õ sincs jobb helyzetben mint én. Ujjacskáim felvendezõ útnak indulnak pólója alatt, megsimogatom izmos hasfalát, oldalát sem hagyom ki, a kegyelem döfést viszont piercinges mellbimbója ellen követem el. Be le nyög a csókba, olaj a tûzre nyögései. Oxigén hiánya miatt válunk el, rá nézve látom, félig lehunyt szemekkel néz rám, csóktól duzzadnak ajkai, mellkasa örült iramban mozog fel s le, Lehajolok hozzá fülébe súgom vágyamat.

- Kívánlak. - fülcimpáját bekapom és egy kicsit megszívom, kecses nyakán végig nyalok, nyaka és válla találkozásánál viszont harapok. Elõször finoman, majd erõsebben. Megnyúlt szemfogaimmal harapok, amit nem fogad kedvesen, következõ pillanatban anyámtól kapott nyaklánc felizzik és falhoz vágódok. Avatora nézek, aki a nyakát fogva néz rám, szemében félelem és csodálkozást látok. Éppen szolnék hozzá mikor megjelennek apám hú csatlós démonai.

- Manah hercegünk, urunk már várta ezt a pillanatot, most már tudja merre is van. Urunk szeretné ha vissza jönne hozzá. - azt már nem, valamit még mondanának de nem hagyom nekik, démoni erõmet használva kettõt porrá égetek, a harmadiknak a nyakát kapom el.

- Mond el apámnak sosem fogok vissza menni hozzá, azok után amit velem és Eirinnel tett és most takarodj. - üvöltök rá, haragom nem csillapodik pedig kéne, Avatosh még mindig ugyan ott áll mint az elõbb.

- Avatosh én nagyon sajnálom amit az elöbb tettem. - elfordítom a fejem, nem tudok szemébe nézni. Ekkor meglátom magam a tükörbe, rövid fekete hajam most derekamig ér, ujjaim végén karmok vannak, vörösen izzó tekintettem néz vissza rám. Nem, nem lehet nem akarok így kinézni, most jobban hasonlítok rá mint bármikor. Hajamat kezdem el tépni, nem akarok rá hasonlítani.

- Manah elég, fejed be kérlek! - közelebb jön hozzám, arcomra simít, tenyerébe törleszkedek, amit nem szabadna.

- Nekem most el kell mennem, meg kell nyugodjak vagy különbem téged bántanálak. - szárnyimat kitárom és a plafonom keresztül távozom, ahhoz a barlanghoz repülök amiben Avatosh is volt. Könnyedén szállok le a barlangban, dühömet kiengedem, a barlang bele remeg, erõtlenül csuklom össze, mind végig Avatosra gondolok, ha akkor engedem elszabadulni erõmet, lehet nem élte volna túl. Egyre laposabbakat pislogok, most nincs erõm tiltakozni, engedek a kísértésnek.

- Sajnálom Avatosh. - a sötétség bekebelez, lassan elalszom.

014. 07. 21. 15:03:1

- Menjél utána, vagy nem akarod, hogy tisztázzad az érzéseidet? - de nem is tudom mit is érzek iránta, szeretném ha valaki szeretne ez igaz, de félek is egy új kapcsolatot kezdeni. Kimegyek a házból és ott találom a kedvenc fám tövében.

- Miért jöttél ki ide? - kérdezem

-Mert rám az nem tartozik, amit ti beszélgettek . -hajtja le a fejét, dehogy nem rád is tartozik.

- De igen. Kérlek gyere be. - hívom magam után, nagy levegõt vesz, de végül követ. Szobámba megyek ahol még Eirin vár minket.

- Õ lenne az, Avatosh. - mutatom be Eirinnek.

- Szóval te vagy az? Örvendek, hogy találkoztunk a nevem Eirin. - mutatkozik be szerelmem. Avatosh homlokán össze szaladnak a rácok, igen õ az.

- Te hisz meghaltál… hogy lehetsz itt? - ad hangot értetetlenségének.

- Manah megkérte az Urat, hogy hadd jöhessek le és õ megengedte.

- Nem hiszem, hogy ily kegyes lenne… az én imáim mégis süket füleket talált.

- Ezt miért mondod?-kérdezte szomorúan Eirin.

- Miért? Elmondom. Azért, mert amikor mi imádkoztunk, hogy mentsenek meg minket az emberek pusztító vágyától, nem érdekelte õket. Egytõl egyik kiirtottak minket és trófeaként kirakják fejünket, mert, hogy „nézd apu meg tud ölni egy sárkány”. Amúgy semmi bajom az egésszel..- kel ki magamból és elfordította a fejem.

Pár percig csönd honolt a szobába, majd Avatosh törte meg újból.

-Bocsánat nem akartam… csak annyira hiányzik minden, és te pedig bármikor beszélhetsz vele, jó igaz nem sokáig, de te láthatód õt. Én nem, csak az álmaimban… de tudod mi volt a legszörnyûbb? Az hogy nemcsak öregeket öltek meg, hanem gyermekeket a kikeletlen kis tojásokat, és ráadásul én is csak azzal úsztam meg a kivégzésem, hogy anyám belezárt abba a kristályba.. a szerelmem a családom elveszett egy apró hiba miatt, amit apám vétett. - nem lehetett könnyû végig, sõt hogy anya és jegyese kellet ahhoz, hogy túl élje ez szörnyû.

- Miért õ mit csinált?-kérdeztem.

- Õ volt a pusztító. így nevezték az emberek. Igazi neve Urdelon volt. Fekete volt akár az éj, szemeiben a tûz lángolt. Nagyszerû apa volt, de egy nap… megõrült. Megelégelte az emberek terjeszkedését, és hadat üzent nekik. És õk ezért mindegyikünket elpusztították. Láttam, ahogy vérben úszott minden.. láttam s halottam, de nem tehettem semmit. Maelne anyám mágiát bocsátott rám, amit láthattál a barlangba. De õ nem tudott volna elaltatni. Ekkor hajdani jegyesem s kedvesem Leisztra álmot bocsátott rám. Õ volt az utolsó, ami benne maradt, az hogy az emberek feljönnek a trónterembe. Leisztra megadta magát, de ez egy kicsit sem izgatta az embereket. Megölték.. Mert sárkány volt. Megölték egy idealizmus miatt. Megölték együnk miatt. Ahogyan mindenki mást is. Tudom nem szabadott volna titkolnom valódi kilétem, de nem tudtam mi tévõ legyek. Féltem, és még most is félek…

- Ne félj itt vagyok melletted mindig.- fogtam meg vállait.

- Köszönöm de nem várhatom el tõled, hogy megvédj. Sárkány létemre már így is halált hozok a létedre. Nem hogy még meg is védj.

- Manah se egy egyszerû ember Avatosh.- mondja Eirin.- Õ is különleges akárcsak te. Két fehér holló egymásra talált, de nekem most mennem kell. Köszönöm, hogy megosztottad velem a történeted, s Manah szerelmem tõled annyit kérek légy boldog! Talán hamarabb megtalálod a boldogságod, hiszen itt van az orrod elõtt.- mosolyog rám.- Ég veletek! S ezzel huss el is tünik.

- Az orrod elõtt?- jól összezavarta Eirin.- Most rám célzott? - mutat magára.

- Nem tudom. Talán. Miért zavar? - teszem az értetlent, de azért kíváncsi vagyok mit szólna hozzá, ha õ lenne.

- Nem… csak váratlanul ért. Amúgy nagyon kedves…

- Tudom. - mosolygok, eltûnõdök Eirin szavain, nem élhetek mindig a múltba.

- Jól vagy? - jelentem ki.

- Igen. Most már sokkal jobban. Igaza van, el kell engednem, még ha nehezemre is esik és egy új életet kezdeni.

- Értem, és mindenképp én is benne leszek? - kíváncsiság szikrázik fel szemeiben, ha szeretnél.

- Ezt miért kérded?

- Azért mert … nem tudom jó ötlet e ? Mármint teljesen más vagyok, mint te. Én egy sárkány és te meg… nos…

-Féli angyal s egy démon.

- Ohh, egy nephalem? - az meg mi a szösz?

-Tessék? - kérdem

-A Nephalem olyan gyermek, aki egy angyaltól és egy démontól született. - szóval olyan mint én.

-Honnan tudsz te ilyeneket? - érdekel, hogy honnan tud ilyesmiket.

-Én vagyok a tudás sárkánya, Avatosh. Számomra nincsenek titkok a földön. Maximum azok, amiket a pár évezred alvása alatt kihagytam… de az nem lehet olyan sok, vagyis remélem, hogy nem sok. - pedig ha tudnád mennyi mindenrõl maradtál le, na de majd bepótoljuk.

- Manah, nem is mondtad, hogy Eirin ilyen szép nõ, nem csodálom hogy megakadt rajta a szemed. Viszont egy valamit nem értek, miért ilyen lapos? - mutogatja a nem létezõ nagy melleket, elnevetem magam a kis akcióján. Ha ma nem vágott értetlen arcot most fog.

- Azért olyan lapos, ahogy te mondtad mert nem lány, Eirin férfi volt. Nem mertem elmondani, de én a saját nememhez vonzódom, ezért mondtam azt a csók után. - hajtom le a fejem, nem elég olyan vörös vagyok mint a fõtt rák, de az igazat is megtudta.

- Férfi? Azt hittem hogy mindent tudok, erre tessék egy alap vetõ dolgot sem tudok. Lehetne egy személyes kérdésem? - ugye nem azt akarja, mert ha igen most õ fog jót nevetni.

- Szûz vagy? Mármint voltatok együtt úgy? - na mit mondtam.

- Szûzvagyok. - motyogom az orrom alatt.

- Nem hallottam jól! Létszíves beszélj érthetõbben. - kér meg, én meg egyre csak vörösebb leszek. Na most égetem be magam. Ha jobba akarod hallani, akkor most fogod. Megfogom egyik fülét, majd lehúzom fejemhez és fülébe suttogok.

- Nem voltunk együtt sosem, így szûz vagyok, de ha érdekel tudok egyet mást, nyalom meg fülét. Jó lesõen kirázza a hideg. Rá nézve látom, már megint vörös.

- Ezt azért kaptad, ne hogy már csak én, játsszak itt võrösõsdit. Egyébkét nagyon jól áll a vörös szín. - nevetve hátrálok el tõle, majd futásnak eredek.

- Gyere ide te, még hogy jól áll? Na várjál csak kapjalak el! - kiabálja utánam, lassítok egy kicsit, higgye csak azt, hogy elkaphat. Amint kar távolságba ér megint elstartolok. A farm vége felé futok, nem nézek hátra így nem tudom merre van. Nem nézek az orrom elé, így elesek valami törsz féleségbe. Jobban megnézve látom, hogy nem egy fa törsz, hanem egy pikkelyes farok ami egy sárkányba fejezõdik be. Hatalmas nagyon, hogy a fenébe lett ilyen nagy.

- Nem csinálok több omlettet, még a végén elhízol. Mondjuk most sem vagy valami kicsi. -simogatom meg pikkelyes lábát. Pikkelyei ében színûek, hatalmas szárnyai is hasonló színben pompázik.

- Hé nem is vagyok olyan nagy, a sárkányoknál én még kicsinek számítok, egyébként megvagy és most megkapod a azt amit ígértem. - most félnem kéne? Méretes száját kinyitja majd zöld színû tüzet lehel rám, nem félek, hogy megsebez. A tûz csiklandozza testem minden egyes porcikámat. Szárnyimat kiengedve repülök fel hozzá. Mikor egy magasságba vagyunk, kezembe veszem pofikáját , majd egy puszit nyomok rá.

- Köszönöm, hogy itt vagy velem és azt is , hogy szívbõl nevethettem. -