|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Silvery | 2010. 11. 08. 22:22:20 | #9191 |
Karakter: Ito Keiji
Megjegyzés: (Timcsimnek)
Hosszú léptekkel sétálok végig a hatalmas, napfényben úszó szobán, s kinézek a széles üvegablakon, a város korahajnali nyüzsgésére. A nappali falát tükrök fedik, visszaverve a halovány napsugarakat, fényességgel árasztva el az óriási légterű helyiséget. Csupán néhány, stílusosan berendezett, fekete bőrrel borított bútor enyhíti a túlzottan nagy szoba ürességérzetét, s elmosolyodva nézek végig a kopottas, hétköznapi öltözékemen, ami tökéletesen elüt a helyiség stílusától.
- Mész? – Egy halk, fáradt hang töri meg a nyugodt csendet, s tekintetemet egyből az ajtóban álló fiú felé kapom. Elvigyorodom, ahogy alsónadrágban áll a küszöbön, s csak bólintással válaszolok. – Igen. Ma lesz az utolsó vizsgám és utána egy hét szünet.
- Nem értelek… miért jársz egyetemre? Teljesen felesleges. Már van munkád. – Elkomorulva fordítok hátat neki, s szemeimet ismét a zsúfolt utak felé fordítom. Igen… van munkám. De attól még járhatok egyetemre… nem? Legalább elütöm valamivel az időt, és nem kell itthon unatkoznom. Legalább megismerek korombeli embereket, és rajtuk keresztül jobban beépülhetek az itteni társaságokba… azért ez nem hátrány. Ráadásul a kisujjamból kirázom az egészet. Ilyenkor örülök, hogy rendes oktatásban volt részem gyerekként. Most nem kell szenvednem, mint a többi hülyének. Mindegy. Ezt most nem kezdem el magyarázni egy lusta semmittevőnek. Egyrészt teljesen felesleges, másrészt elkések a vizsgáról.
- Ezt már megbeszéltük. – Rideg hanggal előzőm meg a további szócséplést, s a bejárati ajtó felé indulok gyors, rugalmas léptekkel, táskámat a vállamra csapva simítom ujjaimat a kilincsre. – Viszont most megyek. Ne várj ma este, a másik lakásban alszom. – Mióta egyetemre járok, vásároltam egy apró lakást a közelben… feltűnő lenne, hogy egy egyszerű egyetemista egy luxuslakosztályban lakik… el akarom kerülni a felesleges feltűnést.
- Várj! – Hangja most komoly, ezért kelletlenül torpanok meg, s vállam felett pillantok vissza rá… ha ilyen arccal néz rám, az azt jelenti, hogy munkáról van szó. – Tegnap kaptunk üzenetet a legutóbbi klienstől.
- Megszereztük a dokumentumokat a konkurens vállalattól, amire szükségük volt. – Hosszú, nyomasztó csend következik, majd folytatja.
- Igen… csakhogy az információk kódolva vannak a dokumentumban. – Visszafordulok felé, a falnak dőlve fonom össze karjaimat mellkasom előtt.
- Gondolom nem feltörhető a kódolás, ha nekünk nyavalyognak.
- Pontosan… viszont betörtem a vállalat rendszerébe, és kiderítettem, hogy a kód kulcsát egy titkos dokumentumban rejtegetik... az az apró kis probléma van, hogy azt a dokumentumot csak az igazgató gépéről tudnám feltörni… – Hangosan felsóhajtva borzolok hajamba, majd dühös csalódottsággal szólalok meg.
- Remek. És én még örültem, hogy most lesz egy kis szabadidőm. Mindegy, majd megbeszéljük, most viszont tényleg lépek… és este nem jövök. – Újabb munka… mindegy, legalább nem fogok unatkozni a közeljövőben…
- Kazuo! – Szemem dühösen villan, ahogy hátrapillantok… ha miatta késem el, akkor nagyon ideges leszek.
- Már megmondtam, hogy ne szólíts így! Itthon se. Ez a név már a múlté. – Nem várom meg a válaszát, már csak a folyosón lépkedve hallom, ahogy csapódik mögöttem az ajtó.
Csak estefelé jövök el az egyetemről, a vizsga után még órákig bent maradunk hülyéskedni és megbeszélni a vizsga feladatait, a kérdéseket. Természetesen könnyedén ment minden feladat. Ezért szeretem a jogi egyetemet. Nem kell mást csinálni, csak tanulni. És nekem elég egyszer átolvasnom az anyagot és tudom… azt hiszem, a jognak jó hasznát fogom venni a jövőben, és még érdekes téma is. Úgy a legizgalmasabb megsérteni a törvényt, ha pontosan tudom, hogy mi illegális és mi legális. Hehe.
Épp hogy csak átöltözni ugrom fel a kicsi lakásba, a táskámat ledobom az egyik sarokba, s elmosolyodva nézek végig az apró, egy hálószobás kuckón. Még jó, hogy béreltem bejárónőt, különben elég nagy piszok lenne itt. Többnyire csak akkor jövök ide, ha meg akarom hívni a barátaimat, vagy ha pasit hozok fel… igen, kevesebb, mint egy éve jöttem rá, hogy a férfiakhoz vonzódom… bár, azóta volt annyi egyéjszakás kalandom, hogy behozzam az 1-2 éves lemaradást. Hehh… viszont most… több mint egy hónapja nem voltam senkivel. Idióta vizsgaidőszak és még idiótább munka… munka és megszállott testvér. Nem tudom, miért veszi ilyen komolyan… ha most abbahagynánk, akkor is elég pénzünk lenne, hogy luxuskörülmények között éljünk életünk végéig. Mindegy. Az ő dolga… csak kár, hogy engem is belerángat.
Izgatottan lépek be a megszokott bárba, s egy pillanatra megszédülök a fülledt erotika tömény szagától. Végignézek a táncoló tömegen… hát igen… péntek este van. Nem baj, legalább nagyobb a választék. Szemeim gyorsan pásztázzák a magányos farkasokat, de nem találok kedvemre valót közöttük… vagy túl fiatal, vagy túl alacsony, vagy túl éretlen, vagy túl idiótán táncol, stb… igen… válogatós vagyok. Ráadásul legtöbbször nem is találok olyat, aki annyira elnyerné a tetszésemet, hogy beengedjem az ágyamba… többnyire csak elszórakozgatok velük, aztán faképnél hagyom őket, hadd sóvárogjanak. Kedves, igaz? Nem érdekelnek mások. Nem adom oda akárkinek a testem.
Az emberek közé vetve magam furakszom a táncparkett közepéig, s jobb híján egyedül kezdek táncolni. A dübörgő zene felpezsdíti a véremet, s egész testemet átjárja a megszokott izgatottság, ahogy ösztönösen mozogni kezdek a vad ritmusra.
Meleg ujjak siklanak hátulról a derekamra, majd egy kemény mellkast érzek a hátamhoz simulni, s vállam fölött pillantok hátra incselkedve. Egy szőke, fiatal pasi vigyorog vissza rám, nem lehet idősebb 18-19 évnél. Aranyos… kár, hogy nem az esetem. Mindegy, azért elszórakozom vele egy darabig.
- Meghívhatlak egy italra? – Dünnyögi vigyorogva a fülembe, s az én ajkaimra is széles mosoly kúszik. Szembefordulok vele, s ajkaira lehelem a nyers választ.
- Nem, kösz. - Rossz kérdés, drágám… Ha le akar itatni, az azt jelenti, hogy nem bízik eléggé a képességeiben ahhoz, hogy meghódítson. Hehh, nem mintha amúgy lett volna esélye. Ma érettebb prédára vágyom. Amilyen válogatós vagyok, nem lepődnék meg, ha ma is egyedül végezném.
A zene őrjítő ritmusába feledkezve táncolok tovább, újra egyedül, s egy pillanatra lelassítok, ahogy ismét egy méregető tekintetet érzek magamon. Látom, ahogy egy rikítóan kék, gyönyörű szempár szegeződik rám a távolból, s felé fordulva kezdek hívogatóan táncolni. Nem tudom, hogy az esetem e, a villódzó fények miatt még nem láttam se az arcát, se a testét… de akkor is elérem, hogy idejöjjön. Olyan nincs, hogy valaki engem koptat le. Csak fordítva lehetséges.
Ajkaimra elégedett mosoly kúszik, mikor hátulról simul testemhez… feladat teljesítve, ráharapott a horogra. Most már csak abban kell reménykedni, hogy nem olyan halacska lesz, akit vissza kell dobni a vízbe. Hehe.
Egy határozott mozdulattal húz magához, s szépen lassan teljesen átveszi az irányítást a tánc felett. Hmmm… erős és ellentmondást nem tűrő. Széles vállak, izmos mellkas, átlagon felüli magasság és laza mozdulatok. Eddig tetszik. Nagyon tetszik.
A hosszú ujjak vadul simítják testemet, ajkaimat néma sóhajok hagyják el, mikor erősebben markol belém. Kiéhezett testem gyorsan felforrósodik, s a levegő szinte szikrázik körülöttünk a fülledt erotikától. Egyre szenvedélyesebb ritmusban táncolunk, testünk szinte összeolvad, s élveteg vigyorral hajolok a vállára, hogy szemügyre vegyem a férfi arcát, aki ilyen könnyedén megszelídített. Markáns, szépen ívelt arc, amit félhosszú, éjfekete haj keretez, vad, szenvedélyes vágytól örvénylő tekintet és vonzó, sármos vigyor. Tökéletes. Szívem megdobban a boldog izgatottságtól, vigyorom kiszélesedik, s engedelmesen bújok hozzá, ahogy tovább izgat ujjaival. Szinte teljesen felemészt a vágy, s mikor ágyékát kaján vigyorral dörgöli fenekemhez, betelik a pohár. Elég gáz lenne, ha már itt teljesen felizgatna.
Gyors mozdulattal fordulok felé, kezeimet nyaka köré fonom, tekintetével mintha felfalni készülne. Hehe… ahhoz még várnod kell, drágaságom. Minimum 5 percet.
Ajkunk szinte egymást simítja, bőrömön érzem lecsapódni a felhevült leheletet, ahogy halkan dörmögi a szavakat.
- Nálad vagy nálam, cica? – És íme. Ez a helyes kérdés. Ha belegondolok, hogy hezitáltam, hogy ma eljöjjek e… bűn lett volna kihagyni egy ilyen pasit.
- Itt van a közelben a lakásom… - Suttogom bizsergő ajkakkal, mire az ő vigyora is kiszélesedik. Örülhetsz is, aranyom.
- Vezess. – Ajkai egy pillanatra az enyémeket súrolják, majd távolabb lép, s én sóvárogva mérem végig testét, kihasználva, hogy végre kellően távol vagyunk egymástól. Hm, azt hiszem, itt az ideje indulni, mielőtt valaki lecsapja a kezemről. Nem mintha ezt lehetségesnek tartanám.
Ujjaimmal megragadom kezét, s gyors léptekkel indulok el a tömegben, magam után húzva őt. Csípőmet csábítóan riszálom minden lépésnél, s mikor végre kiérünk a fülledt bárból, fellélegezve szippantok mélyet a friss, éjszakai levegőből.
A lépcsőházig meg sem állok, ott is csak egy röpke pillanatra lassítok le, hogy előkotorjam a kulcsot a zsebemből… Azt hiszem jó éjszakám lesz.
Egész testem felforrósodik már csak a gondolattól is, s türelmetlen vágyakozással sietek fel a lépcsőkön. Egy halk sikkantás hagyja el ajkaimat, mikor kezemnél fogva húz vissza magához egy pillanatra, határozott mozdulattal simítja ajkait az enyémekre, nyelve vadul, ellentmondást nem tűrően furakszik ajkaim közé. Ujjai ismét testemen barangolnak, s érzem, ahogy térdeim megremegnek, pár másodpercre elgyengülök a hirtelen rám törő forróságtól… milyen rég volt már… milyen rég volt már, hogy utoljára éreztem egy másik ember testének a melegét.
Bizonytalan léptekkel vezetem be az apró, egyszobás lakásba, s ő egy pillanatra sem tétovázik. Az ajtó csapódásának hangjával egyszerre puffan testem a falon, s a következő másodpercben már vad csókkal izgatja fel minden porcikámat. Szívem hangosan dübörög a vágytól, s némán nyögök a csókba, ahogy combomat végigsimítva húzza fel lábamat, s ágyékát erősen nyomja az enyémhez… ah… azt hiszem, kifogtam egy igazi vadállatot… majd kiderül, hogy jó vagy rossz értelemben véve… mert az tuti, hogy ha fájni fog, akkor kihajítom.
Ágyékom már most forrón lüktet, ahogy hozzám simul teste, ujjaim vadul túrnak a selymes, fekete tincsek közé, s érzem, ahogy arcom teljesen kipirul. Elszoktam ettől az égető forróságtól… ilyen szenvedélyes és mély csókot… nem rémlik, hogy kaptam volna valaha. Ki kell élveznem ezt az éjszakát. Remélem nem csak a csókolózásban ilyen profi.
Egy meglepett nyögés szökik ki ajkaim közül, ahogy fogai gyengéden harapnak nyakamba, testem összerezzen, ahogy szívem váratlan zihálásba kezd.
- Nem is tudtam, hogy ilyen nyuszika vagy – Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy kaján vigyorral leheli fülembe a szavakat, majd az én számra is széles mosoly kúszik… tetszik, igaz? A magadfajta farkasok imádják felfalni az ártatlan báránykákat. Hát, csalódnod kell, mert én nem vagyok bárány.
Lábaimat dereka köré fonva hagyom, hogy az ágyhoz vigyen, egy laza mozdulattal dob le, majd egyből rám vetődve szabadít meg az egyik felesleges ruhadarabomtól. Ledöbbenten pislogok fel, mikor kezeimet megkötözve néz végig testemen, s hirtelen bizonytalan, tehetetlen érzés kerít hatalmába. Megszoktam, hogy általában én vagyok a meghatározó személy, és hogy inkább az én akaratom érvényesül… valahogy olyan… kiszolgáltatottnak érzem magam. Az egész lényéből árad az ellentmondást nem tűrő határozottság. Ez a pasi percről percre egyre jobban tetszik. Hehe…
Egy röpke másodpercre elvigyorodom, ő ajkait végignyalva hajol egyre közelebb hozzám, s szívem kihagy egy ütemet… basszus… Miért van olyan érzésem, hogy tényleg azt tervezi, hogy felfal?
Agyam mintha elborulna, ahogy nyelvével végigível hasamon, s hangos sóhaj hagyja el számat, mikor mellbimbómhoz ér. Ajkai először gyengéden simulnak rá, majd nyelvével lágyan kezd körözni, s testem egyre jobban remeg a váratlanul rám törő kéjtől… egyre nehezebb a levegővétel, s ujjaimmal erősen, görcsösen markolok a takaróba, hogy csillapítsam a remegést. Keze farkamra siklik, s magamba fojtok egy hangos nyögést, ahogy lágyan masszírozva éleszti fel még jobban a már amúgy is forrón lüktető vágyamat.
Fülemben visszhangzik a sliccem lehúzásának hangja, s hangosan nyögök fel, ahogy ujjai merevedésemre fonódnak… ah…. De rég éreztem, hogy valaki más érint meg. Megőrülök.
- Látom élvezed. – Öntudatlanul bólogatok, zihálásom egyre gyorsabb és gyorsabb, minden csepp oxigénért egyre hosszabb csatát vívok, ahogy ő vigyorogva suttog ajkamra. Hihetetlen… nem gondoltam volna, hogy ennyire rosszul fogom bírni…
- Ihgen… - Sikerül magamba fojtanom egy újabb nyögést, ahogy egy utolsó simítás kíséretében húzza ki ujjait farmerem alól, majd gyors mozdulatokkal cibálja le rólam a nadrágot és a boxert együtt. Hangosan kapkodok levegőért, gondolataim kavarognak, s szinte forog körülöttem a világ. Elképesztő érzés. Elképesztő… és én még attól tartottam, hogy lehet, hogy túlságosan vad lesz, és előjáték nélkül letámad… erre… nem vagyok hozzászokva az ilyen hosszú előjátékhoz… bár… meg tudnám szokni.
Egy hosszút pislogva fújom ki magamat, s mikor kinyitom szemeimet, egy szál alsógatyában térdel felettem. Nagyot nyelve legeltetem szemeimet a csodás testen… jól kidolgozott, mindenhol feszes, izmos, s az alsónadrág félreérthetetlenül dudorodik… ahhh… mindjárt elélvezek a látványtól.
Kihívóan simítja végig testét, s legszívesebben felülnék, és ujjaimmal követném keze útvonalát, de megmoccanni sem tudok a sokktól.
- Készíts fel, nyuszikám… - Élveteg vigyorral dörmögi a szavakat, s szemeim tágra nyílnak, eltart pár rövid pillanatig, míg agyam feldolgozza a hallottakat… k-készítsem fel? …tudom mit jelent… de azt, amire gondolok, hogy gondol még senkinek nem csináltam… bár… mindent el kell kezdeni egyszer… nem igaz?
Lassú, tétovázó mozdulatokkal ülök fel, majd ujjaimmal gyengéden húzom le az alsónadrágot, közben lopva pár röpke érintést az izmos hasról. Elámulva nyelek egy nagyot, ahogy kiszabadítom hatalmas merevedését, s érzem, hogy arcom teljesen elvörösödik, bőröm szinte felgyullad, ahogy közelebb hajolok hozzá. Nyugi… menni fog… csak csináld, ahogy a pornófilmekben szokták… ott már milliószor láttam.
Kicsit habozva érintem először ajkaimat a forró hímtaghoz, majd nyelvemet lassan kidugva vezetem végig hosszán, finoman kóstolgatva az eddig ismeretlen ízt. Komolyan ezt csinálom? Igen… pedig… eddig soha nem akartam… most mégis vágyom rá.
Még párszor végighúzom nyelvemet lassú, kínzó mozdulatokkal, majd ajkaim közé csúsztatom, s hallom, ahogy halkan felmorran. Szívem észveszejtően dübörög, vágyam egyre kínzóbban lüktet, ahogy nyelvemmel kényeztetem merevedését… pár perc múlva ez bennem lesz… ah…
Vadul emeli fel arcomat, majd vállamnál fogva lök vissza az ágyra, összekötözött kezeimet a fejem fölött nyomja a puha matracba, a másik kezével egy gyors mozdulattal simítja végig combomat, lábaim ösztönösen szétnyílnak, hogy közé térdelhessen. Elvigyorodva hajol ajkamhoz, ujjai egy pillanatig újra vágyamra siklanak, s épp felnyögnék, mikor egy csókkal fojtja belém a hangokat. Szemeimet összeszorítva tárom ki ajkaimat nyelve előtt, s a puha testrész forró sikamlóssággal kúszik számba. Elmém teljesen kezd elkábulni, a világ újra forogni kezd körülöttem, s igaz, fekszem, mégis mintha szédelegnék.
Szemeim tágra nyílnak, mikor hirtelen vezeti belém egy ujját, hangosan nyögök a csókba, egész testem megrándul, izmaim megmerevednek, s a csókot megszakítva harapok ajkaimra, de nem én vagyok az egyetlen, akinek elkerekedtek a szemei.
- Szűz vagy? – Kérdezi, szinte hitetlenkedve, lassú, óvatos mozdulattal húzza ki ujját belőlem, s lágy gyengédséggel kezdi el masszírozni a bejáratomat, hogy testem újra ellazuljon. Halkan sóhajtozva rázom meg a fejemet, egy hang sem jön ki a torkomon, nincs erőm magyarázkodni, s lábaimat egyre szélesebbre tárom, hogy kényelmesebben hozzám férhessen. Lassan visszahajol ajkaimhoz, nyelvét most lágyabban simítja közéjük, s egy hosszú, mély csókkal kábít újra öntudatlan állapotba.
- Van síkosítód? – Leheli rekedtes hangon ajkaimra, ujjai egy pillanatra sem állnak meg, s testem már úgy remeg a visszafojtott vágytól, mint egy kocsonya.
- Fe-fehlső… f-fiókhh…. – Hangom elhal, s ő vigyorogva húzza ki a felső fiókot, hogy elővegye a keresett tárgyat. Kábultan nézem, ahogy a kezére nyom egy adagot a tubusból, s hangosan sóhajtok fel, ahogy ismét belém hatol egy ujjával. Szemeimet összeszorítva lazítom el testemet, s ahogy egy újabb ujját vezeti belém, ismét csókokkal kezdi jóleső bódultságba taszítani elmémet. Erősen szívja meg mellbimbómat, miközben már három ujját mozgatja bennem, s összekötözött kezeim vadul hajába túrnak. Ah… istenem… ez a forróság…
Lassan ülök fel az ágyon, ezzel hátrálásra késztetve őt is, s ajkaimat sóvárgó nyögés hagyja el, mikor kihúzza belőlem ujjait. Kezeimet nyaka köré fonom, alig pár centiről nézek a vágytól örvénylő szemekbe, s elmosolyodva bújok hozzá, engedelmes kiscicaként. Hagyom, hogy bejáratomhoz helyezkedjen, s mikor érzem, ahogy makkja már szinte bennem van, lassú mozdulatokkal süllyesztem lejjebb csípőmet, ezzel magamba vezetve a hatalmas hímtagot. Ajkamra harapva nyögök fel, homlokomat vállára döntve kapkodok levegőért, s egész testem reszket, pedig még nincs is tövig bennem. Fenekembe markolva segít a mozgásban, a forróság szinte felemészt, s másodpercről másodpercre egyre könnyebben mozgatom csípőmet. Újabb csókban forrnak össze ajkaink, lassan teljesen átveszem a mozgást, s ő egyik kezével mellbimbómat masszírozza, másik keze hátamat cirógatja.
Egy hirtelen mozdulattal lök hátra az ágyon, kezeim fejem fölött csapódnak, számat hangos sikoly hagyja el, ahogy a váratlan mozdulat során még mélyebbre hatol bennem. Zihálva kapkodom a levegőt, miközben ő felmorranva húzza feljebb térdeimet, s teljesen átveszi az irányítást. Egyre vadabb, kéjsóvár tempót diktál, egyre keményebben löki belém magát, s én remegve adom át magamat az élvezetnek. Farkam egyre kielégítetlenebbül lüktet, s szinte érzem, ahogy izmaim szorosabban ölelik körbe merevedését, a visszatartott orgazmus miatt. Sóhajtozva markolok a lepedőbe, s mikor ujjai vágyamra simulnak, egész testem megfeszül, hangos nyögés kíséretében élvezek el, s ő is hangosan felmorranva üríti belém forró nedvét. Hosszú percekig zihálva küzdök levegőért, testem lassan lenyugszik, majd mikor bódult elmém kezd kicsit magához térni, oldalra sandítva hallgatom az ő lihegését. Bágyadt mosollyal támaszkodom fel, s miután nagy nehezen sikerült térdelő pozícióba tornáznom magam, felé nyújtom a kezeimet.
- Leveszed? – Szememmel a kezeimet összekötöző pólóra mutatok, s ő élveteg vigyorral pillant rám.
- Hosszú még az éjszaka, nyuszókám. – Szemeim kikerekednek, s a leplezetlen ledöbbentségem láttán vigyora csak kiszélesedik. – Mi az, megszeppentél? Élvezted, nem? – Ahogy a kezdeti meglepettség tovaszáll, ajkaimra csalafinta mosoly szökik, majd látványosan megjátszott ártatlanságot öltök arcomra, s úgy válaszolok.
- Persze… élveztem… bááár… mondjuk úgy, hogy a tíz pontból kapnál hatot. – Egy pillanatra mintha elkomorulna, de szinte rögtön visszatér a vigyor, ahogy testemet az ágyra lökve teper le újra, kezeimet a fejem fölé szorítja, míg nyelve nyakamon kalandozik, s mikor egy halk nyögés hagyja el ajkaimat, elégedetten mosolyodik el.
- Hatot? – Tekintetemet az égkék szemekbe fúrom, az én arcomról is levakarhatatlan a mosoly.
- Igen. Hatot. Egyet levonnék, mert meg sem kérdezted a nevem… biztos azt gondoltad, hogy imádni fogom, ha becézgetsz. Egyet levonnék, mert meg sem kérdezted, hogy használj e óvszert és végül a maradék kettőt azért, mert nem ismerlek.
|
| timcsiikee | 2010. 10. 26. 20:36:11 | #8893 |
 Karakter: Arashi Rakurai
Megjegyzés: ~ Silverymnek
Rakurai:
Vége a heti műszaknak, péntek este van, és ahogy általában minden szombaton… Most is szabadságot veszek ki. Kényelmesen pakolok el a fiókomba, felsóhajtok, amikor kész, de még egy ideig elgondolkodva ülök a székemben.
Ez a két ügy már elég régóta nyúzódik és húzódik, de nem akarok lemondani róla. Ó nem… túl érdekes ahhoz, ráadásul… folyamatosan kapok információkat. Tény és való, hogy mindig csak egy csekélységgel találom magam szemben ilyenkor, de ha a sok apró dolgot összeteszem… egyszer csak összerakódik már az a kirakós. Szinte nem is vállalok más ügyet, míg ezt meg nem oldottam, csak apróbb, könnyek dolgokban vagyok hajlandó részt venni… Esetleg besegítek.
Hirtelen kopognak, és ez megzavarja a gondolatmenetemet, egyik alkalmazottam lép be automatikusan, meg sem várva hogy beengedjem. Még szerencse, hogy Naoki ennyire pofátlan, mert ő az egyetlen, akit nem küldenék el a francba ilyenért.
- Üdv főnök, látom végzett mára. Csak gondoltam megkérdezem, hogy ma este van-e kedve beszállni a póker partyba, nálam. – lezserül áll meg egy helyben, majd maga mögé mutat, az ablakon keresztül – A fiúk mind jönnek – teszi hozzá apró mosollyal.
Nem hangzik rosszul, de ezeket a barmokat nem nehéz pókerben leverni, nem kihívás. Majd ha esetleg nem lesz jobb dolgom.
- Bocs, de nem… - ujjaimat állam alá terelem, megtámasztom fejemet, és nagyobb, élveteg mosollyal nézek szemeibe. – Más dolgom van.
~*~
Fülledt meleg csap meg, ahogy belépek a szórakozóhelyre, és az sem segít a fejemnek, hogy az előző bárban vigyorgósra ittam magam. Eljött a vadászidény édeseim, féltsétek a porhanyós seggeteket, mert elkapom és beleharapok. Hmm… habár rendőrként a pedofíliát és hasonlókat el kéne ítélnem, sőt… megakadályoznom, mégis… mindig elfelejtem, hogy ebben az állapotban mindent leszarok… majd ha felkelek, lefejelem párszor a falat, főleg ha megtudom, hogy valójában hány éves az illető. Szerencsére nagyjából még tisztában vagyok ezzel, és igyekszem olyan prédát keríteni, ami 18 év feletti, mégis szexi és harapnivaló. A kétütemű zene dübörög a fülembe, a fülledtség és a zaj még bódítóbbá tesz, nem beszélve az alkoholról a fejemben. Rögtön bele is vetem magam a vonagló-táncoló tömegbe, a kisfiús alakokat eltolom magamtól, de azért a nagyobb darabokat sem húzom közelebb. Szerencsétek van, hogy civilben vagyok, ráadásul amúgy sem tehetnék semmit. Nem vagyok sima rendőr. Amikor megpillantok egy gyönyörűen, hívogatóan táncoló testet, egy percre megállok, és csak csodálom, tekintetemmel bűvölöm csípőjét, hogy még és még riszálja. Nyamm…
Nem tűnik túl fiatalnak, viszont nem is azaz idősebb fajta. Bingó… Te vagy az én emberem kicsike, megeszlek vacsorára.
Amikor látja, hogy őt figyelem egy ideje, elmosolyodik, és úgy néz rám, mintha csak nekem táncolna, hívogatóan pislogva rám.
Oh… nekem aztán nem kell kétszer mondani. Elvigyorodva török utat felé, hátához simulva kezdek el táncolni vele, karjaimmal magamhoz csábítva a kicsikét, és együtt mozgok vele. Jó alakja van, ruganyos teste, szép pofi, kerek fenék. Pont az esetem vagy szivi.
Markolászom ahol érem, egyik intimebb tapintásomnál hátra veti fejét vállamra, elmosolyodva élvezi, és mozog tovább, én pedig követem. Jó, nagyon jó, de vajon meddig bírja?
Combján felfelé simítom kezemet, kikerülöm ágyékát is, majd hasán siklom végig, mellkasán, aztán vissza le, és kezeim megállapodnak derekán, erősen mégis gyengéden fogva irányítom most én a táncot, fenekéhez dörgölöm ágyékom, a következő pillanatban pördül egyet, kis karjai, amik eddig teste körül lengtek, most nyakam köré fonódnak, közelről nézhetek a csillogó szemekbe, elmosolyodva a sóvár arckifejezéstől. Azt hiszem itt az ideje, a szokásos nagy kérdésnek.
- Nálad vagy nálam, cica? – duruzsolom ajkaira, de persze nem csókolom meg. Még nem érdemli meg a cicuskám. Majd ha megfelelő választ kapok, akkor esetleg.
- Itt van a közelben a lakásom… - válaszol mosolyogva, szinte vigyorogva. Ez számomra egyértelmű válasz, nem is bírom vigyor nélkül.
- Vezess – susogom szájára, majd elhajolok. Ajkára harap erotikusan, végigmér még utoljára, majd kezem megfogva kezd el hirtelen maga után húzni, elöl futva.
~*~
Tényleg nincs messze, egyetlen épülettel arrébb kellett csak jönnünk, bár nem tudom hova ez a nagy sietség. A lépcsőházban felfelé menet, egy pillanatra visszarántom magamhoz, mohón csókolom meg, végigtapizva újra, és kiélvezve porcikáit ruhában, addig, míg le nem cincálom őket.
Kissé talán lepukkantnak tűnik a hely, főleg a szoba, amibe bemegyünk, de a berendezésből ítélve egyedül van, és biztos, hogy nem itt lakik. Vajon csak átutazó? Vagy nem is az övé a hely?
De végül is nekem édes mindegy, csak egy numera… gyerünk édes, ne várass sokáig.
Felmorranva csapom a szobában a falnak, testemmel nyomom oda, és újra falom ajkait, szuszogva simítom le kezemet egészen lábáig, majd térdhajlatánál fogva felhúzom a derekamra, hogy még közelebb kerülhessek hozzá. Finom íze van, nem is akár milyen, de nem csak az ajkacskáit akarom érezni. Jut eszembe… még azt sem tudom, hogy hívják… De… Ahogy mindig is mondom, nem érdekel. Elég ha csak becézgetem, azt úgy is szeretik.
Letérek nyakára, érzékien harapdálok bele, mire fojtottan felnyög, összerezzen, és ujjai a hátamba mélyednek… Nocsak.
Felemelem fejem, és látom, hogy kipirult az arca, rajta édes kifejezés. Ohh… egy igazi virágszállal találtam magam szembe? De nem hinném, hogy szűz a kicsike, ha ilyen könnyen felhozott magához. Vagy mégis? Mindegy… úgyis megérzem majd nemde? Hehe…
- Nem is tudtam, hogy ilyen nyuszika vagy – dörmögöm fülébe, felsóhajt halkan, elmosolyodik kacéran, én meg csak vigyorgok tovább. Kezdem kapizsgálni.
Másik lábát is felterelem derekamra, hogy rám akaszkodjon, és a legközelebbi puha dologra dobom őt, és vele együtt magamat is, hogy azonnal felé kerekedve falhassam fel.
Mintás pólóját gyorsan felrántom, csuklóinál összekötöm. Éljen a bondage!
Megnyalom ajkaimat, úgy nézek a szemébe, majd felfelé haladva kóstolgatom meg hasát. Nyögdécselve vonaglik alattam, és amikor egyik kis mellbimbójára térek, ívbe feszül kis teste, hátra szorítja fejét és sóhajtozik, zihál tovább. Oh, de érzékeny valaki, úgy néz ki, fogom én ezt még jobban is élvezni. Egy gyors mozdulattal dobom le pólómat, majd visszatérek testének kényeztetéséhez, azaz előkészítéséhez. Ruhán keresztül nem kell sokáig dörzsölgetnem farkacskáját ahhoz, hogy miközben mellkasát nyalogatom és kóstolgatom, feléledjen. Szinte azonnal.
Lehúzom az apró sliccet, besimítom kezem, és már mozdulat erejéig markomat ráfonom a meredő testrészre.
- Látom élvezed – dörmögöm szájára, csak eltátott ajkacskákkal piheg, lélegzetvisszafojtva, és bólogat.
- Ihgen – lihegi halkan, hüvelykujjammal kicsit megdörzsölgetem makkjának alját, és lenyel egy nyögést, ekkor abba is hagyom. Lerántom róla a nadrágot, addig hagyom, hogy zihálva kifújja magát, majd magamról is letornázom a farmert, a boxer marad. Mivel kezecskéi le vannak kötözve, és még szeretnék egy kicsi ideig az előjátéknál maradni, mellkasa felett térdelek, fölényes és élveteg vigyorral nézve le rá, ahogy ezerszer is végigmér. Tetszik a látvány mi? Kinek ne tetszene?
Két kezemmel szimmetrikusan simítom végig magam, hasamat mellkasomat oda vissza párszor, és ajkacskáit rágva figyel, csak vigyorgok tovább. Esküszöm ez már nem fog lejönni rólam míg el nem jön a reggel.
- Készíts fel, nyuszikám… - utasítom halkan, mire megszeppenten pislog párat, majd ahogy csípőmet kétszer előre lököm, végre megérti. Csak a csuklóit kötöztem össze, ujjacskái még szabadok. Pár centit felküszködi magát, hogy nagyjából ülni tudjon, feje tökéletes helyen van, pont ágyékommal szemben. Ujjaival belekapaszkodik a boxer tetejébe, és lehúzza épp addig, hogy fenevadam felszabaduljon, végül elkerekedett szemekkel csodálja meg hosszú pillanatokig. Gyerünk nyuszikám, én sem bírom a végtelenségig.
|
| oosakinana | 2010. 09. 25. 15:05:06 | #8098 |
Karakter: Hiro Shuichi
Megjegyzés: (Rikiya-nak)
Reggel mikor felkelek, még látom, hogy Riki alszik, kiszállok, felöltözök, majd kimegyek a konyhába és készítek egy kis reggelit, meg teát, hogy legalább egy ksi haszna legyen belőlem.
Egyszer csak lépteket hallok. Oldalra nézek és meglátom Rikit kómás fejjel.
- Hát te? – kérdezi és a pultnak dőlve figyel engem.
- Készítettem reggelit, és teát, ha nem haragszol meg érte – nézek rá és remélem tényleg nem gond.
- Én? Soha… bár minden reggelem ilyen lenne – elmosolyodik, mire nekem felcsillannak a szemeim, hogy akkor lehet minden reggel, amíg itt leszek készítek neki valami kis reggelit.
- Van rántotta, remélem, szereted, és főztem teát, és mivel csak citromos zöldteád van raktáron, feltételeztem, hogy citrommal iszod, és cukorral, mert édesítőszer és méz sincs.
- Bingo – elvigyorodik, majd tölt magának teát, amit látom, hogy jól sikerült. – A tojás is kitűnő lesz, és van hozzá friss kenyér is, a kenyé… - mire kimondaná, hogy mit is szeretne, már ott van a tányérja mellett egy friss kenyér.
- Micsoda háziasszony lenne belőled – mondja, mire csak kicsit elpirulok. Leülünk a bárszékre és elkezdünk reggelizni.
- Egyébként szokásaidban nagyon különbözöl a helyiektől – mondom neki, miközben a teámat iszogatom.
- Jah, félig amcsi vagyok, de szerintem látszik is, és inkább onnan merítettem kulturálisan, habár az itteni nagyon szép, csak hát megszoktam az otthonit, és már nem igen változok meg. Sokáig ott éltünk, de apám révén a japán is az anyanyelvem, szóval sosem okozott gondot, hogy beilleszkedjek, akár ide is – meséli evés közben.
- Szerintem szép dolog, hogy az ember több kultúrát is a részének tudhat születésétől fogva, és ez egyébként is erősíti azt, hogy mindannyian emberek vagyunk, és teljesen mindegy ki honnan jön – elmosolyodok, majd folytatom a reggelit.
A reggeli után bemegyünk a fürdőbe fogat mosni, de mivel nekem nincs fogkefém, ezért Rikiya meg szán és kapok tőle egyet.
- Köszi – ránézek hálásan.
- Nem tesz semmit – felei, majd megmossunk a fogunkat és egyszerre végzünk, majd csak egymással szemben állva lessük és várjuk, hogy megszólaljon a másik, de én egyelőre csak annyit szeretnék, hogy kell-e mennem vagy sem, vagy mi lesz velünk egyáltalán. Kicsit bizonytalan vagyok, és nem tudom, hogy mit is kéne csinálnom vagy mit nem, mert nem voltam még hasonló helyzetbe, amikor ennyire várnám, hogy mit mond a másik.
- Ami… - kezd bele, de azt hiszem, sejtem mit akar mondani.
- Okés, értem… - szakítom félbe.
- Jó volt tényleg…
- Igen – bólogatok, mert én is nagyon élveztem az együtt töltött pillanatokat. Egyszer csak azt veszem észre, hogy közelebb lép hozzám a kezét a derekamra helyezi. Magához húz, mire már én is közeledek felé, hogy megcsókolhasson végre, mert már hiányzik a csókja. Ajkaira tapadok, de hagyom, hogy ő csókoljon engem. Tarkójához teszem kezem és közelebb húzom magamhoz, hogy jobban tudjuk mélyíteni a csókot, amiből egy fergeteges smárolás lesz. Az ajtóhoz nyom és úgy simít végig testemen. Elenged, mire kérlelően nézek rá. Nem akarom, hogy a csóknak vége legyen.
- Be kell vásárolnom – mondja -, neked meg intézned kéne még a dolgaidat, gondolom, vizsgálatot indítanak, ráadásul dolgoznod is kéne menni.
- Hja, igen – mondom és próbálok észhez térni, ami kicsit nehezen megy egy ilyen csók után.
- Gondoltam… - kezd bele.
- Igen? – kérdezem csillogós szemekkel.
- Hatra megyek, gondoltam eljöhetnél velem, és legalább addig is elvagyunk, vagy valami.
- Rendben – felem, majd kikerülve megy a szobájába öltözködni és én meg a nappaliba megyek elkészülni, mert sajnos a munkahelyemen meg kell jelennem, nem csinálhatom azt amit én szeretnék, de hát na ezért kapok pénzt. Egyszerre leszünk készen kimegyünk és csak egymást figyeljük. Egyik pillanatban látom, hogy Riki közeledik felém, de végül csak a vállamat ütögeti meg búcsúzás képpen, mire nem is tudom hirtelen mit érzek, talán csalódottságot vagy… a fene se tudja, de mindegy. Int és mondja, hogy itthon meg vár.
Elmegyek a munkahelyemre, ami elég zsúfolt, de hát ez van. Sokan jelentkeznek ide és hát mindenkit felvesznek. Próbálok dolgozni, de folyamatosan csörög a telefonom és a rendőrség akar mindent megtudni, amit csak lehet, hogy szerintem ki gyújthatta fel a házamat, meg egyéb dolgok. Már lassan kezd elegem lenni és szeretném lezárni a dolgokat. Fellépek netre és lakásokat nézegetek, hiszen sajnos előbb vagy utóbb lehet el kell költöznöm Riki-től, amit nem akarok, de hát nem maradhatok örökre a nyakán.
Kettőkor végzek és olyan félhárom körül érek haza. Belépek a házba és nagyon finom illatok csapják meg az orromat, amik annyira isteniek, de még is vannak benne valami kis furcsaság, de nem tudok rájönni, hogy mi. Leülünk enni és nagyon ízlik a kaja bár kicsit máshogy készítette e, mint amihez én hozzá vagyok szokva, nem baj ez van. Annak ellenére nagyon is fonom.
Teli hassal sétálunk a kanapéhoz és fekszünk rajta el, miközben egymást figyeljük, de végül a csendet megtöröm, ami közénk telepedett.
- Köszönöm!
- Nincs mit – mondja, majd jobban elkényelmesedik a kanapén. Nem bírom tovább írezni akarom az érintését, ezért megfogom a kezét, mire odafordul hozzám és lágyan szájon csókol, amit viszonzok és nagyon jól esik. – Mi lenne, ha aludnánk egyet, mielőtt elmegyünk? Hosszú lesz a mai műszak is, és kelleni fog ez a plusz pár óra így előtte.
- Rendben. – felelem, majd felállunk, és lassan becaflatunk a hálóba, ahol kicsit feltörnek bennem a tegnapi tökéletes éjszaka, amire kicsit kiszáradt a szája és megnyalta ajkait.
Rikit figyelte, aki befeküdt, majd a karját nyújtotta felém. Nem is kell több, szinte sietve fekszem be mellé és bújok hozzá, majd ránézek és az ajkai után kapok, mire egy elég szenvedélyes csók csatába kezdünk. Élvezem minden egyes pillanatot nagyon és nem akarom, hogy bármikor vége legyen, vagy örökre legyenek ilyen szép és csodálatos perceink. Egy idő után viszont Riki kicsit rám szól, hogy pihenjünk, mert az este hosszú lesz. Szót fogadok és hozzá bújva, alszunk el.
~*~
Este kicsim telefonjára kelünk fel. Kikászálódunk és elkezdünk öltözködni. Most én is valami lazábbat próbálok meg felvenni, hogy ne látszódjon rajtam annyira, hogy hol is dolgozok, hiszen, most kicsimmel leszek, ami nagyon jót jelent és örülök neki.
Szépen elsétálunk, és már nem sokára ott vagyunk, de elég nagy tömeg van, nagyot nézek. Mire én ide most bekeveredek, éjszaka lesz.
- Mi a baj? – néz rám kicsim, mire még mindig a tömeget bámulom.
- Csak azt hiszem lesz, egy kis idő mire én ide bekeveredek. – jegyzem meg, mire csak elkezd nevetni.
- Ugyan már jössz velem hátulról. – mondja, és éppen fogná meg a kezem, hogy húzzon maga után, mire ránézek.
- Nem akarom, hogy kihasználva érezd magad. Tudom, hogy el kéne fogadnom, de inkább elölről megyek be, ha nem haragszol. – mondom neki, mire csak megvonja a vállát.
- Ahogy érzed, de én felajánlottam. – mondja, majd mielőtt távozna, egy kicsit sötétebb helyre viszem, mer sejtem, hogy nem akarja látni, ha valakivel együtt, van, ezért egy sötétebb helyre viszem, és úgy csókolom meg szenvedélyesen, mire szorosan magához ölel és a falnak nyomva csókol vissza olyan vadul, hogy szinte forr a vérem, de nagyon. Végül elenged és egy kaján vigyorral az arcán megy be az ajtón, ahova csak a dolgozók mehetnek.
Nagyot sóhajtok és beállok a sorba. 30 óra múlva tudok csak bemenni nagy nehezen. Találkozok egy munkatárssal, akinek már lassan törzshelye lesz ez a bár, de azt mondja, nagyon szereti és nagyon szép csajok is járnak ide. Elmosolyodok, majd mikor bemegyek, egyből a pulthoz megyek.
- Na, látom megérkeztél. – mondja kedvenc pultosom.
- Igen megérkeztem. – válaszolom, majd ránézek. – Egy sört kérnék.
- Remélem, nem akarod megint leinni magad, mint a múltkor. – néz rám, mire csak elkuncogom magam.
- Nem nyugi, csak sört kérek, de még így is van három kívánságod. – mondom neki, mire csak bólint, hogy tudja.
Nem sokára megkapom a sört, és amit ki is fizetek, majd elkezdem kortyolgatni, közben a munkatársam is megtalál. Leül mellém, majd mikor jön Riki bemutatom neki.
- Riki ő itt Yamamoto a munkatársam. Yamamoto bemutatom Rikiya-t… - közbe vág és kezet fog Yamamotoval.
- Szia, bocsi, de mennem kell dolgozni. – mondja, mire csak figyelem egy kicsit, de nem feltűnően és mire észbe kapok Yamaoto, már nincs is mellettem, hanem egy csajszi után koslat. Közbe nézek és csak a táncoló népet figyelem és iszogatom a sörömet. Egy idő után, én is felállok és elmegyek ropni egy kicsit, hogy kiugráljam magamból az alkoholt.
Ahogy táncolok, nagyon kimelegedek és több csaj is megpróbál bepróbálkozni nálam, de elküldöm őket melegebb éghajlatra, mivel nem igazán vonzanak a szép csajok. Ahogy a pulthoz megyek. Körbenézek, de sehol sem találom Rikit, amit furcsállok. Nem mintha nagyon szemmel akarnám tartani, de hát mindegy. Üldögélek, mikor egy srác odajön.
- Vársz valakit? Vagy keresel valakit? – érdeklődik, mikor látja kutakodó szemeimet.
- Csak Rikiya-t – mondom, mire arra az ajtóra mutat, ahova engem is vitt. – Köszi. Felállok. Hallom, hogy még mond valamit, de nem értem, hogy mit, mivel túl hangos a zene.
Benyitok a szobába és csak annyit látok, hogy Riki éppen egy másik srácnak a szájába kutat, ami nekem nem igazán tetszik. Nem mintha tehetnék akár mit is.
- Elnézést a zavarásért. – mondom, mire rám néznek. – Úgy hiszem félre értelmeztelek ma. Semmi gond. Elköltözök tőled még ma, hogy ne zavarjalak. – mondom majd Riki szemébe nézek. Nem várok semmilyen válaszra. Felfogtam, hogy ez csak egy éjszakás kaland volt, de hát benne volt a pakliban és mondta is nem hibáztatok senkit, csak magamat, hogy túlságosan is sokat vártam ettől a dologtól. Nagyot sóhajtva és fájdalmasan hagyom ott a bárt, és megyek Riki háza elé. Megpróbálok bemenni, de ekkor jut eszembe, hogy a kulcs nála van, ő meg ilyenkor nem szabadulhat ki és szerintem, ahogy láttam a helyzetet nem is hiszem, hogy ott hagyná a csávókát. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom.
Végül felállok és elmegyek a leégett házamhoz, már mint, ami csak maradt belőle. Csak figyelem és próbálok gondolkozni. Szerencsére nálam van a tárcám. Leveszek róla egy kis lóvét és szállodába megyek ma aludni, holnap meg keresek minden féle képpen egy albérletet, majd egy lakást.
~*~
Egész éjszaka nem alszok semmit, csak agyalok, hogy mi lehetett volna kettőnk között, de mindig csak rájövök, hogy hiú reményeket kergetek. Mivel Rikiya az egész éjszakát végig dolgozta, majd délután elmegyek a cuccaimért, addig összeszedem magam kicsit. Nem haragszok rá, csak bánt a dolog még id. Tudhattam volna, hogy egy ilyen pasit nem fogok érdekelni, de hát ez van. Nem lehet szerencsés az ember.
Délbe kikelek az ágyból és elmegyek Rikiya-hoz. Mikor megérkezek, bekopogok és várom, hogy ajtót nyisson, ami pár percen belül meg is történik.
- Szia Hiro… – köszönöm, és folytatná, de nem hagyom, mert egyből a szavaiba vágok és próbálok kerülni a tekintetét.
- Szia. Csak a cuccaimért jöttem. Nem akarok tovább a terhedre lenni és köszönöm, hogy eddig megbírtál magad mellett. Mond meg mennyit fizessek, amiért itt laktam és már is megkapod. – veszem elő a tárcámat, csak hogy ne keljen a szemébe néznem.
|
| oosakinana | 2010. 09. 11. 17:25:12 | #7717 |
Karakter: Hiro Shuichi
Megjegyzés: (Rikiya-nak)
Nagyon fázok szinte aludni is alig bírok. Egyszer csak takarót vagy pokrócot érzem meg magamon, mire kinyitom a szemem és Rikiya-val találom szembe magam, aki a dohányzón ül és engem figyel.
- Ugye belátod, hogy szétfagysz – mondja egyenesen a szemembe nézve.
- Igen – vacogom, majd felülök, és magam köré tekerem a plédet, mivel egy kicsit átfagytam, de semmi gond. Riki mellém ül, mire rá nézek.
- Aludj velem, sokkal melegebb van a szobámban, pláne, hogy a takaróm is jó meleg, főleg ha ketten fűtik fel – elmosolyodik, amit az ablakon beszűrődő holdsugárból teljesen tökéletesen látok. Hirtelen nem is tudom, mire gondoljak, hiszen amik történtek.
- Nem akarom, tényleg nem… zavarni… szóval… - hebegem kicsit vacogva és lesütöm a szemem, mert valóban nagyon vágyok rá.
- Ne haragudj, ha pár órával ezelőtt ellenszenvesnek tűntem volna. Akartam a dolgot ott a fülkében, és akarom most is, csak nem tudom, mennyit akarok, mert ha most megdöntelek… itt laksz és hát, ha esetleg nem tudom, nem akarnám többet, vagy te nem, egymás nyakán leszünk, és az kínos, és ettől kímélném magam, ha lehet. Pedig kedvellek tényleg, csak így még nem voltam, egyszer randiztunk és máris itt tartunk, hogy nálam laksz – mondja kicsit sóhajtva, amire én teljesen meglepődök, és nem tudom hova tegyem a dolgokat. – De nehogy félreértsd – felkapja a fejét és rám néz -, nem zavar, hogy itt vagy, csak a következményekkel nem vagyok tisztában, ezért viselkedek ilyen hülyén – elmosolyodik kényszeredetten.
Nem mondok neki semmit, csak közelebb megyek és szemeimmel kérlelem, hogy csókoljon meg. Nem érdekelnek a következmények én is vágyok rá rettenetesen. Látom, hogy kicsit gondolkozik, majd közelebb hajol. Kezeimmel kicsit elengedem a plédet, majd magamhoz rántom és hevesen megcsókolom, amit viszonoz. Olyan jól esik a csókja. Sokkal jobban felmelegít, mint akár mi más.
Megsimítja az arcomat és már másznék is az ölébe, de csak annyit érek el, hogy felkap az ölébe és a hálóba kezd el becipelni. Lábával becsukja az ajtót, majd lefektet az ágyra. Megpróbálom kiszabadítani magamat a plédből, hogy jobban érezzem és ölelhessem magamhoz. Azt akarom, hogy ő melegítsen fel egyedül. Felém támaszkodik és megcsókol, amit azonnal viszonzok. Haja édesen játszadozik az arcomon, ami egyáltalán nem zavar. Szorosabban ölelem magamhoz, mire teljesen hozzám simul, érezheti vágyamat, ami már teljesen készen van, de ahogy érzem, nem csak én vagyok így ezzel.
Simogatom, ahol csak tudom, és nagyon faljuk egymás ajkait. Szinte forr közöttünk a levegő és alig bírunk magunkkal. Elkezdjük leszedni, jobban szólva letépni egymásról a ruhákat. Annyira vágyunk a másikra, hogy nem bírunk magunkkal. Tovább simogatjuk és kényeztetjük egymást. Már nincs rajtunk ruha és csak meztelenül álló farokkal támaszkodik felettem Riki, amire még jobban nő a vágyam és kívánom teljes mértékben. Lehúzom magamhoz, majd a hátára fektetem. Azt akarom, hogy emlékezzen erre az éjszakára mindig. Végig simogatom a testét, majd csókjaimmal indulok útnak testén. Eleinte a bimbóival játszok kicsit, közben kezem meg találja férfiasságát, amire ráfogok, és kínzó lassúsággal kezdem el mozgatni rajta kezemet, amire felnyög. Élvezem a hangját, bármilyen hangulatba is legyen.
Tovább haladok csókjaimmal, majd mikor vágyához elérek, körbe csókolgatom, amire újabb nyögéseket hallok ajkaiból feltörni. Finoman ajkaim közé veszem farkát és elkezdi fejemet mozgatni. Nem sokkal később megérzem a kezét a fejemen, ahogy ütemesen mozgatja játékszeremen. Mielőtt elérne, abba hagyjon, mire egy lemondó nyögést kapok válaszként. Felé hajolok és megcsókolom. Megérzem karjait a hátamon, majd ujjait magamban, amire belenyögök a csókba. Elkezd tágítani, hogy ne fájjon annyira. Tovább csókoljuk egymást és már nagyon vágyunk egymásra. Egy idő után kimászik alólam, majd, úgy ahogy voltam kicsit négykézláb. Felém hatol, amire élvezettel nyögünk fel mind a ketten.
Eleinte lassan kezd el bennem mozogni, majd ahogy kezdi elveszíteni a kontrolt úgy, fokozza és kezd irtózatos vágtába. Kicsit előrébb hajol és rámarkol férfiasságomra és mozgatni kezdi rajta kezét, amire felnyögök, és egyre jobban érezem, hogy én is elveszítem a fejemet.
Percek elteltével hangosan hördülünk fel mind a ketten és lépjük át az orgazmus kapuját. Fáradtan esek az ágyra és kicsit lihegek ezután a szeretkezés után tuti, hogy nagyon jól fogok aludni, de előtte még le kéne takarítani, ami belőlem jött ki. Felállok és fogok egy pár zsepit, hogy elkezdjem takarítani, de Riki megfogja a kezemet és beránt az ágyba.
- Majd reggel megcsináljuk. Most pihi van. – mondja rekedten és kicsit ő is kómásan.
Rendben. Nem fogok vele vitatkozni efelől. Odabújok szorosan hozzá, mire betakar minket. A mellkasán rakom át a karomat és ölelem meg, majd a fejemet a nyakához teszem, és úgy szívom mélyebbre és jól alaposan be illatát, ami bearanyozza a mai napomat. Lassacskán, ahogy hallom egyenletes szuszogását én is álomba merülök.
|
| oosakinana | 2010. 09. 07. 20:11:40 | #7640 |
Karakter: Hiro Shuichi
Megjegyzés: (Rikiya-nak)
- Részvétem a lakásod miatt. Remélem volt biztosításod.
- Igen, igen… - mondom, kicsit úgy mintha egy gép mondaná. Még mindig nem tudom elhinni, hogy leégett a házam.
- Jól vagy? De most komolyan. Nem mindennap van ilyen szar helyzetben az ember.
- Megvagyok – hajtom hátra a fejemet és jegelem a pofámat. – Csak nem tudok hová menni. A munkatársaim mind családos emberek, barátom meg nem igazán van, a családom sem itt él, ráadásul most már semmim sincs, még egy váltóruhám sem. Basszus… - lehunyom a szemem és csak tovább hűtöm magam.
- Lakhatsz nálam… - mondja, mire meglepődök, de felcsillannak a szemeim is és ránézek. Keresztbe tett kézzel áll.
- Tényleg? – kérdezem meglepődésemnek hangot adva.
- Jah, csak ne ölelgess halálra és hasonlók, egy köszi is megteszi.
- Köszönöm! – mondom és elmosolyodom. Visszahajtom a fejemet és csak jegelem magam, hogy ne dagadjak fel annyira, mint amennyire nem kéne.
*****
Elintéztem minden a házzal kapcsolatosan. A rendőrséggel is beszéltem a biztosítóval is és meg próbáltam mindent elintézni, hogy csak a legkevesebb maradjon hátra, amit el kelljen intéznem. Mivel semmi ruhám, nincs, amit felvehetnék vagy átvehetnék, ezért elrángatom magammal Rikiya-t, hogy vásároljunk. Egy éjjel nappali ruha áruházba megyünk. Veszek egy kosarat, majd elkezdem nézni mik, kellenek, és mire vannak szükségeim. Mindent belepakolok, amiből csak van méretem.
- Előre közlöm, hogy nincs hangoskodás, dübörgés, és kupi csinálás, mert leverem rajtad. Vili? – mondja, miközben farmernadrágokat nézegetek.
- Megígérem olyan lesz, mintha ott sem lennék – mosolygok rá kedvesen, majd tovább indulunk.
Bemegyek a próba fülkébe és elkezdek mutogatni neki a ruhákat, de gondolom kicsit cinkesnek érezte a dolgot, mert egy idő után bejött hozzám, a fülkébe. Ott kezdtem el előtte vetkőzni és öltözni. Végig éreztem magamon a tekintetét, ami lassan kezdett megőrjíteni és érzem, hogy lassan elveszítem a fejemet. Éppen az egyik farmert és inget prónálom fe, amit nem gombolok be. Egyszer csak elpattan az agyamban valami. Odamegyek Rikiyához az ölébe ülök. Kicsit elkezdek dörgölőzni hozzá, de ahogy látom, nem tiltakozik ellene. Közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. Viszonozza a csókot, ami annyira boldoggá tesz, hogy valamilyen szinten ő is így érez irántam, de lehet, hogy csak sajnálatból. Nem tudom,de most nem is érdekel. A derekamra rakja a kezét és elkezdi az oldalam simogatni, ami olyan jól esik, hogy kicsit libabőrös leszek az érintése mentén.
- Ha folytatod, nem fogok megállni – mondja, mikor megszakítom a csókot és a szemébe nézek.
- Nem baj. Vállalom a következményeit – mondom őszintén, majd megcsókolom megint, ami már kicsit szenvedélyesre sikeredett és ő is úgy viszonozza.
Szinte faljuk egymás ajkait. Érzem, hogy kezd forrni a vérünk. Feláll velem, majd az öltőző fülkének a falához nyom, ami kicsit hangosra sikeredett. Tovább csókolózunk. Egy idő utána nyakamra tér át, amire csak sóhaj tör fel belőlem. A fejét és a haját simogatom. Annyira kívánom, hogy az már szinte fáj.
- Uram minden rendben van? – halljuk meg az egyik eladó hangját, mire mind a ketten észhez térünk, hogy talán lehet még sem itt kéne.
- Igen minden rendben van. – mondom kicsit lihegve, majd Riki szemébe nézek, hogy még is most mi lesz.
- Nem kell segítség? – kérdezi meg, mire már elenged Riki is és visszaül a helyére. Látom, hogy becsukja a szemét és próbálja magát nyugtatni. Ahogy meglátom dudorodó vágyát, nagyot nyelek és szinte már lassan könyörgök utána, annyira készen vagyok most.
Gondolom ezt Riki is észrevettem, mert felállt és kiment.
- Nem kell segíteni meg oldja. – mondja Riki, mire, csak mélyet sóhajtok, majd visszanéz. – Szedd össze a cuccokat és menjünk haza. – mondja, majd hallom, ahogy kimegy az épületből. Összeszedem a cuccokat és próbálok felébredni a kábulatból, ami ez a perc okozott. A pulthoz mentem, majd kifizettem a ruhákat és kimentem, ahol már csak Riki távolodó alakját láttam. Gondolom, most egy kicsit. Lehet még sem akarta annyira a dolgokat. Nem tudom hirtelen, hogy mire gondoljak. Így viszont még sem mehetek csak úgy utána. Hagyom, had menjen.
Elkezdek sétálni a szatyrokkal és a parkban kötök ki. Leülök egy padra és csak a fejemet fogom, hirtelen azt se tudom, mit kezdjek magammal, hogy most még is mi van. Csak nézek ki a fejemből és nem tudom azt se, hogy mit akarok már az élettől. Kicsit sok volt nekem ez a mai nap. Túl sok. Hallom, hogy valaki jön, de úgy voltam vele, hogy biztos csak egy kölyök, aki éppen bulizni akar menni. Megáll mellettem, de még mindig nem nézek fel.
- Miért nem jöttél? – kérdezi meg egy ismerős hang. Felnézek és Rikiya-t látom meg.
- Csak nem akarok zavarni. Gondolom, inkább visszaszívnád azt a dolgot, hogy nálad aludhatok. – mondom, mire csak lehajtom a fejedet.
- Amit felajánlok nem szokásom vissza szívni. Úgy hogy szedd fel a cuccaidat és gyere velem.
- De tényleg nem akarok zavarni. Menjél nyugodtan. – szabadkozok, gondolom nem csak úgy heccből ment el az áruházból.
- És még is hol aludnál?
- Nekem itt a padon is meg felel. – mondom és végig nézek rajta. – kényelmesnek tűnik.
- Te bolond vagy. – mondja, majd felveszi a cuccaimat és elkezdi vinni magához, mire kénytelen vagyok elállni és követni.
- Rendben. Megértettem, de kérlek, én had vigyem már a cuccaimat. – mondom és kivenném a kezével, de az ő kezét fogom meg, mire csak elengedi a szatyrot és kiszedik a kezét az enyémből. – ne haragudj. – mondom neki, majd csendben követem. Mikor elérünk hozzá a kanapé mellé lerakom szép sorba a táskákat, amikben kaptam a cuccokat, majd megfogom az egyik párnát.
- Még is mit csinálsz már megint? – ránézek kerek szemekkel.
- Aludni készülök. – mondom neki. – nem fogom elvenni tőled az ágyadat, úgy hogy itt alszok. Mondtam nem olyan leszek, minta itt se lennék. – mondom őszintén. – nem kell semmi. Takaró sem kell. Csak ez a kis párna bőven elég lesz. – mondom.
- Na ne hüly…. – nem hagyom, hogy befejezze.
- Nem hülyéskedek. Tényleg nem kell semmi. – mondom komolyan, majd nagyot sóhajt és magamra hagy. Elfekszek, majd kicsit összekuporodok és megpróbálok aludni, bár egy kicsit hidegebb van, mint gondoltam és számítottam a dolgokra, de nem baj. Ki fogom bírni, hiszen erős vagyok. csak kérdés, hogy meddig…
Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 09. 07. 20:30:46
|
| oosakinana | 2010. 09. 04. 21:19:56 | #7562 |
Karakter: Hiro Shuichi
Megjegyzés: (Rikiya-nak)
Elővesz egy papírt és egy filcet, majd a számát leírja, a homlokomra nyomja, majd már megy is. halványan elmosolyodok, majd leveszem a homlokomról és elmentem a számát, amit őrizni fogok szerintem.
Haza kászálódok, majd elmegyek letusolni, mert olyan illatom van, mintha cefrében fürödtem volna. Élvezem, ahogy a víz végig folyik testemen és minden egyes porcimákat érinti. Mikor elkészülök felveszek egy bokszert, majd az ágyba vetem magam felhúzom az órámat, hogy csörögjön, mert csak nem kéne végig aludnom az egész napot, ami sajnos kitelik tőlem.
~*~
Pár óra múlva felkelek. Iszok egy kávét, majd eszembe jut, hogy találkozni kéne Rikiya-val többet meg tudni róla és esetleg csinálhatnánk is együtt valami, de mindeneképpen látni akarom őt. előveszem a telefonom és elkezdem hívni, amit nem sokkal később fel is vesz:
- Tessék! – mondja édes búgó hangján.
- Szia! Most ráérsz?
- Igen, mondd csak – mondja és hallom, hogy kicsit liheg vajon mit csinálhatott?
- Lenne kedved találkozni? – mondom neki és kicsit megremeg a hangom, hiszen szeretném, ha igent mondana, és nem utasítana vissza.
- Persze – hallom meg válaszát, mire egyből felvidulok. – Én itt vagyok a parkban. – mondja, mire elkezdek gondolkozni, hogy mennyi idő mire oda érek.
- Negyed óra múlva odaérek. – válaszolom végül.
- Oké, itt leszek. Szia! – mondja, majd kinyomja. Szerettem volna én is elköszönni tőle, de ha nem hát nem. Felállok, felveszek egy normálisabb göncöt magamra, majd szinte rohanva megyek a parkba, annyira ott akarok már lenni és látni akarom. Úgy érzem magam, mint egy 10 éves kis srác, aki most találkozik élete szerelmével.
Nem sokára odaérek, majd milyen látvány fogad kicsit letaglóz. Rikiya éppen a kendőjébe törli meg az arcát, de azok az izmok, amilyenjei vannak, szinte vonzanak magukhoz. Annyira csábító, na meg a tetkói. Annyira elbambulok, hogy észre sem veszem, hogy ő is engem néz, majd csak a hangja hoz vissza a valóságba.
- Szia! – köszön rám és felveszi a gördeszkáját. Most már értem miért jár mindig azzal. – Menjünk inni valahová, mert szomjan halok.
- Rendben – hebegem és próbálok magamhoz térni, de ilyen test mellett kicsit nehézkesen lehet. Bemegyünk egy kocsmába, mert csak oda engednek be mindkettőnket. Leülünk a bárpulthoz és kérünk két kólát. Kicsit még mindig nehezemre esik eltávolodnom szemeimmel Rikiya felsőtestétől, de csak-csak sikerül.
- Szóval? – kérdezi, és felém fordul, mire csak a szemébe nézek.
- Tegnap már mondtam, hogy tetszel, és mi lenne a legjobb alkalom, hogy tudjunk beszélgetni, ha nem egy este vagy egy délután? – kérdezem tőle, mire csak elmosolyodik.
- Látom, nyilvánosság nem érdekel, hogy ki tudja mi vagy meg mi nem vagy. – mondja, mire csak vállat húzok.
- Miért érdekeljen? Így is úgy is elítélnek, most tök mindegy, hogy mikor. – mondom, majd belekortyolok az italba.
- Van abban amit mondasz, de azért nem mindenki ítél el. – mondja, mosolyogva odahajolok és végig simítok a kezén.
- Mondjuk te? – kérdezem tőle és kicsit flörtölök vele, amire csak halkan elneveti magát.
- Fogalmazhatunk így is. – mondja kedvesen, ami jól esik. Beszélgetünk és megy, kicsit jobban megismerjük egymást. Beszélünk kicsit a családjainkról és a munkahelyekről. Jól esik, hogy kicsit mélyebb dolgokról is beszélgetünk, hiszen egyre jobban kezdem elhinni, hogy lehet ebből a dologból valami, aminek csak nagyon örülnék, hiszen hiányzik a szerelem a minden napjaimból és őt el tudnám képzelni magam mellett.
Egy idő után felállunk és elmegyünk sétálni, de még mindig beszélgetünk, ami nekem is nagyon jól esik. Egyszer csak jön egy kisebb csoport.
- Te hülye köcsög, buzi. – mondja, majd egy jól irányzott ütéssel beveri az orromat, mire kicsit meghátrálok és elkezd vérezni az orrom, Rikiya oda jön hozzám.
- Hé, minden rendben? – kérdezi, mire csak bólintok, majd rájuk nézek.
- Még is mi a francokat akartok? Meg mi bajotok van? – kérdezem, mire csak egy másik jobb egyenest kapok a szemembe, amitől már elvágódok és csúszok is kicsit, aminek következménye, hogy a karom is lehorzsolódik.
- Mit képzeltek? Hagyjátok békén. – hallom Rikiya hangját, majd pár verés és már csak a futás hangjait hallom. Még mindig a földön fetrengek kicsit, mire Riki oda jön és segít felállnom.
- Jól vagy? Kik voltak ezek? – érdeklődik.
- Fogalmam nincs, hogy kik voltak ezek, és fogjuk rá, hogy jól vagyok. – mondom halkan.
- Gyere velem. – mondja, majd megfogja az egyik karimat, amivel az arcomat fogom és elkezd vinni valamerre. Mikor megérkezünk, egy házhoz kinyitja az ajtaját és bevisz, majd leültet egy székre.
- Vigyázz, hogy ne vérezz össze semmit. – mondja, majd ki eltűnik a fürdőben. Vajon mit szeretne itt csinálni, és miért hozott ide ezt sem értem? Gondolom ez az ő háza, de legalább ezt is tudom, bár majd holnap feldagadt szemekkel érdekes leszek.
Egyszer csak csörög a telefonom. Felveszem, közben Riki visszatért és a karomat kezdi el lefertőtleníteni, amíg én telefonálok. Megtudom, hogy a házam porig égett, mire csak kiesik a kezemből a telefon és csak magam elé nézek.
- Mi az mi történt? – kérdezi értetlenül, majd leragasztja a sebemet.
- A… a házam… felgyújtották és porig égett. – mondom akadozva és teljesen le vagyok döbbenve.
|
| oosakinana | 2010. 09. 02. 16:38:51 | #7483 |
Karakter: Hiro Shuichi
Megjegyzés: (Rikiya-nak)
- Rikiya Sasada. És a formaság kedvéért, ha elárulnád a neved…
- Hiro Shuichi – mondom neki a nevemet, de a kezét még mindig nem engedem el, hiszen olyan finom tapintása van és örömmel fognám életem végéig.
- Jó, most már elereszthetsz, még munkaidőben vagyok – mondja vigyorogva, majd nagy nehezen kiveszi a kezét kezem közül, mert nem akarom elengedni.
Nagyon jól szórakozunk és már mindenki nagyon a padlón van annyira részeg. Én még nagyba nyomatom a zenét, bár azóta már pár tömény lement a torkomon, de nem baj. Annyi kell egyszer élünk. Igaz az már máskérdés, hogy hogy fogok innen hazajutni.
Egyszer az órámra nézek és már lassan hármat látok belőle, de nem még így is meglátom, hogy mindjárt éjfél van. Mire kikászálódok a tömegből az egy jó pár perc. Mire odamegyek és meglátom, csak vigyorogva nézek rá.
- Nos? – elmosolyodik. Olyan szép mosolya van ezt még részegen is meg tudom állapítani. Neki dőlök a pultnak, hogy megbírjak állni és visszamosolygok rá.
- Ri… - kicsit akadozik a nyelvem, de csak kinyögöm – Rikiya. – mondom és gondolkozok, hogy mi is a vezeték neve. Nem akarom elrontani, mert nyerni akarok, hogy elvihessem randizni persze ha homo.
- Saaa… saaaa… - próbálom kinyögni a nevét, de a vége nem jut eszembe.
- Nem hallom tisztán – mondja nekem, mire megpróbálom összeszedni magam.
- Sasaasaaaasaaa – mondom még mindig akadozva, majd bepróbálkozok – naaaa. –mondom neki, mire összeesek úgy, ahogy vagyok és elalszok.
Egyszer csak elkezdek ébredezni és érzem, hogy puha helyen fekszek. Mi a nyavalya ez és hol vagyok? De még is mennyi az idő, mert a zenét nem hallom, bár a fejfájásom miatt nem is sajnálom.
- Hány óra van? – kérdezem kicsit kómásan.
- Fél öt. Zárunk, szóval, ha a magad lábán bírsz, akkor menj haza – mondja nekem és látom, hogy indulna kifele, de megfogom a kezét, ezzel maradásra bírva.
- És a fogadás? – nézek rá kétségbeesetten.
- Hát azt elbuktad aranyoskám – mosolyog rám – Éjfélkor próbáltad kinyögni a nevem, az utolsó szótagig minden stimmelt, de a nevem nem Sasana, hanem Sasada. Szóval én nyertem. Azt hiszem, azt tehetek veled, amit csak akarok.
- Igen – nyöszörgöm, majd visszadőlök és a fejemet a párnára hajtom. Iszonyatosan fáj a fejem. Ezzel valamit kezdeni kéne, de mit. Ránézek, és látom, mosolyogva néz engem. Most találja, ki mit csináljon velem? Remélem valami olyan, ami nekem is tetszeni, de amíg az életet várom, rá nézek.
- Amíg az ítéletemre várok. Meghívhatnálak egy reggelire? – kérdezem tőle kedvesen, mire rám néz.
- Úgy szólt a fogadás, hogy én tehetek veled azt, amit akarok, mert meg nyertem és nem neked vannak kívánságaid. – mondja, mire felállok és odamegyek hozzá. Most veszem csak észre, hogy egy forma magasak vagyunk, és teljesen bele tudok nézni a szemébe.
- Igen, de ez nem kívánság volt, hanem kérdés. Ha akarsz nemet is mondhatsz. – mondom, és kicsit reménykedek, hogy még is csak van egy kis esélyem nála.
- Na, jó. Legyen, de előbb várd, meg amíg átöltözök. Odakint. – mondja kicsit kihangsúlyozva. Gondolom, be szeretne zárni. Bólintok, majd kimegyek, és odakint várom.
Lassan már felkelőben van a nap. Ilyen is sűrűn volt, hogy én hajnalok hajnalán napfelkeltét nézzek és egy leendő társra várjak, aki remélhetőleg felpezsdíti az életemet. Nem sokkal később meg is jelenik, az épület mögül jön hóna alatt a gördeszkájával.
- Akkor mehetünk. – mondja, mire rá nézek és elkezdünk sétálni.
- Remélem, szereted a Ramen-t – nézek rá és valami válaszra várok.
- Miért ne. Minden evő vagyok így tök mindegy hova megyünk. – jegyzi meg, majd elkezdünk menni kedvenc helyemre.
Beszélgetünk, és nagyon sokat megtudok róla, a családjáról. Bármit megkérdezek, válaszol nekem, de én is elmesélek neki a családomról és próbálom minél közelebbről megismerni. Beülünk egy étterem szerűségbe, ahol tudunk kaját rendelni és eszünk egy kis Rament, ami az én másnapos gyomromnak is jót tesz, mert már nem kavarod annyira, hála a zsírnak.
- Am elárulod, hogy nemileg milyen érdeklődésű vagy, mert jól sejtem, akkor lehet, hogy feleslegesen próbálok teperni nálad, mert úgy is el fogsz hajtani. – nézek rá, mire látom, hogy az őszinteségem kicsit meg lep.
- Most még is mit vársz tőlem? Hogy leteperjelek és egyből az ágyba vigyelek? – kérdi, mire rá nézek.
- Nem. Csak azt kérdeztem, hogy milyen érdeklődésű vagy, mert ha te is a férfiak után érdeklődsz, mint én, akkor nem foglak békén hagyni, mert nagyon is bejössz nekem. – mondom komolyan, mire csak elmosolyodik és odahajol hozzám.
- Azt hiszem, a nyereményemet később fogom kérni. – mondja vigyorogva, majd kacsint egyet és visszaül. Ezt pozitív cselekedetnek vélek, és úgy gondolom, hogy most már talán lehet esélyem.
Nagyon jókat beszélgetünk, és úgy veszem észre, hogy nem csak én élvezem a beszélgetést, hanem Rikiya is, aminek nagyon örülök, felállunk és kimegyünk, mert már eléggé fáradtak vagyunk mind a ketten, mire felé fordulok.
- Hol tudlak elérni? – kérdezem tőle és rá nézek, mélyen a szemébe és várom a választ.
|
| oosakinana | 2010. 09. 01. 20:19:15 | #7466 |
Karakter: Hiro Shuichi
Megjegyzés: (Rikiya-nak)
Ma reggel elég szar kedvvel ébredtem fel, de magam se tudom, hogy miért. Olyan szürkék a hétköznapjaim mostanában, hogy nem tudok mit csinálni. Kéne valaki, hogy végre megint normális életet élhessek és legyen benne egy kis pezsgés.
Elkészülök reggel, majd elmegyek a munkába, amit szeretek, de már az is kezd elég unalmassá válni. Minden unalmas, mert nincs, ki felszínesítené.
Leülök a helyemre és csak nézegetek, minden fele, de egy cseppet sem a melóra koncentrálok. Egyszer csak odajön hozzám az egyik jó haverom.
- Szevasz Hiro. Mit szólnál, ha elmennénk este a Dark Purple-be? – érdeklődik.
- Mi ez? Még nem hallottam róla. – mondom neki.
- Ez úgy mond a legújabb pub nem rég nyílt meg és isteni a zene, na meg vannak jó csajok is ott. – mondja vigyorogva. Hát igen még sikerült felfognia teljesen, hogy a pasikat szeretem, és inkább ők hoznak lázba.
- Rendben menjünk, benne vagyok. – mondom kedvesen és kezdek felpörögni, hogy hátha összeszedhetek valakit, akit hasonló érdeklődésű, mint én.
Innentől kezdve mondhatni, hogy elég érdekes telik a napom. Mindenki megtalál és kérdezik, hogy megyek-e este a pub-ba, mert ilyen vállalkozói találkozó lesz vagy mi a nyavalya, mire mondom, hogy természetesen ott a helyem és már hívtak.
Hazamegyek és gyorsan lefürdök, meg rendbe szedem, hogy bármi meg eshet alapon. Nem lehet tudni. Most az öltöny helyett próbálok valami lazábbat felvenni. Farmer nadrágot és egy lazább inget inkább. Mindegy mi az csak jól érezzem magam benne és tudjak bulizni. 8-ra mondták, hogy értem jönnek, mire pontosan csengetnek is. kimegyek bezárkolok és már indulunk is elfele itthonról.
Mikor megérkezünk a zene mát kint is hallatszódik, ami igazán tetszik. Kifizetjük a belépőt és már száguldunk bele. Úgy érzem magam, mint egy kamasz kis fiú, akit most engedett el az anyukája először bulizni. Körbenézünk, és csak vigyorogva nézzük először a helyet, olyan jól ki lett találva. Vannak külön beszélgető szobák, ahol nyugodtabban lehet beszélgetni. Gondolom oda nem hallatszódik be a zene annyira és van hely bőven táncolni. A pult a táncparkett mellett van, de beszélgető részek közelében is lehet mondani. Gondolom, hogy esetleg könnyebb legyen a kiszolgálás.
Ahogy minket ismer, az ember természetesen egyből megtámadjuk a bárpultot és egy nagyon helyes férfi. Kicsit alaposan is megnézem. Arca félig látszik a haja miatt, mert az arcába lóg. A fülébe sok fülbevaló található és még amit a póló is mutat a felsőtestéből nagyon kis cukorka. A szemébe nézek, de mintha ő észre sett volna semmit, hogy nézem. Elfanyalodok. Most sincs szerencsém. Mindig ki fogom a helyes hetero férfiakat akik még esetleg nekem is bejönnének.
- Mit adhatok? – szólal meg méy dörmögős hangján.
- Dupla whiskyt jéggel és egy sört. – mondom, mire csak rám néz, majd a többiekre és tőlük is felveszi a rendelést. Megfordulok, és a pultnak támaszkodok. Mikor hallom, hogy lerakja, a puharap érte nyúlok, de a kezét fogom meg véletlenül. Rákapom a fejem és csak egymás szemét figyeljük.
- Uhh. Bocsi a poharat akartam. – mondom neki, majd elveszem a poharat és belekortyolok.
- Nem gond, de legközelebb figyeljen oda. – mondja nekem, majd megy tovább. Még aztán felvágták a nyelvét. Ő tuti, hogy nem homoszexuális.
Már egy ideje iszogatok és érzem, hogy kezd hatni a hatása, mire a pultos fiúcskára nézek
- Nevedet elárulod? – kérdezem tőle. Valamiért nem tudok elszakadni tőle, mire csak rám néz.
- Minek akarod tudni? – kérdezi, de a hangneme egyáltalán nem sértő vagy bunkó.
- Egyszerű a dolog tetszel nekem. – mondom komolyan, mire meglepettséget látok rajta és megiszom az utolsó korty piámat.
- Úgy sem fogsz emlékezni rá. – mondja és a közben a poharakat törölgeti. Leteszem a poharat asztalra. Jobban szólva kicsit levágom, éppen nem törik szét, majd rá nézek.
- Fogadjunk, hogy holnap fogom tudni a nevedet. – mondom neki, mire ördögi mosolyra húzódik a szája.
- Rendben. Mi legyen a tét? – elmosolyodok, és már gondolkozok is.
- Ha én nyerek, akkor lesz három kívánságom, amit teljesíteni fogsz. – mondom neki komolyan és visszamosolygok.
- És mi lesz, ha én nyerek? – könyököl velem szembe.
- Azt csinálsz velem, amit akarsz. – válaszolom neki, mire még szélesebbre húzódik a vigyora.
- Rendben. – feláll és kezet nyújt nekem, amit elfogadok és ezennel érvénybe lép a fogadásunk.
- Szóval hogy hívnak? – kérdezem meg mosolyogva, de a kezét még mindig fogom, ami olyan meleg és olyan jó tapintása van, hogy az csak, na, de mélyen a szemébe nézek és várom, hogy melyik nevet jegyezzem meg…
|
|
