|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Luka Crosszeria | 2014. 07. 15. 22:33:47 | #30653 |
 Karakter: Mael
Már hosszú ideje nem láttam a nap sugarait. Talán soha az életemben nem voltam ilyen beteg, mint most. A bőröm undorító, akár egy holt zöldülő teste, a hajszálaim mintha őszbe fordulnának. Sosem értettem, miért intett óva apám a kórságoktól, hiú mód azt hittem, engem sosem érhet el semmi ilyesmi.
- A gyógyító szerint már túl vagy a nehezén.
Erőtlenül pillantok a hang irányába. A testvérem mosolygós arca egy leheletnyit enyhít a kínjaimon. Úgy érzem, minden eltelt pillanattal forróbbá válik a testem. Mintha egy dühöngő katlan tombolna a mellkasomban. Zihálva kapok félre a fejem, megalázó, hogy sokan gyengének látnak.
- A fene nagy büszkeséged miatt egyszer jobban is ráfázol majd – korhol.
- Ennél is? – krákogok.
- Egészen biztos – húzza fel az orrát.
Felsóhajtok, és az oldalamra fordulok.
- Ennél még a pokol is jobb. Az istenek nem segítenek – motyogom magam elé.
- Nem tudom, mikor hagyod abba a hibáztatásuk – rázza meg az apró fejét.
- Ha felhagynak az új szórakozásukkal…
- Talán, ha kicsit kedvesebb lennél – hajol felém, mire felhorkantok.
Mosolyogva pattan fel, majd hallom meg távolodni a lépteit.
- Már negyedik alkalommal hagyod ki a vadászatot.
Nem felelek, tudom nagyon jól. Felsóhajt, majd elhúzza a gyékényt a bejárat elől. Vakító napfény árasztja el egy pillanatra a helyiséget, amibe minden porcikám beleremeg. Sűrűn pislogva hullajtok pár könnycseppet, ahogy kis időre elvakít a nagy világosság. Néhány pillanat múlva azonban megint sötét lesz, én pedig könnyeden fellélegzek.
***
A gyógyítónak igaza volt, a második napfelkeltét már a sűrű lomkorona közt rejtőzve figyelem. Az erőtlen sugarak lassan előtörnek a sűrű felhők közül. Olyanok, akárcsak én. Most még az íjam sem tudnám megemelni. Szaggatottan felsóhajtok, majd leereszkedek a földre. Az esti gyógyfüves borogatásom mellé hosszú sétákat is előírtak nekem. Egyedül…
Lassú léptekkel indulok el a fák közé, érzem a friss harmatcseppek súlyos illatát. Lassan eltelik vele a mellkasom, mintha mázsás súlyok terhelnék. Köhögve távolodok el a nagyobb, vizes levelektől. A bőröm viszketni kezd a hirtelen körbeölelő párától.
Hirtelen rossz előérzetem támad, ahogy a lábamnál gyöngyöző fűszálakra pillantok. Itt sokkal alacsonyabbak a fák, mint odahaza. Azt hiszem, túlságosan távolra merészkedtem már a házainktól. Itt bármi baj érhetne…
- Ne mozdulj!
Idegen nyelvű hang csapja meg a fülemet, így dermedten egyenesedek fel. Egy magas, sápatag arcú férfi áll előttem. Ördögi mosoly terül el az arcán, valami furcsa tárgyat szegez felém. A testtartása fenyegető, a mozgása ruganyos. Felém int.
- Fordulj meg!
Nem értem, mit mond. Ide-oda lengeti a kezét, így lassan felé fordulok. Teljesen kiszolgáltatom magam, így igyekszem az állapotom ellenére helyzeti előnybe kerülni. Lassan hátrálni kezdek, ám rám kiált valamit. Hirtelen 4-5 ember gyűlik körém egyszerre, az ágak vészjóslón recsegni kezdenek körülöttem. Erős karok fognak közre, hamar a földön találom magam.
- Pokolba veletek! – sziszegem, bár kétlem, hogy értenék, amit mondok.
Erőtlenül rántok egyet a karomon, mire lassan felém lép a fejét ingatva. Szikrázó szemekkel bámulom minden mozdulatát. Lassan végigsimít az álla vonalán, majd hirtelen a magasba emeli azt a furcsa tárgyat, és lesújt vele. Még tompán hallom a puffanást, érzem a fájdalmat, ami a fejemből árad, majd lassan minden elsötétül.
|
| Hentai Chibi | 2011. 02. 21. 19:01:35 | #11571 |
Karakter: Damnatis
Megjegyzés: Keiji-mnek
Ismét becsengetnek és újabb agyrohasztó óra jön. Valaki lőjön már le!!!! Ráadásul ez az öntelt bunkó még mindig itt van mellettem és vigyorog.
- El vagy bazd meg? - mordulok halkan rá. Idegesít a jelenléte, minden egyes légvétele. Idegesít, hogy itt ül mellettem és Bámul!!!!!!!!!
- Aha. - kicsinálom! Esküszöm kinyírom! Kikészít már csak azzal hogy létezik. De most nem szabad gonosznak lennem, mert ha azok a köcsögök rájönnek hol vagyok az szar ügy lesz. Nincs kedvem angyalokkal balhézni.
- Akkor fordulj előre és a tanárnőre koncentrálj ne rám. - rúgom bokán és ő nem mer hangot adni dühének, hiszen akkor ő ég be és nem én. Ráadásul a tanár is rá lesz mérges, az osztály jól kiröhögi. Bár lehet ez lenne a jobb. Nem is rossz ötlet beégetni az osztály előtt .... Talán még ezt is megteszem.
Az utolsó óra testnevelés és szerencsére vannak külön óráink. Remélem most sem kell majd elviselnem. Ahogy az öltözőből kimegyek és bent a tornateremben meglátom már mennék is ki. Kurva élet! Na ne már, hogy együtt is tesizünk. Mikor meglát vigyorog, én meg legszívesebben felrúgnám. Baszodj meg hülye köcsög.
- Nocsak, hát még a tesink is közös.
- Mondtam már. Köss a betonba idióta! - fordítok neki hátat.
- Még meg sem mondtad a neved. - jegyzi meg. Ne érdekeljen köcsög! Úgysem sokáig kell elviselnem téged.
- Nem mondom meg!
- Miért?
- Mert titok azért!
Órán a tanár nekem külön feladatot oszt ki. Én szórakozhatok a nagy trambulinon és ott csinálhatok feladatokat, míg a lányok gerendáznak a fiúk meg a gyűrűn teljesítenek.
Hát azt hiszem már most pokoli lesz ez az óra. Épp hogy csak elkezdem a feladatokat a trambulinon a tanár máris szólít. Csak dobok még egy triplaszaltót és már megyek is.
- Igen sensei? - nézek unottan drága tanáromra.
- Mutasd be a lányoknak mit kell csinálni. - jelenti ki és büszkén néz rám. Végig mérem a lányokat. Tiszta selejt mind. Gebe, plasztik féle, kényes, pláza macska ... Összefoglalva egyik sem alkalmas a szertornára.
- Szánalmas, hogy semmit sem tudtok. - adok hangot véleményemnek. Elhátrálok és nekifutásból a dobbantóról elrugaszkodva dobok egy szaltót és úgy érkezek meg a gerendára. Még csinálok pár feladatót, kézen átfordulást, spárgát, kézen állást. Aztán mikor végzek csak egy szintén ügyes mozdulattal érkezek meg. A lányok nagy szemekkel néznek és még a fiúk is abbahagyták a gyakorlatot. Van aki azért néz mert jó vagyok és van aki azért mert most láthat tornadresszben. Szánalmas!
- Na ennyi kölykök. - ezzel már megyek is vissza a tranbulinhoz és csinálom a nehezebbnél nehezebb mozdulatokat.
Szerkesztve Hentai Chibi által @ 2011. 03. 11. 19:14:19
|
| Hentai Chibi | 2011. 01. 07. 18:30:53 | #10320 |
Karakter: Damnatis
Megjegyzés: Keiji-mnek
Az ébresztő idegesítő zajára kelek és csupán egy mozdulat, hogy felbasszam a falra és apró darabokra törjön. Hát nem is habozok. Egy csattanással kenődik fel a falra és hallom ahogy darabokra törve esik le. Egy halvány mosoly jelenik meg arcomon. Ki se nyitom a szememet, csak fekszek tovább.
- Dam ma iskola van! El fogsz késni kicsim. - legszívesebben ezt a nőt is jól felvágnám tapétának a falra, de sajnos nem lehetséges, mert az anyám.
- Leszarom! - kiáltom ki felülve, majd vissza dőlök és a párnát fejemre nyomom. Kurvára nem érdekel, én most aludni akarok.
- Na de Dam! Ez az utolsó éved ... - kezd el szónokolni. Hánynom kell ettől!
- Anya! - förmedek rá, de csak nem hagyja abba. Akármennyire igyekszek nem figyelni rá és nem hallani mit mondd. - KUSS!!! - ülök fel és csupán egy mozdulatomba kerül, hogy kicsapódjon az ajtó. Anyám már nem tud mit mondani, csak lesiet az emeletről. Jobb is, még a végén beépítettem volna a falba vagy a padlóba ... , de az tuti, hogy nem úszta volna meg. Unottan kászálódok ki az ágyból. Faszom! Nem szólok, csak gondolatomban morgolódok. Hangosan nincs erőm még ilyenkor. Unottan öltözködök és mászok le az emeletről. Épp hogy csak eszek valamit reggelire, aztán irány az a rohadt suli. Ma csak hat órám lesz, de azok is a legnyomorultabbak. Kibaszott szar napom van, szóval kurvára nem kegyelmezek annak aki belém köt.
Korán beérek, hiszen nem lakok messze. A terembe menet az egyik csaj akar kijönni az ajtón, de én csak félre lököm magam elől. Bárki aki rám néz láthatja, hogy ideges vagyok így rögtön arrébb állnak. A táskámat csak lebaszom a földre, be a sarokba az asztalomhoz és beülök az ablakhoz. Az évnyitó után ez az első tanítási nap. Sok az új tag és van aki másik osztályba ment. Faszom beléjük! Hülye kis picsák. Köcsög, kényes halandók! Undorító patkány mind.
Csak kinézek az ablakon, a legtöbben már bent vannak. Ha mellém ül valami hülye picsa, én tuti kibaszom az ablakon. És leszarom, hogy a második emeleten vagyunk!
- Bocsi. Szabad ez a hely? - kibaszom!!! A lányra nézek . Szőke haj, kék szem és már most az összes srác őt nézi. Nem szebb nálam, de kedvesebb és csak ezért népszerűbb.
- Húzz a faszba cicuska. - morgom és felteszem a lábamat a székre. Kurva anyád! Miért nézel? Csak áll és engem bámul. Mi van, talán süket?
- Gyere, ülj ide. - erre rögtön arrébb áll. Ismét kinézek az ablakon. Gyűlölöm az őszt, mert utána tél jön.
Csengetnek és a tanárral együtt egy srác is jön. Baszki, csak mellettem van hely! Mindenki feláll, hogy köszöntse a tanárt, csak én maradok ülve. A fiú is itt van már mellettem.
- Damnatis. Látom idén sem hagytad otthon a lázadó természeted. - jegyzi meg és tudom hogy vár tőlem valami reakciót. Csak hát úgysem azt fogja megkapni amit remél.
- Hát ez van tanárnő. Teljesen össze forrt velem. Képtelen vagyok otthon hagyni. - mosolygok gonoszul a fiatal tanárnőre. Gyűlölöm az angolt! Csak azt nem értem mi a faszért kell még bejárnom, ha tökéletesen beszélem a nyelvet! Hát ja ... Nem jöttem be nyelvvizsgára, mert kurva korán kellett volna kelni.
- És esetleg szíveskednél felállni?
- Tanárnő ez nekem nem megy. Kérje meg valamelyik fiút, ha ennyire perverz gondolatai vannak. - vigyorgok. A tanárnő feje szinte lángol, erre már nem vág vissza. Mindenki leül és kezdetét veszi az óra.
A telefonommal szórakozok, haverokkal e-mailezek. Sho a másik osztályba jár Ichigo-val és Ren-nel. Így elég jól tellik az óra, de aztán az a picsa ismét megtalál.
- Damnatis volnál szíves figyelni? - az angol kérdésre csak felnézek és gyilkos pillantást vetek a tanári asztalnál levő új főellenségemre. Rettegj te hülye picsa, mert idegileg kikészítelek bazd meg!
Angolul válaszolok és szinte elküldöm a jó kurva anyjába. Mielőtt bármit is bepofázhatna csengetnek és én már kint is vagyok. Még az idő is nekem kedvez te ribanc!
Visszatérek a terembe a következő órára, ami matek ...
- Hú te aztán kemény csaj vagy. - ahogy leülök az egyik újonc csitri már meg is talál. Hülye kis picsa. Utálom!!!
- Takarodj innen! - mordulok rá, a csávó meg csak néz. Mit nézel bazd meg? Kiszúrom a szemed te köcsög! Tűzvonalba kerültél picinyem és ha nem takarodsz innen nagyon meg fogod bánni!
- Figyu ... Én arra gondoltam lehetnénk barátok.
- Nem voltam elég világos?- nézek rá mint egy hülyére, de hangomat megemelem és kissé az asztalra is csapok. A srác csak még jobban megilletődik és hátrébb csúszik a székkel.
- De ... De nagyon tetszik a stílusod és szeretném ha barátok lennénk. -
- A barátkozós csoport arra van! - mutatok egy csapat cicuska felé, akik az egyik asztal köré gyűltek össze és ott fecsegnek mindenféle faszságról. Tipikus pláza picsák ... pfúj!
- De ... én veled szeretnék ...- mosolyodik el kedvesen. Bazd meg!
- Én meg kurvára nem! - nagy erő kell, hogy vissza fogjam magam és ne küldjem el a jó kurva anyjába vagy épp a másvilágra a szukát. - Nem mondom még egyszer. TAKAROD! - csapok erőteljesebben az asztalra. A csaj végre veszi az adást és meghátrál.
Gyűlölöm ezt a napot és még közel sincs vége. Ha ez így megy tovább esküszöm, hogy valakit a túlvilágra küldök!
A fiú rám néz. Azt se tudom ki a fasz, nem is ismerem mégis úgy néz rám mintha ezer éve jóban lennénk.
- Mi a faszt nézel? - mordulok fel hallkabban a helyemen ülve.
- Téged. - a legrosszabb, hogy nem fél tőlem és nem is vet meg.
- Barom!
- Keiji. - mosolyodik el kissé és kezet nyújt, én meg döbbenten mégis inkább idegesen nézek rá. Ez most komolyan szembe mer velem szállni és gúnyt űz belőlem? Hirtelen azt sem tudom mit mondjak. Hát ilyen se volt még.
- Köss a betonba baromarc! - nézek a szemébe. Ne kötekedj bazd meg mert te fogod megszívni nem én!
|
|
