|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Silence | 2012. 09. 30. 21:28:22 | #23586 |
 Karakter: Rulcef
Megjegyzés: Felicity~nek
Rulcef:
Harapni lehet a levegőt, annyira beette magát a köd a városba. A tejfehér lepedő, ami , ide s tova a látómezőben elterül, sikeresen rontja a látási viszonyokat, így nem kell aggódnom amiatt hogy valaki kiszúrhat.
A kisbolt mögött kuporgok, a nagy kukás konténerek melletti beugró, harmadik lépcsőfokán, mi az épület hátsó bejáratához vezet. Itt húztam meg magam.
Lassan kezdek bőrig ázni, arról nem beszélve, hogy megfagyok. A szagomat meg már meg se említsük. Egy pocsolyában kellőképpen pácolt kutya, hozzám képest rózsabokor illatú. Engem viszont ez annyira nem zavar. Mit számít a mocsok, a bűz, ha az embernek nagyobb gondja is akad, mint az alap higiéniai szükségletek kielégítése. Az éhség, igen, az éhség nagy úr. Ellenben az emberek nagy része nem osztja az én nézeteimet. Tartok tőle, ha tudomást szereznek itt létemről, a tulaj seprűvel hajtana arrébb…
Nem tudok koncentrálni. Elhagyott az erőm. A lábaim nem engedelmeskednek, és ebben a ködben a maradéknyi mozgatóerőm is inkább visszavonulót fújva a lépcsőre szavaz, a ködben való bolyongás helyett….Pedig le kéne lépnem. Rossz előérzetem van.
Óvatlan voltam…Nem néztem utána rendesen annak a pasasnak…Kijátszottak…Már biztosan Honami is mindent tud….Elbasztam…
3 nappal korábban
-Elintézted a melót?- kérdezi Melron, fekete keretes szemüvegén keresztül nézve rám, az íróasztala mögül.
Egy kényelmetlen székben ülök vele szemben, egy gyárépület hátsó raktárszekciójának zárt helységében. Még a testőreit sem hozta be. Tudja, hogy előttük nem beszélek, sőt ha előkerül a fegyver, azonnal futok.
Gyűlölöm, ha egynél több ember próbál kontaktust létesíteni velem. Azt is gyűlölöm, ha sokan néznek…. Eleve útálom a tömeget, meg azt ha néznek.
- Igen. Nálam van.- felelem, kissé késleltetetten reagálva. Elvonta a figyelmemet az ujja között tartott hamvadó cigaretta csikk.
-Akkor mégis mi a fenére vársz fiam?! – horkant fel türelmetlenül, ezzel is bizonyítva, hogy valóban , rokoni szál fűzi, a házi sertésekhez.
Undorító, pacsuliba áztatott, öltönyös fickó a Melron. A hideg futkos tőle a hátamon, akárhányszor megszólal. Kezdettől fogva nem bízom benne. De szükségem van a zsé-re. Hallottam, régen üzleti viszonyban volt, a célszemély, Honami-val, aki mellesleg az előző „kuncsaftom”. De, mit számít ez ha pénzről van szó…
Nem értek igazán, a hatalmi harcokhoz. Nem is foglalkoztat. De annyit tudok, Honami erősödik, Melron csillaga pedig beárnyékolódik miatta. Ez a disznóforma ember, pedig piszkosul nem tűri, ha valaki elé tolakodik. Továbbá Merlonnak elmondások szerint,több pénze van, és többet is hajlandó megosztani egy olyan kóbor kutyával mint én….Épp ezért keresett fel engem, dupláját ajánlva annak amit Okito Honami ígért nekem,-tudva, elvégzem a melót, hiszen aki ismer, ezzel már igazán tisztában van- azért, hogy az említett, privát találkozójának, rögzített hanganyagát, eljuttassam hozzá.
-A fizetségemre.- Felelem higgadtan, apró, vizenyős szemeibe nézve, körmömmel kapargatva a szék karfáját. Melron összevont szemöldökkel kezdi ingatni a fejét, minek mozgását tokája lassan, szépen rezonáltan leköveti. Igazán mókás, mégis idegesítő megnyilvánulása ez az elutasításnak.
-Ez nem így működik…Először Te, elvégzed a munkát, aztán ÉN átadom a pénzt…- Kezd el okítani.
Ez így nagyon nem pálya. Át akar vágni…Látom a szemén. Hát mégse fizet ez a két lábon járó szalonna!-Akkor nincs hanganyag….- sziszegem, izmaimat megfeszítve.PUFF!-Az asztal hangosat szól a férfias mancsok alatt. Reflexből vetődöm hátra, és veszem menekülőre a helyzetet. Nem véletlen voltam bizalmatlan… Potyára játszottak át a másik oldalra. A szívem azonnal a torkomba ugrik. Keresem a kiutat. Már mikor beléptem ide kiszúrtam, hogy van egy ablak…
Az események rettenetesen felpörögnek. Kiabálás, bútor borul…Nem szabad pánikolni. Csak nem szabad pánikolni…
¤¤¤¤¤
Megáll egy fekete sötétített üveges autó a bolt előtt. Már oszlásnak indult a fehérség, és a sötétedés miatt az utcai lámpákat is felkapcsolták. Ez így nem lesz jó…
Azonnal felpattanok a lépcsőről és oldalazó, óvatos léptekkel megindulok a szomszédos ház udvara felé. Egyszerre két banda vadászik rám….Ekkora kutyaszorítóban már rég voltam. Fogalmam sincs a disznó emberei lehetnek-e azok, vagy a fészkéből felpiszkált viperáé. De, végülis, édes mindegy, akármelyik kerít is kézre, élve nyúz majd meg az árulásért, vagy az el nem végzett munkáért…
¤¤¤¤¤
Négy utcán keresztül rohanok, bújkálok, de nem tudom lerázni az autót. Kiszúrtak mikor átvágtam az út túloldalára, hogy távolodhassak a centrumtól. Bepánikoltam. Azt sem tudom merre futok, csak a motor zajától próbálok minél távolabb kerülni. Átesek bokrokon, aztán rohanok a bokor kertjének kutyája elől a kerítésig, amin nehezen, de sikeresen átmászom. De a vesztembe rohantam. Egy ezüst terepjáró vár a kerítés túloldalán. Ez nem azaz autó, ami eddig kergetett, de a rendszámát már láttam… egy épület előtt, ahova sokat jártam…Végem van .
¤¤¤¤¤
-Mi ez a bűz?- dördül egy undorkodó hang.
-A fiú, Uram…- motyogja az őr.
-Undorító…
Lassú léptek, majd egy kéz lerántja a fejemről a fekete anyagzsákot, amit még a kocsiban aggattak rám, mikor elkezdtem ellenkezni. Nem nézek fel, csak bámulok előre. Eddig még nem bántottak, nem szóltak hozzám, csak becipeltek ide, ebbe a szobába, ahol a pofámba világít a lámpa. A zsákban töltött órák szorongása megkétszereződik.
Vallatás lesz?
Vagy csak szimplán fejbe lőnek majd?
Nem tudom mire számítsak. Hátrakötött csuklómra erősített bilincset feszegetem, mindhiába. Végem van…. nagyon, nagyon , nagyon végem van. Az a magas férfi, aki előttem áll, és akire most óvatosan de felsandítottam, a kezében tartja az életem….
Lassú léptek, majd egy kéz lerántja a fejemről a fekete anyagzsákot, amit még a kocsiban aggattak rám, mikor elkezdtem ellenkezni. Nem nézek fel, csak bámulok előre. Eddig még nem bántottak, nem szóltak hozzám, csak becipeltek ide, ebbe a szobába, ahol a pofámba világít a lámpa. A zsákban töltött órák szorongása megkétszereződik. Vallatás lesz? Vagy csak szimplán fejbe lőnek majd? Nem tudom mire számítsak. Hátrakötött csuklómra erősített bilincset feszegetem, mindhiába. Végem van…. nagyon, nagyon , nagyon végem van. Az a magas férfi, aki előttem áll, és akire most óvatosan de felsandítottam, a kezében tartja az életem….
Szerkesztve Silence által @ 2012. 09. 30. 21:29:02
|
| Hentai Chibi | 2010. 10. 23. 09:27:09 | #8809 |
Karakter: Tatsuko Shiki
Megjegyzés: Vyvynek
Utánam jön és megalkudunk. Egy randi cserébe én beveszem a gyógyszert. Na lásd kicsim kivel van dolgod, megteszem.
A műszakomat még szépen végig viszem aztán haza sietek és átöltözök. Egy pillanatra megszédülök és épp hogy meg bírok kapaszkodni és nem esek el. Francba Shiki! Szeretlek Shiki, hisz a részem vagy és ha úgy vesszük a testvérem is, de nem engedhetlek ki.
Bent kell maradnod, mert ez most az én időm! Össze szedem magam, megigazgatom gyönyörű kimonómat.
Enyhe smink kerül fel rám és hajamat is csinosan felfogom A tükörben egy szép, fiatal nő néz vissza rám. Tökéletes!
Shiomi-kunnal a lakása előtt találkozunk. Rögtön bele karolok és irány is az Étterem. Igazán csodás, de a mienk szerintem ezerszer szebb. Leülünk az egyik asztalhoz és rendelünk.
- Remélem, nem érzed magad túlságosan is feszélyezve. - ő megnyugtat hogy nem, pedig tudom hogy valójában igenis. Látszik rajta. Utálja hogy velem kell lennie, Shiki-t akarja. Csakhogy nem adom meg neki ezt az örömet. Még nem.
- Látom, nagyon szereted őt. - kortyolok teámba.
- Igen, szeretném szeretni, de hát nincs itt… - aj már, hiszen megígértem!
- Megígértem, hogy beveszem a gyógyszert, kérlek ne légy ilyen ellenszenves.
- Sajnálom, nem tudok mit tenni. - oh, hát persze, hogy nem tudsz. Basszus, lehet jobban járok ha beveszem a gyógyszert. Ismét érzem azt a szúró érzést. Shiki!!
- Baj van? - kérdezi.
- Semmi. - végre elmúlik.
Csendben vacsorázunk meg és egyikőnk sem szól a másikhoz. Mikor végzünk ő fizet, majd távozunk. A kezét fogom, milyen csodás ... lenne ha végig nem Shiki járna a fejében. Miért szereti őt ennyire és engem miért nem? Ez nem igazság, én ismertem meg hamarabb!
Nekem járna ő és nem Shiki-nek. ez olyan igazságtalanság. A házunk előtt megállunk. Csak nézek rá.
- Megcsókolsz? - mosolygok édesen.
- Én Shiki-t szeretem! - tiltakozik.
- Megígértem hogy vissza kapod és te ennyit nem vagy képes teljesíteni? - nyafogok kissé. - Tudom, hogy egy kis dögnek tartasz, de meg kell hogy értsd az én érzéseimet is! - egy kis habozás után közelebb hajol és megcsókol, de nem tetszik. Túl gyors és semmi szenvedély nincs benne.
- Látod ezt? - mutatom fel neki az üvegcsét. - Elhoztam magammal.
- Ez az a gyógyszer? - némán bólintok csak, mire hatalmas örömet vélek felfedezni szemében. Végre megszabadulhat tőlem, de nem sokáig.
Hidd el szívem ha akarok akkor vissza térek, mert Shiki nem hagyna el végleg.
- Megígértem szóval ... - kiveszek egyet az üvegcséből és beveszem. - Most örülsz?
- Bocsi, de én tényleg a bátyádat szeretem. - igen ezt már tudom. De kicsit szerethetnél engem is.
- Nemsokára minden rendben lesz és újra láthatod. Addig pedig hagyd őt békén, majd ő fel fog keresni!
Otthon aztán zuhanyozni mentem és felvettem pizsamámat. Fárasztó volt ez a mai nap. Hm ... Vajon mikor tér vissza Shiki? Haragudni fog? De hisz meg kell értenie miért tettem ezt ...
A fejem fáj, szinte zúg és hiány érzetem van. Elfelejtettem volna valamit? Ha igen mit? Olyan üresnek érzem magam. Kikelek az ágyból. Ez férfi ruha ... De hogy? A fejem majd szét akar esni. Az asztalomhoz megyek. Levél nekem? A borítékon egy üvegcse van, ez a gyógyszer. Kibontom a levelet és olvasni kezdem.
" Kedves Shiki!
Megígértem és szedtem is a gyógyszert. Egyszer randiztam Morita-val, ne haragudj. Tényleg csak téged szeret, rám pedig semmi szükség.
Békén hagylak mert tudom hogy ezt szeretnéd. De rám számíthatsz ha baj van. Mindig veled leszek, nem hagylak magadra. Te vagy a legjobb
öcs akit egy magamfajta kívánhatna, még akkor is ha egy testen osztozunk. Remélem egyszer majd úgy is testvérek lehetünk mint két külön
személy, de addig is legyél nagyon boldog és szerezd azt a kis hülyét, mert megérdemli. A gyógyszert szedd rendesen ,mert addig nem leszek
útban. js és hogy tudd, már egy hát telt el és addig nem is kerestem fel szív szerelmedet. Azt mondtam neki, ha önmagad leszek megkeresed.
Hát ne okozz neki csalódást, mert már nagyon vár rád.Fájó szívvel búcsúzok.
A te Shizuka-d. "
A szívem össze szorul, majd meghasad. Hát ezért éreztem magam ennyire üresnek. Mindenesetre készülődni kezdek és reggeli után az első utam hozzá vezet. Először a boltba megyek, mert lehet hogy dolgozik. De jó lenne ha pontosan tudnám mi történt.
Szerencsére bent van.
- Szia. - lépek oda hozzá. - Zavarlak?
- Shiki. -csillan fel a szeme. Hát tudom tudom, Shizuka nem épp a legkellemesebb társ egy ember számára, de nekem az, viszont ez kicsit túlzás azért. - Te soha.
- Ennek örülök. - csókolom meg, mire ő eléggé megszeppen. - Mondtam, hogy nem érdekelnek mások, csak te. - mosolygok rá kedvesen. - Sajnálom, hogy csak most vagyok én.
- Őrülök, hogy végre te vagy és semmi baj. - mosolyog édesen.
- Mikor végzel? Megvárnálak ...
- Nemsokára.
-Oké.
Mikor végez együtt indulunk el hozzá. Fent a lakásban aztán a szobájába megyünk. Akarom őt, még ma. Rám néz és én lágyan csókolom meg ajkait. Most hogy csak én vagyok már nem kell aggódnia.
A hálóba vezet. Szóval neki se lenne ellenére. Az ágyra döntöm és mindketten neki vetkőzünk. Én előveszem az óvszert, ő ad síkosítót.
Végül is így jobb lesz neki mintha csak úgy simán támadnám be. Felhúzom a gumit és persze síkosítót is használok.
- Biztos akarod? - kérdezem, de ő csak elmosolyodik és bólint. A nyakamba teszem a lábait. Gyengéden hatolok belé, de tágítás nélkül és ez egy kicsit fájhat neki, de igyekszek kíméletes lenni. Lassan mozogni kezdek. Kezeimet olyan ütemben mozgatom a merevedésén, amilyen gyorsan én mozgok. Élvezi látom a kezét. Ajkait néha apróbb kéjes nyögések hagyják el és ez tetszik.
Leengedem a lábait és az ölembe ültetem, hagyom, hogy a neki kényelmes tempóban mozogjon így azért ő is még jobban élvezni fogja majd.
Magamhoz szorítom apró testét, újra és újra megcsókolom az ajkait. A hajamba túr és még szenvedélyesen csókol vissza mint eddig valaha.
Szívni kezdem a nyaka puha bőrét, felnyög, kezemmel még mindig kényeztetem a férfiasságát.
Egyre közelebb vagyunk. A hátára döntöm, még mozgok benne egy kicsit. Hatalmasat nyög ahogy eléri a csúcsot, aztán én is.
- Szeretlek. - suttogom a fülébe.
Egymás mellett fekve a plafont nézzük. Halljuk egymás szívdobbanását. Most már tényleg egymáséi vagyunk. Ő mostantól csak az enyém és én is az övé.
Senki sem veheti már el tőlem, még Shizuka sem.
|
| Hentai Chibi | 2010. 10. 05. 17:16:54 | #8407 |
Karakter: Tatsuko Shiki
Megjegyzés: Vyvynek
Hirtelen átfog. Szinte levegőt sem veszek a döbbenettől. Ő most komolyan utánam jött? Hozzám simulva fog át, a szívem szinte majd kiesik a helyéről. Szinte f el sem fogom mi történik, de mi már ismét bent vagyunk a szobájában. Hadovál valamit arról, hogy nem ismerjük annyira egymást, mire mindketten mesélni kezdünk magunkról.
Elmondja mit érez, hogy nincs baja Shizuka-val de jobb lenne ha külön testben élne. Hát elég gyakran én is így gondolom.
Megtudom, hogy iskola mellett dolgozik néhány órában, hogy szereti a divatmagazinokat nézegetni, fényképezni és művészetet tanul. Aztán elmeséli, hogy van három nővére és hogy ő afféle potyagyereknek tartja magát.
- Ne mondj ilyet. - mordulok rá, persze kedvesen és magamhoz húzom. Azoktól amiket mesélt még egy mosoly is került arcomra. - Azok alapján amit meséltél egy dolgot erősítettél meg bennem.
- Mit? - néz rám imádni valóan kíváncsi tekintettel.
- Különleges vagy. Azért a három nővér hatása látszik. - ölelem magamhoz és lágy csókot lehelek ajkaira. - De hát én és Shizuka ... - erre picit nevet, ami még nagyobb jókedvvel tölt el. - Mit szeretnél, maradjak éjszakára? Ha nem akarod nem fog semmi sem történni. - nyugtatom meg.
De lehet, hogy inkább nekem kellene félnem attól hogy letámad? Hát ahogy bújik ...
Erre a gondolatra muszáj elmosolyodnom. Én nem nézem ki belőle, de ki tudja. Azért vicces lenne és igencsak meglepődnék.
- Igen. Maradj. - bújik még jobban hozzám. Istenem, mint egy édes kiscica. Kedvem lenne letámadni ... Hogy képes ez a fiú ilyen érzelmeket kiváltani belőlem? Nem az, hogy rossz, sőt ... Nagyon is jó. Csak remélem Shizuka nem akar majd kavarni, most nagyon nem örülnék neki.
- Rendben. Akkor maradok. - csókolom ismét meg.
Együtt vacsorázunk meg. Az ételt én készítem el, hiszen Shizuka-chan jóvoltából megtanultam főzni, de azért most Morita is segít.
Este egymás mellé fekszünk az ágyban. Ő teljesen hozzám bújik, én pedig cirógatom.
- Mindjárt jövök. - mosolyogtam rá.
- Hova mész? - nézett rám azzal a jól ismert nézésével.
- Csak le kell írnom valamit. - ő adott egy lapot és egy tollat, én pedig írni kezdtem.
" Kedves Morita!
Nem tudom hogy reggel én leszek-e még. Ha nem és Shizuka lesz veled csak azt szeretném, hogy tudd: Igazán jó volt veled. És sajnálom, hogy nem maradhattam tovább én.
Shiki."
A másik oldalra pedig a következő került:
" Kedves Shizuka!
Ha reggel Morita-kun melletted van, ne lepődj meg! Szeretem őt és ő is engem. Kérlek legyél vele nagyon kedves.
Ha haza érsz intéztess anyával időpontot. Nem ellened irányul, de szedni akarom a gyógyszert Morita-ért. Ezért kérlek ne gyűlölj.
A levelet kérlek add oda neki majd. Köszi.
Shiki. "
A lapot letettem az éjjeli szekrényre úgy, hogy ébredéskor Shizuka azt lássa, majd vissza bújtam Shiomi mellé.
- Szeretlek. - fúrta magát szorosan mellém.
- Én is. - búgtam a fülébe és megcsókoltam mézédes ajkait. Szorosan magamhoz öleltem és így aludtunk el, pedig legszívesebben letámadtam volna. Azt akartam legyen az enyém még ma, de vissza fogtam magam.
Reggel egy levelet találok, valamint magam mellett ... Shiomi-kun? Oh ... Hát ... Én nem emlékszek arra, hogy ennyire össze melegedtünk volna. A levelet veszem kézbe és kezdem olvasni.
- Jaj Shiki. - szólalok fel hallkan, szerencsére Shiomi-kun még alszik. Óvatosan kelek ki, nehogy felébresszem. Annyira édes ilyenkor. Kis ártatlan. Legszívesebben megcsókolnám, de zavarom vissza fog. A konyhába megyek. Hjaj ezek a pasi cuccok.
Hozzá fogok a reggeli készítéséhez. Omlett lesz majd, meg valami finom tea. Szeretem a teát, a jó édeset. Szerencsére mindent megtalálok ami kell.
Hát igen, a konyha az én területem. Nagyban munkálkodok mikor jön.
- Jó reggelt Shiomi-kun. - mosolygok kedvesen.
- Jó-jó reggelt. - látom rajta a döbbenetet.
- Shiki arra kért ezt adjam oda. - nyújtom át a lapot, mire ő olvasni kezdi. Jól tudom mi áll benne, de azért teszem az értetlent. Hiába na! Győzött a kíváncsiság és meg kellett tudnom. - Örülsz? - kérdeztem kedvesen. - Shiki nagyon szeret téged.
- Igen. - bólintok. Olyan kis édes. Tálaltam a reggelit, majd mellé álltam. Most a nekem szánt részt olvasta épp.
- Aranyos fiú vagy Shiomi-kun. - és hirtelen megcsókolom. - Bocsi ... - arcom hirtelen szép piros színűre váltott. Ha azt hiszi Shiki, hogy átengedem neki Shiomi-kunt, hát nagyon téved! - Én kedvellek téged.
Reggeli után jobbnak látom távozni. Huh, hát ha ezt Shiki megtudja ... Otthon mindenesetre közlöm anyával Shiki döntését, mire ő rögtön telefonál. " Szerencsére" már ma tud fogadni engem.
Nem kellett sok idő és már kézhez is kaptam a gyógyszert. Majd beveszem, valamikor biztos.
Bent a lányok kedvesen fogadnak és én is hasonlóképpen üdvözlöm őket. Vajon -Shiomi-kun ma átjön? haragszik rám? És mit szól ehhez majd Shiki?
- Shizuka keresnek. - hallom Hikari csilingelő, lágy hangját.
- Megyek. -igazgatom meg ruhámat és már ott is termek az asztalnál.
- Shiomi-kun. - mosolyodok el amint meglátom őt. - Mit hozhatok?
- Beszélni szeretnék veled. - némán bólintok.
- Hikari mindjárt jövök! - ezzel már ki is megyünk az Étterem elé.
Nem szólunk egymáshoz. Fogalmam sincs miről akar beszélni.
- Igen Shiomi-kun?
- Tudod én a bátyádat szeretem.
- És? Attól még nem szerethetsz engem is?
- Shizuka ezt te nem érted. Én csak Shiki-t szeretem.
- Szóval vegyem be a gyógyszert és hagyjam hogy önmaga legyen?
- Igen.
- Akkor legyen. - folytak végig könnycseppek az arcomon. - Ha ezt szeretnéd ... Pedig én tényleg kedvellek. - törlöm le könnyeimet. - De nem lesz bűntudatod?
- Miért?
- Mert elveszed Shiki-től a testvérét. - meg sem vártam mit válaszol, csak elindultam vissza. - Akkor már jobb lenne ha békén hagynád!
-Shiomi-kun volt az? -fogad anya izgatottan.
- Igen, ő.
- Annyira rendes fiú.
- Valóban az. - mosolyodtam el. - Épp ezért nem engedem át Shiki-nek. - teszem hozzá gondolatban, de azért majd be fogom venni a gyógyszert. Lesz némi feltételem, de ha azokat teljesíti megteszem.
|
| Hentai Chibi | 2010. 09. 19. 14:59:43 | #7922 |
Karakter: Tatsuko Shiki
Megjegyzés: vyvymnek
KEDVES HENTAI CHIBI. NE TEGYÉL SMILEYKETÉS JELEKET A MEGJEGYZÉS RÉSZRE!!! KÖSZÖNÖM
Lebuktam és ez rosszul jött ki. Ő döbbenten néz rám. A fene egyen meg Shizuka! Miért nem lehetsz olyan mint a többi nővér?
-Akivel beszélgettél a testvérem volt.
-Skizofrén vagy -a kölyök hogy fején találta a szöget, bár én nem szeretem ezt a szót. Menni akar, nem fogja be.Vadul megcsókolom és behátráltatom az egyik fülkébe. Nem engedem el, élvezem a pillanatot, de ennek vége szakad.
Ő távozik, majd egy kis idő után én is. A konyhába megyek és ha csak gondolatban is, de szídom magam, hogy hogyan is lehetem ekkora barom!
-Menj haza Shiki szívem. -most nem tiltakozok. Az irodába megyek ahol átöltözök.
Otthon első utam a szobámból nyíló dojo-ba vezet. Gyakorlom a mozdulatokat, igyekszem levezetni minden feszültségemet. Ez álltalában sikerül is. Anyának igaza vabn és ez idegesít a legjobban. Meg kellene tennem, de nem veszíthetem el Shizuka-t is. Vele nem élhetem át ugyanazt mint Shiori-val. Nem!
-A rohadt életbe! -csapok ököllel a falba.ó és ez fájdalommal tölt el. Most jól esik, iagzán kellemesnek találom, öklömön pedig a bőr felreped és vérezni kezd. Akármennyire is ideges vagyok azt a kölyköt és a csókot nem bírom kiverni a fejemből. Miért? Miért gondolok rá, hacsak most ismertem meg? Miért forog körülötte minden gondolatom? Ezek nem Shizuka érzései, de ... Akkor engem miért érdekel ennyire ez a fiú? Helyes .. Na és? Megérinti a szívemet a mosolya és a kedvessége. Mi a pokol van velem? Ha a mai napra gondolok gyorsabban ver a szívem. Miért? Nem értem ... Miért történik velem mindez?
Leülök a földre. Gondolataimat rendezni próbálom, de ez most olyan nehéz. Az arcát látom magam elött, ahányszor csak lehunyom a szememet. Miért nem tiltakozott mikor megcsókoltam? Miért viszonozta? A válaszom miért lepte meg és hozott nála egy kis hangulat változást nála? Miért, miért, miért? Miért vagyok én ilyen? Mit kellene most tennem?
Gondolataimból anyám kedves hangja zökkent ki.
-Shiki szívem beszélhetünk? -lép közelebb.
-Persze anya. -felnézek rá és látom kedves mosolyát. Velem szemben térdel le és megigazgatja kimono-ját. Idős asszony, mégis még mindig olyan gyönyörű. Ő az aki ért engem és mindig mellettem áll. Mikor kiderült a betegségem, akkor sem hagyott el, vagy záratott intézetbe. "Együtt fogjuk megoldani kicsim." mondta és akkoris ugyanez a kedves mosoly volt az arcán.
-Shiki mi a baj? Tudom, hogy van valami ami a szívedet nyomja. -fogja m eg a kezemet. Már nem vérzik, de a seb azért még látszik. Nem lepődik meg, mintha csak a gondolataimban oplvasna. -Tudod egy anya érzi ha valami nincs rendben. Ugye az a fiú, Morita az?
-Honnan tudod? -próbálom leplezni döbbenetemet, de elötte valahogy semmi sem megy.
-Oh ugyan. Csak rád kell nézni. -nevet egy picit. -Aranyos fiú, igazán szimpatikus. -hát igen. Anyát sosem zavarta, hogy nem a nők hanem a férfiak érdekelnek. Azt mondta attól én még a fia vagyok és ő úgy szeret ahogy vagyok. -Tudja, hogy ki vagy?
-Igen. -bólintok, de alig észrevehetően. -Megtudta, hogy fiú vagyok és skizofrén.
-Hogy reagált?
-Passz. De egy ideig nem is akarom látni, Shizuka pedig szabadságot vesz ki.
-Jól van kicsim. de hidd el minden rendbe jön. És ne gyötörd magad felesleges kérdésekkel.
Két napig a bolt felé se mentem, nemhogy az étterembe. De ma anya nem mondott mást mikor haza jött csakhogy ma hétkor záróra. Elöször nem értettem, de eszembe jutok. Azt akarja beszéljek Morita-val.
Hat óra is elmúlt, de én nem bírom rávenni magam az indulásra. Kimono helyett sima utcai ruha van rajtam. Farmernadrág, póló, sportcipő ...
Csak egy mély levegő és indulok. Lassan haladok ezért pont hétre érek le. Tényleg ő zár. Észre sem vesz, de nem is baj. Közelebb lopakodok és egy mély levegő után megszólalok.
-Szia. -hirtelen fordul felém, de egy biztos. Megismerte a hangom.
-Szia. -és már indulna is.
-Beszélhetnénk?
-Miről?
-Ne itt, valéahol máshol. -érek mellé. Döbbent, de azért bele egyezik. Némán sétálunk egymás mellet. Néha ránézek, de olyankor szinte kiesik a szívem a helyéről. Helyes ... Tényleg nagyon helyes kölyök.
Egy ház elött megállunk. Itt lakik? Nem szól, beüti a kódot és bemegyünk. Áhá! Szóval it van lakása.
Bemegyünk. Nem túl nagy de igazán otthonos.
-Itt laksz? -ő kissé zavarban van ugyan, de bólint.
-Hm. -húzódik mosolyra ajkam.
-Miről akarttál beszélni? -mindketten kibújunk cipőinkből és beljebb megyünk.
-Arról ami az étteremben történt. Hazudtam. -meglepetten néz rám. -Nem azért csókoltalak meg, hogy csendben maradj. -ültem le mellé. -Baj? -néztem a szemébe.
Elöször nem tudta mit válaszoljon, majd megrázta a fejét.
-Ne-nem.
-És ha megismételném? -de nem várom meg a válaszát.Megcsókolom és eldöntöm az ágyon. Olyan jó őt érinteni, de inkább véget vetek a pillanatnak.
-A kedvedért még a gyógyszert is szedném ... És nem értem miért. Ez mind miattad van! De tudod aranyos kölyök vagy.
-És az emberek? -szegezi rám a tekintetét. Inkább csak a reakciómra kiváncsi. -A családod mit fog szólni? A nagy harcművész Tatsuko Shiki ...
-Nem érdekelnek! -vágok közbe. Némán néz. Olyan édes mikor ilyen kis döbbent arcocskát vág. Legszivesebben nevetnék, de nem teszem. -Csak ezt szerettem volna. -ezzel felkelek és elindulok ki. Némán követ.Vissza bújok cipőmbe, rá nézek. Meg akarom csókolni, de nem teszem.
-Szia. -köszönöm el, de még utoljára vissza fordulok. -Ha akarsz keress fel, az étteremben megtalálsz majd. De csak ha nem hagy hidegen a vallomásom. -ezzel már távozok is.
Remélem jön, remélem érdeklem. Mostmár nincs visszaút.
|
| Hentai Chibi | 2010. 08. 31. 14:40:18 | #7427 |
Karakter: Tatsuko Shiki
Borus, esős nap ez a mai. A "közeli" kisbolt felé futok, már amennyire ez kimonó-ban lehetséges. Esernyőmet kicsavarta a szél, kissé meg is áztam. Pont most jutott eszébe anyának, hogy elfogyott pár teafű. Még szerencse, hogy zárás előtt szólt, így még talán oda érek. Bár nincs sok időm, csupán pár perc. Oda kell érnem. Gyorsan veszem a levegőt, hajam és ruhám immáron csurom víz.
Francba, pont hét óra. Miért nem lehet picivel tovább nyitva?
-E-elnézést. -kapkodok levegő után és tekintetemet az éppen záró fiúra emelem. Még nem láttam eddig itt, de az igaz hogy nem is szoktam nagyon ide járni. -Tudom, hogy már záróra van ... de ... -próbálok még mindig levegőhöz jutni. -A Dream Étteremből küldtek ...
-Jöjjön csak be. -mosolyog kedvesen és kinyitja az ajtót. -Látom nagyon sietett.
-Igen. -fordítottam picit oldalra a fejemet zavaromban.
-Mit parancsol? Hátha tudok segíteni. -mosolyog kedvesen. A névtáblája még rajta van és aszerint Shiomi Morita-nak hívják. Nyilván diákmunkás, még igencsak fiatal lehet. Húsznál nem is lehet több, de tizenhatnál mindenképp idősebb.
-Teafüvekre lenne szükségem. -hadarom kissé. Ő csak még jobban elmosolyodik.
-Ott vannak azon a polcon.
-Köszönöm. -sietek oda. Hamar megtalálom azokat amik kellenek és a kosárba teszem azokat. A kasszához megyek és fizetek
Ő közli velem mennyit kell fizetnem és én pénztárcámból elő szedem az összeget.
-Sajnálom, hogy gondot okoztam. Viszont látásra. -hajolok meg illedelmesen és kitipegek a boltból, kezemben a kis zacskóval amiben a megvásárolt holmik vannak. Szerencsémre már nem esik az eső, pedig pár perce még mekkora vihar volt.
Csak pár méterre állok meg az üzlettől, hogy picit megigazítsam kimonó-mat.
-Nocsak. Oda nézzetek fiúk! Milyen kis édes hölgyike van itt. -felnézek és pár srác vesz körül. Nem túl bizalomgerjesztő a külsőjük. Biztos valami banda tagjai. Ezek a gondolatok teljesen megrémítenek és legszívesebben mennék is, de nem engednek.
-Na ne siess úgy szépségem! -lök a falnak.
-Aucs ... -ül ki arcomra egy pillanatra a fájdalom. -Kérem hagyjanak.
-Na-na. A fiúkkal szórakozni szeretnénk egy kicsit. -keze a derekamra kerül, majd onnan elindul felfelé.
Istenem ... Segítség. Valaki segítsen! Kiáltanék, de nem megy. Megszólalni sem tudok a félelemtől. Shiki ... Ő tudná mit tegyen. Mit csináljak?
Most már combomat simogatja. Szét akarja bontani másik kezével a kimonómat. Lehunyom a szememet, kezem ökölbe szorul.
-Héj! Hagyjátok békén a hölgyet! -az ismerős hangra felkapom a fejemet. Az eladó srác az, Morita ha jól emlékszek. Valahogy megnyugtat, hogy ő itt van.
-Talán mondtál valamit kis taknyos? -keménykedik az előbb még velem foglalatoskodó alak.
-Igen mondtam! -szál szembe vele. -Hagyjátok békén a hölgyet!
-És ha nem? -már majdnem neki mennek, épp hogy csak az ökle megáll előtte, de csak mert még valaki közbe avatkozik. Döbbenten nyitom ki a szemem és nézek a másik megmentőmre.
-Valami baj van?
-Igen biztos úr. Az a négy fiú zaklatott engem és ... -hajtottam le a fejemet. - ... Az úr kelt a védelmemre, de rátámadtak.
-Kotródjatok innen suhancok, különben mindegyikőtöket beviszem!
-Hallod Hiro ... Menjünk. -egy ideig csak álltak, haboztak majd mind elfutottak.
-Kö-köszönöm.
-Ugyan nincs mit. Te Tatsuko asszonynál dolgozol igaz? -mosolygott kedvesen. A rendőr kérdése kissé meglepett. Miért érdekli ez ennyire? Talán ismeri a családomat? Mindenesetre azért válaszolok.
-Igen. A nevem Shizuka. Tatsuko-san az édesanyám. -viszonoztam kedves mosolyát.
-Tatsuko-éknak nemcsak egy fia van? Úgy tudtam a lányuk meghalt egy balesetben.
-Én Shiki ikerhúga vagyok. Tudja a születésünkkor ... Hát hogy is mondjam ... Elkevertek a kórházban. De pár éve egymásra találtunk.
-Értem. Mondja meg az édesanyjának, hogy hamarosan benézek az Étterembe. Sok jót hallottam már róla.
-Rendben, úgy lesz.
-További szép napot kisasszony. -hajolt meg, amit szintén viszonoztam.
-Önnek is. -a rendőr távolodó alakját figyelve eszembe jutott a másik hősöm. Felé pillantottam, még mindig egy helyben állt. Az ellen a négy vadállat ellen talán esélye sem lett volna, ő mégis kiállt mellettem. Aranyos kölyök, nem az a hú de erős típus, de igazán bátor lehet.
-Köszönöm önnek is ... -gondolkodtam a vezetéknevén, de csak nem jutott az eszembe.
-Shiomi Morita vagyok. -mosolyog kedvesen.
-Köszönöm Shiomi-san. -pirultam kissé. -A nevem Tatsuko Shizuka. -mutatkoztam be én is.
-Meghívhatlak egy teára? -kérdezte. Én teljesen zavarba jöttem.
-Vissza kellene mennem az Étterembe ...
-De csak megengedik, hogy pár percre szünetet tarts, nem?
A Dream Étterembe ma is sokan jöttek, de szerencsére egy szabad asztal még akadt. A teafüveket a konyhába vittem és ott vissza is tettem névtáblácskámat. Morita-n már nem volt rajta az övé. Szóltam anyának, hogy szünetet tartok és leültem Shiomi-kunnal szemben az asztalhoz.
Mindketten rendeltünk teát és beszélgetésbe elegyedtünk.
-A suli mellett dolgozom a boltban. -válaszolta az előző kérdésemre.
-És mióta?
-Másfél éve. Na és Tatsuko-san mióta dolgozik itt?
-Érettségi után jöttem ide. Már négy éve pincérnő vagyok. -most, hogy biztos lett hogy fiatalabb nálam, én automatikusan visszább vettem, míg ő udvariasabb lett. A senpai-a vagyok ha úgy vesszük,így ő nagyobb tisztelettel tartozik nekem.
-A bátyja is itt dolgozik?
-Nem. Shiki kiváló harcművész, néha oktat is. -válaszoltam. -Shiomi-kunnak van testvére?
-Nekem nincs.
-Értem. -egy kissé megfájdul a fejem. -Elnézést. -felkelek és a konyha felé megyek. Anya épp bent ellenőrzi a dolgokat.
-Minden rendben kicsim?
-Anya mi ... Mi történt? -néztem körbe. Francba is! Utálom, hogy kiesnek a dolgok. Végig nézek magamon ... Shizuka!
-Gyere. Átmegyünk az irodába. -kísér át. Mikor beérünk bezárja az ajtót és mesélni kezd. Döbbenten hallgatom, mintha nem is velem történt volna ez. Döbbenten hallgatom anya beszámolóját.
-Szóval egy fiúval? -kérdezek vissza. Hihetetlen.
-Igen. A kisboltban dolgozik. Shiomi Morita a neve.
-Huh ... Szerintem jobb lesz ha haza megyek, de előtte még jó pofiznom kell vele Shizuka helyett.
-Shiki biztos nem kell gyógyszer?
-Anya!
Az asztalhoz vissza térve elnézését kérem.
-Sajnálom, csak kértem egy fájdalomcsillapítót. Nagyon megfájdult a fejem.
-Ugyan, semmi baj. -mosolygott kedvesen. Aranyos kölyök, nem csodálom hogy Shizuka kedveli. Shizuka ... Ch! Neki is most kell benne hagynia a szarban! Hihetetlen. Ezt még valahogy meghálálom neki az biztos.
-Megbocsájtanál még egy pillanatra? -engedem meg magamnak, hogy letegezzem.
-Persze. -ezzel a mosdók felé veszem az irányt. Már egy ideje el kell mennem wc-re.
A mosdók előtt eltöprengek, de végül felfogom hajamat és a férfi mosdóba megyek be. Mégiscsak pasi vagyok.
|
|
