Karakter: Tennmaru Lynn Megjegyzés: Kedvenc táncinőmnek!
- Jól van, jól van! – mondja kelletlenül Aya, majd kiszáll végül a kocsiból, én pedig tovább hajtok.
Vadul tépve az aszfaltot hajtok a megadott címre. Minél hamarabb szeretnék Ayához visszatéreni. A felállás a szokásos. Egy huszadrangú mellékutca, egy elhagyatott lakónegyed, és egy tag, aki nem akar fizetni. Miután felérek a lépcsőn, a kopogásom után legnagyobb meglepettségemre egy nő nyit ajtót. Szép szőke nyakig érő haja van, fekete mellírcsíkokkal a haján. Egy fehér bodiban van. Nem mondom, igazán izgató benne.
- Helló, mit akarsz? - mondja nekem egy pohár pezsgőt a kezében tartva.
- Tartozol Valdeznek. Egyszerű a képlet. Te odaadod a pénzt, én meg elmegyek akkor. De ha akarod, előtte szórakozhatunk egy kicsit. Meg utána is.
- Mondd meg Valdeznek, hogy egy hét múlva fizetek.
- Engem most küldött, hogy fizess. Jobb, ha nem provokálsz.
- Akkor hiába jöttél, mert én most nem fogok fizetni! - rivall rám, és vágná be az ajtót, de a lábammal odatámasztom. Haragos arca döbbentre vált át, majd utána kézzel kitaszítom az ajtót úgy, hogy hátra hőköl. Megpróbál nekem jönni, mire fegyvert fogok rá...
- NEM PATTOG! - szólok rá. - Hmm, forogj előttem, szívi, de közben tedd a kezed a tarkóra.
- Perverz egy nőszemély vagy - mondja, miközben eleget tesz a kérésemnek.
- Remélem, hogy te pedig pénzzel teli nő vagy, különben szomorú jövő vár.
Átnézem a fiókokat. Egyikben egy bilincset és egy szájgolyót találok.
- HÓHÓ! Mik ezek?! Nagy bulira készülhettél, kisanyám. Csak nem engem vártál.
- Nyald ki!
- Ó, hamarosan az is megtörténik.
- Csezd meg.
- Kurvára idegesítő vagy! Még szerencse, hogy erre rátaláltam. FORDULJ MEG!
Megfordul, és hátrabilincselem a kezét, majd ráteszem a szájgolyót. Azután nekinyomom a falnak.
- Valdez nem mondta meg, mikorra menjek vissza a pénzzel. Úgyhogy van egy kis időm.
A nő belémtérddel, de reflexből a füle mellett a falba lövök. A nő megtorpan.
- A következő a fejedbe megy, te kurva! MOST VELEM JÖSSZ!
Lerángatom a lépcsőn majd a kocsim csomagtartójába teszem. Miután kiszállok, lazán a vállamra kapom, és felmegyek vele Valdezhez.
- Szeva! Nem is mondtad, hogy kicsit előre hoztad a születésnapi ajándékom!
- Hehe... tudtam, hogy tetszeni fog. Nem akart fizetni?
- Nem...
- Mit csinálunk vele?
- Ismered a szabályt. Aki tartozik, az vagy fizet, vagy ledolgozza. De előtte kicsit elbeszélgetnék vele.
Ajjaj, ez Valdeznél nem sok jót jelent.
- Majd berakom az egyik legkeményebb szado-mazo klubba. Legközelebb majd rájön, kivel szórakozzon.
Azzal elnyomja a cigijét a lány combján, majd rálép a lába közére. Hát igen. Ha valaki, Valdez a szélsőségek embere. Vagy nagyon kedves valakivel, mint ahogy Ayával is, vagy brutálisan kegyetlenné válik.
- Rin... leléphetsz - majd a lányra néz vészjósló vigyorral. - Te veled pedig elbeszélgetünk, hogy vajon hova verted el a pénzemet, amit adtam neked.
Lefelé haladva csak a lány fájdalmas nyöszörgését hallom. Isten lássa lelkem, hogy én először a békésebb utat ajánlottam neki. Valdez soha nem öli meg azokat, akik tartoznak neki. Csak az árulókat, és azokat, akik lopnak tőle. Vagy netán el akarja venni tőle a területet valami műmájer balfasz. Szobámba érve látom, ahogy Aya az igazak álmát aludja.
- Szépségednél, már csak az álmod legyen szép, ártatlan gyönyörűség – mondom neki, de remélem, nem hallja meg - Valószínűleg ilyen lehet, mikor egy angyal álmodik. Ez jó nyálas volt, még jó, hogy senki nem hallotta.
Ezután több helyen simogatom, amire mély dorombolás a válasz. Még egy kicsit a farkincájára is dorombol, pedig úgy emlékeztem, hogy azt nem szereti.
Másnap reggel Valdez kelt minket. Friss kávét hoz, meg teát. Reggelinek pedig különböző halfélék és zöldségek vannak kitéve, némi sonkával, szóval igazi svédasztal vár minket. Én bepuszilok pár sonkát, és jókora mennyiségű sushit, míg Aya se panaszkodhat az étvágyára. Valahogy nem meglepő, hogy ő inkább a halféléket részesíti előnyben.
Mivel semmi nem történik, ezért különféle kocsmákban tengetem az időket, és próbálok információkat kideríteni, hogy nincs e valami balhé a környéken. Egyik helyen csörget a telefonom.
- Helló, Lynn - szól bele egy mély, erotikus női hang. Ez nem más, mint Xin. Egy kínai maffiaszervezet főnőke. Szerintem meg egy ordas kurva, de most nem ez a lényeg.
- Hallom, van nálad valaki, aki szeretnék tőled megszerezni.
- Na, csak nem Corleone énekelt neked.
- Hallanád, milyen szép hangja van...
Tényleg erotikis Xin hangja. Bassza a fülem.
- Csak add oda Ayát.
- Majd ha a szar kéket virágzik. Nem fogod őt elvenni tőlem.
- Hmm... látom Lynn, nem értesz a jó szóból. Fogunk mi még találkozni.
- Remek, már úgy is szét akartam lőni azt a ping-pong fejedet!
- TE RIBANC! EZT NEM ÚSZOD MEG! HALOTT EMBER VAGY, LYNN! HALLOD?!
De én válaszul csak kinyomtam. Hadd főjön a levében. Addig úgy sem tud semmit tenni, amíg Aya nálam van, és Valdez vigyáz rá.
Már öreg este van, amikor hazaérek. Aya egy nagyon szexi fehérneműben vár engem. Azonnal egy székhez vezet és odaültet. Hmm, semmi bilincs most? Na mindegy, kell a változatosság. Meg most már jobban szeretném fordított helyzetben.
- Aya... szeretném meghálálni, amit tettél eddig értem.
- Hmm, jó kislány.
Beleül az ölembe és erotikusan vonaglani kezd rajtam.
- Szeretném, ha tudnád, hogy ez csak szigorúan üzleti dolog.
Erre felkapom a fejem.
- Nem... nem, én ebbe nem megyek bele. Te nem valami utolsó kurva vagy, hogy így beszélj.
- Csak egy táncosnő vagyok. Azon belül is Neko.
- Hagyd már ezt a szarságot! - mondom lelökve magamról, és a falhoz nyomom. - Ne gyere ezzel, hogy te csak ez vagy az vagy! Te ennél sokkal több vagy! Biztos vagyok benne, hogy nem tehetsz róla, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Ne becsüld le magad, kérlek! A másik: Ha meg tenni akarsz velem valamit... azt... azt csak akkor tedd meg, ha szeretsz, baszd meg! És ne azért, mert ez a kötelességed!
Mondom neki, és várom, hogy mi lesz. Most kiderül, hogy kellek e neki. Ha nem, azt se bánom. Segítettem egy gyönyörűségen legalább. Nálunk dolgozik majd, oszt legyen boldog.
Karakter: Tennmaru Lynn Megjegyzés: Kedvenc táncinőmnek!
Aztán felhajtok az autópályára, hogy a három sávot kihasználva biztosabban tudjak telefonálni. Mert valljuk be, nem életbiztosítás 250-es tempónál telefonálni. Aztán szarhatok csövön keresztül, miután felcsavarodtam egy elbaszott oszlopra. Előkerítem régi jó barátomat. Biztos tud valami melót szerezni, mert tudja, hogy különben szétbaszom a fejét. Na jó, azt azért nem, de azért ne kísértse a szerencséjét. Szóval tárcsázom Valdezt. Néhány másodpercnyi kicsöngés után beleszól az a mély, de mégis élénk hang.
- Na szeva!
- Mi van, baszd meg? Megint a faszodat ráztad, hogy ilyen sokáig tarott felvenni?
- Naná, rólad fantáziáltam.
- Az úgy is fog maradni barátom, számodra tilos a belépés!
- Na mi kéne, ha volna?
- Meló!
- Kinek?
- Ne kérdezősködj annyit, hanem mondd, hogy mit tudsz intézni. Lenne egy csaj, legyen egyelőre elég ennyi, a többit majd személyesen.
- Nézd... ez nem fog egyről a kettőre menni. Először én is csak táncosként tudom alkalmazni, mivel feltűnő lenne rögtön egy új titkárnő. De vigyázok rá, mint a hímes tojásra.
- Ajánlom is, mert a te tojásaidat fogom kihímezni akkor.
- Jól van, mondom, hogy később lehet titkár is, és nem kell akkor már mindenféle csoffadéknak vonaglia, és nem mellesleg csak a tiéd lehet.
- Az legyen az én dolgom, most intézd el a te részed. Mikor tudnád intézni?
- Tudod a csaj nevét?
- Aya.
Kis várakozás a vonal végén.
- Már meg is van, tudom hol van. Ha felszedsz, már érte is tudunk menni.
- Repülök.
Hát tényleg repültem. Némi kis kerülővel, mert négy rendőrautót kellett leráznom. Erre van esze a fakabátjának, meg a fánkzabálásra. Tisztára, mint Amerikában. De arra már nincs, hogy a kigyúrt faszok közé dobják, akik oda valók. Ja, hogy ők a rendőrség fejőstehenei, mert különben mi a kurva anyjából telne nekik például Lancer EVO rendőrautókra. De az én Camaromnak szerencsére nem ellenfél egy matchbox. A V8, az V8. Valdez szokásos fekete téglalapnapszemüvegében és fehér öltönyében kinyalva vár már rám.
- Indulj, nincs sok időnk! - szólít fel rögtön, ahogy beszáll.
Ahogy belépünk a klubba, megpillantom Ayát, amint egy táncot lejt. Valdeznek intek a fejemmel, hogy ő az. Egy alak rángatni kezdi, és erőszakoskodni kezd vele. Nem tudom ezt tétlenül nézni, ezért megragadom a férfi vállát, és erőteljesen arrébb rántom, majd Aya vállára teszem a kezem, aki meglepve pillant rám.
- Hé, mit csinálsz? - kel ki magából az alak, aki megpróbálta Ayat megszerezni.
- Csak lassan a testtel! - terem ott Valdez, aki rögtön a gerincébe nyomja a fegyvert, míg másik, szintén hatalmas fegyverét oldalra nyújtja. Ayat magamhoz szorítva én is előkapom tekintélyes méretű pisztolyomat, és Valdeznek simulva én is előre nyújtom a fegyverem.
- Nyugalom, baszadékok, csak a lányt akarjuk!
- Jól van, jól van! - lép elő a "Corleone" - Nem akarok itt vérfürdőt. Vigyétek!
Mindketten leengedjük a fegyvert. Ez meglepően könnyen ment. Gyorsan az autó felé vesszük az irányt. Mivel csak ketten tudunk menni, ezért Valdez biztosít affelől, hogy menjek csak a lánnyal, ő majd kereket old valahogy.
- Ne fél, szivi. Mellettem egy karcolás sem lesz rajtad!
Azzal a gázra taposok.
- Miért jöttél el értem? - kérdi megszeppenve Aya.
- Mert kedvellek - felelem, mire továbbra is csak zavartan pislog rám. - Jaajjmár, most mit nézel rám olyan nádiposzáta arccal? Melyik részét nem érted?
Mielőtt felelne, egy golyó süvít el nem sokkal melletünk. A visszapillantóba nézve észreveszem, hogy négy fekete SRT8-as Dodge üldöz minket. Éreztem én, hogy ez túl simán ment. Kinyújtva a karomat az ablakon, néhányat lövök hátra, de ezzel nem sokat sikerül elérnem.
- Kapaszkodj, ez meredek lesz! - szólok neki, és abban a pillanatban 180 fokot perdülve a kocsival farkasszemet nézek. - Egyébként az előbb említett okon kívül azért is hoztalak el, mert tudtam melót szerezni. Egyelőre ott is táncolnod kell, de Valdez vigyáz arra, hogy ne erőszakoskodjon senki veled. Aztán idővel lehetsz a titkára, ahol már nem kell mindenféle csoffadt faszú bájgúnároknak enyelegned - magyarázom neki, de a reakcióját nemigen tudom megnézni, mert figyelnem kell az előttem egyre közelebb érkező négy autóra. Mikor egyenesbe hozom a kocsit, előkapom a fegyverem.
- Showtime! - mondom mély, magabiztos hangon, és saját szélvédőmet kilőve tüzet nyitok. Rögtön el is találom az egyiket, aki össze-vissza csúszkálni kezd, majd felborul, egy másik meg belehajt, kettő legyet egy csapásra. A harmadiknak eltalálom a gumiját, így szintén röppályára állítom. Az utolsó állva maradt sofőr éppen hogy ki tudja kerülni. Egyúttal nagyon közel ért hozzám. Egy kézi gránátot veszek elő, amit kibiztosítok. Amikor már milliméterekre van egymás orra tőlünk, akkor megint egy 180 fokos perdüléssel pontosan egymás mellé kerülünk, így át tudom dobni a kézi gránátot az ő kocsijába, majd hirtelen lefékezek. Ezután tüzijáték következik.
- Jól beégtél, haver! Ezt a Postal 2-ből vettem! - mondom Aya felé fordulva, aki teljesen le van dermedve. - Hé ébresztő! Már nincs kitől fosni. Innentől már Ayára való tekintettel nyugodt tempóban autózok. Aztán lassan ő is észhez tér.
- Nagyon köszönöm!
- Igazán nincs mit! Szívességet kértél, én pedig betartom a szavam.
- Egyszer meg fogom hálálni!
- Hát ezen könnyen kiegyezhetünk.
- Persze, te is csak azt akarod!
- Jajj, most mit kell úgy túlreagálni, nem tehetek róla, hogy begerjedek tőled! Vagy netán már kitette valaki rád a behajtani tilos táblát?
- Nem árulom el!
- Ah... értem én... - mondom kicsit szomorúan, miközben megérkezünk Valdezhez. - Szerezz neki normális ruhát, a többit megbeszéljük! - mondom Valdeznek.
- Megpróbáltak elkapni, mi?
- Jja, és ez még csak a kezdet szerintem.
- Mnidegy.
- Bízd rám a nekot, addig itt van egy újabb meló.
- Már megint melyik gyökér tartozik neked?
- Ne gecizz már annyit! Itt a cím, és tedd a dolgod! Én is azt teszem.
- Jól van, jól van! - mondom, majd ott hagyom neki Ayát. Valdez az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízom. Hamarosan meglátogatom Ayat. Azt akarom, hogy újra csak nekem lejtsen táncot. Még ez a bilincses dolog is kezd egyre jobban megtetszeni. Bár most már fordítva is ideje lenne kipróbálni.
Valami furcsa van nekem ebben a lányban. Esküszöm, sok féle lotyóval találkoztam már meg kurvával, a legutolsó szajháig. Ez a lány meg valahogy nem illett a képbe nekem. Valahogy nem úgy néz ki. Ahhoz túl tiszta. Remélem, holnap. Ahogy békésen 240-nel száguldok az autópályán, megszólal a telefonom. Ó, egy régi barátom, akinek a pénzt is intéztem. A felét megtarthattam.
- Szeva! Kösz, hogy elintézted nekem ezt.
- Nincs mit, testvérem. Tudod, hogy érted még a szart is kiverem belőlük.
- Aztán mihez kezdesz a pénzzel?
- Szerelembe estem!
- Kurvázol?
- Az anyád picsáját! Azt mondtam, szerelembe estem!
- Te? Szerelembe? - Hallom, ahogy kicsit elneveti magát.
- Ezen meg mi olyan kibaszottul vicces? Szerelmes lettem ma egyetlen éjszaka alatt.
- Hát sok sikert!
- Aztán van most valami meló még?
- Nem, de szólok, ha valamit el kell intézni.
- Jól van. Nekem ne gecizz, szólj, ha becsúszik valami. Szeva!
Éjjel még beugrottam egy helyre ahol rommá ittam magam a mai nap örömére. Hú, ebből kurva szar lesz másnap felébredni. Na, ez délután négyig nem is sikerült valóban. De akkor olyan fejfájás fogott el, mintha légkalapáccsal basztak volna oda. Egy kis zenéért nyúlok, hogy a kávé mellett legyen valami ébresztő, és a fejem se fájjon annyira. Kutyaharapást a szőrével, úgyhogy rögtön szakéért nyúlok ezek után.
- Húúúú! - nyögöm ki magamból hangosan. - Erős!
Sokat nem segített a helyzetemen. Hajj, szegény megboldogult anyám mondta, hogy mi lesz így belőled lányom, hová fogsz zülleni. szerettem anyámat. És ez lett a kibaszott lányából. Hát tudom, hogy a becsületes útról már kurvára lekéstem, és már rég máshol járok. Attól persze még van bennem önérzet. Például a Neko kérdéssel továbbra sem értek egyet. Az az elcseszett kormány, és ezt nevezik fejlett országnak. A fejlettséget nem csak technikában, gondolkodásban is tükrözni kéne, baszkikáim. Estére próbálom összekaparni magam. Fejem egész tűrhető. Az öltözködést megint nem viszem túlzásba. Egy feszülős kisgatyát veszek, és egy ujjatlan topot. Csak hogy minél nagyobb felületen tudjon érezni engem a kiszemeltem, na még én is őt. A fegyvert azért elteszem.
Késő este érkezem. A bejáratnál azonnal meglátom az ismerős arcot.
- Hé Corleone! Mondd csak, itt van a tegnapi Nekód! Na, nekem ő kéne, de gyorsan - majd meglebegtetem a pénzt előtte, amit rögtön el is kapna.
- Hééé! Ne nyúkálj, mert a kezedre baszok. Előbb a műsor.
Elő is áll. Egy szál falatnyi fehérneműbe. A székhez bilincselés most sem marad el. Hmm... kezd megtetszeni. Ahogy közelebb ringatja magát előttem feltűnik nekem a lábán valami.
- Te, nem mondák még, hogy azt a festéket a szemeden kell használni, nem a lábadon? – kérdezem tőle.
- Tudom, hogy a szememre kell tennem, de tegnap megvertek a pénz miatt amit adtál, mondván, az nem engem illet, hanem a főnököt – magyarázza, és kezdek mérges lenni, mert azt neki adtam, nem annak a lenyalt hajú köcsögnek.
- Aztán te ilyen durván szereted csinálni? – kérdezem tőle.
- Nem, nem szeretem durván, de valaki igen – suttogja, és tovább táncol.
- Húú, van talán ilyen szolgáltatás is? - szegezem felé a kérdést komolyan, de valójában nem gondolom komolyan. Mikor látom, hogy el van egy kicsit képedve, megnyugtatom, hogy nálam szóba se jöhet az ilyen. - Jól van, na szarj be, én nem fogok ilyet kérni, nem lenne jó ezt a szép arcot elcsúfítani. Ki tette ezt veled?
- Főnököm – mondja szomorúan. Az a kis törpe geci?
- Ne aggódj, ezt helyre teszem neked.
- Kérlek, ne mert megint megvernek, így is fáj mindenem! - suttogja. Még be is könnyezik.
- De nem bánthatnak veled így, azért mert Nekó vagy! – mondom mérgesen.
- Tegnap az egyik öreg papa is megpofozott, mert az vagyok ami – magyarázza miközben az asztalon vonaglik. Én meg ficánkolni kezdek, meg egyre jobban begerjedni.
- Öregem, elcsúfítják azt a gyönyörű arcodat teljesen – mondom neki újra. Hát ezért fizetek én ennyit, hogy aztán bucira verjék. A kurva anyátokat, csak szabadítson ki, majd kapni fognak!
- Nem tudsz valami munkát a környéken, mert ha itt maradok hulla zsákban kerülök ki innen?! – mondja komolyan, miközben közeledik felém, és beleül az ölembe.
- Körbeszimatolok neked – válaszolok neki, majd a nyakához hajolók, és mohón elkezdem kóstolgatni.
- Köszi - suttogom és tovább mozgatom fenekét csípőmnek. Halk szuszogások, és nyögések törnek elő belőlem.
- Ó, ez nagyon jó. Ne hagyd abba, csináld még ezt.
Eleget is tesz ennek, és tovább izgat. Kezem mozogni kezd, persze eszemben sincs kiszabadulni.
- Hallod, ezt minden nap el tudnám viselni, még így székhez bilincselve is.
Nem válaszol, csak feláll, és a hátam mögé sétál. Vállamon finoman végigcsúsztatja ujjait, egészen a nyakamig. Utána végigcsúsztatja a kezét a testemen, és a lábam között simogat.
Majd a fejével odahajol, és egy picit az ajkamba harap. Kezdek begerjedni teljesen. Aztán az ölembe jön, és ott vonaglik.
- Figyelj, kurvára tetszel nekem! - mondom neki, egy darabig nem válaszol.
- Igen? - kérdi.
- Tudom, nem a legszépirodalmibb megfogalmazás, de kibaszottul így érzem.
- De én csak egy neko táncosnővagyok. Mindenféle embereknek vonaglok.
- Nem... ez nem egészen így van! - helyesbítem ki. - Te valahogy más vagy!
- Szerintem kicsit sokat ittál! - Megérezte volna a piát rajtam?
- Nem, ez nem így van. Tényleg ez a megérzésem, vagy mi a faszomnak hívják. Nem értek ilyen kurva bonyolult dolgokhoz. Úgy istenigazán először érzek ilyesmit.
- Te is tetszel... - nyögi halkan, majd lassan dörgöli végig magát az ölemben, és kicsit a fülembe nyal. Azután megint mögém sétál és a fejem előre nyomja.
- Maradj itt - mondja továbbra is halkan, és a hatamnál kezd simogatni, majd hátul a tarkómnál. Aztán váratlanul az oldalamon érzem a kezét. Utána megint az ölembe ül, és egész közel hajol hozzám, én meg akarnám csókolni, de olyankor elhúzza játékosan a fejét, és épp csak odaérinti az ajkát, tovább ingerelve ezzel. És letelik a fél óra is. De én még mindig nem tértem magamhoz. Szerelmes kezdek lenni, és kezdem elveszteni a fejem. Így sem a józan itélőképességemről voltam híres, akkor mi lesz ezután?
- Megkeresem a Corleone irodáját!
- Ne menj, könyörgöm!
- Hol van? - kérdem kicsit ingerülten.
- Nézd meg, részeg vagy! Nem mehetsz így oda.
- Akkor se bánthatják azt, akibe kezdek beleszeretni! - Kíváncsi vagyok, ilyenkor mit gondolhat.
- Nem is ismersz.
- Igen, ez kurva nagy baj - mondom kicsit elszomorodva. - Áhh, bocs... kicsit tényleg elsodortak az érzelmek. Te ismersz engem elvégre. Biztos most azt gondolod, hogy egy részeg picsa vagyok, aki össze-vissza beszél, és csak elzüllve éli az életét mindenféle rossz emberek között.
- Én... - akarna szólni, de legyintek egyet.
- Hagyjuk! Ne rontsuk el ezt az éjszakát.
Miután elbúcsúzom tőle, megérdeklődöm a kopasz barátomtól, hogy hol a főnök.
- Mit akarsz tőle?
- Ó, baráti beszédem van vele! - mondom és némi kis pénzt is mutatok neki. - A táskámban ennél több van.
- Nem mondta a főnök, hogy üzleti dolga lenne.
- Gondolod, hogy majd mindenkinek kiteregeti, te barom! Tudod mennyi lóvé van ebbe? He? Mi van, ha egy ilyen magadfajta kikotyogja! És ha ezt most nem sikerül eljuttatnom hozzá, a te hátadon fog csattani baszd meg. Akkor aztán jól seggbe leszel kúrva, és rohadtul nem fogod élvezni!
- Oké, oké! Menjél!
Végül bejutok hozzá.
- Hogy kerülsz ide? - mondja nekem egy szépen berendezett kis sötét irodában, ahol négy mamlasz veszi körül.
- Ó, én csak el akarok mondani valamit, és már itt sem vagyok. Nos. Ha én valakinek odaadom a pénzt, hogy az övé, azt mióta vesszük el?
- Nem tudom, miről beszélsz - mondja nekem, mire én a nyakkendőjénél fogva rántom az asztalra és egyenesen az arcába beszélek.
- Ide figyelj, ne gecizz velem, baszd meg, mert letakarítom veled az asztalt.
Két kigyúrt jön hogy hátulról lefogjon engem, de én kiszabadulok a szorításukból.
- Mi a faszt akartok ti? Jaj, de kurva keménynek képzelitek magatokat - mondom nekik, és körbe-körbe járkálok.
- Na, melyik fasszal kezdjem? Veled? Vagy veled? - mutatok egyikra majd másikra. - Ennél keményebb gyerekeknek húztam ki a szájukból a heregolyóit.
- Azt majd meglátjuk! - jön oda hozzám a kezét dörzsölve. Suhintani akar, de én kifordulok előre, és hátba rúgom. Közben a másik is rúgna, de annak egy laza karmozdulattal felemelem a lábát, és hanyatt esik, én meg rá taposok. A harmadik tarkón akar ütni, de én elkapom a kezét, és tökön rúgom, majd állon. A negyedik már nem mer megközelíteni, ezért a főgecihez megyek.
- Na, akkor add ide szépen a pénzét!
- Jól van! Jól van! Itt van! - Tényleg leszámolja a pénzét.
- Figyelj, nagyon jó vagy! Dolgozhatnál nekem!
- Dolgozzon neked, akinek hat anyja van, az se mostoha. Ide figyelj! - mondom majd összeszorítom a száját. - Még egyszer nem akarom meghallni, hogy elveszed a pénzét, különben legközelebb a te herédből fognak pörköltet főzni.
- Ezt még meg fogod bánni! - mondta fenyegetve, de nem érdekelt. Nálam a pénz. Kifelemenet megint összefutok kedvenc emberemmel.
- Jól ment az üzlet? - kérdi őszinte érdeklődéssel.
- Kicsit győzködni kellett. Mekkora egy fasz ez. Te szerinted?
- Nem, hát a főnök...
- Na, hozzám őszinte lehetsz, baszod.
- Jó, hát egy kicsit az.
- Látod? Nekem mindig igazam van, baszd ki!
Ez után megkeresem a nekot, és szerencsémre meg is találom. Odaadom neki a pénzt.
- Ez most már a tiéd - mondom neki könnyed mosollyal.
- De...
- Ne félj, nem fog bántani. Tettem róla - mondom neki, és végül hátra sem nézve kisétálok az ajtón. Tudjátok, ez olyan kurva menő dolog, vagy mi.
Tennmaru Lynn vagyok. Fejvadász-szerűség vagyok, de a törvénnyel rendre meggyűlik a bajom. Azok a kurva zsaruk... mindig csak a baj van velük. A fontos dolgokról persze elfeledkeznek, meg arról is, hogy a kormány hány milló sőt, lassan milliárdos nagyságú yent mozgat különböző cégek és saját maguk között. Nem egy korrupt faszfejt buktattam már le, valahogy mégsem jön az elismerés, de tudod mit? Leszarom kurvára, csak az elköltenivalóm gyarapodjon. Biztos tudjátok, hogy kibaszottul nem olcsó egy '69-es Camarot üzemben tartani, a behozataláról meg ne is beszéljünk, főleg hogy annak hány legális és nem legális útját jártam meg. Korrupt faszok ezek mind, csak kinyitsz egy pénzzel teli aktatáskát, és ők azonnal előveszik az összes létező kapcsolatukat, és egyből megered a nyelvük is. Akire ez sincs hatással, annak többnyire a vashiányát orvosolták, már ha értitek mire gondolok.
Persze, hogy értitek, hiszen mind ti is ezzel a bűnnel telebaszott világban éltek, ahol a kormánynak a legnagyobb problémája a neko-kérdés. Én komolyan mondom, sehol a világon nem volt ekkora kérdés egy fajból, mint ezek. Talán a négerek szenvedték meg ennyire. Most a nekok járnak ebben a cipőben. Amióta az új törvény szerint a macska is a haszonállat kategóriába van sorolva - mivelhogy egerészik a legtöbb, stb. - ezért sajnos a nekokban is eleve adott, hogy vérükben van a macskaság, ezért a legtöbbjüket rabszolgaként tartják. Rabszolgaként, baszd meg, a huszonegyedik században. Ennél még a szocializmus is jobb lehetett. Na jó, az talán azért mégsem. Na jól van, elég lesz az ismerkedésből, nem az anyád vagyok, hogy pátyolgassalak, de az apád sem, hogy miattam változz. Csinálj, amit akarsz, úgy baszod el az életed, ahogy akarod. Na, térjünk a lényegre.
Már majdnem az esti órákban járok, és Camaromat nem éppen sétakocsikázásra alkalmas tempóban járatom. Körülbelül nyolc rendőrautó van a nyomomban, ami nálam nem ritka jelenség. Mondjuk baszottul vicces, ha rólam beszélnének, hogy neve: Tennmaru Lynn. Ismertetőjele: Legalább öt rendőrautó van a nyomámban. A hangtechnikából pedig az Airborn együttes Runnin Wild című száma ordít. Tudom, hogy óriási vétek a Hemi orkánszerűen ordító V8-as motorját elnyomni holmi zenével, de szerintem bocsánatos bűn azért, amit hallgatok, hiszen az élet egy kurva nagy rock 'n' roll baszd meg.
A fekete vasammal nem sokáig tudják tartani a tempót ezek a "műanyag", autónak nevezett szarok, amiket a japán rendőrség használ, így letérve az autópályáról ott is hagyom őket pár kanyar után. Aztán leszáll az este, és ilyenkor bizony le szokott gurulni pár pohárral valami jófajta whiskyből, aztán nem ártana a kirakatot is megnézni. Körbe nézek, de először csak sok kiszuperált kurvát látok. Istenem, kinek van ehhez gusztusa, akárcsak hozzá is érni? Azonban látok valakit, aki igencsak édesen vonaglik a rúdon. Ó, anyám, ezt az ölemben is eljátszhatnád. Hoppá! Végülis, miért ne? Pénzem úgy is annyi lett a mai magánakcióm során, hogy van mit elbasznom. Esküszöm felhevültem ettől a kiscsajtól, úgyhogy oda is mentem, az egyik kigyúrt izomagyhoz, hogy beszéljek vele, hogy miként meg hogyan.
- Sajnálom, de ez azért nem úgy megy - mondja nekem mély hangon, de valami iszonyat nyomoronc módon. Jól van, "vazzeg", az általános iskolát te is estin végezted el, baszod.
- Ide figyelj, te agyrokkant, ezen múlik itt, hogy mennyi fizetést kapjál azért, hogy valami betépett, vagy bekokókozott faszt kibasszál a helységből.
- Jó, ez igaz... - kezdené, de akkor odalép valami fehér zakós hátranyalt hajú überfőfasz.
- Hé, Corleone, azt a fekete bukszát akarom egy privátra hívni, aki az előbb rázta kinn a rúdon. Itt meg a szándékom komolysága... - nyújtok neki oda egy köteg pénzt.
Az átpörgeti a bankókat, majd elmegy, gondolom azért, hogy megnézze hamis e. Aztán visszajön, majd bólint a gorillájának, hogy mehetek.
Egy kellemes helységbe vezetnek, majd az álmaffiozó intett, hogy várjak még egy kicsit. Jól van, ha már eddig képes voltam bírni magammal. Hamarosan tényleg belép az előbb látott szépség. Hogy kerülhet ennyi lepusztult ribanc közé egy ilyen fasza csaj? Esküszöm, mindjárt végigtérképezem mindig síkságát és domborzatát ennek a nőnek. Feszes fenék, nem túl nagy mellek, pont olyan, amilyennek lennie kell egy normális, valamire való sunának.
- Meg kell, bilincselnem, ez a szabályunk – mondja kedvesen. Ó egyem a szíved jól átsütve, tedd azt, ha úgy gondolod, mert mindjárt rád mászok. De ahelyett, hogy ezt kimondanám, csak bólintok egyet, majd ledobok az asztalra egy köteg pénzt.
- Viríts, valamit, szépségem – Ha már egyszer ennyi pénzt kicsaptam. Nosza, nem is adja alább a kinti rúdnál látott szintén. Az a fenék, amivel ő rendelkezik teljesen felcsigáz engem, ahogy jobbra balra ringatózik, vagy épp vadul vonaglik.
Érzem, ahogy a szám is eltátom, és számat is sűrűn nyalogatom, a kezeim pedig akaratlanul is elkezdenek mozogni, mintha ki akarnék szabadulni, és rá akarnék mászni. Amit az asztalon produkál fekve, az meg a desszertnek a desszertje. Aztán leszáll onnan, és az ölembe dörgölőzik. Szembe beleül és úgy mozog, mintha lovagolna rajta. Teljesen libabőrös leszek. Egy tapadós táncot is előad. Háttal ül bele az ölembe és úgy folytatja ezt a kellemes kis játékot. Na, ezt el tudnám minden nap minden órában viselni, kellene egy ilyen otthonra. Azon csodálkozom, hogy nem ázott át teljesen a sortom, ami rajtam díszeleg, és hogy a mellbimbóim még nem szúrták át az amúgy pént nélküli topomat. Mielőtt vissza megy a rúdra, ujjaival végigsimogatja a vállamat. Úgy forog rajta, mint egy eszement, és nem állok messze attól, hogy "el fogok menni"
Már vagy fél órája táncolhatok, neki, mikor intek a fejemmel, hogy jöjjön ide. Odatáncol, leveszi rólam a bilincset és ahogy beleülök ismét az ölembe szorosan nekem dörgölőzik. A fülét is megsimogatom, majd a farkincáját. Ez eddig fel se tűnt, de ahogy ezeket simogatom, vaslogikámmal rájöttem, hogy ő bizony egy neko. Amikor a farkát simogatom, akkor mintha morogna egyet.
- Nem tetszik talán? - kérdem tőle. - Pedig általában az emberek szeretik, ha a farkukat huzogatják. Jó, az persze nem mindegy, hogy kicsoda. Meg a te farkad azért mégsem olyan, de ha nekem lenne ilyenem, én csodákat tudnék veled művelni ott lenn.
Látom, hogy egy picit meghökken a kijelentésem.
- Jaj, most mi van? Bejössz nekem, ez olyan nagy baj lenne?
Mielőtt válaszolna, benyit megint az agyoniskolázott melák.
- Lassan be kéne fejeznetek, mert lenne egy másik vendég is.
Ennek hallattán, ő feláll, és megigazítja a ruháját. A pénzt felveshzem, és a kezébe adom.
- Ez mind a tied oké? Nehogy odadd a Corleonénak. Költsd, amire akarod. Vegyél belőle szép ruhát, vagy mulasd ki magad. Visszajövök máskor is - mondom neki hátulról neki simulva, a fenekéhez nyomom ágyékomat egy kicsit. Egy kicsit felszisszen ő is.
- Ez odabaszott, hamarosan megint meglátogatlak, el ne lógj nekem innen, mert szeretném még látni azt a puha, ártatlan arcod! Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen helyen vagy. Szar lehet nektek, nekoknak - mondom neki amolyan tényleg együtt érző hangom. - Jó éjszakát, szépség!
Ez biztos jobban eshetett neki, mint a fentebbi bókom. Elmegyek, és látom, ahogy a melák meg a don beszélget, kinek a fejét kitakarja teljsen a napszemüveg. Fehér botot ne adjak vajon neki hozzá? Mindegy, beülök a Camaroba, és végig ezen a lányon jár az eszem, akit még csak azt se tudom, hogy hívnak. Te jó ég, beleesek egy sztriptíztáncosba? Nem, ez nem egészen így van. Van benne valami angyali, és úgy érzem, ő is máshol képzelné el az életét. Egy biztos: látni akarom még, basszus!
Pihentetjük a hetero témát, aki esetlegesen láwolta ezt a játékot, és rajtunk kívül is gyönyörködött benne, yaoi változatban továbbra is figyelemmel követheti az ördög legkisebb testvérének kajánkodását *reklám off*
Juj, de kis édes, és finomnak tűnik. Régen ettem embert, talán olyan... Száz éve? Marchosias sosem főzött vagy sütött nekem, de Belial egyik csaját feldobtam a spájzra. Rádobáltam ezt azt, és igen finom volt, főleg a melle husija... Hmm... Szép darab, de nem annyira kibaszottul kúl, mint a kis szürke alattam.
Apró fényt varázsol, és meglát engem, ahogy fent kapaszkodva tartom kis társát. Elkerekednek szép szemei, én pedig kishíján beleröhögök az arcába. Nem tudok finom, szemérmetlen úriember lenni, mint Belial. Nem tudok kedves lenni, mint Marchosias. De egy biztos...
Lehengerlő vagyok.
- E... Engedd el! - kiált rám édes hangján, ami a gumicukorra emlékeztet. Éhes vagyok...
- Miért tenném? - kerül ajkaimra gúnyos vigyor, és hogy lássam reakcióit, hogy meddig lenne képes elmenni társáért, megszorítom kissé a csajt, akit lógatok magam mellett.
Apró, kikúrt pillangók kezdenek körülöttem legyeskedni, és megpróbálom őket elhajtani. Persze banya, tudjuk, hogy a nagyobb termetűt kicsi, és ingerlékeny varázslatokkal és játékokkal kell lefoglalni, de... felbőszíteni is. Mikor hozzámér egy, megráz. Fú, hogy a szentjánosbogaras pokolba! Ingerülten morgok egyet, és egy hőlökettel elhamvasztom mindet.
Ki nem állom a fehér mágiát, mivel az bosszantó, roppant mód bosszantó.
De a kicsike még mindig meg tud lepni, ami télleg elgondolkoztató. Nem fogom megenni... Játszani fogok vele, kihasználom, és talán... Utána odaadom Belialnak. Komoly lelki sérülést fog neki okozni, sárga lapos lesz egy életre...
- Visszaküldelek a pokolba szemétláda! - motyogja felbőszülten pisze orra alá, és elkezdi azt kántálni, amitől röhöghetnékem támad. Ördögűzés, régi varázslat, és hatásos... Már az első pár szónál otthon leledzek, a baldachinos ágy tetején. Beleépül a pofám a párnába, de felbőszülten kapok fel egy bőr nadrágot, és teleportálom vissza magam.
Cicám, ez visszafelé is működik, ó, de még mennyire, főleg, hogy ez a drága fehér mágia feketével övezve kétszeresen is megdobja az esélyeimet a landolás terén. Örülj szivi, ha nem fogok rád zuhanni, mert akkor...
MI A FASZOM?!
Ez egy szertár? Majdnem a seggembe állt egy nyamvadt seprű!!!
Kitöröm a rohadt ajtót, és a szemeim lángolnak. Szétnézek a szobában, és senki sincs bent, de meglátom egérkémet, és pár lépéssel átszelem a szobát, de mikor rá akarok villantani egy élveteg mosolyt, vicsor lesz belőle.
- Ez most mire volt jó vasorrú?
- Hé! Nekem pisze orrom van – csattan fel méltatlankodva.
- Hm...talán igazad van – duruzsolom, és végre sikerül élveteg hangot megütnöm. Végignyalok az ajkaimon, de mire felnéz, már abba hagyom. Szép haja meglibben, ahogy felkapja ovális fejét, és hátrálni kezd előlem.
- Nem tűnnél el? - néz rám úgy, mintha teljesíthetném a kérését.
- Mi lenne abban vicces? - szüntetem meg a pár lépésnyi távolságot kettőnk között. Bögyös bige, meg kell hagyni, formás és karcsú. Ágybavaló. - Hála neked, nyúlcipőt húzott a vacsorám. Nem gondolod, hogy kárpótolnod kéne?
- Vacsora? - ismétli el a legfontosabb szót, ami jelen pillanatban engem érdekel. Még édes kis halmairól is képes vagyok elvonni a tekintetem. - Te szemét! Mit gondolsz, ki vagy te?!
- Mit gondolsz te? Ki vagyok én? - produkálok olyan vigyort, hogy megláthassa meghosszabbodott szemfogaim. Ezeket tépésre programozták aranyanyám, nem pedig kötögetésre. Fölé emelkedek, és elégedetten látom, hogy sikerült zavarba hoznom. Villogó szemekkel hajolok kissé közelebb hozzá, hogy mélyet szippanthassak a tétovázás édes illatából.
- Hát nem az, akit meg akartam idézni – felel csöndesen, akadozva.
- Nocsak boszikám, vág az eszed, mint a rozsdás kés. Erre magadtól jöttél rá? - búgom neki olyan hangon, hogy felhúzza fitos kis nóziját, de a következő pillanatban el akar osonni. Ennél feltűnőbb csak akkor lehetnél, ha meztelenül táncolnál délben a templom órája előtt, mikor elüti a tizenkettőt.
Elkapom törékeny csuklóját, s a falnak lököm, és szinte rámászom. Jobban mondva fölé magasodom.
- Ne menekülj egérke! A játszadozásból bőven elég volt.
- Miért nem működött? Vissza kellett volna kerülnöd a Pokolba – nyüszögi kétségbeesetten. Röhöghetnékem támad, de nem eresztem ki a hangom, a végén még csinos kis feje felrobbanna a hanghatástól.
- Nem vagyok egy gyenge, alsóbbrendű csótány, akit a szentbeszéd visszarugdal. A legnagyobbak egyik vagyok. Róluk csak hallottál – suttogom negédesen, élvezve az arcára kiülő érzelmeket. Már-már pofátlanul a szemeimbe mered, látom, hogy agyának fogaskerekei kattognak.
Végül, rángatni kezdi magát karmaim között, de ugyan már, ez olyan a bicepszemnek, mint egy kellemes, nyári szellő, ami fellebbenti rajta a szőrszálakat. Hmm, milyen kis édes...
- Mit akarsz? Miért nem mész vissza? Hamarosan rengeteg erős boszorkány és varázsló ideér. Mindegyiküket úgysem tudod legyőzni!
- Tegyünk egy próbát? - vigyorodok el, de valami rettenetesen, és erőmet feloldom a szobában. Minden meggyullad, kékes, sárgás és pirosas lángok nyalogatják a hátam, a berendezést, mindent... Az árnyékok úgy futkorásznak, hogy olyan hatást keltenek, mintha élnének.
Odakintről erősödik a jóságos erő, több láb dobogása jut el a fülemig, én pedig kiscica füléhez hajolok, gondoskodva arról, hogy totális zavarban legyen, és meg is borzongjon közelségemtől.
- Ajánlom, hogy tudjál főzni, mert a tűz már eléggé lobog... - suttogom gunyorosan, és elkapva a derekát a vállamra lendítem, majd puha testével eltűnök. Otthon ledobom a kanapéra, majd meggondolva magam magamhoz rántom újfent, s a konyhában jelenünk meg megint. Odalököm a tűzhelyhez, és rekedtes hangon szólok hozzá, teste két oldalán megtámaszkodva a pulton.
- Főzz, süss, mit bánom én, de kaja legyen.
- De én... - hebegi, mire szorosan hozzásimulok, és dörmögő hangon folytatom tovább. Érzem, hogy megremeg, de mégis, testének apró hullámzásából arra a következtetésre jutok, hogy élvezi.
- Egy boszorkány tud kotyvasztani. De előre figyelmeztetlek: minden ismert és ismeretlen méregre immunis vagyok. Tudod, a lávafürdő jót tesz a testnek – röhögök kajánul a fülébe, és feldobom magam az asztalra, árgus szemekkel figyelve.
Akadozva kap a konyhaszekrényhez, amik meg vannak tömve mindenféle hozzávalókkal, amikről fogalmam sincs, hogyan kellene keverni vagy vegyíteni őket. A konyha egy rohadt labor, elébem a kész terméket szokták letenni, főzni nem tudok, a pokolba is! Mikor megfordul, és lehajol, hogy az alsó fakkból kivegyen egy lábost, szemeim megvillannak formás kis popsiján.
Hmm... Asszem belemarkolok. Ja.
Lesettenkedek az asztalról, és mögésündörögve végigsimítok a fenekén. Kemény, kerek fenék, végül is, egy ilyen bajkeverő mint egérke, képesnek kell lennie arra, hogy szaladjon. Hehe. Ijedten megugrik, és a fakanállal, amit tart, egy széles lendítést tesz, hogy pofán vágjon. Hagyom neki, de ezzel csak az volt a célom, hogy formás kis karja a vállamon legyen. A többi már más dolog.
- Szereted a konyhaasztal pózt? Nekem kényelmes, de neked nem hinném, hogy a lángok között aktuális és egészséges lenne. Habár amilyen kis tüzes vagy... - végignyalok az arcán, mire megremeg, látom, hogy visszafojtja a sírást, de sértett büszkesége és felháborodása messzemenően túlhalad átmeneti zavartságán.
- Finom vagy drága... Főzz olyat, ami rád emlékeztet, különben téged fogyasztalak el. És hidd el... Én nem tudok valamit jól átsütni... A mikró helyett is ezt használom – duruzsolom, és markom felemelve egy lánglabdát hozok létre a kezemben. Elkerekedik a szeme.
- Bizony, ötös szintű fekete mágia, és képzeld... Ezzel csak születtem. Van, amit tanultam is... - kikerekednek szemei, és remegő hangján megkérdezi:
- Spagetti jó lesz?
- Talán – vonok vállat, és eltávolodok tőle. Hm. Hirtelen zavar, hogy nincs arasznyi távolságra meleg kis teste. Érdekes...
- Chester! AZT NE TEDD…. – a tanárnő sivító hangja későn ér el hozzám, a lila por már a fortyogó üstben landol.
A következő pillanatban a bájital felszikrázik, majd szivárványszín füsttel árasztja el a kicsiny termet. Átláthatatlan, lila, kék, zöld, és egyéb színek kavarognak mindenfelé, eltakarva előlem mind a társaimat, mind a tanerőt.
- Naomi Chester, a héten ez a második! Még csak kedd van, az ég szerelmére! – ér el hozzám a középkorú boszorkány sípoló panaszáradata. – Azonnal menj az igazgatóhoz!
- De Tanárnő…
- Nincs de! Menj!
- De…
- Naomi Chester! Ne keljen többször mondanom! – vág közbe ismét, szinte már hisztérikusan.
- Nem kell Tanárnő, csak annyit közöljön, merre van az ajtó.
Elfúló, csukló hangot hallat, míg társaim felnevetnek. Pár pillanat múlva varázsige motyogása ér el hozzám, és hirtelen kitisztul a terem. Legalább is a füst eltűnik, viszont a fal a szivárvány színeiben pompázik.
Mielőtt a megtépázott tanerő bármit is szólhatna, kiviharzok a teremből, és szökdécselve indulok az igazgatói felé. Lendületesen el is haladok előtte, becélozva az udvart.
Egész délután bujkálok, a fák tetejéről hallgatva az utánam kiabálókat. Ennyi idő után se jöttek rá, hol keressenek.
A törzshelyemül kijelölt tölgy egyik vastag ágán ücsörgöm, és az iderejtett könyvet tanulmányozom. Fekete mágia.
Egy ideje játszom a démonidézés gondolatával. Jesszum pepi, milyen balhét csaphatnék vele az iskolában…
Este felé visszaóvakodok az iskolába, és a barátnőim keresésére indulok. Meg is találom őket az egyik használaton kívüli teremben.
- Naomi, hát megvagy végre! – nevet rám Maya, egy láda tetején üldögélve. Szaporán, szinte megállás nélkül lóbálja a lábát. Ha lehet, még nálam is aktívabb.
- Megint szép kis patáliát rendeztél. – emeli fel fejét a könyvéből Ruka is, és szemüvegét a helyére tolva, kérdőn rám pillant. – Estére mi a terv?
A többi lány is kíváncsian figyel. A balhékat többnyire mindig én indítom el, Ruka megtervezi, és együtt letudjuk, szinte mindig hiba és lebukás nélkül.
- Ez. – dobom a szemüveges lány ölébe a nyitott könyvet. Elkerekedett szemekkel olvassa a sorokat, majd megcsóválja a fejét.
- Tudom Naomi, hogy nagyon ügyes boszorkány vagy, de szerintem ez még neked is sok.
- Ugyan. Együtt menni fog.
Nem kell sok idő, és rábeszélek mindenkit. Hamarosan minden elő van készítve az idézéshez, már csak azt kell eldöntenünk, kit hívjunk elő.
- Gyenge démon kell! – szögezi le Ruka, és ez egyszer nem vitázom vele. Nem akarom holtan végezni.
Összeszorított fogakkal megvágom kissé az ujjam, és megrajzolom az idéző kört véremmel. Elmormolom az idézés szövegét, amit rendesen a fejembe véstem, majd pislogva figyelem az eredményt.
Hirtelen egy kicsavarodott pózban, a semmiben lógó alak jelenik meg, és a lányok felsikítanak, páran talán ki is mennek. Huh, pedig még semmi érdekes nem történt.
- Mi a fészkes kurva anyám van itt? – mordul fel a démon, megcsillogtatva dicséretre méltó szókincsét, majd fejjel lefelé kezd el méregetni, neonsárga szemei szinte izzanak, ami kissé nevetségessé teszi.
- Teljesítsd három kívánságom! – közölöm vele a betanult szöveget, magabiztos vigyort erőltetve magamra.
Gonosz vicsort villant, és megfordul.
- Ne féljetek lányok, nem tud kijönni! – bizonygatom a többieknek. Izé…nagyon remélem legalábbis. Elég elbizakodottnak tűnik, és az ereje is nagyobb, mint amire számítottam. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen helyes és izmos, meg….Á, Naomi, szedd össze magad!
- Hé, szipirtyó, biztos vagy te abban? – villantja ki szemfogait, és meg is nyalja őket. Majd hirtelen megsemmisül az őt fogva tartó varázslat, és teljes, boxeres valójában elénk toppan.
Hallom, amint társaim ismét rázendítenek, és kirohannak. Mielőtt azonban mindnyájan távoznánk, egy egyszerű intéssel elzárja az utat.
Maya és Ruka mellettem maradtak, így együtt figyeljük, amint megmozgatja elgémberedett tagjait.
- Megállj! – kiáltok rá határozottan, de a félelem benne marad a hangomban. Béklyó varázslattal próbálkozok, ám úgy söpri félre, mint egy döngicsélő legyet. Még ásít is mellé! Ilyen nincs!
Ruka és Maya is besegít, de ezúttal se járunk sikerrel.
- Bénák, esetlenek vagytok – jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd egy újabb kézmozdulattal átláthatatlan sötétséget teremt a szobában. De ennyivel nem elégszik meg, még az oxigén szintet is csökkenti, fülledt légkőrt teremtve.
Riadtan, zihálva húzódunk a falhoz, minél közelebb egymáshoz. A fene! Ez az én hibám! De hol a pokolban szúrhattam el? Ha már a pokolnál tartunk…ki az ördög ez? Remélem nem ő személyesen. Az erő viszont amit ránk zúdít, rémisztően nagy, és kegyetlenül nyers. Ha lehet, még inkább a falhoz simulunk.
- Elszámítottátok magatokat. Kívánni itt ma csakis én fogok... – sziszegi önelégülten, és szemei megvillannak valahol a sötétben.
Fejemet ide-oda kapva próbálom megtalálni, azonban varázslat nélkül képtelen vagyok látni bármit is. A mágia használathoz nem elég tiszták a gondolataim.
Hirtelen Maya eltűnik mellőlem, és sikítását a fejem fölött hallom meg.
Rögtön magamhoz térek, és kissé elhátrálva a faltól, igyekszem némi fényt varázsolni. Fejem körül fehéren izzó pillangók jelennek meg, ahogy kiengedem a mágiámat.
Elkerekedett szemekkel meredek a plafonon kapaszkodó démonra, és kezében tartott barátnőmre.
Maya szinte félájult a rémülettől, és a féltésem erőt ad a cselekvéshez.
- E…Engedd el! – kiáltok rá, mire neonsárga szemei gunyorosan felvillannak.
- Miért tenném? – vigyorodik el, és szorosabbra fogja Mayát.
Feldühödök, és pillangóim szikrázó táncba kezdenek körülötte.
Ciccegve hajkurássza őket, minden bizonnyal idegesítik rendesen. Hát még mikor hozzáérnek, és apró elektromos kisüléseket vezetnek a bőrébe. Dühösen felmorran, és egy intéssel elporlasztja őket.
Hé! Most csinált csillagszórót a mágiám megtestesüléséből. Veszek egy mély levegőt, és előkaparom a feketemágia tudásom. Hát, ebben a helyzetben nem sok sikerrel. Inkább taktikát váltok, és elkezdem az ördögűzés szövegét kántálni.
- Visszaküldelek a pokolba, szemétláda! – morgom magam elé, majd kezemet magam elé tartva, lehunyt szemmel koncentrálok. - Exoricizamus te, omnis immundus spiritus, omnis satanica potestans, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congre gatio, et secta diabolica.
Elég végig mondanom az első mondatot, a démon hirtelen eltűnik, és Maya a földön landol.
- Vége van? – kérdi Ruka suttogva, miközben a másik lány állapotát ellenőrzi.
- Igen. – lehelem fáradtan, ám a következő pillanatban, a szobából nyíló szertár felöl motoszkálás, és heves szitkozódás hallatszik.
Riadtan nézünk össze a barátnőmmel, majd Ruka motyog valamit, és az ajtó kitárul.
- Vidd ki Mayát! – szólok neki, miközben a szertár felé fordulok. – Feltartom. Hívj segítséget!
Tiltakozni akar, de Mayának segítség kell, így csak könnyes szemmel megrázza a fejét, és kihúzza az ájult lányt a szobából. Ezúttal én csukom be az ajtót, és a fejem körül izzón repkedő lepkékkel várom a démont.
Nem húzza sokáig, ár pillanat múlva berobban a szobába, és morogva méri fel a történteket.
- Ez most mire volt jó vasorrú? – lép közelebb, vicsor szerű vigyorral.
- Hé! Nekem pisze orrom van. – háborgok, elfelejtve a helyzetemet.
- Hm…talán igazad van.
Felkapom a fejem a hangsúly hallatán, és ösztönösen hátrálok.
- Nem tűnnél el? – nézek fel rá reménykedve. Hisz az hal meg utoljára, nem? Jelenleg mondjuk jobban feldobna, ha én is túlélném ezt az éjszakát.
- Mi lenne abban vicces? – lép még közelebb, ráérősen végigmérve. – Hála neked, nyúlcipőt húzott a vacsorám. Nem gondolod, hogy kárpótolnod kéne?
- Vacsora? – először le se esik, majd… - Te szemét! Mit gondolsz ki vagy te?
- Mit gondolsz te? Ki vagyok én? – villantja ki szemfogait, és kihúzza magát. Akaratlanul is végig siklik tekintetem a csupasz mellkasán, kidolgozott izmain.
Minden jó pasi meleg, vagy…démon?
- Hát nem az, akit meg akartam idézni. – nyekegem, szinte csak magamnak.
- Nocsak boszikám, vág az eszed, mint a rozsdás kés. Erre magadtól jöttél rá?
Felhúzom az orrom, de nem merek ismét visszavágni. Mikor közelebb lép, csusszannék errébb, de megragadja a csuklómat, és a falnak penderít.
- Ne menekülj egérke! A játszadozásból egyelőre elég volt.
- Miért nem működött? Vissza kellet volna kerülnöd a Pokolba. – remegve próbálom szóval tartani, addig se végez velem. Talán…
- Nem vagyok egy gyenge, alsóbbrendű csótány, akit a szentbeszéd visszarugdal. A legnagyobbak egyike vagyok. Róluk csak hallottál.
Riadtan nézek az izzó szempárba, ahogy felfogom szavai jelentését. Hogy a fenébe sikerülhetett, ilyen idézést produkálnom? Másik elmés kérdés: Hol van Ruka a segítséggel?!
Vergődni kezdek a kezei közül de nem igazán hatja meg a dolog, könnyedén fogva tart.
- Mit akarsz? Miért nem mész vissza? Hamarosan rengeteg erős boszorkány és varázsló ideér. Mindjüket úgy sem tudod legyőzni!
- Tegyünk egy próbát? – elvigyorodik, és ereje fellobban. Remegve húzom össze magam, és rémülten figyelem, amint háta mögött lángok táncolják körül a szobát.
Jesszus, de jó alakja van, ebben a háttérvilágításban.
Huhh, miről zagyválok? Itt vagyok a halál torkában, és én azt figyelem, hogy az aki bele fog rugdosni, milyen helyes. Asszem sokkot kaptam.
Unalmas pokolbéli reggeleim egyikét élem ma is. Felkelek, s nagy nehezen feltápászkodom a földről, ahová minden reggel lezúgok, és a kanapéhoz mászom. Felülök rá, és a rituálé szerinti ordítozás veszi kezdetét:
- Marchosias! Adj ennem! Marchooosiiiaaas! - nyújtom el bődülésem hangjait, amik gerinc kiszakasztó hatással söpörnek végig az egész kastélyon. Válasz nem érkezik, így dobok egyet magamon, és megragadva a mellettem levő fotelt kihajítom a folyosóra.
- Éhezem!
- Kussolj öcsi, rettenetesen zajos vagy korán reggel – kerül elő a fészkes fenéből Belial, a bátyám, és egy laza kézmozdulattal kapja el az említett bútort, hogy aztán egy közömbös arckifejezés kíséretében visszadobja a helyére.
- Nyald ki a seggem – felelem egyszerűen, majd felkelek, hogy egy szál boxerben megkeressem a másik nyomorultat. Miért nem képes nekem kaját csinálni, vagy ha lelép az emberi világba hízelegni, hagy itt nekem valamit?!
- Hidd el, ha megtenném, te sínylenéd meg – morogja vissza egy élveteg vicsorral körítve, mire a szájában levő cigi meglendül.
- Nem hiszem – lököm meg kihívóan vállát az enyémmel, és kibotorkálok a folyosóra. Fáradtan a hajamba túrok, befogott tincseimet hátradobom. Olyan unalmas itt az élet, talán meg kellene verni valakit... Belial ahogy kicsípte magát, nyilván felmegy csajozni, Marchosias pedig üvöltésemre se fáradt ide, ami megint móka kiesést eredményez. Kellene találnom valami hatalmasat, és kihívni...
A konyha kész kongással fogad, amit gyorsan ki is tölt az én gyomrom korgása. Matató mozdulatokkal nyúlkálok bele minden fiókba, hogy valami ehetőt találjak. Kezeimbe beleáll jó pár villa és kés, de nem foglalkozom vele, úgyis be fog forrni másodpercek alatt.
Találok is pár popcornos zacskót, amit bevágok egy széles mozdulattal a mikróba. Majd rájövök, hogy én azt nem fogom megvárni, így egy laza mozdulattal felgyújtom, és már friss popcornnal a számban, és egy teli tállal a hónom alatt ugrom rá a kanapémra, és egy laza mozdulattal bekapcsolom a lopott plazma tévét.
Elfekszem rajta, lábaim felvágom a háttámlára, gerincem a puha párnákra vágom, fejem torz csavarban lelógatom, és fejjel lefelé bámulni kezdem a tévét, a kaját tömve a számba. Megint balhé volt, tuti, hogy Belial véres mancsa benne van a dologban, habár ő inkább játszik az étellel.
Éppen a kedvenc filmem nyomják be, valami vámpíros, de veszettül jó. Alig megy fél órája, szóval a lényegről nem maradtam le. Elégedett mormogással cuppanok fejjel lefelé a képernyőre, de ekkor érzem, hogy valami vörös bevilágít, és a tévé eltűnik...
Apró lábakat látok meg, és a következő pillanatban arra eszmélek, hogy a kanapé eltűnt alólam, én pedig lebegek egy vörös pentagramszerű idézőkörben. Nyanyááááák... Sikítozás törik ki, páran kirohannak, én pedig lustán megfordulok, kezemből pedig kiesik a tál, s az értékes élelem kiszóródik a földre.
Kegyetlenül rosszul kezdődik.
- Mi a fészkes kurva anyám van itt? - mordulok fel mérgesen, testemmel teszek egy száznyolcvan fokos fordulatot, hogy fejjel lefelé szemléljem meg azt, aki megvont a kajámtól. Dögös csaj, azt biztos, szívesen nyalnák róla egy kis fagylaltot... Fejjel lefelé nem igazán lehetek félelmetes, ugyanis elbűvölő pofikájára döbbent és elégedett vigyor terül el.
- Teljesítsd három kívánságom! - közli, és látom, hogy egyik ujja meg van vágva, amivel az alattam terpeszkedő kört rajzolta. Idézgetünk, idézgetünk? Gonosz vicsorral löttyintem meg magam, és egy intéssel fordulok meg.
- Ne féljetek lányok, nem tud kijönni! - bizonygatja a többiek felé, haja ezüstösen csillan meg a Hold fényben. Hogy nem tudok kijönni? Ha összejött volna az idézés, és csak egy tunya démoni korcsot szedtek volna össze, akkor talán. Na de hogy megidéztek engem, a legerősebbek egyikét?
- Hé, szipirtyó, biztos vagy te abban? - villantom ki szemfogaimat, és megnyalom őket. Még meg sem kell mozdítanom a karom, máris szétrobban a ketrecszerűség, én pedig teljes életnagyságban -ebben a szent esetben bokszerben- dobbanok a padlón. Még nagyobb ordítozás törik ki, ami kellemes dal füleimnek.
El is felejtettem, milyen az emberi sikoly, főleg a nőké...
Bahh...
Az ajtón kiront pár, de egy intéssel benövesztem az ajtót a helyén. Így három bent reked. Megroppantom a nyakam lustán, és a bal vállam is. Most játszani fogunk, én leszek a macska, ti pedig az egér. De a szürke kisegeret megtreníroztatom egy apró álommal, amíg a többieket elintézem.
- Megállj! - hangja határozott, de mégis enyhe félelem vibrál. Na, itt buktad el aranyom. Varázsolni próbál, talán béklyó kötés, vagy lándzsa bűbáj, olyan mindegy, el flegma kézmozdulattal söpröm el a talán legerősebb varázslatát.
Ásítok egyet. Untatnak. Egyszerre hárman próbálkoznak ezúttal, mintha egyesített mágiával sikerülne nekik. Ez nem a Bűbájos Boszorkák, ez a Való Világ... És én vagyok a nagy tesó, aki ráncba szed, és felfedi minden titkodat.
- Bénák, esetlenek vagytok – jelentem ki karcos hangon, a függöny egy intésemre rántódik össze, bent természetellenes sötétség telepszik le. A félelem szaga izgató, és szinte felkorbácsolja bennem a tüzet. Forróság önti el a testem, tudom, hogy esélyük sincs ellenem, és a tudat, hogy tökéletesen ki vannak szolgáltatva nekem...
Észveszejtő.
És akinek nincs sok, könnyen eldobja.
A levegő fülledt és meleg lesz, az összes pára eltűnik, az oxigénszint csökken. Lihegnek, zihálnak, izzadnak... Ó, milyen kis édesek, főtt boszorkányt még soha nem ettem, Marchosias szerintem nem is tudna készíteni... Erőm felcsap, de csak félig, hiszen még felhólyagosodna a babasegg puha bőrük.
- Elszámítottátok magatokat. Kívánni itt ma csakis én fogok... - sziszegem önelégülten, és a sötétben csak a szemeim villanását láthatják. Remeg a testük, és eldöntöttem, hogy a kis ezüst lesz az enyém... A többi pedig...
A természet, és a természetem dolga.
Fellendítem magam a plafonra, és ott rémes csöndben mászva közelítem meg a három boszorkányt, akik a falba préselve próbálják jelenlétüket megszüntetni. Tőlem nincs menekvés, imádom ezt csinálni... Lenyúlok a falról, és egy rántással felkapom az egyiket...
