 Karakter: Sebastian Michaelis
Megjegyzés: ~ Hiyámnak
Sebby:
Sima terítő, minden sarkos tökéletes fodorban áll a széle. Pipa. Gyertyatartó pont középen, a lángok kellemes fényt adnak, a gyertyaszálak egyformán fogynak. Pipa. Jobb oldalt kanalak, kések, bal oldalt villák, szalvéta és persze a tányér, elöl a poharak. Ez is kész. Már csak a tálalás van hátra. Megsimítom kabátom gallérját, az utolsó picike foltot is letörlöm ujjammal a szék csúcsáról, majd felmegyek az emeletre.
A lépcsőn haladva látom, hogy Meilin épp a korlátot tisztítja, amint megpillant engem, gyorsabb tempóra vált, de egy fordulatnál megcsúszik, és sikkantva gurulna el a lépcsőn, ha nem kapnám karjaimba.
- Óvatosabban, Meilin – suttogom fülébe, mire vörös arccal pattan el tőlem, hajbókolva, én viszont csak haladok tovább. Félmosoly bujkál arcomon, sóhajtok egyet, és felérek a lépcső tetejére. Finny épp fut eszeveszetten, mögötte Bardroy valamilyen furcsa tárggyal a kezében, amit perpillanat még én sem tudok beazonosítani.
- Na megállj csak! – kiáltja utána, mire a szólított hátra néz, és így fut tovább, de mielőtt nekem ütközhetne egy lépést teszek oldalra, és csak a menetszél kapja el hajamat, arcomat.
Folyton élettől zsibong ez a hatalmas ház, pedig alig élünk benne páran. Ezért is tetszik az egész. sosem unalmas egy nap, bár néha fárasztó tud lenni, ha ezek a lököttek csinálnak valamit, vendégvárás során is.
kecsesen bekopogtatok az ajtón, mire megkapom a belépésre való engedélyt, lordom a fotelében ül, komoran előre pillantva.
- A vacsora készen van – jelentem be mellkasomra téve jobb kezem, és előre biccenve.
- Ma itt eszem – jelenti ki egyhangúan, mire csak felegyenesedem, és biccentek.
- Értettem.
Negyed órával később már a guruló asztalon, szépen megtálalva megyek vissza a szobába, mikor beérek, lordom az ablak felé fordulva ül, de visszafordítom az asztalhoz. Felette állva várom meg míg megvacsorázik, végül tálalom a süteményt, teával.
- Sebastian… - mondja egy korty előtt, és arcára nézek.
- Igen?
- A kert… - kimutat az ablakon, int, így visszafordítom őt székestől oda, majd abba az irányba nézek, amerre ő is.
- Áh, emlékszem – jegyzem meg csepp fintorral, de igyekszem mosolyt erőltetni magamra. Az a balfék komornyik utánzat. Persze mind csak tettetés.
- Csinálj velük valamit, zavarnak a koponyák. – újabb korty tea, majd felém tartja az üres csészét, így újratöltöm, másik kezem mellkasomra téve.
- Yes my lord – biccentek, majd kitolva a szobából a guruló asztalt viszem le vissza az étkezőbe.
~*~
Mire végzek a mosogatással is, a kert felé indulnék, ám megállok egy lépésre. Talán be kéne vonnom Finnyt is, hogy tanuljon pár fogást, elvégre ő lenne a kertész a házban. Persze a szándékom nem csak ennyiből áll, de erről neki nem kell tudni… majd megérzi. Szívesen belekóstolnék a lelkébe, és másba is, biztos vagyok benne, hogy az egyik legártatlanabb, talán még Ciel úrfit is megközelíti.
Messziről megérzem lelkének illatát, és ahogy a hallba érek, érzem hogy erre felé siet, de mögötte jön Bardroy még mindig. Fejemet megcsóválom, majd előre pillantok mikor megjelennek a lenti folyosóból kifutva, szerencsétlen fiú csak lohol előle.
Most nem térek ki, sőt direkt hagyom, hogy nekem fusson, vállára teszem a kezem, majd ahogy Bardroy mögé ér, neki a nyakánál fogom meg az inget, és átdobom a szobán, egyenesen egy székbe.
Lemosolygom halványan a szőkeségre, aki értetlenül, lihegve pislog rám.
- Finny… segítenél nekem rendbe tenni a kertet? – kérdezem viszonylag kedves hangon, még mindig a kis mosollyal, és hosszan lehunyva szemem. Garantálom élvezni fogja.
|
