A szomszéd asztalhoz vezet, így láthatom, amint Akira és az a Shiro nevû host egymással évõdnek. Kyra-chan mellettem foglal helyet, majd a fülemhez hajol. A lélegzetétõl kellemes borzongás fut át rajtam, pedig ma este nem akarok élvezni semmit. Kizárólag azért vagyok itt, mert Akira iderángatott.

 Halkan felnevetek, igyekszem elengedni magam, de nehezen megy. Egyre Ryu-chan jár az eszemben, ez az egész annyira ismerõs. Õ is mindig pont ezt a márkát vette elõ, ha fáradtan értem haza. Utána az ölembe hajtotta a fejét és türelmesen megvárta, míg beszámolok a napomról. Még magam is érzem, hogy a nevetésem kényszeredettre sikerült.

 - Kedves a tulajtól, de ha megkérhetlek, akkor ne magázz, hanem tegezz! - mondom egyszerûen. Ryu-channak másfél évbe telt, mire tegezni mert. - Nem vagyok olyan öreg. De ha már a kornál tartunk, elmondod, hogy hány éves vagy?

 - Miért kérdezi, uram? Ön sem mondta meg még, hogy mi célból jött ide - közli, miközben kibontja a pezsgõt és tölt. Meglep a felismerõ képessége és az õszintesége.

 - Ezt hon… - kezdeném, de a szavamba vág, félredöntve a fejét. Ezt még Ryu-chan sem merte megcsinálni velem, õ is mindig megvárta, míg befejezem a mondatot, bármilyen sürgetõ is volt valamit közölnie velem. Kyra viselkedése most meglep.

 - Tudja, nem olyan férfinak tûnik, mint aki ilyen helyekre jár szórakozni, vagy itt szórja el a pénzét.

Erre már szívbõl felnevetek. Ennek a srácnak tényleg éles szeme van, nem csoda, hogy remek host. Az egész megjelenése, viselkedése, minden mozdulata arról árulkodik, hogy nem kezdõ a szakmájában. Bár én úgy érzem, hogy a viselkedése nem teljesen ilyen, mintha megjátszaná magát, ami nem csoda. Egy hostnak, ugyanúgy, mint egy petnek, értenie kell a színjátékhoz, hogy eladható legyen.

 - Való igaz, nem szoktam ilyen helyekre járni – vallom be õszintén. - Igazság szerint, ha Akira – intek a Shiro-channal ülõ barátom felé – nem rángatott volna el ma este olyan okkal, hogy ”nem akar egyedül jönni”, itt sem lennék.

 - Talán a felesége rossz szemmel nézi a dolgot? - érdeklõdik kíváncsian, de a szavaiban õszinteséget érzek.

- Nõtlen vagyok – mondom. - De ahogy te is mondtad, Kyra-chan, nem tûnök olyannak, aki ilyen helyekre jár. És ez így is van. Ha hiszed, ha nem, életemben ez az elsõ alkalom, hogy egy ilyen helyen üldögélek, mint a Fekete Lótusz. És mielõtt megkérdeznéd, szingli vagyok.

 - Honnan tudta, hogy ezt akarom kérdezni? - kérdi döbbenten, mire elnevetem magam.

- Az arcodra van írva – válaszolom egyszerûen. - Rengeteg emberrel találkozom nap, mint nap, így megtanultam olvasni az arcvonásaikból.

Bólint egyet, miközben én végre beleiszom a pezsgõbe. Pont olyan finom, ahogy szeretem, jól lehûtve. Csak egyvalami hiányzik, mégpedig Ryu-chan feje az ölembõl. Mindig úgy ittam az esti pezsgõmet, hogy a feje az ölemben pihent, én pedig egyik kezemben a poharat fogtam, a másikkal a haját simogattam, õ pedig hozzám bújt, mint egy kismacska, csendben várva, hogy elmeséljem, mi történt aznap. Kyrára nézek, de õ semmiben sem hasonlít az én Ryu-chanomhoz. Magasabb nála, európai és a szemei olyan furák.

- Vedd ki a kontaktlencsét! - mondom egyszerûen, mire meglepetten pislog rám. - Szeretek az emberek szemébe nézni, de a színes lencse miatt nem látom az igazi tekinteted.

- Honnan jött rá? - kérdi döbbenten, majd elõvesz a zsebébõl egy kis tartót, és valóban kiveszi a sötétkék színû lencséket.

- Nem vagyok vak – mosolygok rá, majd mikor újra rám néz, én is meglepõdöm. Az egyik szeme lila, a másik pedig világoskék. Egyszerûen gyönyörûek a szemei. - És ha jól vettem észre, te sem szereted õket elrejteni. Majd beszélek a managerrel, ha problémázik miatta, van elég befolyásom, hogy befogjam a száját, ha túlságosan izgága.

Mintha hálás lenne érte, bár nem értem, miért. Szeretem a különleges színû embereket, az õ szemei pedig, fõleg a lila, tényleg nem hétköznapi. Ryu-channak zöld szemei voltak japán létére, ami arra engedett engem következtetni, hogy némi nyugati vér is csörgedezett benne. Megrázom a fejem, túl sokat gondolok ma Ryu-chanra, pedig nem szabadna. A mellettem ülõ hostra kéne koncentrálnom, de nem tehetek róla, ha akaratlanul is összehasonlítom az én kis drágámmal, aki sajnos már nem lehet velem. Õt soha többé nem láthatom viszont.

- Valami baj van? - kérdi hirtelen Kyra, kirángatva a gondolataim közül. Megrázom a fejem, majd leteszem a poharat az asztalra.

- Nem, semmi baj, csak elgondolkodtam – vallom be végül. - Ne haragudj, de… szóval… volt valaki az életemben, még évekkel ezelõtt, aki szintén ilyen különleges volt, mint te. Nem akarlak összehasonlítani vele, hiszen teljesen különbözöl tõle, Kyra-chan, éppen csak… most, hogy veled vagyok, néhány dolog nagyon emlékeztet rá.

- Értem, semmi baj – biccent mosolyogva, de úgy érzem, ezúttal az õ mosolya sem teljesen igazi. Talán megbántottam. - Például mi?

- A pezsgõ – mutatok az üvegre. - Õ is mindig pont ezt a fajtát töltötte nekem, ha fáradtan értem haza. De ne is törõdj vele, kérhettem volna mást is, de mikor megpillantottam az itallapon, automatikusan ezt rendeltem. Ne haragudj, nem akartalak megbántani, Kyra-chan, talán jobb, ha hazamegyek. Én… nem vagyok egy ilyen helyre való.

- Szerintem nem kéne ilyen hamar eldöntenie a dolgot – hallom a hangját, közvetlenül a fülem mellõl. A hang buja és vággyal teli. - Tudja, könnyen segíthetek rajta, hogyan oldjam fel a gátlásait, ha ön is ezt szeretné.

 - Hogyan? - kérdem döbbenten, majd arra leszek figyelmes, hogy az arca alig pár centire van az enyémtõl. Látom magam a szemében, mintha tükörbe néznék.

Tapogató ujjakat érzek a mellkasomon, majd a karomon, végül két kar húz magához, és lágy ajkak tapadnak az enyémekre. Egy pillanatra ledermedek, amikor rájövök, hogy Kyra-chan megcsókolt. 

Nem igaz, hogy Akira nem bír nyugton hagyni, és nem érti meg, hogy nem akarok sehová menni aznap este. Sok a dolgom, itt van a mai értekezlet, a találkozó azzal az amerikai céggel, amely szeretné megvásárolni az egyik tévécsatornánk pár sorozatának sugárzási jogát. És azon kívül elõ kell készítenem a jövõ heti tárgyalást egy hongkongi céggel, amely szeretne nálunk indítani egy kínai nyelvû rádiómûsort. De nem, Akirának pont akkor kell betoppannia, amikor úgyis hegyekben áll a munka, engem meg maga alá temet.

–     - Hiroki, nem bújhatsz ki mindig egy kis szórakozás alól – közli a legjobb barátom, miközben kényelembe helyezi magát az egyik fotelben és megigazítja orrán a szemüvegét. – Hány éve is, mióta Ryu-chan nincs veled? Négy?

–      - Öt – javítom ki, miközben az egyik szerzõdést olvasom. – És most ne zavarj, dolgozom.

–     - Igen, öt éve ezt csinálod, és ebbe fogsz belebetegedni – bólint Akira, miközben rágyújt egy cigarettára. Nem szólok rá, bár nem nagyon díjazom, ha az irodámban dohányoznak. Hála égnek már kellemesen meleg van így májusban és nyitva az ablak. – Ideje lenne néha kimozdulnod, különben olyan leszel, mint azok az ürgék, akik folyton magukban motyognak. Az istenit, ember, hiszen még harminc sem vagy, de úgy viselkedsz, mint valami bugris vénember!

–     -  Ezt meg sem hallottam – morgom halkan, de fel sem emelem a fejem. – És amúgy sincs idõm ilyesmire.

Akira halkan elkáromkodja magát, de tudom, hogy nehezen tudom lerázni. Ryu halála óta állandóan el akar cipelni mindenhová, ahol ismerkedhetek. Tudom, hogy jót akar, hálás is vagyok neki, de nem akarom. Képtelen vagyok túljutni a halálán, pedig mindenki azt mondja, felejtsem el, hiszen ”csak” egy pet volt. De számomra több volt egyszerû házikedvencnél, egy kurvánál, szerettem, õrülten szerelmes voltam belé és õ is belém. A halála hatalmas csapás volt, akkora, hogy azóta sem tudtam kiheverni. Azóta képtelen vagyok bárkibe beleszeretni, bárkivel kapcsolatot kiépíteni. Talán tudatosan nem is akarok, ezért húzom ki magam minden esemény, minden szórakozási lehetõség alól, ahol nem kötelezõ megjelennem.

Apám és a társadalom persze elvárná, hogy végre megnõsüljek, csináljak pár gyereket, de nem vagyok kész rá. Még férfiakkal sem bírok megismerkedni, egy nõ pedig szóba sem jöhet, pedig jelentkezõ lenne bõven. Apám is kiszemelt nekem egyet, egy hatalmas hotelláncolat fõigazgatójának a lányát, mert szerinte igen gyümölcsözõ kapcsolat lehetne a házasságunkból. Csak kár, hogy a csaj eleve taszít, semmi más, mint egy üresfejû, szép kis arc nagy mellekkel, drága, márkás ruhákba bújtatva. Még beszélgetni sem lehet vele. Akkor meg minek? Testileg nem vonz, intellektuálisan pedig nem kihívás. Hamar megunnánk egymást, bár a legutóbbi partin erõsen rám akaszkodott a kis liba, és egyértelmûen a tudtomra adta, hogy hozzám jönne. Elküldtem a fenébe, amibõl persze hatalmas balhé lett, de nem érdekelt. Most sem érdekel.

–    -  Nézd – hallom újra Akira hangját, amit próbálok kiverni a fejembõl, de nem megy -, nem azt mondom, hogy kötelezd el magad, de néha nem árt kirúgni a hámból. Ryu-chan sem akarná, hogy örökké magányos légy.

–    -  Sosem fogjuk megtudni, hogy Ryu mit akarna – sóhajtom. – Te pedig, barátom, nagyon nem értesz a szóból. Tudod, hogy nagyok makacs vagy? – kérdem, abbahagyva az olvasást, és felemelem a fejem. Egyenesen barátom szemébe nézek. – Miért olyan fontos neked, hogy veled menjek?

–     -  Talán mert nem akarok egyedül menni? – vigyorog rám. – Gyere már, a Fekete Lótusz az egyik legmenõbb host klub az utóbbi idõben. Fogadok, találunk neked is a fogadra való fiúkát. Van ott mindenféle, ahogy Seijitõl hallottam.

–    -  Seijitõl?! – döbbenek le. – Úgy érted… Kurokawa Seijitõl a marketing-osztályon? Ne mondd, hogy õ is ilyen helyekre jár. Felesége van, két gyereke és…

–      - És két végén égeti a gyertyát, vagy ha úgy tetszik, mindkét csapatban játszik – kuncog Akira. – A felesége meg mit sem sejt. Szegény asszony.

–    -  És te tisztában vagy vele, mi vár rád odahaza, ha ez kitudódik? – dõlök hátra a székemen, végérvényesen felhagyva azon igyekezetemmel, hogy dolgozzam is ma. Vagy amíg ez a lókötõ itt van. – Ha Hisato megtudja, iszonyatosan balhézni fog. Néha elgondolkodom, ki a gazda kettõtök közül.

Akira bosszúsan sóhajt egyet. Igen, jól tudja, hogy mi fog történni. Hisato Akira petje és nem a szelíd kiscica félébõl. Már egy éve vette egy aukción, és a fiúcska enyhén szólva is birtokló és féltékeny típus. De Akira nem akar megválni tõle, pedig általában senki sem tart meg egy petet pár hónapnál tovább. Hisato pedig a maga tizenhat évével már rengeteg gazdát kiszolgált és többségében pont a ”bájos” természete miatt szabadultak meg tõle. A barátom azonban valamilyen okból ragaszkodik hozzá, pedig a kis pet igencsak harcias tud lenni, ha nem az van, amit õ szeretne. Azt hiszem, Akira kissé mazochista, de ezt sosem vágnám az arcába, annál jobban tisztelem.

–     -  Ne is mondd! – dünnyögi Akira. – De muszáj megértenie, hogy nem körülötte forog a világ.

–    -  Az õ világa viszont körülötted forog – jegyzem meg. – Hiszen pet, ezt sose feledd el. Azt hiszem, nem viseli túl jól, hogy te élheted világodat, míg neki rajtad kívül senkije sem lehet.

–      - Nézzék a szakértõt! – vigyorog Akira. – Nos, akkor, eljössz? Tudod, hogy nem megyek el addig, míg nem egyezel bele.

Igen, ezzel tisztában vagyok, és ha még ma át akarom nézni a szerzõdést és oda akarok érni az értekezletre, akkor muszáj igent mondanom. Végül is, mi baj lehet egyetlen estébõl? A legrosszabb esetben pocsékul fogom érezni magam, és nem veszítek semmit.

–    -   Rendben – egyezem bele, de nagyjából úgy, mintha a fogamat húznák. – Akkor most már elhúzol, ugye? Ugyanis töménytelen a munkám, és egy óra múlva értekezletem van az amerikaiakkal.

–     -  El, persze, hogy el – áll fel, majd elnyomja a csikket a hamutartóban. – Fél kilencre itt vagyok érted. Igen, mielõtt megkérdeznéd, együtt megyünk, egy kocsival és ne is próbálj meglógni, barátom!

Még mielõtt reagálhatnék, az ajtó felé veszi az irányt, int – miközben úgy vigyorog, mint a macska, aki nem is egy, de két kanárit nyelt –, majd el is tûnik. Én pedig azon gondolkodom, mibe is keveredtem ezúttal. Remélem, odafenn Ryu sem haragszik, amiért egy host klubba megyek. Talán Akirának igaza van, õ is azt akarná, hogy legyek boldog. Csak éppen még Akirának sem merem bevallani, hogy félek. Félek, hogy megint megszeretek valakit, aztán az illetõ meghal. Nem akarok még valakit elveszíteni, aki fontos nekem.

~*~

Pontban kilenckor állunk meg a Fekete Lótusz nevû klub elõtt. Meg kell mondjam, igen ízléses így kívülrõl. Felül a klub neve, mellette egy fekete színû lótuszvirág. Alatta, még a homlokzaton a tíz legjobb host képe és neve. Mint megtudom, Akira már lefoglalta nekem a klub legjobbját, a No.1 hostot, akinek a képe is megkülönböztetett helyet foglal el a legjobbak között. Csak egy futó pillantást vetek rá, mert Akira már terel is befelé. Annyit még észreveszek, hogy a klub bejáratától nem messze fiatal, tizenéves fiúk hívogatják befelé a vendégeket. A többségük nem lehet idõsebb, mint Ryu, amikor meghalt. Megrázom a fejem, most szórakozni jöttem, nem azért, hogy a múlton merengjek.

A klub belül is igen szép, elegáns, sötétbarna falak, fehér asztalok, rajtuk mélyvörös terítõ és ugyanilyen színû fotelek és kanapék. A padló fekete-fehér sakkmintás, ami jól illik a hangulathoz. Az asztalok többsége foglalt, hostok és vendégek üldögélnek, beszélgetnek, nevetnek, kacérkodnak és isznak.

–    -  Üdvözlöm önöket a Fekete Lótuszban! – siet felénk egy elegáns öltönyt és nyakkendõt viselõ, fekete hajú férfi. A haja vállig ér, de szépen vágott. Mélyen meghajol. – Kérem, fáradjanak beljebb! Csak tessék! – int, mi pedig követjük. – Az asztaluk már várja önöket! Akira-sama a szokásos hostot kéri, gondolom – néz a barátomra.

–      - Igen, Shiro-chan megfelel, mint mindig – mosolyog a barátom. – És ugye nem feledkezett meg róla, hogy Sawada Hiroki-sama igen fontos ember.

–     - Ó, igen, Sawada-sama! – hajol meg felém a férfi. – A nevem Harada Toshiyuki, a klub managere. Ha bármiben a szolgálatára lehetek, kérem, ne habozzon szólni! Mindent megteszünk azért, hogy a vendégeink a lehetõ legjobban érezzék magukat nálunk.

–      - Köszönöm! – biccentek, mialatt elfoglaljuk a helyünket.

–      - Azonnal küldöm Shiro-chant és természetesen az ön hostját is, Sawada-sama! – hajol meg újra Toshiyuki, majd távozik.

Akira nem szól semmit, gyorsan italt rendel, miközben én a klubot tanulmányozom. Megpillantok egy ajtót az egyik falnál, az vezet bizonyára a privát szobákhoz. A Fekete Lótusz akár egy bordély neve is lehetne, de nem teszem szóvá. Tudom, hogy egyes host klubokban mik folynak, és azon nemcsak a társalgást értem. Valószínûleg itt is szabad a szex. Hirtelen egy szõkére festett, fiatal, talán húsz éves fiú siet az asztalunk felé. Hófehér inget, fekete cipõt és világoskék öltönyt visel, ami nagyon szépen kiemeli világos bõrû arcát és sötét szemeit. Arcán hatalmas mosoly, és ahogy Akirára nézek, látom, hogy elmosolyodik.

–     - Akira-samaaaa! – áll meg a fiú az asztalunknál, majd le is ül. – Annyira hiányzott! Hol volt eddig?

–     -  Shiro-chan, ne haragudj! – tettet rosszkedvet Akira, de én is tudom, hogy ez csak színjáték. – Sok volt a munkám. Ó, és elhoztam egy barátomat is, õ itt Sawada Hiroki.

–     -  Üdv! – biccentek egyet, mire a Shironak nevezett fiú rám vigyorog.

–     -  Üdvözlöm, Hiroki-sama! – hajol meg. – Akira-sama barátai az én barátaim is. Ne aggódjon, az ön partnere is pillanatokon belül megérkezik.

–      - Az én… – kezdem, de ekkor mozgást pillantok meg a szemem sarkából.

A lélegzetem is eláll, amikor megpillantom a felénk közeledõ fiút. Vagy férfit, mert igazság szerint, fogalmam sincs, hány éves lehet. Elsõ látásra látszik rajta, hogy nem japán, túlságosan európainak néz ki. Magas, legalább két méter, az arca pedig akár egy angyalé. Szemei sötétek, ajkai kívánatosak, haja hosszú és az egyik oldalára van fésülve. Jobb fülében megpillantok egy kereszt alakú fülbevalót, ahogy megáll elõttünk. Az alkata izmos, még az elegáns, sötét öltöny alatt is. Elbûvölten nézem ezt a szemkápráztató jelenséget, aki fogja magát, és hirtelen meghajol.

–     -  Üdvözlöm! Ön bizonyára Sawada Hiroki-sama! – hajol meg a férfi. Ahogy oldalra nézek, látom, hogy Akira és a másik host már leléptek. Ez szép, mondhatom! – Ma este én leszek az ön társasága. Kérem, szólítson Kyrának! 

 Nem finomkodik, rögtön mozogni kezd.

- Ahhh, fincsi szûk vagy, ez tetszik – vigyorog, s elveszi kezem a szám elõl. – Hallani akarom a hangod, ahogyan sikongatsz alattam, nyugi, nem fognak szólni, én egy különleges vendég vagyok, nekem szabad, sõt, kötelezõ nyögnöd – be se fejezi jóformán mondatát, már tapad is rá a számra, s mélyebbre lökve magát, elér bennem valamit, amitõl, ha akarnék se tudnék csendben maradni.

- Ahh, Okito... – nyögöm kéjesen nevét. Végighúzom körmeim hátán, mire felmorran.

- Kis vadmacska, ez tetszik – nyög fel õ is. Még egy kis ideig így mozog, aztán kihúzódik hirtelen belõlem, s felül. – Lovagolj meg, szépségem – simít végig merevedésén.

- Örömmel – vigyorgok.

 Fölé mászom, majd ráülök méretes farkára. Vállába kapaszkodva mozgok rajta. Ez annyira jó érzés. Kitõlt és feszít, mégis megõrít. Egy idõ után õ akarja diktálni a tempót, s megmarkolja fenekem, úgy vezet vadabb ritmusra.

 Nem tudom hány menetet nyomunk le, azt sem, hogy hányszor válltottunk testhelyzetünkön, de igen kielégítõ a végeredmény, s nem csak az én számomra. Ahogy látom neki is bejött a dolog.

- Isteni voltál – húzza ki magát belõlem. Nekem máris hiányérzetem lett. Letörli magát, s öltözni kezd.

- Látlak még? – kérdem pihegve, mire csak elvigyorodva jön közelebb, hogy csókot lophasson tõlem.

- Abban biztos lehetsz – leheli ajkaimra, én  meg megborzongok akaratlanul is. – A nyomok miatt meg ne aggódj, nem fogsz kapni érte – mér végig. Hát, az tuti, hogy úgy nézek ki, mintha katonatáborban lettem volna, de nem bánom. Imádom, hogy megjelölt szinte mindenhol. – Viszlát, Shiro! – int, majd távozik.

***

 Lassan három nap is eltelik, de még nem jelentkezet. Mondjuk, nem reméltem nagyot, hisz mindenkinek csak arra kellek, hogy dugjon egy jót. De tudom, hogy vissza fog jönni, ismerem az ilyet. A nagy faroknak csak egy szûk segg kell.

 Hivatnak a különleges részleghez. Na, mondtam én, hogy vissza fog jönni. Tuti õ az. És nem is tévedek.

- Hello! Tényleg eljöttél – mosolygok rá.

- Megmondtam, hogy jövök. Egybõl a lényegre térek. Kellesz nekem, azt akarom, hogy csak az enyém legyél – jelenti ki. Döbbenten nézek rá. – Van egy ajánlatom a számodra. Legyél a szeretõm. Jó életed lenne, megkapsz mindent, amit csak akarsz, szabadon járhatsz, de csak velem lehetsz, és, ha azt mondom, akarlak, akkor te rögtön a segged kínálod – vigyorog perverzen. – Pluszba, még a húgodon is segítek. Fizetek mindent és a legjobb orvosokat kapja meg. Mindenki jól jár. Mit mondasz, Shiro? – kérdi komolyan.

 Áhm, szóval nem kell mást csinálnom, hogy ugrok, mikor füttyent. Hmm...

- Azt, hogyha a fõnök benne van, akkor nincs akadálya. - Édesen vigyorogva lépek hozzá, hogy megigazítsam nyakkendõjét. – Elfogadom az ajánlatod – msolygok rá.

 Õ bólint, majd a fõnökhöz megy. Én addig meg gyorsan rendbe szedem kicsit magam. Sokat nem kell várnom, visszajön a szobába, s ledob az ágyra valamit. Egy farmer és egy póló? Heh?

- Öltözz át, mehetünk is.

- Ebbe? – emelem fel szemmagasságba a ruhákat.

- Igen – mormog, s inkább teszem, amit mondd.

 Gyorsan levetkõzöm, s huncut mosollyal figyelem, ahogy szemmel szinte megerõszakol. Imádom az ilyen perzselõ tekinteteket.

 Húzom az idõt, a farmer alá direkt nem húzok alsót. Lassan húzom fel a lábaim, majd kicsit illegetem magam elõtte, míg fel nem morranva közelebb nem lép, hogy erõteljesen magáhozhúzva megmarkolja fenekem.

- Csak nem tetszikh... – mondom, a vége viszont nyögésbe fullad.

- Siess – csap rá fenekemre, mire kéjesen nyögök neki, s felkuncogva kapom magamra azt a pólót. Húúú, úgy nézek ki, mint egy normális ember. Ez új!

 Kisétálunk az épületbõl, én persze, mindvégig elõtte billegtetem magam, direkt úgy lépve, hogy felcsússzon kicsit az a póló, amit idedobott. Meg is lesz az eredménye, kis játszadozásaimnak.

 Alig ülünk be a kocsiba, máris lerángassa rólam azt az átkozott gatyát. Nem is bánom. Hevesen tapad ajkaimra, ugyanolyan hévvel viszonzom fullasztó csókját.

- Lassabbahn... – nyögöm, mikor már robbanás közelében állok.

- Ráérünk a lassabbra is – harap bele nyakamba, s nyögve döntöm fejem oldalra, hogy jobban hozzámférjen.

- Jóh... – sikoltom el a végét, ahogy ráereszkedem tagjára, de neki így nem nagyon tetszett, szó szerint belémlökte magát.

 A tempó mellett, amit diktálunk, nem sokáig fogom bírni, de mikor már nem tudom, hányadjára megyek el, úgy, hogy közben bennem mozog, szinte hálát adok mindennek, hogy abbahagyva eme kellemes tevékenységet, pihegve dönti homlokát vállamnak, míg én nyakához bújva zihálok kissé. Meg mikor belemarkol fenekembe, akkorát nyögök, hogy tuti meghallották még a kocsin kívül is. Nem zavartatom magam, ahogy õ sem. Nyugodtan pihegjük ki magunk egész addig, míg el nem érünk... valahova. Tényleg, hol vagyunk? Nem is figyeltem az utat.

- Öltözz – morran fel, mire kelletlenül kapok magamra pár cuccot.

- Ha bulizni akartál, maradhattunk volna a bárban is – figyelem a feliratot az egyik városszéli klub elõtt.

- Csak beugrunk egy italra – dobja a szavakat a válla felett, ahogy már el is indult befele.

 Apultnál állva nézelõdöm. Nem szokásom már klubbokba járni, így jól megfigyelek mindent. Azonban, ismerõs ember közeleg felénk.

- Okito-sama – biccent felénk az öltönyös. Nekem nagyon ismerõs. De inkább nem szólok. Mit kérdeznék? „Hé, Zakónadrág, jártál már az ágyamban?” Na, ettõl tuti kiakadna.

- Késtél – köpi Okito. Pislogok. De, hisz most értünk ide, akkor nem mi késtünk? Nekem ez magas. Viszont, Zakónadrág meg se rezzen.

- Itt vannak az akták – nyújt át egy kék mappát. – Meg akarod venni a puccot, vagy csõdbe juttatni? – érdeklõdik.

- Mi közöd hozzá? – morran fel.

- Elnézést – biccent, aztán pillantása felém esik. Kerekedik a szeme, kerekedik. Na, én mondtam, hogy ismerõs.

 Okito felvont szemöldökkel néz rá, majd rám. Csak vállat vonok. Tudja, hogy honnan szedett össze és, hogy milyen emberek járnak oda. Zakónadrág olyan ügyfél, aki nem nagyon szereti hangoztatni, hogy betért a sarki lebujba megdugni egy-kér szép fiúcskát.

- Ne nézz így – húzom a szájam, mikor már vagy fél perce bámul, mint vak az újságot.

Odalép a pulthoz, hogy zenét nyomjon be. Kíváncsi vagyok, vajon mit fog betenni, nagyon remélem nem a megszokott riszálós, nyögdécselõs zenét, mert attól felfordul a gyomrom, de nem így lesz. Szerzett még egy jó pontot, nem csak szexi, de még van ízlése is, ha az ágyban is remekelni fog, akkor tényleg találtam egy nekem való cicuskát. Mozogni kezd igazán erotikusan, majd lassan vetkõzni kezd. Nagyon jól csinálja és ruha nélkül még szexisebb és szebb, tényleg az esetem. A puszta látványa, ahogyan mozog, a gyönyörû teste elég ahhoz, hogy már ennyitõl keményedni kezdjek, pedig ez ritkán fordul elõ, hogy már ennyitõl forr a vérem.  Tetszik, ahogyan simogatja magát és nyögdécsel hozzá, de már jobban élvezném, ha alattam nyögve, vagyis sikítozna, a fájdalomtól és az élvezettõl. Sosem voltam híres a türelemrõl, ha a sexrõl volt szó, fõleg nem, ha egy ilyen csábító kis dögrõl van szó. Már azon vagyok, hogy odahúzom magamhoz, amikor az ölembe ül, mintha olvasna a gondolataimba a kicsike. Hozzám simul, majd egy csókot is kapok a fülem mögé, mire halkan felsóhajtok.

     - Úgy érzem sikerrel jártam – markol bele a farkamba. Halkan felnyögök, tetszik, hogy hamar a lényegre tapintott úgy szó szerint.

Végigsimítok a gerincén egészen le a seggéig, majd jól belemarkolok. A nyakát is felajánlja nekem a kis édes, na nem mintha erre szükségem lenne, mert amúgy is azt teszem, amit akarok. Végignyalok párszor a nyakán, majd szívogatni és harapdálni kezdem egyre jobban szép kis foltokat hagyva rajta, amit egy ideig engedve, de utána el akar húzódni, de nem hagyom, mert itt én vagyok a fõnök, és megtehetem. Tudom jól, hogy élvezi, de azt is, hogy miért húzódik el, mert a tulaj nem szereti, ha nyom marad a kicsikéken, én se engedem meg mindenkinek, de nekem itt meg van engedve. Formás kis fenekébe markolok ismét, majd a nadrágon keresztül izgatni kezdem a bejáratát. A hajába túrok a fejét magamhoz nyomva és nem is kell semmit mondanom rögtön kényeztetni kezdi a mellkasom és a nyakam, tényleg profi a kicsike nem hiába az elsõ számú host. Megharapdál, amit kifejezetten élvezek, hiszen én a vadságot szeretem, bár nem hagyj rajtam nyomokat és most nem is mondok neki semmit, de majd legközelebb megmondom, hogy nyugodtan engedje csak el magát, mert biztos, hogy lesz legközelebbi alkalom és ha továbbra is ennyire megfelel az ízlésemnek, akkor nem csak egy ráadást kérek, hanem sokkal többet. Nyakam után a mellbimbóm veszi kezelésbe és a farkamat is kényeztetni kezd a kezével, mire jólesõen felmorranok, már igen csak kemény vagyok, õ az elsõ, aki ennyire gyorsan fel tudott izgatni.

Végül teljesen lekerül rólam az ing, majd elõvéve a farkamhoz nyomja az arcát és finoman ráharap, amit élvezzek is, de a picike visszatér a hasamra, de már unom az e fajta játékot így határozott mozdulattal nyomom le a fejecskéjét a farkamhoz, hogy végre azt kényeztesse, amit meg is kapok. Fogával húzza le a sliccemet, ami igen csak erotikus látvány nyújt. Nem tököl tovább, elõvéve a farkamat végignyal rajta és látom a tekintetén, hogy tetszik neki, az, hogy fog neki, amikor jó mélyen benne leszek. Ügyes használja a nyelvét és a száját az édeske, profi módon szop, amit igen csak élvezek, aminek hangot is adok, na meg egyre keményebb és keményebb leszek. Egyik kezemmel a haját markolászom, a másikkal pedig ügyes mozdulatokkal megszabadítom a nadrágjától. Eltávolodom tõle, gondolom, azért, hogy megcsodáljam, de rögtön visszahúzom, mert már a farkam igen csak meg akarja ízlelni a formás kis seggét.

Leszedem róla a maradék ruhát, na meg magamról is, majd magam alá teperve, szétfeszítve a lábait beléhatolok, mire mindketten felnyögünk, vagyis inkább õ fájdalmasan felsikít, de az élvezet, ott van a hangjába. Nem finomkodok, rögtön mozogni kezdek.

- Ahhh fincsi szûk és szûk vagy ez tetszik. – vigyorodom el és elveszem a kezét a szájáról. – Hallani akarom a hangod, ahogyan sikongatsz alattam, nyugi nem fognak szólni, én egy különleges vendég vagyok, nekem szabad, sõt kötelezõ nyögnöd. – vigyorgok rá, majd vadul az ajkaira tapadok és még mélyebbre megyek benne, eltalálva a gyönyörpontját, ha akarna se tudna csendes lenni, még így se, hogy csókolom.

- Ahh Okito.. – nyögi kéjesen a nevem és végigkarmol a hátamon, mire felmorranok.

- Kis vadmacska ez tetszik. – nyögöm egy darabig így mozgok benne, majd hirtelen kihúzódom belõle és felülök.

- Lovagolj meg szépségem. – simítok végig a farkamon.

- Örömmel. – vigyorgok, majd felém mászik és ráül a farkamra. Vállamba kapaszkodva mozogni kell egy kicsit hagyom is és csak csodálom sexi testét és gyönyörû tekintetét, ami csak úgy csillog a vágytól, de ez nem tart sokáig és fenekébe markolva rásegítek a mozgására, vadabb mozgást diktálva….

Így meg ez órákon keresztül, nem állunk meg egy menetnél többször jutatjuk el egymást a csúcsra, különbözõ pózokban. Utolsó menet után a kicsike már igen csak ki van, de én maga vagyok a frissesség. A sex a legjobb ébresztõ ez nem kétség

- Isteni voltál. – húzódik ki belõle az utolsó sex után. Letörlöm magam, majd öltözködni kezdek.

- Látlak még? – kérdezi lihegve, mire csak elvigyorodom és odamenve megcsókolom. – Abban biztos lehetsz. – lehelem az ajkaid közé. – A nyomok miatt meg ne aggódj, nem fogsz kapni érte. – mérem végig, hehe nem kíméltelek a drágát és elég sok helyen megjelöltem.

- Viszlát Shiro. – intek, majd távozom. Felkeresem Daniellt, akinek igen csak szép összeget fizetek, majd azt is közlöm vele, hogy a nyomokért, ne õt hibáztassa. Ellenkezni se mer, egy, mert, annyi pénzt kapott tõlem, amit más nem ad meg, kettõ tudja jól, hogy milyen vagyok és azt is tudja, hogy nem jó nekem ellentmondani. Beszélünk még pár szót, majd elégedetten távozok.

Haza megyek, majd lefürdök, majd miután elkészülök, egy pohár bort kezdek el inni, és végig õ jár a fejembe. Nincs mese, senki nem tudott így még kielégíteni, mint õ és érzem, hogy ez még csak egy kis ízelítõ és vele el tudnék játszani, ahogyan én szeretek. Kell nekem ez a fiú. Fel is hívom a személyes magánnyomozóm, aki eddig mindig nagyon jó munkát végzett. Leadom neki az infókat, majd csak élvezem a finom borokat és lelki szemeim elõtt már látom, miféle játékokat fogok vele játszani. Egy kis kínzás, egy kis vér, játékok, hmmm már alig várom.

***

3 map múlva, már az összegyûjtött információkat olvasom róla, mindent, amit tudni kell. 21 éves, a szülõk nincsenek a képbe, és van egy húga, aki beteg. Ördögien elvigyorodom, már tudom is mivel fogom magamhoz csalogatni, bár lehet, csak annyit kell neki mondanom, hogy akarlak és jön, ki tudja. Elintézzek még pár dolgot, majd felkeresem. Rögtön hozzá megyek, Daniellel utána beszélek. Nem fogja könnyen adni a drágát ez biztos, hiszen õ hozza a legtöbb pénzt a házhoz, de nagyvonalú leszek és kárpótolni fogom, a másik meg, ha Shiro jönni akar, nem tud mit tenni ellene.

Múltkori szobába megyek és pár perc múlva meg is jelenik.

- Hello. Tényleg eljöttél. – mosolyodik el. Csak nem hiányoztam picur? Ezen hamarosan változtatunk.

- Megmondtam, hogy jövök. Egybõl a lényegre térek. Kellesz nekem, azt akarom, hogy csak az enyém legyél. – jelentem ki, mire igen csak döbbenten nézz.

- Van egy ajánlatom számodra. Legyél a szeretõm. Jó életed lenne, megkapsz mindent, amit csak akarsz, szabadon járhatsz, de csak velem lehetsz, és ha azt mondom, akarlak, akkor te rögtön a segged kínálod. – vigyorodom el kajánul. – Pluszba még a húgodon is segítek. Fizetek mindent és a legjobb orvosokat kapja meg. Mindenki jól jár. Mit mondasz Shiro? – kérdezem tõle komolyan, látszik, hogy nem viccelek.

-         Meghívhatlak egy körre, szépségem? – szakít félbe egy részeg, miközben a bárpultosunkal flörtölök. Naa... Pedig olyan szép szemei vannak, emlékeztetnek a felkelõ nap.

-         Persze – fordulok végül a vendég felé hízelegve. Õ legurítja a whiskeyt a torkán, én meg régi szokásomhoz híven, nyomtatom sörrel. Vagyis egy sörösüveget használok köpõscsészének, míg õ úgy látja iszom, remek trükk.

-         Ez az, bébi – túr bele a hajamba. Mrr... még tetszene is, ha nem lenne részeg.

-         Akatsuki! Vonszold a formás segged, valaki csak rád vár – szól a fõnök. No, meló van, hapsikáim.

 Az egyik luxusszobába megyünk. Hmm... ez tényleg nagy fogás lehet, ha ilyen fogadtatást kap. A díványon úl, bariton, marcona alak, éjfekete tincsei lustán lógnak tengerkék szemébe. Egy jó pasi, ilyet sem látni errefele.

-         Jó estét. A nevem Akatsuki Shiro – mutatkozok be illedelmesen.

-         Neked is. Okito Honami – áll fel illedelmesen.

-         Akkor érezzétek jól magatokat.

 A fõnök el.

- Az meg lesz – vigyorodik el és végigmér. Hmm... tetszik a látvány mi? – Mit szólnál, ha máris félrevonulnánk? – simítja ujjait arcomra. Nem tököl, ez tetszik. Ha minden jól megy, egy fantasztikus estét tehetek zsebre a pénzzel eggyütt.

- Remek ötlet – mosolygok rá csábosan.

 Az legjobb szobába indul, én meg követem.

-         Mit iszik? – kérdem egy csábos pillantás kíséretében, mikor a bárpultnál vagyok.

-         Igyunk pezsgõt most és tegezzél. – Na ilyet se értem. A nagygazdagok jobb szertik, ha nem személyeskednek velük.

-         Imádom a pezsgõt Okito – suttogom a nevét érzékien. Tudom én mitõl döglik a légy. Jelen pillanatban ez a férfi.

 Töltök is mindkettõnknek italt.

-         Akkor igyunk a ránk váró éjszakára – adom a kezébe a poharat, miközben lopva végigsimítok rajta.

-         Aztán meg ne bánd – mondja sejtelmesen. Nem hiszem, pasikám.Koccintunk.

-         Nem fogom abban biztos lehetsz – kacsintok rá.

-         Így legyen bár az már csak a te bajod lesz. Most pedig mutasd meg mit tudsz. Izgass fel.

 Kényelembe helyezi magát és úgy méreget. Felhívás keringõre? Challenge accepted!

 Odalépek a pulthoz és kapcsolok valami hangulat zenét. Lassan kezdem mozgatni magam, végigsimitva az ingem alól kivillanó kulcscsontomon, majd nyakamon és hátrahajtott fejjel az egész testemen. Csípõmet körbe mozdítom és vállam felett vetek csábító pillantsást felé. Alulról kezdem kigombolni az ingem, miközben a szabad bõrfelületeken simitok végig. Pocim hirtelen húzom be, mert nem számoltam azzal, hogy hideg a kezem. Sóhajtva csúsztatom le ingemet vállaimról, hátatfordítva neki. Gömbölyded vállam fölött nézek rá. Mikor az anyagot eldobom, tenyerem máris combomon simít végig, végigkarcolva a bõrt. Felnyögve szinte doromblok, mikor egész testemen simitok végig. Elé lépve telepszem ölébe lovaglóülésben. Csípõmet elõre lököm és ajkaimmal érzéki csókot lehelek a füle mögötti érzékeny területre. Hopp, egy sóhaj.

-         Úgy érzem sikerrel jártam – markolok bele elégedetten sátorozó nadrágjába. Felmorranunk mindketten, õ gondolom az érzéstõl, én meg a mérettõl. Ma jó éjszakám lesz, tuti.

 Végigsimit gerincemen, mire bepucsítok és fölajánlom neki nyakam, amit el is fogad és meg is harapdál. Húzódnék el, ahogy nagyobbakat harap, a fõnök nem szereti, ha meg vagyok jelölve, de nem enged. Magabizotsan tart ölében, míg én gátlástalanul nyögdécselek neki. Csípõmet elõre lökdösöm, hogy érzékeit izgassam, ami látszólag tetszik neki. Fenekembe markol, mire elégedetten dorombolok neki. Nadrágon keresztül simogatja bejáratom, mire csak nyögdécselni tudok.

 Másik kezével hajamba túr, fejemet kormányozza magához. Elég hajlékony vagyok, hogy még így is elérjem mellkasát és nyakát, miket szépen megharapdálok és nyalogatok. Persze nem hagyok rajta nyomot, azt nekem nem szabad. Mellbimbóját veszem fogaim közé, míg másik kezemmel ismét farkán járok. Érzem, hogy megremeg a teste. Ah, még a semék is képesek élvezni az ilyet.

 Megszabadítom ingjétõl, majd lejjebb csússzanok. Arcom egy percig férfiasságának dörgölöm majd megharapom gyengén, mire felmorran. Hasfalára térek vissza, ahol körülnyalom és fogaimmal karcolgatom az izmogat, aztán már érzem, ahogy fejemen lévõ keze határozottan nyom le farkához. Fogammal húzom le a cipzárt gatyájáról és elõveszem merevedését. Szép nagy, nyámi. Elégedetten nyalok végig hozzán, aztán szopom le profin, míg az orgazmus határához ér. Na ott kell abbhagyni.

 Közben õ sem tétlen, hátamon futtatja körmeit, amitõl  jólesõen sóhajtok néha, majd megszabadít nadrágomtól is. Eltávolodom tõle, hisz tudom, hogy ilyenkor szeretik, ha megmutatom magam. De visszahúz, mire meglepetten nyekkenek.

 Sajnos én nem vagyok seme, ezért hamarabb is nedvesedem. Mit sajnos, jobb szeretem, ha én vagyok az uke. Sõt, imádom ezt.

 Leteper és már bennem is van. Ah, hogy a szentségit! Fel voltam rá készülve, de õ nagy. Fájdalmasan markolok bele az alattam lévõ anyagba, testem ívbe feszül. Nem törõdve vele kezd mozogni, mire sikoltok egyet. Aztán befogom a szám, mert még a végén azért fogok kapni, mert hangos vagyok.

Miután elvégzem a napi teendõim, vagyis voltam lent a klubjaimban és mindent leellenõriztem na meg megkötettem pár üzletet egy kis szórakozáshoz támad kedvem. A saját host klubbomba már miden uke meg volt újdonságra vágyok na meg õk nem az igaziak bár a vendégeimnek tökéletesek és sok pénzt hoznak a konyhára. Az egyik üzlettársam már többször hívott, hogy nézzem meg a klubját, így most le is nézzek.

Elegánsan öltözök fel, mint mindig. Nem csak az öltözékem az egész kisugárzásom tekintélyt parancsol. Beülök a sportkocsimba majd elmegyek  a helyre. Igen hamar odaérek mivel a kicsike igen csak gyors, na meg nem a lassú vezetésrõl vagyok híres, sõt kifejezetten utálom azokat akik csak döcögnek az úton. Gyorsan vezetek, de jól és még egyszer se volt balesetem. Odaérve leparkolok, majd bemegyek. Nem rossz a hely, de az enyémtõl igen csak messze jár. Kiszúrva az üzlettársam oda is megyek.

- Hello Daniell. – köszönök neki.

- Okito hát végre eljöttél. Üdvözöllek. – áll fel és kezet nyújt.

- Tudod, ha valamit megígérek azt be is tartom csak hát elfoglalt ember vagyok. – fogok vele kezet.

- Igen te még nálam is elfoglaltabb vagy. Mond, hogy tetszik hely? – érdeklõdik. Helyet foglalunk és már elõttem is van egy jó minõségû whisky. Ezt már szeretem.

- Nem rossz, de van még mit alakítani rajta, de elsõre le a kalappal. – ismerem el, hiszen ha valami jó azt el is mondom.

- Micsoda elismerés ezt tõled. – vigyorodik el. – Nos nem húzom tovább az idõt ide is hívom a legjobb hostom. Tetszeni fog ez biztos és sokat bír a kicsike, de azért vigyázz rá. – na igen tudja milyen vagyok.

- Ne aggódj semmi komoly baja nem lesz. – vigyorodom el. Bólint elmegy én pedig az egyik díványon foglalok helyet és pár perc múlva visszatér egy igazi szépséggel. Külsõre már is tetszik, remélem tényleg olyan jó, ahogyan Daniell mondta.

- Jó estét. A nevem Akatsuki Shiro. – mutatkozik be. Egészen érzékien beszél.

- Neked is. Okito Honami. – mutatkozok be és fel is állok. Nem vagyok egy kedves ember, de az illemet ismerem és be is tartom.

- Akkor érezzétek jól magatokat. – lép le Daniell.

- Az meg lesz. – vigyorodom el. Végigmérem a kicsikét. Hmm nagyon fincsi. – Mit szólnál, ha máris félrevonulnánk? – simítok az arcára. Megkérdezem, bár nem mondhat nemet na meg nem is érdekelne.

- Remek ötlet. – mosolyog rám csábosan. El is indulunk az egyik szobába természetesen a legjobba. - Mit iszik? – pillant rám bent mivel van ott is bár.

- Igyunk pezsgõt most és tegezzél. – engedem meg neki. Nem szoktam mindenkinek, de neki akarom.

- Imádom a pezsgõt Okito. – basszus milyen erotikusan ejti ki a nevem.

Ügyes mozdulatokkal kinyitja, majd tölt magunknak.

- Akkor igyunk a ránk váró éjszakára. – adja át a poharat és végigsimít a kezemen.

- Aztán meg ne bánd. – mondom sejtelmesen. Koccintok vele majd iszok egy kortyot.

- Nem fogom abban biztos lehetsz. – kacsint rám. Merész és kacér ez egyre jobb.

- Így legyen bár az már csak a te bajod lesz. Most pedig mutasd meg mit tudsz. Izgass fel. – helyezem magam kényelembe. Nagyon kíváncsi vagyok mit is tud. Igen csak dugnék már egy jót végre és úgy érzem vele teljesülni fog.