 Karakter: Kevin Fox
Megjegyzés: (Szépségemnek)
Egy újabb nap kezdődik már megint. Álmosan és fáradtan kelek ki az ágyból. Még szerencse, hogy nincs suli. Nyár van és odakint meg dög meleg, amilyennek mindig is lennie kéne. Igaz télen nincs hó, de kinek kell az? Túl hideg lenne meg akkor kabátot is kéne hordani, így meg csak elég télen, nyáron rövidbe járni, és már is könnyebb az ember élete. Csak egy féle ruhát kell venni.
Most is éppen hogy kikászálódok az ágyamból és lemegyek a konyhába, a haverok rontanak be hozzám.
- Szevasz, Kevin. – köszönnek, majd egyből betódulnak a konyhában.
- Mit akartok itt? – kérdezem kicsit nyűgösen, majd iszom a reggeli kis energiaitalomat, hogy felfrissíti a testemet és a szellememet.
- Van lent egy dögös bögyös maca. Vízi mentő, gyere le velünk, hátha eltudjuk csalogatni, hogy játsszon velük egy kicsit. – bökdösnek vállba.
- Figyeljetek, ha melózik nem kéne zaklatni. – ugatom le őket, mert az még is milyen már? Én is gyűlölöm, ha munka közben játszadoznak velem, mert akkor egyikre sem tudok normálisan oda figyelni.
- Naaa. Ne légy más ennyire apáskodó, akkor legalább gyere le és nézd meg milyen dögös.
- Azt megnézhetjük, de ha szekáljátok, szétverek köztetek, előre szólok. – figyelmeztetem őket, hogy mire várjanak, ha nem úgy fognak viselkedni, ahogy én azt felnőtt módra elvárom tőlük.
Felkapom magamra a szokásos cuccomat. Rövidnadrág, fekete izompóló meg a simléderes sapkám és irány a tenger part, ahol a többiek szerint egy nagyon dögös kis életmentő van. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet, mert szoktak túlozni.
Ahogy leérünk és meglátok a kilátóba állni a kicsikét tényleg elámulok. Gyönyörűen néz ki. Hosszú fekete haja van és kékeszöld szemei, ahogy így látom. Alakja tényleg tökéletes.
- Na látod ugye, hogy megmondtuk. – bökdösnek oldalba, amikor látják, hogy lefagyok.
- Kuss legyen. – szólok rájuk, majd ott hagyom őket és felmegyek a szépséghez, de egyből elém siet és meg is áll előttem.
- Ide nem szabad feljönni civileknek. – tájékoztat, de nagyon tetszik.
- És ha egy csodálatos szépség miatt jönnék fel? – kérdezem bókolva.
- Sajnálom, de ide akkor sem jöhetsz fel. – utasít vissza kedvesen. Hát nincs szerencsém. Már éppen adnám fel a dolgokat, amikor folytatja. – 20 perc múlva ha gondolod végzek.
- Rendben. Megvárlak lent. – kacsintok rá, majd visszamegyek a haverokhoz, hogy egy kicsit hülyülünk meg játszunk, mert az a 20 perc számomra most nagyon hosszú idő.
Nagyon jól érezzük magunkat a haverokkal, de folyamatosan nézek fel a lelátóra, hogy szemmel tartsam a kicsikét, mert nem akarom, hogy más beelőzzön, mert ha így folytatódik tovább, ahogy most van, akkor szükségem lesz rá nagyon is.
Mikor végre telik az idő elköszönök a srácoktól és megyek a szépségem elé. Lent a lépcsőnél várom, hogy lejöjjön.
- Végeztél? – kérdezem mosolyogva, amit viszonoz.
- Igen. – mondja mosolyogva, majd leér elém és akkor látom meg igazán, hogy ebben a ruhában is milyen gyönyörűen néz ki, mert hogy nem is olyan magas, de nem baj. Szeretem a tőlem kisebb lányokat, nőket.
- Akkor indulhatok? – érdeklődök és folytatom. – Merre szeretnél menni? Van valami kívánságot? – érdeklődök, mert kíváncsi lennék, milyen helyeket szeret, de majd ő eldönti, hogy fog-e választani vagy esetleg nekem kell.
|
