 Karakter: Adolfo
Megjegyzés: ~Neerociccnek... ~
Adolfo
Bírom a nyári bulikat. Főleg, amiket én rendezek, merthogy semmi sem áll az utamba. Jelenlegi feleségem kicsit ripacs és eléggé bugyuta, a minap majdhogynem bejelentettem neki, hogy megyek egy kis ,,vadászatra”, ő meg megkérdezte, hogy csomagoljon-e nekem valamit. Egyszerűen azért vettem el, mert a pénz mellett még aranyos is volt eleinte, de mára már kezd bosszantó lenni az együgyűsége. Szóval a bulizós meg a szórakozás mellett neki kéne állni valami tervet kieszelni, hogy hogyan tehetném el láb alól. De most jó itt a parton heverészni, ahol a nyári szünetet élvező friss husik is szaladgálnak, és én szégyentelenül leshetem őket a napszemüvegemen keresztül. Valami bárnak a teraszán süttetem magam, koktélokat szürcsölve, és keresve a vacsorám, vagy netán az új feleségem... Persze szerető is jöhetne, kezdem unni az egyhangúságot. Úgy érzem, hiábavaló a hosszú élet, ha nincs mivel elütni az időt, nem? Nem is értem, hogy az emberek miért vágynak erre. Nem emlékszem, miért is lett volna nekem mondjuk érdemes az ilyesmi.
Felállok, és a pulthoz lépve rendelek egy újabb Malibut, és nekitámaszkodva tolom a napszemüvegem hajpántnak fel. A szél ínycsiklandó illatokat hoz felém, van itt bőven minden féle emberből, és ha éhes lennék, most biztosan nem tudnám megállni, hogy ne hívjak félre valakit, és ne kóstolgassam meg. Érdekes lények. Én is voltam ugyen ember, de olyan régen, hogy már csak homályosan emlékszem a hidegre meg a furcsa szagokra. Most már mindent érzek, mindent látok, sokkal jobban, mint akkoriban, ebben biztos vagyok.
-Heló...
Oldalt pillantok, ha már megszólítottak, és lassan elmosolyodok, persze úgy, hogy legalább olyan szívdöglesztő legyek, mint egy Cupido. A lány nem is csúnya, sőt, egész csinos, végülis úgyis unatkozom... Az arcomba lógó tincseket egy laza mozdulattal tűröm hátra, majd kicsit felé fordulok, hogy azért testbeszéd terén is lehessen látni, igenis érdeklődöm.
-Egy italt? - érdeklődöm finoman, és ahogy bólint, a pultra támaszkodva mérem végig lopva.
-Akkor valami hűtöttet kérek, és szívószálat bele.
Pillanatok alatt terem előtte az ital, én meg két ujjam közé fogva egy bankót a pulos felé nyújtom, nagyvonalúan adva neki nagyobb borravalót, mint a kért italok együtt. Belekortyolok az italomba, és a csendet megtöröm.
-Még nem láttalak erre, pedig már egy jóideje ide járok nyaralni.
-Nemrég jöttünk, igazából egy szülinapi buli miatt.
-Á, tehát nem hosszú vakációról van szó. -bólintok, és gondolatban már a forró és vad szexet tervezem vele.
-Nem, de azért szeretném minden pillanatát kihasználni.
Kihívó pillantását elnézve valószínű, hogy nem a hasa süttetésére értette ezt, és hogy valami tartalmasabbat szeretne ennél. Beleiszok megint a poharamba, mintha tűnődnék a válaszon, pedig csak időt akarok hagyni, hogy ne legyen túl nyomulós, vagy túl gyors a válasz, mert a végén még gyanút fogna...
-És mikor esedékes a buli?
-Mivel a szülinapos csak holnap érkezik... -a mondatot nem fejezi be, de azt hiszem, nincs is rá szükség.
-Akkor mit szólnál ma este egy kisebb bulihoz az apartmanomban? Hozd el a barátaidat is. A belépő páronként egy üveg ital, aki meg egyedül jön, az lengén öltözzön. -felszalad a szám sarka, hiszen kíváncsi lennék azért, hogy van-e barátja, vagy se. Majd kiderül, nem?
-Tehát a te barátaid is eljönnek? Ha legalább fele olyan jóarcok, mint te, akkor semmi sem tarthat vissza. -rámosolygok.
-Megnyugodhatsz. Úgyse vagyunk sokan. A barátod is elhozod? -mézesmázos mosoly, és lám, nem buta a csaj.
-Titok. - von vállat, és visszakérdez.- Na és a tiéd?
Szélesebbre húzódik a szám, és halkan kuncogok egy rövidet. Jó vicc. Nekem életemben nem volt barátnőm a szó olyan értelmében, ahogy a legtöbb ember értené. Volt partnerem, meg feleségek hada, meg persze lyukam vagy ezer. Kipróbáltam én már mindent, de újat azért néha tudnak még az emberek mutatni nekem. Hiába, színház az egész élet.
Tehát csak kacsintok a lányra.
-Majd meglátod. Tessék. - az ingem felső zsebéből egy tollat veszek ki, és a kezére ráírom a címet- Ide gyertek este.
-Mindenképp ottleszünk. -Mosolyog rám.
-Akkor heló.
Emelem fel a kezem, és lassan megfordulva elsétálok. Nehogy még a végén azt higgye, hogy ilyen könnyű nálam bevágódni, mint amennyire tényleg. Visszacsúsztatom a szemüveget a szememre, és zsebre vágom a kezem, míg visszasétálok a teraszra, és visszaheveredem a napernyő alá. Nincs is ennél jobb, mint amikor az embernek... izé, a magamfajtának minden összejön. Nem?
~*~*~
Már elkezdett sötétedni, és a nyaralóházam már nem is tűnik olyan üresnek, mert itt lézeng néhány husika, persze ha lennének vámpír-ismerőseim, lehet őket is meghívtam volna, de így... Mosolyogva nyomok az újonnan érkezettekkezébe egy-egy poharat, és elégedetten járok egyet. Nem hívtam meg olyan sok embert, párat azok közül, akik már tavaly is itt voltak, lévén a ,,barátaim” jelenlétét is emlegettem, vagy mi a szösz. Nincsenek sokan, inkább családias a hangulat, mondhatni. A szobámba is benézek, és elégedetten dorombolnék a látványtól, mert vannak már, akik már jól érzik... khm... magukat. Saját poharammal megyek a konyhába, és az utolsó adag elraktározott vért öntöm ki bele, majd eltüntetem a nyomokat, és felhajtom. Végül bort töltök bele, és azt is elfogyasztva a nappaliba lépek, hogy én is végre bulizzak. Nem kell várnom, ahogy észreveszik páran,hogy én is táncolni akarok, máris ott vannak, és nemre tekintet nélkül simulnak hozzám, persze egy mozdulatomba kerülne lerázni őket, de most... Játszani akarok... Kezek simogatnak, szinte masszírozak, az eltompult érzékek haloványan érzékelik a zenét, inkább a ritmusra mozdulnak, én meg még ígyis kézben tartok mindent. Két száj csókolgat végig, és a fekete szaténingem gombolgatják, hogy a felbukkanó részeken is végigsimíthassanak, nyakamon forró száj jelenik meg, és ha tudnák, hogy ez egy magamfajta vámpír számára milyen izgató! Egyik kezembe egy karcsú derék kerül, másikba egy kéjesen sóhajtozó lányhoz tartozó fenék, míg a számat is lefoglalnák, de felmorranva űzöm el az ilyen próbálkozókat. Nem szoktam csókolózni. Mert azzal együtt jár a másik nyelve is többnyire, és megérzem az ízét a számban, ami aztán végképp elveszi az eszem, és nem tudok sokszor ellenállni. Nem mintha akarnék. Így jobb elkerülni az ilyet. Még a legakaratosabbakat is le tudom mással foglalni.
Érzem, hogy az új vendégek is megérkeztek, így kettőt elküldök, hogy fogadják őket, másikukat italért szalajtom, és a maradék eggyel már csak lefoglalom magam, nem? Kifinomult érzékeimmel azért ,,szemmeltartom” őket. Zsibongó társaság érkezik, a levegő is felkavarodik érkezésükre, és nem érzem azt, hogy feltűnne nekik bármi is. Buli. Fények, zene amitől nem nagyon hallod a másik szavát, emberek lézengenek itt-ott, és persze a nappaliban félretolt bútorok, mert középen páran már táncolnak. A kislány, akivel épp táncolok, úgy rámtapad, mint egy matrica, de nem foglalkozom vele. Kiegészítő, akár az övem. Ujjaim legyezőre szétterítve teszem rá, és a keresztcsontjától simítok végig a gerincén, ráhajtva őt a karomra, és a mellkasán is végigsimítva. Úgy hajlong a kezemben, ahogy akarom. Semmi kihívás, semmi játék. Ezért ahogy belép az ajtón a délutáni hölgyemény, tekintetem rásiklik, és az övét fogjul is ejti. Kezében pohár, az én kis ,,vendégeim” tökéletesek. Végig az ő szemébe nézve hajlok rá a kezemben lévő lányra, és a nyakán végighúzom a nyelvem, míg tudom, hogy szemeim egy árnyalatnyit sötétülnek a vágytól. Érzem a bőre alatt lüktetni a vérét... Karom végül kitárom, és a rajta csüngő hölgyet a fotelba ,,ejtem”, majd a poharam megfogva lépek az újonnan érkezettekhez.
-Üdv nálam.
Hajolok a lány füléhez, hiszen a zenétől nem hallaná úgyse, és így legalább alkalmam van a hálószoba hangomat kipróbálni rajta.
// Gome a késésért, de jobb későn, mint soha, nem? *-*//
|
