|
|
Szerepjáték
(Egyéb Anime)
| Rauko | 2012. 06. 11. 20:14:21 | #21460 |
Karakter: Saionji Kaoru
Megjegyzés: ~Csemetének
Szokásos időpont, szokásos fürdő.
Mert fonos, hogy az ember életében állandósuljanak dolgok, különben elveszlene az újdonságok között.
Ahogy haladok a medencém felé hallom, hogy bent milyen kellemes lehet a buli.
Szánalmas... Ito Keita... az új kiscsillag az akadémia egén. Mindenki őt akarja, mindenki vele van eltelve. Mindenesetre féltékenykedni nincs okom, irigykedni pláne: nem túl komoly erőfeszítéssel akárkit megkaphatok egy éjszakára. Akár magát Ito Keitát is.
Ám ahogy beérek a medencéhez, furcsa látvány fogad.
Gyertyafény és rózsaillat.
Jin-san készült volna?
Amikor viszont meglátom a földön az egyetlen szál rózsát, elmosolyodom.
Hide...
Közbepilélantok, de sehol sem látom, így a rózsa szirmait letéme és a vízbe szórom a többiköz, majd olajat is öntök a vízbe, és végül meztelenre vetkőzve sétálok a medencébe. Tudom, hogyitt van. Érzem, ahogy néz, szinte éget a tekintete, és ez kifejezetten tetszik. Lehunyom a szemem, mire eléő is bukkan, hallom a lépteit.
- Hide… azt hittem azon a kis bulin vagy. – Mondjuk egyértelmű, hogy nem, de meg kellett kérdeznem.
- Nem volt kedvem elmenni. Ha meg nem kötelező… Bármikor láthatom azt az újonc kölyköt – jegyuzi meg. Tetszik, hogy nemnyálasan beszél róla, ahogy mindenki más.
- És? Miért vagy itt? Talán tetszik a víz illata? - kérdezem hitetlenkedve. Nem a víz illatta tetszik, igaz, Hide?
Vállával az oszlopőot támasztja, és néz.
- Valami ilyesmire gondoltál? – kérdezi.
- Oh, te voltál? Nem hittem volna – jegyzem meg gúnyosan. De, tudom, hogy ő volt, és ezt ő is nagyon jól tudja. .
- Legközelebb hagyjak névjegykártyát?
- Legközelebb? – Miért gondolod, hogy lesz legközelebb, drága Hide?
- Nos… az akadémia hercegnőjének kijár a kényeztetés olykor… nemde?
- Nem olykor… mindig, Hide - figyelmeztetem finoman.
- Mohó, vagy Kaoru.
- Mert megtehetem.
Ujját nyakkendőjébe akasztja és kéjes mosollyal szólal meg ismét.
- Talán van ott még egy hely nekem is… szeretnéd?
- Hirtelen milyen fontos lett, hogy én mit szeretnék - pillantok rá egy éppen most, a víz felszínéről felkapott rózsaszirom mögül.
- Ne játszadozz velem, Kaoru! - villantja rám tekinetét.
- Ha engedélyre vársz, hogy elvedd, ami a tiéd, nem az én Hidém vagy - jegyzem meg csípősen, és megfordulok, háttal neki.
Ruhasusogás, majd a víz halk csobbanása. Hallom, szinte érzem, ahogy közeledik, vibrál körülötte a levegő! Megremegek, ha arra gondolok, hogy mi következik, és áldom az eszem, hogy kitettem a bejárathoz a foglalt jelzést, így nem fog zavarni minket senki sem. Már csak ő és én vagyunk, körülöttünk a kellemes rózsaillat és a langymeleg víz, majd a felülmúlhatatlan érzés, ahogy meztelen teste az enyémhez simul a víz alatt. Fenekemnél érzem ágyékát, ahogy karjával még közelebb húz, mintha magába akarna olvasztani egész lényemmel, mindenemmel együtt.
- Most nem menekülsz - suttogja fenyegetően, mégis izgatóan. Válaszként csak hátranyúlok és a víz alatt markolok bele izmos fenekébe.
- Sosem menekültem. Te futottál előlem - mondom halkan, és fejem hátrahajtva hagyom, hogy a további beszéd helyett ajkait az enyémre tapasztva kezdje el azt, amire mindketten várunk.
Egyik kezével még mindig ölel,míg a másik elindul a nyakamtól lefelé, végigsimítva a mellkasomat, külön figyelmet fordítva a mellbimbóimra, amíg azok meg nem keményednek, majd a hasfalamon apró köröket rajzol, ésa direkt kikerülve ágyékomat a combomra simít.
Belenyögök a csókba, követelőzően lökök egyet csípőmmel, mire elmosolyodik, és rámarkol férfiasságomra, mire megint felnyögök, de most el is szakítom ajkaimat az övétől.
- Most ki játszik? - kérdezem pihegve.
- Én sosem szoktam játszani - villan meg tekintete, majd megfordít és a nyakam kezdi el csókolgatni. Ujjaim közben rátalálnak félig merev férfiasságára a víz alatt és elkezdek vele játszani én is, mozgatom a kezem, egyre keményebbre és keményebbre pumpálva, hogy minél több élvezet jusson neki is és nekem is.
Nem terveztem, hogy ennyire hagyom magam elragadtatni a vággyal, de ha ennyire közel van, ha ennyire itt van és ennyire az enyém, akkor egyszerűen nem tudok neki ellenállni.
Kezem felveszi az övének a ritmusát, bele-belenyögünk egymás csókolgatásába, majd hirtelen a medence széléhez tol és fellök a peremre. Tudom, mi következik, így engedelmesen tárom szét lábaimat, hogy még jobban hozzám férjen, még könnyebb legyen neki.
Megint elmosolyodik, majd a fenekem aláű nyúlva kicsit lentebb húz, hogy jobban hozzám férjen, és elkezdi végigcsókolgatni a combomat. Nem veszi a szájába a merevedésemet, ajkai inkább bejáratomat kezdik kényeztetni, nyelve és ujjai felváltva járnak ki és be, egyre inkább hajszolvaaz őrület felé, hiszen nagyoin kívántam már az érintését, és azt hiszem, ő is az enyémet.
- Kész vagy, Kaoru? - kérdezi hirtelen, mikor eltávolodik tőlem és ahogy kinyitom a szemem, akkor látom, hogy teljes testtel felettem támaszkodik, fejem mellett erős karjai két oldalról tartják szép testét.
Belefeledkezve simítok végig izmain, amik kicsit megremegnek az érintésemtől, ő pedig halkan felnyög.
- Most csak... folítassuk - szólal neg, mikor mátr majdnemaz ágyékánál járok. Elmsoolyodom.
- Rendben, akkor legközelebb csak így foglak kényeztetni - csókolok rá merevedésére, mire felsóhajt, majd hirtelen hátra lök, de a fejem nem koppan a földön. Lábaimat még nagyobb terpeszbe húzom, miközben ő elmerül bennem. Fogalmam sincs, hogy volt-e síkosító, hogy éreztem-e, annyira elvesztem a fejem a feszítő fájdlomól, amivel belém hatol, hogy egyszerűen.... semmire nem figyelek. Hangosan nyögök fel, majd amikor megérzem ágyékát a fenekemnél, és hpogy teljes hosszában van bennem, kinyitom a szemem és tekintetemmel az övét keresem.
- Kívánlak - suttogom. - Ne várass tovább - szólítom fel.
- Megint ez a parancsolgatás - mondja ő is halkan, de azért kapok egy csókot, miközben mozogni kezd.
Eleinte lassan, majd egyre fokozva és gyorsítva a tempót, egyre mélyebben löki magát a testembe, éán pedig csak sikítozni, a hátát marni és ajkait csókolni tudom, ahogy férifasságom közénk szorul és ütemes mmozdulataival kényeztet elöl és hátul is.
Talán órákig csinálja, talán pár percig, amikor végigszánt a testemen a kéj, megszólalni sem bírok, annyira elragad. Csak nyögök, a nevét, hogy el fogok élvezni... most fogok elélvezni, de aztán meg is történik, és szinte velem egyszerre érzem meg, ahoyg magjja szétárad bennem és férfiassága megremeg izmaim szorításában.
Hangosan pihegve szorítom magamhoz, és ő sem mozdul egy darabig, aztán átö9lel, és becsúszik a vízbe, hogy kicsitmegmossuk magunkat.
Előtte azonban...
- Most mit szándékozol tenni, Hide? Hogy fogjuk folytatni ezt az egészet? - kérdezem. - Az én álláspontomat már tudod, mond ki te a tiédet. - Nem, Hide, nekem nem elég a rózsa, a gyertya és a rmonatika. Beszélj róla...
|
| timcsiikee | 2012. 02. 08. 00:02:23 | #19047 |
 Karakter: Nakajima Hideaki
Megjegyzés: ~ Ciccnek
Hide:
Kimérten beleiszik italába, majd pár pillanatnyi tétovázás után szólal csak meg, ujjai között forgatva a poharat.
- Igazad lehet – hm? Vajon most mire gondol? Újabb korty után feláll az asztaltól, és pénzt tesz rá. - Maradj, kiveszem a kocsiból a kabátomat és visszamegyek egyedül – felpattanok de előtte az ital árát meg egy kicsivel többet én is az asztalon hagyok, majd utána eredek, s csuklóját megragadva épp a kocsi előtt érem el.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Azt mondtad, ha randizós, romantikus papast akarok, akkor rossz helyen keresgélek. Igazad lehet – mondja vissza a szavakat, visszakozva, s dacosan magához rántja kezét.
- Te most szórakozol velem?! – biztos hogy gondolt valamire.
- Eszembe sem jutna – láttam már ezt a közönyös maszkot. Túlságosan is ismerős. Ne hidd Kaoru, hogy ilyen könnyen átverhetsz. - Egyszerűen nem illünk össze.
- Nem értelek.
- Én Saionji Kaoru vagyok, Hide, nem az egyik kurvád. Tény, hogy neked is sikered van az akadémián, mint férfi, de az is tény, hogy minden ujjamra jut egy romantikus, randizós pasas, aki még virágot is hoz nekem, ha arra vágyom. Én pedig most arra vágyom.
Vállára csapja a kabátot, észbe sem kapok és leint egy taxit, majd elhajt.
Felordítva a kocsi kerekébe rúgok egyet, ami megrázkódik.
Franc…
Nem lesz olyan egyszerű, mint hittem.
~*~
Amikor belépek a szobába csak annyit látok Niwa mellett ül Kaoru és épp vállát szorítja meg.
- De ha szükség lenne rám, ott leszek, ma van a fürdő-napom. – ellibben mellettem, rózsaolaj illata természetesen megcsap, gondolom nem véletlenül, majd amint halkan záródik az ajtó, tovább lépek.
- Miről beszéltetek? – kérdezem komoran és leülök a gép elé, rögtön be is kapcsolom,
- Csak a ma esti fürdőzésről.
- Aha… - reagálom le egyszerűen, majd máris frissítem a biztonsági rendszert épp, miután az automata rendszer átáll. Csak hogy Ominak véletlenül se legyen esélye áttörni a falaimat.
~*~
Az iskola könyvtára felé menet az erdei ösvényen vágom le az utat, se amikor kiérek a járdákra, szemet sértő látvány tárul elém. Jin-san áll fel a padról, s Kaoru homlokára az épp búcsúcsókot. – Kezemben megremeg azaz egy könyv amit épp készülök visszavinni.
- Köszönöm ezt a remek kis délutánt, Kaoru. Legközelebb elviszlek vacsorázni – majd elköszönve magára hagyja.
Kikerülöm a padot, épp mintha nem láttam volna semmit, persze én is és Kaoru is tudjuk, hogy ez nem így volt. De a színjáték a lényeg.
Ahogy a látóköréből kiérünk Jin-san befordul a sarkon, hogy visszamenjen rendelőjébe, követem, de épp mielőtt beérne az üres épületbe, megállítom.
- Jin-san - szólok utána kimérten, és végre megáll.
- Nocsak, Nakajima-san… csak nem beteg vagy? Vagy beszélni szeretnél?
- Beszélni… igen. Szeretném, ha békén hagyná Kaorut.
- Oh – mosolyodik el és megigazítja szemüvegét. – Ugyan miért tenném? Ő kereste a társaságomat.
- Ugyan – gúnyosan mosolyodom el – Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.
- Ha így is van… Neked mi közöd van hozzá?
Kimérten feltolom szemüvegemet, majd hideg tekintettel nézek meleg szemeibe.
- Kaoru az enyém – csak pislog egyet, majd felnevet.
- A tiéd? Nem, Nakajima-san. Nem birtokolhatsz mást csak úgy. Tudod azért tenned is kéne.
Kész, a türelmem is véges. Egyet lépek felé, megragadom gallérját, és a falnak nyomom.
- És pont maga mondaná meg, hogy mit kéne tennem? Ne szórakozzon velem Jin-san.
- Inkább ajánlanék valamit – mondja kimérten, de csak felvonom egyik szemöldököm. Na jó, elengedem.
- Mi lenne az?
- Majd meglátjuk melyikünket választja Kaoru – gyanús mosollyal igazítja meg nyakán a ruhát, majd a szemüveget.
- Ez nevetséges – sarkon fordulok és inkább magára hagyom.
- Ezek szerint máris nyertem?
Válasz nélkül hagyom, és eredeti célom felé veszem az irányt… a könyvtárba.
~*~
Mielőtt visszamennék a szerzett könyvemmel, egy csak helyben olvasható tanulmányt veszek ki és egy olvasószobában helyezkedek el vele, csendes magányba burkolózva.
Még hogy versengés. Ugyan… Méltó ellenféllel talán meggondolnám a dolgot. Még Niwa is csak kétes lenne, de megfontolandó… de ez…
Nevetséges.
Az olvasással elterelődik a figyelmem és megnyugszom.
Ettől függetlenül nem adtam fel eredeti célomat. Nyilván Jin-san nem fogja annyiban hagyni a dolgot, hacsak nem saját szórakoztatására rendezte meg a dolgot. Miért is ne? Általában szeretnek vele beszélni az emberek, sok mindent tud az akadémia tagjairól, így lehet egyik szórakozása, hogy játsszon egyes diákokkal. Akár testileg akár érzelmi vagy idegi szempontból is.
Persze figyelembe kell vennem azt is, hogy ha Kaoru nem adta fel teljesen a dolgot, Ő is részes lehet benne.
Direkt csinálná?
Talán.
Ezek szerint… Ó igen.
Elvigyorodom.
Sejtettem, hogy furfangosabb annál, mint látszik. Talán ezért is kedvelem egyre jobban és jobban… Lassan már őrülten.
Túlságosan is kezdesz az esetem lenni Kaoru. Remélem élvezed.
~*~
A szokásos kis medencéjének pereme tele illatos gyertyákkal, s sorra meggyújtom őket. A lépcső tetejére egyetlen hosszúszárú rózsát fektetek el. Ez még annál is több, mint amit valaha megtettem másért.
Mikor hallom, hogy jön, megkerülök az átjárót, be az épületbe, s kis kitérővel máris mögötte vagyok, s figyelem ahogy a rózsát méregeti. Oldalra fordul de nem vesz észre, kis mosollyal beleszagol, pár pillanatig figyeli, majd letépi a szirmokat és beleszórja a vízbe.
Mily’ romantikus…
Olajt hint még rá, leteszi a kis üvegcsét, majd nem is zavartatva magát egyszerűen lesimítja válláról a köntöst és a földre veti. Puha suhogással esik a földre az anyag, majd halk, csobogó léptekkel merül bele a vízbe. Ahogy a gyertyák gyűrűjébe ér, látszik teljes, tökéletes alakja, sima bőre, karcsú teste, s fokozatosan elmerül, majd leül a kád forró vízben.
Ahogy relaxálva lehunyja szemeit, halk, kopogó léptekkel lépek elő a sötétből.
- Hide… azt hittem azon a kis bulin vagy. – mivel még egyenruhában vagyok, így nyilván nem onnan jövök.
- Nem volt kedvem elmenni. Ha meg nem kötelező… Bármikor láthatom azt az újonc kölyköt – direkt nem hívom a nevén.
- És? Miért vagy itt? Talán tetszik a víz illata?
Vállammal megtámasztom az egyik oszlopot, s folyamatosan méregetem, bár a víz és a rajta úszó rózsaszirmok tengerétől nem sokat látok testéből, inkább csak az arcát.
- Valami ilyesmire gondoltál? – fejemmel a vízre intek, majd körbe néz, mintha eddig nem vette volna észre a gyertyákat.
- Oh, te voltál? Nem hittem volna – mosolyában egyszerre látszik a jókedv és cseppnyi gúny, de ez már állandósult nála.
- Legközelebb hagyjak névjegykártyát?
- Legközelebb? – kérdez vissza csábos mosollyal, amire csak vigyorogni vagyok képes.
- Nos… az akadémia hercegnőjének kijár a kényeztetés olykor… nemde?
- Nem olykor… mindig, Hide.
- Mohó, vagy Kaoru. – újabb vigyor.
- Mert megtehetem. – Ebben talán van valami. De nem jelenti azt, hogy ez könnyedén elnyomja bennem a domináns ösztönöket. Akármennyire elcsavarhatod a fejem, mint eddig, valaki lényét nem tudod megölni… Én Kaorum.
Vigyorom egyszerű, kihívó mosollyá csillapodik, s kényelmesen meglazítom egy ujjammal a nyakkendőmet.
- Talán van ott még egy hely nekem is… szeretnéd? – visszautasítást nem tűrő sármos pillantással figyelem őt szemüvegem kerete fölül, s ahogy teljesen kilazult a nyakkendőm, halk, sejtelmes susogással húzom ki gallérom alól a puha selymet.
|
| Rauko | 2011. 09. 26. 09:25:50 | #16908 |
Karakter: Saionji Kaoru
Megjegyzés: ~ Timcsinek
Csalódok benne. Kétszer is.
Az egyik könnyedebb dolog: nem jön utánam a zuhany alá.
A második valamivel durvább: nem akar velem lejönni a tanácsra és direkt előre siet.
Ezzel viszont csak annyit ér el, hogy... egy olyan személynek gondolom magam miatta, akit nem vállal fel a dewlikvens, csak átjár hozzá a titok leple alatt szórakozni.
És ezt nem fogom hagyni.
~*~
A tanács Niwa idióta ötlete miatt van: rendezzünk Ito Keitának üdvözlőöünnepséget, egy kisebb feladattal fűszerezve.
Csak azért nem állok fel, és vonulok ki azonnal, mert tanultam illemet, de már most tudom: én ebben me fogok részt venni.
~*~
- Biztos vagy benne, Kaoru? - kérdezi Omi, miközben egy pohár teát szürcsölget.
- Teljesen - felelem. - Nem vagyok hajlandó még örülni is neki, hogy egyel több idióta jár ebbe az intézménybe - morgom.
- Rosszindulatú vagy, pedig nem szokásod - sóhajt fel. - Mi a baj?
- Nincs baj, csak rossz kedvem van - mondom.
- Engem nem tudsz átverni, de rendben - jegyzi meg, majd leteszi a bögrét és a géphez lép. - Még maradok.
- Biztos? - kérdezem, és az ajtóhoz lépek. Tudom, arra gondol, hogy ha súlyosabb lesz a helyzet, úgyis elmondom neki, és igen, tényleg így lesz.
- Teljesen. Te menj és pihenj, én még elintézek pár dolgot - mosolyog rám.
- Hát jó, de ne maradj fent sokáig.
Zárom az ajtót és elindulok felfelé, de mielőtt bekanyarodhatnék, valaki elkap és a falhoz tol. Csak utána látom meg, hogy Hide az... hát persze. Most is titokban, hogy senki se lásson semmit.
- Nem Hide… ne… - Próbálom eltolni, hiszen most tényleg nincs ehhez semmi kedvem.
- Már az „utórandi” sem érdekel? – Mi... miért?
- Megint csak szórakozol velem – mondom szomorúan.
- Komolyan mondom. Viszont lehet, hogy meg fogod bánni – mosolyog rám. Persze... csak nehogy te bánd meg, Hide...
- Elég, Hide! Nem vagyok a játékszered! Tegyél le! - kezdek kapálózni, amikor a vállára dob.
A kocsiban persze megint nem mond semmit, így csak akkor szembesülök a hellyel, ahova hozott, mikor odaérünk.
- Egy Jazz klub? – kérdezem meglepve. Ezt nem hittem volna róla.
- Mondtam, hogy meg fogod bánni.
- Tényleg gyakran jársz ide – jegyzem meg, miután a pincértől egy szokásosat kér, és az tudja, hogy miről van szó. – De miért is bánom meg?
- Mert nem vagyok jó randikban… nincs még egy olyan ember, akivel egyezne az ízlésem, másét nem ismerem, így gőzöm nincs mit szeret a másik. Ez persze nem vonatkozik a testükre. - Ennyire idióta indokot még sosem hallottam.
- Perverz vagy – jegyzem meg mosolyogva. Talán mégis megérte, de akkor...
- Ha egy randizós, romantikus kis pasast akarsz magadnak Kaoru, akkor rossz felé keresgéltél. Én nem vagyok az a fajta. Én másban vagyok jó.
Teljesen letaglóz a kijelentése, hogy nyíltan egy titkos kapcsolatot ajánl nekem, ami alapvetően csak a szexre épül.
Elgondolkodva figyelem. Azt hiszem, könnyedén az ujjam köré csavarhatnám, csak meg kellene adnom neki, amit akar: ebben az esetben a testemet a mosdóban vagy a kocsiban. Viszont ha így teszek, valószínűleg nem fog semmibe sem nézni, csak egy... kurvának. Mert ha azt teszem, amit vár, akkor az is leszek számára. Egy test, ami ki van neki szolgáltatva, amit akkor használ, ha kedve tartja. A gond ott van, hogy én nem vagyok hajlandó pusztán csak egy játékszer lenni. Ennél nemesebb vagyok, ennél sokkal többet érdemlek az életben, és akármennyire vonz is Hide, ha ő ezt várja, csalódnia kell bennem. Mert változni még az ő kedvéért sem fogok ennyire drasztikusan, még akkor is, ha jobban tudja, hogy mire van a testemnek szüksége, mint én magam.
Elgondolkodva kortyolok egyet az italomba, majd leteszem a poharat. Viszont ha most nem adom meg neki, amit akar, akkor nagyon valószínű, hogy...
Vagy egy életre elmegy tőlem a kedve és keres mást.
Vagy elérem, amit akarok, csak az enyém lesz egy életre és nem csak a teste, a lelke is.
Ez megéri a kockázatot, azt hiszem.
- Igazad lehet - felelem gondterhelten, majd kortyolok még egyet, és felállok. Az asztalra teszek egy nagyobb címletű bankjegyet, majd ránézek. - Maradj, kiveszem a kocsiból a kabátomat és visszamegyek egyedül - mondom, majd megfordulok. Hallom a meglepett nyögést, de csak akkor ér be, amikor már a bár előtt vagyok. Elkapja a csuklómat, így állít meg.
- Mi a fenéről beszélsz? - sziszegi.
- Azt mondtad, ha randizós, romantikus papast akarok, akkor rossz helyen keresgélek. Igazad lehet - sóhajtok fel, és kitépem a csuklómat a szorításából.
- Te most szórakozol velem?! - vakkantja.
- Eszembe sem jutna - nézek rá komolyan, de majdnem felnevetek a dühös arcot látva. Szóval mégis fontos vagyok neki. De ha erre nem döbbentem rá, akkor soha nem fog alakulni semerre ez az egész. Ha meg mégsem jól számoltam, akkor jobb, ha most derül ki, minthogy később jobban fájjon. - Egyszerűen nem illünk össze - jelentem be, és kinyitom a kocsi ajtaját, hogy kivegyem a felsőmet. Annyira megsértettem, hogy egy pillanatra felötlik bennem, hogy talán most belök a kocsiba, és tényleg megerőszakol. De ahogy kiegyenesedek, még mindig ott áll, még mindig engem néz és még mindig ideges.
- Nem értelek - jelenti be.
- Én Saionji Kaoru vagyok, Hide, nem az egyik kurvád - mondom egyszerűen. - Tény, hogy neked is sikered van az akadémián, mint férfi, de az is tény, hogy minden ujjamra jut egy romantikus, randizós pasas, aki még virágot is hoz nekem, ha arra vágyom. Én pedig most arra vágyom.
Nem szólok többet, ellépek az autó mellett és leintek egy arra járó taxist, majd beszállok. Egy utolsó pillantást vetek Hidére, próbálom a tekintetemmel sugallni neki: hódíts meg. De annyira ideges, hogy valószínűleg ez sem jut el hozz.
- Hova lesz? - kérdezi a férfi.
- Az akadémiára - felelem felsóhajtva. Talán túlzásba vittem...
~*~
- Eljössz? - kérdezi Niwa, miközben az ebédlőben ülök, másnap.
- Eszemben sincs részt venni egy ilyen idióta és közönséges rendezvényen, egy olyan idióta és közönséges fiú tiszteletére, amilyen Keita - jelentem be, és kifújom a levegőt.
- Ugyan már Kaoru, ne legyél ennyire beképzelt - vigyorog rám.
- Tévedsz, Niwa. Beképzelt az, aki nem tudja, hogy tökéletes - jelentem be, majd felállva a vállára teszem a kezem. Felnyög az érintésemre, hiszen azt hiszi nem tudom, mennyire akar engem. Buta... ekkor viszont megjelenik mellettünk Hide, aki ránk pillant, de nem tudom megfejteni a tekintetét. - De ha szükség lenne rám, ott leszek, ma van a fürdő-napom - mondom, majd elengedem, és szó nélkül lépek egy Nakajima mellett.
Tudom, hogy ennek böjtje lesz és ha akarnám, sem tudnám tagadni, mennyire hiányzik az érintése és a közelsége. Vele ellentétben én tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire vele akarok lenni, hogy mennyire szeretem, és mennyire jó lenne, ha nem úgy nézne rám, mint egy testre... és nem sietne előre a tanácsok előtt, hogy véletlenül se lássák velem.
~*~
- Nem fogod megbánni ezt, Kaoru? - kérdezi Omi.
- Nem tudom - sóhajtok fel. - Veled lehetek őszinte, már most érezhetném, hogy megbántam, mert hiányzik. De ha nem teszek valamit, sosem fog teljes értékű társnak tekinteni, és azt tudod, hogy...
- Hogy nem tudod elviselni - kuncog fel halkan. - Ismerlek már - villannak meg róka-szemei. - De tény, hogy te mindig többet érdemeltél, mint Nakajima - mondja. Meglepetten nézek rá.
- Ezen a helyen jobbat, mint Nakajima? - nevetek fel kényszeredetten. - Omi... ne viccelj velem. Niwa egy megbízhatatlan szerencsétlen, Kazuki fülig szerelmes Keitába, Takuto és Yukihiko pedig szóba sem jöhet - sóhajtok fel. - És ezzel ki is merült az egyáltalán említésre méltó tanulok száma.
- Szerintem akkor is szigorú vagy. És ha meg sem próbálsz segítséget kérni... - néz rám ravasz tekintettel. Ettől mindig kiráz egy picit a hideg, ilyenkor jönnek a legvadabb ötletei.
***
- Jin-san, még meggondolhatod magad - mutatok rá a tényekre, de ő csak vigyorog.
- Ugyan, kérlek, ez nekem is jó móka - mondja. - Rég beszélgettem bizalmasan diákkal, Kazukin kívül. És te igazán érdekes társaság vagy - mosolyog rám, már sokkal szelídebben.
- Nem tudom, mennyire fog ez beválni... - sóhajtok fel gondterhelten.
- Ha nem válik be, akkor már úgyis elvesztetted Hidét - mutat rá a tényekre, de nem tudunk tovább beszélgetni, mert megjelenik Hide az erdei ösvényen.
Egymásra nézünk, majd elfordítom a fejem, és Jin-san felé fordulva elkezdek kuncogni, mintha az imént valami zavarba ejtőt mondott volna.
Beszélgetést imitálva nézünk egymásra, majd, ahogy Hide mellénk ér, Jin-san feláll.
- Köszönöm ezt a remek kis délutánt, Kaoru - mosolyog rám, majd lehajol és a homlokomra csókol. - Legközelebb elviszlek vacsorázni - mondja direkt úgy, hogy Hide is hallja, majd elindul.
Azt hiszem, ha most nem sikerült elérnem valamit, akkor tényleg mindent elrontottam. De akkor legalább kiderült...
|
| timcsiikee | 2011. 07. 30. 12:51:54 | #15487 |
Karakter: Nakajima Hideaki
Megjegyzés: ~ Ciccemnek
Hide:
Nevemet sóhajtozza olykor elhalóan, gyönyör telien cseng vissza fülembe, ujjai karmolnak és simítanak finoman, eleinte vissza kell fogni, hogy ne mélyítse, ne gyorsítsa a tempót, de lassan lenyugodni látszik, erőt véve magán csillapítja az ösztönös ringást. Lassú csípőtánc lesz az egyre vaduló mozgásból, lassan kényeztetem, végül hangos sikolya tölti be a teret halk morranásaimmal összefonódva, lassan de én is követem az édes kielégültségbe.
- Na, milyen volt? – kérdezem halkan, ujjaim hátán vándorolnak, láthatatlan csíkokat szántva.
- Lassú és nagyon jó – pontosan ezt akartam hallani. – Megyek zuhanyozni – ezt már kevésbé.
- Hova ilyen sietős, hercegnő? – oldalra fordulva még jobban magamhoz húzom, nyakára hajolva egy forró csókot égetek bőrébe. - Bőven van időnk egy második...
- Nem, Hide! Nincs második. Fáj a fenekem, és negyed óra múlva a diáktanács termében kell lennünk. – Hehe…
- Ahh, igen... Niwa idióta gyűlése. – semmi kedvem hozzá. – De a feneked... – ennyitől nem kéne fájnia… sőt.
- Valljuk be, sokat használtad az elmúlt pár napban, jár neki egy kis szabi – ó, vagy úgy. Apró kis csókja, a vallomással együttvéve kárpótol a második menetért. - Mellesleg... nem gondoltál még rá, hogy elviszel utóelső randira? – mire gondol? - Amíg lezuhanyozok, gondolkodj ezen – kicsusszan karjaimból és már finoman csapódik is a fürdőajtó.
Elmosolyodom és kimászom az ágyból, hogy összeszedjem és magamra kapjam a ruháimat. Zuhanyra már nincs idő, és őszintén szólva nem zavar, ha rajtam fogják érezni az ő édes, lágy illatát.
Tudom ám mire megy ki a játék, Kaoru… de ne hidd, hogy ilyen egyszerűen megkapod azt, amire vágysz.
Mikor kinyílik az ajtó, épp akkor gombolom be a legfelső gombot az ingen, felemelem már szemüveges tekintetemet rá, de a keret fölött figyelem.
Csábítóan áll, fénylik a víztől, csak egy fehér törülköző van a derekára csavarva, finoman oldalra dőlve áll a küszöbnél.
- Kicsit csalódtam benned Hide, azt hittem követsz majd. – mindent tudó mosolyka virít arcán.
- Látom már nagyon kiismertél, Hime… de féltem a feneked – kihívó mosollyal válaszolok, majd felkapom a vöröses zakót is. – Már csak tíz percünk van leérni… lent megvárlak. – a magabiztos mosolyból megrökönyödött pillantás válik.
- De… - elakad mikor még az ajtóból visszafordulok, egy megszokott mozdulattal megigazítom a szemüvegemet középen feltolva, és továbbra is egy mosollyal mérem végig.
- Később megbeszéljük. – és már záródik is az ajtó.
~*~
Niwa idióta ötlete úgy érzem most nem „dühít” annyira, mint máskor. Így sikeresen tovább tudom még húzni Kaoru agyát. Nem mintha annyira szükség lenne rá, látom szikrákat szóró szemein, hogy nem tetszik neki a helyzet amiben hagytam. Távolságot fog tartani, úgy érzem.
- Szerintem meg fogja nézni a levelet – sejtelmes mosollyal igazítom meg szemüvegemet.
- Úgy gondolod? Szerintem nem, de fogadjunk! – büszke vigyorral áll ki ellenem Niwa.
- Benne vagyok. Ha nem nézi meg, akkor bárhol megszervezem neked az üdvözlő partyt. Ha belenéz… - kiszélesedik mosolyom. – Akkor bevállalod azt, amit régebben nem mertél. Még így is vállalod? – látom a szemében a visszakozó pillantást, de arca még mindig mosolyog.
- Bízom Keitában – hehe… kíváncsi leszek.
~*~
Lecseng a fogadás, és még próbáltam is az újoncot arra irányítani, hogy bontsa ki a levelet, de nem jött össze. Kár… így nekem kellett Niwa újabb idióta ötletét részben megvalósítani, hogy lefoglaljam egy estére a fürdőt.
Kaoru talán tényleg kerül engem, vagy csak úgy intézi, de biztos vagyok benne, hogy nem akar közelebb kerülni. Nem sok idő telt el, legalábbis úgy érzékeltem, mert ugye volt elég dolgom a diáktanácsban is.
Ahogy én is, a kincstárban is késő délután végeznek egy munkával és jelentéssel az igazgató felé. Hogy szórakoztassam még kicsit a kincstári kutyát egy programot hagytam belépni a gépemről, és amilyen fáradt csak akkor veszi észre, hogy automata, mikor már végzett vele. A gépem ki van kapcsolva, így nem férhet hozzá.
- Biztos? – nyílik ki az ajtó, lágy hang szűrődik ki, a folyosó kanyarulatban várok. A lámpa automata, lekapcsolt mikor hosszú ideig nem mozdultam meg.
A válasz tompa így nem hallom, csak a kilépő Kaoru hangja az ami tisztábban szűrődik felém.
- Hát jó, de ne maradj fent sokáig. – bezárja az ajtót, elindul felém teljes nyugalommal, majd mielőtt befordulna a kanyarba, elkapom, sikkantana de tenyeremmel elfedem száját, perdítek rajta egyet és a falnak támasztom hátát, elkerekednek szemei, amikor meglátja támadója arcát, lassan leveszem róla kezem.
- Hide… - sóhajtja a szót, letámadom ajkait egy csókkal, egy pillanatra gyengül csak el épp míg végignyalom puha ajkait, magamba szívom a virágos illatot, de mellkasomra támaszkodva próbál eltolni, de csak úgy megy, hogy hagyom magam neki. – Nem Hide… ne…
- Már az „utórandi” sem érdekel? – szakítom félbe mondandóját, és újabb elcsendesülést váltok ki belőle.
- Megint csak szórakozol velem – oldalra fordítja tekintetét.
- Komolyan mondom – dörmögöm halkan fülébe. Elcsábít az illata. Lassan felém sandít. – Viszont lehet, hogy meg fogod bánni – mosolyodom el, mire durcás lesz az arca.
- Elég, Hide! Nem vagyok a játékszered! – elkapom csuklóját majd a vállamra penderítem, és elindulok vele kifelé – Tegyél le!
Nem törődve kapálózásával - ami nem olyan erős, mert gondolom nem akar rólam leesni – szabad kezembe kapom a telefont kipattintom és tárcsázok egy gombnyomással.
- Tanaka… igen, hozza előre a kocsit – lenyugodni látszik, de szavakkal még mindig szabadulni próbál. Nem tűnik őszintének.
Mire kiérek vele már sötétedik, leteszem és csuklójánál fogva vonom a limuzin felé. Igaz nem tűnik úgy, mintha meg akarna szökni.
Beinvitálom a kocsiba, vele szemben ülök le, és levetem a zakómat, ekkorra már elindul az autó.
- A szokott helyre – szólok előre, majd felhúzom az ablakot.
- Hová viszel? – Elkényelmesedek az ülésen, és végigmérem.
- A kedvenc helyemre. – egyik lábát átteszi a másik felett, és karba téve kezeit izgatottan ül velem szemben – Vedd le a kabátrészt.
- Mire készülsz? – mér végig gyanakodva. Megigazítom a nyakkendőt, az ing alját, majd a szemüvegemet.
- Ahova megyünk nem szokás egyenruhában belépni – szolid mosollyal válaszolok kérdésére.
~*~
Érdeklődve követ, leülök a szokásos helyemre a bejárat és a színpad között. Amint megcsap az élőzene teljesen ellazulok, elég ennyi számomra a kikapcsolódáshoz.
- Egy Jazz klub? – kérdi hitetlenkedve.
- Mondtam, hogy meg fogod bánni. - jön a pincér és rendelünk, én szintén a szokásosat.
- Tényleg gyakran jársz ide – néz körbe. Direkt a nemdohányzó részen ülök ilyenkor, mert jobban szeretem az italt és a zenét élvezni, mint a füstöt. – De miért is bánom meg?
- Mert nem vagyok jó randikban… - vallom be – nincs még egy olyan ember, akivel egyezne az ízlésem, másét nem ismerem, így gőzöm nincs mit szeret a másik – a whiskymet lötyögtetem a pohárba, koccannak a jegek – ördögi mosollyal terelem vissza énemet a megszokottba – Ez persze nem vonatkozik a testükre.
- Perverz vagy – közli mosolyogva és belekortyol italába.
- Ha egy randizós, romantikus kis pasast akarsz magadnak Kaoru, akkor rossz felé keresgéltél. Én nem vagyok az a fajta – ha így folytatom, mégis kikívánkozik majd egy cigi, de nem itt és nem most. – Én másban vagyok jó – Átható pillantással merülök el tekintetében.
|
| Rauko | 2011. 05. 28. 16:51:05 | #13911 |
Karakter: Saionji Kaoru
Megjegyzés: ~ Timcsimnek
Miután tőle eljöttem, benéztem a kincstárhoz, ahol egy kifejezetten egészséges Omit találtam. Aki közölte, hogy estére Niwa áthívott minket a diáktanácshoz, az igazgató ugyanis valami feladattal bízta meg, amihez mi is kellünk. Megrántom a vállam, és a szobámba megyek. Egy gyors zuhany, egy tea és már be is dőlök az ágyba. Fárasztó ennyit szeretkezni valakivel és úgy látszik, Hide étvágya nem csillapodik, mindegy, hogy mennyit kap.
Arra kelek, mintha valaki figyelne... és mikor kinyitom a szemimet...
- Hide… mit keresel itt? – kérdezem. Komolyan érdekelne a dolog.
- Gyorsan elreppentél reggel, Kaoru. Pedig jobban örültem volna annak, ha magam mellett tudlak, mikor felkelek – suttogja ajkaimra. Úgy érzem, hogy belőle sosem elég... Hide mindig felébreszti bennem a tüzet. Hihetetlen.
- Nem tudtam, hogy ez minden vágyad – suttogom.
- Legközelebb kérdezd meg, hercegnő – suttogja, és megcsókol. Most is olyan... Hidés. Lassú, mégis szenvedélyes, kemény, mégis hihetetlenül simogató. Megbolondít ez a kettősség, és talán ezért is vonz ennyire Hide maga. Különleges. Sokkal különlegesebb ,mint akárki, akit ismerek.
- Hide, elég fáradt vagyok – jegyzem meg halkan, mikor már nincs rajtam takaró, de nem tudom elengedni. Kaoru, de bolond vagy.
- Csak leszel, Kaoru. - Szavait megerősítendő, elkezdi a nyakamat csókolni, a testem simogatja, amivel csak annyit ér el, hogy alig bírok magammal... de akkor is örülök. Talán sikerült meghódítanom a nagy Hidét? hehe.
- Mi a mulatság tárgya? – kérdezi, én pedig csak még szorosabban bújok.
- Semmi mulatság, csupán öröm, ami egyelőre maradjon az én titkom – felelem, hiszen csak nem mondhatom el, hogy valami rendellenes örömmel tölt el, amikor velem van. Még elüldözném.
- A sejtelmes hercegnő… tetszik. - Vigyorog, de pillanatokkal később kéjvágyó tekintettel vezeti végig remegő ujjaimat testén.
- Ennél azért higgadtabbnak hittelek, Hide – mondom neki vigyorogva. Izgató.... túlságosan is.
- Melletted ez egy lehetetlen feladat, Kaoru… akármennyire mérsékeltnek tűnök, a látszat nem rejtheti el a vágyamat… irántad. – Újabb csók, de nem érek férfiasságához. Egyelőre elég, ha a felsőtestét simogathatom... – Irántad – ismétli meg a csók után, majd lassan ágyékomra simít.
Mire feleszmélek a kábulatból, már az ölében ülök, és ujjai a fenekemre simulnak.
- Remélem nem fáj – morogja halkan.
- Nehm… mh… - nyöszörgöm a választ.
Tágít, vetkőztet, kényeztet, de akárhogy próbálom a helyes irányba mozdítani, mintha direkt lassan csinálná. Aztán végre belém hatol, de a tempó mit sem változik. Hiába próbálok ellentétesen mozogni, vagy akármit, tartja magát, és nem enged.
- Ne légy falánk, Kaoru – szól rám, és a szemembe néz.
- Hide… meg fogok őrülni – suttogom vágyakozva, de megint nem történik semmi.
- Most megtapasztalod milyen a lassú gyönyör, hercegnőm – jelenti be, és nem tudom mit tegyek.
Átadom magam neki, a csókjának, az érintéseinek, az iszonyatosan lassú tempónak, amit diktál. Ujjaim, remegve marbak a hátába, ahogy lábaimat a dereka köré fonva lökök néha akaratlanul is a csípőmmel, de sosem hagyja, hogy túlságosan belelendüljek, és így percekkel később már kábán nézek fel rá, majd hátrahajtom a fejem, lehunyom a szemeimet és próbálom rendezni a levegővételeimet. Ha megnyugszom, könnyebb lesz, tudom.
Egy, két perc telhet csak el, és felveszem a tempóját,. Finoman ringatózunk, lágy tempóban, miközben a nyakát csókolgatom, a vállát karmolom, és még mindig ködös tekintettel nézek a szemébe.
- Hideh... - sóhajtok fel, és tudom, hogy nem vagyok messze. Férfiasságom fájóan löktet és minden mély lökésével pont ott talál el, ahol nekem a legjobb. Imádok vele lenni... de azt hiszem, picit vágyhatnék többre is. Igen... ezt fel is fogom vetni.
Az eddig leghosszabb együttlétünk, de mennyeien jó. Amilyen finom volt a tempó végig, olyan kirobbanó a végjáték. Rég volt ekkora orgazmusom azt hiszem, ezt nyugodtan kijelenthetem. És ezt is Hidének köszönhetem.
Aki persze nem élvez el akkor, amikor én, percekkel utána, és akkor is csak annak hála, hogy összerántom odalent az izmaimat, mert kezd fájni a fenekem.
Mikor ő is átlépett a gyönyörbe, a karjaiba bújva szuszo9gok. Olyan jó ez...
- Na, milyen volt? - kérdezi a hátamat simogatva.
- Lassú és nagyon jó - közlöm fele, majd feltámaszkodom az ágyon. - Megyek zuhanyozni - állnék fel, de elkapja a csuklómat és visszaránt.
- Hova ilyen sietős, hercegnő? - kérdezi, és a nyakamba csókol. - Bőven van időnk egy második...
- Nem, Hide! Nincs második - morranok rá. - Fáj a fenekem, és negyed óra múlva a diáktanács termében kell lennünk.
- Ahh, igen... Niwa idióta gyűlése - sóhajt fel. - De a feneked...
- Valljuk be, sokat használtad az elmúlt pár napban, jár neki egy kis szabi - csókolom meg lágyan. - Mellesleg... nem gondoltál még rá, hogy elviszek utóelső randira? - kérdezem,. mire felvont szemöldökkel néz rám. - Amíg lezuhanyozok, gondolkodj ezen - kacsintok rá, és libbenek is.
A zuhany alatt aztán eldöntöm, hogy ez sorsfordító lesz. Nekem nem csak szexpartner kell, én komolyan szeretnék kezdeni valamit Hidével, és ez az ártatlan kis kérdés tökéletes alapja mindennek. De ha nemet mond, akkor feleslegesen törtem magam eddig, ha talánt mond, akkor sem nagyon lát egy darabig a kötelezőkön kívül.
|
| timcsiikee | 2011. 05. 07. 01:42:06 | #13445 |
Karakter: Nakajima Hideaki
Megjegyzés: ~ Raucicnek
Hide:
- Fejezd be kérlek – halkan pihegi a szavakat, utasítóan fonja kecsesen csípőm köré karcsú lábait, de mint mondottam, nem engedek az irányításból… még.
Na mi lesz Kaoru? Melyik utat választod?
- Csak ki kell mondanod – dörmögöm tovább, kaján vigyorral. Izmaim megfeszülnek a visszatartott kéjtől.
- Hide... nem fogok könyörögni – oh, tudom én azt nagyon jól édes hercegnőm.
- Nem is kell, csak mond ki. Mit tegyek veled, hercegnő – rajta csúszkálok még mindig ezzel mindkettőnket ingerelve, lassan talán már nagyobb kínzás számomra, mint neki.
Határozottan mozdul meg, hagyom, hogy maga alá fordítson, s kéjes morgással csúszom belé, ahogy lassan leül, robban a kéj, forró szorításától szinte azonnal elvesztem az eszem.
Arcán egyszerre jelenik meg a gyönyör teli ugyanakkor cseppet fájdalmas mimikák. Tenyerei, ujjai mellkasomon, és benne ő rajtam. A látvány ennél nem is lehetne tökéletesebb.
- Buta vagy, Kaoru-chan, ezt nem szabad ennyire gyorsan – duruzsolom halkan mégis elégedett hangon, hisz ahogy izmos gyűrűiben körbeszorít az több mint őrjítő.
- Nem fájh, csak szokatlan – oh, ennyire elhanyagolt lenne az én hercegnőm? Akkor meg kell mutatnom neki, mi is az amit oly’ régóta hagy ki, soha nem fogja többet tovább bírni 1-2 hétnél, azt garantálom.
Élvetegen simítom végig intenzíven, ahol csak akarom, és ahol csak kell, és csak egy-egy tizedmásodpercnyi szemhunyásnyira szakítom le róla tekintetem. Felfalom már csak a szemeimmel.
- Mozogj, hercegnő – utasítom halkan, lassan el is kezdi, teljesen elmerülök benne, szorosan, forrón ölel körbe, s a lassú, egyszerű mozgásból fokozatosan válik olyan őrjítő kis csípőtánc, ami még az én képzeletemet is felülmúlja. Nem csoda… a látvány, a hatás és ezek összképe olyan gyönyört nyújt már csak annak is, aki látja, de hogy én magam a része lehetek már valóban egyenes kiváltság. Persze ezt neked nem fogom hangoztatni kedves Kaoru, így is a plafont átverte már önimádatod akkor is, ha jól áll neked.
Egy idő után lenéz rám, buja tekintettel, amit tüzes pillantással viszonzok felé.
- Tetszik? – kérdi édesen kéjes mosollyal.
- Nagyon – válaszolom halkan, hogy elégedettséggel még nagyobb erőt nyerve folytassa.
Kényeztetem, simítom ujjaimmal testét, a puha illatos bőrt ahol csak érem, puha hasát is megcirógatom óvatosan majd lassan merevedésére fonódnak tagjaim. Kipattannak szemei, s ez a piros pofis látvány csak még jobban arra késztet, hogy lássam a felhőtlen gyönyör pillanatában. Akarom… olyan rég vágyom már rá, hogy elmondani is nehezen lehet. Talán mióta először megláttam.
- Mi a baj? – dörmögöm halkan, s lassan masszírozni kezdem, artikulálatlanul nyöszörög valamit, pontosan tudom mire gondol, de érdeklődésemet még csak nem is súrolja.
Iszom a látványt, ahogy a feltörő orgazmus pillanatában megfeszült testtel nyög fel, magja hasamra és kezemre csurran. Gyönyörű szép…
Míg kábán piheg, lenyalogatva kóstolom meg nedvét, de ez még nem elég. Még többet akarok.
Magam alá teperem, veszettül őrült tempóra kapcsolva hajszolom vágyát vissza a megkönnyebbülésből.
Nem sok kell neki, újra láthatom azt a kába arcot amit az előbb is, de a kielégülés után szebb mint az előbb.
Lepillantva látom, hogy ágyéka lassan ismét készen áll egy újabb csodás kis kitörésre.
- Ejnye, Kaoru-chan, de mohó vagy – kuncogom halkan, újra kényeztetni kezdem irányítva mindenét mindaddig, míg egyszerre nem élvezek vele, hosszan, morogva engedem szabadjára ezt a mennyei érzést, s az csak fokozza mindenemet, hogy vele tehettem végre meg.
Lefekve bújik, de magamhoz is húzom, édes álom kerülget, amit nehezen hessegetek el főleg egy ilyen tündérrel a karjaimban.
- Reggel, mire felkelsz, elmegyek, rendben?
- Majd ha engedem… hercegnőm… - mormogom orrom alatt.
- Hide – szól rám erősebben, mintha nem hallotta volna motyogásom.
- Hát persze, Kaoru. Jó éjt.
Kellemes langymeleg sötétséggel körbevett álomvilág.
Mikor felkelek már valóban nincs mellettem, s ezért kelletlenül morogva szorongatom meg a lepedőt, ami még illatát őrzi. Milyen kár, Kaoru-chan… szerettem volna látni a reggeli fényben tündöklő arcodat, ahogy az első napsugarak ráesnek lágyan. De talán majd legközelebb.
Felülök az ágyon, és halkan sóhajtva rántom le magamról a takarót. Van ma pár elintéznivalóm még.
~*~
Kora délután a kincstár felé ballagva egy vastag mappával kopogok be, de bent csak a kutyát találom. Nem baj, pont vele van pár megbeszélnivalóm.
Hogy most miért nem gépfeltörésen keresztül teszem ezt? A válasz egyszerű.
- Kaoru merre van? – kérdezem minden mondandóm és megválaszolt kérdésem után, mire semleges arccal biccent egyet oldalra.
- A szobájában, nem rég pihent le. – könnyedén tartom vissza élveteg mosolyomat.
- Akkor, mennék is. – már ujjaim a kilincsen, le is nyomom, de még nem nyitom ki, mert megállít hangja.
- Nakajima – halkan mégis határozottan dörren hangja a szobában. Csak vállam felett nézek vissza rá.
- Ha bármit teszel Kaoruval… - nem hagyom, hogy befejezze a mondatot.
- Semmi olyat nem teszek vele, ami ellenére lenne – élveteg mosolyt villantok felé, megszokott mozdulattal igazítom meg szemüvegemet – Ha megbocsátasz… - kinyitom végre az ajtót, és magára hagyom, még be sem csuktam magam után az ajtót, de már hallom a billentyűk ritmusosan kaotikus koppanását.
Szóval fáradt a hercegnő? Teszek róla, hogy az éjszakát még nyugodtabban alhassa át, egy kis testmozgás után.
Teljesen némaságba burkolózva nyitok be a félhomály uralta szobába, nesztelen léptekkel közelítem meg a baldachinos ágyat. Az éjjeli szekrényre csúsztatom a mappát, lekapom szemüvegem, és összehajtva ráteszem.
Milyen édesen alszik, angyali kis pofija van. Persze ezzel biztosan Ő maga is tisztában van. Ezek a fürtök… puha élénkségük rabul ejt, ha hozzáérsz. Kaoru, lassan költőt faragsz belőlem a megjelenéseddel.
Levetem egyenruhám zakóját, meglazítom a felső gombot, majd lassan felé mászva lágyan mozdul csak meg az ágy alattam. Már szinte bekerítettem felriad édes álmából, kábán csillognak szemei, haja szétterül a párnán akár egy aranyfátyol.
- Hide… mit keresel itt? – kérdezi hitetlenkedve.
- Gyorsan elreppentél reggel, Kaoru – finoman kisimítok egy tincset homlokáról, egyre közelebb hajolva. – Pedig jobban örültem volna annak, ha magam mellett tudlak, mikor felkelek – ajkaira susogom a szavakat, mélyen fogva tartva tekintetét.
- Nem tudtam, hogy ez minden vágyad – válaszol magabiztosan, mégis fáradt hanggal, ébredéstől rekedtesen. Bájosan megköszörüli torkát.
- Legközelebb kérdezd meg, hercegnő – suttogom halkan, majd egy lassú, finom csókkal veszem birtokba ajkait, elégedetten morogva akár egy vad. Az íze még így is csodás, nem is értem miért nem verekednek ajtaja előtt a pasik tömkelege 1-1 porcikájáért.
Hmm… úgy érzem nem rég ihatott valamilyen gyümölcsös teát, még érzem a gyenge aromáját. A takarón keresztül simulok testéhez, lassan kihámozom a puha anyagból, de nem szakítom meg a nyelvek forró táncát.
Milyen csábos hálóruha.
- Hide, elég fáradt vagyok – suttogja, miközben szinte görcsösen kapaszkodik ingembe. A döntésképtelenség csapdája mi?
Ajkaimmal pille érintésekkel cirógatom meg arcát, elérek füléhez, minden egyes susogott szavamnál érintem a puha bőrt fülénél.
- Csak leszel, Kaoru – súgom rekedtesen a vágytól, ajkaim lesiklanak nyakára, hogy belecsókolhassak a mindig illatos bőrbe, s hogy egy jóleső sóhajt csalhassak elő szájából. Bőrömbe mar lágyan ahogy még nagyobb területet az ingből markolni. Ívbe feszül teste már ennyitől, így hasamhoz simul, kissé mellkasomhoz. Nyelvem körkörös táncot jár kulcscsontjánál egyik kezemmel odalát, mellkasát simítom végig a ruhán keresztül, fel-felgyűröm hogy fokozatosan alá bújtatva kezem a felforrósodott bőrt érinthessem . Ennyi nekem elég az erős kívánalomhoz.
Halkan kuncog fel, egy nyögést követve ahogy egyik ujjammal keresztül simítok mellbimbóján. Felemelem fejem, kíváncsian mégis kisebb mosollyal méregetem a rózsaszínes arcot.
- Mi a mulatság tárgya? – egyik térdét felhúzva combja derekamat simítja, buja tekintettel pillog fel rám, édes mosollyal ajkain. Karjait nyakam köré fonva csábít el minden mozzanatával.
- Semmi mulatság, csupán öröm, ami egyelőre maradjon az én titkom – válaszolja kecses rejtéllyel, hozzám dörgölőzve, mint egy kéjes kiscica. Mrr…
- A sejtelmes hercegnő… tetszik – vigyorodom el, majd újra ajkait habzsolom, kiszabadítom lassan a ruha fogságából, karcsú ujjai pedig az én ingemmel próbálkoznak, s ahogy sikerül az utolsó gombot is elérni, felemelkedve róla lekapom magamról a zavaró anyagot, és az ágy egyik szegletébe vetem. Tetszik ez a bódultan csillogó tekintet, ahogy végigmér.
Megfogom finoman kezeit, végigvezetem magamon a puha ujjakat, élvezem ahogy hagyja, hogy vele simítsam végig mellkasomat, hasamon keresztül egészen az ágyékomig, amit még az egyen nadrág fed.
- Ennél azért higgadtabbnak hittelek, Hide – mosolyodik el, majd megnyalja kiszáradt ajkait, a látványtól én is követem a mozdulatsort. Kioldom a zárat ágyékom előtt, pár centit csúsztatom csak lejjebb a ruhát magamon, és visszahajolok fülé, alkarjaimmal megtámaszkodva teste mellett.
- Melletted ez egy lehetetlen feladat, Kaoru… akármennyire mérsékeltnek tűnök, a látszat nem rejtheti el a vágyamat… irántad – arcára simítom ujjaimat, lassan hajába túrok, és mély, tüzes csókot váltok vele ismét, tevékeny kis kezei egyre bizonytalanabbak, s vágyam kiszabadítása helyett mindinkább szabaddá vált testem lágy karmolászásával tölti, ami kellemes bizsergéssel áraszt el. – Irántad – dörmögöm két csók között rekedtesen. nyakán keresztül lefelé siklik karcsú testén kezem, teljesen lecsúszik az ő vágyáig, s először csak simítgatva végül puhán rámarkolva kényeztetem.
Derekam köré fonja lábait, halkan sóhajtozik, kissé nyöszörög érintéseimtől, ajkaim megremegnek, majd elhajolok a csókból. Dereka alá nyúlok, és egy gyors mozdulattal ölembe rántom, felülök az ágyon, őt a lábaimra ültetem így kényelmesen érhetem el ott, ahol csak akarom. Mindkét kezem szabad, így dupla kényeztetés jár a hercegnőnek.
Míg lassan masszírozom a fokozatosan kőkeménnyé váló farkacskát, addig másik kezem finoman fenekét markolássza, simítom, végül fokozatosan lecsúszik egy-egy ujjam a forró nyíláshoz.
- Remélem nem fáj – dörmögöm halkan, és rásimítom egyik ujjamat, mire felnyög.
- Nehm… mh… - ez a hang… beleőrülök. Még többet akarok.
Lassan becsúsztatom egyik ujjamat, megint ívbe feszül teste így ajkaimmal könnyedén elérem mellkasát előre hajolva, nyelvemmel kényeztetem az érzékeny testrészt.
Míg az ölemben ül, elkezdem tágítani, a több oldali kényeztetése közben, s a látvány és az előcsalt hangok beindítanak teljesen. Mellkasán köröz nyelvem, lassan elkezdem visszafektetni a párnák közé egyre csökkentve a kezeimmel történő kényeztetést. Pihegve fekszik el a puha anyagok között, mennyei látvánnyal ajándékozva engem, míg megszabadítom magunkat a legutolsó ruhadaraboktól is.
Egészen lábujjától haladva csókolom végig egész testét, alig hagyva ki egy-egy négyzetcentimétert, lüktető farkacskája sem marad ki, ahogy köldöke és nyaka sem. Combjai enyémet simítják, egyik lába derekamra csavarodik, a másikkal tovább simítva próbál irányítani, de ezúttal tényleg nem engedek.
Puhán csókolom meg, miközben lassan merülök el benne, elhajolva tőle pár milliméterre hallgatom a gyönyörteli nyöszörgést, mely kíséretében apró csíkok rajzolódnak hátamon, jól érzem. Tövig merülök benne, majd megállok és nem moccanok, megvárom amíg újra a szemembe néz, s szemrehányása köddé válik, ahogy tekintete az enyémmel találkozik.
Orrát, arcát simítom ajkaimmal, végig szemét fogva tartva, s kínzóan lassan mozdulok ki, majd be, s hiába próbál ellentétes mozgással lendülni, vagy csak lábacskáival irányítani, masszívan tartom magamat és az Ő testét is.
- Ne légy falánk, Kaoru – duruzsolom vigyorogva, s kérlelő tekintettel csillog fel rám a gyönyörű szempár, Tudom, hogy szóban soha nem mondaná ki, de a szemei nem hazudnak.
- Hide… meg fogok őrülni – sóhajtja édesen, de ez csak még szélesebbre húzza vigyoromat. Újra lassan mozdulok meg benne ki és be, minden mozdulatba sűrítve vágyamat és asszertivitásomat. A csók előtt még ajkaira susogok.
- Most megtapasztalod milyen a lassú gyönyör, hercegnőm – rekedtesen susognak a szavak, s lágy csókban fonom össze ajkaimat övéivel, hogy ezzel is féken tarthassam magamat, s elcsábíthassam az alattam heverő gyöngyszemet.
|
| Rauko | 2011. 05. 04. 00:49:26 | #13393 |
Karakter: Saionji Kaoru
Megjegyzés: ~ Timcsimnek
Persze, ahogy vártam, visszatart. Csalódtam volna, ha enged elmenni. Komolyan...
- Hova sietsz, Kaoru? - üti meg a fülem kellemesen erotikus hangja, miközben ujjai a csuklómra fonódtak. Visszapillantok rá halvány mosollyal.
- Csak kíváncsi voltam, mit reagálsz. - Ahogy a testéhez csapódok és a szemeibe nézek, a kelleténél is jobban a hatalmába kerít. Ohh, Nakajima Hideaki, egyre inkább azt érzem, hogy hiba volt erre belekezdeni. Túlságosan az ujjaid köré csavarsz.
- Ki hitte volna… Gakuen hercegnője egyszer csak megadja magát nekem - vigyorog rám, és kicsit sem próbálja titkolni, hogy mennyire tetszik neki a helyzet. Mondjuk tény, hogy keveseknek adatott meg ez a kegy, az biztos. Az én testemet ki kell érdemelni... neki mégis odaadtam csak úgy. Hah...
- Erről szó sincs, kedves Hide. Csupán érezd magad megtisztelve - mondom, de ahogy hallom a kimondott szavakat, egyre inkább értelmetlennek érzem.
- Úgy lesz… viszont az irányításból nem engedek. - Most mondanám, hogy még szerencse, de ahogy csókol... imádom. Olyan vad olyan szenvedélyes, mégis olyan férfiasan finom mindene, hogy beleborzongok.
Arra eszmélek, hogy az ágyban fekszem, alatta, ő pedig minden pontján kényezteti a testemet, én meg lassan elolvadok a karjai között. Ajkai mintha mindenhol ott lennének, ahol élvezhetem, az ajkaimon, a nyakamon, a mellbimbóimon, a hasamon, aztán ujjaival a férfiasságomat kényezteti és tágítani kezd.
- Mondd csak, Kaoru - morogja még mindig ugyanazon az erotikus hangján, miközben egy ujját megérzem a fenekemnél. - Mióta nem járt férfi… itt - fejezi be, ahogy megérzem az ujját pont ott. Istenem, ez annyira kellemes már most. Olyan izgalmas, olyan erotikus, olyan... hah.
- Éhn… mh… - nyekergem nehezen. - Egy ideje - felelem végül mosolyogva.
- Hm… Csak mert… elég szűknek tűnsz - suttogja, de már magamban is érzem az egyik ujját. Fájdalmas, mégis izgató, és nagyon jó érzés! Szeretem ezt... pláne, ha ő csinálja!
Egy idő után már csak arra kapok fel a figyelmemet, hogy kicsusszannak belőlem az ujjai, de annyira kellemes ez a kába köd, hogy képtelen vagyok kilábalni belőle. Csak akkor, amikor egy ideje szórakozik velem.
- Meddig játszol még velem, Hide? - kérdezem, de csak halkan beszélek. Bár nem tudom, mitől tartok, ide akkor sem jönne be senki, ha egy nő sikítozna órákon keresztül. Hidétől mindenki tart.
- Amíg ki nem mondod, mit is szeretnél, Kaoru. Mit tegyek veled? Mindegy egyes szót hallani akarok… Minden részletet… Mindent. - Tovább ingerel... minden kimondott szava, minden mozdulata csak tovább fokozza a vágyamat.
- Fejezd ezt be, kérlek - suttogom halkan, és a lábaimat a dereka köré fonva próbálom a nekem leginkább megfelelő helyre irányítani.
- Csak ki kell mondanod - néz rám azzal a szokásos, Hide-ábrázattal, aminek a kötelező elemei a gonoszkás vigyor és a cinikus hangnem.
- Hide... nem fogok könyörögni - jelentem ki határozottan. Nem várhatja el, hogy ezek után még könyörögjek is neki.
- Nem is kell, csak mond ki. Mit tegyek veled, hercegnő - sóhajtja, miközben férfiasságával még mindig ingerel. Én valahol itt érzem azt, hogy fel fogok robbanni, ha nem érezhetem magamban, ezért úgy döntök, hogy a legcélszerűbb az lenne, ha fognám Hidét, ledönteném, és egyszerűen csak ráülnék. Elég merev már, én meg eléggé ki vagyok tágulva, és hm... Miért is ne?
Lendítem magam, és finoman, de határozottan kényszerítem, hogy a hátára feküdjön, én pedig azonnal mozdulok utána, nehogy reagálhasson.
Hirtelen csúszik a testembe férfiassága, hangosan nyögök fel az érzésre, míg ő ujjat a derekam köré fonja. Én beharapom az alsó ajkamat és próbálok koncentrálni...
- Buta vagy, Kaoru-chan, ezt nem szabad ennyire gyorsan - szólal meg halkan.
- Nem fájh, csak szokatlan - nyöszörgöm, mire kedvesen simogatni kezdi a testem, majd ujjait a mellkasomon érzem, és a mellbimbóimat kényezteti. Lenézek rá, az arcára, és olyan... jó érzés. Voltam már férfival, de sosem volt ennyire körülményes, ennyire szórakoztató és ennyire élvezetes ez az egész.
- Mozogj, hercegnő - suttogja rekedtes hangon, és én engedek a kérésnek, és mellkasára támaszkodva kezdem mozgatni a csípőmet, először csak előre-hátra, majd amikor ebbe már mindketten belemelegedtünk lassan, de erőteljesen kezdek körözni, mire felsóhajt.
- Tetszik? - kérdezem, és rá nézek. Az arcán ott az az ábrázat... az a vigyor, az a kéj, de most mégis olyan helyesnek, olyan különlegesen férfiasnak látom.
- Nagyon - jelenti be, és összefűzve ujjainkat segít nekem, hogy még jobban mozogassak, és néha ő is lök egyet-egyet a csípőjével, minden egyes alkalommal eltalálva azt a pontocskát, aminek az érintésétől olyan hangok szöknek elő belőlem, amiknek a létezéséről sem tudtam eddig.
Ujjai lassan a mellkasomról a férfiasságomra vándorolnak, és én ijedten nyitom ki a szemem és nézek rá.
- Mi a gond? - kérdezi, és megint lök egyet, amire felnyögök, és hátravetem a fejem, ő pedig ezzel egy időben kezdi kényeztetni merevedésemet.
- Ha... ha ezt csinálod, én el fogok... el fogok... - nyögdécselek, de nem tudom végigmondani. A nevét sóhajtva élvezek el, ő pedig türelmesen vár, amíg kicsit megnyugszik a testem.
Pillanatokkal később karjai a hátamhoz fonódva tartanak meg, miközben lefektet és fölém magasodik. Újra elmerül bennem, és egy csókért hajol, amit meg is adok neki, hogy már közben is olyan tempót diktáljon, amire nem voltam ferlkészülve. hangosabban nyögök, mint eddig bármikor, és már teljesen elvesztem az időérzékem, miközben ő egyik kezével újra mellbimbóimat kényezteti a másik pedig... jesszus!
- Ejnye, Kaoru-chan, de mohó vagy - kuncog fel, amint ujjait újra félkemény férfiasságom köré fonja. Kínomban már meg sem tudok szólalni, csak résnyire nyitott szemekkel keresem a tekintetét, amiben annyi vágy és szenvedély csillog, hogy... azt hiszem, sokáig tudnám nézegetni, de nincs rá időm. Minden értelemben eszeveszett tempóra kapcsol és perceken belül újra elélvezek, de ahogy érzem, ő is ekkor lépheti át a határt.
Fáradtan nyöszörgök, mozdulni sem bírok, ahogy kihúzódik belőlem, és mellém fekszik... alig tudok átfordulni az oldalamra, hogy valamennyire szemben lehessek vele.
- Reggel, mire felkelsz, elmegyek, rendben? - kérdezem, mire nem felel, csak morog valamit. - Hide - szólítom meg.
- Hát persze, Kaoru - hagyja rám. - Jó éjt. - És pillanatokon belül már csak a szuszogását hallom. Magamban mosolyogva ficergek a mellkasára, így alszom el.
Reggel, ahogy ígértem is, korábban kelek, még hajnalodik. Hagytam neki egy papírt, hogy köszönöm a fantasztikus éjszakát, de nem írtam többet. Nem kérhetem én a folytatást, mikor ezt is én kezdeményeztem. De minden bizonnyal nem lesz ellenemre, ha ő kéri... De most első utam a szobámba vezet, hogy megfürödhessek, miközben ő békésen alszik... és talán fel sem keres többé ez ügyben.
Szerkesztve Rauko által @ 2011. 05. 04. 00:50:09
|
| timcsiikee | 2011. 04. 21. 17:44:27 | #13106 |
Karakter: Nakajima Hideaki
Megjegyzés: ~ Raucicnek
Hide:
Hihetetlen, hogy egy hideg zuhany így képes volt lenyugtatni. Persze valószínű, hogy rátesz egy lapáttal az, hogy vigyorogva várom a fejleményt. Nem, még nem lövöm el előre a „poént”. Tartom magam, s ha mégsem jön be az ötlet, itt van nekem az egész éjszaka.
Magamra csavarok egy törülközőt amint kilépek a zuhany alól. Persze alig 20% esélyt adok arra, hogy megjelenik, hisz Kaorut ismerve… nem mindig lehet tudni, hogy mi következik.
Csöpög rólam a víz, miközben besétálok, vissza a szobámba, de a látvány bármennyire számítottam ré vagy sem, meglep. Nem csak az, hogy itt van, hanem hogy ilyen kellető, kívánatos pozícióban várt rám.
- Kaoru. Te mit keresel itt? – csúszik ki az első gondolat a számon. Nem számítottam arra, hogy itt lesz, pedig megfordult a fejemben. Ez körülbelül a „tudtam, csak nem sejtettem” állapot érzését kelti bennem.
Meg persze mást is, ami azonnal meglátszik a domborulatokon.
- - Sajnálom, nem akartam rád törni az ajtót, de nem volt alkalmam meghálálni a kedvességet, annyira hirtelen léptél le – szavai csupa gúny, viszont hangja kellemesen csengő. Feláll, felém sétál. Nem tudom mire gondolhat. Most nem. Azt kérte, ne használjam ki. Talán átvette a női logikát, és a nem igent jelent? Ejnye Kaoru, a végén valóban hercegnő leszel. Ujjai arcomon simulnak végig a nedves bőrön.
- Mit akarsz? – kérdezek a közepébe. Izgatni? Kínozni? Eddig jól megy.
- Már mondtam. Hálálkodom, kedves Hide – minő negédes ígéret és csalóka mosoly, de minden mozzanat édes kényeztetéssel dicsérget. Csókot lop követelőzően felpipiskedve, gyanakodva adom meg, nem akarom, hogy teljesen rabjává váljak játékának. Készül valamire?
Meglepetten sóhajtok fel egy aprót, ahogy egy lendületes mozdulattal rántja le rólam a törülközőt.
- Nahát – nehéz visszafogni vigyoromat. Főleg… ahogy elém térdel, szemei csillognak. Egyre jobban tetszik a helyzet, és semmit nem kell tennem.
- Jou’ou-sama behódolt neked, Nakajima Hideaki – kuncogása olyan füleimnek mint egy buja csengettyű - Ne pazaroljunk több szót, rendben? – csillogó szemekkel pillog fel rám, majd azonnal belevág a közepébe, s ajkaival olyan kényeztetésbe kezd, amiről rég fantáziáltam már.
Tartom magam, élvezem a látványt, az érzést amit nyújt, kiélvezem minden egyes pillanatát addig, míg bírom magam tartani, míg vissza bírom fogni a kitörő gyönyört. Nehéz egy ilyen szépséggel együtt.
Felmorranva engedek utat a mennyei érzésnek, pulzálva engedem magomat szájába, s mikor felegyenesedik, duzzadtan csillogó sötét rózsaszín ajkak mosolyognak rám.
- Remélem tetszett. Soha senki nem tapasztalta meg még ezt – ez azt jelenti, érezzem magam kivételes esetnek? Talán még sikerülni is fog, Kaoru-chan.
Kikerülve lépne ki, mint aki jól végezte dolgát, de csuklója után kapok és persze megtorpan.
- Hova sietsz, Kaoru? – kérdezem halkan búgó hangon. Először csak válla felett néz vissza rám, szája sarkában apró mosollyal.
- Csak kíváncsi voltam, mit reagálsz – visszarántom magamhoz, perdül egyet, és testemnek csapódik, kis kezei mellkasomra simulnak. Megszáradt ujjaim hajába túrnak, felhajtja fejét, és lefelé, csak pár centi választ el tőle. Mélyen tartom fogva tekintetét, csábos mosollyal kábítom tovább.
- Ki hitte volna… Gakuen hercegnője egyszer csak megadja magát nekem – a mosoly élveteg vigyorrá fajul, ujjaim fejbőrén simulnak lágyan a tincsek között.
- Erről szó sincs, kedves Hide. Csupán érezd magad megtisztelve – közelebb hajolok, milliméterekké válnak a centik.
- Úgy lesz… viszont az irányításból nem engedek – duruzsolom halkan a duzzadt, puha ajkakba, majd forró, szenvedélyes csókkal vonom egyre közelebb magamhoz. Karjai nyakamra siklanak, lassú, szinte táncoló lépésekkel vonom az ágyam felé, amiben már az előbb is elterült. Nagyon jó helyen voltál Kaoru, találj csak vissza…
Ledöntöm magam alá, egy pillanatra sem eresztem el sem karjait, sem derekát, felette térdelve habzsolom, falom, s lassan a forró csókokkal ajkáról nyakára térek. Puha, illatos bőr, kívánatosabb, mint bárki másé a földön. Az inget is befújhatta valamivel, érzem a kellemes aromát orromba kúszni, igazán bódító.
ujjaimmal ingét oldom ki, nyelvemmel lassan lefelé kanyargok kulcscsontja felé. Ujjai lágyan karmolják hátamat ezzel csak fokozatosan, egyre jobban feltüzelve. Szétsimítom rajta az inget, letérek az ágaskodó, gyönyörűrózsaszín mellbimbókra is, fogaimmal lágyan karcolgatom meg, majd megszívom. Nehéz betelni testével, szinte lehetetlen. Harát harapdálom finoman, lassan lehúzom a nadrágot is, majd kibújtatom az ingből, fokozatosan végre teljesen meztelenül fekszik alattam, kényeztetésemet egy pillanatra sem félbeszakítva.
Kezemmel kényeztetem éledező merevségét először csak lágy cirógatással, lábai közé térdelek óvatosan utalva, arcához hajolok, előre hullik pár tincsem, de tisztán látom a gyönyörű, kába tekintetet.
- Mondd csak Kaoru – duruzsolom halkan, orromat övéhez simítva óvatosan. Ujjam lába közé csúszik lefelé, míg ő ujjacskái vállamat cirógatják. – Mióta nem járt férfi… itt – egy ujjal benyúlva fenekének két partja közé azonnal megtalálom a forrón lüktető pontot, kívülről dörzsölgetem óvatosan a már majdnem nedves rózsácskát. Felsóhajt, egyik kezével a lepedőbe mar, másikkal felkaromba, de kicsit sem fáj.
- Éhn… mh… - nehezen jut szóhoz, ahogy apró, körkörös mozdulatokkal izgatom, nyel egyet, s kiül arcára is a vonzó kábaság. – Egy ideje – mosolyodik el.
- Hm… - mosolyom kiszélesedik – Csak mert… elég szűknek tűnsz – bedugom ujjamat lassan, remegve feszül meg teste, egy pillanatra lehunyja szemeit, és egy futó csókot kap ajkaira. Édes… mesésen édes minden reakciója is.
Lassan tágítani kezdem, csókolom testét, minden porcikája kiéhezett és sóvár, olyan mintha az ízén is érezném. Már három ujj mozog benne kíméletesen, fokozatosan gyorsítom, de nem heves tempóban. A lassú élvezetekre adunk, mert abból lesz igazi, felhőtlen gyönyör, kirobbanó mámor. Az elhúzott játékok a legkínzóbban ugyanakkor a leg élvezetesebbek.
Kihúzom ujjaimat, s eddig mellette feküdtem félig, most újra felé kerekedek. Pár rövid mozdulattal megmasszírozom saját kemény vágyamat, arcát simítom, lecirógatom a tincseket, magam felé terelem ajkait, puha csókokkal élesztgetem a pihegésből, miközben összedörgölöm merevedéseinket. Milyen forró és hívogató.
farkammal lesimulok bejáratához is, majd vissza, csak ingerelve őt tovább, és tovább. Megvárom míg kinyitja szemeit és vágyakozva néz rám, minden ingerlő simítással láthatóan is újra felébresztem a kéjes kismacskát.
- Meddig játszol még velem, Hide? – kérdezi suttogva, elvigyorodom lassan, farkammal simítva az érzékeny pontokon ágyékánál.
- Amíg ki nem mondod, mit is szeretnél, Kaoru. Mit tegyek veled? Mindegy egyes szót hallani akarok… Minden részletet… Mindent – olyan közel hajolva súgom a szavakat, hogy ajkaimmal övét cirógatom, tekintetét egy pillanatra sem eresztem el, csak mikor egy újabb csókban forrnak össze ajkaink. Makkommal ánuszát dörzsölgetem, majd vissza felfelé mindaddig, míg nem teljesíti akaratomat.
|
| Rauko | 2011. 03. 29. 17:17:38 | #12631 |
Karakter: Saionji Kaoru
Megjegyzés: ~ Timcicának
Várom a válaszát, de végül… kitér. Vagy nem is tudom, mire kellene gondolnom most. Még akkor sem felel, amikor már a padon fekszem alatta, pedig lassan elvesztem a fejem… azt hiszem, ha most azt mondaná, hogy csak erre az alkalomra kellek, akkor is megadnám neki, annyira akarom. Olyan édesek a csókjai, annyira csábítóak az érintései, annyira jó… annyira különleges mindenben. Ahogy gonoszul kikerüli a válaszadást, és teljes bizonytalanságban hagy, de közben olyan örömöket mutat... Amikor visszakérdez, hogy én ire is akarok választ kapni, már mindegy, mit diktál az agyam. A vágyam vezet, semmi mást nem akarok: csak Hidét. Senkit és semmi mást, csak őt. A csókjait, a simogatásait, ahogy az ajkai az enyéimhez érnek, ahogy az ujjaival a férfiasságomra fog, ahogy közben végigcsókolja a testem… egyszerűen észveszejtően jó.
Ahogy kimondja, hogy gyönyörű vagyok, mindenem megremeg. Tőle ez… nem is tudom. Soha nem gondoltam azt igazán, hogy Nakajima Hideaki szépnek tart engem. Mindig azt hittem, hogy játszik velem… különleges dolog az, hogy ezt hallom tőle. Nekem legalábbis az. Csak megerősít abban, amit már tudok: vonzódom hozzá. Pusztán a gondolattól el tudnék élvezni, amikor ajkaival, ujjaival kényeztet és amikor a fenekemre simulnak ujjai…
Azt hiszem, sosem éreztem még ekkora gyönyört. nem is tudom, hol vagyok és mi történik, már csak ő létezik. Az illata, az ujjai, a hangja, az ajkai… ő maga. Semmi más nem érdekel, csak azt akarom, hogy velem legyen… hogy magamban érezhessem, hogy a vállába marhassak, miközben egyre mélyebben hatol a testembe, hogy forrón csókoljon meg, miközben elérjük a gyönört….
Ezért is lep meg, hogy nem áll le. Mintha azt akarná, hogy elélvezzek, ami kicsit furcsa, de ha akarnám, sem tudnám magam visszafogni, és amikor engedi, végül átlépek azon a bizonyos kapun és remegve várom, hogy megérezzem végre magamban, de akkor…
Homlokon csókol.
- Igaz én nem élveztem annyira, mint te, de valamennyire kárpótol a látvány - mondja, majd feláll és sokkal ridegebben, szinte gonosz hangnemben folytatja. - Remélem, elégedett vagy. Nem használtalak ki. - … és kisétál. Mi történt?
Meglepve, csalódottan pislogok utána. Most mégis… mi történt? Azt hiszem, mindennél jobban vártam a folytatást. Szinte már magamban éreztem, erre fogja és faképnél hagy. Dühösen ülök fel a padon.
Nem, Hide, ezt nem hagyom ennyiben! Elszántan szedem rendbe magamon a köntöst, majd elindulok vissza a holmimért. Amint összeszedtem mindent, visszarohanok a szobámba és már meg is van a haditervem.
Semmi más nem kell, csak egy kis idő, egy kiadós zuhany aztán valami nagyon vonzó öltözék. Igen, ez már biztos, hogy így lesz. De hogy menjek el hozzá úgy, hogy ne lássa meg senki, hogy nem az egyenruha van rajtam? Vagy… vegyem fel az egyenruha alá amit szeretnék? Hm… megfontolandó, és talán ez a legegyszerűbb megoldás.
Felkapok egy törölközőt, egy olyan tusfürdőt, amit én kevertettem és már a zuhany alatt is vagyok. Most nem akarok fürdeni, de meg kell tisztítani magam. Izzadt vagyok és… szóval elengedhetetlen.
Megnyitom a vizet és magamra kenem a tusfürdőt. Olyan illatanyagok keveréke, ami kifejezetten izgató. Eredetileg nőiben van ilyen, ezért is csináltattam egyet magamnak, kifejezetten ilyen alkalmakra. Az, hogy faképnél hagyott azt mutatja, hogy nem vagyok elég vonzó számára. Nem fogsz ilyen könnyen elfejteni, Nakajima Hideaki. Azt nem engedem. Soha, senkinek nem engedtem és nem érdekel, hogy mennyire… mennyire… ahh. Azt hiszem, sokkal jobban vonzódom hozzá, mint gondoltam.
Felsóhajtok. Ezt nem lenne szabad. Miért akarok ennyire bosszút állni rajta?
Aztán azonnal bevillan előttem Ito Keita arca. Egyszerűen nem tudom magamban sem hova tenni ezt a fiút. Aranyos, helyes kölyök, de nem tűrhetem, hogy olyan férfiak és diákok fejét csavarja el, akik eddig minden éjszaka az én képemet vagy egy ruhadarabomat szorongatva élveztek el. Ha most nem teszek valamit, előbb, vagy utóbb, de Hidét is hozzá fogja vezetni az ösztöne, ugyanis ebben a kis… mitugrászban annyi tartás sincs, mint egy prostituáltban. Hallottam, hogy mit tett az első napján, amikor Hide megnyalta a karját. Nem engedhetem, hogy ő is beálljon azok közé, akik utána áhítoznak aztán egy kis beszélgetés után meg is kapják. Túl negédes ez a fiú. Túlontúl kedves mindenkivel, Naruse és Iwai fejét is azonnal elcsavarta, és mióta ő itt van, Niwa is kevesebbet zaklat engem. Nem mintha hiányoznának ezek az idióták, de akkor is sérti a büszkeségemet.
Nem. Hide az enyém. Nem engedem át senki másnak, még akkor sem, ha neki csak egy éjszakára kellettem. Nem fogja látni, hogy ez nekem fáj és nem erre számítok. Kedves gesztus volt tőle, hogy nem tett magáévá, de akkor sem értem, hogy miért nem. Talán nem vagyok elég vonzó?
Beállok a tükörbe teljesen meztelenül, így mérem végig magam.
Nem. Az lehetetlen. Az alakom még mindig tökéletes, az arcom és a bőröm hibátlan és a hajam is selymes. Mi az, ami nem tetszik neki bennem? Nem fogom neki könnyen odaadni magam, ez tény. Most sem arra készülök. helyesebben nem feltétlenül. Mindemellett ezt akkor sem fogom szó nélkül hagyni. Engem senki nem néz hülyének, még Nakajima Hideaki sem. Akármennyire okos, akármennyire helyes, akármennyire vonzó, akármennyire izgató, akármennyire… akármennyire Hide.
Kifésülöm a hajam, fújok magamra egy leheletnyit a tusfürdőhöz illő parfümből és már kész is a varázslat. beállok a szekrényem elé, és kiveszek egy, az egyenruhámhoz hasonló fehér nadrágot, csak szűkebbet, hozzá egy fekete inget és már indulok is. Az órára pillant elégedetten látom, hogy fél óra telt el. Minden bizonnyal a szobájában lesz, ami pedig nincs messze, így nem kell sokat mennem.
Ahogy odafelé haladok, kicsit elbizonytalanodom. Talán meg kellene ezt beszélnem valakivel. De ki lehet alkalmas arra, hogy beszéljek neki arról, amiről általában senkinek nem szoktam? Nem. Ezt nekem és neki kell lerendeznünk. Semmi szükség harmadik félre.
Az ajtaja elé érve lenyomom a kilincset. Meglepve tapasztalom, hogy nyitva van. Nem tudom… nem jártam még itt, de úgy képzeltem el, hogy mindig zárja az ajtaját. Ahogy beljebb lépek, hallom, hogy valaki zuhanyozik. Elégedetten elmosolyodom, jobb helyen nem is lehetne és ahogy a hangokból hallom, lassan elkészül. Nem várok sokkal tovább, lefekszem az ágyába, kigombolom az ingemet és le is veszem, kicsit lentebb tolom a nadrágot, majd hasra fordulok. Tökéletes.
Nem csalódom, percekkel később meg is jelenik.
- Kaoru - szólít meg. - Te mit keresel itt? - A hangjában furcsa élt fedezek fel, de nem érdekel. Most nem veszekedni vagy hisztizni jöttem.
A vállam fölött nézek hátra és elégedetten látom, hogy a törülköző pont ott dudorodik és pont annyira, ahol és amennyire szeretném. Vagy nem rendezte le magát a zuhany alatt, vagy nem volt elég, mert túlságosan felizgattam.
- Sajnálom, nem akartam rád törni az ajtót, de nem volt alkalmam meghálálni a kedvességet, annyira hirtelen léptél le - mosolygok rá, majd felállok, és elindulok felé. Ahogy elé érek, ujjaimmal finoman végigsimítok arcán, de most nincs rajta a szemüvege. Abban is nagyon jól néz ki, de anélkül… büntetni kellene. Borzalmasan helyes férfi.
- Mit akarsz? - Nem tudom megállapítani, hogy ez most olyan goromba volt, amilyennek hangzott, vagy… na mindegy.
- Már mondtam - mosolygok rá. - Hálálkodom, kedves Hide - mondom neki még mindig mosolyogva, majd tarkójára simulnak ujjaim és így ágaskodom egy csókért. Megkapom, de érzem rajta, hogy nem az igazi. Nos, akkor azt hiszem, nem is kellene tovább ezzel foglalkoznom. Helyesebb, ha a lényegre térek.
Egy mozdulattal szabadítom meg az altestét takaró törülközőtől, majd térdre ereszkedem előtte.
- Nahát - hallom meglepett hangját.
- Jou’ou-sama behódolt neked, Nakajima Hideaki - nevetek fel, de már ujjaimat a merevedése köré is fontam. - Ne pazaroljunk több szót, rendben? - mosolygok fel rá, majd ajkaim közé veszem. Mennyeien izgató… komolyan. Volt már dolgom férfival, nem is egyel, de nem volt még ennyire férfias egyikük sem. És ez a férfi elérte azt is, hogy könyörögjek neki. És még ellent is mondott a kimondatlan követelésemnek. Ezt valahogy meg kell hálálnom.
Minden tudásomat bevetve szopom a férfiasságát, egyik kezemmel közben derekát ölelve a másikkal pedig ágyékát simogatva, ahol érem. A fenekéhez nem érek hozzá. Nem érezném helyénvalónak. Ennek ellenére megszívom, mélyen a torkomba fogadom, közben simogatom, néha kiengedem ajkaim közül és miközben ujjaimmal kényeztetem tovább, hasát csókolgatom. Milyen izmos… milyen erős, milyen férfias. Bármit megadnék, ha ezt az édes, hatalmas és kőkemény férfiasságot magamban érezhetném. Akármit… de azt hiszem, arra várnom kell. Őt ismerve nem kapom meg most. De reménykednem csak szabad.
nem tudom, meddig kényeztetem, de minden tudásomat, gyengédségemet és bizonytalan érzésemet beleadom. Azt hiszem, jól haladok a cél felé, mert Hide hirtelen felsóhajt. Aztán már reagálni sem nagyon van időm, férfiassága megremeg, miközben ő morog egyet, mint valami nagyvad… és a számba élvez. Másnak ezt sosem engedtem meg, de más előtt még térdre sem ereszkedtem, ez tény. Ő viszont más. Ő Hide…
Végigsimítok combján, majd felállok, és közben lenyelem mindazt, ami a számba került. Kicsit kesernyés, de mindenképp édes. Tetszik… szeretném megismételni, de neki erről csak akkor kell tudna, ha most azt teszi, amit akarok és nem azt, amire számítok.
Kiegyenesedve nézek rá. Belenézek szép szemeibe, majd halkan szólalok meg, nem elűzve a pillanatot.
- Remélem tetszett - mosolygok rá, és megsimogatom ajkait. - Soha senki nem tapasztalta meg még ezt - kacsintok rá, majd ellépek mellőle és elindulok kifelé. Ha nem tart vissza, akkor elmegyek és talán soha nem beszélünk többet erről, hiszen kiegyenlítettem a számlát. De ha most visszatartana…
|
| timcsiikee | 2011. 03. 29. 16:01:30 | #12629 |
Karakter: Nakajima Hideaki
Megjegyzés: ~ Raukonak
Hide:
Nevemet súgja „válaszként”, vége egy nyögésre sikeredik, némán szuszogva iszom látványát. Kioldom a köntös övét, hogy még jobban legeltethessem rajta a szemem, de félúton csuklómra fonódnak karcsú ujjai.
- Mi a gond, Kaoru?
- Baj nincs, csak azt akarom, hogy tudd. Nem foglak a számmal kielégíteni – oh… feltételeket szabsz, kedves Kaoru… még ilyen szorult helyzetben is? Nos alig lep meg… téged ismerve - Egyelőre és most biztosan nem – így már mindjárt másabb. Vigyoromat visszafojtva, egy morranással tapadok puha ajkaira, kezem vándorútra indul, s csuklómon pihenő ujjai úgy fognak lazán, akár egy kis karperec. Amikor egy gyengébb ponton érintem, felnyög ajkaim között, megszorulnak ujjai, de tiltakozását egy könnyed mozdulattal foszlatom semmivé, ahogy feje fölé szorítom össze csuklóit egy marokkal összefogva.
- A kezem… - sziszegi halkan, de ahogy sóváran merev testrészén simul végig ujjam, egy csodálatos, érzéki nyögést csalok ki a duzzadt kis ajkakból.
- Így izgalmasabb lesz – dörmögöm halkan válaszként, lágyan mégis szenvedéllyen habzsolom ajkait, nyelvét csábítom őrült táncra, majd elhajolva gyönyörködöm újra kéjes hangjában.
Sokkal erotikusabb, mint hinné… tudom, hogy nem kell magának bemutatni, viszont én hallom tisztábban ezt a csodás nyögéssorozatot. Amikor eltompulnak a hangok, s látom, hogy alsó ajkának finom rágásával fojtja vissza a csábító hangokat, eleresztem karjait, amit kifeszítették nekem testét, s pihegő ajkaira nyomom, majd közéjük csúsztatom ujjaimat, egy elégedett vigyorral.
- Ezt, ne az ajkaidat – azokat én akarom duzzadtra rágcsálni és csókolni, nem ér, ha megelőz benne.
Mintha egy kapcsoló billent volna fel benne, hirtelen ránt magához, nyelve véletlenül érinti ujjam hegyét, gyors mozdulattal szabadít ki a nadrág szűk fogságából, s karcsú ujjai lüktető merevedésemre fonódnak. Milyen… ah… heves lettél, Kaoru.
Egymás vágyát simogatva változtatjuk az amúgy is fülledt kis fülkét még rekkenőbbé.
Ujjaimat kicsúsztatom szájából, mielőtt hamarabb sülnék el a kelleténél… szégyen is lenne… s ujjaim helyét számmal veszem át, finoman marva ajkaiba, mohón csókolva ismét, hogy a kába vágy a ködbe fulladva emésszen el teljesen, s magával ragadva vezessen az őrületig, ahol őt kínozhatom édes sóvárgó érintésekkel, kéjesen sikamlós, finom vágyfokozással egészen a tetőfokig, ahonnan nincs visszaút… akkor sem, ha már könyörög érte.
Puhán enged el, ahogy én is őt, elhajolva ajkaitól néma zihálással figyelem kecses mozdulatait, ahogy remegő ujjakkal igyekszik szépen kigombolni ingemet. Látom szemében a felcsillanó vágyat a kíváncsi és éhes szemekről nem is beszélve, amik mohón mérnek végig.
Remélem élvezed a látványt, Kaoru… nem sokaknak engedem, hogy ilyen szemszögből és ilyen helyzetben bárki lássa azt, amit most előtted felfedek… jobban mondva felfedezed magadnak a területet.
- Hideh… - szinte nyögve súgja a nevem, és ágyékom még ebbe is beleremeg - Csak akkor adom neked a testem, ha nem használod ki – mélyen szemembe nézve lassan, súgva ejti ki a szavakat. Felvonom egyik szemöldökömet egy furcsálló pillantással, fejemben gyorsan pörögnek a gondolatok, s ahogy lassan tisztázódik fejemben szándéka, és hogy ez hogyan is hidalhatnám át, fokozatosan alakul ki vigyorom, akár egy ragadozónak aki sarokba szorította a pajzán nyuszikát. Egy gyönyörű nyuszikát.
Kissé előrébb hajolva kínzóan súrolom ajkait, de nem csókolom meg, érintéseimmel is csak alig érek felhevült bőréhez, érzéki kínzással rekesztem belé még a pihegő lélegzetet is.
- Olyan önző vagy, Kaoru – egy pillanatra mintha kipattannának szemei, a kábaság elillan és a sóvár köd ami tekintetén ül egy pillanatra kitisztul, de lágy, pillangó érintésű cirógatásomtól újra visszaesik a kába állapotba. Az csak még jobban szítja bennem a vad vágyat, ahogy erőlködve próbál kimászni a gyengéd érintések hatása alól, s apránként újra megjelenik arcán a meglepettség. A kérdés itt már csak az, vajon én meddig fogom bírni? Biztos vagyok abban, hogy megéri magamat is türtőztetni, csak el kell annyira csábítanom, hogy teljesen elveszítse józan eszét. Igen…
- Nem… félreérted… - pihegi halkan… Oh, dehogy értem én félre… pontosan tudom, hogy mit akarsz elérni, drága hercegnőm. Viszont azért, hogy az általad várt kedvező választ kaphasd, meg kell dolgozni… meg kell szenvedni érte. Meg kell tanulnod valamiért küzdeni… Kaoru. Ne szokd meg, hogy minden és mindenki azonnal a lábaid elé hull, mert így lassan elfelejted értékelni a dolgokat magad körül.,
- Legyen, ahogy szeretnéd – válaszolom halkan dörmögve ajkaira, végig rabul ejtve tekintetét, mintha észre sem vettem volna az előző kis mentegetőzését. Hirtelen két oldalt derekát ragadom meg, felemelem és egyet perdülve vele óvatosan végigfektetem a gyengén kipárnázott padokon, amik eddig mögöttem foglaltak helyet.
- Várj… Hide… válaszolj! – próbálna finoman ellenkezni, de ahogy felé kerekedek, minden ellenállása semmivé foszlik, és ajkaitól újra csak pár milliméterre állok meg.
- Mire szeretnél választ… Kaoru? – számmal óvatosan övét cirógatom, szép szemeibe mélyedve teste mellett támaszkodom meg tenyereimmel, ágyékomat övéhez dörgölve forrósítom fel testét még jobban.
Nem válaszol, csak kigombolt ingem két oldalába markolva próbál kapaszkodót lelni, de nem is hagyom egy pillanatra sem, hogy összegyűjtse gondolatait, hangtalanul hebeg alattam, amivel olyan óvatos mozdulatokkal simítja számat övével, mintha csókot kezdeményezne, de nem adom meg neki, csak hasonló érintésekkel feszítem tovább a húrt.
Egyik kezemet felemelve szétsimítom rajta a köntöst, hogy teljes valójában láthassam magam alatt elterülni, élvezettel, óvatos simításokkal érek el egészen vágyáig, ujjaimat ráfonom, és kínzóan lassú masszírozással taszítom az egyre mélyebb kábaságba.
- Nem kell semmit csinálnod… csak élvezd… még… - vigyorogva duruzsolom a mély, rekedtes szavakat, majd egy vad csókkal fojtom belé a lélegzetet is, szemem lehunyva egy hosszú pillanatra élvezem ízét, nyelvének félénk mozzanatait, ahogy fokozatosan nyer erőt, és próbálja a szenvedélyes táncot viszonozni, de nem hagyom sokáig.
Finom ajkaitól elhajolva vékony nyálcsíkot húzok arcán keresztül füléig, érzékien nyalok bele, finoman harapdálom meg fülcimpáját, majd nyakába csókolok, de nem hagyok rajta jelet. Bármennyire is nagy ékesség lenne gyönyörű bőrén az én jelem, őt ismerve tudom jól, mit kapnék, és a hisztérika énét szeretném egyelőre távol tartani.
Csak finoman szívom meg, majd lassan haladok egyre lejjebb, ajkaim és nyelvem vonalát kezem előzi meg, ahogy forrón simítom végig a felfedezendő bőrfelületet.
Elérem hasát, alhasát, fogaimat lágyan húzom végig a tejfehér porcelánbőrön. Minden egyes porcikája édesebb, mint egy krémes sütemény, puhább, mint bármi már. Igen… az illatos olajon és krémek hatása. Gyönyörűbb vagy Kaoru, mint bármilyen hercegnő.
Hajamba markolva karcsú ujjai fejbőrömet simítják végig, irányítani próbál, de gyenge próbálkozásának könnyen ellenállok. Nem-nem… kedvesem. Hidd el, sokkal jobban tudom, hogy mi kell most neked.
Kezemmel továbbra is csak lassan masszírozom, markomban forrón lüktet merevsége minden egyes érzékeny pont kényeztetésénél. Ahogy édes mellbimbóin ível át nyelvem, ahogy finoman megszívva csalok ki belőle egy gyönyörűen hangos nyögést, vigyorogva folytatom tovább utamat. Ajkaimmal kikerülöm pulzáló vágyát, combjára siklik szám, s az egyik legérzékenyebb bőrfelületet fogaimmal cirógatva meg halk nyöszörgést csalok ki torkából. Meg-megfeszül alattam, ujjaival már alig éri el fejemet, de még tincseim végén mindig érzem, érintését. Lassan visszafelé haladok puha csókokra váltva, lassan közelítem meg vágyának központját, majd egy lassú, élveteg mozdulattal siklik rajta végi nyelvem, tenyeremben magam előtt tartva a keménységet, s ahogy ajkaim közé csúsztatom, egy olyan jóleső sóhaj szakad fel belőle, mintha máris orgazmus közeli állapotba került volna.
Ki is eresztem halk cuppanással, a pad mellett térdelve, felkönyökölve hüvelykujjammal dörzsölgetem makkjának érzékeny tövét, s élveteg kifejezéssel mérem végig testét. Milyen buja… milyen érzéki… és most csak az enyém.
Vajon más is képes volt már előcsalni belőle ezt a gyönyörű kifejezést? Ezt a sóvárgó vonaglást? Kíváncsi lennék, hogy vajon hányan érik el a könyörgését.
Én el fogom.
Lassú mozdulattal veszem le szemüvegemet, lerakom a pad alá összehajtva, majd felfelé haladva
- Tudom, hogy számodra ez már megszokott bók… de gyönyörű vagy – egy pillanatra látom, hogy felemeli fejét, de szemeit már nem látom, mert előre hajolva folytatom kényeztetését. Már csak a látványért is megéri, mivel ritka.
Nem lep meg mégis gyönyörködtet az íze, ahogy édesen oszlik szét számban, szememet lassan felnyitom hogy felnézve rá emlékezetembe éghessen a gyönyörű kép, az a kifejezés, amit az arcán visel kényeztetésem nyomán. Szabad kezemmel testét simítom végig mind nyugtatólag, mind szítva a fortyogó vágyat, lassan combjára térek, finom mozdulatokkal kényszerítem nagyobb terpeszre, hogy óvatos mozdulatokkal ujjaimat fenekéhez terelhessem. Feszes és puha, izmai megfeszülnek, ahogy megszívom farkincáját, s nyögve húzódik ívbe karcsú teste, hasa meg-megemelkedik, lassan öntudatlan állapotba kerül.
Ó igen… álig várom a megfelelő pillanatot. Ujjammal lassan vágyának síkos tövét dörgölöm le, hogy egy kis nedvet csalogassak a vékony, erős tagokra, majd lassan visszasiklom egészen bejáratához, hogy ingerlően felette körözve újabb édes hangokat csalhassak elő belőle.
Olyan mint egy törékeny hangszer, amiből a legérzékibb mozzanatokkal és érintésekkel a legszebb hangokat lehet előcsalogatni. Egy mestermű…
Vajon tudnám ezt még fokozni?
Biztosan…
Érzem ahogy a képzeleteimben rózsaszínen csillogó ánuszrózsája forrón pulzál ujjbegyeim alatt, felmorranva ingerlem egyre hevesebben, míg magamat is féken tudom tartani. Nem könnyű, de a hang és kifejezés kárpótlás mindenre.
Elcsitul, reszketni kezd, szinte ledermedve feszül meg, ajkaim alatt ütemesen lüktet, s ebből tudom, hogy nem sok kell neki a gyönyör eléréséhez.
Finoman elszorítom tövét, kicsusszan ajkaim közül, majd felé kerekedve gyengéd mégis kínzó béklyóval akadályozom meg, hogy elérje a vágyott csúcsot, amiért egész teste remegve sóvárog a fülledt, kába ködben.
Szemei könnyesek a gyönyör előszelétől, közelről láthatom a piros arcot, a remegő, nedves, duzzadt ajkakat, ahogy könyörögve formálnak néma betűket.
- Mit szeretnél, Kaoru… - duruzsolom ajkaira.
- Hi…Hideh… - nyögi édesen, újra ingemben kapaszkodót keresve, egyik tenyere mellkasomon simul végig reszketegen.
kezemmel lágy ritmusban folytatom a masszírozást, hátra veti fejét a hirtelen mozdulattól, szemtől szemben, közelről láthatom arcát, ahogy átlépi a felhőtlen gyönyör kapuját.
Talán még nem is láttam szebbet. Minden mást elfeledtet, ami valaha az emlékezetembe égett.
Ujjaimról lenyalogatom nedveit, miközben pihegő pofiját figyelem, ahogy félálomban, kábán ébredezik.
Megsimítom forró pofiját, homlokából hátra siklatok egy tincset, és a forró bőrfelületre nyomok egy csókot.
- Igaz én nem élveztem annyira, mint te… de valamennyire kárpótolt a látvány – vigyorogva susogok ajkaira, szája finoman megmozdul, talán nevemet próbálja erőtlenül sóhajtani, de nem hallok belőle egy szót sem.
Felegyenesedek, majd lemászok róla, megigazítom ruházatomat, és felveszem a szemüvegemet.
- Remélem elégedett vagy… nem használtalak ki. – mosolyomban gyenge gúny visszhangzik, de annál több semlegesség. Mint egy érzéketlen gesztus.
Ujjaimat a kilincsre fonom, fél füllel hallom pár szavának zöngését, de értelmüket már nem veszem ki tisztán… talán jobb is.
Bezárom magam után az ajtót, majd visszamegyek a szobámba…
Azt hiszem lezuhanyozom és „lerendezem magam”.
|
|
