Az ébresztő óra csörgése térít magamhoz. Kómásan kinyúlok takaróm alól, majd gyengéd mozdulattal lecsapom. Ez már a második a héten, de szerencsére péntek van. Lassan kikászálódok, és eltámolygok a fürdőig, ezután, egy frissítő zuhanyt letudva valamivel emberibb formában indulok el az iskolába. Útközben összefutok pár haverral, akik nagy „nehezen” rávesznek, hogy ma bizony kerüljük az iskola környékét is. Összeszedjük bandán maradék két tagját, és leülünk csövezni egy távolabbi parkba. Békésen cigizgetünk, amikor arra leszek figyelmes, hogy mindenki felkapja a cuccát, és elrohan. Mire én is észbe kapok, már tesitanárom áll előttem, csípőre tett kézzel.
Persze az igazgatóiban kötök ki. Ez annyira nem zavar, már megszoktam. Unott arccal rágózok, amikor beállít szeretett édesapám, tajtékzó arccal. Rávigyorgok, és, mintha ott sem lennék, rágózok tovább, miközben apám kézzel-lábbal, csekkfüzettel győzködi a dirit, adjon még egy esélyt. Hosszas litánia után utunkra is bocsájt, én pedig egyenes háttal, rajongóimnak puszikat dobálva libbenek el a limóig. Tudom, hogy nem lesz könnyű leszerelni apám, de úgysem tart sokáig, nincs rám ideje, vannak fontosabb dolgai is, mint egy szem gyermeke… tulajdonképpen minden más.
Hamar hazaérünk, és az első, amit bent kapok, egy irgalmatlan nagy pofon. Ennek napokig látszódni fog a helye… de megszoktam. Persze, most is jön a szokott dumával, hogy mennyire hálátlan, meg idegesítő kölyök vagyok, de elengedem a fülem mellett. Ha neki ez jól esik, egészségére. Végül megunom, és elindulok felfelé, egész addig, amíg utánam nem kiabálja, hogy most egy hónap szobafogság, csak a kötelező programokra mehetek el vele, mint például a ma esti jótékonysági vacsora is, amit Ő szervez, hogy fényezze magát, meg az édes kis menyasszonyát. Aki, megjegyzem, alig hat évvel idősebb, mint én, és egy szőke lotyó… de ha szeretett szülőmnek ez kell, egészségére. Megvonom a vállam, és kecsesen fellejtek a meredek lépcsőn.Mindketten tudjuk, úgysem fogok a fenekemen maradni. Ideje készülődnöm.
Hosszas válogatás után egyik kedvenc, grafitszürke öltönyömet veszem fel, ugyanolyan színű inggel, és halvány bézs nyakkendővel. Igazán mutatós összeállítás, a nadrág szűk szabása, kiemeli fenekem gömbölyűségét. Nem hiába, egyedi darab, egyenesen nekem álmodták meg. Lealapozózom kékülő arcomat, szerencsére, ilyen esetekre mindig van nálam sminkcucc.
Az órára nézek, ideje lemennem, fogadni a vendégeket. Magamra erőltetek egy hamis mosolyt és odaállok „szerető” családom mellé. Szépen lassan összemosódnak fejemben a nevek és az arcok, arcizmaim kezdenek begörcsölni, de tartom magam, ez a színlelés és képmutatás az életem.
Hirtelen bennem reked a levegő, egyszerre pirulok és sápadok el, gyomromat és egyéb tájaimat elönti a forróság. Ez... ez a férfi valami hihetetlenül szép.
- Szép estét, a nevem Kawafumi Misató. –nyújtja felém hatalmas, erős kezét.
- J..jó estét.. Engem Michel Darrensnek hívnak. –motyogom, bár tudom, ez nem az illő köszönési forma, de örülök, hogy ez is eszembe jut. Amikor megszorítja kezem, mintha áram cikázna át testemen. Tőlem szokatlanul, csak pirulok, nem jut eszembe egyetlen közhely vagy frappáns mondat sem.
- Tudom. –mosolyog, de engem inkább feszélyez ez a mindent tudó vigyor. Hirtelen elrántom a kezem, és zavaromban a hátam mögé rejtem.
- Kérem, érezze jól magát. –hajolok meg. Foglalkoznom kell a többi érkezővel is.
Végre, van egy szusszanásnyi időm, kedvenc koktélommal kisétálok a kertbe. Jól esik most egy kis csönd, a benti zsivaj után. Szemeimet behunyva sétálok, nem félek, hisz születésem óta itt élek, ismerem minden pontját, mint a tenyeremet. Ekkor nekiütközök valami nagynak és keménynek. Ijedten nyitom ki szemeim, és meglepődve látom, hogy felkavaró vendégünk az.
-Bo ...bocsánat. Figyelmetlen voltam. –szabadkozom pirulva, közben magamat szidom. Nem szoktam én ilyen nyuszi lenni, ha más lenne, már biztos leszedtem volna a fejét.
-Én kérek elnézést. –mormolja mély, érzéki hangján, amitől megborzongok, és a pohár kiesik kezemből. Hangos csattanással törik apró darabokra, Én pedig ösztönösen kapok utána, amivel csak azt érem el, hogy elvágom az ujjam. Kábultan figyelem kiserkenő vérem, majd, amikor megfogja kezem, és ajkai közé veszi sebes ujjam, hirtelen kirántom magam gyengéd szorításából, és elrohanok. Érzem, hogy lángol az arcom, sosem kerültem még ilyen helyzetbe, eddig mindig én irányítottam. Persze, ez az első eset, hogy egy férfi vált ki ilyen hatást belőlem. A lányokat már megtanultam kezelni, de ez még nagyon is új nekem. Kifulladva ülök le kedvenc helyemre.
