Karakter: Sydney Harrington (kitalált) Megjegyzés: (Naganori Touya-nak)
Hajnalban érek haza. Cipőmet még az ajtóban leveszem, mielőtt kinyitnám, hogy még véletlenül se ébresszem fel szerelmemet, aki már biztosan az igazak álmát alussza.
Aztán persze megint az étkezőben találom, az asztalra görnyedve, egyenletesen szuszogva. Nah, megint sikerült elaludnia munka közben! – sóhajtok.
-Kicsim keljél fel – ébresztgetem szerelmem – Az ágyban kényelmesebb lesz aludni.
Touya lassan ébredezik, majd kinyitja szemét, zavartan néz körbe:
-Mi? Hol? Hol vagyok?
-Itthon és azon belül a konyhában – mosolygok rá, majd szájon csókolom – Elaludtál, de bent a hálóban kényelmesebb lesz, hidd el nekem.
Ásít egyet, és megölel, látszik, hogy még nem teljesen van ébren:
-Akkor menjünk és aludjunk egy nagyon-nagyon jót. – motyogja.
Ledobunk magunkról mindent, bemászunk a takaró alá és szorosan egymáshoz bújva zuhanunk álomba.
* * *
Másnap, miután kora délután felébredek, elmegyünk nézni valami lakást Touya-nak. Hál’ istennek, nem talál semmit, ami érdekes lenne neki. Így legalább van időm megkörnyékezni, hogy maradjon velem. Majd este megpendítem a dolgot neki, és biztos kapni fog az alkalmon.
Este egymáshoz bújva pihenünk a hálóban, és elő is hozakodok vele:
-Tigrisem, minden áron szeretnél elköltözni innen?
-Ezt miért kérdezed?
Grrr… Pasi! – sóhajtok nagyot lemondóan – Ebből már tudnod kellene!
-Mindegy nem számít, aludjunk, fáradt vagyok. – mondom neki és lemászok róla, majd átfordulok a másik oldalamra, hátat fordítva neki. Eh! Én vagyok a hülye, hogy egyáltalán azt gondoltam, hogy össze akar velem bútorozni!
Érzem, hogy hozzám bújik, és megsimogat:
-Miért kérdezted, kincsem?
-Mondom, hogy nem számít! – mondom neki. Na, vajon miért kérdezem, te észlény! – Holnap viszont nem tudok veled menni lakást nézni, mert mennem kell az edzőterembe – jegyzem meg, majd lekapcsolom a lámpát – Jó éjszakát.
De csak nem tágít. Felkapcsolja a lámpát! De jó lesz, most még akkor vesszek is össze veled? – hergelem magam – Mit kell ezen erőlködni? Ha nem érted, hogy mit akarok, akkor most miért nem lehet örülni neki, hogy lehet szabadon kurvázni a saját kecóban?
Megfordít, és előrelátóan lefogja a karjaimat, az oldalamhoz, és egyenesen a szemembe néz:
-Kérlek ne, csináld ezt. Mond el, amit szeretnél! – hallom, kérlelő hangon, ami egy kicsit sem segít.
-Nem számít, ha minden áron el akarsz költözni, akkor nem foglak visszatartani – vonom meg a vállam – Vagy csak azért kell a külön lakás, hogy felszedhess más csajokat is? – vágom a képébe.
Ezzel valószínűleg nem loptam be magam a szívébe ma este, látom, hogy kezd vörösödni a feje:
-Ha azt akarod, hogy veled lakjak, akkor miért nem kérsz meg egyszerűen, hogy maradjak itt veled? Semmi olyat nem mondtál, hogy maradnom kéne! Az meg, hogy más csajokkal akarok összebújni, nem igaz! Ezt te is nagyon jól tudod. Elvégre szerelmem jelképeként adtam neked a gyűrűt…
A végére már egészen halkan beszél. Látszik, hogy sikerült beletaposnom a lelkébe. Bazd meg, Syd, miért nem tudsz egy kicsit kevésbé antiszociális lenni?! – korholom magam – Most olyan voltál, mint a nyuszika a viccben, a medvével, meg a létrával!
Aztán elenged, felül, és elkezd valamit keresni.
-Most hova mész? – kérdezem gyanakodva, és én is felülök.
-Gondolom a nappaliba, mert nem akarsz mellettem aludni, de ha gondolod, és a házadban sem tűrsz meg, akkor megyek a parkba egy padra aludni.
Baszd meg, tényleg megsértődött! – rémülök meg – Hogy tudok ekkora tapló lenni?! – és ijedten a keze után nyúlok.
-Kérlek, ne hagyj itt! – nézek a szemébe – Ne haragudj, amiket az előbb mondtam, nem tudom mi ütött belém!
És tényleg nem. Csak… nem is tudom… Valahogy nekem olyan egyértelmű volt, hogy ha megkérdezem, hogy tényleg el akar-e költözni, akkor egyből levágja, hogy azt akarom, hogy maradjon. És ha meg nem, akkor biztos nem akar, mert szabadon akar kurvázni.
Elengedem a kezét, de a tekintetemet le nem veszem róla:
-Maradj itt velem! – kérlelem.
-Nincs semmi gond – fekszik vissza mellém – csak kérlek, ne mond azt többet, hogy másokat akarok ágyba vinni, mert nekem is fáj. Tudom, hogy akkor hülyeséget követtem el, de nem tudom vissza forgatni az idő kerekét. – mondja komolyan – Meg, ahogy hallgatom, nem tudtam visszaerősíteni a kapcsolatunkat és még mindig benned a félsz, hogy megcsallak.
Megsimogatja az arcom, én meg belesimítom a tenyerébe, mint egy kiscica.
-Ne haragudj, kérlek!
-Felejtsük el! – simogatja meg az arcom, és egy csókot ad az ajkaimra. Visszacsókolok, beletúrok a hajába. Aztán mélyen a szemébe nézek, megsimogatom az arcát, és mint egy jó kislány, kerek egész mondatban megkérdezem, hogy az ő imádnivaló mérnök agya is felfogja:
-Ideköltöznél hozzám végelegesen?
-Örömmel itt maradok! – válaszolja, és simogatni, csókolgatni kezd. Ahogy hozzásimulok, érzem, hogy tetszem neki, még mindig, teste forró, és bizony farka sem olyan nyugodt már. Kezeimmel lassan lejjebb kalandozok, nem titkolom tervemet, hogy tovább korbácsolom vágyát, és gyönyörrel ajándékozom meg, hogy ilyen türelmes, és imádnivaló velem.
De mielőtt elérnék célomhoz, elfogja kalandozó kezemet, és mélyen a szemembe néz.
-Ne haragudj, de nem akarlak így hagyni! – nézek vissza rá.
-Nem gumi nőm vagy, hanem a szerelmem, így nem kell minden pillanatban kielégítened, amikor éppen feláll, meg tudod mi a véleményem – mondja kedvesen – A veszekedéseket, vagy csak vitákat nem szexszel akarom megoldani, hanem szerelemmel, kedvességgel és törődéssel – simogat lágyan.
Hát ez az! – gondolom magamban hálásan – Te nem guminőnek tartasz!
-Miért nem találtam már hamarabb rád? – adok hangot boldogságomnak.
-Mert ha hamarabb rám találtál volna nem biztos, hogy ennyire érettek lennénk egymásra.
-Ebben van valami. – mondja mosolyogva, imádom, hogy ilyen okos az én kis tigrisem. Aztán elnyomok egy ásítást.
-Aludjunk, majd holnap reggel, mindent részletesebben megbeszélünk a házzal kapcsolatosan – mondja, látva, hogy kezdenek leragadni a szemeim, de erre kipattannak.
-Mit akarsz te megbeszélni? – és nem nagyon tudom leplezni ijedtségemet.
-Csak átveszem a fizetési költségeket a házzal kapcsolatosan.
Hogy mi van?!
-Na, nem! Azt már nem! – kezdeném, de egy csókkal betapasztja a számat.
-Nincs vita efelől – mondja utána – de most már aludjunk, mert én is álmos vagyok.
Ezzel lekapcsolja a lámpát, és magához ölel. Én még ellenkeznék, mert nem tetszik az ötlet. Az rendben van, hogy multimilliomos meg hogy méregdrága ajándékokat vesz nekem, elvisz, bérelt magánrepülőgéppel Las Vegas-ba egy felejthetetlen hosszú hétvégére, de a lakást nem fogja kifizetni! Nem! Ki van zárva! Nem vagyok én kurva, hogy kitartson! Már nem!
-De…
-Nincs semmi de, de reggel megbeszéljük – megint megcsókol, és nagy nehezen lenyugtat, hogy most ne vitatkozzak, majd holnap reggel, amikor mindketten frissek vagyunk, kivitatkozatom vele magam, ha nagyon akarom. Biztosítom felőle, hogy nem fogja megúszni.
* * *
De megússza. És azt most tényleg szívből sajnálom, én lennék a legboldogabb ember a földön, ha jóízűen kiveszekedhettem volna magam vele, és nem a veszekedés „öröméért”. Hanem, mert akkor az azt jelenti, hogy nem éri ez a tragédia.
Nagy robajra, és csörömpölésre riadok, ijedten ugrok ki az ágyból. Menetközben felkapok egy köntöst, és viharzok ki az étkezőbe, ahol már ott találom Touya-t, az asztalnál ülve, magába roskadva, milliónyi papírfecni röpköd körülötte, és egy törött tányér a padlón. Úristen! Ez szétkaszabolta a tervrajzait! – döbbenek meg – Mi a franc történhetett?!
-Szívem mi történt itt? – kérdezem riadtan. Zavartan felnéz, és körbenéz az étkezőben.
-Ne haragudj nem akartam kupit csinálni, fel is takarítom.
Halkan beszél, és nagyon feldúltan. Még sosem láttam ennyire kikészültnek, akkor sem, amikor kis híján szakítottunk. Soha. Eléje lépek, leguggolok hozzá:
-Mi történt? – simítom meg az arcát. Aggódok érte, látom, hogy valami nagyon nagy gebasz van.
-Nem történt semmi baj. Rendbe hozok mindent – mondja halkan, és állna fel. Megfogom a kezét, nem engedem.
-Naganori Touya, lehet, hogy szőke vagyok – mondom neki keményen – de hülye azért nem! Gondolom, nem a semmiért tépted szét a már készre megtervezett rajzaidat, és nem a semmiért vagy így kiakadva, amit a vak is lát! – végig próbálok a szemembe nézni, ami nem annyira könnyű, mert ő meg próbálja elkerülni, de nem sok sikerrel.
-Anyám hívott reggel – kezdek bele nagy sóhajtva – Apám kórházban fekszik életveszélyes állapotban, és az orvosok szerint, csak napjai vannak hátra...
Touya hangja a végére szinte teljesen elcsuklik. Egy másodpercig csak állok ott, mint akibe villám csapott.
-Uramisten, Touya! – suttogom végül, és megsimogatom a fejét. Aztán felpattanok, kiviharzok a nappaliba, a táskámhoz, előhalászom a telefonomat, és visszaszaladok Touya-hoz. Közben tárcsázom az utazás-szervezőmet.
-Hello, Syd vagyok – mondom neki, ahogy Jake felveszi, közben megfogom Touya kezét. Nagyon össze van szakadva szegény, talán nem is nagyon figyeli, hogy mit csinálok – Figyelj rám, nem érek rá csevegni! Azonnal kell egy gép Tokyo-ba!
-De az legalább százötvenezer lesz! – hallom meglepett hangját.
-Nem kérdeztem, hogy mennyibe kerül! Azonnal kell az a gép! Két órán belül legyen menetkész, nem érdekel, hogy kit kell érte megöletned! Hívj fel, hogy melyik kapun kell jelentkeznie az utasnak!
-Csak te mész?
-Nem én megyek. Az utas neve Touya Naganori… - mégis csak figyelhet, mert gyengéden megszorítja a kezemet, és felnéz rám, kérlelő szemekkel. Egyből értem, mit szeretne. Módosítok – Tévedtem, két utas van, én vagyok a második. Egy óra múlva kérünk egy kocsit is a ház elé!
És egy óra múlva már a kocsiban ülünk. Szótlanul, gondolatainkba mélyedve. Aztán egyszer csak megcsörren a telefonom. Megnézem, hogy ki hív, az ügynököm az:
-Hello Frank! Nemigazán alkalmas most…
-Nem akarlak feltartani, csak szólok, hogy tudod, szombat este jelenésed van a Jay Leno Showban. Ugye nem felejtetted el?
Egy pillanatra azt hiszem, hogy elájulok, szerintem el is fehéredek. Aztán végül nagy nehezen kinyögöm:
-Nem, Frank, persze, hogy nem felejtettem el! – és kinyomom a telefont – Hogy az a búvalbaszott radai jókorság verje a retkes faszát a mocskos, kibaszott, jó, kurva isten, kummadt seggébe! – káromkodok halkan, és az arcomat a kezeimbe temetem. Nem a faszt nem felejtettem el!
-Mi a baj, már megint? – kérdi Touya fáradtan. Túlzottan elcsigázott most ahhoz, hogy feltűnjön neki, ráférne egy magasnyomású mosás az számra.
Odabújok hozzá, és megsimogatom az arcát. Ezt, most hogy a francba mondjam el neki? Hogy egyszer van szüksége rám az életben, és akkor sem tudok mellette lenni? Hogy lehet ezt elmondani?!?!
-Szerelmem! – kezdem nagy nehezen – Nem tudok veled most elutazni Tokyo-ba!
-Miért nem? – kérdezi értetlenül.
-Mert szombat este, hogy rohadna meg, a KNBC stúdióban kell lennem a Tonight with Jay Leno Show-ban! – érzem, hogy remeg a hangom, és egy könnycsepp gördül végig az arcomon – Élő egyenes adás lesz, része annak a szerződésnek, aminek a fotózását te is végignézted! Nem érek vissza az adáskezdésre, ha most elrepülök veled…
-Oh – sóhajt Touya csalódottan – Remek.
-Nem tudok csinálni semmit, köt a szerződés! – mondom neki zokogva.
-Ne sírj, szívem, nincs semmi baj – simogatja meg a hátam – Nagy fiú vagyok, megoldom egyedül is…
-De – szipogom neki, és képtelen vagyok abbahagyni a sírást – Az adás után megyek utánad! Mindjárt felhívom Jake-t… - törölgetem a könnyeimet a kezemmel, és tárcsázom az utazásszervezőmet, megint.
-Szia – szipogom a telefonba – Változott a program! Csak egy utas van mára, Touya Naganori. Nekem kell egy gép, holnap hajnalban… Körülbelül negyed egykor tudok elindulni a reptérre! … Igen, úti cél ugyanaz. A kocsi a KNBC stúdiója előtt várjon… Nem, visszafelé már menetrendszerinti géppel fogunk jönni, csak most azonnal kell utazni.
* * *
A reptérről visszafelé jövet felhívom Frank-et:
-Szia – köszönök megint – Figyelj, beszélned kellene Leno-val. Eléggé belemenős pasas, mint tudjuk, én viszont nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy kezelni tudjam a baromságait. A következő a helyzet… Nemrég összejöttem egy férfival. Szándékosan nem mondok róla részleteket, mert civil, nem szokta a rivaldafényt. Szeretném megkímélni tőle, ha lehet. Elég komoly az ügy. Sajnos, azonban, ma reggel rossz híreket kaptunk a családjától, az édesapja haldoklik. Már úton voltam a párommal a reptérre, amikor telefonáltál, és ha nem szólsz, elrepültem volna vele. Viszont így egyedül kellett elutaznia, ami megint nem segít a lelkiállapotomon. A lényeg, hogy a magánéletemről nem kérdezhet, érintőlegesen sem… Nem érdekel, Frank! Oldd meg! Ezért fizetlek!!! – és kinyomom a telefont. Kicsit kemény voltam vele, de most tényleg nem érdekel más nyomora, megvan a sajátom.
A napom el van cseszve. Egy edzés ideig-óráig persze elvonja a figyelmemet a bajokról, de nem gyúrhatok egész álló nap! Így aztán leadok pár személyi edzést is, és persze egrecíroztatom az alkalmazottaimat. Biztosan hihetetlenül élvezik!
Touya – itteni idő szerint – valamikor este tíz óra felé száll le Tokyo-ban. Gondolom, hogy az első útja a kórházba vezet, így éjfél felé hívom:
-Szia, szerelmem! – hallom meglepett hangját a telefonban – Hát te? Miért nem alszol még? Ott még tegnap, késő este van, nem?
-Szia édes! – köszönök neki. Iszonyúan féltem szegényt, hogy bírja egyedül. Belebetegednék, ha apámmal valami történne, pedig mi négy éve nem beszéltünk egymással. Ő viszont rajong az apjáért, viszonyuk legendás apa-fia kapcsolat – Igen, éjfél múlt, úgyhogy már itt is holnap van – próbálok viccelni egy kicsit, de nem igazán megy – Nem tudtam aludni, hallani akartam a hangodat… tudni akartam, hogy vagy, és hogy van édesapád?
-Hát – sóhajt nagyot – Még nem tudok semmit. Nemrég érkeztem, és apám orvosa éppen konzíliumot tart. Nemsokára tudok vele beszélni. Most szerintem aludj, majd holnap reggel felhívlak, és elmondom, mit tudtam meg…
-Aludjak!? Jópofa vagy… - mondom neki fáradtan – Ki van zárva, hogy tudjak aludni… Te hogy bírod?
-Én is téged! Aludj jól, bár tudom, hogy ez most abszurdan hangzik…
-Igen, szívem, de azért megpróbálom – nyugtatom meg. Legalább miattam ne kelljen aggódnia – Akkor reggel!
És letesszük. Nem nyugodtam meg, de azért jó volt hallani a hangját. Az éjszakám majdnem teljesen álmatlanul telik, alig várom, hogy reggel legyen, és beszélhessek Touya-val. Fél nyolc felé jár, amikor felhív, hangja fáradtnak tűnik a telefonban – éjfél jócskán elmúlt már ott – és elgyötörtnek. Megtudom, hogy édesapjának súlyosan roncsolódott a mája, és most próbálják megmenteni, ami megmaradt belőle. Sok más sérülése is van, de egyelőre ez a legsúlyosabb, és nem tudni, hogy megmarad-e ez a szerve, működőképesen. Az elkövetkezendő két napban eldől. Ha nem, akkor nincs remény az életben maradására. Remek.
A szombatom az előző naphoz hasonlóan telik, csak a vége más.
Este, fél tízre kell mennem a stúdióba, aztán sminkesek hada – őszintén szólva, van dolguk, rendesen! – és persze a főszerkesztő vesz birtokába. Az adás 11:34-kor kezdődik, én az első vendég leszek, 11:47-kor. A fő téma természetesen a Lycos kampány, nem véletlenül fizetett a cég egy jelentős összeget a KNBC-nek. A kezdés előtt legnagyobb meglepetésemre maga Jay Leno keres meg:
-Hello, kedves – köszönt mosolyogva – Frank említette, hogy bánjak veled kesztyűs kézzel…
-Hello, Jay – veszem át én is könnyed stílusát, majd komolyan folytatom – Nos, mondjuk úgy, hogy nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy megfelelően tudjam kezelni a… hm… rámenős, és szórakoztató stílusodat!
Erre csak elmosolyodik, de nem reagál rá semmit.
-Valami magánéleti ügy? Ne haragudj, de tudnom kell, hogy mik a játéktér határai…
-Hm… - ráncolom a homlokomat, aztán végül úgy döntök, hogy Jay-t profiként kezelem, hiszen a legnagyobbnak tartják a szakmában – Jay, amit most elmondok, azt azért mondom el, hogy lásd a játéktér határait, nem azért, hogy használd a show-ban! – és elmondom neki ugyanazt, amit elmondtam Frank-nek is, a telefonban – Remélem megérted, hogy ilyen körülmények között nem tudok partnered lenni egy esetleges, a magánéletem szétboncolgatásáról szóló beszélgetésben.
Leno homlokráncolva hallgat végig, majd egy pillanat múltán válaszol:
-Nézd, Sydney! – kezdi megnyugtató hangon – Én showman vagyok, de nem vagyok állat. Megértem, hogy most nem vagy olyan idegállapotban, hogy poénra vedd a szúrkálódásaimat.
Ezzel nagyon megnyugtat. Aztán a következő pillanatban ez tova is száll, ahogy figyelmeztetően felemeli a mutatóujját:
-De! – folytatja komolyan – Legközelebb nem úszod meg ilyen olcsón! – mosolyodik el bíztatóan, én pedig megkönnyebbülten nevetek fel, és kérdezek vissza:
-Miért, lesz legközelebb?
-Viccelsz? – néz rám azzal a tipikus Jay Leno-fejjel – A ma esti adást az előzetes felmérések szerint majdnem tíz százalékkal fogják többen nézni, mint általában! Egy szexi csaj, aki ráadásul még nem is éppen egy zárdaszökevény, hozza a nézőszámot! – nevet rám – Fel a fejjel, túl fogod élni a mai estét! Találkozunk a stúdióban!
-Köszönöm, Jay! – mondom neki hálásan, pedig épp csak az imént kurvázott le, még ha nagyon burkoltan is.
Az este egész elfogadhatóan tellett. Amikor éppen nincs mivel foglalkoznom, akkor Touya körül jár az agyam, hogy vajon mi lehet vele, hogy lehet az édesapja. A stúdióban persze nem érek rá ezzel foglalkozni, de Jay tényleg rendes volt, nem cincált szét nagyon, és zömében inkább a Lycos-kampánnyal foglalkozott, csak egy kicsit feszegette pornós multamat.
Aztán már ültem is be a bérkocsiba, és a sofőr már húzott is velem a reptérre. A kocsiból felhívom Touya-t. Ott most délután öt óra múlt, valamivel, ha jól számolom a tizenhét óra eltolódást.
-Szia Syd – hallom kedvesem cseppet sem nyugodtabb, vagy kipihentebb hangját.
-Szia, szerelmem! – sóhajtom neki – Semmi változás?
-Hát, egyre rosszabbak a májfunkciók. Félő, hogy hamarosan teljesen leáll. Még küzdenek vele az orvosok, de nem nagyon bíztatnak… Nem tudom. A transzplantáció segíthetne, de nincs megfelelő donor.
-Jézusom! – suttogom – Hát…
-Igen, tudom, szívem… Ne mondj semmi, tudom…
-Melyik kórházba menjek? Ott leszel? Vagy hova menjek? Én most már a reptérre tartok, hajnal háromra kaptunk felszállási engedélyt, ami azt jelenti, hogy… tizenegy óra menetidő… itteni idő szerint 14 óra… meg tizenhét… Holnap reggel hét órakor száll le a gépem. Akkor még nem a kórházban leszel, nem?
-Nem, akkor még itthon, a Tokyo-i házamban. Már intézkedtem, az egyik sofőröm kimegy érted a reptérre. Egy tábla lesz nála, a neveddel, úgy hívják, hogy Sasaki Renjiro… A Sasaki a családneve…
* * *
A tokyo-i Narita reptér nem a legnagyobb, ahol jártam, de a japánokhoz hűen minden high-tech. De jelen állapotomban nem tudom értékelni a dolgot, sokkal inkább foglalkoztat, hogy minél hamarabb találkozhassak Touya-val.
Végül – mint minden utas – én is az érkezési lobby-ban kötök ki, függetlenül attól, hogy magángéppel érkeztem. Szinte azonnal megpillantok egy kis, nekem átlagosnak tűnő, japán férfit – ez önmagában nem meglepő, itt japánban! – egy táblával a kezében, melyen a Sydney Harrington név áll. Viszont ő is kiszúr engem, és felderül az arca, amikor meglát. Mondjuk ebben a környezetben nem nehéz észrevennie. Na, akkor most jön a nagybelépő! – sóhajtok, és megállok a fickó előtt:
-Ohayōgozaimasu! Anata wa eigo o hanashimasu ka?
Egy órán keresztül tanultam ezt az egyetlen köszönést, és mondatot – Jó reggelt kívánok! Beszél angolul? – hogy elfogadhatóan ki tudjam nyögni, ha megérkezek. Nem akartam tanulatlan, bunkó amerikainak látszani.
-Ohayō, misu Harrington. Hai, watashi wa eigo o hanashimasu – aztán kétségbeesett arckifejezésem láttán megkönyörül rajtam, és mosolyogva folytatja, immár angolul, nagy valószínűséggel, megismételve előbbi mondatát – Jó reggelt, Harrington kisasszony! Igen, beszélek angolul!
-Ó, remek! – mosolygok vissza rá én is, kissé fáradtan, és elgyötörten – Sajnos én nem beszélem az önök egzotikus hangzású nyelvét…
-Ó, pedig a kiejtése tökéletes volt, Sydney-san – mosolyog a kis japó.
-Nagyon köszönöm, de ezzel sajnos kimerül a teljes japán nyelvtudásom…
-A csomagjai, Sydney-san?
-Csak magam vagyok, a csomagjaim már megérkeztek Tou… - aztán észbe kapok. Ez a kis ember, valószínűleg, Touya alkalmazottja, és talán nem helyénvaló így szólítanom – Naganori-samaval.
Csak remélni tudom, hogy helyesen alkalmaztam az udvariassági megszólítást. A japánok, a végletekig kifinomult társadalmi érintkezési szabályaikkal, most a sírba tudnak tenni. Amúgy viszont rendkívül misztikus, egzotikus, és vonzó az egész gondolkodásmódjuk. De most nem annyira van türelmem hozzá…
Háromnegyed órával később már egy hatalmas, fényűző villa kapuján hajtunk be. Ahogy kiszállok a kocsiból, elámulok az épület láttán. A tervező hihetetlen érzékkel ötvözte a tradicionális japán építészetre jellemző, pagoda-szerű formavilágot a modern épületek vonalaival. Lenyűgöző, ahogy minden gazdagsága ellenére sem hivalkodó, finom, diszkrét eleganciájával terpeszkedik a gondosan karbantartott kertben.
Kinyílik a bejárati ajtó, és kedvesemet látom meg, kilépni rajta. Arca gyűrött, fáradt, szemei beesettek, és mintha fogyott is volna.
-Szia szerelmem! – mondja, és szorosan magához ölel.
-Szia, édes! – ölelem meg én is, és olyan szorosan bújok hozzá, mintha bele akarnék bújni.
-Úgy örülök, hogy itt vagy – suttogja Touya, kicsit, mintha megkönnyebbülten – Annyira hiányoztál!
-Te is nekem, szívem! – és megcsókolom.
-Bocsáss meg, hogy nem mentem ki érted a reptérre – magyarázkodik aztán – de édesanyám nagyon rosszul viseli, és nem szerettem volna egyedül hagyni.
-Ugyan már! – nyugatatom meg – Nem is vártam el, nagylány vagyok már, csak nem halok bele, és egyébként sem voltam egyedül, hisz’ értem küldtél valakit! Természetes, hogy most a családoddal töltöd az időt, amennyit csak lehet!
-Gyere be, biztosan fáradt lehetsz!
-A gépen aludtam, amennyit tudtam, inkább csak letussolnék…
A nappaliban esik meg a találkozás, amire már azért azóta készülök lélekben, hogy felszállt a gép Los Angelesben. Touya édesanyja egy nagyon elegáns, jóindulatúnak tűnő, középkorú asszony.
-Okāsan! – fordul Touya az anyjához - Watashi wa watashi no saiai no hito, Sydney o go shōkai shiyou.
-Ohayōgozaimasu! – szólalok meg aztán, és meghajolok, ahogy a gépen tanultam, a netről, nagyjából harminc fokban – Nagyon örülök, hogy megismerhetem, noha természetesen a körülmények nem örömteliek.
Touya édesanyja legnagyobb meglepetésemre egész szép angolsággal szólal meg:
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Sydney. A fiam már nagyon sokat mesélt rólad. Nagyon boldog vagyok, hogy a fiam egy olyan csodálatos emberrel találkozott, mint amilyen te vagy!
Nagyon finom, kultúrált hangon beszél, élmény hallgatni, de ettől függetlenül vörösödök el, és nem tudok másképp menekülni a helyzetből, mint egy viccel:
-Istenem, Touya, mit hazudtál össze édesanyádnak, hogy ilyesmiket gondol rólam?
Szerencsémre a kedves mama érti a nyugati viccet, és halványan elmosolyodik, majd csak ennyit mond:
-Többek közt azt, hogy – mint ahogy most megtapasztalhattam – kiváló a humorérzéked, leányom! Fiam – fordul Touya-hoz – mutasd meg Sydney-nek a szobáját, biztosan fel szeretné frissíteni magát a hosszú repülőút után! Később még találkozunk, kedvesem!
* * *
Másfél órával később már a Sanno Kórház traumatológiai intenzív osztályán vagyunk. Touya édesanyja, Mamiko-san a férjénél, Hirohiko-nál van, mi pedig épp az orvossal beszélgetünk:
-Nos, nincsenek jó híreim – kezdi gondterhelten – Sajnos minden igyekezetünk ellenére is egyre romlik a megmaradt máj működése. Néhány napon belül azzal kell számolnunk, hogy teljesen leáll.
Touya falfehéren áll, csak halkan annyit mond:
-Értem… Szóval nincs remény…
-Nagyon sajnálom – ingatja az orvos a fejét – Nem adjuk fel, de nem akarom hiú ábrándokban ringatni önt, Naganori-san.
-De… - vetem közbe erőtlenül – A transzplantáció miért nem lehet megoldás?
-Sajnos nem ennyire egyszerű a helyzet, kisasszony! – fordul felém az orvos – Naganori Hirohiko rendkívül ritka vércsoporttal rendelkezik, ami csak látszólag 0-s. Az úgynevezett Bombay jelenséggel állunk szemben, amely esetben az adott ember vércsoportját az egyszerű tesztek 0-nak mutatják. A valóságban ez nem igaz, az ő vércsoportja HH, vagy Bombay vércsoport. A sajátossága ennek a vércsoportnak, hogy bár ők bárkinek adhatnak vért, mert a vérükben semmiféle antigén nincsen – még H antigén sem, amiből az A, illetve a B antigén keletkezik – azonban, pont emiatt, sajnos csak másik, Bombay vércsoportú embertől kaphat vért. Ennek az az oka, hogy a többi vércsoportban van vagy A, vagy B, vagy H antigén, amikre viszont a HH vércsoportban van antitest, így azt a szervezete nem fogadja be. És mivel a máj-transzplantáció alapvető feltétele a vércsoportegyezés, így szervet is csak HH vércsoportú donortól kaphatna. Viszont a Bombay vércsoport messze a legritkább vércsoport, minden millió emberből csak négynek van ilyen vércsoportja.
Igen, tudom – gondolom magamban szórakozottan, majd csak ennyit fűzök hozzá a hallottakhoz:
-Értem.
-Nagyon sajnálom, hogy rossz hírrel kellett fogadnom önt, Naganori-san – néz Touya-ra, majd szótlanul kijövünk az irodájából.
-Menj be édesapádhoz! – mondom neki halkan.
-Te nem jössz? – néz rám üres tekintettel.
-Nem kellek én oda, Touya – sóhajtok – Most nektek van szükségetek egymásra, és arra a kevés időre, amennyi van…
-Gyere ide! – ölel meg – Akkora mázlim van, hogy te vagy a párom!
Erre nem tudok mit válaszolni, csak viszont ölelem, és bíztatóan megsimogatom a hátát. Aztán kibontakozok karjaiból:
-Menj! Én itt leszek, valahol…
Ahogy eltűnik a kórterem ajtaja mögött, már indulok is vissza a professzor irodájába.
-Professzor Miyamoto! Lenne még egy perce?
-Természetesen kisasszony! – áll fel az asztala mögül – Miben lehetek a segítségére?
-Miyamoto-san, elmondaná kérem, hogy kik lehetnek donorok egy esetleges máj-transzplantáció esetében?
-Természetesen… - néz rám az orvos értetlenül – de miért kérdezi, kisasszony?
-Doktor úr – sóhajtok nagyot – én HH Rh- vércsoportú vagyok.
A doki leveszi a szemüvegét, és meredten néz rám:
-Ön Bombay vércsoportú? – kérdi hitetlenkedve.
-Igen.
Az orvos egy pillanatig nem szólal meg, majd lassan megkerdezi:
-És most fel szeretné ajánlani a májának egy részét az átültetéshez, hogy megmenthessük vele Naganori Hirohiko életét?
-Igen.
-Megbeszélte ezt a kedvesével?
-Hogy tehettem volna, doktor úr?! – kérdezem – Touya édesapjáról van szó, én pedig a szerelme vagyok. Hogy hozhatnám ilyen helyzetbe? Hogy dönthetne? Sodorja veszélybe a kedvesét, hogy megmentse az apját? Nem. Ezt a döntést csak én hozhatom meg, mégpedig az ő tudta nélkül. Nagyon mérges lesz, haragudni fog, és sokáig tart majd, mire belátja, hogy igazam van… De majd be fogja látni, mert Touya nagyon okos ember. De ebben a helyzetben lehetetlen lenne felelős döntést hoznia.
-Kisasszony – teszi vissza a szemüvegét – Ön még csak huszonkét éves, de rendkívül éretten gondolkodik!
-Ezt majd másoknak is mondja el rólam, doktor úr, főleg a szüleimnek!
* * *
Az elkövetkezendő másfél órában átbeszéljük a transzplantáció lehetséges kockázatait, menetét. Hát, nem egy fáklyás menet. Mivel most a jobb lebenyre lenne szükség inkább, így 0,3%-1%-om van elpatkolni. Ha megfelelne a bal lebeny, akkor csak 0,2%-0,5% esélyem lenne belehalni. Ilyen az én szerencsém. A szövődményekről nem is beszélek, még az is előfordulhat, hogy én magam szorulok majd új májra, bár ezek valószínűsége hál’ istennek nem túl sok. A műtét egy bazinagy, jobb bordaív alatti vágással jár, úgyhogy lesz dolga a grafikusoknak a jövőben, ha még kamera elé akarok állni. Két hetes kórházi ápolás, négy-hat hetes otthoni pihenés, a jelenlegi erőnlétem visszatérése úgy három hónap. Remek. Viszont, a doki szerint előny, hogy enyhén szólva is kiváló fizikai és mentális kondícióban vagyok. Aha, mert nem ismer!
A papírok aláírása után megegyezek az orvossal, hogy elmondom Touya-nak.
-Utána gyors iramban neki kell állnunk a kötelező vizsgálatoknak! – mondja Miyamoto professzor – Normális esetben a teljes procedúra három hetet vesz igénybe, de Hirhiko-san-nak nincsen, csupán néhány napja. Rendkívül fárasztó napjai lesznek, kisasszony.
-A hathetes lábadozásba ez már belefér! – legyintek lemondóan, aztán megyek megkeresni Touya-t, és lélekben felkészülök a veszekedésre.
Hamar megtalálom, épp engem keres:
-Merre jártál, szívem?
-Miyamoto professzornál voltam, az irodájában.
-No! – vonja fel a szemöldökét érdeklődve – Mi dolgod volt vele?
-Figyelj, Touya – kezdem neki lassan – Gyere, üljünk le, mert most nagyon komoly dolgot szeretnék neked elmondani. Menjünk be egy szobába.
Touya gondterhelten ráncolja a homlokát:
-Mi baj, kicsim? Megijesztesz…
-Ne félj, semmi rossz… Ne izgulj. De gyere kérlek!
Bemegyünk Hirohiko szobája melletti váró szobába, leülünk, és én közel bújok Touya-hoz:
-Figyelj Touya! Emlékszel, hogy mit mondott Miyamoto professzor édesapád vércsoportjáról?
-Igen – válaszolja bizonytalanul – Hogy Bombay vércsoportú, és hogy az nagyon ritka…
-Igen, nagyon ritka – bólintok – Minden millió emberből, csak négynek van HH vércsoportja. És ebben a kórházban csak kettő ilyen ember van.
Értetlenül néz rám:
-Kettő? Ki a másik?
-Touya – fogom a kezembe a kezét – Én HH Rh- vércsoportú vagyok. Bombay vércsoportú.
Touya egy pillanatra teljesen lefagy. Talán még levegőt is elfelejt venni. Aztán értetlenül dadogni kezd:
-Ezt… most… Ezt… Ezt most miért mondod? Mit… Mit akarsz ezzel?
-Azt szívem, hogy aláírtam a donációs beleegyező nyilatkozatot. Felajánlottam a fél májam az édesapádnak.
A nagy tömeg után és a meglepetések után úgy döntünk, elmegyünk ennyi egy kis pizzát, és magunktól keressük meg. Nagyon jól elbeszélgetünk, és kicsit úgy érzem, mintha kezdenénk rendbe jönni, de remélem, nem csak én érzem, hanem valójában is így van. Nem akarom Syd-et elveszíteni, mert soha nem fogok még egy olyan nőt találni, mint ő.
Egyszer csak a nagy séta közben meglátunk egy pizzériát. Bemegyünk, leülünk az egyik asztalhoz és rendelünk is egy nagyon finom pizzát, amit mindkettőnk megeszik, és lehetőleg ami finom is. Egymással szembe ülünk és beszélgetünk folyamatosan, mikor kicsim felhozza a gyűrűs témát.
- Azt ugye tudod, hogy majdnem a szívem állt meg, amikor megálltál előttem a kis dobozzal – mosolyog rám.
- Igen? – érdeklődve hallgatom – És miért?
- Hát… Attól tartottam, hogy megkéred a kezem… - lehajtja, a fejét én pedig elkomorodok.
- És az olyan szörnyű lett volna? – kérdezem komolyan és őt figyelem, mire felemeli fejét és gyönyörű szemeit kutatom.
- Nem… nem lett volna szörnyű… – válaszolja halkan, majd kis szünet után folytatja. – Csak… Nem is tudom… Abban a pillanatban vágytam is rá, és rettegtem is tőle.
- Vágy-tál? – hangsúlyozom ki a múlt időt. – Most már nem? – most már miért nem akarja?
- Ezt nem mondtam – elmosolyodik és belekortyol a poharába – Arról a pillanatról beszélgetünk… - megkönnyebbülök válaszára, de kicsit félek is, hogy mi lesz tovább.
- És miért rettegtél? – érdeklődök kedvesen, mert tényleg érdekel, hogy mit kell tennem azelőtt, hogy megkérném a kezét, bár szerintem tudom a választ.
- Mert… Mert nem… Mert nem voltam biztos benne, hogy…
- Hogy olyan pasas vagyok, akiben meg lehet bízni? – fejezem be helyette. A tegnap estével nagyon elcsesztem mindent. Vajon mikorra fogom vissza nyerni a teljes bizalmát?
Megvonja a vállát:
- Attól tartottam, hogy bár most elhárultak a bajok, de majd egy pár hónap múlva megint újra kezdődik a dolog, és majd akkor hagysz el… – válaszolja komolyan kérdésemre és nagyon őszintén. Szemeimet figyeli, és nem veszi el a tekintetét. – Valaki olyanért, aki nem csinál abból gondot, hogy velem együtt még egy másik, harmadik, vagy negyedik lány is kényeztet téged…
- Szívem! – szólok neki. Átnyúlok az asztalon és halványan mosolyogva megfogom a kezét, bár nem annyira őszinte a mosoly, mert furdal a lelkiismeret. – Húsz nő sem ér fel veled! – egy kis szünetet hagyom, amitől elkomorodok, de folytatom. – Tudom, hogy most bármit mondhatok neked, a félsz ott lesz benned. Rettenetesen sajnálom, hogy így alakult, és egyetlen egy magyarázatom van csak, a szesz, bár ez persze nem ment fel. Ha hatalmamban állna, visszafordítanám az idő kerekét, és megváltoztatnám azt az estét, de képtelen vagyok rá! Így csak annyit tehetek, hogy megpróbálom neked bebizonyítani, hogy akkor tényleg csak a szesz cselekedett, és nem én magam… - mondom őszintén és komolyan, mire biztatóan elmosolyodik.
- Biztos vagyok benne, hogy megtalálod a módját, hogy eloszlasd a félelmeimet, szerelmem! – szavai bátorítóan hatnak és örülök, hogy azért, még is bízik bennem, hogy megteszek mindent érte és ez így is fog maradni, mert tényleg mindent meg fogok tenni érte és csak is érte.
- Akkor ezek szerint nem reménytelen, hogy egyszer egy igazi gyűrűt is adhassak neked?
Látom meg lepettségét arcén, de végül elmosolyodik, és ezt pozitív válasznak veszem.
- Ne rohanjunk annyira, tigrisem! De annyit azért mondok, hogy bármi megeshet, szívem, bármi! – rám kacsint, ami nagyon jól esik. Az ilyenek miatt érzem úgy, hogy kezdünk a jó útra térni megint, ami nekem csak jó érzés. Viszont egy hagyományt meg kell hagyni, ami eszembe, jut és elkezdek nevetni.
- De azt ugye tudod, hogy ha meg is kértem volna a kezed, ott, a parkban, az nem lett volna érvényes!
- Miért is? – meglepődve érdeklődik. Hát igen Amerikában már nem szokás az ilyes fajta lánykérés, de ebben viszont én hiszek és így is lesz.
- Mert az apádtól kellett volna kérnem! – mondom vidáman, majd elkomorodok.– Tényleg, a szüleidről nem is meséltél még… Azt már nem is mondom, hogy még nem is találkoztam velük…
Látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki a téma, de gondolom nincs semmi gond, csak esetleg egy kicsit rosszban vannak és annyi. Szeretném majd megismerni a szüleit.
- Hát, mondjuk úgy, hogy nem felhőtlen a kapcsolatom velük. – nem értek semmit. Felhúzom szemöldökömet és kicsimet figyelem. – Nem tudom, hogy mennyire vagy otthon az amerikai politikában, gondolom, tudod, hogy az USA-ban van alsó-, és felsőház a törvényhozásban. – bólintok, mire folytatja. – A felsőházat hívjuk szenátusnak – mintha most jönne a legnehezebb része a dolognak. Nagy levegőt vesz és befejezi a mondandóját. – Az én apám, Gabriel Harrington, Kalifornia állam szenátora… - meglepődök a befejezésen és elkerekednek a szemeim. Akkor ezek szerint rosszabb a helyzet, mint gondoltam.
- Aha – mondom lassan és kifejtem gondolataimat is. – És mondjuk úgy, hogy nem annyira örült felnőtt-filmes karrierednek… - válaszomra egy keserű nevetéssel jutalmaz. Ezek szerint beletrafáltam.
- Nagyon finoman fogalmaztál! Őszintén szólva, nem tudom, hogy hivatalosan kitagadott-e? Nem beszéltem vele… – látom, hogy elkezd gondolni én meg érdeklődve figyelem, hogy befejezze gondolat menetét. Nem akarom megzavarni véletlenül sem. – Hát, igen! Nem beszéltem vele már négy éve.
- Az nagyon hosszú idő! – mondom elcsodálkozva. – Nem lenne időszerű felkeresni őket?
- Áááá… – legyint lemondóan. – Ki van zárva, hogy érdekelném őket…
- Van testvéred?
- Nincs, egyke vagyok.
- Hidd el, hogy kíváncsiak rád! – mosolyodok el és kifejtem véleményemet. – Te vagy az egy szem, kicsi lányuk! Lehet, hogy túl büszkék, hogy túllépjenek a vélt, vagy valós sérelmeiken, de hidd el, hogy szenvednek attól, hogy nem vagy része az életüknek!
-Bár úgy lenne! –sóhajt lemondóan, amivel egy cseppet sem nyugtat meg.
* * *
Mikor megvacsoráztunk és megoldottunk mindent. Hívunk egy taxit, mert nem pontosan tudjuk, merre kell menni visszafelé, mert az utat nem figyeltük, amelyiken jöttünk. 20 km-eresen úton vitt minket vissza a taxis, amin meg is lepődtünk, hogy mennyire elkóboroltunk, de nagyon jól eset ez a kis séta.
Sikerült annyira elfáradnunk, hogy mikor az Hotelbe érünk, egyből a szobába megyünk és elfekszünk az ágyban. Egymás karjaiba bújva alszunk el, hogy másnap kipihenten vághassunk neki egy újabb sétának.
Reggel, ahogy kimászunk az ágyból és elvégezzük a teendőinket felkapjuk a cuccainkat és irány a város. Most a Stratosphere Tower-be megyünk, az USA legmagasabb, szabadon álló kilátótornyába. A Stratosphere 350 méteres magasságával mindenhonnan látszik a városban, de hogy milyen hihetetlenül magas, az csak akkor tűnik fel, amikor az ember ott áll, közvetlenül a lábánál.
Azon kívül, hogy a toronyból gyönyörű kilátás esik a városra, éttermek várnak ránk, és különböző vidámparki játékok. Fent, a torony tetején! Természetesen mindegyiket kipróbáljuk, először az Insanity-t, mert az tűnt a legkevésbé őrültnek. Hát, nem tudnám megmondani, hogy melyik játék a legkevésbé őrült itt, mert ezzel például kilógattak vagy 20 méterre a tornyon kívülre, és ott pörgettek bennünket minden irányba. Iszonyú izgalmas volt, de végig sikoltoztam az egészet. Láttam, hogy Touya is élvezi de, meg nem tudnám mondani, hogy mit élvez az ember abban, ha halálra rémisztik! Több menet után váltottunk az X-Scream-re, ez egy marha nagy libikóka, azzal a svédcsavarral, hogy itt meg mintha le akarnának dobni a toronyból a kocsival együtt, úgyhogy itt is alaposan kisikoltoztam magam. Aztán jött a Big Shot. Na, ez is nagy élmény volt, megtudtam, hogy mit éreznek az űrhajósok, amikor alájuk gyújtanak!
Nagyon jól érezzük magunkat. Kicsim teljesen szétsikoltozta a hangszálait én meg egy egy két csúnya szóval adtam hangot meglepődésemnek vagy annak a hullámnak, ami éppen meredekebbnek látszott ott ülve, mint kívülről. Nagyon sokat nevettünk is azért, mert a félelmetessége ellenére, még is csak vicces. Mikor végeztünk, a Level 107 Lounge-banültünk be, hogy csillapítsuk étvágyunkat. miközben a várost nézegettük, ahogy körbefordult velünk az étterem.
- Gondolkodtál azon, amiről tegnap beszélgettünk? – kérdezem tőle ebéd közben és váratlanul, mert kíváncsi vagyok, hogy mi a véleménye, vagy gondolkozott-e már rajta.
- Hát… – Meg vonja a vállát és látom rajta, hogy nem igazán. – Nem is tudom…
- Mitől félsz? – kérdezem tőle kicsit aggódva.
Megvonja a vállát, majd szemeimbe néz. Én csak próbálom kitalálni érzéseit, de nem annyira megy.
- Nem tudom… Csak… Olyan fura… Négy év után eszembe jutnak? És? Mit mondjak nekik? Hello, Syd vagyok. Hogy vagytok? – elmosolyodok kedvesem szavaira.
- Ez például teljesen megfelelne! – látom nem erre a válaszra gondolt, mert fanyalogva emeli rám tekintetét.
- Na, persze… Négy éve nem beszéltem velük, ez csak így megy, hogy csicseregve felhívom őket!
- Syd! – nézek rá komolyan. – Ők a szüleid! Nem vadidegenek vagytok! Nem kell tiszteletköröket futkosnotok, ott folytatjátok a beszélgetést, ahol négy évvel ezelőtt abbahagytátok!
Keserűen elmosolyodik:
- Hát, épp ettől félek! Ha jól emlékszem, apám utolsó szava az volt, mielőtt bevágtam volna az ajtót, hogy ha azon az ajtón kilépsz lányom, ide többet vissza ne gyere!
- Biztos vagyok benne, hogy már nem is emlékszik rá! Ha meg mégis, akkor biztosan nem gondolta komolyan. Nagyon el lehetett keseredve, ha ilyesmit vágott a fejedhez! Azért őket is meg kell értened! Az ő köreikben a te pályád nem vállalható, és te mégis a saját fejed után mentél. De most már felhagytál vele, komoly, egyetemet végzett fiatal nő vagy, és sikeres vállalkozásod van!
Elmosolyodik. Olyan szép a mosolya még mindig. Nem tudom, hogy lehetne nem szeretni ezt a nőt. Szerintem a szülei is szeretik, hiszen csak az egyetlen lányuk.
- Hát, azért még mindig meztelenül, na jó, nem teljesen meztelenül táncolok férfiak előtt! – válaszolja fintorogva. – A végzettségem is csak főiskolai, ráadásul az az egyetem sem éppen a Harvard! A California State University nincs benn az első százban, de talán még a kétszázban sem… Ja, és persze a fitness edzői végzettség nem tartozik a végzettségek, vagy tudományok körébe, ismerve apámat! Ő akkor lenne elégedett, ha jogász, közgazdász, esetleg mérnök lettem volna, és persze, ha politikai pályára lépek.
Ahogy végig hallgatom, mondatait rájövök valamire, ami eddig hiányzott a képből, de most már rátaláltam és elkezdek mosolyogni.
- Aha, szóval innen fúj a szél! Szerinted nem vagy elég jó apádnak?
Vonja meg megint a vállát:
- Hát… – piszkálja villájával a tányér alját. – Végül is semmi olyat nem tudok felmutatni, amire büszke lehetne… Én csak egy buta, szőke liba vagyok…
Látom, hogy bántja a dolog. Megfogom a kezét, majd az áll alá nyúlok és felemelem, hogy láthassam gyönyörű szemeit.
- Ezzel azért vitatkoznék, de legyen. De azért hadd tegyem hozzá, hogy egy buta, szőke liba, aki huszonkét évesen főiskolai oklevéllel elismert fitness edző, akinek már három tagból álló fitness-centrum lánca van, és övé Los Angeles legnagyobb fitness-, és egészségcentruma! Szerintem engedd meg apádnak, hogy ő döntse el, hogy erre büszke tudna-e lenni?
* * *
Ahogy a repülőn megyünk haza fele, látom, hogy kicsim nagyon gondolkozik, ezért nem is zavarom, hogy had tudjon, nyugodtan gondolkozni bár nem tudom mi az és érdekelne. Amint leszállunk, elindulunk haza fele, már mint kicsimhez.
- Tudod – kezd kicsim bele gondolataiba és még szorosabban bújik hozzám. – lehet, hogy igazad van.
- Miben is? – teszem le a magazint a kezemből, amit éppen olvastam.
- Hát… Hogy esetleg fel kellene hívnom anyámékat… - elmosolyodok és kicsim hajába túrok bele.
- Nocsak! Összeszedted a bátorságodat?
- Áh, dehogy! – legyintek lemondóan – Nem tudom, hogy lesz-e hozzá valaha is… Nem, csak elgondolkodtam rajta…
- Szívem, nincs mitől tartanod! Egyrészt, nem fognak megenni. Másrészt, én mindig itt vagyok neked!
Szemeimbe néz és látom, gyönyörű mosolyát, ami mái napig teljesen elvarázsol. Az arcomat simogatja meg, amibe teljesen belesimulok, ahogy csak tudok.
- Tudom, tigrisem, tudom! És… El is jönnél velem? – Egy kis reményt hallok a hangjában.
- Az első találkozásra nem – rázom finoman a fejemet. – Arra neked, egyedül kell menned! A dolgaitokat kell rendeznetek, nem a pasidat kell bemutatnod! – nem erre a válaszra számított, de gondolom, belátja, hogy igazam van és egyedül kell mennie.
- Tudom… Csak olyan jó lett volna…
- Azért elkísérlek, és majd megvárlak a kocsiban – megsimogatom az arcát és biztatóan nézek rá.
- Áh, lehet, hogy nagyon sokáig tart ám…
- Nem baj! – nevetem el magam. – Hallottál már notebook-ról, meg mobiltelefonról? Néha dolgoznom is kell ám! Nem lehet mindig csak az élet jó dolgaival foglalkozni, veled viháncolni, meg mulatozni!
- Aha, szóval velem viháncolni, az jó? –kacsint rám kihívóan, és végre mosolyog is. Gondolom, nem szereti azt a témát, de valamikor majd még úgy is vissza fogunk rátérni.
- Hm, nézzük csak, a választ alaposan át kell gondolnom! Öööö… – úgy teszek, mint aki gondolkozik, majd nevetve vágom rá az igazat. – Igen! Nem hiszem, hogy létezik annál jobb dolog a földön!
Felnyúl a fejemhez, majd gyengéden a hajamba túr és lehúz magához, hogy lágyan, de még is szenvedélyesen megcsókoljon, amit viszonozhatok a legnagyobb örömömre.
- Imádlak, szerelmem!
Elmosolyodok kicsim szavaim, de nagyon jól esik vallomása.
- Tudom, szívem, tudom! – mondom, majd eszembe jutott valami, mert nem tudom, hogy kicsimnek mi a véleménye erről a dologról, de majd most kiderül. – Segítesz nekem lakást keresni? – érdeklődök, mire látom, hogy meglepődik. Nem tudom, mit gondol, de remélem, hogy előbb vagy utóbb együtt is fogunk lakni, mert nem tudom, hogy fogok nélküle aludni esténként vagy külön élni. Annyira hozzá szoktam a jelenlétéhez, hogy nem tudnék nélküle aludni.
- Persze. Holnap délutánig alszok, tudod, ma este táncolok a Skin-ben, de holnapután szerintem nekiugorhatunk!
Kicsim olyan 7 óra környékén már elment otthonról, de nem tarthattam vele legnagyobb bánatomra, mert az áruházat meg kell tervezni és sajnos nem rajzolja meg saját magát. Előveszem a rajzokat és lerakom az étkező asztalra. Leülök és elkezdem nézni, hogy hol hagytam és megpróbálom valami értelmes módon folytatni, amit meg érdemel, ez az ruház.
Mikor eszembe jutnak a dolgok és a tervek is összeállnak, a fejembe neki kezdek a rajzolásnak és ott folytatom ahol abba hagytam. Annyira belemerülök a munkámba, meg elfáradok, hogy az asztalnál alszok el a rajzomon. Reménykedni tudok, hogy nem fogok átmenni puci csigába.
Egyszer csak hangokra és simogatásra leszek figyelmes, amire elkezdek ébredezni.
- Kicsim keljél fel. Az ágyban kényelmesebb lesz aludni. – mondja szerelmem, mire elkezdem nyitogatni a szemeimet.
- Mi? Hol? Hol vagyok? – kérdezem, mikor kezdek kicsit magamhoz térni vagy valami hasonló.
- Itthon és azon belül a konyhában. – jegyzi meg kicsim, majd kapok egy ébresztő csókot. – Elaludtál, de bent a hálóban kényelmesebb lesz, hidd el nekem. – mondja mosolyogva. Ásítok egy nagyot, majd felállok és megölelem kicsimet.
- Akkor menjünk és aludjunk egy nagyon-nagyon jót. – mondom neki, majd elindulunk a hálóba. Ledobunk magunkról mindent, majd bemászunk a takaró alá és szorosan egymáshoz bújva térünk vissza az álmok birodalmába.
~*~
Reggel magamtól ébredek fel. Kimászok kicsim mellől, mert tudom, hogy nyűgös, ha ilyenkor felkeltem. Kimegyek az étkezőbe és folytatom a rajzot, ami tegnap abba hagytam, közben kapcsolok egy kis tv-t, hogy meghallgassam a híreket is. Már kezd alakulni a rajz és már csak pár mozzanat kell ahhoz, hogy meglegyen a teljes vázlat, de nem tudom, mikor fogom befejezni, mert így is el vagyok még halmozva melóval meg Syd-et sem akarom hanyagolni.
Leteszem a ceruzát, majd a konyhába lépek és készítek egy kis ebédet, hogy ne halljunk éhen és kicsi szerelmem is tudjon ebédelni ha, felkel még ma.
Megebédelek és várom, hogy kicsim felébredjen és elinduljunk. Előveszek egy újságot addig és nézelődök, hogy merre is vannak jó helyek, ami közel is van és nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Éppen merülnék bele a dolgokba, mikor ölelő karokat érzek meg magam körül és egy jó reggelt puszi is társul mellé.
- Jó reggelt. – köszönök kicsimnek, majd magam elé húzom és beleültetem az ölembe.
- Neked is, bár már inkább mondanék délutánt, mint reggelt. – mondja mosolyogva és viccelődve.
- Jogos, de nem baj. – mosolygok rá és magamhoz ölelve simogatom és csókot adok ajkaira. – De legalább kipihented magad. – jegyzem meg, amire csak egy bólintást kapok válaszul.
- Mit olvasgatsz? – érdeklődik és megnézi az újságot.
- Csak lakáshirdetéseket, de nem találtam semmi értelmeset, ami jó lenne. Vagy túl nagy vagy túl kicsi, amiket találok én meg valami hasonlót akarok, mint a tiéd. – magyarázom neki és látom, hogy nem tetszik annyira neki a téma.
- Menjünk el nézegetni? – érdeklődik.
- Nézzünk szét, hátha találunk valamit, ami említésre méltó. – mondom mosolyogva, majd megcsókolom. – Van neked ebéd a konyhában. – feláll és kihozz az ebédet, majd visszatelepszik az ölembe és ott ebédel meg, ami nekem is nagyon jól esik, hogy nem kell elengednem egy pillanatra sem.
Ebéd után felöltözünk és kéz a kézben indulunk egy együtt házat nézni. 4 házat végig járunk, mire ránk sötétedik, de nem tetszik egyik sem. Nem az én stílusom és mindegyik messze van. Közel akarok lenni szerelmemhez, mert úgy a jó és úgy lenne a legtökéletesebb mindenkinek.
Este egymáshoz bújva pihenjük ki a mai hosszú sétát. Éppen szerelmemet simogatom, mikor egyszer csak egy érdekes témával hozakodik elő:
- Tigrisem, minden áron szeretnél elköltözni innen? – kérdezi, mire a szemeim kitágulnak.
- Ezt miért kérdezed? – érdeklődök, mire csak egy nagy sóhaj hagyja el a száját.
- Mindegy nem számít, aludjunk, fáradt vagyok. – mondja és lemászik rólam, majd átfordul a másik oldalára, nekem hátat fordítva. Odamegyek hozzá és megölelem.
- Miért kérdezted kincsem? – kérdezem tőle megint.
- Mondom, hogy nem számít. Holnap viszont nem tudok veled menni lakást nézni, mert mennem kell az edzőterembe. – jegyzi meg, majd lekapcsolja a lámpát. – Jó éjszakát.
Nem fogom ennyiben hagyni a dolgokat. Visszakapcsolom a lámpát, kicsimet magam felé fordítom, a kezeit lefogva két oldalt nézek egyenesen a szemébe.
- Kérlek ne, csináld ezt. Mond el, amit szeretnél. – kérem tőle. Tőle szeretném hallani.
- Nem számít, ha minden áron el akarsz költözni, akkor nem foglak visszatartani. Vagy csak azért kell a külön lakás, hogy felszedhess más csajokat is? – vágja a fejemhez. Nem engedem el és elég dühös vagyok.
- Ha azt akarod, hogy veled lakjak, akkor miért kérsz meg egyszerűen, hogy maradjak itt veled. Semmi olyat nem mondtál, hogy maradnom kéne. Az meg hogy más csajokkal akarok összebújni meg nem igaz. Ezt te is nagyon jól tudod. Elégre szerelmem jelképeként adtam neked a gyűrűt. – mondom a végét halkabban, majd elengedem. Felülök és az alsó nadrágomat kezdem el keresni.
- Most hova mész? – kérdezi, és felül ő is.
- Gondolom a nappaliba, mert nem akarsz mellettem aludni, de ha gondolod és a házadba sem tűrsz meg, akkor megyek a parkba egy padra aludni. – mikor felállnék, megfogja a kezemet.
- Kérlek, ne hagyj itt. – néz a szemembe. – Ne haragudj, amiket az előbb mondtam, nem tudom mi ütött belém. – mondja, majd elenged, de szemeivel nem. – Maradj itt velem. – kérlel, mire nagyot sóhajtok, majd visszafekszek.
- Nincs semmi gond, csak kérlek, ne mond azt többet, hogy másokat akarok ágyba vinni, mert nekem is fáj. Tudom, hogy akkor hülyeséget követtem el, de nem tudom vissza forgatni az idő kerekét. – mondom komolyan. – Meg, ahogy hallgatom nem tudtam visszaerősíteni a kapcsolatunkat és még mindig benned a félsz, hogy megcsallak. – mondom neki és elkezdem az arcát simogatni.
- Ne haragudj, kérlek. – néz mélyen a szemembe.
- Felejtsük el. – simogatom meg az arcát és egy csókot adok az ajkaira, amit egyből viszonoz és mélyít is. Jól esik minden egyes csókja és érintése. Nem akarok többet veszekedni vele, csak boldogságban akarok élni, hogy minden rendben legyen, és csak kettőnkké legyen a világ, mert olyan boldogok vagyunk.
A csók után kicsim a szemembe néz, és az arcomat simogatja.
- Ideköltöznél hozzám végelegesen? – teszi fel a kérdést, amit már annyira hallani akartam tőle.
- Örömmel itt maradok. – válaszolom, és ahogy simogatom meg csókolgatom, egyre jobban kezd forrni a vérem is, de tudom, hogy ezt sem oldhatjuk meg most a szexszel pedig vágynék kicsimre, de nem akarom, hogy azt érezze csak a teste miatt vagyok vele. Érzem, hogy keze elkezd lefele kalandozni, de mielőtt elérne farkamig megállítom és a szemébe nézek.
- Ne haragudj, de nem akarlak így hagyni. – néz rám, amire elmosolyodok.
- Nem gumi nőm vagy hanem a szerelmem, így nem kell minden pillanatban kielégítened, amikor éppen feláll, meg tudod mi a véleményem. – mondom kedvesen. – A veszekedéseket vagy csak vitákat nem szexszel akarom megoldani, hanem szerelemmel, kedvességgel és törődéssel. – simogatom, amire csak bólint egyet.
- Miért nem találtam már hamarabb rád? – kérdezi mosolyogva és boldogan.
- Mert ha hamarabb rám találtál volna nem biztos, hogy ennyire érettek lennénk egymásra. – osztom meg vele teóriámat.
- Ebben van valami. – mondja mosolyogva, majd ásít egyet.
- Aludjunk, majd holnap reggel, mindent részletesebben megbeszélünk a házzal kapcsolatosan. – mondom neki, mire rám néz.
- Mit akarsz te megbeszélni? – néz rám kicsit ijedve.
- Csak átveszem a fizetési költségeket a házzal kapcsolatosan.
- Na, nem. Azt már nem. – kezd el tiltakozni, de egy csókkal betapasztom a száját, majd rá nézek.
- Nincs vita efelől, de most már aludjunk, mert én is álmos vagyok. – lekapcsolom a lámpát és magamhoz ölelem.
- De…
- Nincs semmi de, de reggel megbeszéljük. – megcsókolom, majd nagy nehezen ráveszem, hogy aludjunk, majd mint akiket kiütöttek úgy alszunk mind a ketten.
~*~
Másnap reggel az telefonom csörgése ébreszt fel. Lustán nyúlok érte és felveszem.
- Igen tessék itt Naganori. – szólalok elég álom ittas hangon.
- Szia, kincsem. – hallom meg anyám hangját, mire kipattannak a szemeim. Kicsimre nézek, egy puszit adok a fejére, majd óvatosan kiszállok mellőle, hogy ne keltsem fel.
- Szia, anya. Hogy vagy? – érdeklődök, majd felveszek egy bokszert és úgy megyek ki a nappaliba beszélgetni, hogy szerelmemet ne keltsem fel.
- Hát nem is tudom, hogy mondjam. – kezd bele anyám, amire elkezdek ideges lenni.
- Mi történt anya kérlek, mond el. – kérlelem és kezdek én is egyre idegesebb lenni.
- Édesapád kórházba került, mert elütötték és már csak párnapja van hátra az orvosok szerint. – mondja és most már tényleg hallom a hangján, hogy valami nem stimmel.
- Még is hogy történhetett? – kérdezem felállva és teljesen ki vagyok akadva, csak őrjöngeni nem akarok.
- A boltból jött haza, mikor történt az eset és a zebrán elütötték. – tájékoztat, de most már sírva.
- Amint tudok, hazamegyek. – mondom neki. - Sietek haza. – teszem le a telefont és leülök a kanapéra. Nem tudom, mit csináljak. Az asztalhoz megyek, és mikor meglátom a rajzokat irtó nagy düh támad, bennem megfogom a lapokat és teljesen széttépem őket darabokra, majd egy hatalmasat csapok az asztalra, ami nekem is fáj, de nem érdekel. Leülök és magamba roskadok. Kicsit elindulnak könnyeim is.
- Szívem mi történt itt? – hallom meg Syd hangját, amikor kijön. Körbe nézek, és ekkor eszmélek fel.
- Ne haragudj nem akartam kupit csinálni, fel is takarítom. – mondom elég kikészült hangon, amit meg is hall és odajön hozzám. Velem szembe állva.
- Mi történt? – hallom aggódó hangját és megsimítja az arcomat.
- Nem történt semmi baj. Rendbe hozok mindent. – mondom halkan, és mikor elmennék, onnan megfogja a kezemet.
- Naganori Touya, lehet, hogy szőke vagyok, de hülye azért nem. Gondolom nem a semmiért tépted szét a már készre megtervezett rajzaidat és nem a semmiért vagy így kiakadva, amit a vak is lát. – mondja és végig próbál a szemembe nézni, amit én próbálok elrejteni kisebb sikerrel.
- Anyám hívott reggel. – kezdek bele nagy sóhajtva. – Apám kórházban fekszik életveszélyes állapotban és az orvosok szerint csak napjai vannak hátra. – mondom el, de a végére elhalkulok szinte teljesen.
Karakter: Sydney Harrington (kitalált) Megjegyzés: (Naganori Touya-nak)
Asztalunk a táncparkett közvetlen szomszédságában van, elvégre VIP-asztal, vagy mi a szösz-mösz! Lehuppanunk a kényelmes, méregdrága kanapékra, és fotelekre, én Touya-hoz bújok, ő pedig magához ölel.
-Syd meséld el, kérlek, hogy találkoztál ezzel a csődörrel! – kéri Tora, közben alaposan, és kedvtelve veszi szemügyre Touya-t. Nocsak-nocsak? Csak nem ráindultunk a pasira? – gondolom magamban büszkén, és magabiztosan, elvégre halálbiztos vagyok benne, hogy esélye nincs a csajnak lovagomnál.
-Tora ne nyaggasd őket – szól rá a barátja.
-Semmi baj Jack. – mondom neki, aztán folytatom – Egy ünnepélyen láttuk meg egymást először, de végül egy banda karmai közül szabadított ki – mesélem. Érzem, hogy Touya karja, keze megfeszül a vállamon. Hm! Ennyire ideges lennél a sztorira, kicsi tigrisem? – gondolom meglepetten, de azért persze jóleső érzéssel tölt el, hogy ennyire félt engem.
-Juj, de ugye már jól vagy? Nincs semmi bajod? – kérdezi Tora aggódva.
-Persze már jól vagyok lovagiasan Touya leápolta a sérüléseimet és utána kezdett el udvarolni nekem – mesélem büszkén, boldogan. Életem egyik legborzalmasabb élménye juttatott életem legnagyszerűbb, legboldogabb érzéséhez, a szerelemhez.
-Na és te Touya. Hogy, hogy L.A-ben vagy? Ha a nevedről jól vélem, akkor te Japán vagy. Na meg persze a kinézeted is inkább japós mint amerikai – mondja Tora.
-Van egy építő vállalati cégem és most éppen L.A-ben van munkánk, de nagy a valószínűsége, hogy örökre itt fogok maradni, hogy Syd-del maradjak – mondja szerelmem komolyan, és magától értetődően, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Válaszával alaposan meglep, csak pillogok rá, döbbenten:
-Tényleg itt maradnál örökre… Velem?
-Érted akár meddig és akár hova mennék!
Jujj, de romantikus! – gondolom izgatottan, és szenvedélyesen megcsókolom szerelmemet. Viszonozza csókomat, kezeivel hátamon, és combjaimon kalandozik.
-Olyan szépek vagytok együtt! – ujjong Tora, de nem tud sokáig, mert aztán Jack is rátalál kedvese ajkaira.
Touya, kihasználva a szabadidőt, mélyen a szemembe néz:
-Szeretlek! – suttogja, majd a nyakamba csókol. Ajkai felfedező útra indulnak vállamon, nyakamon, kezeivel pedig combjaimon, lábszáraimon kalandozik. Finoman megfogom a kezét, és leállítom, mielőtt még közszeméremsértésre kerülne sor, és kedvesemhez hajolok:
-Majd otthon megkaphatsz, ha nem volt elég a reggeli – dorombolok a fülébe, majd megcsókolom.
-Szavadon foglak! – mosolyog egyetlenem, aztán érkezk egy pincér lány. Eléggé jó a csaj, de esélytelen, velem szemben, nekem nem konkurencia. Touya italt rendel mindannyiunknak, kötetlen csevely indul. Persze nem egy kör ital fogy közben, és kezdjük veszettül jól érezni magunkat.
Aztán egyszer csak összenézünk Tora-val, majd a pasikra:
-Gyertek, menjünk táncolni!
Felpattanunk, és próbáljuk lovagjainkat is felrángatni, de nem nagyon fűlik hozzá a foguk:
-Menjetek előre nem sokára mi is megyünk! – mondja Touya, majd kicsit visszahúz, és szenvedélyesen megcsókol, kezével belemarkol a fenekembe. Imádom a kezeit, bármerre is járjanak a testemen, szinte egy mozdulatával képes felizgatni. Most is, halk nyögéssel hozom tudtára, hogy szeretem az érintését.
Mosolyogva hagyom ott lovagomat, és vetem magam a táncolók közé. Hamarosan teljesen magával ragad a zene, a hangulat, felszabadultan táncolok. Néha mellénk sodródik egy-egy srác, pár percig együtt táncolunk, majd tovább megy, akkor Tora-val folytatjuk. Helyes csaj, piszok jó alakja van, és gyönyörű arca, igazi, tüzes, latin cica. Egyre inkább egymással táncolunk csak, már nemigen érdekel bennünket, hogy esetleg valaki más táncolni szeretne velünk. A zene, a fények, sok izgalmasan mozgó test, valami különös hangulatba ringat bennünket, és táncunk Tora-val hamarosan igazán erotikussá válik, össze-össze simulunk, kezeinkkel felfedezőútra indulunk egymás testén. Aztán egyszer csak, mikor arcunk is közel kerül egymáshoz, érzéki játékba kezdünk nyelvünkkel, majd ajkaink is összeforrnak, és heves, forró csókban folytatjuk. Nem először csókolózok már lánnyal, de Tora nagyon jó. Olyan lágy, finom, és puha az ajka, a nyelve! Istenien csókol, nagyon más, mint mondjuk Touya! Nem feltétlenül jobb – hisz’ imádom őt, és nagyon élvezem, ahogy csókol! – de más, egészen más, kicsit olyan bűnös-izgalmas, no, és persze az is fokozza az élményt, hogy tudjuk, mindketten, hogy ezzel mennyire fel tudjuk hergelni a pasikat magunk körül!
Aztán Touya bukkan fel mellettünk, sejtelmes félmosollyal az ajkain.
-Sziasztok! – vigyorog, én visszamosolygok rá, és úgy mozdulok, hogy bevonjam a táncba. Touya közelebb lép, egészen közel, egyik karjával engem ölel magához, másikkal Tora-t. Hohohó! – mosolygok magamban – Az én kis mohó tigrisem kihasználja az adandó alkalmat! Más pasikkal azonnal jelenetet rendeztem hasonló helyzetben, de Touya-val ez valahogy meg sem fordul a fejemben. Annyira megbízok benne, hogy az életemet merném tenni arra, hogy pontosan tudja, hol a határ, meddig mehet el a játékban. Bulizunk, ittunk, egy kis ártatlan flört belefér!
Érzem, ahogy karja végigsiklik a hátamon, majd a fenekemre csusszan, és belemarkol. Élvezem, ahogy fenekem hatalmas tenyerébe simul, és finoman, határozottan próbálgatja, milyen kemény is a popsim.
-Touya mit akarsz? – kérdezi Tora egyszer csak, és egy kicsit el is húzódik Touya-tól. Kicsit meglep, talán Tora-nak szokatlan a helyzet?
-Ne aggódj nem lesz semmi gond – mondja szerelmem, és visszahúzza őt is magához.
Hozzám hajol, és szájon csókol, kicsit hevesen, követelőzően, macsósan. Szokatlan tőle, de tetszik, ha nagyon ritkán ilyen, akkor még izgat is. Érzem leheletén, hogy nem kevés szesz lehet már benne, de mindannyian ittunk, nem is keveset, úgyhogy ez sem zavar.
-Engedj el! – hallom megint Tora hangját, és ez most már egy kicsit zavar. Valami történik, amiről nem tudok? – gondolom zavarodottan.
Aztán Touya elfordul tőlem, és egyszerűen lesmárolja Tora-t!!!
Először nem is hiszek a szememnek. Csak bámulom, értetlenül, megdöbbenve, hogy Touya a másik csajt csókolja, ajkaik összeforrnak, a mozgásból pontosan tudom, hogy Touya nyelve a lány szájában matat.
-Touya! – dörren mellőlem egy öblös férfihang, csak nagyon sokára jut el az agyamig, hogy Tora pasijáé.
Jack egy mozdulattal lerántja Touya-t a barátnőjéről, megperdíti, és bemaszatol neki egy akkorát, hogy Touya hanyatt elterül a földön.
-Szállj le a csajomról! – kiáltja dühösen, majd megfogja Tora-t és megpróbálná magával húzni. De a lány kiszakítja a karját kedvese kezéből, és hozzám lép, kérlelőn néz rám:
-Gyere velünk, kérlek!
Nem tudok megszólalni, csak hitetlenkedve megrázom a fejem, mire Tora feldúlt ábrázattal folytatja:
-De Syd nem láttad, hogy rám mozdult?
Touya tétován – az ütéstől, vagy az italtól, vagy inkább mindkettőtől – kicsit kábán próbál talpra kecmeregni, nagyon szánalmas látvány.
-Syd! Tudod, hogy csak téged szeretlek! – makogja zavartan.
Iszonyú fájdalom nyilall a fejembe, egyik pillanatról a másikra úgy hasogat, mintha baltával aprítanák a koponyám. Felemelem a kezeim, a halántékomhoz szorítom őket, majd felnézek, és csak ennyit mondok:
-Hagyjon magamra mindenki!
Körül nézek, és megindulok a kijárat felé, nem nézek vissza, nem vagyok kíváncsi senkire, és semmire. Csak el akarok jutni valahogy a szállodába, aztán onnan a reptérre. Szinte minden órában megy gép Los Angelesbe, csak lesz valamelyiken egy kibaszott, üres hely!
Nem érek el az ajtóig, egy szorítást érzek a karomon, és megpördülök a tengelyem körül, nem önszántamból. Touya-val találom szemközt magam.
-Syd hova mész? – kérdezi.
-A hotelbe, összepakolok, és haza megyek.
Hangom érzelemmentes, tárgyilagos. Elképzelni nem tudom, hogy sikerült, hogy nem bőgtem el magam, és nem hallani, hogy mennyire csalódott, és dühös vagyok. Kitépem a karom a szorításából, és kiszaladok a teremből. Olyan gyorsan futok, amennyire csak bokatörő tűsarkúimban képes vagyok – és bizony szerintem rekordot döntök. Touya nem is ér utol, csak a kijáratnál, de ott meg szerencsémre lefülelik az őrök.
Míg ő az őrökkel hadakozik, addig én bevetem magam egy taxiba, és rákiáltok a sofőrre:
-Indítson! Gyorsan!!!
Megint mázli, hogy értelmes sofőrt fogok ki, nem kérdez semmit, csak rátapos a gázra, én pedig zokogásban török ki a hátsó ülésen. Még gondolkodni is képtelen vagyok, csak fájdalmat, csalódottságot, és keserűséget érzek, könnyeim megállíthatatlanul záporoznak. Képtelen vagyok úrrá lenni magamon, csak bőgök tovább, mint akinek kiirtották a családját.
Percek telnek el, mire a taxisofőr tétován megszólal:
-Kisasszony! Minden rendben van?
Könnyeimen keresztül próbálok valahogy ránézni, a visszapillantó tükörben, de nemigen látom, csak zokogva, szipogva válaszolom:
-Úgy nézek ki, mintha minden rendben volna?
-Elnézést… - hallom megszeppent hangját – Nem akartam tolakodó lenni…
-Nincs semmi baj – szipogom neki, és mintha kicsit csillapodna zokogásom – Ne haragudjon…
-Ugyan!... Hová lesz a fuvar?
-Az MGM-be… Köszönöm.
Szótlanul autózunk a szállodáig, én a hátsó ülésen, gondolataimba merülve szipogok, és próbálom megérteni, hogy mi történt a Haze-ben?
Miért mozdult rá Touya Tora-ra? Mi az, amit nem kapott meg? Amit tőlem nem kaphat meg? Mit kellene tennem, hogy ne vágyjon más nőre? Kétszer dugott meg reggel, de ez nem elég neki? Amikor leszopom, élvezettel nyelem le a gecijét! Ezt sok csaj nem szívesen csinálja a pasijának! Ez smafu? Vagy nem vagyok elég dögös csaj? Nem elég jó a testem? Többet kellene edzenem, hogy izmosabb legyek? Vagy kevesebbet, hogy nőiesebb, vagy soványabb? Vagy mit? Mit tegyek még, hogy csak engem akarjon?
Ilyen gondolatok cikáznak az agyamban még akkor is, amikor megérkezünk a szállodához, amikor felérek a szobámba, vagy amikor bevetem magam az ágyba. Halálosan fáradt vagyok, nem akarok semmi mást, csak aludni…
* * *
Másnap reggel nagyon korán ébredek. Nyugtalanul aludtam egész éjszaka, és bár egyszer sem ébredtem fel, az alvás kicsit sem volt pihentető.
Touya mellettem szuszog, békésen. Kicsit felé fordulok, és nézem, ahogy alszik. Az érzéseimet figyelem, hogy vajon felhorgad-e bennem az undor, a megvetés, vagy a gyűlölet? Nem. Egyik sem. A félelem az, amit érzek. A félelem, hogy elveszíthetem őt, hogy van valami, amit tőlem nem kap meg. Csak egyetlen dolog van, amit nem teszek meg egy férfinak, ez pedig az anál-szex. De Touya eddig egyszer sem jelezte, hogy vágyna rá! Akkor mi lehet az, ami hiányzik neki? – tépelődök magamban, és óvatosan, hogy fel ne ébresszem, kimászok mellőle az ágyból.
A konyhában jár tovább az agyam, szinte órákon keresztül, és lassan-lassan egy gondolat kezd tanyát verni a fejemben. Csak egy dolog lehet, ami miatt Tora-ra mozdult. Az, hogy legalább két nővel akarja csinálni. Vannak ilyen férfiak. Volt egy pasim, aki szintén két nővel akarta. Minden további nélkül szerveztem be az egyik barátnőmet, és szexeltünk hármasban! Nagyon élveztem! Most azonban valahogy nem annyira tetszik a gondolat. Azt a pasit csak használtam, mint egy műfaszt. Touya-t viszont szeretem. Szerelmes vagyok belé, korábban még soha senkibe nem voltam. És valahogy ez megváltoztatja a dolgokat, már nem tűnik olyan izgalmas ötletnek, hogy hármasban basszunk. Mert az baszás. Nem szerelmeskedés, még csak nem is szeretkezés. Az csak kefélés, kúrás, baszás, dugás. De nem tehetek mást, ha nem akarom elveszíteni őt! – gondolom magamban keserűen – Muszáj lesz megbarátkoznom a gondolattal, hogy néha talán be kell vennünk a játékba egy második, esetleg egy harmadik csajt is…
Hirtelen ötlettől vezérelve a telefonomért nyúlok, az órára pillantok: háromnegyed kilenc. Talán már ébren van! – gondolom reménykedve.
* * *
A zuhanyzóból kilépve Touya-val találom szemben magam.
-Szerelmem! – mondja, és megölel. Olyan fura kettősség lesz úrrá rajtam. Meg is ölelném, ugyanakkor el is tolnám magamtól. Imádom, de rosszul érzem magam attól, hogy olyasmibe hajszol bele – persze, talán akaratán kívül! – amire eléggé enyhe kifejezés az, hogy nem szívesen teszek.
Végül nem teszek semmit, csak halkan válaszolok neki:
-Ne haragudj, hogy tegnap úgy elrohantam a bárból csak nagyon fáradt voltam.
Próbálok kicsusszanni a karjai közül, de nem hagyja:
-Syd. Én tartozok bocsánatkéréssel. Ne haragudj a történtek miatt, kérlek. Csak a pia volt túl sok bennem. Az a kis csaj még véletlenül sem az esetem, hiszen csak te vagy nekem tudod jól.
Nem igazán tudom, hogy mit is gondoljak, mit érzek. Nem merek a szemébe nézni, mert nem tudom, hogy amit ott látni fogok, az, mi lesz? Nem akarom, hogy visszavonulót fújjon, mert félek, hogy elveszítem. Ha csak azért mondja ezt most, mert fél, hogy haragszom rá, akkor az előbb utóbb ahhoz vezet, hogy elhagy egy olyan csaj miatt, aki hajlandó hármasban szexelni vele…
-Kicsim kérlek szépen, higgy nekem!
-Fürödj le – mondom neki, hogy leszereljem, hisz’ Tora is hamarosan itt lesz – utána majd megbeszéljük, hogy mit csinálunk a nap hátra lévő részében.
Kiszabadítom magam öleléséből, és elindulok a háló felé.
A hálóban megtörölközök, és egy nagyon szexi, fekete, csipke tangát, és hozzá passzoló melltartót öltök. A Cendrillion az Agent Provocateur nagyon extravagáns modellje, a tanga pirinyó, csupa csipke, a melltartó szintén, melleimnek csupán alsó egynegyedét takarja, már mellbimbóim is szabadon maradnak.
Halk kopogást hallok. Biztosan Tora az. Korábban már szóltam a recepciónak, hogy ha megérkezik, ne szóljanak fel, csak engedjék fel.
Ajtót nyitok, és valóban Tora áll előtte. Kitárom az ajtót, és betessékelem.
-Hm! – mér végig – Te tényleg komolyan gondolod a dolgot, ahogy elnézem…
-Dehogy is! – forgatom a szemeimet kétségbeesetten – Azt sem tudom, hogy mit akarok! Csak nem akarom elveszíteni… - közben a háló felé terelem.
-Hát, szerintem ezt azért nem éri meg – néz rám komolyan – Ha rám hallgatsz, ezt nem játszod végig!
-De mit tehetnék? – tárom szét a karjaim tehetetlenül.
-Dobd ki!
-De… – hajtom le a fejem, és a sírás határán vagyok megint – De… Szeretem…
-Elhiszem! – ölel át Tora – De ezt nem éri meg egy pasi sem! Hogy ennyire megalázkodj előtte! Ennél sokkal többet érsz, Syd! Nézz rám! – nyúl az állam alá, és emeli fel a fejem – Nézz rám! Mikor néztél tükörbe utoljára?
-Ma reggel… - felelem tétován, nem értem, hogy ezzel mit akar.
-És mit láttál a tükörben?
Meglep a kérdéssel, először nem is tudok mit válaszolni, aztán zavartan elkezdek hebegni:
-Hát… izé… Egy… Szerintem… Szerintem egy egész helyes csajt… Azt hiszem, hogy egész jó teste is van…
-Egész helyes?!?! Egész jó teste van?!?! – forgatja hitetlenkedve a szemeit Tora – Szívem! A világon az összes nő ölni tudna, ha – szilikon feltöltés nélkül! – olyan ceruzahegyező ajkai lehetnének, vagy olyan kifejező, gyönyörű, hatalmas, acélos szemei, mint neked! Az angyali szépségű pofidról nem is beszélek! A tested? Egész jó? Hol élsz, kedvesem!!! Olyan kemény a feneked, hogy beletörne a körmöm, ha bele akarnék csípni! Egyetlen gramm zsír nincs rajtad sehol, szín tiszta izom vagy, a derekad vékonyabb, mint a combom! A lelkemet eladnám az ördögnek, ha csak fele ilyen tökéletes testem lehetne! Az a pasi, aki nem teper életének minden másodpercében, hogy egy ilyen álomnőt megtartson, az valószínűleg hülye, és nem érdemel meg!!!
-De akkor mit tegyek?!?! – teljesen kétségbe vagyok esve, már fogalmam sincs róla, hogy mit akarok, Tora miért van itt, és egyáltalán, hogy mi legyen.
-Szerintem – mondja Tora lassan – Vigyük be a málnásba. Meg fogod tudni, hogy kivel is állsz szemben. Ha belemegy a játékba, akkor játsszuk végig, és élvezzük ki, amennyire lehet! Keféljünk vele egy akkorát, hogy egész életében megemlegesse! Hogy mindig emlékezzen rá, hogy mit is veszített el, mert seggfej volt!
-Hm? – nézek rá értetlenül. Elképzelésem sincs, hogy miről beszél.
-Keféljük, amíg mozogni bír! – mosolyog Tora gonoszkodón – Tudom, hogy te egyedül is képes vagy halálra baszni egy férfit, de kettőnkkel tuti-biztosan nem bír el, akármekkora csődör is! Játszunk vele addig, amíg be nem ájul! Aztán meg szépen angolosan távozol. Hátrahagysz egy kis levélkét neki, hogy ennyi volt, megkaptam, amit akart, de egyben ez volt a good-bye szex is, és vége.
-De… - kezdenék ellenkezni, mert nem nagyon tetszik nekem a vége. Én szerelmes vagyok Touya-ba!
-Semmi de, Syd! – vág közbe – Egyszerűen nem érdemel meg! Ez egy tökéletes teszt, hogy megtudd, kivel is állsz szemben, kiért is epekedsz?!?! Tőled mindent megkaphat, amit egy férfi egy nőtől csak kaphat, és ráadásul olyan csomagolásban, ami a világon csak néhány férfinak jut! Ha ezt nem értékeli, akkor mehet a levesbe!
Szótlanul állok egy nagyon hosszú pillanatig, és úgy jár az agyam, hogy majd’ megfájdul a fejem. Aztán kénytelen vagyok belátni, hogy Tora-nak valószínűleg igaza van, és végül erőtlenül bólintok:
-Úgy lesz… - mormogom, és imádkozok, hogy Touya jól döntsön.
* * *
Az ágyban vagyunk Tora-val, mindössze apróka fehérneműink takarják testünket, és nagyon provokatív pózban heverünk, amikor Touya lépteit halljuk közeledni. Touya benéz, és ledermed, arcára leírhatatlan döbbenet ül ki.
-Ti meg…? Miért? Hogy? – dadogja értetlenül.
-Tegnap ezt akartad – nézek a szemébe, majd elfordulok tőle – Most megkapod – suttogom.
-Nem! Nem és nem! – tiltakozik, és elsiet.
Lehunyom a szemeim, érzem, ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Megkönnyebbülten mosolygok Tora-ra:
-Nem akarja! – suttogom, szinte hangtalanul.
-Még ne bízd el magad! – emeli fel a mutatóujját figyelmeztetően – Lehet, hogy csak nem elég eltökélt, és mindjárt visszatér, ha meggyőzte magát!
Rettegve nézek Tora-ra, majd az ajtónyílásra, és imádkozom, hogy ne így legyen. Percekig nem történik semmi, csak félve várakozunk, majd nem bírom tovább, és kiszállok az ágyból. Leveszem a melltartóm, és kisétálok a szobából.
A nappaliban nem látom, átsétálok az étkezőbe, és ott találom Touya-t, arcát a kezeibe temeti. Kis reménysugár, hogy kétségbeesettnek látom. Egészen közel megyek hozzá, testünk szinte összeér.
-Mi a baj? Tegnap még nagyon ezt akartad!
Igyekszem olyan meggyőzően, és határozottan beszélni, amennyire csak tőlem telik, de érzem a hangomon, hogy nem sikerült.
-Syd! Tegnap este csak részeg voltam és mikor megláttalak titeket együtt csókolózni, akkor hülye, nem józan fejjel mentem oda hozzátok!
Kezeimet az övéire simítom, és lassan a melleimre húzom őket. Szinte megremegek forró tenyerének érintésétől, ahogy melleimre simulnak, csak remélni tudom, hogy semmit nem érez belőle, mennyire jó érzés, ahogy hozzám ér.
-Syd! – folytatja, tiltakozón – Tudom, látom, hogy nem akarod, akkor miért akarsz engem olyanba belevinni, amit én sem akarok?
Egy pillanatra megmerevedek, majd lehajtom a fejem, és kétségbeesetten sóhajtok:
-Mert nem akarlak elveszíteni!
Hajszál híja van, hogy el nem bőgöm magam. Annyira félek, hogy mi lesz a válasz, ugyanakkor attól is, hogy vagy így, vagy úgy, de végül elveszítem Touya-t. Vagy azért, mert most visszakozik, és majd később elhagy, mert nem fűlik a fogam a többes szexhez, vagy azért, mert végül mindjárt beadja a derekát, és akkor meg én rúgom ki, még ha utána bele is pusztulok a fájdalomba.
A vége mindenképpen az lesz, hogy elveszítem a szerelmemet! Az egyetlen férfit, akit valaha szerettem! – gondolom halálra váltan.
-Akkor küld el Tora-t és töltsük ezt a napot csak kettesben szex nélkül! – mondja, és nem is hiszek a fülemnek. Mi van? Most akkor megúsztam? Legalábbis egy kis haladékot kaptam? – Csak veled akarok foglalkozni.
Úgy bújok hozzá, mint egy kiscica. Nem akarom, hogy messze legyen tőlem, érezni akarom, ahogy izmos karjaival magához szorít, olyan erősen, mintha a testébe akarna olvasztani. Hosszú percekig állunk ott így, összeölelkezve, és nem tudom, hogy most boldog vagyok, vagy félek?
Egyszer csak megmozdul, leveszi ingjét, és rám teríti. Csak akkor veszem észre, hogy remegek, hogy kicsit fázok.
-Öltözzünk fel és elmegyünk, szétnézünk jobban a városban jó? – néz a szemembe és megsimogatja az arcomat.
-Rendben – suttogom neki, és érzem, hogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon. Közel hajol hozzám, és lepuszilja, majd ajkai lejjebb siklanak arcomon, és rálelnek a számra. Csókolózni kezdünk, lassan, érzékien, szerelmesen. Olyan jó, olyan megnyugtató, hogy még a félelmeimről is elfelejtkezek, és teljesen elveszek a csókban. Kezeink kalandozni indulnak egymás testén, érzem, ahogy az övé a hátamat simogatja, majd egyre lejjebb csúszik, fenekemre. Én a mellkasát simogatom, élvezettel veszem sorra a feszes izmokat, majd lejjebb, bordás hasán egyenként rajzolom körbe a kockákat, aztán még lejjebb, a hatalmas domborulatra a farmerján.
-Tudod, hogy nagyon kívánlak, mert a nap 24 órában szeretkeznék veled, ha bírnánk – mondja, amikor megállítja a kezemet, ahogy épp a nadrágját próbálom kigombolni – de most rendbe kell tennünk magunkat. Azt meg nem lehet szex útján elérni, hogy megint rendben legyünk – néz mélyen a szemembe.
Imádom! Imádom ezt a pasast, és már biztos, hogy ő is szeret, és csak engem szeret! – gondolom boldogan, és nem tudom megállni, elsírom magam, örömömben.
-Ne haragudj – suttogom, és megint szorosan hozzá bújok – Mindig elfelejtem, hogy te más vagy!
Minden pasit a farkánál lehet leginkább megfogni, és én ehhez nagyon értek. De ő más! És ezt még szoknom kell, szoknom kell, hogy ő nem csak a szex miatt van velem, nem csak azért, mert iszonyú jó vagyok az ágyban, vagy mert jól nézek ki. Ő azért van velem, mert szeret! Engem! És nem a testemet, vagy a puncimat!
-Nincs semmi baj! – simogatja a hátam – Nyugodj meg kérlek! Azt szeretném, ha mellettem mindig mosolyognál, mert ha nem így van, akkor tudom, hogy miattam sírsz.
Azért beletelik jó pár másodpercbe, mire úrrá tudok lenni az érzelmeimen. Touya letörli és lepuszilgatja a könnyeket az arcomról, aztán visszamegyünk a hálóba, ahol Tora türelmesen várja a fejleményeket.
-Tora! – szólítja meg szerelmem engem megelőzve – Ne haragudj, történt egy kis félre értés. A tegnapi dolog, csak egy hülyeség, a hülyébbik énemtől, amit a pia hozott ki belőlem. Sajnálom a történteket, és, hogy Syd idehívott, de most kérlek, menj el! Szeretnénk kettesben lenni.
Tora szemlátomást megkönnyebbül. Feláll, majd felveszi a ruháit, és felénk fordul.
-Örülök, hogy ezt kérted tőlem, Touya, mert amúgy nagyon nagy köcsögnek tartottalak volna. Ami meg a tegnap estét illeti, inkább felejtsük el. Jack is megnyugodott és belátta, hogy csak a pia szólt mindenkiből – mondja, mire Touya csak megértően bólint – Na, akkor én megyek is.
Tora hozzám lép, és megölel, közben érzem, hogy Touya egy pillanatra sem hagy egyedül, finoman, megnyugtatóan simogatja a hátam.
Miután kilépett az ajtón, elheverünk az ágyban, és egymáshoz bújva ölelgetjük, simogatjuk egymást. Lágyan, szerelmesen csókolózunk, az egész olyan megnyugtató, hogy pár perc alatt túlteszem magam a megrázkódtatásokon. Persze a kisördög továbbra is ott ugrál a vállamon, de most nem érzem közvetlen veszélyben a kapcsolatomat Touya-val. Tudom, hogy még lehet ebből baj, mert végül is igaz, hogy nem akarta a hármas partit, de arra nincs bizonyíték, hogy tényleg nem is akarja, és hogy emiatt később nem fog elhagyni. De most, ebben a pillanatban csak arra tudok gondolni, hogy megmenekültem – megmenekültünk! – és együtt maradunk. A többi majd későbbi probléma lesz.
Fél órával később már a városban sétálunk, egy kis parkban. Amerre sétálunk, kezd egyre több ember lenni, és már zajokat is hallunk, mintha valamilyen műsor lenne. Hamarosan el is érjük, egy kisebb rendezvény, színpaddal, zenével, ahogy kell. Humoristák, és zenészek lépnek fel, nagyon jól érzem magam, kisimítja összegubancolódott idegeimet, ma először nevetek felszabadultan. Touya a hátam mögött áll, szorosan hozzám simul, kezei a testemen kaladnoznak, a hasamat simogatják.
Egyszer csak leheletét érzem a fülemen, és halkan megszólal:
-Jövök, mindjárt csak elmegyek wc-re.
-Rendben – fordulok felé, csókot adok ajkaira.
Én visszafordulok a színpadhoz, és ismét belefeledkezek a műsorba. Nem is érzékelem az idő múlását, önfeledten nevetek a humoristán, aki épp Sarah Palin, volt republikánus alelnökjelöltet figurázza ki. Aztán ő lemegy a színpadról, és egy konferanszié szólal meg:
-Nos, emberek. Egy érdekességgel szakítjuk meg műsorunkat, de nem is szaporítom tovább a szót. Következzen hát Naganori Touya.
Első pillanatban fel sem tűnik. Aztán meglátom, ahogy szerelmem lépdel fel a színpadra, és akkor jut el a tudatomig, hogy mit is hallottam az előbb! Kezemet a szám elé kapom, egy pillanatra még a szívem is megáll, de nincs időm tovább hitetlenkedni, mert tigrisem beszélni kezd:
-Jó napot kívánok – köszön mindenkinek. Kellemes baritonja az erősítőknek köszönhetően jól hallható, több-tucat méter távolságban is – A nevem Naganori Touya. Egy történetet szeretnék elmesélni maguknak, csak hogy okuljon belőle mindenki.
Körülnézek, és látom, hogy minden szempár kedvesemre szegeződik, aki szemmel láthatóan ettől kicsit sincs zavarban, mintha világ életében minden nap, több száz ember előtt szónokolna:
-Két nappal ezelőtt a barátnőmmel, akit szívből szeretek, eljöttünk Las Vegasba, hogy szórakozzunk egyet, és jól érezzük magunkat. Ez mind szép és jó. Nagyon jól is ment minden, az előző éjszakáig. Elmentünk szórakozni és eléggé berúgtunk mind a ketten. Követtünk el hibákat, de a legnagyobbat majdnem én követtem. Olyanba próbáltam belemenni, amit józanul soha nem tennék meg.
Ahogy beszél, látom, hogy szemeivel a tömeget vizslatja, mintha keresne valamit. Vagy valakit. Aztán pillantásunk egyszer csak találkozik, és onnantól kezdve szeme nem mozdul tovább, tekintetünk összeforr:
-Sajnos elveszítettem egyetlenem bizalmát – folytatja, immár szinte hozzám intézve szavait – amit szeretnék visszahozni. Tudom, hogy nem fog könnyen menni, de mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy visszakapjam.
Touya abbahagyja a beszédet, és elindul a színpadról, lefelé a lépcsőkön, majd be a tömegbe, egyenesen felém. A tömeg utat ad neki, szó nélkül szétnyílnak előtte, mint Mózes előtt a Vörös-tenger. Tekintetünk egy pillanatra sem szakad el a másikétól, noha én mostanra már meglehetősen homályosan látok, patakzó könnyeimen keresztül. Imádom ezt az agyament vágottszeműt – gondolom boldogan – Soha nem akarom elveszíteni!
Megáll előttem, letörli a könnyeimet, majd megint megszólal, s mint egy gyakorlott színész, azonnal a mikrofonba:
-Kérlek, ne haragudj rám. Ígérem, megpróbálok mindent rendbe hozni, hogy ne legyenek félelmeid soha többet – mondja, s megsimogatja az arcom.
-Touya – suttogom a nevét, ám így is hallani, igaz, halkan, az erősítőkön keresztül. Átkozott csúcstechnika!
-Annyira bánom, amit ott csináltam, akkor, és kérlek, ne haragudj rám! – néz bűnbánóan a szemembe. Aztán másik kezével a zsebébe nyúl, és egy kis dobozkát vesz elő.
Ismét megáll a szívem, és csak egy nagyon hosszú pillanat múlva indul újra!
Úristen! – cikáznak a gondolatok a fejemben – Most megkéri a kezem?!?!
Vágyok is rá, meg nem is. Vágyok rá, mert halálosan szerelmes vagyok ebbe a szédült japóba, de rettegek a gondolattól, mert még mindig kétségeim vannak afelől, hogy két hónap múlva sem hagy el egy olyan csajért, aki bármikor hajlandó vele ágyba bújni egy-két-három másik csaj társaságában.
De nem érek rá tovább morfondírozni, mert kinyitja a kis dobozt, felém nyújtja, és folytatja:
-Szerelmem elfogadod tőlem ezt a gyűrűt bocsánat kérésem és szerelmem jelképéül?
Kicsit megkönnyebbülök, hogy végül azért mégsem leánykérés lett belőle, de ettől még kicsit sem vagyok kevésbé boldog. Szélesen elmosolyodok, még midig potyognak a könnyeim, de persze örömömben, és a nyakába ugrok. Ajkaimat az ajkaira tapasztom, és követelőzőn, egy halálosan szerelmes nő minden szenvedélyével szájon csókolom. Mutatványunk olyan tüzes és érzéki, ami már messze a tizennyolcas korhatár birodalmába tartozik, de a legkevésbé sem zavartatjuk magunkat, de a kirobbanó ovációból, és tapsviharból arra következtetek, hogy másokat sem zavar, sőt, elsöprő sikert aratunk.
Kifulladásig csókolózunk, majd lihegve, szerelmesen nézünk egymás szemébe, látom, hogy mostanra Touya tekintete is bepárásodott kicsit. Nocsak, nocsak! – gondolom magamban kissé kajánul – Macsó kis tigrisem meghatódott önnön romantikus énjétől?
Aztán eszembe jut, hogy még meg sem néztem, hogy mit rejt a kis doboz, úgyhogy keze után nyúlok, és felemelem. A kis dobozban egy nagyon aranyos, egyszerű, kis gyűrű van. Tükrösre polírozott, natúr fém, ismerve Touya-t biztosan nem ezüst, valószínűleg fehér arany, vagy platina. Egy sor apró kis kövecske díszíti – ezek sem valószínű, hogy üveg, vagy cirkónium! – de a legédesebb az a kis áttört felirat: I LOVE YOU. Megint elkezdenek potyogni a könnyeim:
-Felhúzod? – kérdem tőle szipogva.
Touya csak szótlanul mosolyog, és feligazgatja a gyűrűt az ujjamra. Pont jó. Mindig meglep vele, hogy milyen tökéletes szemmértéke van, szerintem milliméter pontossággal tudná megmondani a derékbőségemet!
Aztán kéz a kézben, a gyülekezet intenzív ünneplése közepette hagyjuk el a színt – távozásunk előtt persze leadjuk a mikrofont.
* * *
Egy nagyon hangulatos kis olasz pizzeriában vacsorázunk, a Settebello-ban. Rengeteget sétáltunk, igazándiból azt sem tudjuk, hogy merre vagyunk, csak mentünk, amerre a lábunk vitt bennünket. Aztán megláttuk ezt a kis pizzeriát, és úgy döntöttünk, hogy akkor itt eszünk, úgyis lassan ránk esteledik.
Állítólag itt igazi, nápolyi recept szerint készítik a pizza-t. Nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre mennyei, amit elénk tesznek. Én egy Capricciosa-t eszek, Touya pedig egy Settebello-t. A pizza után kellemes, olasz bort szopogatunk, és persze sokat beszélgetünk:
-Azt ugye tudod, hogy majdnem a szívem állt meg, amikor megálltál előttem a kis dobozzal – mosolygok szerelmemre.
-Igen? – kérdi érdeklődve – És miért?
-Hát… Attól tartottam, hogy megkéred a kezem… - sütöm le a szemeimet.
-És az olyan szörnyű lett volna? – Touya hangja komoly. Ráemelem pillantásom, tekintete az enyémet kutatja.
-Nem… nem lett volna szörnyű… – válaszolom neki halkan – Csak… Nem is tudom… Abban a pillanatban vágytam is rá, és rettegtem is tőle.
-Vágy-tál? – kérdi kihangsúlyozva a múlt időt – Most már nem?
-Ezt nem mondtam – mosolyodok el halványan, és kortyolok egyet a boromból – Arról a pillanatról beszélgetünk…
Erre mintha kicsit megnyugodna, de tovább kérdez:
-És miért rettegtél? – kérdi. Nem érzek semmi mást a hangjában, csak egyszerű érdeklődést.
-Mert… Mert nem… Mert nem voltam biztos benne, hogy…
-Hogy olyan pasas vagyok, akiben meg lehet bízni? – fejezi be helyettem.
Megvonom a vállam:
-Attól tartottam, hogy bár most elhárultak a bajok, de majd egy pár hónap múlva megint újra kezdődik a dolog, és majd akkor hagysz el… – mondom neki halkan, és mélyen a szemébe nézek. Látni akarom a gondolatait! – Valaki olyanért, aki nem csinál abból gondot, hogy velem együtt még egy másik, harmadik, vagy negyedik lány is kényeztet téged…
-Szívem! – válaszol kedvesen, halványan mosolyogva, átnyúl az asztalon, és kezébe veszi a kezem – Húsz nő sem ér fel veled! – aztán elkomorodik kicsit – Tudom, hogy most bármit mondhatok neked, a félsz ott lesz benned. Rettenetesen sajnálom, hogy így alakult, és egyetlen egy magyarázatom van csak, a szesz, bár ez persze nem ment fel. Ha hatalmamban állna, visszafordítanám az idő kerekét, és megváltoztatnám azt az estét, de képtelen vagyok rá! Így csak annyit tehetek, hogy megpróbálom neked bebizonyítani, hogy akkor tényleg csak a szesz cselekedett, és nem én magam…
Biztatóan elmosolyodok:
-Biztos vagyok benne, hogy megtalálod a módját, hogy eloszlasd a félelmeimet, szerelmem!
Erre kicsit felvidul ő is, és elmosolyodik:
-Akkor ezek szerint nem reménytelen, hogy egyszer egy igazi gyűrűt is adhassak neked?
Kicsit meglep a kérdéssel, de mosolyogva válaszolok neki:
-Ne rohanjunk annyira, tigrisem! De annyit azért mondok, hogy bármi megeshet, szívem, bármi! – kacsintok rá, sejtelmesen.
Touya csak mosolyog, talán, mintha kicsit meg is könnyebbülne, majd mintha eszébe jutna valami, nevetve mondja:
-De azt ugye tudod, hogy ha meg is kértem volna a kezed, ott, a parkban, az nem lett volna érvényes!
-Miért is? – lepődök meg.
-Mert az apádtól kellett volna kérnem! – majd kicsit elkomolyodik – Tényleg, a szüleidről nem is meséltél még… Azt már nem is mondom, hogy még nem is találkoztam velük…
Most elkomorodok én is. Na, témánál vagyunk! – gondolom magamban megadóan – Szerető szüleim… – Aztán nagyot sóhajtok, és fintorogva válaszolok:
-Hát, mondjuk úgy, hogy nem felhőtlen a kapcsolatom velük – Touya nem kérdez semmit, csak kérdőn felvonja a szemöldökét, úgyhogy folytatom – Nem tudom, hogy mennyire vagy otthon az amerikai politikában, gondolom tudod, hogy az USA-ban van alsó-, és felsőház a törvényhozásban – Touya bólint, és folytatom – A felső házat hívjuk szenátusnak – mély lélegzetet veszek – Az én apám, Gabriel Harrington, Kalifornia állam szenátora…
Touya szemei kissé elkerekednek, aztán mintha megértene valamit:
-Aha – mondja lassan – És mondjuk úgy, hogy nem annyira örült felnőtt-filmes karrierednek…
Keserűen felnevetek:
-Nagyon finoman fogalmaztál! Őszintén szólva, nem tudom, hogy hivatalosan kitagadott-e? Nem beszéltem vele… – el kell gondolkodnom, hogy mikor is… Olyan régen lenne már? – morfondírozok magamban – Hát, igen. Betöltöttem a tizennyolcat, és akkor derült ki, hogy mivel is foglalkozok. Aztán el is költöztem otthonról – aztán Touya-ra nézek, és folytatom – Hát, igen! Nem beszéltem vele már négy éve.
-Az nagyon hosszú idő! – mondja Touya kicsit csodálkozva – Nem lenne időszerű felkeresni őket?
-Áááá… – legyintek lemondóan – Ki van zárva, hogy érdekelném őket…
-Van testvéred?
-Nincs, egyke vagyok.
-Hidd el, hogy kíváncsiak rád! – mosolyodik el Touya – Te vagy az egy szem, kicsi lányuk! Lehet, hogy túl büszkék, hogy túllépjenek a vélt, vagy valós sérelmeiken, de hidd el, hogy szenvednek attól, hogy nem vagy része az életüknek!
-Bár úgy lenne! – sóhajtok lemondóan.
* * *
Iszonyú messzire elsétáltunk, ez akkor derült ki, mikor taxival mentünk vissza a szállodába. Majdnem húsz kilométeres úton tudott csak a taxi visszavinni bennünket, úgyhogy – még ha gyalog azért le is vágtunk ebből – igen komoly túrát tettünk.
Nem is kellett altatni bennünket, úgy aludtunk el egymás karjaiban, összebújva, mint két kis mormota.
Másnap a szobában reggeliztünk, majd megint elindultunk a városba. Most a Stratosphere Tower-be mentünk, az USA legmagasabb, szabadon álló kilátótornyába. A Stratosphere 350 méteres magasságával mindenhonnan látszik a városban, de hogy milyen hihetetlenül magas, az csak akkor tűnik fel, amikor az ember ott áll, közvetlenül a lábánál.
Azon kívül, hogy a toronyból gyönyörű kilátás esik a városra, éttermek várnak ránk, és különböző vidámparki játékok. Fent, a torony tetején! Természetesen mindegyiket kipróbáljuk, először az Insanity-t, mert az tűnt a legkevésbé őrültnek. Hát, nem tudnám megmondani, hogy melyik játék a legkevésbé őrült itt, mert ezzel például kilógattak vagy 20 méterre a tornyon kívülre, és ott pörgettek bennünket minden irányba. Iszonyú izgalmas volt, de végig sikoltoztam az egészet. Láttam, hogy Touya is élvezi de, meg nem tudnám mondani, hogy mit élvez az ember abban, ha halálra rémisztik! Több menet után váltottunk az X-Scream-re, ez egy marha nagy libikóka, azzal a svédcsavarral, hogy itt meg mintha le akarnának dobni a toronyból a kocsival együtt, úgyhogy itt is alaposan kisikoltoztam magam. Aztán jött a Big Shot. Na, ez is nagy élmény volt, megtudtam, hogy mit éreznek az űrhajósok, amikor alájuk gyújtanak!
Úgyhogy jól elvoltunk, izomlázasra nevettük, és rekedtre sikoltoztuk magunkat, bár Touya természetesen sokkal visszafogottabb volt. Ő csak nagyritkán jegyezte meg, hogy „a picsába”, és hasonlók, bár csak tippelni tudom, mert japánul tette. Miután kiszörnyülködtük magunkat, a Level 107 Lounge-ban megebédeltünk, miközben a várost nézegettük, ahogy körbefordult velünk az étterem.
-Gondolkodtál azon, amiről tegnap beszélgettünk? – kérdezi kedvesem váratlanul. Első pillanatban nem is értem, hogy mire gondol, aztán leesik. A szüleim…
-Hát… – vonom meg a vállam bizonytalanul – Nem is tudom…
És tényleg nem. Mit mondjak nekik? Hello anyu, apu, hogy vagytok? Négy éve nem álltam velük szóba. Igaz, ők sem kerestek…
-Mitől félsz? – kérdezi Touya gondoskodón.
Megint megvonom a vállam, aztán kisvártatva kedvesem fürkésző szemeibe nézek:
-Nem tudom… Csak… Olyan fura… Négy év után eszembe jutnak? És? Mit mondjak nekik? Hello, Syd vagyok. Hogy vagytok?
Kedvesem elmosolyodik:
-Ez például teljesen megfelelne!
Fanyalogva nézek rá:
-Na, persze… Négy éve nem beszéltem velük, ez csak így megy, hogy csicseregve felhívom őket!
-Syd! – néz rám komolyan – Ők a szüleid! Nem vadidegenek vagytok! Nem kell tisztelet köröket futkoznotok, ott folytatjátok a beszélgetést, ahol négy évvel ezelőtt abbahagytátok!
Keserűen elmosolyodok:
-Hát, épp ettől félek! Ha jól emlékszem, apám utolsó szava az volt, mielőtt bevágtam volna az ajtót, hogy ha azon az ajtón kilépsz lányom, ide többet vissza ne gyere!
-Biztos vagyok benne, hogy már nem is emlékszik rá! Ha meg mégis, akkor biztosan nem gondolta komolyan. Nagyon el lehetett keseredve, ha ilyesmit vágott a fejedhez! Azért őket is meg kell értened! Az ő köreikben a te pályád nem vállalható, és te mégis a saját fejed után mentél. De most már felhagytál vele, komoly, egyetemet végzett fiatal nő vagy, és sikeres vállalkozásod van!
Elmosolyodok. Imádom ezt a japót! Neki minden olyan könnyű, mindent úgy meg tud magyarázni!
-Hát, azért még mindig meztelenül, na jó, nem teljesen meztelenül táncolok férfiak előtt! – válaszolom neki fintorogva – A végzettségem is csak főiskolai, ráadásul az az egyetem sem éppen a Harvard! A California State University nincs benn az első százban, de talán még a kétszázban sem… Ja, és persze a fitness edzői végzettség nem tartozik a végzettségek, vagy tudományok körébe, ismerve apámat! Ő akkor lenne elégedett, ha jogász, közgazdász, esetleg mérnök lettem volna, és persze, ha politikai pályára lépek.
Touya elmosolyodik, és úgy néz rám, mintha megértett volna valamit:
-Aha, szóval innen fúj a szél! Szerinted nem vagy elég jó apádnak?
Megvonom a vállam, ma már ki tudja, hányadik alkalommal:
-Hát… – vakargatom a tányér feneként a villámmal – Végül is semmi olyat nem tudok felmutatni, amire büszke lehetne… Én csak egy buta, szőke liba vagyok…
Touya bíztatóan megfogja a kezem, másik kezével felemeli az állam, hogy kénytelen legyek a szemébe nézni:
-Ezzel azért vitatkoznék, de legyen. De azért hadd tegyem hozzá, hogy egy buta, szőke liba, aki huszonkét évesen főiskolai oklevéllel elismert fitness edző, akinek már három tagból álló fitness-centrum lánca van, és övé Los Angeles legnagyobb fitness-, és egészségcentruma! Szerintem engedd meg apádnak, hogy ő döntse el, hogy erre büszke tudna-e lenni?
* * *
A repülőn, hazafelé sokat gondolkodtam azon, amit Touya mondott, és lehet, hogy igaza van. Még ugyan nem vagyok felkészülve rá, hogy felhívjam őket, de elkezdett foglalkoztatni a gondolat. Négy év az hosszú idő, volt időm nekem is kicsit lehiggadni, meg talán nekik is, és lehet, hogy meg kellene beszélnünk a dolgainkat, mert lenne mit.
-Tudod – mondom szerelmemnek egyszer csak, és még szorosabban bújok hozzá a kanapén – lehet, hogy igazad van.
-Miben is? – teszi le a Financial Times-t, amit olvasott.
-Hát… Hogy esetleg fel kellene hívnom anyámékat…
Touya szeretetteljesen a hajamba túr:
-Nocsak! Összeszedted a bátorságodat?
-Áh, dehogy! – legyintek lemondóan – Nem tudom, hogy lesz-e hozzá valaha is… Nem, csak elgondolkodtam rajta…
-Szívem, nincs mitől tartanod! Egyrészt, nem fognak megenni. Másrészt, én mindig itt vagyok neked!
Felnézek rá, elmosolyodok, és megcirógatom az arcát:
-Tudom, tigrisem, tudom! És… El is jönnél velem? – kérdezem reménykedve.
-Az első találkozásra nem – ingatja a fejét – Arra neked, egyedül kell menned! A dolgaitokat kell rendeznetek, nem a pasidat kell bemutatnod!
Nagyot sóhajtok:
-Tudom… Csak olyan jó lett volna…
-Azért elkísérlek, és majd megvárlak a kocsiban – simogatja meg az arcom bíztatóan.
-Áh, lehet, hogy nagyon sokáig tart ám…
-Nem baj! – nevet – Hallottál már notebook-ról, meg mobiltelefonról? Néha dolgoznom is kell ám! Nem lehet mindig csak az élet jó dolgaival foglalkozni, veled viháncolni, meg mulatozni!
-Aha, szóval velem viháncolni, az jó? – kacsintok rá kihívóan, és örülök, hogy egy kicsit témát válthatunk.
-Hm, nézzük csak, a választ alaposan át kell gondolnom! Öööö… – ráncolja a homlokát megjátszott elmélyüléssel, majd egyszer csak nevetve rávágja – Igen! Nem hiszem, hogy létezik annál jobb dolog a földön!
Felnyúlok, beletúrok a hajába, és lehúzom magamhoz. Megcsókolom, lassan, szeretetteljesen, de érzékien.
-Imádlak, szerelmem! – mondom neki.
Ő csak kedvesen mosolyog:
-Tudom, szívem, tudom! – aztán egy kicsit más irányba tereli a beszélgetést, egy váratlan kérdéssel – Segítesz nekem lakást keresni?
Egy pillanatra meglepve nézek rá, aztán leesik, hogy erről még nem beszéltünk. Nekem természetes volt, hogy hozzám költözik, de ezek szerint neki nem az.
-Persze. Holnap délutánig alszok, tudod, ma este táncolok a Skin-ben, de holnapután szerintem nekiugorhatunk!
Reggel még mindig alszok. Nem tudom, pontosan miről álmodok, de az egyik pillanatról a másikra, egy olyan álomba találom magam, ahol egy arc nélküli nő elkezdi farkamat izgatni, ami szépen lassan elkezd növekedni. Elkezdek mosolyogni és élvezem a helyzetet és a dolgokat. Nagyon tetszik ez az álom.
Tovább folytatja tevékenységét, ami csak egyre jobban fokozza vágyamat. Annyira vágyok már a beteljesülésre, de csak addig masszírozza és izgatja vágyamat, amit teljesen kőkemény nem lesz, majd abba hagyja, amire megijedek, nehogy itt legyen már vége az egésznek. Érzem, hogy kezdek lassan ébredni.
Ekkor megérzem, hogy valaki magába fogad, istenem micsoda fergeteges érzés. Annyira imádom, hogy nem kívánom a végét. Nem sokkal később, már teljesen méretemben benne vagyok, amire már nem tudok nem felsóhajtani egy kicsit. Mikor teljesen benne vagyok megáll. Egy kis idő eltelte után lehajol hozzám és megcsókol. Kicsit tétován viszonzom, majd mikor teljesen felébredek, akkor egyre hevesebben és határozottabban csókolom. Kezeimet a hátára teszem meg a fenekére. Amíg csókolózunk, szerelmem elkezdi kicsit mozgatni csípőjét, ami fent tartja vágyamat nem is kicsit.
- Mióta vagy ébren, te kis sunyítós?!?! – mosolyog rám, de látom, hogy a csók kifullasztotta, meg az elmúlt perc cselekményei.
- Azt hiszem akkor kezdtem ébredezni, amikor rám másztál – nevetek rá – De igazándiból akkor jöttem rá, hogy nem álmodok, amikor csókolózni kezdtünk…
- Aha! Most lebuktál! – öklével játékosan a vállamba ver és folytatja. – Szóval, te álmodban keféltél?!?!
Mikor meghallom, szavait kicsit lefagyok. El is pirulok kicsit. Na, most mihez kezdjek? Nem akarok elrontani mindent, hiszen olyan szép és tökéletes minden, de végül is ez csak egy álom. Nem olyan, mintha megcsaltam volna.
- Izé… Hát… Igen…
- Na, és jó csaj volt? – kérdezi, amire már végképp nem tudok mit válaszolni. Nem láttam az arcát csak a testét, meg ahogy engem kényeztet.
- Hát… Izé… - dadogok, mert nem tudom, mit válaszoljak rá.
- Nyugi, tigrisem, csak élcelődök! – nevet rám – Persze, hogy csajjal álmodtál, hisz’ a farkaddal játszottam! És azt is tudom, hogy egy ilyen álomban nem a csaj a lényeg, és még arca sincsen!
Mikor mondatát elemzem a fejembe, megkönnyebbülve mosolygok rá, de még is komoly vagyok kicsit.
- Ugye nem hiszed, hogy létezik olyan nő, akiről szívesen álmodozok, amikor ilyen okos, kedves, gyönyörű, és szexi lány mászik rám reggelente!
- Hát… Azért mégis csak pasiból vagy te is! – rám hunyorít játékosan. – De azért hiszek neked! Imádlak, szerelmem! – lehajol hozzám és édesen kapok ajkai után annyira finom és édes csókjai vannak, hogy képtelen vagyok nekik ellenállni.
Ahogy csókunk hevesedik, úgy hevesedik kicsim mozgása is farkamon, ami annyira isteni érzés és tökéletes. Kezeink, ajkaink bejárják egymás testét, lassan, együttlétünk minden pillanatát kiévezve kényeztetjük egymást. Aztán felülök, és úgy lovagol tovább, lassú, érzéki ritmusban, miközben melleit kényeztetem, hogy minél feszesebbek és finomabbak legyenek. Kényeztetés után kicsimnek a szemébe nézek olyan szerelemmel, ahogy csak tudok, és amit csak érzek iránta és érzem, hogy ő is hasonlóan viszonozza pillantásomat, ami a lehető legboldogabbá tesz engem. Fordítok helyzetünkön és most szerelmem van alattam. Hevesebben kezdek el mozogni, és próbálok a lehető legnagyobb élvezetet nyújtani neki, amit csak kaphat. Ajkainkkal bejárjuk egy más nyakát, míg érzem, hogy keze a hátamon kalandozik, ami annyira jól esik. Most szerelmem várt pózt. Hátamra fektet, majd oldalasan fekszik elém így a hátát látom. Felemeli lábát, mire egyből odamegyek hozzá, belé hatolok és már megint egy hevesebb tempót diktálok. Annyira vad és érzelemmel teli minden pillanat, amit most együtt töltünk, hogy az valami fergeteges. Hallani lehet, ahogy szerelmemben lököm magam. Kezeimmel melleit kényeztetem, miközben ajkaimmal vállát és nyakát halmozom el csókjaival. Kéjes sóhajai pedig az őrületbe kergetnek és teljesen elveszítem a fonalat, meg az irányítást. Fejét hátra fordítja, majd kezeivel finoman beletúr hajamba, majd magához húzva kezdünk el csókolózni és falni egymás ajkait. Ahogy csókunk egyre érzékibb és hevesebb, annál hevesebbek vagyunk mi is. percekkel később kicsúszok kicsimből, majd felhúzom csípőjét, mire a vállát és a fejét a párnára rakja. Kicsit széthúzom feszes és kerek popsiját, majd belé hatolok, amire mindketten felnyögünk és megint irtózatos vágtába kezdek.
- Úúú… - sóhajt kicsim kéjesen. – Isteni jó! Abba ne hagyd!
- Eszemben sincs, szívem! – lihegem neki.
- Gyerünk, tigrisem, keményebben! – nyögi kéjesen, aminek eleget kell tennem. – Ne kímélj!
Eleget is teszek szerelmem kérésének és olyan vágtába kezdek bele, amilyet még soha senkivel sem csináltam. Nem tudom mit csinál velem ez a nő személy itt alattam, de azaz egy biztos, hogy olyan énemet szabadítja fel, meg hogy a külvilágra, amiről eddig nem is tudtam, bár nem meg lepő, hiszen a legutóbbi kapcsolatom nem volt még ilyenre.
-Ez az! – szólal meg kér nyögés között. – Keményebben! Gyerünk!!! Gyorsabban!!!
Nem bírok tovább magammal. Úgy kezdem el dugni szerelmemet, hogy még az ágy is mozogni kezd velünk együtt, amit nem csodálok. Soha nem volt ilyen heves és mérhetetlenül vad. Úgy járok szerelmembe ki-be, hogy ezt már egy japán csaj tuti nem élné túl és könyörögne, hogy hagyjam abba. Ezt is imádom szerelmemben, hogy ennyire vad és tüzes és imádja hatalmas farkamat.
Hihetetlenül jól érzem magam. Mintha most adnám ki magamból az összes feszültséget, amit az évek felhalmoztak, de nagyon jó érzés és még kellemes is. tovább döngetem szerelmem és próbálok olyan élményt, nyújtani neki, amit soha nem fog elfelejteni és ne kívánjon mást. Ahogy hallom, hogy szerelmem elélvez, úgy ránt magával engem is az orgazmus. Felnyögünk mind a ketten és lövellem szerelmemben a spermámat, de nincs elég hely számára, ezért kifolyik eredeti helyéről. Egy pillanatra sem hagyom békén szerelmemet. Minden élvezet hullámot meg akarok adni neki, ezért addig folytatom cselekedetemet, amíg fáradtan és kimerülten nem csuklik össze az ágyra. Nem bírom tovább tartani magam és kicsimre rogyok teljes testsúlyommal. Nem akarom összenyomni babámat és éppen legurulnék róla, de megállít cselekedetemben.
- Ne, tigrisem! – suttogja fáradt hangon. – Érezni akarlak! Olyan jó így…
Nem mondok semmit, mert felesleges lenne. Ide nem kellenek most szavak. Magamhoz ölelem, és nem akarom elengedni. Olyan jó itt lenni vele és boldog lenni. Soha nem álmodtam volna arról, hogy ilyen boldog leszek egyszer, és ami a legfontosabb szerelmes.
- Imádlak, szerelmem – suttogja boldogan, ami engem még boldogabbá tesz.
- Én is téged! – adok egy légy puszit a fülére. – Még soha nem éreztem magam így, senkivel! Teljesen elveszed az eszemet, kihozod belőlem a vadállatot!
- Igen, észrevettem – kuncog kicsim, majd mikor mozgolódni kezd, alattam legördülök róla és mélyen egymás szemébe nézünk. – Te pedig kihozod belőlem a nőt! Végre úgy érzem magam, mint egy nő, mint egy igazi hercegnő, nem pedig mint egy gumibaba…
Elmosolyodok kicsim szavain, majd az ujjammal végig simítok az orrán.
- Én inkább olyannak láttalak az előbb, mint egy bagzó vadmacska! –adok puszit az orra hegyére és folytatom is. – Csak viccelek, szivem! Igen, próbálom azt adni neked, amit megérdemelsz, mert te egy királynő vagy!
- Igen, tudom! – neveti el magát – Kúrógép-királynő! Három éve meg is koronáztak, itt, Las Vegas-ban!
- Olyan kis mocsok vagy! – morcizok be. – Ilyen komoly vallomásból viccet csinálsz!
Megcsókol érzelmesen és mélyíti is. tudja, mivel legyen le egyből a lábamról.
- Imádlak, Touya! Ne durcizzál, inkább menjünk, zuhanyozzunk le!
* * *
Érzelemmel teli csókot váltunk Syd-del a zuhany alatt. Szorosan ölelem magamhoz és eszem ágába nincs, elengedni örökre itt akarom tartani a karjaim között, mert így olyan jó és megnyugtató. Végül levegőhiány miatt még is szét kell válnunk. Egymás szemébe nézünk mosolyogva, majd veszek egy kis tusfürdőt és elkezdem kicsimet fürdetni alaposan.
- Gyönyörű a tested! – mondom teljes áhítattal, hiszen csak gyönyörködni tudok benne. – Képtelen vagyok betelni vele… Hogy lehet valakinek ennyire tökéletes a teste?!?!
- Hát, sok-sok óra edzés, és persze egy kis szerencse, amikor sorban álltál a génekért – kezd el nevetni, és ahogy hallom zavarban is van. nem sűrűn láttam szerelmemet zavarban, de legalább ezt is el tudtam nála írni, hogy zavarban legyen. – No, meg persze egy világklasszis plasztikai sebész! – teszi hozzá.
- Hát, az a plasztikai sebész nagyon ügyes kezű volt, elismerem, de azért már bocsánat, tökéletes alapanyagból tökéleteset alkotni az nem nagy was-ist-das! – mosolygok kedvesemre és megcsókolom.
Ahogy hosszan csókolózunk, beindul a fantáziám és a fantáziámmal együtt, a farkam is elkezd növekedve, ami nem sokkal később, már szerelmemnek nyomódva áll teljes nagyságában. Kicsim lenyúl és elkezdi masszírozni, simogatni. Felsóhajtok a csodálatos érzésre. Elhagyom ajkait és a nyakát, a vállát és végül a melleit kényeztetem.
Néhány perc múlva elkezdem csókjaimmal bejárni szerelmem testének minden egyes zugát, amit csak találok. Köldökénél kicsit elidőzök, de hamar tovább haladok végső célomhoz. Először kezemmel kezdem el simogatni, majd másodpercekkel később ajkaimmal és nyelvemmel kezdem el kényeztetni. Érzem, ahogy szerelmem elkezd remegni, de nem hagyom abba cselekedeteimet. Ahogy hallom kincsem nem egyszer élvez el felettem, de én csak örülök neki és élvezem, hogy orgazmusa után orgazmus követi. Ahogy folytatom, a dolgokat egyre nagyobb sikolyok hagyják el ajkait és érzem, hogy kezd teljesen gyengülni, de ne hagyom, hogy elessen egy pillanatra sem. Egy ideig még próbálkozott a fejem eltolásával, de már nem megy neki. Gondolom minden erejét leszívtam, de nem baj, majd visszaadom neki.
- Magamban akarlak érezni! – sóhajt kicsit erőtlenül, de nem kell többször mondania, mert mér így is majd felrobbanok.
Felállok, míg Syd karjait a nyakam köré fonja. Feneke alá nyúlok, s úgy emelem fel. A kabinnak a falának nyomom, hogy könnyebben tudjam én is tartani. Amíg egyik kezemmel tartom, addig a másik kezemmel bejáratához rakom, majd egyetlen mozdulattal belé hatolok, de próbálok minél gyengédebben. Halkan felsikkant szerelmem, de remélem nem azért, mert fájdalmas voltam, de ha eddig bírta, szerintem ezek után is bírja.
Most a megszokott vadság helyett inkább érzékien és érzelemmel teli szeretkezésben van részünk, amit szerintem egyikünk sem bán. Átölel kicsim, majd hol csókolózva érezzük a pillanatok, hol pedig csak szimplán szerelmes tekintettel figyeljük egymást, miközben lassan és érzékien folytatjuk a mozgást. Óráknak tűnő percekig szeretkezünk. Folyamatosan, csak egy tempót tartok és hamarosan meg is látogat minket az orgazmus, ami olyan gyönyörrel jutalmaz meg minket, hogy az maga a megváltás.
Az érzéki szeretkezés után még ölelkezve maradunk és nem engedem el szerelmemet. Most így olyan jó és nem akarom, hogy vége legyen. Nem mondunk semmit, de nincs is rá szükségünk egymás szeméből mindent ki tudunk olvasni, amire szükségünk van. mosolyogva válunk szét szomorúságomra, egy pillanatra sem engedem el, de egy csók következtében. Syd kezeibe tusfürdőt nyom, majd a testem minden egyes zugát bejárja vele. Mikor látom, hogy éppen letérdelni készül, megállítom, mert nem akarom, hogy rosszul érezze magát.
- Nem szükséges… - mondom kicsit tétován.
Egy pillanatra értetlenül néz rám, majd mikor felfogja, hogy mire értettem elkezd nevetni.
- Te most arra gondolsz, hogy esetleg megalázó lenne letérdelni eléd? – érdeklődik kedvesen. – Touya! Te a szerelmem vagy! Soha, senki nem tudott rávenni olyasmire, amire nekem nem volt kedvem. Most önszántamból fogok eléd térdelni, és azért, mert tudom, hogy te sosem kérnél olyasmire, amivel esetleg megalázhatnál! És hidd el, hogy ez sem az, mert nem te kényszerítesz térdre magad előtt! Szeretlek, szerelmem!
Letérdel elém és végig mossa a lábamat, combomat és férfiasságomat is. alaposan végzi el a dolgát, majd dolga végeztével lemossa róla és még csókot is kapok rá, ami nagyon jól esik. Lemossa felsőtestemről is a habot. Dolga végeztével elkezd kifele tessékelni a kabinból.
- Most menj szívem, mert ha itt maradsz, tuti, hogy nem megyünk sehová!
* * *
Amíg szerelmem a hajával és a fürdéssel bajlódik, addig én rendelek kaját és meg is terítek rendesen. Leülök a székre és az újságot kezdem el olvasni, amiből remélem, hogy megtudok valamit és a legfontosabb, hogy esetleg egy kis ötletet is ad az áruházhoz, bár most inkább ki kéne kapcsolnom, mert pihenni jöttem szerelmemmel, de nem tehetek róla. A munka ártalma.
Mikor kijön, szerelmem rá nézek, és alaposan végig nézem. Tetszik még így is a látvány, csak jobb lenne, ha nem lenne rajta semmi, mert az olyan csábító és szexi lenne.
- Hűha! – mosolyog rám – Ez nagyon jó ötlet volt! Már nagyon éhes vagyok!
Leül mellém. Kapok egy csókot arcomra, majd elkezd csipegetni. Így belegondolva tényleg régen ettünk.
- Ruhát is rendeltem – tájékoztatom két falat között. – Szerintem mindjárt itt lesz az, is, aztán elmegyünk vásárolni, meg felfedezzük egy kicsit a várost! Te jártál már Vegas-ban? – kérdezem, de mihelyst ránézek eszembe is jut a válasz. – Persze, hogy jártál, hisz’ mondtad, hogy itt koronáztak királynővé!
- Igen, nagy buli volt! – elneveti magát, majd komolyabb arckifejezéssel néz rám. – Téged tényleg egyáltalán nem zavar, hogy koronázott pornókirálynő vagyok? Ha úgy vesszük, kurva voltam. Pénzért hagytam, hogy férfiak megdugjanak…
Mikor meghallom kicsim kérdését meglepődök és őt figyelem:
- Őszintén szólva, ebbe még így bele sem gondoltam… - vonom meg a vállam – Hm… Hát, ha úgy vesszük, igen, azt voltál. Ha máshogy vesszük – mosolyogva nézek rá. Kezemet arcához emelem és elkezdem simogatni. – akkor színésznő. Vagy táncművész. Minden, csak nézőpont kérdése. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ha most is ezzel keresnéd a kenyered, nem zavarna. Valószínűleg nem jöttünk volna össze. De a múlt? Miért zavarjon? Tudod, hogy miért tetted azt, amit tettél, és neked kell, hogy rendben légy magaddal. Ki vagyok én, hogy számon kérjem rajtad a múltadat, amire egyébként pedig, akár büszke is lehetsz, hisz’ a legjobb voltál a munkádban a világon!
- Hihetetlen pasas vagy te, Touya Naganori! – mondja mosolyogva. Odahajol hozzám és megcsókol.
Csókunkat a kopogás hangja szakítja meg. Felállok és az ajtó felé veszem az irányt.
- Ezek a ruhák lesznek! – sétálok az ajtó felé.
Kifizetem a csomagokat, majd egy kis jattot is adok az emberkének. Becsukom az ajtót és pár hatalmas szatyorral térek vissza.
-Ezek a tieid – mutatom fel kicsimnek, hogy megismerje a szatyrot, majd leteszem a kanapéra. – Ezek meg ez enyémek. Gyanúsak a táskák, mert Roberto Cavalli felirattal vannak tele.
- Ugye, nem az van benne, ami rá van írva?!?! – hunyorít rám kedvesem, mire csak értetlenül bámulok rá.
- De, persze, hogy az van benne, miért?
- Szerelmem! – a szemeit forgatja és fújtat egyet. – Te komolyan Roberto Cavalli rongyokat rendeltél nekem?!?!
Kérdésére elkezdek félni, hogy rossz márka? Nem elég márkás vagy esetleg nem szereti ezt a ruha tervezőt?
- Miért, nem szereted? Kicseréltessem valami másra?
Kicsim elneveti magát, majd odalép hozzám és egy csókot nyom az arcomra.
- Dehogy is, te kis buta! – mosolyog rám – Nekem is van pár darabom Cavallitól, szeretem a ruháit – aztán egy kicsit megrovósra vált át hangulata. – De ennél, ha akartál volna, sem tudtál volna drágább cuccokat találni!
Megkönnyebbülök szerelmem szavaitól, hogy már megint az árakon problémázik, majd a táskákra nézek.
- Őszintén szólva, fogalmam sincsen róla, hogy mennyibe kerültek – vallom be közömbösen és megvonom a vállamat is. – de nem is nagyon érdekel.
Kapok még egy csókot, majd nagyot sóhajt:
- Tudom, szívem, tudom… Miért is nem lep ez engem meg?
A táskához megy, és ahogy elkezdi, nézni a táska tartalmát meglepődött arckifejezését látom. Remélem jó méreteket választottam neki, mert hát nem egy minden napi nővel vagyok együtt és ő csak a legjobbat érdemli. Nem érdekel semminek sem az ára, hiszen mindent megengedhetek magamnak, viszont az, hogy kicsim minél jobban és szebben nézzen ki, már érdekel. Igaz, hogy ruha nélkül még szebb, de az kéne még, hogy a városban ruha nélkül szaladgáljon. Igen ott halnék meg a féltékenységben, hogy más jelen pillanat láthatja azt, amit csak én érinthetek meg.
Nem sokkal később én is a táska tartalmát kezdem el figyelni, ami csak nadrág és egy ing van.
- Hát, látszik, hogy vakon vásároltál! – nevet rám kicsim – Ezt az inget szerintem nem vetted volna meg, ha látod!
Syd szavaira végig nézek magamra és lehet igaza van.
- Nagyon szörnyű, mi? – fanyalogok – Rendelek másikat!
- Ne, ne rendelj, szívem! – odaugrik hozzám és az arcomat kezdi el simogatni. – Nekem tetszik! Végre valami kicsit vidámabb, valami új, fiatalos, és divatos! Nagyon menőn nézel ki!
Egésznap a várost járjuk. Vásárolunk, nézelődünk, és nagyon jól érezzük magunkat, ahogy elterveztünk mindent. Este úgy döntünk, hogy egy étteremben vacsorázunk. Kicsim éppen azt érdeklődik, hogy hova menjünk este egy kicsit kikapcsolódni és szórakozni.
- Ok, köszi szépen, Hayley! – leteszi a telefont és rám emeli gyönyörű tekintetét. – Mindenki azt mondja, hogy a Haze lesz a mi helyünk!
- Hát, akkor menjünk oda, bulizni az este! – válaszolom egyszerűen.
- Aha, csak meg kell találni a megfelelő embert, mert szinte lehetetlen bejutni, ha nem foglaltál asztalt napokkal korábban – elgondolkozik, majd másodpercekkel később, mintha egy égő cgyulladt volna ki a feje fölött. – Megvan! Mindjárt! – előkapja a telefonját és tárcsázik.
- Szia, Sticky! Megismered még a hangomat?
- Jézusszűzmáriám, segíts meg! – halljuk az emberke rikoltását, amitől a frász kerülget. Mi lenne ha élőben hallanám? Inkább bele sem akarok gondolni. – Lola! Lola Lexington! Hát hogy a faszba ne ismerném meg a hangodat! Hogy vagy, kiscica? Csak nem vissza akarsz térni? Holnap már kezdhetsz forgatni!
Elneveti magát kicsim én meg csak figyelmesen hallgatok.
- Nem, Sticky, nem. A mocskos kis Lola már jó kislány lett, nem kefél többet kamerák előtt, és már nem is így hívják! – mosolyog rám bíztatóan Syd.
- Nahát, tényleg végleg felvetted a ruhát?
- Nem teljesen, még klubokban néha ledobom, mert táncolni azért, még táncolok.
- Jaj, azt nagyon szívesen megnézném!
- Gyere el egyszer LA-be, a Skins Gentlemen’s Lounge-ba, ott láthatsz. De szigorúan csak láthatsz!
- Jaj, ne légy már ennyire jókislány!
- Törődj bele, Sticky – kacsint rám, mire csak elmosolyodok halványan.
- Hát, fájdalmas, de mit tehetek mást? Na, és ha nem szerepet szeretnél, akkor miben segíthetek?
- Hát, este szórakozni szeretnénk menni a kedvesemmel… – kicsim folytatná, de a manus, már megint a szavaiba vág.
- Nem mondod, hogy leragadtál egy darab pasinál?!?!
- De igen, Stikcy, és nagyon szeretem őt. Szerelmes vagyok!
- Istenem, szentségtörés! – jajveszékel a pasas – Lola csak egy pasasnak adja oda magát, senki másnak, borzasztó!
- Nem annyira az, csak szokd meg! – neveti el magát. – Nekem meg kimondottan jó!
- Fekete nap a mai! – nem nagyon tetszik ennek a fickónak a hangja, de nem tudok mit kezdeni vele. – Szóval, hova kérsz VIP-asztalt, kicsi gyöngyöm?
- A Haze-t ajánlotta mindenki, mi a véleményed?
- Hát, nagyon kétes hírű hely, mert a legdrágább Vegas-ban, és iszonyú nehéz bejutni. Még ha foglalt asztalod van is előfordulhat, hogy kint maradsz! Aki bejutott, az isteníti, aki kint maradt, az fikázza. De ha bejutottál, a Haze maga a menyország! A város legdögösebb buláival és legtökösebb pasijaival van tele a hely, a legnagyobb nevek csinálják a zenét, Snoop Dogg, David Guetta, Tiesto, Usher, Katie Perry, Timbaland, Drake, Busta Rhymes, hogy csak néhányat említsek, és mindez a világ legdrágább, és legszuperebb zene-, és fény-technikájával megtámogatva! De ismerem a főnököt, úgyhogy ti tuti be fogtok jutni! Főleg, ha a régi neveden jelentelek be!
Minden egyes szót hallok és ezzel kicsim is tisztában van, mert bűnbánó arccal néz rám és beleegyezik.
- Oké, legyen úgy. Lola Lexington és Touya Naganori.
- Ráadásul japó?!?! – mondom, hogy nem tetszik nekem ez a figura. – Ezt nem hiszem el! Mivel tudta pótolni, hogy kicsi a farka?!?!
- Hát, kőgazdag, kisapám! – nevet – De ez csak hab a tortán, mert igazándiból esténként én játszok a világ legnagyobb japó-farkával!
- Mindig is tudtam, hogy mázlista vagy, Lola, drágám! Nah, jól van, érezzétek jól magatokat este! A bejáratnál csak a nevedet mondd. Valószínűleg így is lerabolnak rólatok egy talicska pénzt, mert ritka pénzéhes banda, úgyhogy legyen nálatok della, de rendesen! De megéri, minden centjét, higgyétek el!
* * *
Fél tizenegy előtt valamivel érkezünk meg az Aria Hotel Resort & Casino hoz. A Haze ugyanis, ennek a szállodának az éjszakai szórakozóhelye.
A kocsiból kiszállva a parkoló fiúra bízzuk, majd elindulunk a Haze-be és jól fogjuk magunkat érezni.
- Na, majd most kiderül, hogy tényleg van-e asztalunk! – érzem kicsimen, hogy feszült, pedig nem lenne miért, de én csak megvonom a vállamat.
- Kizárt, hogy nem engednek be bennünket! – mosolygok rá – Én még olyan diszkóban nem jártam, ahol egy ilyen dögös bombázót, mint te, egy ilyen ruhában ne engedtek volna be! Nézd meg szívem, minden pasas utánad forgolódik!
Világosítom fel szerelmemet. Körbe néz és látja, hogy valóban igazam van. bár jobban örültem volna, ha kicsit jobban takart ruhát vett volna fel, mert így ugyan azt látják, ami én szoktam, bár ha gondolkozunk nem teljesen, de semmit nem takar ez a ruha és még átlátszó is. Nagyon szexi rajta és legszívesebben letámadnám, de nem akarom, hogy más lecsapja a kezemről.
- Hát, reméljük, hogy megteszi a hatását! – érzem Syd-en, hogy sokkal feszültebb, mint szokott lenni. Amikor éjszakánként pasik előtt lép fel akkor nincs benne ennyi feszültség, mint most ebben a pillanatban.
- Lazíts, szívem! – szorítom meg kicsit a kezét – Nem lesz semmi gond. Besétálunk a diszkóba, piszok jól fogjuk érezni magunkat, és te leszel a hely királynője!
- Úgy irigyellek! – mondja nekem – Te mindent ilyen könnyedén tudsz venni?!?!
- Áh, dehogy! – legyintek nevetve – Ha tudnád, hogy mennyit tudok görcsölni a saját hülyeségeimen!
Beszélgetésünk közben csak egyre jobban közeledünk az ajtó és egyben a célunk felé. Kicsimet nagyon megnézik a pasik, engem meg a csajok, viszont mind a ketten csodálják, hogy hogy is vagyunk együtt. Hiszen egy ilyen dögös csaj, mint keres egy japán csávó oldalán, meg fordítva.
A kidobó emberek nagyon nézik kicsimet, ami kezd egy kicsit zavarni és féltékennyé tenni. Mikor megérkezünk, az egyik odaáll kicsim elé és neki kezd el beszélni.
- Én téged már láttalak valahol, gyönyörűm!
- Igen? – mosolyog rá kicsim. – Na, ne mondd! Most először járok Vegasban!
Nem tudom, hogy mikor fog elpattanni nálam a cérna, de már most kezdek féltékeny lenni, ahogy kicsimet figyeli, és szinte felfalja a szemével.
- Nem hiszem… - elkezd gondolkozni, majd egy vigyor kíséretéven szólal meg. – Bizony, hogy nem először jársz itt! Három éve, nagy csinnadrattával koronáztak meg az év pornókirálynőjévé! Te Lola Lexington vagy! – rikkantja boldogan, de én kicsit sem vagyok az. Büszke vagyok Syd-re, de azért kicsit még is zavar a dolog.
- Hm – mosolyog kicsim. – Pedig úgy örültem volna, ha ez a mi kis titkunk maradhatna! – kacsint a férfira, aki elkomorodik.
- Öööö… Bocsánat! – nyögi, majd rám néz. – Most akkor… Elkúrtam valamit? – érzem, hogy ideges, de most cseppet sem érdekel, és felém mutogat a szemével.
- Nem! – nevet még mindig – Ő tudja. De jó lenne, ha nem sokkal többen tudnának erről! – elengedi a kezemet, ami így inkább zsebre dugok. Elveszi tőle a tollat, majd a karját fogja meg.
- Hogy is hívnak, srác?
- Ööö… Grant!
Elkezd írni a karjára és tudom, hogy autogramot oszt.
A kidobó nagyon boldog lesz, és egy hatalmasat ugrik.
- Atyaúristen! Soha többet nem fürdök!...
- Lola! Lola! – hallunk egy fiatal nő hangot hátunk mögül. Nem tudom miért, de egy kicsit nem szeretem kicsimnek ezt a név szólítását. A Syd az annyival szebb és én azt a nevét imádom. Ahogy a fiatal páros jön, felénk a lány hevesen integet.
- Hello, Lola! – mosolyog kicsimre. – Hogy vagy? Nem is tudom, hogy mikor láttalak utoljára!
- Tora! Tora Dark! Hát te? Mit keresel itt?
- Eljöttünk a párommal mulatni egyet! De álmomban sem gondoltam volna, hogy itt futok veled össze! – elneveti magát és rám néz. Szinte kicsit felfal a szemeivel, de én inkább kicsimet falnám más értelemben. – Hm… Nem mutatsz be a csődörödnek?
- Jah, de! Ő Tora – mutat a lányra, de azért meg kell hagyni ez a sok esemény kicsit meg is döbbentett mára. Végül a férfihoz és a lányhoz fordul. – Ő pedig itt Touya. De szerintem menjünk be, és ott folytassuk!
- Öööö… Van asztalfoglalásotok? – szólal meg Grant és az újonnan jött párosra néz.
- Ugyan már! – mondja Syd, majd ujjaival a mellkasát cirógatja úgy, ahogy az enyémet szokta és kicsit irritál a látványa. – Vedd úgy, hogy együtt érkeztünk, nekünk meg úgyis VIP-asztalunk van, bőven elférünk!
Látom, hogy gondolkozik, majd félre állva mosolyog Syd-nek:
- Oké, rendben van! Jó szórakozást!
Amikor bemegyünk, a csaj egyből letámadja kicsimet.
- Hú, nagyon rendesek vagytok, hogy behoztatok!
- Ugyan már – mosolyog rá – Én is csináltam ezt tini koromban! Másképp nem juthattam volna be a legjobb partikra!
- Mindenesetre, köszi, nagyon rendes volt tőletek, így ismeretlenül is! – a srác felém nyújtja a kezét és bemutatkozik.– Jack vagyok.
- Szevasz, én meg Touya.
- No, most hogy így összeismerkedtünk – fordul felém szerelmem. – Nem bánod, ha együtt murizunk?
Syd arcát figyelem és látom rajta, hogy boldog Tora-val. Rendben beleegyezek, mire egy mosolyogva nézek rá.
- Nem, persze, hogy nem! Ha többen vagyunk, úgy jobb a buli!
Nem lehettem valami túl meggyőző, mert még magamnak sem hittem el, de mindegy az a lényeg, hogy Syd boldog legyen. Beljebb megyünk. a felsőmet lerakjuk a ruhatárnál, majd ahogy belépünk nagyon hangos zaj fogad minket.
Leülünk az asztalunkhoz és lepakoljuk a cuccainkat. Syd hozzám bújik, mire magamhoz ölelem és elkezdünk beszélgetni a jövevényekkel.
- Syd meséld el, kérlek, hogy találkoztál ezzel a csődörrel. – mondja Tora és látom nagyon kíváncsi és mellette mintha túlságosan is érdekelném.
- Tora ne nyaggasd őket. – szól rá a barátja, amiért hálás vagyok, de Syd csak elkezd nevetni.
- Semmi baj Jack. – mondja kicsim, majd folytatja. – Egy ünnepélyen láttuk meg egymást először, de végül egy banda karmai közül szabadított ki. – meséli, és mikor visszajön, a fejembe az emlékképek ideges leszek azokra a suhancokra, hogy bántani, merték kicsikémet, hiszen semmit nem ártott nekik.
- Juj, de ugye már jól vagy? Nincs semmi bajod? – kérdezi Tora aggódva.
- Persze már jól vagyok lovagiasan Touya leápolta a sérüléseimet és utána kezdett el udvarolni nekem. – ahogy válaszol, boldogságot vélek felfedezni a hangjába, ami az én kedvemet is felvillanyozza. Annyira szeretem Syd-et. Mindig csak boldognak akarom látni semmi másnak, csak boldognak.
- Na és te Touya. Hogy, hogy L.A-ben vagy? Ha a nevedről jól vélem, akkor te Japán vagy. Na meg persze a kinézeted is inkább japós mint amerikai. – mondja Tora.
- Van egy építő vállalati cégem és most éppen L.A-ben van munkánk, de nagy a valószínűsége, hogy örökre itt fogok maradni, hogy Syd-del maradjak. – mondom komolyan, mire kicsim rám néz meglepődve.
- Tényleg itt maradnál örökre… Velem? – érdeklődik, mire csak megsimogatom az arcát és puszit adok ajkaira.
- Érted akár meddig és akár hova mennék. – tájékoztatom véleményemről, mire szenvedélyesen megcsókol. Viszonzom a csókot, és közben a hátát meg a lábát simogatom.
- Olyan szépek vagytok együtt. – ujjong Tora, de nem tud sokáig, mert Jack az ő száját is lefoglalja inkább valami jobban, mint a csevegéssel. Elmosolyodok és kicsimre nézek.
- Szeretlek. – suttogom, majd a nyakába csókolok és kényeztetem kicsit, miközben simogatom a lábát és a combját, de megfogja a kezemet és a fülemhez hajol.
- Majd otthon megkaphatsz, ha nem volt elég a reggeli. – mondja mosolyogva, amire elmosolyodok és egy puszit is kapok ajkaimra.
- Szavadon foglak. – a párocskára nézek, majd jön egy pincér és mindenkinek rendelek a számlámra egy kis itókát, hogy ne legyünk ennyire józanok, mert azt nem akarom.
Nagyon sokáig beszélgetünk, és már egy ideje, csak iszunk és kezd meglátszódni rajtunk. Eléggé kezdtünk ázott verebekhez hasonlítani, de hát egyszer bulizunk nagyon. Egyik pillanatban a csajok megszólalnak.
- Gyertek, menjünk táncolni. – mondják szinte egyszerre és már fel is állnak, miközben próbálnak minket is felráncigálni.
- Menjetek előre nem sokára mi is megyünk. – mondom a lányoknak, de mielőtt elengedném Syd-et visszahúzom magamhoz és szenvedélyesen megcsókolom, és a fenekébe markolok, amire belenyög a csókba.
Elválik ajkaimtól, majd mosolyogva megy táncolni barátnőjével. Boldognak tűnik és ez nekem mindennél többet jelent. Figyelem őket, de közben Jack-el is beszélgetünk minden féléről, de a legnagyobb téma a csajok voltak. Mikor Jack kiment a wc-re a csajokat figyeltem és meglehetősen érdekes látvány fogad. Azt látom, hogy a lányok eléggé össze vannak melegedve. Ajkaik összeérnek, és forró csókot váltanak egymással. Hirtelen nem is tudom, mit gondoljak, csak úgy kavarognak a fejemben a gondolatok, de a végén a pia hatására még is csak vonzónak találom a látottakat. Mosolyogva felállok és megközelítem a két nőszemélyt, de végig szemmel tartom cselekedeteiket.
- Sziasztok. – köszönök nekik, mire mosolyogva nézek rám. Közelebb megyek és mind a két csajt magamhoz ölelve kezdem el simogatni és a fenekeikbe is belemarkolok.
- Touya mit akarsz? – kérdezi Tora és eltávolodik.
- Ne aggódj nem lesz semmi gond. – mondom és visszahúzom őt is magamhoz. Megcsókolom kicsimet és közben Tora-t is simogatom. A fenekét markolászom, és néha lejjebb csúszik a kezem bejáratához, amire felnyög. Olyan jó hallani a nőknek a nyögéseit.
- Engedj el. – mondja és próbál ellökni, de nem engedem, majd elszakadok kicsim ajkaitól és Tora ajkait veszem birtokba és ízlelgetem nem is figyelve, hogy mit csinálok.
- Touya! – hallom Jack szavát, majd leszed a csajokról és behúz nekem egyet, mire a földön találom magam. Felnézek és csak meglepett és dühös arcokkal találom szembe magam. – Szállj le a csajomról. – mondja dühösen, majd megfogja Tora-t és megpróbálja elvinni, de Tora odamegy Syd-hez.
- Gyere velünk, kérlek. – néz rá könyörgő szemekkel, mire csak megrázza a fejét. – de Syd nem láttad, hogy rám mozdult? – kérdezi aggódva és megpróbálok felállni meg, megszólalni.
- Syd. Tudod, hogy csak téged szeretlek. – mondom neki és csak annyit látok, hogy tanácstalan.
- Hagyjon magamra mindenki. – válaszolja, majd körbe néz, majd az ajtó felé megy. Odamegyek hozzá és megállítom.
- Syd hova mész?
- A hotelbe összepakolok és haza megyek. – mondja, majd kiszedi a karját az enyémből és kiszalad. Utána eredek, de az őr megfog.
- Merre? Merre? – kérdezi és Syd akkor ül be a kocsiba.
- Engedj el. – rivallok rá.
- Eszem ágába nincs. Aki követ egy olyan gyönyörűséget, akit inkább szeretni és simogatni kéne? – kérdezi és gyanúsan néz rám.
- Matt engedd el. Ő Lola-val jött. – mondja Grant, akinek kicsim autógrammot adott. Végre elenged a másik srác.
Elindulok vissza a hotelbe, de úgy döntök, inkább sétálok, mert addig is tisztul a fejem, mert elég hülye vagyok most. Főleg így részegen. Soha többet nem fogok inni. Nem akarok hülyeségeket csinálni, de főleg nem akarom elveszíteni Syd-et. Nagyon fontos nekem.
Ahogy sétálok, egyszer megállok egy ékszer kirakat előtt. Elkezdem nézni a gyűrűket és látok egy nagyon gyönyörűt, amit el tudnék képzelni Syd ujjain akár csak simán akár menyasszony gyűrűként is. Elkezdek gondolkozni már amennyire, tudok. Rá kell jönnöm, hogy félek. Félek, mert lehet, elveszítem Syd-et amit nem akarok. Gyorsabb lépekre váltok és megpróbálok a lehető leghamarabb a Hotelba érni.
Félóra sétába került, mire a Hotelba értem. Felmegyek a szobánkba és már nagyon fáradt is vagyok. Belépek a szobába. Teljes sötétség és csend honol az egész lakosztályra. Félek, hogy kicsikém talán már hazament volna. De az képtelenségnek tartom. Benézek a szobába és látom, hogy ott alszik és szuszog édesen. Lefekszem magamról a ruhákat és befekszek mellé, majd magamhoz ölelve alszok el én is.
~*~
Másnap reggel mikor felébredek, nem érzem magam mellett szerelmem édes és meleg testét. Felülök, de sehol sem látom. Kipattannak a szemeim és körbe szaladok, a lakosztályon nagyon aggódok, hogy tényleg haza ment. Nem akarom, hogy itt hagyjon. Hogy lehettem ekkora barom tegnap. Már éppen a fürdőbe mennék be, mikor kilép onnan szerelmem és csak egy törölköző van körülötte.
- Szerelmem. – mondom megkönnyebbülve, majd magamhoz ölelem, de nem kapok semmit viszonzásnak.
- Ne haragudj, hogy tegnap úgy elrohantam a bárból csak nagyon fáradt voltam. – mondja és megpróbál menekülni a karjaim közül, de nem hagyom.
- Syd. Én tartozok bocsánatkéréssel. Ne haragudj a történtek miatt kérlek. Csak a pia volt túl sok bennem. Az a kis csaj még véletlenül sem az esetem, hiszen csak te vagy nekem tudod jól. – mondom neki, de nem néz a szemembe.
- Kicsim kérlek szépen, higgy nekem. – mondom neki, de csak egy lelombozó válasszal reagál.
- Fürödj le, utána majd megbeszéljük, hogy mit csinálunk a nap hátra lévő részében. – mondja és teljesen ledöbbenek. Kiszabadul karjaim közül és tovább megy. El sem hiszem. El fogom veszíteni, ha nem, teszek érte semmit. Valami nagyot kell csinálnom, amivel meg tudom békíteni.
Bemegyek, és tényleg letusolok, mert rám fér. Agyalok közben, hogy mit kéne csinálnom, hogy szerelmemmel, minden rendben legyen és olyan legyen, mint régen, vagy azelőtt, hogy elmentünk volna a buliba.
~*~
Mikor kijövök a fürdőből nem tudom mennyi idő telhetett el de azt hiszem elég sok. A nappaliba sehol nem látom Syd-et. Benézek a hálóba és az állam a padlót kezdi el verdesni. Syd és Tora fekszik, az ágyba egy száll fehérneműben.
- Ti meg…? Miért? Hogy? – teszem fel a kérdéseket és semmit nem értek.
- Tegnap ezt akartad. – néz a szemembe, majd elfordítja. – Most megkapod. – suttogja.
- Nem. Nem és nem. – mondom és kimegyek a konyhába. Eszem ágába nincs hármasba csinálni és nem akarom Tora-t én egyedül csak Syd-del. Neki dőlök a pultnak és a hajamat tépem kicsit, mert nem tudom, hogy mit csináljak vagy, hogy csináljam. Pár perccel később kijön kedvesem ugyan úgy csak most már a melltartóját is levette. Nyelek egy nagyot, főleg mikor teljesen előttem megáll.
- Mi a baj? Tegnap még nagyon ezt akartad. – mondja, de érzem a hangján, hogy ő sem akarja akár csak én.
- Syd. Tegnap este csak részeg voltam és mikor megláttalak titeket együtt csókolózni, akkor hülye nem józan fejjel mentem oda hozzátok. – mondom neki, de nem tágít. Kezeimet melleire rakja. – Syd. Tudom, látom, hogy nem akarod, akkor miért akarsz engem olyanba belevinni, amit én sem akarok? – érdeklődök, mire nagyot sóhajt és lehajtja a fejét.
- Mert nem akarlak elveszíteni. – a hangja megcsuklik. Szorosan magamhoz ölelem, és nem akarom elengedni.
- Akkor küld el Tora-t és töltsük ezt a napot csak kettesben szex nélkül. Csak veled akarok foglalkozni. – mondom neki, mire csak bólint, de szorosan hozzám bújik. Tovább ölelem és szinte magamba préselem. Nem akarok rajta kívül senkit és semmit.
Nem tudom mennyi ideig állunk ott, de érzem, hogy kicsim elkezd kicsit remegni. Gondolom, fázik. Leveszem a felsőmet és ráterítem.
- Öltözzünk fel és elmegyünk, szétnézünk jobban a városban jó? – nézek a szemébe és az arcát simogatom.
- Rendben. – suttogja és látom, hogy egy könnycsepp végig folyik az arcán. Lepuszilom, majd érzelem dúsan csókolom meg, hogy érezze, mennyire szeretem, és hogy mennyire nem akarom elveszíteni. Faljuk egymás ajkait és élvezem a pillanatokat. Szorosan magamhoz ölelem és a fenekét is simogatom, de nem fogok tovább menni, mert egyelőre Syd bizalmát kell vissza szereznem, hogy ne féljen attól, Mikor fog elveszíteni, mert soha nem fog. Nem fogom elhagyni, mert teljes szívemből szeretem.
Ahogy csókolózunk, kicsim keze is vándorútra indul. Éppen a nadrágomnál babrál, mikor leállítom. Megszakítom a csókot és a szemébe nézek.
- Tudod, hogy nagyon kívánlak, mert a nap 24 órában szeretkeznék veled, ha bírnánk, de most rendbe kell tennünk magunkat. Azt meg nem lehet szex útján elérni, hogy megint rendben legyünk. – nézek mélyen a szemébe. Elengedi a nadrágomat és látom, hogy elindulnak a könnyeim. Nem szeretem, amikor sír, mert akkor mindig miattam van. Szorosan magamhoz ölelem, és a fejét simogatom és a nyakára meg a vállára adok puszikat.
- Ne haragudj. – suttogja, miközben szorosan hozzám bújik. – Mindig elfelejtem, hogy te más vagy. – válaszolja.
- Nincs semmi baj. Nyugodj meg kérlek. Azt szeretném, ha mellettem mindig mosolyognál, mert ha nem így van, akkor tudom, hogy miattam sírsz. – adok hangot gondolataimnak.
Mikor megnyugszik, elválik tőlem. Megtörlöm az arcát és puszikkal halmozom el kicsit. Bemegyünk a hálóba, ahol Tora még midnig ott van, és csak várja, hogy mi lesz.
- Tora. – szólalok meg kicsimet megelőzve. – Ne haragudj történt egy kis félre értés a tegnapi dolog, csak egy hülyeségből a hülyébbik énemtől, amit a pia hozott ki belőlem. Sajnálom a történteket és hogy Syd idehívott, de most kérlek, menj el. Szeretnénk kettesben lenni. – mondom és őt figyelem. Szemlátomást megkönnyebbült. Feláll, majd felveszi a ruháit és felénk fordul.
- Örülök, hogy ezt kérted tőlem Touya, mert amúgy nagyon nagy köcsögnek tartottalak volna. Ami meg a tegnap estét illeti, inkább felejtsük el. Jack is megnyugodott és belátta, hogy csak a pia szólt mindenkiből. – mondja, amire csak bólintani tudok. – Na, akkor én megyek is. – odamegy Syd-hez és megöleli. Ahogy ölelkeznek, kicsim hátát simogatom, mert azt akarom, hogy tudja, itt vagyok neki és nem fogom elhagyni egy pillanatra.
~*~
Tora távozása után elfekszünk az ágyba és egymáshoz bújva simogatjuk és ölelgetjük egymást. Csókok is elcsattannak, amik nagyon jól esnek és remélem, hogy Syd-nek is. Nem sokkal később, már a városban sétálunk kéz a kézben és nem engedem el egy pillanatra sem Syd-et, de valahogy a tervemet, amit ki eszeltem meg kell valósítanom, mert szeretném, ha komolyan venne és nem csak engem, hanem a szándékaimat is.
Ahogy sétálunk, az egyik parkba egy kis rendezvény van. Gondolom, a parknak van az évfordulója, amire csak elmosolyodok. Ami a legjobb az egészben, hogy az ékszerbolt is nagyon közel van, ahol azt a gyűrűt láttam, amit kinéztem szerelmemnek.
Beállunk és elkezdjük nézni a műsort, ami nagyon jó. Sokat nevetünk és kicsimet ölelem magamhoz. Háta mögött állok és a hasát simogatva figyelem a történteket, miközben gondolkozok, hogy is hajthatnám végre a műveletet, ami annyira jó lenne és remélem, hogy szerelmem is örülne neki nagyon.
Nagyjából kialakul a fejemben a kép, hogy mit és hogyan kéne csinálni, amitől jobb lenne. Odahajolok szerelmem füléhez.
- Jövök, mindjárt csak elmegyek wc-re. – mondom neki.
- Rendben. – fordul felém, csókot adok ajkaira, majd ott hagyom és elmegyek az egyik irányba, de figyelem, hogy nézi-e merre megyek. Egyszer sem találkozik össze a tekintetünk. Szaladok egyből a boltba és szinte berobbanok, mert kevés időm van.
- Jó napot miben segíthetek? – érdeklődik az eladó.
- Ami a kirakatban van I LOVE YOU-s gyűrű. Az milyen anyagból van, és mibe kerül?
- Ha jól emlékszek, ami kint van az ezüst, de a raktáron van belőle fehérarany. – elmélkedik. – az ára meg nagyon magas. – jegyzi meg.
- Az nem baj végül is. A fehéraranyból kérnék szépen. – mondom és a tömeget figyelem, de nem látom kicsimet, ami csak jó jel, mert akkor nem indult el megkeresni.
Mire a fickó kihozza a gyűrűt. Elteszem és ki is fizetem neki, még borra valót is adok, de nem érdekel. Had legyen jó napja. Visszasietek, de nem szerelmemhez megyek, hanem a műszakis emberkékhez.
- Bocsi, de egy nagyon nagy szívességet kérnék tőled. – mondom neki.
- Az attól függ, mi lenne az. – néz rám.
Odamegyek és elmondom neki, hogy mit szeretnék. Elmosolyodik, és csak bólint rá egyet, mert tudja, hogy jó szándék vezérel, de teljesen. Várok folyamatosan, közben megpróbálom megkeresni a szememmel Syd-et, de nem látom. Gondolom, a nagy tömegben van. Egyszer csak a kezembe nyomják a mikrofont, amíg a másikkal felkonferálnak.
- Nos, emberek. Egy érdekességgel szakítjuk meg műsorunkat, de nem is szaporítom tovább a sort. Következzen hát Naganori Touya. – Fellépek a színpadra és az emberek tapsával kell szembesülnöm. Soha nem voltam még ilyen izgatott, mint most vagyok.
- Jó napot kívánok. – köszönök mindenkinek. – A nevem Naganori Touya. Egy történetet szeretnék elmesélni maguknak, csak hogy okuljon belőle mindenki. – kezdek bele és mindenki rám néz. – Két nappal ezelőtt a barátnőmmel, akit szívből szeretek, eljöttünk Las Vegasba, hogy szórakozzunk egyet és jól érezzük magunkat. Ez mind szép és jó. Nagyon jól is ment minden, az előző éjszakáig. Elmentünk szórakozni és eléggé berúgtunk mind a ketten. Követtünk el hibákat, de a legnagyobbat majdnem én követtem. Olyanba próbáltam belemenni, amit józanul soha nem tennék meg. – mesélem és mindenki csak engem figyel én a tömeget pásztázva keresem szerelmemet, akit mostanra ki is szórtam. – Sajnos elveszítettem egyetlenem bizalmát, amit szeretnék visszahozni. Tudom, hogy nem fog könnyen menni, de mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy visszakapjam. – abba hagyom kicsit. Lesétálok a színpadról és a tömeg felé kezdem el venni az irányt, arra a merre kicsim található.
Csak sétálok és minden szem rám szegeződik, majd utat engednek szerelmemhez, aki csak meglepődve és megszeppenve áll. Látom, hogy a könnyei folynak, de nem tudom, hogy most örömében és bánatában. Esetleg megbántottam volna valamivel? Megállok előtte, majd letörlöm a könnyeit és a szemébe nézek.
- Kérlek, ne haragudj rám. Ígérem, megpróbálok mindent rendbe hozni, hogy ne legyenek félelmeid soha többet. – mondom neki és tovább simogatom az arcát.
- Touya. – suttogja nevemet.
- Annyira bánom, amit ott csináltam akkor és kérlek, ne haragudj rám. – nézek bűnbánóan a szemembe. Előveszem a kis dobozt, amiben a gyűrű van. Kinyitom és felé nyújtom. – Szerelmem elfogadod tőlem ezt a gyűrűt bocsánat kérésem és szerelmem jelképéül? – teszem fel a kérdés és még mindig a mikrofonba beszélek, miközben szerelem meglepett és megdöbbent arcával találom szembe magam. Őt figyelem és csak a válaszra várok. Remélem igent fog mondani, mert úgy szeretném és tényleg annyira beleszerettem. Nem akarom soha többet bántani, csak boldognak akarom látni. Ha ő boldog, akkor én is boldog vagyok és ennél jobb dolog nincs szerintem.
Karakter: Sydney Harrington (kitalált) Megjegyzés: (Naganori Touya-nak)
-Nem baj. Én büszke vagyok rád, hogy ezt hoztad ki belőlem. Úgy hogy azt hisz, amit akar – mondja mosolyogva. Úgy, ahogy, elrendezzük a felfordulást magunk körül, majd elhelyezkedünk üléseinkben, és bekapcsoljuk az öveket. Pilótánk olyan finoman teszi le a gépet, hogy szinte észre sem veszem, mikor érünk földet.
Elhagyjuk a gépet, a legénység elbúcsúzik tőlünk. Szerelmem ide is limuzint rendelt, nem is állom meg szó nélkül:
-Látom, te semmit nem bízol a véletlenre!
-Nem bizony! – vigyorog rám, és érzem jókora kezét a fenekemen, ahogy belemarkol – Nem szeretem, ha kárba vesznek a dolgok, vagy esetleg ha te vágyad lejjebb csillapodna!
Ördögi vigyora láttán felnevetek. Nocsak, nocsak, miből lesz a cserebogár! – mulatok magamban vidáman – A visszafogott, elegáns, kimért üzletemberből hogy kibújik egyből a vad tigris, egy kiadós szopás után!
Beleborzongok a csókba, amit a nyakamra kapok, érzem, hogy Touya nagyon elemében van. Beszállunk a kocsiba és előre szól a sofőrnek:
-A MGM Grand Hotel & Casino-ba lesz a fuvar és ne zargasson, amíg oda nem érünk! – majd babrál kicsit a kapcsolókkal. Az elválasztó üveg a helyére csúszik, és még függöny is kerül az ablak elé, hogy illetéktelen szemek ne zaklathassanak bennünket. Hm, vajon mi készül itt? – gondolom, aztán hangot is adok izgatott kíváncsiságomnak:
-És most mire készülsz, Tigrisem?
-Szerintem mindjárt meg fogod tudni!
A következő pillanatban olyan szenvedélyesen csókolózunk, hogy egy pillanatra bele is szédülök. Kezeit combjaimon érzem, majd óvatosan elfektet az ülésen. A repülőn alaposan felizgultam, miközben szerelmemet kényeztettem, ez alig hagyott alább azóta, így finom, kényeztető érintései nyomán szinte ott folytatom, ahol akkor abbahagytam. Élvezem ujjainak becéző érintéseit, halk sóhajokkal hozom tudtára, hogy mennyire finom, amit tesz velem. Szerelmem kezei feljebb csusszannak, fenekemre simulnak, határozottan belém markolnak. Pályafutásom során megtanultam használni, érteni, élvezni a testemet, jóformán minden egyes porcikám erogén zóna, ha értő kezek kényeztetik. És Touya kezei bizony nagyon tudják, hogy mire vágyik egy nő, mire vágyok én. Mindeközben csókunk egy pillanatra sem szakad meg, ajkaink, nyelvünk játéka lassú, érzéki, mégis mohó, vágytól fűtött.
Ajkaival aztán tovább indul, lassú kalandozásba kezd arcomon, nyakamon, kezével popsimat, csípőmet, combomat simogatja. Teljesen átadom magam szerelmemnek, és gátlástalanul, leplezetlenül élvezem, bármit is művel velem, kéjes sóhajokkal jutalmazom minden egyes megmozdulását. Ajkaival immár vállaimon, és kulcscsontom környékén kalandozik, érzékenyebb területeim, kéjes mosoly játszik ajkaimon. Kezei közben lassan feljebb vándorolnak testemen, végig a csípőmön, oldalamon, egészen fel, szinte hónom aljáig, egy rövidke pillanatra mellemet is érinti, mire hátamat homorítva, közelebb emelem szerelmemhez, és hangos sóhajjal jelzem, hogy igen, játssz velük is!
Ám imádottam nem kegyelmez nekem ilyen könnyen, továbbra is csak könnyed, futó érintésekkel illeti büszkeségeimet, és szóvá is teszem játékosan tettetett csalódottságomat:
-Élvezed igaz?
-Kölcsön élvezet visszajár! – suttogja, és néz mélyen a szemembe, kajánul vigyorogva – Ugyan olyan formában!
-De kis mocskos vagy! – mosolyodok el, és természetesen egy cseppet sem bánom, hogy választottam ilyen áldozatkész, és nem sajnálja az időt, és fáradtságot, szíve hölgye kényeztetésére.
Azért még sem olyan „szívtelen”, kezei lassan melleimre vándorolnak, igaz, még csupán a ruhán keresztül. Szép, nagy tenyerei rásimulnak melleimre – igaz, most még csak ruhán keresztül – szinte megremegek érintésétől. Melleim egyébként is nagyon érzékeny erogén zónáim voltak, ám amióta tizenhat évesen kitömettem őket, még sokkal érzékenyebbek lettek, olyannyira, hogy ha valaki ért hozzá, hogy kell kényeztetni, még talán el is tudnék élvezni tőle.
Touya lassan, finoman simogatja, masszírozza melleimet, mellbimbóimat, keze nyomán kelt gyönyör kisebb hullámokban söpör végig rajtam. Kéjesen felnyögök, élvezettel homorítok, hogy még közelebb kerüljek a gyönyör forrásához, még többet kaphassak. Szerelmem élvezettel masszírozza, simogatja melleimet, én pedig nem tudok betelni a gyönyörrel, amit okoz vele.
Aztán hirtelen megrándul a kocsi alattunk, Touya tart meg, hogy le ne csússzak az ülésről, de annyire belefeledkeztem az élvezetbe, hogy még felsikkantani sincs időm.
-Mi a francokat csinál, maga elmebeteg? – kérdezi a sofőrtől ingerülten, miután lehúzta az elválasztó ablakot.
-Elnézést uram – szabadkozik a sofőr – csak valaki behajtott elénk így nem tudtam máshogy megállni.
-Legalább megérkeztünk? – hangja ugyanolyan ingerült, mint az előbb. Felülök, és hozzá simulok:
-Nyugi, tigrisem, nincs semmi baj! – susogom a fülébe, majd lassan, érzékien végignyalok rajta. Érzem, hogy megborzong, és meg kell mondjam, élvezem hogy ilyen hatással vagyok rá.
-I… Igen uram – dadog szerencsétlen sofőr.
-Végre valami jó hír – morogja szerelmem, majd rám néz – Odabent folytatjuk – suttogja, majd melleimre kapok egy-egy puszit, végül ajkaimra.
Nagyjából szalonképes állapotba hozzuk magunkat, és kiszállunk. Ahogy Touya felegyenesedik, halkan felkuncogok.
-Mi az? Van rajtam valami nevetséges? – kérdezi értetlenül, mire odalépek hozzá, és kezemet farmerjának ölén dagadó hatalmas domborulatra simítom.
-Csak kicsit látszik valami itt lent – súgom neki vigyorogva, és szájon csókolom.
Egyáltalán nem zavartatjuk magunkat a körülöttünk hemzsegő emberektől, Touya a kocsinak dönt, ágyékát keményen az enyémnek feszíti, érzem, hogy hatalmas farka majdnem teljesen keményen próbálja szétfeszíteni börtönét, és zavartalanul csókolózunk, faljuk egymás ajkait, nyelvét. Nagyon meglep vele, mert nekem ugyan teljesen természetes, hogy rengetegen vannak körülöttünk, és az sem zavarna, ha itt, a csomagtartó-fedélen tenne magáévá, de ő ehhez egyáltalán nincsen hozzászokva.
Aztán mégis elszakad tőlem, és kifulladva néz rám:
-Menjünk be! Ott nincs néző közönség sem és legalább ágy is van! – suttogja mosolyogva. Aha! Szóval akkor mégsem megy nézők előtt?!?! – vigyorodok el kajánul, ám csak ennyit mondok:
-Remek ötlet!
Én már jártam Vegas-ban, de az MGM Grand Hotel olyan grandiózus, hogy még én is elámulok. De ahogy elnézem, Touya sem mindennap fordul meg ilyen helyeken, szemmel láthatóan le van nyűgözve. Nocsak! Mr. Milliárdost is meg lehet lepni? – mosolygok magamban.
A recepció felé vesszük az irányt, majd pár másodpercet várnunk kell, míg az egyik recepciós odalép:
-Üdvözöljük a MGM Grand Hotel és Casino-ban. Miben segíthetek?
Mivel érzem Touya-n, hogy túl van pörögve, úgy döntök, hogy szegény lány jobban jár, ha én érintkezek vele, így egy pillanattal megelőzöm szerelmemet:
-Jó napot. Egy szobát foglaltattunk Naganori Touya néven.
-Igen meg is van. Egy darab két személyes lakosztály igaz? – érdeklődik, mire érzem, hogy Touya nagyjából felrobbanni készül.
-Pontosan – bólintok egy kedves mosoly kíséretében, elvégre ő is megérdemli, hogy udvariasak, és kedvesek legyenek vele.
-Egy pillanat meg keresem és már is adom – válaszolja a hölgy.
Közben Touya ellép mellőlem, majd hátulról hozzám simul, érzem, ahogy hatalmas farka popsim vájatába fekszik, kezei pedig, végig siklanak az oldalamon, és a hasamra simulnak. Lassan simogatni kezd, érzékien ingerelni, ami talán nem is lenne ellenemre, sőt, élvezném, ha itt a recepciós pulton dugna meg, de nem szeretném szegény recepcióst zavarba hozni.
-Touya! – súgom neki, és kezeit simogatom, nyugtatóan – Egy kicsit bírd már még ki!
-De nem megy – susogja a fülembe – Iszonyatosan kívánlak, és kényeztetni akarlak!
Szinte beleborzongok ajkai érintésébe, ahogy puszit lehelnek a fülemre, kezei lassan egyre lejjebb, és lejjebb kalandoznak, a következő mozdulattal már szeméremdombom környékén járna, amikor visszatér a lány. Megfogom Touya kezét, mert nem tudom, hogy mit akar még tenni, és bár nagyon gyakorlott vagyok, nem biztos, hogy nyugodtan tudnék beszélni, ha éppen ujjazna közben!
-Parancsoljanak, itt a lakosztály kulcsa – nyújtja át a mágneskártyát – Hatszáztizenötös lakosztály. Kellemes szórakozás és érezzék jól magukat nálunk! – hangzik a sablon szöveg, ám igen bájosan.
-Köszönjük! – villantok meg egy utolsó mosolyt a lánynak, majd kézen fogva cibálom magam után Touya-t, mint egy rossz kisgyereket, a lépcső felé. Fő az egészség!
Touya megtorpan, magához ránt, és a lobby kellős közepén szenvedélyesen szájon csókol.
-Menjünk lifttel! – néz rám azzal a kis boci szemekkel, amikre egyszerűen képtelen vagyok haragudni, és végül elnevetem magam.
-De kell a kis mozgás, hogy ne lustulj el!
-Olyan mozgásban foglak odafent részesíteni, hogy egy havi lépcsőzéssel lesz egyenlő! – vigyorog magabiztosan.
-Tényleg, Casanova? Na, kíváncsi leszek én arra! – mosolygok kajánul, és megindulunk a liftek felé.
Látom rajta, hogy szinte felrobban, amikor kiderül, hogy közel sem leszünk egyedül. Majdnem minden emeleten megállunk, végül Touya nem bírja cérnával, és csak megint elkezd simogatni. Kezei a fenekemen kalandoznak, be-be tévednek a botrányosan rövid szoknyarész alá, végül csak eléri, amit akar, kéjesen felnyögök, ahogy kezével bejáratom környékén kalandozik. Istenem, milyen jó! – gondolom magamban – De a rohadt életbe, miért nem lehet megvárni, míg beérünk a szobába? Nekem aztán teljesen mindegy, itt is megdughatna, de hát a többi embert tiszteljük már meg annyival, hogy nem faljuk egymást a szemük láttára!!! – dohogok. Rosszallóan nézek rá, bármennyire is jó, amit csinál, mire csak elmosolyodik, és puszit ad az ajkaimra. Na, megállj, te, kurvapecér! – vigyorodok el kajánul magamban – Meg lesz ennek a böjtje, nem is olyan soká!
Aztán végül felérünk a hatodikra, bemasírozunk a lakosztályunkba, alig érünk be, Touya magához ölel, és simogat, és csókol, ahol ér. Itt az ideje egy kis leckének:
-Rossz kisfiú voltál – tolom el magamtól – ezért nem kapsz semmit! Engem sem!
Nem is nézek rá, csak ellépek tőle, és elfordulok, az ablak felé. Fogalmam sincs, hogy képes leszek-e kitartani, mert nagyon fel vagyok húzva, én is. De muszáj egy kicsit megleckéztetnem, mert olyan volt, mint egy gyerek.
Touya hozzám lép, megpördít a tengelyem körül, majd szájon csókol. De milyen csók, uram, atyám! Elgyengül a lábam, elszédülök, és pillanatok alatt úgy ver a szívem, mintha most szálltam volna le a lépcsőző-gépről egy órás über-brutál hajtás után. Kénytelen vagyok megkapaszkodni benne, ezért karjaimat a nyaka köré fonom, és viszonzom csókját, minden érzelmemmel, szeretetemmel, odaadásommal, és már el is felejtettem, hogy tulajdonképpen most meg akartam leckéztetni.
Lovagom egy lendülettel kap ölbe – komolyan, el fognak korcsosulni a lábaim, ha folyton ő cipel! – és meg sem állunk a hálószobáig. Óvatosan letesz a hatalmas franciaágyra, majd megszabadít apró ruhácskámtól, és teljesen meztelenül fekszem előtte. Na, jó, egy kis magassarkú-fétis hangulata lesz a dolognak, mert az még rajtam van, de annyi kell!
Szerelmem egy nagyon hosszú pillanatig, zavartalanul gyönyörködik bennem – annyira jól esik, hogy ennyire szépnek, és vonzónak lát! Aztán finoman kényeztetni kezd, simogat, csókolgat, ujjai, ajkai bejárják testem minden apró zugát. Aztán ajkaival, és nyelvével rálel mellbimbóimra, és hosszan játszani kezd velük. Nem kell hozzá sok idő, és olyan keményen állnak, hogy üveget lehetne vágni velük, én pedig, lassan kezdem úgy érezni, hogy, még ha mást nem is tesz velem, is el fogok élvezni, hamarosan. Végül aztán egy kis levegőhöz jutok, mert megáll, és kezeivel simogatja, masszírozza melleimet.
Aztán ajkaival lassan lejjebb kalandozik, mellkasom alsó részére, majd hasamra, végül ágyékomra csúsznak a csókok, és nyalogatások, mire odaér, szélesre tárom lábaimat. Aztán szinte, mint egy villám csap le rám a gyönyör, ahogy megérint finom ujjaival, és óvatosan simogatni, masszírozni kezdi csiklómat. Csípőmet önkéntelenül emelem felé, kéjesen felsóhajtok, jelezvén, hogy igen, még szeretnék! Aztán egy-két perc elteltével érzem, ahogy ujjai belém csúsznak, újabb gyönyör-villámot küldve szét testemben, amitől hangosan felnyögök.
Megcsókol, majd visszatér, délre, és hamarosan ajkait, nyelvét érzem bejáratom környékén. Isteni amit csinál, nem kell hozzá sok idő, és önkívületben vonaglok az ágyon, semmi másra nem tudok gondolni, csak hogy még, még, még! Hihetetlen érzékkel követi rezdüléseimet, és tart folyamatosan az orgazmus közelében, amikor már én magam nem lennék képes rá. Édes a kín, ahogy vágynék is a beteljesülésre, miközben majd megveszek a gyönyörtől, amit azzal okoz, hogy folyamatosan a kapuban tart.
Szabad kezével felfelé kalandozik, hasamat simogatja, majd mellkasomat, végül mellemre téved, és kényeztet, hol óvatosabban simogat, hogy keményebben masszíroz. Egy idő után képtelen vagyok türtőztetni magam, elkapom a kezét, és a középső ujját a számba véve úgy kezdem szopni, mintha a fasza lenne. Szinte megszűnik a világ körülöttem, és csak a gyönyör tölti ki az agyamat, illetve, hogy tudnék még több gyönyörhöz jutni?
Nem tudom, hogy meddig kényeztet így, egyik kezével a puncimban, nyelvével a csiklómon, másik kezével a számban, nekem óráknak tűnt, és szinte nyüszítek a gyönyörtől. A szívem a fülemben dobol, a vérem hangsebességgel száguld ereimben, a testem szinte felrobban a mérhetetlen gyönyörtől, ami átjárja, és hömpölyög benne fel, s alá. Aztán szerelmem egyszer csak abbahagyja csiklóm nyalogatását, és hamarosan a számon érzem ajkait. Olyan forrón, hevesen csókolózunk, szinte szétharapjuk egymás ajkait. Karomat nyaka köré fonom, remegve szorítom magamhoz, szinte képtelen vagyok összefüggően gondolkodni, nemhogy beszélni:
- Akarlak!…Téged!… Most! – lihegem a fülébe akadozva.
Kibontakozik karjaim közül, és gyorsan ledobálja magáról ruháit. Istenem, micsoda pasi! – gyönyörködök benne – És úristen, micsoda fasz! Hogy duzzad, szinte szétrobbannak az erek rajta! Gyönyörű! És ez mind az enyém!!!
Önkéntelenül is megnyalom az ajkaimat, és már ülnék fel, hogy számba vegyem a dolgokat, de szerelmem finoman, ámde kérlelhetetlenül visszakényszerít. Már éppen csalódottságomnak adnék hangot, amikor megérzem ajkait, nyelvét a csiklómon, és szeméremajkaimon. Szinte hídba feszül a testem a gyönyörtől.
-Ne kínozz tovább! – könyörgök neki.
Úgy nézem, eddig bírta cérnával, és nem tovább. Feltérdel, megmarkolja csípőmet, egy mozdulattal magához ránt, majd bejáratomhoz illeszti majdhogynem öklömnyi makkját. Aztán egy határozott, gyors mozdulattal belém löki végre irdatlan faszát, testem megint, szinte hídba feszül, a pokoli, gyönyör teli fájdalommal fűszerezett kéjtől, talán még fel is sikoltok. Istenem, mennyire vártam már ezt a pillanatot! – suhan át az agyamon a gondolat – Isteni! Hogy feszít! Itt érzem a torkomban, olyan hosszú! Úristen!!! Hihetetlen érzés, még sosem éreztem magam ennyire kitöltve! Szinte fáj, úgy feszíti szét járatomat a majd’ alkar vastagságú farok, és olyan hosszú, hogy úgy érzem, hamarosan a torkomon fog kijönni!
Egy pillanatig nem mozdulunk, csak élvezzük egymást, az egyesülés gyönyörét. Aztán Touya rám hajol, megcsókol, majd felültet – he lehet, egy kicsit még mélyebbre csúszik bennem a hatalmas szerszám – miközben ajkaink nem szakadnak el egymástól egy pillanatra sem. Aztán önkéntelenül is lovagolni kezdek szerelmemen, hamarosan szinkronban nyögdécselünk, ahogy farka ki-be jár bennem. Touya jókora kezei fenekemre simulnak, és érzem, hogy segíti mozgásomat, és vezérli a tempót, miközben egyre mohóbban, vadabbul csókoljuk egymást. Hajába túrok, nyelvemmel olyan mélyen és agresszíven hatolok a szájába, mintha meg akarnám erőszakolni vele.
Végül nem bírok magammal, elszakadok szerelmem ajkaitól, hátravetem a fejem, és teljes extázisban, őrült vágtába kezdek. Testemen iszonyú erővel söpörnek végig a gyönyör hömpölygő hullámai, szinte minden egyes lökésre élvezek egy aprót, megszűnik a külvilág, csak a szerelmem létezik, hatalmas farka bennem, és elviselhetetlen tűzben égő testem. Hangosan, ritmusosan nyögdécselünk, ahogy irdatlan szerszáma, veszett tempóban jár ki-be a testemben, bőrünk izzadtságtól nedves, síkos.
Aztán már nem bírom tovább, képtelen vagyok tovább odázni a megakadályozhatatlant. Mintha egy gigászi hullám csapna le rám a tengerparton, úgy söpör el és temet maga alá az orgazmus. Sikoltva élvezek, miközben egy pillanatra sem állok meg az esztelen vágtázás közben. Csak nagyon távolról hallom, hogy Touya úgy üvölt, mint egy oroszlán, ahogy szinte felrobban bennem, és telepumpál elképesztő mennyiségű magjával.
Erőtlenül rogyunk az ágyra, egymás karjaiban, lihegve, csapzottan, kielégülten. Kielégülten! – ver gyökeret a gondolat az agyamban. Nem mondom, hogy ellenkeznék, ha Touya most azonnal még egy menetet akarna, de nem kell, nem akarok még újabb meneteket! Egyszerűen boldog vagyok, kielégült, és szerelmes! Életemben először úgy meg lettem csinálva, ahogy az a nagykönyvben meg van írva!!!
-Ez fergeteges volt! – suttogom neki, és a könnyeimmel küzdök, csak remélem, hogy nem veszi észre. Megcsókol, majd elmosolyodik:
-Egyetértek. Soha egy szeretkezésem sem volt ennyire őrült és ennyire élvezetes, mint az, amit veled élek át. Szeretlek én drága egyetlenem.
Mivel szóban egyszerűen nem tudnám kifejezni azt, amit érzek, ezért inkább csak megpróbálom éreztetni vele, szorosan hozzábújok, mint egy jóllakott kiscica, szótlanul simogatom a karját, amivel átölel, és lassan álomba szenderülünk.
* * *
Félálomban bóbiskolok még egy kicsit, élvezem, hogy nem kell mennem sehova, nem kell csinálnom semmit. És persze, hogy a legnagyszerűbb pasas karjai között ébredek! – teszem hozzá gondolatban, mosolyogva. Érzem testének megnyugtató melegét, ahogy hozzábújok, ahogy arcom vállának hajlatába simul.
Kinyitom a szemem, és szerelmem gyönyörűséges, férfias arcát látom magam előtt, ahogy békésen szuszog alattam-mellettem. Most megengedhetem magamnak végre, hogy zavartalanul gyönyörködhessek kedvesem arcélében, szép arcában, és megint megállapítom, hogy iszonyú mázlim van, hogy ez a pasi az én lovagom! Mindenki azt hiszi, hogy milyen kurva könnyű nekem pasit szereznem, merthogy olyan szexbomba vagyok, hogy csak attól elélveznek a férfiak, hogy rám néznek. Lehet, hogy így van, és nem is panaszkodok, tényleg ezrével hemzsegnek körülöttem a pasik, de a legtöbbjük csak egy ex-pornócsillagot akarnak megdugni. Ha esetleg még sem, akkor meg csak villogni kellek nekik, hogy lám, én egy ilyen bringát is meg tudok szerezni. Értelmes, normális pasassal még sosem találkoztam. Iszonyú jó a testük, hatalmas a farkuk, szívdöglesztően jóképűek, de ennyi. Belül üresek, szánalmasak, és még kefélni sem tudnak!
Bezzeg az én kis ázsiai tigrisem! Sokkal jóképűbb, mint bármelyik pasi, akit valaha láttam, és nem csak egyszerűen jóképű, hanem szép! Gyönyörű! Egyszerűen jó ránézni, vonzza a szememet, és órákig tudnék gyönyörködni benne! Az igaz, hogy nem egy Mr. Olympia, de nagyon jó teste van, feszes, izmos, férfias. És a modora!!! Sehol nincsenek azok a menőmanók, akik állandóan ágyba akarnak cipelni! Touya udvarias, kedves, előzékeny, intelligens… Igazi férfi! Törődik velem, minden gondolata akörül forog, miként járhatna a kedvemben! Hogy fogom én ezt neki viszonozni?!?!
Kinyúlok, óvatosan végigcirógatok kedvesem arcán, épp csak érintem, nem akarom felzavarni… Óvatosan megmozdulok, lekászálódok róla, és jobbomra felkönyökölök, úgy élvezem tovább szerelmem látványát. A takaró félig-meddig lecsúszott a testéről, felsőteste teljesen meztelen, és egyik combja is, ágyékát, és másik combját fedi csak a vékony textil. Istenem! Micsoda pasi! Mekkora egy mázlista vagy, Syd!!! – gondolom, és olyan boldognak érzem magam, mint még soha!
Tekintetem fel, s alá siklik kedvesem izmos, gyönyörű testén, aztán megállapodik az ágyékán. Hatalmas farka, még így, nyugalmában is akkora, hogy a takaró alatt tökéletesen látszanak körvonalai. Aztán eszembe jut valami, és kajánul elmosolyodok. Vajon… - mélázok magamban – Vajon lehetséges? Vagy csak városi legenda?… Mindjárt megtudjuk! Még semmit sem csináltam, és már érzem, hogy kezdek felizgulni, pusztán a gondolattól is, hogy milyen játékot eszeltem ki!
Nagyon lassan, óvatosan, nehogy felébresszem, lehúzom kedvesemről a takarót. Egy hosszú pillanatig gyönyörködök meztelen testében, majd alaposan összenyálazom a bal kezem, és óvatosan megérintem a farkát. Nagyon finoman, gyengéden kezdem simogatni, masszírozni. Milyen nehéz! – gondolom kissé meglepetten, pedig már nem először van a kezemben masszív tagja – Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha megunni ezt a gigászi faszt! Izgalmam lassan-lassan fokozódik, szerelmem közelsége, hatalmas farkának érintése szinte afrodiziákumként hat rám.
Lassan, nyugodtan munkálkodok, mert nem akarom felébreszteni. Eleinte nem történik semmi, percek telnek el, mire érzem, hogy elkezd növekedni. Touya ajkain játszó halovány mosoly kicsit szélesebbre húzódik, mintha valami kellemes álomban lenne része. Álmodik, az biztos, mert látom, hogy szeme hevesen jár szemhéja alatt. Kitartóan, lassan dolgozok, néha megnyálazom kezemet, és tovább simogatom, masszírozom szerelmem egyre duzzadó, növekvő férfiasságát. Már gyorsabban zajlanak az események, Touya farka hamarosan kőkeményen mered a mennyezet felé!
Egy kicsit felhagyok szerelmem izgatásával, ujjaimat ismét összenyálazom, és lábam közé nyúlok. Nem nagyon kell ügyeskednem, majdnem teljesen készen vagyok. Ugyan nem folyik, de bőven eléggé nedves vagyok. Óvatosan feltápászkodok, majd átrakom felette a lábam, és lovagló ülésben emelem magam teste fölé. Öklömnyi makkját óvatosan bejáratomhoz illesztem, aztán lassan, nagyon lassan, óvatosan leereszkedem felfelé meredő szerszámára, és szó szerint felnyársalom magam. Alig bírom visszatartani kéjes sóhajtozásaimat, nehogy felébresszem kedvesemet. Még nem akarom, még egy kicsit nem!
Pár másodperc múltán Touya teljes hosszában bennem van, és egy pillanatra meg is kell álljak, nehogy hangosan felnyögjek. Istenem! Teljesen kitölt, a maximumig, és még azon is túl, egy kicsit! – harapom be alsó ajkam, hogy nehogy felnyögjek a kéjtől. Pár másodperc múltán már képes vagyok kontrollálni magam, és óvatosan előrehajolok, teljes testemmel szerelmemhez simulok, majd szájon csókolom. Eleinte tétován, majd egyre határozottabban csókol vissza, aztán egy pillanat alatt belehevül, ahogy teljesen felébred, és rájön, hogy mi zajlik, kezei hátamra, fenekemre simulnak. Lassan, érzékien csókolózunk, hosszú percekig, közben csípőmmel lassú mozgásba kezdek.
-Mióta vagy ébren, te kis sunyítós?!?! – mosolygok rá kifulladva.
-Azt hiszem akkor kezdtem ébredezni, amikor rám másztál – nevet rám játékosan – De igazándiból akkor jöttem rá, hogy nem álmodok, amikor csókolózni kezdtünk…
-Aha! Most lebuktál! – csapok öklömmel játékosan a vállára, tettetett morcoskodással – Szóval, te álmodban keféltél?!?!
Szerelmem egy pillanatra megakad, és mintha kicsit talán el is pirult volna, látom, hogy most nem tudja, hogy mit mondjon.
-Izé… Hát… Igen…
-Na, és jó csaj volt? – szurkálódok tovább, közben csípőmmel egy pillanatra sem állok meg a mozgásban. Nem túl nagyokat mozdulok, csupán annyit, hogy mindkettőnk izgalmát folyamatosan fenntartsam.
-Hát… Izé… - dadog Touya, aztán megkönyörülök rajta:
-Nyugi, tigrisem, csak élcelődök! – nevetek rá – Persze, hogy csajjal álmodtál, hisz’ a farkaddal játszottam! És azt is tudom, hogy egy ilyen álomban nem a csaj a lényeg, és még arca sincsen!
Ő is elmosolyodik, mintha kicsit megkönnyebbülne, és bár mosolyog, azért komolyan néz a szemembe:
-Ugye nem hiszed, hogy létezik olyan nő, akiről szívesen álmodozok, amikor ilyen okos, kedves, gyönyörű, és szexi lány mászik rám reggelente!
-Hát… Azért mégis csak pasiból vagy te is! – hunyorítok rá játékos hitetlenkedéssel – De azért hiszek neked! Imádlak, szerelmem! – és ismét csókolózni kezdünk.
Hevesebben kezdek mozogni a farkán. Ideje, hogy reggeli testmozgással kezdjük a napot! Kezeink, ajkaink bejárják egymás testét, lassan, együttlétünk minden pillanatát kiévezve kényeztetjük egymást. Aztán felül, és úgy lovagolok tovább, lassú, érzéki ritmusban, közben Touya mellemmel játszadozik, bimbóimat nyalogatja, csókolgatja. Teljesen elveszünk egymásban, megszűnik a külvilág, csak mi ketten létezünk, és a gyönyör, amit egymásnak adunk. Szerelmesen egymás szemébe nézünk, miközben lassan lovagolok, semmit nem kell mondanunk egymásnak, ebben a pillantásban minden benne van. Hanyatt fektet, és kissé hevesebben folytatjuk, közben csókolózunk, egymás nyakát, vállát járjuk be ajkainkkal, kezemmel a hátán kalandozok, élvezem, ahogy izmai meg-megfeszülnek ujjaim alatt, miközben rajtam mozog. Újabb tornamutatvány következik, megfordulunk, ő van alul, majd átemelem a lábamat felette, és tovább fordulunk, oldalra, így a hátam mögé kerül. Lábamat magasra emelem, mint egy balerina, hogy kényelmesen hozzám férjen, és így, oldalt élvezzük tovább a reggelt. Szerelmem ismét hevesebb tempóra kapcsol, embertelen farka fáradhatatlanul jár ki-be szűk járatomban, ami már olyan lucskos, hogy minden mozdulata hangosan, nedvesen cuppog. Hangosan, kéjesen sóhajtozunk, Touya keze melleimmel játszik, ajkai nyakamon, vállaimon kalandozik. Hátrafordulok, kezeimmel hajába markolok – azért óvatosan, nem akarok fájdalmat okozni szerelmemnek, bármennyire is fel vagyok tüzelve – ajkait számra irányítom és mohón, követelőzően, csókolni kezdem. Nyelvünk heves csatába kezd, tovább spannolva vágyunkat. Percek múltán Touya elszakad tőlem, és megint fordít rajtam egyet, most én kerülök alulra. Feltérdelek, arcomat, vállaimat viszont lent tartom, az ágyra simulok, fenekemet az ég felé tolom, mint egy bagzó macska, Touya pedig, mögém térdel, kezeivel erősen megfogja derekamat-csípőmet, és úgy folytatja.
-Úúú… - sóhajtom kéjesen – Isteni jó! Abba ne hagyd!
-Eszemben sincs, szívem! – lihegi szerelmem.
-Gyerünk, tigrisem, keményebben! – nyögöm neki kéjesen – Ne kímélj!
Touya hevesebben dönget, ágyéka neki-neki csattan fenekemnek, érzem, ahogy minden lökése ujabb gyönyörhullámokat indít a testemben. Kezdem megint elveszíteni az eszemet, egyre inkább nem tudok másra gondolni, csak Touya hatalmas farkára a testemben, a gyönyörre, amit tőle kapok. Hozzám simul, kezei a melleimre siklanak, keményen masszírozzák őket, ujjaival mellbimbóimat morzsolgatja. Egyszerűen hihetetlen, hogy mit képes művelni velem, hamarosan megint olyan vagyok, mint egy eszét vesztett, tüzelő szuka:
-Ez az! – nyögöm neki ismét – Keményebben! Gyerünk!!! Gyorsabban!!!
Touya végre elveszíti önkontrolját, és mint egy vadállat, elkezd döngetni úgy, hogy az ágy is megmozdul alattunk! Ágyéka minden egyes lökéssel hangosan csattan a fenekemen, farka olyan mélyen száguld a testembe, hogy szinte úgy érzem, a torkomon szalad ki a makkja, az ágy támlája ütemesen döndül a falon. Mozdulatai hamarosan az extázisig korbácsolják vágyamat, minden mozdulatunkra hangosan nyögünk fel.
Hihetetlenül jól bírja, elképzelni nem tudom, mennyi ideig hajt így rajtam, de nagyon hosszan. Testünk hamarosan csatakos az izzadtságtól, szívünk majd kiugrik a helyéről, vérünk veszettül száguld ereinkben, a gyönyörtől, amit egymásnak adunk, végül már nem tudjuk tovább fokozni. Hangosan sikoltok, ahogy rám szakad az ég, és a gyönyör mindent elsöprő hullámai felkapják, és magukkal ragadják elmémet. Hallom, hogy Touya is hangosan élvez, és érzem, ahogy iszonyú erővel lövell belém tengernyi spermája, olyan temérdek mennyiségben, hogy egyszerűen nincs annyi hely hatalmas farka mellett, és érzem, ahogy végigcsorog a combom belső oldalán. Egy pillanatra sem hagyja abba a döngetést, egészen addig, ugyanolyan erővel folytatja, míg mind a ketten el nem csendesülünk, és fáradtan, kielégülten nem csuklok az ágyra, Touya pedig, rám nem rogy, teljes súlyával. Édes a teher, nagyon jó érezni őt, ahogy izmos teste hozzám simul, súlya az ágyba nyom. Pár pillanat múlva Touya mocorogni kezd, le akar gurulni rólam, de megállítom:
-Ne, tigrisem! – suttogom neki fáradtan, és kielégülten – Érezni akarlak! Olyan jó így…
Touya nem szól egy szót sem, csak átölel, hosszú percekig heverünk így. Lassan lecsillapodunk, szívverésünk lelassul, testünk lehűl, és csak a kielégültség édes érzése marad, a boldogság.
-Imádlak, szerelmem – súgom neki boldogan.
-Én is téged! – kapok puszit a fülemre – Még soha nem éreztem magam így, senkivel! Teljesen elveszed az eszemet, kihozod belőlem a vadállatot!
-Igen, észrevettem – kuncogok halkan, és mozgolódni kezdek. Touya legördül rólam, felé fordulok, mélyen a szemébe nézek – Te pedig kihozod belőlem a nőt! Végre úgy érzem magam, mint egy nő, mint egy igazi hercegnő, nem pedig mint egy gumibaba…
Touya elmosolyodik, és mutatóujjával végigsimít az orromon:
-Én inkább olyannak láttalak az előbb, mint egy bagzó vadmacska! – aztán puszit ad orrom hegyére – Csak viccelek, szivem! Igen, próbálom azt adni neked, amit megérdemelsz, mert te egy királynő vagy!
-Igen, tudom! – nevetem el magam – Kúrógép-királynő! Három éve meg is koronáztak, itt, Las Vegas-ban!
-Olyan kis mocsok vagy! – morcoskodik játékosan – Ilyen komoly vallomásból viccet csinálsz!
Szájon csókolom, érzékien, mélyen, aztán megsimogatom az arcát:
-Imádlak, Touya! Ne durcizzál, inkább menjünk, zuhanyozzunk le!
* * *
Élvezettel csókolózunk a zuhany alatt, a meleg víz simogatva csorog végig rajtunk. Szorosan összefonódva állunk a tágas kabinban, kényelmesen elférünk a királyi zuhanyfülkében. Aztán mosolyogva elszakadunk egymástól, és Touya tusfürdőt csorgat a tenyerébe, majd élvezettel indul kezeivel felfedezőútra a testemen.
-Gyönyörű a tested! – mondja halkan, szinte áhítatosan – Képtelen vagyok betelni vele… Hogy lehet valakinek ennyire tökéletes a teste?!?!
-Hát, sok-sok óra edzés, és persze egy kis szerencse, amikor sorban álltál a génekért – nevetek rá zavartan. Hihetetlen! Soha nem voltam zavarban, még amikor forgattam, öt férfival szeretkeztem egyszerre, tíz másik előtt, akkor sem! Most pedig egy egyszerű bóktól szinte elpirulok?!?! – No, meg persze egy világklasszis plasztikai sebész! – teszem még hozzá.
-Hát, az a plasztikai sebész nagyon ügyes kezű volt, elismerem, de azért már bocsánat, tökéletes alapanyagból tökéleteset alkotni az nem nagy was-ist-das! – mosolyog és szájon csókol.
Ismét hosszú percekig egymásba feledkezünk, kezeink bejárják a másik testét. Érzem, hogy Touya farka a testemnek feszül, ahogy ismét elkezd duzzadni, és hamarosan keményen mered előre, mint egy acélrúd. Lenyúlok, és finoman masszírozni, simogatni kezdem hatalmas tagját, közben Touya ajkai a számról a nyakamra, mellkasomra, majd mellbimbómra siklanak.
Néhány perc múltán szerelmem újra kalandozni indul a testemen, ajkai, nyelve bejárják mellkasomat, hasamat – elidőznek köldököm környékén – majd folytatják útjukat lejjebb, majd hamarosan megérkeznek szeméremdombom közelébe. Kezeivel finoman simogat, és felfedezi testem legrejtettebb zugait, majd a felderítő csapat után megérkezik a fő sereg is. Csodákat művel nyelvével, és ajkaival, percek múltán remegnek a lábaim a gyönyörtől. De szerelmem nem hagyja abba, hosszan, és virtuóz módon kényeztet, és végül elveszítem a fonalat, hogy hányszor is élvezek el mesteri nyelvcsapásai nyomán. A vége felé már alig tudok talpon maradni, és hangos sikoltásokkal adom tudtára, hogy ismét sikerült újabb orgazmushoz segítenie. Végül utoljára, egy minden eddiginél hatalmasabb orgazmust követően kénytelen vagyok erővel eltolni a fejét ágyékomtól, nem élnék túl még egyet. Viszont most nagyon vágyom rá, hogy kitöltsön:
-Magamban akarlak érezni! – sóhajtom neki, és nem kell még egyszer mondanom.
Szerelmem felegyenesedik, közben karjaimat a nyaka köré fonom, ő a combom, fenekem alá nyúl, és felemel, majd a kabin falának támaszt, egyik kezével megtart, másikkal bejáratomhoz igazítja szerszámát, és végül egy mozdulattal felnyársal rá. Halk, kéjes sikkantás hagyja el ajkaimat, ahogy a gigászi farok tövig szalad a testembe, teljesen kitölt, szinte szétszakít.
Hosszan élvezzük egymást a zuhany alatt, lassan, érzékien szeretkezünk, most nincs bennünk semmi vadság. Átölelem szerelmemet, hol érzékien csókolózunk, hol csak egymás szemébe nézve zajlik köztünk a szerelmesek metakommunikációja, közben lassan mozgunk, és élvezzük a meleg víz simogatását testünkön. A gyönyör nagyon lassan duzzad bennünk, óráknak tűnik az idő, amit így, összefonódva, összeforrva töltünk, szinte tantrikus harmóniában. Aztán mikor már minden tagunk remeg a gyönyörtől, egyszer csak túlcsordul, és csendben, de nagyon hosszan élvezünk, teljesen egyszerre, miközben mélyen egymás szemébe nézve, szinte lelkünk is összefonódik.
Az orgazmus utolsó hullámai is lassan lecsillapodnak, és még utána is így maradunk, összefonódva, összeölelkezve. Nem kell mondanunk semmit, egymás szemébe nézve pontosan tudjuk, mire gondol a másik. Halványan mosolyogva mozdulunk végül, és válunk szét, egy finom, kedves csókot követően. Kezembe tusfürdőt csorgatok, és Touya testét kenem be vele. Kezeim élvezettel járják be minden egyes porcikáját, majd letérdelni készülök, de szerelmem megállít:
-Nem szükséges… - mondja tétován.
Egy pillanatra nem annyira értem, hogy mire gondol, vagy miért mondja ezt, aztán megértem, és halkan felnevetek:
-Te most arra gondolsz, hogy esetleg megalázó lenne letérdelni eléd? – kérdem tőle kedvesen – Touya! Te a szerelmem vagy! Soha, senki nem tudott rávenni olyasmire, amire nekem nem volt kedvem. Most önszántamból fogok eléd térdelni, és azért, mert tudom, hogy te sosem kérnél olyasmire, amivel esetleg megalázhatnál! És hidd el, hogy ez sem az, mert nem te kényszerítesz térdre magad előtt! Szeretlek, szerelmem!
Letérdelek elé, hogy végig mossam combjait, hosszú lábszárát, és persze fenséges hímtagját. Alaposan, nagyon körültekintően megmosom, leöblítem, majd egy csókot kap rá, aztán felállok. Leöblítem testéről a habot, aztán szájon csókolom, és játékosan kitessékelem a zuhanyzóból:
-Most menj szívem, mert ha itt maradsz, tuti, hogy nem megyünk sehová!
* * *
Eltart egy darabig, mire megmosom, és megszárítom a hajamat. Ez az egy átka van gyönyörű, fenekemig érő, aranyszőke sörényemnek: több, mint egy óra, mire nagyjából megszárítom.
Mire fürdőköntösömbe bugyolálva visszaérek a nappaliba, Touya már az asztalnál ücsörög, és a napi sajtót olvassa, mellette igazi terülj-terülj asztalkám.
-Hűha! – mosolygok kedvesemre – Ez nagyon jó ötlet volt! Már nagyon éhes vagyok!
Leülök mellé, az asztalhoz, adok egy csókot az arcára, aztán csipegetni kezdünk.
-Ruhát is rendeltem – mondja szerelmem két falat között – Szerintem mindjárt itt lesz az, is, aztán elmegyünk vásárolni, meg felfedezzük egy kicsit a várost! Te jártál már Vegas-ban? – kérdezi, aztán mielőtt még válaszolhatnék, folytatja – Persze, hogy jártál, hisz’ mondtad, hogy itt koronáztak királynővé!
-Igen, nagy buli volt! – nevetek rá, aztán kicsit elkomolyodok – Téged tényleg egyáltalán nem zavar, hogy koronázott pornókirálynő vagyok? Ha úgy vesszük, kurva voltam. Pénzért hagytam, hogy férfiak megdugjanak…
Touya egy pillanatra megáll, kicsit meglepve néz rám:
-Őszintén szólva, ebbe még így bele sem gondoltam… - vonja meg a vállát – Hm… Hát, ha úgy vesszük, igen, azt voltál. Ha máshogy vesszük – mosolyodik el halványan, és simogatja meg az arcom – akkor színésznő. Vagy táncművész. Minden, csak nézőpont kérdése. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ha most is ezzel keresnéd a kenyered, nem zavarna. Valószínűleg nem jöttünk volna össze. De a múlt? Miért zavarjon? Tudod, hogy miért tetted azt, amit tettél, és neked kell, hogy rendben légy magaddal. Ki vagyok én, hogy számon kérjem rajtad a múltadat, amire egyébként pedig, akár büszke is lehetsz, hisz’ a legjobb voltál a munkádban a világon!
-Hihetetlen pasas vagy te, Touya Naganori! – mosolygok rá, és megcsókolom.
Kopogást hallunk az ajtón, mire lovagom felpattan:
-Ezek a ruhák lesznek! – és az ajtó felé lépdel.
Pár pillanattal később egy csomó táskával tér vissza:
-Ezek a tieid – mutatja felém a táskákat, majd teszi le a kanapéra őket – Ezek meg ez enyémek. Gyanúsak a táskák, mert Roberto Cavalli felirattal vannak tele.
-Ugye, nem az van benne, ami rá van írva?!?! – hunyorítok gyanakodva szerelmemre.
Touya értetlenül néz rám:
-De, persze, hogy az van benne, miért?
-Szerelmem! – fújok nagyot, és forgatom a szemeimet – Te komolyan Roberto Cavalli rongyokat rendeltél nekem?!?!
Touya kicsit ijedten néz rám, és félve kérdezi:
-Miért, nem szereted? Kicseréltessem valami másra?
Elnevetem magam szerelmem ijedt arckifejezését látva, odalépek hozzá, és puszit nyomok az arcára:
-Dehogy is, te kis buta! – mosolygok rá – Nekem is van pár darabom Cavallitól, szeretem a ruháit – aztán kicsit korholósra váltok – De ennél, ha akartál volna, sem tudtál volna drágább cuccokat találni!
Touya kicsit megkönnyebbülten néz rám, majd a táskákra pillant:
-Őszintén szólva, fogalmam sincsen róla, hogy mennyibe kerültek – vonja meg a vállát – de nem is nagyon érdekel.
Megint megcsókolom az arcát, aztán nagyot sóhajtok:
-Tudom, szívem, tudom… Miért is nem lep ez engem meg?
Aztán kíváncsian kirámolom a táskákat, és megint csak rajtam a megdöbbenés sora. Egy teljes öltözet van benne, bugyi, farmer, top, cipő, öv, táska, óra, nyaklánc, karperec, fülbevaló. Úgy döntöttem, hogy nem is akarom tudni, hogy mennyibe került, mert ismerve Cavalli árait, biztosan több, mint tízezer dollár! Én ilyen ruhákat csak kivételes napokon szoktam megengedni magamnak, de úgy látom, hogy kénytelen leszek hozzászokni, hogy kedvesem egyszerűen nincsen tisztában az árakkal. Meg nem is érdekli.
Amúgy ő is Cavalli darabokban feszít, hamarosan, farmer, és ing.
-Hát, látszik, hogy vakon vásároltál! – nevetek rá – Ezt az inget szerintem nem vetted volna meg, ha látod!
-Ne, ne rendelj, szívem! – ugrok oda hozzá, és simogatom meg az arcát – Nekem tetszik! Végre valami kicsit vidámabb, valami új, fiatalos, és divatos! Nagyon menőn nézel ki!
-Komolyan? – kérdez vissza, kicsit hitetlenkedve – Szóval menő lennék?
-Aha! Nagyon menő! – nevetek rá és megcsókolom.
* * *
Egész nap csavarogtunk, este pedig, egy kellemes kis étteremben vacsorázunk.
-Ok, köszi szépen, Hayley! – teszem le a telefont, aztán Touya-ra nézek – Mindenki azt mondja, hogy a Haze lesz a mi helyünk!
-Hát, akkor menjünk oda, bulizni az este! – válaszolja mosolyogva.
-Aha, csak meg kell találni a megfelelő embert, mert szinte lehetetlen bejutni, ha nem foglaltál asztalt napokkal korábban – mondom elgondolkodva, majd felderül az arcom – Megvan! Mindjárt! – és már tárcsázok is.
-Igen? – hallom a rég nem hallott hangot a telefonban.
-Szia, Sticky! Megismered még a hangomat?
-Jézusszűzmáriám, segíts meg! – hallom a rikoltást a telefonban, Touya arckifejezését látva ő is tökéletesen hallja a beszélgetést – Lola! Lola Lexington! Hát hogy a faszba ne ismerném meg a hangodat! Hogy vagy, kiscica? Csak nem vissza akarsz térni? Holnap már kezdhetsz forgatni!
Elnevetem magam:
-Nem, Sticky, nem. A mocskos kis Lola már jó kislány lett, nem kefél többet kamerák előtt, és már nem is így hívják! – mosolygok Touya-ra.
-Nahát, tényleg végleg felvetted a ruhát? – ámuldozik volt menedzserem a vonal túlsó végén.
-Nem teljesen, még klubokban néha ledobom, mert táncolni azért, még táncolok.
-Jaj, azt nagyon szívesen megnézném! – sóhajt Sticky.
-Gyere el egyszer LA-be, a Skins Gentlemen’s Lounge-ba, ott láthatsz. De szigorúan csak láthatsz!
-Jaj, ne légy már ennyire jókislány!
-Törődj bele, Sticky – mondom neki, és Touya-ra kacsintok.
-Hát, fájdalmas, de mit tehetek mást? – sóhajt megint, aztán kicsit kíváncsian folytatja – Na, és ha nem szerepet szeretnél, akkor miben segíthetek?
-Hát, este szórakozni szeretnénk menni a kedvesemmel… – de nem tudom befejezni, mert a szavamba vág:
-Nem mondod, hogy leragadtál egy darab pasinál?!?!
-De igen, Stikcy, és nagyon szeretem őt. Szerelmes vagyok!
-Istenem, szentségtörés! – jajveszékel a pasas – Lola csak egy pasasnak adja oda magát, senki másnak, borzasztó!
-Nem annyira az, csak szokd meg! – nevetek – Nekem meg kimondottan jó!
-Fekete nap a mai! – mondja mély meggyőződéssel, majd végre visszatérhetünk a lényeghez – Szóval, hova kérsz VIP-asztalt, kicsi gyöngyöm?
-A Haze-t ajánlotta mindenki, mi a véleményed?
-Hát, nagyon kétes hírű hely, mert a legdrágább Vegas-ban, és iszonyú nehéz bejutni. Még ha foglalt asztalod van is előfordulhat, hogy kint maradsz! Aki bejutott, az isteníti, aki kint maradt, az fikázza. De ha bejutottál, a Haze maga a menyország! A város legdögösebb buláival és legtökösebb pasijaival van tele a hely, a legnagyobb nevek csinálják a zenét, Snoop Dogg, David Guetta, Tiesto, Usher, Katie Perry, Timbaland, Drake, Busta Rhymes, hogy csak néhányat említsek, és mindez a világ legdrágább, és legszuperebb zene-, és fény-technikájával megtámogatva! De ismerem a főnököt, úgyhogy ti tuti be fogtok jutni! Főleg, ha a régi neveden jelentelek be!
Nagyot sóhajtok, és bűnbánóan nézek Touya-ra, de belegyezek:
-Oké, legyen úgy. Lola Lexington és Touya Naganori.
-Ráadásul japó?!?! – jajdul fel Sticky – Ezt nem hiszem el! Mivel tudta pótolni, hogy kicsi a farka?!?!
-Hát, kőgazdag, kisapám! – nevetek – De ez csak hab a tortán, mert igazándiból esténként én játszok a világ legnagyobb japó-farkával!
-Mindig is tudtam, hogy mázlista vagy, Lola, drágám! – nevet Sticky is – Nah, jól van, érezzétek jól magatokat este! A bejáratnál csak a nevedet mondd. Valószínűleg így is lerabolnak rólatok egy talicska pénzt, mert ritka pénzéhes banda, úgyhogy legyen nálatok della, de rendesen! De megéri, minden centjét, higgyétek el!
* * *
Fél tizenegy előtt valamivel érkezünk meg az Aria Hotel Resort & Casino hoz. A Haze ugyanis, ennek a szállodának az éjszakai szórakozóhelye.
Elhagyjuk a kocsit a parkoló-fiúnál, és bevetjük magunkat az éjszakai életbe.
-Na, majd most kiderül, hogy tényleg van-e asztalunk! – mondom kicsit feszülten Touya-nak. Szerelmem csak megvonja a vállát:
-Kizárt, hogy nem engednek be bennünket! – mosolyog rám – Én még olyan diszkóban nem jártam, ahol egy ilyen dögös bombázót, mint te, egy ilyen ruhában ne engedtek volna be! Nézd meg szívem, minden pasas utánad forgolódik!
Nekem nem tűnt fel, de most, hogy említette, valóban, elég sok férfi megfordul utánam. Jó, ez a ruha utcára kicsit erős, de egy diszkóban, főleg itt, Vegas-ban, muszáj feltűnően öltözni. Bár, ezzel azért még itt is eléggé feltűnő vagyok! De annyira megtetszett a butikban, hogy nem tudtam otthagyni! Touya nem is látta, csak most, este, amikor felvettem, majdnem szívrohamot kapott, mikor meglátott benne! Először ki sem akart engedni így az utcára.
-Hát, reméljük, hogy megteszi a hatását! – úgy izgulok, mintha vizsgáznék. Szeretném, hogy Touya jól érezze magát, és valahogy, buta módon, tanyát vert a fejemben a rögeszme, hogy azon fog múlni, hogy vajon bejutunk-e a szórakozóhelyre, amit megálmodtam?
-Lazíts, szívem! – szorítja meg a kezemet Touya – Nem lesz semmi gond. Besétálunk a diszkóba, piszok jól fogjuk érezni magunkat, és te leszel a hely királynője!
-Úgy irigyellek! – mondom neki – Te mindent ilyen könnyedén tudsz venni?!?!
-Áh, dehogy! – legyint nevetve – Ha tudnád, hogy mennyit tudok görcsölni a saját hülyeségeimen!
Beszélgetés közben egyre sűrűsödő tömeg mellett sétálunk el, és hamarosan megérkezünk a bejárathoz. Persze alaposan megnéznek bennünket, amikor elsétálunk a sor mellett, egyrészt, mert feltűnőek vagyunk – Touya is iszonyú jól fest egyszerű, vakítóan fehér ingjében, passzos, sötét farmerjában, és elegánsan lezser vékony, bőr blézerében – másrészt mert rendszerint nem népszerűek azok, akik csak így besétálnak mindenki előtt.
Az ajtónállók már messziről mustrálgatnak, persze főleg engem, lévén, hogy pasiból vannak, és nem melegek. Amikor odaérünk hozzájuk, egyikük széles mosollyal az arcán lép elénk, és leplezetlenül hozzám intézi a mondanivalóját:
-Én téged már láttalak valahol, gyönyörűm!
-Igen? – mosolygok rá negédesen – Na, ne mondd! Most először járok Vegasban!
Érzem, hogy Touya keze kissé megfeszül az enyémen, de nem mozdul, nem szólal meg. Hűha! Ilyen kis féltékeny, harcias az én kis tigrisem?
-Nem hiszem… - töpreng a pasas, majd kigyullad a negyvenes izzó a fejében, és felvillantja legszélesebb vigyorát – Bizony, hogy nem először jársz itt! Három éve, nagy csinnadrattával koronáztak meg az év pornókirálynőjévé! Te Lola Lexington vagy! – rikkantja boldogan.
-Hm – mosolygok rá – Pedig úgy örültem volna, ha ez a mi kis titkunk maradhatna! – kacsintok a pasasra, mire egyből elkomolyodik:
-Öööö… Bocsánat! – nyögi ki, majd idegesen Touya-ra pillant – Most akkor… Elkúrtam valamit? – és még idegesebben alig észrevehetően int szemével lovagom felé.
-Nem! – nevetek rá – Ő tudja. De jó lenne, ha nem sokkal többen tudnának erről! – elengedem Touya kezét, közelebb lépek a fickóhoz. Kiveszem a tollat ingzsebéből, majd megfogom a kezét, közben kacéran alulról nézek rá:
-Hogy is hívnak, srác?
-Ööö… Grant!
Írni kezdek az alkarjára:
„A legkedvesebb ajtónállónak, Grant-nek, csókok, Lola Lexington-tól!”
Pasasunk nagyjából egynyolcvanat ugrik, helyből:
-Atyaúristen! Soha többet nem fürdök!...
-Lola! Lola! – szakítja félbe lelkendezését egy fiatal, csajos hang. Ahogy hátrafordulunk, egy nagyjából velünk egykorú pár – gyönyörű, latinos lány, és északi, jóképű srác – jön felénk, hevesen integetve.
-Hello, Lola! – mosolyog a lány rám, mintha ezer éve találkoztunk volna utoljára – Hogy vagy? Nem is tudom, hogy mikor láttalak utóljára!
Hát szívem, én sem, az kábé egy örökkévalóság lehet!! – gondolom magamban mosolyogva, aztán megszólalok:
-Tora! Tora Dark! Hát te? Mit keresel itt?
-Eljöttünk a párommal mulatni egyet! De álmomban sem gondoltam volna, hogy itt futok veled össze! – nevet rám a lány, aztán Touya-ra néz, szemmel láthatóan nagyon tetszik neki, amit lát – Hm… Nem mutatsz be a csődörödnek?
-Jah, de! Ő Tora – mutatok a lányra, döbbent kedvesemhez fordulva, majd pedig a lányhoz, és a sráchoz – Ő pedig itt Touya. De szerintem menjünk be, és ott folytassuk!
-Öööö… Van asztalfoglalásotok? – néz Grant újdonsült barátainkra.
-Ugyan már! – mondom neki – közben mutatóujjammal végigcirógatok a mellkasán – Vedd úgy, hogy együtt érkeztünk, nekünk meg úgyis VIP-asztalunk van, bőven elférünk!
A fickó egy picit habozik, aztán végül mosolyogva félreáll:
-Oké, rendben van! Jó szórakozást!
Ahogy belépünk az ajtón, a lány felénk fordul:
-Hú, nagyon rendesek vagytok, hogy behoztatok!
-Ugyan már – mosolygok rá – Én is csináltam ezt tini koromban! Másképp nem juthattam volna be a legjobb partikra!
-Mindenesetre köszi, nagyon rendes volt tőletek, így ismeretlenül is! – teszi hozzá a srác, és kezet nyújt a még kissé meglepett Touya-nak, bár kedvesem már összerakta a képet – Jack vagyok.
-Szevasz, én meg Touya.
-No, most hogy így összeismerkedtünk – fordulok szerelmemhez – Nem bánod, ha együtt murizunk?
Touya kifürkészhetetlen pillantást vet rám, majd elmosolyodik:
-Nem, persze, hogy nem! Ha többen vagyunk, úgy jobb a buli!
Nem volt nagyon meggyőző, de most nem firtatom, majd később, beljebb megbeszélem vele a dolgot.
A ruhatárnál elhagyjuk Touya blézerét, és végül bejutunk a Haze-be.
Annyira elfáradtam este, hogy semmire nem ébredek fel. Nem tudom mikor aludtam ilyen jól legutoljára, de az tuti, hogy nem mostanában volt, de most olyan jól esik minden. Egyszer csak puha ajkakat érzek az enyémeken, amire gondolom, hogy kedvesem az, és magamhoz ölelve csókolom vissza, amit egy idő után, felébredve, szenvedélyesen csókolom és eszem ágába nincs elengedni.
- Jó reggelt – mosolyog rám kicsim, mikor nagy nehezen elengedem.
- Soha rosszabbat! – nevetem el magam, mert ennél jobb ébresztőt nem is képzelhettem volna el. Örökre el tudnám viselni. – Jó reggelt, szívem!
- Neki kellene ugranunk a napnak! – mondja vidáman. – Még össze is kellene csomagolnunk.
- Ne foglalkozz vele – legyintek, mivel nekem semmi kedvem nincs pakolni, majd haza fele pakolunk, ha kell, addig lusta vagyok. – Ott is vannak áruházak, nem? Majd veszünk magunknak mindent…
- De Touya! – emeli fel kicsim az ujját, amit legszívesebben látnék máshelyen. – Most költöttél el egy jó havi fizetést!
- Na és? Van még százezer másik ilyen havi fizetésem! – nevetem el magam. – Hagyd a francba, majd veszünk ruhákat! Las Vegasban mindig minden nyitva van, nem?
- Hát, csak a szállodákban, azok a legdrágább helyek… - mondja, és egy kis bizonytalanságot veszek észre a hangjában.
- Oda se neki! Akkor majd a legdrágább helyeken fogunk vásárolni! – borzolom össze a haját játékosan.
- Jól van! – mondja megadva magát, amire csak elmosolyodok. – Akkor majd vásárolunk!
- Helyes! Most viszont – mondom és kipattanok az ágyból. – Menjünk enni, mert éhen veszek! Tegnap nem ettem semmit, miután elmentél!
Mikor neki állnék a kajának, kicsim ki zavar onnan és ki is tilt, mondván, hogy menjek dolgozni. Igaza van ezért nem is vitatkozok. Bemegyek a dolgozóba és elkezdem csinálni a terveket és próbálok valami jót ki eszelni, hogy miként is mutasson a dolog, mert ez így nem olyan jó, amilyennek látszik. Én legalább is nem vagyok megelégedve vele. Valami jobb kéne hozzá, frappánsabb, mert ez így olyan snassz. Addig gondolkozok, amíg meg nem hallom kicsimnek a hangját.
- Touya! – kiabálja nevemet. – Kész a kajcsi! Gyere! – felállok és kimegyek, majd elkezdek szaglászni, mert nagyon finom illat fogja meg az orromat.
- Hűha! Igen finom illatok vannak errefelé! Mit eszünk?
- Szereted a mexikóit?
- Persze! – vágom rá kicsim kérdésére első gondolatomat, majd még hozzá teszem. – Még sosem ettem! De biztosan szeretem! – nevetem el magam.
Megkóstolom és tényleg irtózatosan finom. Ahogy falom befele a tekercseket, kicsimmel beszélgetek és kérdezem, hogy sikerült a tegnapi munkája, mert elég keveset beszélgettünk, mivel mind a ketten fáradtak voltunk, de most már jobban tudunk. Elmeséli, hogy neki volt a legtöbb felkérése lapdancere, amire elmosolyodok, és nem csodálkozok rajta. Meg is mondom neki a véleményemet, miszerint ő a legcsodásabb nő.
Kaja után elmosogatok, amíg kicsim felöltözik. Mikor végzek, leülök a kanapéra és csak türelmesen várok. Elkezdek egy fittness-magazint olvasni, amit találtam. Nem sokkal kicsim előtt öltöztem fel én is, egy fekete farmert vettem, amit tegnap vetetett velem, meg egy fehér inget. El kell ismernem, tényleg nagyon jó, bár kicsit szokatlan a farmer a nagycsomó öltönynadrág után, de majd egyszer biztos meg fogom szokni, mivel kicsim mellett tudom, hogy kötelezően szabadon választott lesz ezeket hordanom.
Tovább olvasgatom a magazint, majd mikor meghallom szerelmem lépteit, leteszem és felnézek rá, amire teljesen lefagyok és ledöbbenek a látványon. – Azta. Nem is tudtam, hogy az eddigieknél tud még szexibb lenni ez a nő. Teljesen ki fog kikészíteni. Akarom, most, már is, ne is menjünk inkább Vegas-ba, maradjunk itthon, és egésznap feküdjünk az ágyban. Az olyan jó lenne, de persze azért, nem csak feküdnénk. – éledezik fantáziám, ahogy meglátom szerelmemet.
- Mehetünk? – kérdezi tőlem ártatlan mosollyal.
- Öööö… - felállok gyorsan zavartan. – Persze, szívem, mehetünk! – kicsim mellé lépek és a jobb kezemet a hátára simítom, amin nincs ruha. Hátra nézek, és mikor meglátom, hol is ér véget a ruha kivágása, félre nyelek kicsit és elkezdek kicsit köhögni, majd mikor rendezem, soraimat elindulunk, de szerelmem, csak kuncog rajtam. Ezek szerint szándékosan ezt vette fel, talán valami terve lenne velem?
***
Fél hat előtt érünk a reptérre. Limuzint béreltem, de még szerencse, különben az út alatt igen elvitték volna mellőlem szerelmemet, azt meg nem engedhettem. Amikor kicsim kiszáll, a limuzinból látom, ahogy a férfiak megbámulják. Már lassan kezdek kicsit elvonatkoztatni tőlük, mert nem lenne jó nekik esni, hogy ne bámulják, meg legalább ez nekem is egy jó pont, hogy a legszexisebb csajjal vagyok együtt, akivel csak lehetek. A vizsgálatok után egy kisebb mini busszal visznek tovább minket a Jet-ig. nem sokkal később, a buszból is kiszállunk. A Jet-nél egy csajszi áll meg két csávó plusz a kapitány, akivel megbeszéltem a dolgokat. Odamegyünk és a két férfi, alig tudja megállni, hogy ne érintsék meg szerelmemet. Bár ha hozzá érnének, akkor letörném a kezüket tőből az egyszer tuti. Mikor felérünk a pilóta lép hozzánk.
- Ms. Hamilton, Mr. Naganori! Legénységem nevében is üdvözlöm önöket a fedélzeten! Vincent Fullerton vagyok, az önök járatának kapitánya. Kérem, szólítsanak Vincent-nek!
- Üdvözlöm, Vincent. Touya Naganori – nyújtom oda a kezemet. – Mindannyian szólítsanak Touya-nak. Ő pedig a kedvesem, Sydney Hamilton. – kicsim is kezet fog a férfival és kedvesen rámosolyog.
- Hello, Syd vagyok! – kezet nyújt szerelmem és nem csodálom, hogy a kapitány egy kicsit elpirul, hiszen még én is elszoktam néha kicsimtől, de nem baj ezért szeretem. Kezet fognak és a kapitány a mellette álló férfihoz fordul.
- Engedjék meg, hogy bemutassam másodpilótájukat, Jeremy Stone-t.
- Sydney, Touya! Jeremy vagyok, örülök, hogy megismerhetem önöket! – kezet fogunk és ő is elpirul kicsimnél, amin már megint nem csodálkozok.
-Ő pedig – fordul a csajhoz, hogy őt is bemutassa nekünk. – Akila Pervis, légikísérő aki az önök kényelmét fogja majd biztosítani az úton.
- Köszöntöm önöket, Akila vagyok – ránk mosolyog a lány, de nincs benne semmi, csak egy lány. Igaz, hogy szép mosolya van, de nem érdekel, csak szerelmemnek élek és csak az övé vagyok. visszamosolygok rá és kicsimet magamhoz ölelem, hogy ne legyenek félre értések, mert azokat nem szívesen akarnám, hogy legyenek.
- Ez pedig az önök gépe az elkövetkezendő két órában. Egy új, Gulfstream G650-es típusú privátjet, minden létező luxussal és kényelemmel. Kérem, szálljanak be!
Fellépünk a maradék lépcsőfokokon, majd amikor bemegyünk gyönyörű látvány fogad minket. Nem hiába fizettem érte egy vagyont. Megérte mit ne mondja. Nagyon gyönyörű, magas és tágas is. amikor meglátom, kicsim reakcióját elmosolyodok és örülök, hogy ennyire tetszik neki a járgány, mert nekem nagyon is, bár már sokszor utaztam hasonlóba, de pont ilyenbe még sosem. Csak figyelem körbe, hogy mik vannak, és mire lehet esetleg használni az időt, amíg Las-Vegas-ba érünk.
- Kérem foglaljanak helyet! – mondja Akila kedvesen.
Nem sokkal később, Vincent bejelenti, hogy felszállhatunk, mi meg becsatolt övekket ülünk a helyünkön. 15 perc elteltével már az égen vagyunk és biztonságosan repülünk, aminek nagyon örülünk. Kicsatoljuk magunkat és egy kanapén foglalunk helyet. Mikor éppen elkezdenénk beszélgetni Akila jelenik meg:
- Hozhatok még valamit?
- Pezsgő van a fedélzeten? – kérdezi kis cicám
- Természetesen – mosolyog ránk – 1993-as Dom Pérignon Oenothèque, 2002-es Perrier-Jouët Rosé Fleur de Champagne, 2000-es Champagne Perrier-Jouët Fleur de Champagne Brut Blanc de Blancs, 2000-es Champagne Henri Giraud Cuvée Fut de Chene Ay Grand Cru, vagy 1998-as Dom Ruinart Champagne Brut.
Cicám rám néz és látom, hogy egy kis segítséget kér, amire csak elmosolyodok és a csajszira nézek.
- Legyen a 2000-es Perrier-Jouët. És ha esetleg van a fedélzeten egy kis kaviár, akkor abból is kérünk.
- Igen, természetesen van. A Kaszpi Tengerből származó, Golden Imperial Tokhal Kaviárral szolgálhatok, ha ez megfelelne önöknek, blinis-vel tudom hozni.
Amikor meghallom a szavait szélesen és elégedetten elmosolyodok. Pont ezt akartam hallani.
- Ennél felségesebbet el sem tudok képzelni!
Nem sokára megkapjuk a pezsgőt és a kaját is. nagyon ínycsiklandozónak látszik. Igaz, hogy nem régen ettünk, de mér most is éhes vagyok. nem tudom, mi hozza ki belőlem, de szeretem a hasamat és hát ez így van jól. Persze Syd-et jobban szeretem ez nem kétséges, de Syd nem teljesen hasonlítható össze egy kajával.
Amint megkapjuk a pezsgőt, meg fogom és elkezdek vele bíbelődni, mert nem olyan a teteje, mint a legtöbb átlagos pezsgőnek, de azért kinyitható.
- Köszönjük Akila, Las Vegas-ig nem lesz már szükségünk semmire! Ha esetleg mégis, akkor majd szólunk.
A lány csak bólint, és éppen sikerült kibontanom a pezsgőt és a poharakba töltök.
- Szívem? – nyújtom felé az egyiket. – Akkor kezdjünk neki a mulatásnak!
Bele kóstolunk a pezsgőbe és meg kell hagyni, már megint jól választottam. Isteni ez a pezsgő, nem is tudom, hol kóstolhattam hasonlót, de akkor is nagyon finom volt.
- És? – kérdezem kicsimet, miközben leteszem a poharamat. – Mivel üssük el az időt, míg Vegas-ba érünk?
- Nem is tudom – rám mosolyog, majd átfordulva az ölembe ül, mire csak szélesen mosolygok és nagyon is tetszik a dolog és a helyzet, miközben kicsit kényelmesebben helyezkedek el a kanapén. – Együnk!
A tálcáról kivesz egy kaviárt és a szájába rakja félig. Közelebb hajol hozzám és elkezd incselkedni, amire csak mosolygok és próbálom elkapni, de nem megy. Végül kicsim meg könyörül rajtam és nekem adja a másik felét, amit örömmel harapok le.
- Hm! – morgok kicsit játékosan, ahogy a kaja ízét élvezem a számban. – Ennél már csak egy valaminek van fenségesebb íze!
- Igen? – kérdezi – És mi lenne az?
Minden szó nélkül ajkaihoz hajolok, és szenvedélyesen megcsókolom. Hosszú perceken keresztül faljuk egymás ajkait, mikor kifulladva vállunk el egymástól én meg elkezdek kicsit nevetni.
- A gyönyörű, izgalmas ajkaid!
- És még máshová nem is kóstoltál – kacsint rám kihívóan.
- Hát, akkor ezt a hiányosságot most azonnal pótolom is – mondom, és már éppen fordítanám a hátára, de nem engedi. Kitámasztja magát és vissza is ülök a helyemre.
- A-aaa!!! – mutat az ujjával tiltakozóan. – Most én fogok nyalakodni! – lassan és érzékien a szájához veszi az ujját. Nyelvével körbe nyalva, aztán a szájába nyomja mélyen, majd lassan kihúzza. Kerek szemekkel figyelem a mutatványt, ami nagyon szexi. Bár a farkammal csinálná ugyan ezt.
- Hogy te milyen egy erőszakos kis csaj vagy! – hangot adok elégedetlenségemnek, mire nem is kell sokat várnom. Lecsúszik a lábaim közt a padlóra. Végre életemben először olyan nővel leszek együtt, akit imádok és ő is imád engem. Soha nem volt még ilyen, még a legelső alkalommal sem.
- Hát, akkor ne ellenkezz, kedvesem! – mosolyog rám. Eszem ágába nincs tiltakozni. – Lehet velem ellenkezni, de nem érdemes! Szerintem ezt most már kezded megtanulni…
- Hát, igen – bólintok mosolyogva. Elkezdi kigombolni a nadrágot és nehezen, de leszedi, amit segítek. Ezért nem szeretem a farmert, mert eléggé szűk és nehezen lehet a lényegre térni. A nadrágom utána a bokszeremet is leveszi, majd a nyugalomban lévő farkamat kezdi el vizsgálni. Marokra fogja a farkamat, ami olyan jól esik az a melegség, ami a kezéből árad, szinte egyből be tudnék rá gerjedni.
- Hűha! – mondja elégedetten – A bárban nem volt rá időm, hogy alaposan szemügyre vegyem – mondja, és mosolyogva rám néz. – Nem egy hétköznapi japót sikerült kifognom! – szerényen meg vonom a vállamat.
- A múltkor még valami húszcentis limitről beszéltél… Hát, nem tudom…
- Mereven, te buta! – nevet fel. – Ez meg már így is majdnem megvan annyi, szerintem, és még teljesen nyugiban van! – mondja gyönyörű hangján, bár most inkább a cselekedetét figyelem és a gyönyörű arcát, amire teljesen kiül a gyönyör, ahogy farkamat vizsgálja.
- Olyan nagy, és olyan nehéz! – mosolyog, amire én is elmosolyodok. Pár embert már meg tudtam lepni adottságommal, és örülök, hogy kicsimnek tetszik a dolog. – Úúúúú… Milyen jót fogok most játszani!
Felnéz rám, majd felemelkedik, és érzékien megcsókol, amit viszonzok, és már nagyon kívánom és vágyok rá. Nagyon szeretném, már meg tudni mit fog csinálni velem, és a kedvenc játékszerével. Nem sokkal később, már megint a lábaim között van, és bőséges nyálat csorgat farkamra.
- Most jól összenyálazom… Nincs is annál szexibb látvány, mint egy nedvesen csillogó, hatalmas fasz! – elvigyorodok, és már alig várom, hogy komolyabb munkálatokat végezzen.
Egyenletesen kezdi el mozgatni a kezét farkamon, amire csak elvigyorodok, mert érzem én is, hogy lassan növekedni kezd, és ha így folytatja, akkor tényleg itt a repülőn fogok elsülni, bár lehet, nem lenne rossz. Ránézek, amikor ragadozó tekintettel figyel rám.
- Úúúú… Tetszik, amit csinálok, kedvesem? – körbe nyalja ajkait, miközben farkamat simogatja, és tovább ingerli, ami csak egyre jobban növekszik.
- Nagyon rafinált nőci vagy, nem is gondoltam volna! – mosolyogok rá – Az embert megtéveszted a szende, ártatlan kis pofiddal, aztán meg letámadod, és felfalod az áldozatot!
- Még nem! – elneveti magát. – Azzal még várok, amíg kőkemény nem lesz, és úgy mered az ég felé, mint egy villanypózna!
Közel hajol farkamhoz, és már alig várom, hogy végre megérezzem finom, és puha ajkait, de helyette csak a meleg leheletét érzem, ami még jobban felkorbácsol, és ha teljesen kész állapotba lennék lehet el is mennék tőle. Végig nézem cselekedetét. Egyik kezével a faszomat tartja, míg a másikkal heréimet kezdi el masszírozni, amire halkan felsóhajtok egy kicsit. Kidugja nyelvét és kezdek reménykedni, hogy megadja a kegyelmet, de tévedek. Mosolyogva rám néz, és megint körbe nyalja ajkait.
Nem sokkal később megadja a kegyelemdöfést, és nyelvével alulról kezdi el felfele nyalni végig álló szerszámomat, amire kicsit megugrok a jó érzéstől. Egy picit, a szememet is behunyom, annyira jól esik, ahogy forró nyelve végig siklik vágyamon, és csak még tovább korbácsolja. Többször végig nyalja farkam teljes hosszát és vissza. Egyszer megáll a közepénél és kicsit meg harapja fogaival, amire felsóhajtok, és egyre jobban kezdem élvezni a helyzetet és a dolgokat.
- Hm? Jól esik az én kis szerelmemnek? – kérdezi, de nem is várja meg válaszomat, hanem vissza hajol farkam szárához, és beleharap kicsit, amihez morogni is kezd, mint egy vadmacska.– Hrhrgrhrhrgrrrr…
- Hogy te milyen mocskos kis csaj vagy!!! – sóhajtom kéjesen mosolyogva – A báránybőrbe bújt farkas!
Szerényen elmosolyodik, majd szende arckifejezéssel néz rám.
- Ugyan, hisz’ én egy szeretni való kiscica vagyok… Nem csinálok semmit, csak nyalakodok! Egy hatalmas, gyönyörű faszt nyalogatok!
Ahogy nyalogatja, farkamat egyszer csak érzem, hogy nem áll meg a száránál és a tetejéig megy, amire kéjesen felnyögök és élvezem minden egyes cselekedetét. Gyengéden beletúrok a hajába. Farkam tovább növekszik és érzem, hogy lassan kezdi elérni a teljes nagyságát izgalmi állapotba. Ujjai már nem nagyon érik körbe, és kíváncsian várom, hogy mit fog vele csinálni, mert eddig még nem sok mindenki tudott vele mit kezdeni és csak bámulták, vagy csak a farkam nagysága miatt voltak velem, mert kíváncsian voltak az adottságaikra, de nem tudtak semmi érdemlegeset csinálni.
- Hú, de szeretem ezt! Imádom, ahogy egy óriási, hatalmas farok növekszik, és duzzad, ahogy egyre hosszabb lesz a kezemben! – sóhajtja érzékien, amivel nekem is csak tovább tudja korbácsolni a vágyamat, mert már alig várom, hogy végre benne lehessek.
Addig folytatja tevékenységét, amíg teljesen készen nem vagyok és állok, mint a cövek. Szerelmem abba hagyja minden nemű munkáját, majd hátrébb ül, és a művét kezdi el figyelni, amire csak elmosolyodok és én meg benne gyönyörködöm, és már alig várom, hogy végre benne lehessek tövig.
- Eeez igen! – mosolyog rám. – Volt már dolgom nagyszabású farkakkal, de ez mindent ver! Istenem! Milyen hatalmas! Imádom! Imádom a hatalmas faszodat, alig várom, hogy szétfeszítse a számat!
Mire megbírnék szólalni, szerelmem már megint vágyammal van elfoglalva és elkezdi nyalogatni minden fele, még a kis nyílásba is megpróbálja beledugni a nyelvét, pedig tudhatná, hogy az csak ritka esetekben nyílik meg. Folyamatosan benne gyönyörködök, ahogy néhány sóhaj elhagyja ajkaimat. Felnéz a szemembe, majd szépen lassan bekapja farkamat.
Látom rajta, hogy nagyon koncentrálnia kell, hogy ne csukja be a szemeit. Folyamatosan a szemét figyelem, és ahogy az arcát figyelem észreveszek valami furcsát, amit a többi nőnél mintha az ellenkezőjét láttam volna. Undort, de Syd-nél örömöt látok és elégedettséget, hogy a szájába lehet farkam, amire nagyra nyílnak szemeim.
- Te tényleg egy nagyon perverz, mocskos kis csaj vagy! – mosolyogok rá, majd megsimogatom az arcát, és mintha az arcán látnám, hogy tetszik neki a mocskos beszéd ilyen helyetekbe, amire csak elmosolyodok.
Beljebb kapja farkamat és teljesen addig, amíg meg nem érzem a torka hátulját, majd ütemesen elkezdi mozgatni a fejét, de folyamatosan a szemembe néz, amire elmosolyodok, és csak élvezem, amiket csinál, és nagyon jól csinálja.
Az egyik pillanatban, amikor teljesen a torkáig bent van a farkam, kicsim elkezdi szívni, ahogy, húzza kifele. Kicsit megugrok, mert annyira jól csinálja, hogy mindjárt itt élvezek el a szájába most azonnal. Ilyen vákuummal még sosem találkoztam, mint eddig kicsim.
- Úristen, Syd! A lelkemet is kiszívod!!! A világűr vákuumja kutyafasza ehhez képest! – nagy cuppanással kerül ki a szájából, majd vigyorogva kacsint rám.
- De azért élvezed, nem? Tetszik, ahogy a hatalmas farkad ki-be jár a kis számban, igaz?
- Szívem, mennyei amit csinálsz, órákig el tudnám viselni!
- Órákig, mi?!?!? – kérdezi kétkedőn – Még soha senki nem tartott ki tíz percnél tovább a számban, ha én nem akartam! Úgyhogy jobb, ha felkötöd a gatyádat, szerelmem, mert Las Vegas-ig akarok játszani veled!
- Huh! – elkerekednek a szemeim.
Ráveti magát játékszerére és elkezdi kényeztetni, amire ajkaimból kéjes nyögések szakadnak fel. Gondolom, élvezi, hogy kínozhat, mert nem csak egyszerűen leszop, hanem mellette mindent csinál és az orgazmus környékén tart, de nem hagyja, hogy elélvezzek, amire eleinte csak mosolygok, de egy idő után, már annyira várnám, de hagyom magam. Úgy is viszonozni fogom neki ezt a kedvességét, csak érjünk a szállodába vagy engedjen el most és nem lesz menekvése.
Lassan megint ajkaiba veszi a farkam, és addig csúsztatja, amíg megálljt nem parancsol a torka. Nem tudom pontosan, mire készül, de érzem valamit tenni fog. Megáll, majd szemeimbe néz olyan csábítóan, hogy legszívesebben inkább felemelném a fejét és puncijába dugnám ágaskodó szerszámomat. Annyit látok, hogy lehunyja a szemeit és mintha valamire nagyon koncentrálna, de vajon mire? Kezeit derekamra teszi és kezd elkerekedni a szemem, hogy vajon mire készülhet. Remélem, nem akar meghalni a kedvenc játékszerétől. Mély levegőt vesz, majd pár pillanat múlva kinyitja a szemét és egymás szemébe nézünk, de csak értetlen tekintetemmel találhatja szembe magát. Pár pillanat műve szinte az egész. Szerelmem egyre lejjebb kényszeríti vágyamat, amire felnyögök, majd pár másodperc múlva, mikor egyre beljebb kerülök szájába, felmorog. Egy pillanatra sem áll meg és tovább szuszakolja magába és érzem, hogy remeg a teste olyan, mintha elélvezett volna, de még eddig sosem láttam csajt, aki elélvezett szopás közben, ezért kicsit meg lep a dolog. Végül addig folytatja a cselekedetét, amíg teljesen be nem kapja szerszámomat és az orra, a hasfalamat érinti. Érzem szerszámom száránál szerelmem fogát, de egyáltalán nem félek, hogy baj lenne belőle. Felnéz szemembe és csak gyönyört láthat meglepettséggel vegyítve.
- Argh… - sóhajtok – Úristen, Syd! Ez… Ez… Ezt valami fantasztikus!
Lassan kihúzza a farkam a szájából, és elégedetten mosolyog rám.
- És ilyet még nem is hallottam! – megsimogatom az arcát és hitetlenkedve nézek rá. – Nem mondod, hogy komolyan elélveztél?
Nem mond semmit, csak megfogja azt a kezemet, amelyikkel az arcát simogatom, majd a miniszoknya alá viszi, ami eleinte az döbbent meg, hogy nincs rajta fehérnemű utána, mikor érzem, hogy teljesen nedves és ilyen csak akkor szoktak lenni a nők, ha tényleg elélveztek. Kikerekedett szemekkel nézek, és teljesen el vagyok képedve.
- Ez hihetetlen! Te tényleg elélveztél közben!
- Ezek szerint tényleg nem láttad egyetlen filmemet sem! – mondja mosolyogva. – Akkor tudnád, hogy ez a kettő volt a specialitásom, a mélytorok, és az, hogy el tudok élvezni szopás közben! Mert egyszerűen imádok szopni! Bár, meg kell, mondjam, hogy ekkora faszt még sosem próbáltam tövig benyelni! – nevet gyönyörűen. – Reméltem, hogy nem fogja szétszakítani a torkomat…
- Ezt még soha, senki nem tudta megcsinálni! – lelkendezek, mert végre egy szopás, amit élvezek, és ha ez még nem lenne elég, a párom a nélkül elélvezne, hogy hozzá nyúlnék, és élvezi a szopást. – Kisebb termetű japán lányok még a szájukba sem tudták venni, mert egyszerűen nem fért be! Ez valami hihetetlen érzés…
- Látod? Mire nem jó egy magas, California-i tenyészkanca? – rám kacsint, majd megint a farkamnak szenteli minden figyelmét, amire csak elmosolyodok.
- Szívem, ha én most elkezdeném neked sorolni, hogy mi mindenre jó egy magas, California-i tenyészkanca – nevetem el magam – akkor holnap estig itt ülnénk, a farkammal a szádban,… és nem ez lenne az első… a listán, bár… előkelő helyen… szerepelne!!! – mondom akadozva, mikor kicsim megint tövi veszi szájába farkamat, amitől már alapjáraton mindjárt elélvezek. Mikor megérzem, hogy torka elkezd mozogni, felnyögök, és nem tudom, hogy így meddig fogom bírni. Tényleg fergeteges ez a nő.
- Atyaúristen! – mondom elfulló hangon és behunyom a szemem. – Mi mindent fogsz még kitalálni, hogy az őrületbe kergess?!?!?!
Nem válaszol, amit nem is várok el, hiszen nagy munkában, van és a szája is teli van. Tovább folytatja torkával a dolgokat, miközben megérzem, hogy kezeivel heréimet masszírozza. Már nem is tudom, mennyi ideje kínoz, de már nagyon érzem, hogy nem sok kell az orgazmusig, de még egy kicsit folytatja és tudom, hogy nem szeretné.
- Istenem, Syd! – nyögöm akadozva – Ha ezt nem hagyod abba azonnal, most egyből a szádba élvezek!
Kihúzza farkát a számból, majd csak simogatja, ami fent tartja az orgazmus közeli szintemet.
- Az nem lenne baj, sőt! Érezni akarom az ízedet! De nem most…
Elengedi farkamat, majd csak figyeli, én meg mély levegőket veszek és próbálom lecsitítani magam kicsit, hiszen nem akarom mókuskámnak csalódást okozni.
- Hihetetlen! – suttogja csodálattal a hangjában. – Milyen elképesztően nagy! És mennyire kemény! Imádom!!!
Lassan előre nyúl és elkezdi alig érintve a farkamat simogatni, ami nagyon jól esik.
- Úúúh… - búgja halkan. – Ez fincsi, ugye?...
- Nem rossz! – mosolygom – Kicsit levegőhöz jutok… De ha még sokáig húzod, azt hiszem, beleőrülök!
- Nem fogsz! – kacsint rám – De még sokáig fogom húzni! Még csak félúton vagyunk…
- Ne csináld ezt velem, szívem! – mondom neki és próbálom könyörgésre fogni a dolgokat, de szerintem ez nem jött össze.
Hosszú percekig kínoz még. Ujjai és tenyere szinte nem is érintik, de érzem, meg látom, hogy ott van farkamnál, amitől megőrülök teljesen.
- Milyen forró! – suttogja – És milyen elképesztően kemény!!!... Mintha felforrósított márványból faragták volna… Imádom!... Olyan gyönyörű, és olyan hatalmas!... Csupán a látványától benedvesedek!... Hogy lüktet!?!?... Nagyon el akar már sülni… Még korai! Még nem akarom, hogy elélvezz!... Azt akarom, hogy életed legnagyobb orgazmusát éld majd át!!!
Elkezdi megint nyalogatni farkamat, amitől megőrülök, főleg, hogy most sokkal óvatosabb, mint eddig. Bár ha intenzívebb lenne, lehet, elég hamar elmennék. Egyre gyorsabban veszem a levegőt és a tekintetem is elhomályosodik. Egyre jobban vágyok szerelmemre. A hajába túrok és meg is simogatom az arcát.
- Istenem Syd, ez valami hihetetlen! – suttogom rekedten, ami még kifér a torkomon. – Sosem gondoltam, hogy létezik a gyönyörnek ez a foka!!!
- Hát, akkor most megmutatom neked, hogy létezik, szívem! – rám mosolyog, majd megint elkezd játszadozni kedvenc játékszerével. – Látom, hogy nagyon élvezed… Annyira kemény a farkad! Én meg azt nem gondoltam volna, hogy lehet egy fasz ennyire kemény is!... Úristen! Úgy dagadnak rajta az erek, hogy szinte szétrobbannak!!!... Úúúúúh! El sem tudod képzelni, micsoda gyönyörűség, hogy ilyen hatalmas… ennyire kemény!!!
Hosszú percek után megint ajkai közé veszi farkamat, amire csak felnyögök, de most lassabbra fogja a tempót, amivel teljesen megőrjít. Ezzel csak tovább kínoz engem. Egyre jobban vágyok a kiteljesedésre. Nem sokkal később érzem, hogy teljes hosszába bekapja farkamat és nem sok kell, hogy elélvezzek a torkában, mert már nem kell sok, hogy elmenjek, de leáll és az arcát kicsit hasamba nyomja, de nem mozdul semmit.
- Kis mocsok! – nevetek fel rekedten. – Azt hittem, most végre hagysz elélvezni!
Látom a szemében, hogy esze ágába nincs abba hagyni a dolgokat, és hogy nem is fogja. Kiveszi szájából farkamat, amire kicsit felnyögök, majd megint benyeli teljesen. Arcát ágyékomba nyomja, majd érzem, hogy a torkával kezdi el masszírozni makkomat, amire egyre jobban elkezdek az orgazmus felé jutni, de szerelmem nem hagyja, hogy elélvezzek még véletlenül sem.
Még párszor eljátssza ezt velem, aminek következtében teljesen beindulok, és ha nem fogja tovább csinálni, akkor vagy szerelmemet fogom, nagyon gyorsan megdöngetni vagy ha nem hagyja, akkor magamnak verem ki. Már annyira vágyok az orgazmus után, hogy már egy ideje, csak a farkamra tudok koncentrálni.
- Hú, szívem, ez az! – mondja nekem, de nem igazán fogom fel a szavait, mert kicsit el vagyok foglalva a farkammal meg az orgazmus érzetével. Teljesen készen vagyok, és már nagyon vágyok utána. Elviselhetetlenül akarom érezni a végkifejlettet. Szerelmem viszont, csak a sarkára ülve figyeli remekművét.
- Úúúúh… Iszonyú izgató látni, hogy mennyire fel vagy izgulva! – sóhajtja, majd megragadja farkam. – Fantasztikus érzés a kezemben tartani ezt a hatalmas, kőkemény farkat! Úúúúh… Már csak a gondolattól is elélvezek, hogy mennyire fel vagy izgulva! Szinte szétrobban a farkad!
Megfogja ékességemet és elkezdi eleinte lassú, de fokozódó ütemben verni.
- Gyerünk, nagyfiú!... Megérdemled az orgazmust!... Gyere… - mondja, amire végre elengedem magam és várom, hogy megkapjam a megérdemelt orgazmust. – Azt akarom, hogy a számba élvezz!... Érezni akarom az ízedet!
Mohón kapja be farkamat és kezdi el mozgatni a fejét, amire még jobban érzem a közeledő véget. Egyre sűrűbben veszem a levegőt és az izmaim is összerándulnak, annyira kívánkozok már a kiteljesedés után, hogy az már lehetetlen. Kiveszi a szájából, majd megint csak a kezével dolgozik eszeveszetten farkamon.
- Add nekem!... Add nekem azt a finom nedűt!... Gyerünk, szívem!
- Mindjárt… Syd! Mindjárt! – nyögöm szinte úgy, mint akit kínoznak, és most adják meg neki a kegyelmet, miközben kicsimnek a hajába túrok.
Egyik kezével a farkam szárát fogja, míg a másikkal heréimet masszírozza, és a feje folyamatosan jár a farkamon, és úgy szívja, mint egy vákuum, amire egyre tovább érek megint az orgazmushoz. Eszeveszett tempóba kezdi el kényeztetését, és érzem, hogy nem kell sok. Hátam ívben megfeszül és elkezdek nyöszörögni, ahogy, várom végre a kiteljesedést. Szerelmem kicsúsztatja a szájából vágyamat, de csak annyira, hogy makkomat tudja teljesen szívni, aminek meg is van a határa.
Mélyről jövő állatias morgással élvezek kicsim szájába, és igaza van ilyen orgazmust még senkivel sem éreztem. Ez valami elképesztő. Spermám kifele lövellve fogja találni magát szerelmem szájába, akin látom, hogy megint elélvezett és hallom nyöszörgését, amire kicsit elmosolyodok, amennyire tudok az orgazmustól.
Ahogy kicsimet figyelem látom, hogy próbálja nyelni temérdek spermámat, de ő sem tudhatja mindent lenyelni, és látni lehet kibuggyanó fehér nedűt a szája sarkából, amire csak halványan elmosolyodok és élvezem a látványt. Soha senki nem volt lépes lenyelni még ennyire sem. A japán csajok nem ennyire bevállalósak, hogy ezt mind megtegyék.
Hosszú percek múlva kezdek kicsit apadni, mire kicsim veszi szájából farkamat és úgy nyalja körbe a száját, mint egy jól lakott anya tigris.
- Úristen, Touya! – sóhajt döbbenten – Ha egy lakatlan szigetre kerülünk, amíg te életben vagy, addig én biztos nem halok éhen! Ennyi gecit én még életemben nem nyeltem egyszerre, még öt pasiból sem!!! – elmosolyodok szerelmem szavain, de még képtelen vagyok, megszólalni. Álláról ujjával törli végig és nyalja le spermámat, majd még a maradékot préseli ki belőlem, majd morogva néz rám.
- Hm… - morog elégedetten. – Isteni fincsi vagy! Nem tudom, hogy mit eszel, amitől ilyen érdekes, egzotikus ízed van, de ez a legfinomabb, amit valaha kóstoltam!
Elfáradtam teljesen ebbe a szopásba és csak úgy mosolygok kicsimre.
- Hihetetlen perverz, mocskos kis dög vagy! – mondom neki, és még kicsit mindig a kábulatban érzem magam, amit okozott, mire csak szerényen elmosolyodik.
- Imádlak, szerelmem! Mindig nagyon tudtál bókolni! – kacsint rám kacéran.
Elkezdi simogatni ernyedő farkamat, miközben én a haját simogatom, de ha így folytatja tovább, akkor nem sokáig fogok ernyedni.
- Hihetetlen, hogy mit tudsz művelni egy férfival – sóhajtok halkan – Az a legmegdöbbentőbb, hogy én még sosem láttam nőt, aki így élvezte volna, amit csinál, mint te!
- Tudod, korábban ez azért inkább munka volt, de jó volt, hogy legalább élvezem – vonja meg a vállát, de folytatja. – De ez most más. Más pasiknál a saját, jól fel fogott érdekemben próbáltam a lehető legjobb lenni. Mert akkor a pasi büszkeségből, meg akarta mutatni, hogy mekkora csődör, és volt esélyem egy jó dugásra. De veled ez teljesen más. Először érzem azt, hogy nem érdekel, hogy mit kaphatok. Az érdekel, hogy mit adhatok neked! – elmosolyodok kicsim mondataira, majd felül mellém. – Mert szeretlek!
Kezemet arcára teszem, amit elkezdek simogatni lágyan.
- Én is téged, szívem!
Megcsókolom lágyan, de még is érzékien, amire érzem, hogy beleborzong. Tovább csókolom és kezdünk egyre jobban egymásba melegedni, amire a farkam is elkezd éledezni, ami nem ernyedt le teljesen. Vágyok már szerelmemre nagyon. Azt akarom, hogy érezzen és én is érezhessem őt. Már a ruhákat vennénk lefele, amikor a hangszóróból egy ismerős férfihang szólal meg.
- Kedves Sydney, Touya! Megkezdtük az előkészületeket las vegas-i leszállásunkhoz, kérem, kapcsolják be biztonsági öveiket! Köszönöm!
Nem is figyelek szavaira és tovább folytatom elkezdett cselekedeteimet, de kicsim finoman leállít és kibontakozik ölelésemből, hogy felüljön és rám nevet halkan.
- Te, Touya! Szerintem jobb lesz, ha ezt most abbahagyjuk! Szerintem mindjárt itt lesz Akila, és nem nagyon akarnék magyarázkodni, vajon miért is van elő a farkad!
- Miért, miért!?!?!? – nézek kicsimre kicsit nyűgösen, mert őt akarom. – Mert az én imádni való szerelmes kis cicám úgy leszopott, ahogy ő soha a büdös életben nem lesz képes egyetlen férfit sem! – közben azért még is elkezdem rendezni magamat, hogy valahogy nézzek is ki.
- Mondjuk, szerintem pontosan tudja, hogy mi történt itt Los Angeles óta – kacsint rám – Amekkora hanggal voltál az előbb!!!
- Nem baj. Én büszke vagyok rád és ezt hoztad ki belőlem. Úgy hogy azt hisz, amit akar. – mondom mosolyogva, majd miután mindent rendbe raktunk visszaülünk a székbe és bekapcsoljuk az öveket. Nem is érezzük szinte a leszállást, így nem értem minek volt ez a nagy hűhó. Így még kicsimnek tudtam volna kellemes pillanatokat okozni.
Leszállunk, és hogy ne kelljen olyan sokáig húzni az időt, még szerencse, hogy limuzint rendeltem még ide is. Kicsimet magamhoz ölelve köszönünk el a repülőgép alkalmazottaitól, majd a limuzin felé vesszük az irányt.
- Látom, te semmit nem bízol a véletlenre. – mondja Syd nekem mosolyogva, amire csak vigyorogni tudok és belemarkolok a fenekébe.
- Nem bizony. Nem szeretem, ha kárba vesznek a dolgok, vagy esetleg ha te vágyad lejjebb csillapodna. – mondom ördögi vigyorral, amire édesen elkezd nevetni. A nyakára adok egy csókot és már is kezdek beindulni, hogy végre kényeztethessem szerelmemet. Beszállunk a limóba és előre szólok a sofőrnek.
- A MGM Graund Hotel & Casino-ba lesz a fuvar és ne zargasson, amíg oda nem érünk. – válaszolom neki, majd felhúzom az elválasztót és le is zárom, hogy ne tudja lenyitni, mert még a végén érdekes pozícióban találna minket, bár nem mintha annyira érdekelne, de kicsimet akkor se lássa sehogy sem, főleg meg nem meztelenül.
- És most mire készülsz Tigrisem? – érdeklődik vigyorogva.
- Szerintem mindjárt meg fogod tudni. – válaszolom, majd odahajolok hozzá, szenvedélyesen megcsókolom, miközben a lábát simogatom, főleg a combjait. Kényelmesen el tudom fektetni az ülésen, miközben a simogatást egy percre sem hagyom abba, de már az érintéseimre is sóhajok szakadnak fel belőle, ami nagyon tetszik, hiszen akkor még szinte semmit sem hagyott alá a vágya, ami csak jót jelent. Most itt az ideje, hogy én játsszak vele egy nagyon jót.
Erre a gondolatra elvigyorodok kicsit, majd a fenekéig felviszem a kezeimet és markolászom kicsit. Húzom az agyát, hogy még nem érek puncijához hozzá, pedig tudom, mennyire vágyna rá és mennyire szeretné, ha már kényeztetném, de még nem az majd a kegyelem lesz, de még nem ott tartunk. Meg tudja milyen érzés, ha az emberrel gonoszkodunk.
Elszakadok ajkaitól és az arcát, a fülét, meg a nyakát halmozom el csókjaimmal, miközben egyre jobban kezdek belejönni a dolgokba. Már csak az a kérdés, hogy nekem lesz-e annyi önuralmam, hogy ne essek neki, ha már nem bírom tovább és képes leszek-e végig bírni a neki szánt kínzást.
Még mindig csak a fenekét markolászom egyik kezemmel, míg a másikkal tartom magam, hogy ne nehezedjek rá és ne roppanjon össze a súlyom alatt, mert az addig oké, hogy nem vagyok hűde izom pacsirta, de az is tuti, hogy nem vagyok könnyű.
Tovább csókolgatom és egyre nagyobb és hangosabb sóhajok hagyják el ajkait, ami érzem, hogy a vesztem lesz. Egy kis kegyelmet adok neki és a csókjaimmal, már a vállát és a kulcscsontját is érintem, amire érzem, hogy egy kicsit mintha megkönnyebbült sóhaj hagyta volna el ajkait, amire csak halványan elmosolyodok. Kezemet elhozom fenekéről és az oldalát simogatom, egészen a hóna aljáig, ahova csak úgy tudok eljutni, ha közben mellét is érintem. Ezt ő is megérezvén megemeli mellkasát és egy hangos sóhaj tör elő gyönyörűséges ajkai közül. Csak tovább simogatom, hogy még jobban gyötörjem, ahogy ő tette velem a repülőgépen.
- Élvezed igazh? – hallom két sóhaj között a hangját, amire vigyorogva nézek a szemébe.
- Kölcsön élvezet visszajár. Ugyan olyan formában. – suttogom vigyorogva.
- De kis mocskos vagy. – elvigyorodik, amire csak megcsókolom, és hogy még egy kis kegyelmet adjak neki, kezeimet formás és hatalmas mellére rakom, de még csak a ruha felett. Elkezdem kicsit simogatni, hogy érezze, azért még sem kínzom annyira, csak pont eléggé amennyire kell. Felnyög halkan, tetteimre és a mellkasát is megemeli. Belemarkolok gyönyörű keblébe és markolászom, hogy jobban érezzem, mennyire is puha. Annyira közéjük vetném magam, de még annyira nem lehet, mivel még is csak egy kocsiba vagyunk és lassacskán meg kell érkeznünk a Hotelbe. Tovább kényeztetem és csókolgatom, ahol csak tudom és élvezem a pillanatokat. Ahogy kezdenék egyre jobban belelendülni a kényeztetésbe a kocsi hirtelen megáll, de megtartom szerelmemet, hogy ne essen le.
Felülök, és kicsit felháborodva szólok előre a sofőrnek. Hát igen tudni kell rólam, ha be vagyok, gerjedve kicsit indulatosabb vagyok, ha megzavarnak, vagy ha félbe kell szakítanom a cselekménysort.
- Mi a francokat csinál maga elmebeteg? – kérdezem a sofőrtől és lehúzom az elválasztót.
- Elnézést uram, csak valaki behajtott elénk így nem tudtam máshogy megállni. – mondja, mire csak fújtatok egyet.
- Legalább megérkeztünk? – nézek rá még mindig morcin, mire kicsim odahajol a fülemhez.
- Nyugi tigrisem, nincs semmi baj. – suttogja és végig nyal a fülemen, amire kiráz a hideg és tényleg mindjárt itt fogom letámadni.
- I… Igen uram. – hallom remegő hangját a férfinak.
- Végre valami jó hír. – mondom a férfinak, majd szerelmemre nézek. – Odabent folytatjuk. – suttogom, majd melleire adok egy-egy puszit, végül ajkaira.
Kikászálódunk mind ketten a kocsiból, de csak annyit hallok, hogy szerelmem kuncog egy kicsit. Ránézek felhúzott szemöldökkel és nem teljesen értem, miért kuncog rajtam.
- Mi az? Van rajtam valami nevetséges? – kérdezem értetlenül, mire szerelmem odajön és farkamra teszi kezét.
- Csak kicsit látszik valami itt lent. – suttogja vigyorogva és megcsókol. Finoman a kocsinak nyomom és ágyékomat az ő ágyékának nyomva csókolom, amire mind a ketten belenyögünk a csókba. Igen mind a ketten ezt szeretnénk, de még előtte szerelmemen kell, befejezem a gyötrést. Nem lehetek ennyire gyenge, hogy ne tudjam meg adni neki azt, ami jár neki.
Nagy nehezen elválok ajkaitól és kicsit lihegve nézek szemeibe.
- Menjünk be. Ott nincs néző közönség sem és legalább ágy is van. – suttogom mosolyogva, amire csak elvigyorodik.
- Remek ötlet. – elvigyorodik ő is, majd összekulcsolom a kezünket és a bemegyünk a Hotelbe, ami egy nagyon magasa és gigászi épület a látványról ne is beszéljünk. Most nekem is elakad kicsit a lélegzetem, hiszem sosem voltam még Las Vegas-ban. A földszint nagyon tágas és igen kellemes látványt ad vissza az ide érkezőknek.
Odamegyünk a recepciós pulthoz és várunk, hogy kiszolgáljanak végre minket egy szoba kulccsal.
- Üdvözöljük a MGM Grand Hotel és Casino-ban. Miben segíthetek? – érdeklődik kedvesen a nő, de most olyan goromba leszek, hogy csak alig fog tudni figyelni, meg kapkodni.
Éppen szólásra nyitnám a számat, mikor kicsim igen észrevette, hogy goromba lennék, ezért megszorítja a kezemet, elém áll és ő válaszol helyettem.
- Jó napot. Egy szobát foglaltattunk Naganori Touya néven. – mondja kedvesen. Csodálom, hogy tud ennyire nyugodtan beszélni, miközben én majd neki megyek a falnak, hogy végre felmenjünk abba a rohadt szobába és agyon kényeztessem.
- Igen meg is van. egy darab két személyes lakosztály igaz? – érdeklődik, mire már készülnék rávágni, hogy még szép csak add ide azokat a rohadt kulcsokat, kicsim megint megelőz.
- Pontosan. – bólint, és még mosolyog is hozzá. Jobb jutott most viszont eszembe, amire végre én is elmosolyodok.
- Egy pillanat meg keresem és már is adom. – válaszolja a nőci. Odaállok szerelmem háta mögé és az ágyékomat kerek és feszes popsijához nyomom, miközben a kezemet a hasára teszem és a ruha alatt kezdem el simogatni.
- Touya. Egy kicsit bírd már még ki. – suttogja, és a kezemet simogatja.
- De nem megy. Iszonyatosan kívánlak és kényeztetni akarlak. – suttogom a fülébe, amire puszit adok, majd lejjebb viszem a kezemet és már éppen elérném ágyékát, amikor megjelenik a portásnőci és szerelmem megfogja a kezemet, hogy ne menjek tovább.
- Parancsoljanak itt a lakosztály kulcsa. 615 lakosztály. Kellemes szórakozás és érezzék jól magukat nálunk. – mondja bájosan, azt a szöveget, amit be kellett tanulniuk.
- Köszönjük. – mondja kicsim, majd meg fogja a kezemet és elkezd a lépcső felé vonszolni. Na neeeem. Most nem fogok lépcsőzni pláne nem a hatodikra. Magamhoz rántva csókolom meg.
- Menjünk lifttel. – nézek rá boci szemekkel, amikre csak nevetni tud.
- De kell a kis mozgás, hogy ne lustulj el. – mondja játékosan, amire elvigyorodok.
- Olyan mozgásban foglak odafent részesíteni, hogy egy havi lépcsőzéssel lesz egyenlő.
- Tényleg Casanova? Na, kíváncsi leszek én arra. – vigyorog, majd beszállunk a liftbe, de szerencsétlenségemre mások is vannak velünk. Nem lehetek ennyire peches.
Szinte minden emeleten megállunk, mert minden fele szálingóznak emberek. Kicsimet magamhoz húzom, és a fenekét simogatom, majd kicsit véletlenül lejjebb csúszik a kezem és punciját érintem meg, amire elfojtott nyögés szerűség hallatszódik és kicsit szigorú tekintettel néz rám. Olyan édes, amikor szigorú akar lenni. Puszit adok ajkaira, majd végre mi következünk kiszállunk és kicsi szerelmem vezetésével megyünk be a háló szobába, amint beérek azonnal kulcsra is zárom, odamegyek szerelmemhez és eszem ágába nincs most rajta kívül mással foglalkozni. Magamhoz ölelem és simogatom meg csókolgatom minden fele.
- Rossz kis fiú voltál, ezért nem kapsz semmit. Engem sem. – mondja, mire eltol, magától kibontakozik ölelésemből, de egyáltalán nem néz rám. Viszont a hangjában, valamit észrevettem, csak nem tudom, hogy mit. Odamegyek, és hozzám szembe fordítom magammal és olyan érzem, dús csókot adok neki, amit még eddig senkinek sem adtam és tudom, hogy képtelen lesz neki ellenállni. Igazam is volt.
Karjait nyakam köré fonja, és úgy viszonozza, látom már megint beindult ő is. karjaimba kapom, majd bemegyek a hálóba, lefektetem az ágyra, ami egy igen hatalmas francia ágy, de majd később tüzetesebben megnézzük. Most fontosabb és érdekesebb dolgunk akad. Mivel szerelmem megkönnyítette a dolgomat, ezért csak a ruháját veszem le és már is meztelenül fekszik alattam. Elvigyorodok, és nagyon tetszik a látvány. Igaz, hogy láttam már egy párszor meztelenül, de akkor is gyönyörű még mindig.
Elkezdem minden fele simogatni és mivel a nagyobb kínzás része a kocsiban már meg volt, ezért, most szinte egyből melleire vetem magam és elkezdem kényeztetni csókjaimmal, nyelvemmel. Bimbóit próbálom a lehető legkeményebbre állítani. Néha csak nyelveimmel körözök körbe-körbe, majd rátapadok és alaposan megszívom, ahogy kell, amire nyögések szakadnak fel belőle az én vágyaimat tovább korbácsolva.
Kezeimmel testét tovább simogatom, de még puncijához nem akarom elvezetni kezecskéimet, azért inkább melleire terelődik figyelmem és alaposan jól meggyömöszölöm.
Próbálom türtőztetni magamat, ahogy csak tudom, de már lassan egyre nehezebben megy. Abba hagyom melleinek kényeztetését és csókjaimmal haladok egyre lejjebb ágyékához. Mikor elérem, önszántából rakja szét lábait, amire csak elmosolyodok. Eleinte egy kicsit csak kezemmel simogatom, de már ezzel olyan megkönnyebbülést hozok számára, hogy felnyög és megemeli csípőjét. Tovább simogatom, majd ahogy lejjebb viszem, belécsúsztatom ujjaimat. Kicsit megfeszül a kellemes érzéstől. Hangos nyögés szökik ki ajkai közül.
Elmosolyodok, megcsókolom szerelmemet, majd lehajolok puncijához és végre ajkaimat is bevetem a játékba nyelvemmel együtt. Amint megérzi nyelveim tevékenykedését ujjaimmal együtt, megemeli még jobban csípőjét és elkezd vonaglani karjaim alatt. Amennyire tudok elmosolyodok, de nem akarom, hogy nagyon hamar elélvezzen. Ujjaim kínzó lassúsággal mozgatom, és hasonló tempóba jár nyelvem és csókokat is lassan, de adok.
Szemérem ajkait néha alaposabban megszívom, ilyenkor érzem, hogy egyre közelebb kerül az orgazmushoz, de még nem szabad, hogy elélvezzen. Tovább mozgatom ujjaimat és kényeztetem minden erőmmel. Hogy még nagyobb élvezetet nyújtsak szerelmemnek. Egyik kezemmel visszatérek melleihez és azokat kezdem el gyömöszölni, de megfogja kezemet. Középső ujjamat véve szájába veszi és elkezdi szopogatni, amit ha tovább folytat nem tudom, hogy fogom bírni, türtőztetni magam. Farkam már nagyon majdnem szétdurran és iszonyatosan vágyok arra, hogy végre benne legyek.
Nem tudom, hogy kicsi szerelmemnek hogy volt annyi tűrő képessége, de szerintem nekem nem lesz. Akarom, őt végre szeretkezni akarok vele egy olyan fergetegeset, hogy essen szét a ház. Ahogy csókolgatom és tovább mozgatom, ujjaimat benne érzem, hogy másodpercek kérdése lenne és elélvezne kezeim alatt, de még nem hagyhatom. Ujjaimat megint nagyon lassan mozgatom, majd kihúzom szájából ujjamat, végül megcsókolom szenvedélyesen és mohón. Kezeit nyakam köré fonja egyből, majd a fülemhez hajolva liheg bele.
- Akarlakh…Tégedh… mosth… - mondja akadozva és lihegve, amire csak elmosolyodok. Nem kell kétszer kérnie.
Abba hagyom cselekedetimet és leveszem magamról mindent. A farkam már úgy áll, ahogy szerelmem szereti, csak nem csillog egyelőre, már látom, hogy nyalja ajkait és ülne felfele, hogy elkezdjen ápolni, de nem hagyom neki. Én már voltam soron, most ő következik.
Visszahajolok puncijához és megint kényeztetni kezdem, miközben kicsit elkezdem verni farkamat, hogy teljes pompában álljon, bár nem hiszem, hogy szükséges lenne, de a megszokás hatalma.
- NE kínozz tovább! – hallom Syd-em kérlelő és könyörgő hangját.
Ennyi kellett az agyamnak. Eldurran. Felemelkedek, közelebb húzom magamhoz csípőjétől fogva, majd elkezdek belé hatolni, de próbálok rövid ideig hatolni, de még is fájdalommentesen. Egy lökéssel benne is vagyok, ami felemeli érzés. Ezt a nedvességet érezni magam közül.
Egy kicsit így maradok, majd ráhajolok, szerelmemre megcsókolom, majd felületetem hozzám, hogy lovagoljon rajtam kicsit. Látom, érti a célzást, mert szinte azonnal el is kezd mozogni rajtam, amire csak mind ketten nyögésekkel jutalmazzuk a másikat.
Belemarkolok fenekébe és úgy segítek neki a mozgásban. Egyre mohóbban és vadabbul csókoljuk egymást. A hajamba markolva mélyíti a csókot, ahogy csak tudja. Segítek neki mindenben, de egy idő után elszakad ajkaimtól. Hátra veti fejét és eszeveszett vágtába, kezd, amiben segítek neki. Nyögések sorozata telíti be a szobát és várjuk a beteljesedés pillanatát, ami nem sokára vár ránk.
Nem is kellet a beteljesedésre olyan sokat várni. Mind a ketten egyszerre megfeszülve élvezünk el és szorosan ölelem magamhoz szerelmemet. Érzem, hogy sugaraim belé lövellődnek és kiadnak magukból mindent. Amint végig söpör, rajtunk minden hullám elfekszünk az ágyon. Kihúzódok kicsi szívemből és úgy ölelem magunkat, miközben egy takarót magunkra húzok.
- Ez fergeteges volt. – suttogja szerelmem és felém fordul, amire elmosolyodok és megcsókolom.
- Egyetértek. Soha egy szeretkezésem sem volt ennyire őrült és ennyire élvezetes, mint az, amit veled élek át. – mondom őszintén. – Szeretlek én drága egyetlenem. – mondom vigyorogva, amire csak szorosan odabújik hozzám.
Mivel a késő esti órákban vagyunk, ezért nem kicsit vagyunk csak fáradtak megbeszéljük, hogy majd holnap elmegyünk és felfedezzük a terepet, most pedig kipihenjünk magunkat. Kicsim mellett menni is fog. És mivel ennyire kifárasztott a mai nap folyamán, meg, ahogy látom én is őt kölcsönösen, ezért kijár nekünk egy alapos alvás és majd holnap esetleg megint teszünk egy ilyen órákon keresztül tartó szeretkezést. Bár nem hiszem, hogy annyira kéne kicsimet csábítgatni, ahogy észrevettem.
Karakter: Sydney Harrington (kitalált) Megjegyzés: (Naganori Touya-nak)
Lágy puszikat érzek a nyakamon, és a vállamon, majd kedvesem kellemes, mély hangját:
-Syd, kelj fel, kérlek!
Ah! Még tudnék aludni… Nem is! Még aludni fogok! Átfordulok a másik oldalamra:
-Még aludni akarok!
Forró leheletét a fülemen érzem, majd egy lágy csókot, aztán halk suttogást:
-Kérlek, cica, keljél fel!
Kezei a takaró alá csusszannak, a hátamat simogatják, néha-néha fenekemre simulnak. Úúúh! Ezt már szeretem! – mosolyogva a hátamra fordulok, és szerelmem mosolygós, szürke szemeibe nézek.
-Jó reggelt! – köszönök neki vidáman, kezemmel a tarkóját simogatom. Majd pillantásom az órára esik, és abban a szent pillanatban elszáll a jókedvem – Mi van? – csattanok fel – Még csak két óra van?!?! Miért nem hagysz aludni? Ilyenkor végig alszom a fél napot! Hagyj aludni!!! – morgolódok. Utállak! Miért nem hagysz aludni?!?! Ráncos lesz a szemem sarka!!! – pöförgök magamban tovább, mire látom, hogy Touya csak elmosolyodik. Most meg mit vigyorogsz?!?!? – duzzogva megfordulok, és magamra húzom a takarót.
Erre hallom, hogy megmozdul, lépései megkerülik az ágyat, és hamarosan a látószögembe kerül megint. Zsebéből előhúz valami csillogó cuccot:
- Ezt neked vettem, meg szeretnélek elvinni délután vásárolni. Remélem, megbocsátasz nekem, amiért felmertelek kelteni – mondja boci szemekkel. Istenem, de „utálom” ezt a pasit! – mosolygok magamban – Nem tudok rá haragudni, amikor így néz rám! Aztán a kezében tartott valamit veszem szemügyre, s egyből felcsillannak a szemeim. Jól van na, nőből vagyok, és imádom az ékszereket! Ugyanis Touya egy nyakláncot tart a kezében, és nyújtja nekem. Felülök, elveszem, alaposan megnézem. Nem egy utolsó darab, gyönyörű, trükkös mintázatú szemek, és persze arany, érezni a súlyán, meg a színén. No meg, persze, Touya tuti nem venne bizsut nekem, pedig azzal sincs semmi bajom. Nem minden ékszerem valódi arany, platina, meg gyémánt, nem tudtam volna megfizetni. Na, jó, lehet, hogy nem is „utálom” annyira!!! – gondolom, majd hirtelen megragadom a karját, lerántom az ágyra, és magam alá gyűröm. Hm, remélem, hogy később majd emlékszik erre a mozdulatomra, és máskor meg ő gyűr maga alá ilyen erőszakosan! – gondolom, miközben szenvedélyesen megcsókolom.
-Köszönöm szépen! – mondom neki, mikor elszakadunk egymástól, mielőtt belefulladnánk a csókba.
-Örömmel. Készen van az ebéd is és utána mehetünk vásárolni – válaszolja.
-Te mindig is ilyen multifunkcionális voltál? – kérdezem tőle viccesen, majd felállok, és a szekrényhez sétálok. Touya szemei egy pillanatra sem hagynak magamra, érzem, ahogy éhes pillantásaival szinte felfal. Ő is felpattan, és mögém lép, mikor kinyitom a szekrényajtót. Megérzem leheletét a nyakamon, csókjait, forró kezének lágy érintéseit meztelen bőrömön.
-Azt hiszem, igen – mondja, szinte belesuttogja a nyakamba, közben kezei egy pillanatra sem állnak meg a testemen, és lassan melleimre siklanak, ujjai bimbóimmal játszanak. Hangosan felsóhajtok, és hátra, Touya-nak dőlök, szemeimet kéjesen lehunyom. Istenem, de jó! – gondolom izgatottan – Pedig még csak simogat! Mi lesz, itt, ha egymásnak esünk?!?!? Talán ő lesz az a férfi, aki mindent megad nekem? Akivel minden alkalommal belehalok a kefélésbe, és a tenyerén hordoz?!?!? Istenem, add, hogy ő legyen az!!!
-Touya! – mondom neki két sóhaj között. Ismerem magam, ha még fél percig hagyom, hogy ezt csinálja, biztosan meg fogom erőszakolni! – Így nem fogunk sehova sem eljutni! – fordulok feléje. Megcsókol, majd elenged:
-Kint megvárlak – suttogja, még egy csókot lehel a vállamra, és kimegy.
Az öltözést nem viszem túlzásba. Egy fehér pamut tangát húzok, meg egy férfiinget veszek fel. Szeretek itthon így lenni – ha nincs kedvem meztelenkedni – ezért van két-három férfiingem.
Úgy ebédelünk meg, mintha már hónapok óta együtt élő szerelmes pár lennénk, akik még a rózsaszín köd kellős közepén ringatóznak, mintha az elmúlt, viharos hetek meg sem történtek volna. Nagyon jól érzem magam Touya-val, menthetetlenül beleszerettem. Ő a végzetem, érzem!
Ebéd után felöltözünk – én nem sokkolom le Touya-t megint egy metal-girl cuccal, egy egyszerű farmert veszek fel, és egy szexi topot, természetesen tűsarkúval – és megyünk vásárolni, mégpedig a South Coast Plaza-ba. Minden van ami a Rodeo Drive-on is, és ráadásul még sokkal több.
Egymást érik a butikok, a legnagyobb nevekkel: Gucci, Giorgio Armani, Gianfranco Ferre, Cartier, Bulgari, La Perla és még sorolhatnám, de a hétköznapibb márkák is megtalálhatók, mint az Adidas, vagy helyi gyártók termékei.
-Előbb neked nézünk ruhákat és majd utána nekem – mosolygok szívem csücskére.
-Kicsim nekem nem kell. Csak neked akarok venni – ellenkezik, mire belé fojtom a szót:
-Nem, szó sem lehet róla! – mondom neki ellentmondást nem tűrve – Na, gyerünk irány a férfi részlegre!
Kelletlenül indul meg a férfi divatáru üzletek irányába. Első körben egy Yves Saint Laurent üzletbe akarna bemenni, de nem engedem, mert Saint Laurent-nek csak öltönyei vannak! Úgyhogy egy Calvin Klein üzletbe terelem, és természetesen öltönyöket választ. Én meg választok neki egy nagy halom farmert, pólót, tenisz pólót, és sportinget. Hagyom, hadd érezze nyeregben magát azzal, hogy az öltönyöket próbálgatja. Kétségtelen, hogy nagyon elegáns bennük, karcsú derekával, és széles vállaival nagyon jól néz ki öltönyben az én kedvesem. De én kicsit lazább cuccokban is élvezni akarom őt, úgyhogy később rádimbulok:
-Touya. Tessék felvenni szabadidős ruhákat is!
Elém lép, és megcsókol:
-Nem tehetnénk kivételt? – kérdi, szinte könyörögve.
-Nem, szó sem lehet róla, és most nem tudsz lekenyerezni semmivel! – válaszolom neki határozottan, de mosolyogva, és megcsókolom. De meg is szakítom, és a határozottan a szemébe nézek – Irány öltözni! – mondom, és amikor megfordul, rácsapok a fenekére. Ezt a segget akarja előlem elrejteni ilyen pantallókba?!?!?! – morgok magamban – Szó se lehet róla! Túl szép! Feszes farmerban akarom látni a popsiját!
És látom. Istenien áll neki, mind! Calvin Klein férfi farmerei elég szűk szabásúak, úgyhogy tökéletesen ráfeszül Touya hosszú, izmos combjaira, kerek, kemény fenekére, és hát mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, hogy kedvesem szerényebb adottságú lovakat is megszégyenítene a férfiasságával. Esztelenül vadítóan néz ki bennük, kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát! A pólók – el kell ismerjem – nem az ő világa, de amikor ezekhez a farmerokhoz sportosan elegáns ingeket vesz, egyszerűen ellenállhatatlan, nem is értem, hogy bírtam ki, hogy ne rántsam be a fülkébe, és ne erőszakoljam meg, ott helyben!
Egyáltalán nem kell győzködnöm, hogy megvegye ezeket a cuccokat, úgy látom, hogy megbarátkozott a gondolattal, hogy lezserebben öltözködjön, sőt, szerintem végre tetszik is neki! Fizetés után – egy jó havi fizetést hagy az üzletben – kajánul elvigyorodik:
-Most te jössz!
Átmegyünk a kedvenc üzletembe, ahol ugyan nem világmárkákat árulnak, de nagyon sokféle, jó minőségű, és nagyon divatos cucc van, majdnem bárki számára megfizethető áron. Pár perc alatt hatalmas kupac ruhát válogatok össze, és látom, hogy Touya már előre élvezkedik, vigyora körbeérné a fejét, ha nem lenne a két füle.
Az elkövetkezendő másfél órában ruhákat próbálok, és Touya hősiesen helytáll, bírja cérnával. Igaz, teszek róla, hogy ne lankadjon a figyelme, nagyon szexi göncöket válogattam magamnak, és még ráadásul nagyon kihívóan is viselkedek bennük. Csókolózunk, egy-egy lopott simogatás, paskolás a fenekemre, irtó izgalmas az évődés. Egyszer még a fülkébe is megpróbál besurranni, de kidobom. Nem merem megkockáztatni, hogy bejöjjön, mert tuti egymásnak esünk, és akkor szétrúgjuk a boltot. Az a botrány meg kinek kellene?
Hatalmas kupac cuccal érünk haza. Én egyből nekilátok készülődni az estére, hisz’ ma este is dolgozok a Skins-ben. Ahogy kijövök a fürdőből, Touya elém lép:
-Ne haragudj, de nem megyek ma, ha nem gond.
-Miért? – kérdezem, és a mellkasát kezdem cirógatni.
-Egy kicsit neki kéne feküdnöm az áruház tervezésének, mert el vagyok vele csúszva és nem leszek készen a megbeszélt határidőre, ha ma este nem fekszek neki.
Lábujjhegyre állok – imádom, hogy ilyen magas, még veszett tűsarkúimban is alacsonyabb vagyok nála egy-két centivel – és szájon csókolom.
-Rendben. Nem gond. Megértem, hogy dolgoznod is kell néha.
Annyit foglalkozik velem, hogy teljesen elhanyagolja a munkáját! – gondolom magamban – Nem lesz ez így jó! Jobban oda kell rá figyelnem, hogy ő nagyon fontos ember, és nem köthetem le ennyi idejét… Hamar összekészülődök, röpke csókok búcsúzóul, és elmegyek melózni.
Az éjszaka jól sikerül. A műsorom a szokásos siker, a pasasok teljesen készen vannak tőlem, rekordot döntök, nyolc privát táncot adok ma éjszaka. Amikor pedig kimegyek konzumálni, nem unatkozok, nincs üresjárat.
Hullafáradtan érek haza, valamikor negyed hat körül. Óvatosan, csendben nyitok be a lakásba, cipőmet még az ajtóban leveszem, és kézben viszem be, nehogy felriasszam Touya-t a tűsarkak kopogásával. Legnagyobb megdöbbenésemre, szívem szerelme a dolgozó szobámban, az íróasztalnál görnyed.
-Hát, te még fent vagy?!?!?! – kérdem meglepődve.
Touya felriad a munkából, és zavartan az órájára néz:
-Már ennyi az idő? – kérdi megnyúlt, és igen fáradt arccal – csak eldolgoztam az időt.
Magához húz, az ölébe ültet, és megcsókoljuk egymást.
-Hogy ment? – kérdi érdeklődve.
-Nagyon jó volt majd meg őrültek a férfiak még mindig – mondom neki, majd elnyomok egy ásítást.
-Büszke vagyok rád! – válaszolja. Őszintének tűnik, ami azért meglepő a számomra, mert azért a pasik nem szoktak annak annyira örülni, ha a csajuk egy bárban, nyálcsorgató férfiak előtt vetkőzik, és kéjesen vonaglik egy rúdon. Egyre inkább rá kell jönnöm, hogy Touya nem egy hétköznapi pasas!
Aztán feláll velem, és a karjaiban átvisz a hálószobába, ahol megszabadít a ruháimtól. Egymáshoz bújva, szinte azonnal álomba merülünk.
* * *
Az óra csörgésére ébredek. Lustán lenyomom, és nyújtózkodok, majd kedvesem felé fordulok. Hogy tud ilyen éktelen csörömpölés mellett még aludni?!?! – csodálkozok el, ahogy látom, hogy szerelmem édesen alszik, mintha mi sem történt volna. Egy rövidke percig gyönyörködöm benne. Touya nem egyszerűen jóképű, hanem valóban gyönyörű férfi. Ritka az ilyen, mert minden szépsége mellett hihetetlen férfias vonzereje van, és ez nem egy gyakori párosítást. Órákig tudnám nézni, ahogy békésen alszik, de muszáj felébresztenem, mert az rendben van, hogy magángépet béreltünk, és az akkor indul, amikor mi akarjuk, de akkor is jó lenne azért hat, fél hét felé elindulni Vegasba. Úgyhogy közelebb csusszanok hozzá, és puhán szájon csókolom. Eleinte nemigen történik semmi, de aztán lassan megmozdul, érzem, hogy visszacsókol, és lassan, érzékien szenvedélyesen csókolózunk, percekig.
-Jó reggelt – mosolygok rá aztán.
-Soha rosszabbat! – neveti el magát, szinte mint egy kisgyerek – Jó reggelt, szívem!
-Neki kellene ugranunk a napnak! – mondom vidáman – Még össze is kellene csomagolnunk.
-Ne foglalkozz vele – legyint – Ott is vannak áruházak, nem? Majd veszünk magunknak mindent…
-De Touya! – emelem fel az ujjam – Most költöttél el egy jó havi fizetést!
-Na és? Van még százezer másik ilyen havi fizetésem! – nevet rám – Hagyd a francba, majd veszünk ruhákat! Las Vegasban mindig minden nyitva van, nem?
-Hát, csak a szállodákban, azok a legdrágább helyek… - válaszolom bizonytalanul.
-Oda se neki! Akkor majd a legdrágább helyeken fogunk vásárolni! – borzolja össze a hajam játékosan.
-Jól van! – adom meg magam nevetve. Még meg kell szoknom, hogy egy milliárdos a kedvesem – Akkor majd vásárolunk!
-Helyes! Most viszont – mondja, és pattan ki az ágyból – Menjünk enni, mert éhen veszek! Tegnap nem ettem semmit, miután elmentél!
Neki állna a konyhában serénykedni, de most kitiltom onnan, és én készítek reggeli-ebédet. Elzavarom, addig csinálja az áruház tervét, amíg készítek kaját. Csirkés tortillatekercset ütök össze. Szeretem a mexikói konyhát, mert változatos, és egészséges, sok benne a zöldség, van azért hús is, meg tészta is, és nagyon gazdag ízvilág. Alig egy óra alatt elkészülök vele.
-Touya! – kiabálok neki át a dolgozóba – Kész a kajcsi! Gyere!
Életem értelme hamarosan feltűnik, élénken szaglászik a levegőbe:
-Hűha! Igen finom illatok vannak errefelé! Mit eszünk?
-Szereted a mexikóit?
-Persze! – vágja rá azonnal – Még sosem ettem! De biztosan szeretem! – fűzi hozzá nevetve.
És tényleg szereti. Amíg én a két, fél tekercsem egyikét legyűröm, ő beburkolja az egészet. Még jó, hogy fel voltam rá készülve, hogy esetleg kevés lesz, és így dupla adagot készítettem. Úgyhogy nagy ujjongva nekilát a második, két, fél tekercsének is, és jóízűen tömi bele az arcába. Közben persze cseverészünk. Kérdezget a munkáról, hogy sikerült tegnap, merthogy tegnap este olyan fáradt volt, hogy csak egy mondatot váltottunk. Eldicsekszem vele, hogy nyolc privát táncot adtam, ami rekord a Skins történetében, mire ő csak annyit tesz hozzá vigyorogva, hogy hát ezen egyáltalán nem lepődik meg, mert az ő szerelme a leggyönyörűbb nő a világon. Én meg csak csendben olvadozok.
Aztán öltözködni kezdek. Egy egyszerű, világoskék mini-ruhát veszek fel. Persze az egyszerű nálam azért sosem olyan egyszerű: V-alakú nyakkivágása a köldökömet is látni engedi, míg a hátamon a pántja keresztben találkozik, a lapockám magasságában, alatta pedig, teljesen szabadon hagyja a hátam, egészen mélyen, gerincem tövéig, épp csak valamivel popsim vágata felett. Csupán pár centivel ér combtő alá, ám az alsó féltenyérnyi sáv fehér csipke, így a figyelmes szemlélő el-el kaphat egy-egy villanást bugyimból is. Pontosabban kaphatna, ha vennék fel bugyit! De az most elegánsan kimarad. Kajánul elvigyorodok, amikor magam elé képzelem Touya arcát, ahogy rájön, hogy nincs rajtam fehérnemű, merthogy melltartót sem veszek! Igaz, azt már talán megszokta. Lábamra ruhámhoz illő, bokatörően magas, tűsarkú szandál kerül, világoskék selyemszalagja valamivel bokám fölé kígyózik. Kis táskát veszek még, megtömöm a túlélő cuccokkal, és persze a bankkártyámmal. Aztán kitipegek a nappaliba, lovagomhoz.
Touya egy fitness-magazint olvas. Az egyik új, fekete farmerját vette fel, egy világos, majdnem fehér inggel. Észvesztően néz ki benne! Amikor meghallja lépteim kopogását, felnéz, és kicsit mintha lefagyna. Még nincs hozzászokva merész és kihívó öltözködési szokásaimhoz, de majd belejön.
-Mehetünk? – kérdem tőle ártatlan mosollyal.
-Öööö… - pattan fel zavartan – Persze, szívem, mehetünk! – lép mellém, és jobbját a derekamra simítja. Érzem forró kezének érintését a bőrömön, és esküszöm, hogy pusztán az érintésével képes valamelyest felizgatni. Ahogy meztelen bőrömet megérzi keze alatt, sandán a hátamra pillant, diszkréten köhög, ahogy félrenyel, de végül nem szól semmit, csak szemeit forgatva magához ölel, és elindulunk. Én meg csak elégedetten kuncogok magamban.
***
Valamivel fél hat előtt érünk ki a reptérre. Touya természetesen limuzint bérelt, és azzal érkezünk, mint valami filmsztárok. Nekem ez nem újdonság, már volt részem ilyesmiben, de magánemberként sosem, és most tényleg úgy érzem magam, mint valami filmsztár. Ráadásul a reptéren is külön eljárás érvényes ránk, hisz’ nem menetrendszerinti járattal utazunk, hanem privát jettel. Az eljárás gyorsabb, nincs várakozás, majd a kötelező biztonsági vizsgálatok után egy luxus mikrobusszal kivisznek bennünket közvetlenül a repülőgéphez. Gyönyörű repülő, egy Gulfstream G650-es, luxus jet. Nem mintha ismerném a repülőgépeket, csak azért tudom, mert a visszaigazoláson rajta volt a repülő típusa. A lépcső mellett két, pilóta egyenruhás férfi, és egy nagyon elegáns, szép arcú, jó alakú, félvér csaj. Ahogy kiszállunk a kocsiból, látom, hogy a két pasasnak elkerekednek a szemei, és bármennyire is próbálják leplezni, sóvárogva megbámulnak. A kapucsínó lány ugyanígy elámul Touya láttán, úgyhogy többszörösen is büszke vagyok magamra. Aztán persze, mivel fegyelmezett, vérprofi alkalmazottak, majdhogynem vigyázz-állásba vágják magukat, és valamivel hivatalosabb mosolyra váltanak. Ahogy odaérünk a lépcsőhöz, az idősebb – egyébként nagyon sármos, ezt már messziről kifigyeltem – férfi köszönt bennünket:
-Ms. Hamilton, Mr. Naganori! Legénységem nevében is üdvözlöm önöket a fedélzeten! Vincent Fullerton vagyok, az önök járatának kapitánya. Kérem, szólítsanak Vincent-nek!
-Üdvözlöm, Vincent. Touya Naganori – nyújtja a kezét szerelmem – Mindannyian szólítsanak Touya-nak. Ő pedig a kedvesem, Sydney Hamilton.
Kezet nyújtok, és kedvesen rámosolygok a kapitányra:
-Hello, Syd vagyok! – nyújtom a kezem. Látom, hogy Fullerton kapitány majdhogynem elpirul, de igyekszik nem kiesni a szerepéből. Visszamosolyog, és kezet fogunk, majd a másik férfihoz fordul:
-Engedjék meg, hogy bemutassam másodpilótájukat, Jeremy Stone-t.
-Sydney, Touya! Jeremy vagyok, örülök, hogy megismerhetem önöket! – ismét kézfogással köszöntjük egymást, a hatás nála sem marad el.
-Ő pedig – fordul Fullerton kapitány a kapucsínó-lányhoz – Akila Pervis, légikísérő aki az önök kényelmét fogja majd biztosítani az úton.
-Köszöntöm önöket, Akila vagyok – mosolyog ránk a lány. Nagyon szép mosolya van, kezdek kicsit féltékeny is lenni rá. Laposan oldalra sandítok, hogy lássam Touya reakcióját a lányra. Szerelmem kedvesen visszamosolyog rá, majd közelebb von magához. Ez az! – vigyorgok magamban elégedetten – Az én pasim! – vele is kezet fogunk, majd a kapitány a gép felé int:
-Ez pedig az önök gépe az elkövetkezendő két órában. Egy új, Gulfstream G650-es típusú privátjet, minden létező luxussal és kényelemmel. Kérem, szálljanak be!
Fellépdelünk a pár lépcsőfokon, és belépünk a gépbe. Elég nagy ahhoz, hogy teljesen felegyenesedve tudjunk bent lépkedni, még Touya-nak is csak egy egészen kicsit kell lehajtania a fejét, pedig ő több, mint 190 centi magas. Odabent olyan luxus, és fényűzés vár bennünket, amilyet eddig csak Rolls-Royce-okban, és Maybach-okban láttam. Tükrösre polírozott mahagóni, és ében-fa burkolatok, csillogó márvány, és krómacél, kristályok, és a legfinomabb bőr dekadens de ízléses kombinációja mindenhol. Egy pillanatra még a szavam is eláll, pedig engem nehéz lenyűgözni. Touya szemmel láthatóan nem először repül ilyen körülmények között, szakértő szemekkel, elégedetten konstatálja, hogy azt kapja, amit várt.
A következő pár percben elhelyezkedünk, becsatoljuk magunkat, és kapunk frissítőt Akila-tól. Majd ő is elhelyezkedik, és Vincent jelzi, hogy megkaptuk a felszállási engedélyt. Nem telik bele tizenöt perc, és már a felhők felett járunk, tíz kilométeres magasságban. Kicsatoljuk magunkat, és átülünk az egyik kanapéra. Akila ismét megjelenik:
-Hozhatok még valamit?
-Pezsgő van a fedélzeten? – kérdezem tőle.
-Természetesen – mosolyog ránk – 1993-as Dom Pérignon Oenothèque, 2002-es Perrier-Jouët Rosé Fleur de Champagne, 2000-es Champagne Perrier-Jouët Fleur de Champagne Brut Blanc de Blancs, 2000-es Champagne Henri Giraud Cuvée Fut de Chene Ay Grand Cru, vagy 1998-as Dom Ruinart Champagne Brut.
Kissé zavartan nézek Touya-ra, hátha ő jobban eligazodik a sok „brut” meg „blanc” között. Nekem a pezsgő az leginkább pezsgő, maximum édes, vagy száraz, ráadásul ugyan világklasszis vagyok franciázásban, de egy betűt sem beszélek franciául.
-Legyen a 2000-es Perrier-Jouët. És ha esetleg van a fedélzeten egy kis kaviár, akkor abból is kérünk.
-Igen, természetesen van. A Kaszpi Tengerből származó, Golden Imperial Tokhal Kaviárral szolgálhatok, ha ez megfelelne önöknek, blinis-vel tudom hozni.
Touya arcán elégedett mosoly terül szét:
-Ennél felségesebbet el sem tudok képzelni!
Hamarosan megérkezik az ital, és a kaviár. Nem sokat tudok a kaviárokról, de azt tudom, ha elhangzik a Kaszpi Tenger neve, akkor jobb, ha nem tudom az árát. Ugyan megengedhetek magamnak méregdrága luxus cuccokat is, de nem szeretem szórni a pénzt feleslegesen. Ez a pezsgő, meg ez a kaviár, itt, a repülőn tuti, hogy több ezer dollárunkba kerül majd. De igaza van Touya-nak, hogy noha megtehetnénk, mégsem minden nap eszünk és iszunk ilyesmit, akkor meg most miért is ne?
Amint Akila leteszi a tálcát, és Touya az üveggel kezd bíbelődni, sokat sejtetően mosolygok légikísérőnkre:
-Köszönjük Akila, Las Vegas-ig nem lesz már szükségünk semmire! Ha esetleg mégis, akkor majd szólunk.
A lány csak biccent egyet, és elvonul. Touya közben kiönti az italokat:
-Szívem? – nyújtja nekem az egyik poharat – Akkor kezdjünk neki a mulatásnak!
Belekóstolok az italba, és meg kell állapítanom, hogy egyszerűen fenséges! Sok pezsgőt ittam már, de ez eddig mindent ver!
-És? – kérdi Touya, közben leteszi a poharat – Mivel üssük el az időt, míg Vegas-ba érünk?
-Nem is tudom – mosolygok rá. Ráfordulok, szemben vele az ölébe ülök – Együnk!
Könnyedén a tálca felé nyúlok, egy kaviáros-blinis falatkát teszek félig a számba, és azzal közelítek szerelmem ajkai felé. Elmosolyodik, érti a játék lényegét. Először csak incselkedve játszunk, kínálgatom az étellel, de nem adom, aztán végül megkönyörülök rajta, és hagyom, hogy leharapja a felét.
-Hm! – morog, ahogy az ételt élvezi – Ennél már csak egy valaminek van fenségesebb íze!
-Igen? – kérdem évődve – És mi lenne az?
Se szó, se beszéd, szájon csókol, és izgalmas csókcsatába kezdünk. Hosszú percek után, kifulladva nevet rám:
-A gyönyörű, izgalmas ajkaid!
-És még máshová nem is kóstoltál – kacsintok rá kihívóan.
-Hát, akkor ezt a hiányosságot most azonnal pótolom is – mondja, és megpróbál átfordítani. De kitámasztok, és mivel nem számít rá, így nem sikerül neki:
-A-aaa!!! – intek tiltakozóan a mutató ujjammal – Most én fogok nyalakodni! – és lassan, érzékien a számba csúsztatom ujjamat. Nyelvemmel körbenyalom, aztán mélyen a számba tolom, és erősen szívogatva, lassan húzom ki. Touya szemei elkerekednek, és egy pillanatra lefagy, de aztán visszanyeri lélekjelenlétét:
-Hogy te milyen egy erőszakos kis csaj vagy! – morog tettetett elégedetlenkedéssel. Pasiból van a szentem, egy jó szopást nem nagyon hagyna ki ő sem, bármennyire is szeretne kényeztetni. De nem is baj! Az első pasas az életemben, akinél egyáltalán nem érdekel, hogy mit kapok, sokkal inkább az, hogy mi mindent adhatok neki, és egyáltalán nem számít, hogy mit, mikor, és mennyit kapok vissza belőle!
Lassan lecsúszok lábai közt a padlóra:
-Hát, akkor ne ellenkezz, kedvesem! – mosolygok rá magabiztosan – Lehet velem ellenkezni, de nem érdemes! Szerintem ezt most már kezded megtanulni…
-Hát, igen – bólint mosolyogva, megadóan. Közben kigombolom farmerját, és kicsit lejjebb húzkodom. Nem egyszerű, mert elég szűk, de azért megoldom. Alatta világos, testre feszülő boxer, a hatalmas domborulatokkal, melyek alatt gigászi férfiassága szunnyad, még teljes nyugalomban. Lehúzkodom az alsót is, és kiszabadítom a nem mindennapi játékszert alóla. Összefut a nyál a számban, amikor meglátom. A legtöbb férfi már akkor nagyon elégedett lenne magával, ha kőkeményen akkora lenne, mint Touya így, teljes nyugalomban. Marokra fogom, érdeklődve méregetem, élvezem ernyedt, súlyos tömegét, ahogy puhán simul a kezembe. Olyan vastag, hogy épp csak körbeérem. Elönt a forróság már a puszta látványától is!
-Hűha! – adok hangot elégedettségemnek – A bárban nem volt rá időm, hogy alaposan szemügyre vegyem – mondom, és mosolyogva Touya-ra nézek – Nem egy hétköznapi japót sikerült kifognom!
Kedvesem tettetett szerénységgel, beletörődően megvonja a vállát:
-A múltkor még valami húsz centis limitről beszéltél… Hát, nem tudom…
-Mereven, te buta! – nevetek fel – Ez meg már így is majdnem megvan annyi, szerintem, és még teljesen nyugiban van! – mondom, és kedvtelve simogatom a gigászi játékszert. Érzem, ahogy lassan olyan izgalom lesz úrrá rajtam, mintha magamat simogatnám. Én élvezem, ha kézimunkázhatok, vagy szophatok, imádom csinálni.
-Olyan nagy, és olyan nehéz! – mosolygok, nagyon tetszik, amit a kezemben tartok – Úúúúú… Milyen jót fogok most játszani!
Felnézek kedvesemre, felemelkedek hozzá, és lágyan, érzékien megcsókolom. Aztán visszacsúszok, és megint végig simítok a műszeren, majd fölé hajolok, és nyálat csorgatok rá, bőségesen.
-Most jól összenyálazom… Nincs is annál szexibb látvány, mint egy nedvesen csillogó, hatalmas fasz! – már csupán a gondolat is felkorbácsolja érzékeimet, és érzem, hogy hamarosan nem csak Touya szerszáma fog csöpögni a nedvességtől!
Egyenletesen eloszlatom a kezeimmel, le-föl siklik a hosszú száron, érzem, hogy lassan növekszik. Közben Touya szemébe nézek, ragadozó mosollyal, magabiztosan pillantok fel rá
-Úúúú… Tetszik, amit csinálok, kedvesem? – nyelvemmel körbenyalom az ajkaim, kezemmel pedig folyamatosan simogatom, masszírozom a lassan-lassan növekvő faszt.
-Nagyon rafinált nőci vagy, nem is gondoltam volna! – mosolyog rám – Az embert megtéveszted a szende, ártatlan kis pofiddal, aztán meg letámadod, és felfalod az áldozatot!
-Még nem! – nevetek incselkedve – Azzal még várok, amíg kőkemény nem lesz, és úgy mered az ég felé, mint egy villanypózna!
Aztán közel hajolok a farkához, de nem érintem a számmal, csak hagyom, hogy forró leheletem tovább ingerelje. Közben egyik kezemmel a szárát tartom, a másikban a paradicsom méretű golyókat masszírozom. Nyelvemet kidugom, mintha meg akarnám nyalni a makkját, de végül nem teszem, csak gonoszkodón kedvesemre mosolygok. Megint körbenyalom az ajkaim, mint egy cica, aki a fincsi tejre feni a fogát. Én is tejre fenem a fogam. Csődörtejre.
Végül csak megérintem a nyelvemmel, egészen lent a tövénél, és lassan, mint egy finom jégkrémet, végignyalom az egyre hosszabb szárat. Érzem, hogy egy pillanatra megugrik a kezemben, ahogy nyelvem lágy, nedves érintése hirtelen felkorbácsolja lovagom érzékeit. Aztán lassan végignyalom lefelé is, majd megint, vissza, majd újra. Aztán félúton megállok, és finoman beleharapok, de épp csak megkarcolom a fogaimmal. Touya kéjesen felsóhajt, érzem, hogy tetszik neki.
-Hm? Jól esik az én kis szerelmemnek? – kérdezem, majd megint finoman beleharapok a szárába, még morgok is hozzá, mint egy éhes párduc, aki épp a zsákmányát marcangolja – Hrhrgrhrhrgrrrr…
-Hogy te milyen mocskos kis csaj vagy!!! – sóhajtja kéjesen mosolyogva – A báránybőrbe bújt farkas!
Csak szerényen mosolygok, és a legszendébb pillogásommal nézek fel Touya-ra:
-Ugyan, hisz’ én egy szeretni való kiscica vagyok… Nem csinálok semmit, csak nyalakodok! Egy hatalmas, gyönyörű faszt nyalogatok!
Folytatom ügyeskedésemet. Lustán, kedvtelve nyalogatom egyre hosszabb farkát, aztán egyszer csak nem fejezem be a száron, hanem folytatom, egészen makkjának tetejéig, majd körbenyalom a nyelvemmel. Hallom, hogy Touya felnyög, és érzem, ahogy beletúr a hajamba. Kezemben közben tovább növekszik a farka, már szinte megáll magától, ahogy egyre keményebb lesz, ujjaimmal már nem érem körbe, annyira vastag, és egyre csak növekszik! Hú, Syd! – gondolom magamban, és megremegek az izgalomtól – Lehet, hogy túlvállaltad magad? Egyáltalán nem biztos, hogy ez a szörnyeteg majd befér a szádba!!!
-Hú, de szeretem ezt! Imádom, ahogy egy óriási, hatalmas farok növekszik, és duzzad, ahogy egyre hosszabb lesz a kezemben! – sóhajtom érzékien, és érzem, hogy alaposan izgalomba jöttem én is.
Tovább folytatom a játékot, hol csak kezeimmel, hol pedig a nyelvemmel, míg Touya farka kőkemény nem lesz. Elengedem, kicsit visszahúzódok, és egy hosszú pillanatig csak gyönyörködök benne. Nedvesen csillog a rengeteg nyáltól, szárán vastag erek pulzálnak, makkja mint egy hatalmas szilva, vöröses-lilán, nedvesen csillog. Gyönyörű! Egyszerűen gyönyörű, és a puszta látványtól is megremegek a gyönyörtől.
-Eeez igen! – mosolygok Touya-ra – Volt már dolgom nagyszabású farkakkal, de ez mindent ver! Istenem! Milyen hatalmas! Imádom! Imádom a hatalmas faszodat, alig várom, hogy szétfeszítse a számat!
Mire Touya megszólalna már rá is vetem magam megint. Mohón nyalni kezdem a hatalmas szerszámot, először csak a szárát, hatalmas heréit, aztán megint végig a szárán. Nem állok meg fent, puha, nedves nyelvem a makkjára siklik, lassan körözök rajta, úgy nyalom, mintha egy különösen finom fagylalt lenne. Aztán nyelvemmel bele próbálok bújni a csúcsán lévő kis nyílásba, majd megint körbenyalom az egészet, és végül pedig, tekintetemet Touya-ra vetem, hogy lássa a szemem, és lassan a számba csúsztatom.
Alig tudom megállni, hogy le ne hunyjam a szemem a gyönyörtől. Megremegek, majdnem olyan gyönyörűséges, kéjes érzés söpör végig rajtam, mintha a puncimba csúsztattam volna a farkát. Én azon ritka nők egyike vagyok, akik élvezik a szopást, képes vagyok elélvezni, miközben a párom fasza ki-be jár a számban. Touya szemei elkerekednek, mikor rájön, hogy milyen örömet okoz nekem, hogy végre a számban érezhetem a farkát.
-Te tényleg egy nagyon perverz, mocskos kis csaj vagy! – mosolyog rám rekedten, és szeretetteljesen megsimogatja a fejemet. Imádom, ha kicsit mocskosan beszélnek velem, amikor kefélek valakivel, korábbi, pornós múltam káros mellékhatása. Hogy ezt Touya valahogy megérezte, kitalálta, vagy csak a hevület mondatta vele, nem tudom.
Közben lassan beljebb csúsztatom szerszámát a számba, egészen addig a pontig, amíg eléri torkom leghátsó részét, és elakad, ahol összeszűkül. Touya farka olyan hosszú, hogy alig a felét sikerült benyelnem, a nagyobb része még mindig kint van. Lassan elkezdek bólogatni, farka ki-be jár nedves, forró számban, kezeimmel követem számat, mindeközben tekintetünk összefonódik, egy pillanatra sem veszem el róla a szemem. A férfiak élvezik a szemkontaktust, miközben a farkuk a számat pumpálja.
Aztán az egyik lökésnél, amikor mélyen a torkom tövéig benyelem, ahogy lassan elkezdem kihúzni, olyan erősen megszívom, amennyire csak tudom, végig, miközben farkát lassan kihúzom a számból. Touya kicsit megugrik, és kéjesen felmordul:
-Úristen, Syd! A lelkemet is kiszívod!!! A világűr vákuumja kutyafasza ehhez képest!
Nagyot cuppan, amikor kiveszem a számból, és ragadozó mosollyal kacsintok rá:
-De azért élvezed, nem? Tetszik, ahogy a hatalmas farkad ki-be jár a kis számban, igaz?
-Szívem, mennyei amit csinálsz, órákig el tudnám viselni!
-Órákig, mi?!?!? – kérdezem kétkedőn – Még soha senki nem tartott ki tíz percnél tovább a számban, ha én nem akartam! Úgyhogy jobb, ha felkötöd a gatyádat, szerelmem, mert Las Vegas-ig akarok játszani veled!
-Huh! – kerekednek el a szemei.
Ismét rávetem magam legújabb játékszeremre. Touya kéjesen morog és sóhajtozik ügyködésem eredményeként, én pedig, egyre jobban felizgulok attól, hogy érzem, mennyire tetszik neki, amit csinálok. Sokáig játszok vele, hol lágyan simogatom, masszírozom, hol nyalogatom, számba veszem, és szívogatom. Vigyázok, hogy az orgazmushoz közel tartsam, de még véletlenül se menjen el. Még nem akarom. Még sokáig akarok vele játszani, az őrületbe akarom kergetni, azt akarom, hogy könyörögjön, hogy végre elélvezhessen! Ezekre a gondolatokra viszont én kerülök vészesen közel az orgazmushoz.
Aztán úgy érzem, hogy eljött az idő, hogy újabb játékot kezdjek. Lassan ismét a számba csúsztatom a farkát, és leengedem, amilyen mélyen csak tudom, a torkomba, ahol aztán végül elakad. Megállok, és ott tartom, csábítóan Touya tekintetébe fúrom a pillantásom. Aztán lehunyom a szemem, és koncentrálok, ellazítom a nyakamat, és az összes izmot a torkomban. Kezeim a derekára siklanak, farkát csak a számmal érintem. Érzem, hogy felkorbácsolt érzékeim már a legkisebb rezdülésre is az orgazmus édes örvényébe taszíthatnak. Aztán mély levegőt veszek, szemeimet kinyitom, pillantásommal ismét Touya tekintetét keresem. Hosszú pillanatokig nem teszek semmit, csak szemezünk, kedvesem gyönyörrel teli, döbbent tekintettel, tágra nyílt szemekkel néz vissza rám, látszik, elképzelni nem tudja, hogy mire készülök. Aztán lassan, de határozottan lejjebb kényszerítem a fejem. Farka a torkomnak feszül, érzem, ahogy vaskos makkja utat tör magának, és szétfeszíti, és olyan gyönyörrel tölt el, mintha csak a puncimba merülne mélyen. Aztán egyszer csak átcsusszan rajta, és én már nem tudok tovább kitartani. Teli számmal csak mélyről jövő, kéjes morgás hallatszik, ahogy remegve, végigsöpör rajtam az orgazmus. De egy pillanatra sem állok meg, lassan egyre mélyebbre, és mélyebbre tolom hosszú farkát a torkomban, miközben a gyönyör újabb, és újabb hullámai söpörnek végig remegő testemen. Végül teljes hosszában benyelem Touya irdatlan szerszámát, orrom a hasfalának nyomódik, ahogy az utolsó millimétereket is magamba fogadom, és minél mélyebbre próbálom préselni. Elképesztően vastag szára számat teljesen szétfeszíti, fogaim húsába mélyednek. Touya arcán leírhatatlan gyönyör vegyül a hitetlenkedéssel:
-Argh… - sóhajt – Úristen, Syd! Ez… Ez… Ezt valami fantasztikus!
Lassan kihúzom a farkát a számból, és elégedetten mosolygok rá.
-És ilyet még nem is hallottam! – simogatja meg az arcomat kedvesem hitetlenkedve – Nem mondod, hogy komolyan elélveztél?
Nem szólok egy szót sem, csak arcomat simogató kezét megfogom, és meglepett pillantásai kíséretében a kis miniruhám alá, ágyékomhoz húzom. Az igazi döbbenet csak ezután csillan a szemében, amikor megérzi, hogy nincs rajtam bugyi, és hogy olyan lucskos vagyok odalent, hogy szinte csorog a combomon.
-Ez hihetetlen! Te tényleg elélveztél közben!
-Ezek szerint tényleg nem láttad egyetlen filmemet sem! – mondom neki mosolyogva – Akkor tudnád, hogy ez a kettő volt a specialitásom, a mélytorok, és az, hogy el tudok élvezni szopás közben! Mert egyszerűen imádok szopni! Bár, meg kell mondjam, hogy ekkora faszt még sosem próbáltam tövig benyelni! – nevetek rá – Reméltem, hogy nem fogja szétszakítani a torkomat…
-Ezt még soha, senki nem tudta megcsinálni! – lelkendezik párom – Kisebb termetű japán lányok még a szájukba sem tudták venni, mert egyszerűen nem fért be! Ez valami hihetetlen érzés…
-Látod? Mire nem jó egy magas, California-i tenyészkanca? – kacsintok rá, és ismét a farkának szentelem figyelmemet.
-Szívem, ha én most elkezdeném neked sorolni, hogy mi mindenre jó egy magas, California-i tenyészkanca – neveti el magát – akkor holnap estig itt ülnénk, a farkammal a szádban,… és nem ez lenne az első… a listán, bár… előkelő helyen… szerepelne!!! – csuklik el a hangja a végére, ahogy farka ismét tövig nyomul a számba. Aztán nem mozdulok, ott tartom, orrommal hasfalának nyomódva, és csak torkom dolgozik, úgy teszek, mintha nyelnék. Érzem, hogy Touya ismét felnyög:
-Atyaúristen! – hallom elfúló hangját, ahogy lehunyja szemeit – Mi mindent fogsz még kitalálni, hogy az őrületbe kergess?!?!?!
Nem válaszolok, kipeckelt számmal ez nem annyira kivitelezhető feladat, de nem is vár rá választ. Míg torkommal a farkát masszírozom, addig kezeimmel a golyóit veszem munkába. Olyan hosszan folytatom, mígnem érzem, hogy most már pihenni kell hagyni, mert vészesen közel került az orgazmushoz. Nagyon jól bírja, hisz’ már vagy húsz-huszonöt perce kényeztetem, eddig még senki sem bírta a kezemben, számban.
-Istenem, Syd! – nyögi kedvesem – Ha ezt nem hagyod abba azonnal, most egyből a szádba élvezek!
Kihúzom farkát a torkomból, és csak lassan simogatom:
-Az nem lenne baj, sőt! Érezni akarom az ízedet! De nem most…
Elengedem a farkát, és hagyom, hogy szabadon álljon. Úgy mered az ég felé, mint egy acél oszlop. Még sosem találkoztam ilyen hatalmas szerszámmal, ami ennyire kemény, többnyire inkább puhábbak, nemigen állnak meg így.
-Hihetetlen! – suttogom szinte áhítattal – Milyen elképesztően nagy! És mennyire kemény! Imádom!!!
Lassan kinyúlok, és finoman, lágyan simogatni kezdem. Ujjaim alig érintik Touya farkát, mintha csak lágy pillangó-szárnyak lennének, finoman, lágyan simogatják.
-Úúúh… - búgom halkan – Ez fincsi, ugye?...
-Nem rossz! – mosolyog – Kicsit levegőhöz jutok… De ha még sokáig húzod, azt hiszem, beleőrülök!
-Nem fogsz! – kacsintok rá – De még sokáig fogom húzni! Még csak félúton vagyunk…
-Ne csináld ezt velem, szívem! – mondja, de érzem a hangján, hogy valójában pont az ellenkezőjére vágyik.
Hosszú percekig csak lágyan, finoman simogatom, ujjaim, tenyerem, épp csak érintik forró farkát.
-Milyen forró! – susogom – És milyen elképesztően kemény!!!... Mintha felforrósított márványból faragták volna… Imádom!... Olyan gyönyörű, és olyan hatalmas!... Csupán a látványától benedvesedek!... Hogy lüktet!?!?... Nagyon el akar már sülni… Még korai! Még nem akarom, hogy elélvezz!... Azt akarom, hogy életed legnagyobb orgazmusát éld majd át!!!
Aztán megint a nyalogatni kezdem. Óvatosabb vagyok, mert Touya már eléggé fel van izgulva, nem akarom, hogy túl hamar elélvezzen. Hallom egyre zihálóbb légzését, látom kipirult arcát, vágytól lángoló tekintetét. Szenvedélyesen hajamba túr, és megsimogat:
-Istenem Syd, ez valami hihetetlen! – suttogja rekedten – Sosem gondoltam, hogy létezik a gyönyörnek ez a foka!!!
-Hát, akkor most megmutatom neked, hogy létezik, szívem! – mosolygok rá, és élvezettel játszok kőkemény farkával – Látom, hogy nagyon élvezed… Annyira kemény a farkad! Én meg azt nem gondoltam volna, hogy lehet egy fasz ennyire kemény is!... Úristen! Úgy dagadnak rajta az erek, hogy szinte szét robbannak!!!... Úúúúúh! El sem tudod képzelni, micsoda gyönyörűség, hogy ilyen hatalmas… ennyire kemény!!!
Érzem, hogy szerelmem egyre növekvő gyönyöre újra felkorbácsolja az én kedélyállapotomat is. Ahogy ő egyre jobban élvezi ügyködésemet, úgy növekszik az én gyönyöröm is. Hosszú, gyönyörűséges percek után ismét a számba veszem, és úgy kényeztetem tovább. Lassan jár ki-be a számban, nyelvemmel ingerelem makkját, mikor kijjebb húzom, szívogatom, hol erősebben, követelőzőn, hol finomabban, kényeztetőn. Aztán újabb percek múltán megint mélyen benyelem. Érzem, hogy ahogy farka átcsusszan torkom szűk gyűrűjén, Touya vészesen közel kerül a ponthoz, ahonnan nincsen visszaút. Ezért nem mozdulok, csupán tövig benyelve tartom a torkomban a gigantikus szerszámot, míg kedvesem lecsillapodik valamelyest.
-Kis mocsok! – nevet fel rekedten – Azt hittem, most végre hagysz elélvezni!
Csupán szemeimmel jelzem neki, hogy szó sem lehet róla. Nem szívem! Még nem! Majd amikor már könyörögsz a kegyelemért!
Lassan kijjebb engedem a szerszámát, egészen ki, míg már csak óriási, barack méretű makkja marad a számban, aztán lassan visszacsúsztatom, megint egészen mélyen, tövig bekapom. Lassú tempóban bólogatok a farkán, percekig eltart, mire megint érzem, hogy közeledik a képzeletbeli határhoz. Megállok, orrom az ágyékába fúródik, és csak a torkommal masszírozom, hogy kicsit lehiggadjon, de ne veszítsen túl sokat izgalmából.
Ezt még eljátszom egyszer-kétszer, és a hatás nem marad el. Touya szemei vad tűzben égnek, arca teljesen kipirul, légzése szaggatott, heves, mintha most futott volna pár kilométert. Látom rajta, hogy nem képes másra figyelni, csak a farkára, a már-már kínzó, elviselhetetlen gyönyörre, ami az ágyékából sugárzik elsöprő erővel teste minden apró porcikájába.
-Hú, szívem, ez az! – mondom neki, s farkát teljesen elengedem, sarkamra ülök, és gyönyörködve szemlélem a művemet. Itt van előttem a szerelmem, a végletekig felspannolva, a gyönyörnek olyan fokán, hogy szerintem már nem tudja, hogy hol van. Farka lüktetve billeg előre-hátra, makkja lilán, csillogón duzzad, mint egy hatalmas szilva, és annyira kemény, annyira duzzadt, hogy minden egyes kis hajszálvékony ér kidagad rajta, mintha a következő pillanatban fel akarna robbanni. Érzem, hogy hamarosan én is elélvezek, pusztán attól, hogy szerelmem izgalmában gyönyörködök.
-Úúúúh… Iszonyú izgató látni, hogy mennyire fel vagy izgulva! – sóhajtom, és újra megragadom játékszeremet – Fantasztikus érzés a kezemben tartani ezt a hatalmas, kőkemény farkat! Úúúúh… Már csak a gondolattól is elélvezek, hogy mennyire fel vagy izgulva! Szinte szétrobban a farkad!
Közben kezemmel lassan elkezdem verni a farkát, lassan fokozódó ütemben:
-Gyerünk, nagyfiú!... Megérdemled az orgazmust!... Gyere… - érzem, hogy mozdulataim, szavaim nem csak az ő izgalmát korbácsolják fel, de az enyémet is – Azt akarom, hogy a számba élvezz!... Érezni akarom az ízedet!
Mohón bekapom a farkát, és tempósan bólogatni kezdek rajta. Touya hevesebben kezdi venni a levegőt, és érzem, ahogy izmai egyre inkább megfeszülnek. Gyönyörűséges borzongás rázza végig a testemet, ahogy izgalmam a csúcsra hág, csupán egyetlen vékony hajszálnyira az orgazmustól. Aztán kiveszem a számból, és megint a kezemmel dolgozok rajta:
-Add nekem!... Add nekem azt a finom nedűt!... Gyerünk, szívem!
-Mindjárt… Syd! Mindjárt! – nyögi kedvesem teljesen átszellemült arccal, kezével tétován a hajamba túr.
Egyik kezemmel a szárát fogom meg, a tövénél, a másikkal a heréit masszírozom, és megint a számba veszem. Veszett tempóban kezdek bólogatni rajta, ajkaimat keményen a farka köré feszítem, és amikor húzom kifelé, olyan erősen szívom, amennyire csak tudom. Lassan alig tudok koncentrálni arra, amit csinálok, annyira felizgat, ahogy ki-be jár a farka a számban, szinte ugyanolyan, mintha a puncimban tenné ugyanezt. Alig egy-két perc, és érzem, hogy Touya teste ívbe feszül, szinte nyüszíteni kezd. Aztán kezemmel megérzem, hogy megindul az áradat. Kihúzom, csak a makkja marad a számban, és szívom, minden erőmmel, kezeim pedig vadul járnak a száron le-föl.
Touya egészen mélyről, torokból jövő, állatias morgással élvez a számba. Spermájának első sugara iszonyú erővel vágódik a torkomnak, egy pillanatig úgy érzem, nem tudom megállni, hogy ne köhögjek, de aztán sikerül megúszni. Ez egy pillanatra visszaveti küszöbön álló orgazmusomat, de a következő pillanatban mégis lecsap rám, nem várt erővel. Csak halkan nyüszítek, hisz’ szám tele van Touya óriási szerszámával, és egyre gyarapodó spermájával.
Szerelmem következő lövései sem gyengébbek, sőt! Sosem érzett erővel, és mennyiséggel, hihetetlen sebességgel tölti meg a számat. Nyeldekelni kezdem, nem akarom, hogy egyetlen csepp is kicsorduljon, de bármennyire is küzdök, ezzel a mennyiséggel képtelen vagyok lépést tartani. Érzem, hogy szám sarkán kibuggyan egy-egy vastag sugár, és lassan végig csorog az államon.
Hosszú perceknek tűnik, mire apadni kezd szerelmem gyönyörének forrása. Az utolsó cseppeket is lenyelem, majd kiveszem a számból farkát, ami még jelét nem mutatja, hogy ernyedni akarna. Nyelvemmel végig nyalom számat, minden cseppet meg akarok menteni.
-Úristen, Touya! – sóhajtok döbbenten – Ha egy lakatlan szigetre kerülünk, amíg te életben vagy, addig én biztos nem halok éhen! Ennyi gecit én még életemben nem nyeltem egyszerre, még öt pasiból sem!!!
Államról ujjammal törlöm le, és aztán gondosan lenyalogatom. Aztán végigpréselem szerelmem farkát, hogy az utolsó cseppeket is kisajtoljam belőle, és élvezettel nyalogatom le a kibuggyanó spermát.
-Hm… - morgok hozzá elégedetten – Isteni fincsi vagy! Nem tudom, hogy mit eszel, amitől ilyen érdekes, egzotikus ízed van, de ez a legfinomabb, amit valaha kóstoltam!
Touya fáradtan mosolyog:
-Hihetetlen perverz, mocskos kis dög vagy! – a hangjában csengő kedvesség és szeretet izgató kontrasztban áll a szavakkal. Csak szerényen és kedvesen elmosolyodok:
-Imádlak, szerelmem! Mindig nagyon tudtál bókolni! – kacsintok rá kacéran.
Kezemmel lágyan simogatom lassan ernyedő farkát, ő a hajammal játszik.
-Hihetetlen, hogy mit tudsz művelni egy férfival – sóhajt halkan – Az a legmegdöbbentőbb, hogy én még sosem láttam nőt, aki így élvezte volna, amit csinál, mint te!
-Tudod, korábban ez azért inkább munka volt, de jó volt, hogy legalább élvezem – vonom meg a vállam – De ez most más. Más pasiknál a saját, jól felfogott érdekemben próbáltam a lehető legjobb lenni. Mert akkor a pasi büszkeségből, meg akarta mutatni, hogy mekkora csődör, és volt esélyem egy jó dugásra. De veled ez teljesen más. Először érzem azt, hogy nem érdekel, hogy mit kaphatok. Az érdekel, hogy mit adhatok neked! – felülök mellé a kanapéra – Mert szeretlek!
Lágyan megérinti az arcomat, és megsimogatja:
-Én is téged, szívem!
Beleborzongok a csókba. Lágy, érzéki, szerelmes csók, kedves és simogató, ugyanakkor tüzes, és követelőző. Kezeink felfedezőútra indulnak egymás testén, becsusszannak a ruha alá. Teljesen egymásba feledkezünk, és már éppen nekilátnánk lehántani egymásról a ruhákat, amikor diszkrét hangjelzés csendül, majd egy férfihangot hallunk a hangszórókban:
-Kedves Sydney, Touya! Megkezdtük az előkészületeket las vegas-i leszállásunkhoz, kérem, kapcsolják be biztonsági öveiket! Köszönöm!
Nem nagyon akaródzik abbahagyni a játékot Touya-val, így nem is nagyon tesszük. Aztán rádöbbenek, hogy talán mégis jobb lesz, és nagy nehezen kibontakozok lovagom öleléséből, és lihegve nevetek rá:
-Te, Touya! Szerintem jobb lesz, ha ezt most abbahagyjuk! Szerintem mindjárt itt lesz Akila, és nem nagyon akarnék magyarázkodni, vajon miért is van elő a farkad!
-Miért, miért!?!?!? – dohogja tettetett nyűgösködéssel – Mert az én imádni való szerelmes kis cicám úgy leszopott, ahogy ő soha a büdös életben nem lesz képes egyetlen férfit sem! – közben rendezi sorait, és nagyjából szalonképes állapotba hozza magát.
-Mondjuk szerintem pontosan tudja, hogy mi történt itt Los Angeles óta – kacsintok rá – Amekkora hanggal voltál az előbb!!!
Csak figyelem Syd-et és várom, hogy mondjon valamit, de egyelőre még csak hosszú csend van közöttünk. Feszülten figyelem, és mozdulni sem merek. Egyszer csak leengedi a kezét, majd odajön hozzám, és megcsókol, amit viszonzok. Olyan boldog vagyok vele, ennél több nem is kell. Tovább csókol, majd nyelvével bebocsájtást kér számba, amit meg is adok neki. A derekára teszem a kezem, és elkezdem simogatni, aztán magamhoz ölelem, amire felnyög, én meg hirtelen elengedem és riadtan nézek a szemébe.
- Úristen, mi baj? Mi fáj? – kérdezem aggódva, és megijedve, mire elmosolyodik és rám néz.
- Hm... Mondjuk úgy, hogy kemény délelőttöm volt – válaszol kedvesen és megsimogatja az arcomat, amivel értetlenül nézek rá. – Majd elmesélem! De most dolgoznom kell! – Kis szünetet tart, majd folytatja - Várj egy kicsit!
Visszamegy az öltözőbe, mire én csak értetlenül állok előző helyemen, majd nem sokkal később visszatér elém.
- Menj haza! Hozzám! – mosolyog rám, majd a kezembe adja a kulcsot. – Reggelre én is melletted leszek!
- De… - nem engedi, hogy végig mondjam, mert az arcomat kezdi el simogatni és lágyan megcsókol, amit viszonzok.
- Csak menj! – mondja nekem kedvesen. Elindul, majd pár lépés után visszafordul és rám néz mosolyogva.
- Tudod mit? Menj a 3-as privát szobába! – halkan elkezd kuncogni, mire én csak értetlenül és meglepődve nézek. – Ne kérdezz semmit, csak menj! Mindjárt én is ott leszek!
Hát rendben. Nem kötekedek. Megkeresem a szobát, majd bemegyek. A szoba nem túl nagy, de nincs is nagy világosság benne. A közepén találok egy széket, amire leülök, és úgy várom, hogy mi fog kisülni az egészből, meg Syd mit tervelt ki a mai napra nekem.
Bent ülök a szobába és várom, hogy Syd jöjjön. Éppen italomba kortyolok bele, mikor belép. Mikor meglátom, elkezdek köhögni és csak kerek szemekkel figyelem. El sem hiszem, hogy ez is az én Syd-em akar lenni. Teljesen elképedek és kicsit vágyakozni is kezdek utána, hogy vége magamhoz ölelhessem, és soha többet ne engedjem el.
-Ez is én vagyok, kedves! – mondja búgó hangján, amitől jobban elkezdem kívánni. – Sőt, ez vagyok csak igazán én! Dőlj hátra, és élvezd a következő perceket!
Félreérthetetlen, női sóhajok, halk elfojtott sikolyok hallatszanak a hangszórókból, amikre kicsit élesen figyelek, hogy mi is akar ez lenni.
Aztán súlyos, mégis fülledten izgató gitár akkordok pendülnek, Syd pedig táncolni kezd a zene lassú, de erőteljes ütemére.
-Nekem kell bocsánatot kérnem tőled – mondja még mindig búgó hangján. – amiért olyan hisztis picsa voltam reggel! De tudod, hogy ebben én nem vagyok jó! Ez most olyan bocsánat kérésféle, kicsit Syd-esen! – éppen válaszolni készülnék, mikor megrázza a fejét. – Csitt, szívem! Itt most én vagyok otthon, ez az én terepem. Te csak csendben ülj ott, és élvezd a pillanatot!
Eleinte távolabb, a fénykörön kívül táncol, ahol a félhomály sűrűbb, és próbálok figyelni rá, hogy minél többet lássak. Kezeivel hajába túr, majd lassan végig simít a testén, kicsit elidőzik melleinél, és simogatni kezdi, ami engem csak tovább korbácsol, aztán tovább indul, lejjebb, végig a derekán, szemeimmel figyelem keze útját. Egyik kezét lejjebb csúsztatja és megfogja szoknyája szélét és felhúzza, aminek következtében meglátom a fekete tangáját és kerek szemekkel figyelem, és szinte vetkőztetni tudnám, annyira kívánom. Aztán lassú, szexi léptekkel közelebb táncol hozzám, s megáll tőlem egy karnyújtásnyira, ahol már éppen nem érhetem el. Ez nem igazság, miért nem érhetek hozzá? Rám mosolyog, majd folytatja a táncot. Csípőjét érzékien ringatja a zene ütemére, annyira megőrjít a látványa és a mozgása, hogy mindjárt itt hagyom a széket, és nem érdekel semmi más csak ő. Felviszi a kezeit és a hajába túr olyan szexin, hogy mindjárt letámadom. Leviszi megint a kezét és felhúzza a szoknyáját, majd két ujjával végig simít tangán keresztül ágyékán, amire nagyot nyelek és csak kerek szemekkel figyelem. Becsusszantja ujjait és elkezdi magát simogatni kicsit, amire felsóhajt, én meg menten itt állok fel és támadom le. Csak figyelem az eseményeket és érzem, hogy lankadó farkam kezd duzzadni. Következő pillanatban a nedves ujjait felemeli az ajkaihoz, és kéjes mosollyal lenyalja ujjairól a nedűt.
Ringó csípővel, kígyózó mozdulatokkal guggol le, majd négykézlábra ereszkedik, és mint egy ragadozó, aki arra készül, hogy levadásszon, felém mászik. Térdeimre teszi a kezét, kissé szétnyitja lábaimat, és beljebb csúszik, én meg csak figyelem, hogy mit is csinál, hiszen már a nélkül felizgat, hogy hozzám érne, és csak táncol. Nem sokkal később a lábamra támaszkodik, és úgy hajol, hogy teljes rálátást kapjak tökéletes kebleire, amik olyan finomnak tűnnek és szeretném meg kóstolni őket. Istenem minek van rajta ruha? Ugye leszedhetem róla? Kérlek, mond, hogy igen! Megfogja kezemet, és a cipzárhoz teszi, majd megfogom és húznám le, de erősen fogja a kezemet és csak vele együtt húzhatom le. Nem sokkal később lekerül róla a felső, majd úgy áll fel, hogy a mellei az arcomat érintik, mikor beleharapnék finoman, elveszi, de nem veszi észre cselekményemet.
Lassan körbetáncol, majd mikor körbe ért elém lép és háttal mélyen előre hajol, ahogy kezeivel végig simítja a lábait. Végig nézek a lábán, és felfele haladok, majd meglátom vágyát. Nagyot nyelek és egy kicsit a számban is nyál túltengés lesz. Előre hajolok és megsimítom a combjait, és feljebb haladok vágyához, de rácsap a kezemre, majd hátra néz rám és kacsint egyet, de a mutató ujjával jelzi, hogy nem szabad és fogjam vissza magamat, de nem mond semmit.
Felegyenesedik, és csípőjét jobbra-balra ringatva a zene ütemére, fenekét kitolja, majd leoldja az övet, ami csörögve hullik a földre. Tovább folytatja kígyózó mozgását, félig leguggol, majd vissza, közben leoldja a szoknyát is, és ismét mélyen előrehajolva, tolja le, mire én csak a szemeimet kerekre nyitom és próbálok minden egyes pillanatot jól az emlékezetembe vésni. Lassan, homorítva áll fel, hogy feneke minél keményebb, kerekebb legyen felém, majd lassan, csípőjét ringatva beleül az ölembe. Egy pillanatra megáll, és azt kívánom, bár ne lenne rajtunk semmi. Úgy hozzá nyúlnék, simogatnám, és nem engedném el, hogy csak, jaj. Aztán lassan körözni kezd a csípőjével, fenekével korbácsolja tovább vágyaimat, amitől felhördülök és élvezem a cselekedetét. Olyan jól csinálja, hogy menten elélvezek, de milyen ciki lenne már az. Hátradől, egész testével hozzám simul, de csípő mozgásával tovább korbácsolja vágyamat. Nem bírom tovább, kezeimmel elkezdem simogatni, de leginkább a felfele a mellei felé simogatom. Már majdnem elérem, mikor rácsap kezemre és rosszallóan néz hátra:
-Nyughass! – búgja gyönyörű hangján – Lebilincsellek, ha nem bírsz magaddal! – mikor meghallom szavait, nem kicsit csillan fel a szemem. Ez az baby, bilincselj meg, azt csinálsz velem, amit akarsz…
Na de majd otthon megkapom, ha rossz kisfiú leszek, most csak türtőztetni próbálom magamat.
Teste körkörös mozgását nem hagyja abba, amivel már az őrületbe kerget. Hátra nyúl és beletúr a hajamba. Odahajolok hozzá, és ajkait akarom birtokba venni, majd csak egy ördögi mosolyt látok és elhúzódik tőlem. Ne már Syd! Ne csináld ezt velem, teljesen ki vagyok rád éhezve!!!
Felegyenesedve hirtelen megfordul, kéjesen simogatni kezdi testét, kezei melleit masszírozzák, és punciját kényeztetik a tangán keresztül. Lassan megint felém indul, megint körbe szeretne táncolni. De nem. Megáll mellettem, majd átemeli rajtam a lábát és lovagló pózba ül az ölembe. Egy pillanatra lefagyok, mikor megérzem ágyékának édes illatát, ami majdnem elveszi az eszemet, teljesen, és itt támadom le, és teszem magamévá. Hát igen, ezek szerint ő is vágyik már rám nem kicsit. A karjait megérzem a nyakam körül, és ez hogy vissza a valóságba meg az, hogy elkezdi a csípőjét mozgatni vágyamon, ami már így is lüktet fájdalmasan, és Syd-ért kiált. Először lassan mozog, majd egyre gyorsabban, mintha az ölemben ülve dugnánk egymást. Aztán felhúzza lábait, átkulcsolja vele a derekam, a székkel együtt. Úgy a székhez szorít, hogy mozdulni sem tudok. Elenged, és hátra dől. Olyan szívesen végig simítanék most rajta, hogy istenem, de a csípőjét tovább mozgatja és teljesen bevadít. Érezni akarom, őt amennyire csak lehet.
Visszaemeli magát az ölembe, és végre megkönyörül rajtam. Meg fogja kezeimet és elkezdi vele simogatni magát, majd melleire teszi. Ez az, végre! Elkezdem gyömöszölni és masszírozni. Legszívesebben ajkaimmal is kényeztetném, ahogy csak tudom, de le lennék, állítva úgy érzem. Nem sokkal később megfogja a kezemet, és a melltartóval együtt lerántja magáról. Istenem, milyen gyönyörű teste van! Itt ül az ölemben, egy szál tangában, és még a nedvét is érzem, ami úgy korbácsol tovább, hogy már fájdalmasan lüktet farkam a nadrágomban, ami szerencse, hogy nem szakadt szét. Karjait feje fölé emeli, és tovább mozog az ölemben, ami megőrjít, teljesen. Ha így folytatja tovább, szét fogok durranni! Kicsit felágaskodik és a melleit az arcomba nyomja. Gyertek a papához, kicsikéim! Kezemmel a fenekén kezdek el kalandozni, majd felfele a testén, és most nem szól rám, hagyja, hogy simogassam végre.
„Woman Be My Slave
Chained Unto My Bed”
Sajnos nem élvezhetem sokáig. Kezeimet leszedi magáról, majd teljesen hozzám simul, és a fülemhez hajol.
- Engem még soha, senki nem tudott betörni – súgja vágytól fűtött hangon, ami még jobban felizgat, már hogy ha lehet.
„Woman Be My Slave
Begging To Be Fed”
Megnyalja a fülcimpámat, majd kicsit elhúzódik tőlem, és a másik oldalról bújik hozzám – De neked önként leszek a rabszolgád!!!
Finoman beleharap a fülembe, majd elenged lábaival, amikkel eddig szorított, aztán pár másodperc elteltével, már megint lábaim között ül, a sarkain. Olyan szexi, és maga a tudat, hogy ilyen közel van farkamhoz, ami csak utána vágyakozik, hogy az már szinte fájdalmas. Kacéran felmosolyog rám, majd vágyamhoz hajol, és picit beleharap, amire megugrok, de fel is sóhajtok. A kis vadmacska, szóval harapunk? Kezeivel végig simít a combomon, közben egymás szemébe nézünk és már a tekintet is izzik közöttünk, ami nem sokára lángra is kap. Egy mozdulattal lerántja a cipzárt, majd előbányássza a már így is túldagadó állapotban lévő farkamat. Mikor meglátja, eleinte csak méregeti. Gondolom, nem tudta, hogy mekkora farkam van az átlaghoz képest.
Mikor jól megmérte az új játékszerét, feláll, de úgy, hogy a melleivel megint érintette az arcomat, majd ringó csípővel hátat fordít nekem. Egy kicsit még táncol előttem, aztán megkeresi kezemet és a csípőjére rakja, majd beleül az ölembe és érzem, hogy a farkam a combjai közé került, de a szemérem ajkaihoz is hozzáér, mert nedveset érzek rajta. Érzem, ő sem így szeretne most ülni rajtam, mert megremeg, mikor megérzi farkamat puncijánál. Nem kell sokat várni, és kicsim elkezd rajtam mozogni fel le, mint ha benne lennék, és éppen egy élvezetes kefélésben lennénk. Nem mintha nem olyan érzésem lenne. Pár perc elteltével sóhajok törnek fel belőlem, majd a kezemet a csípőjén hagyva segítek neki a mozgásban. Pár másodperc múlva, férfiasan felhördülök és elélvezek, hiszen annyira felizgatott, hogy képtelen lettem volna tovább húzni a dolgokat.
Mikor megnyugszok kicsim alatt, és próbálok magamhoz térni, feláll az ölemből és kitáncol a szobából. Ez valami eszméletlen volt. Egy kincs ez a nő esküszöm. Amit most mutatott elmegy az eszem. És én az elején ettől akartam megfosztani. Még szerencse, hogy észhez tértem.
~*~
Mikor hazamentem Syd-hez nem zárom be az ajtót. Levetkőzök teljesen, majd elterülök az ágyon és egyből elnyomom az álom. Egyszer csak érzem, hogy valaki befekszik mellém, amire elkezdek ébredezni.
- Megjöttél, szerelmem? – kérdezem tőle még kómásan, mire hozzám bújik
- Igen szívem, itt vagyok – súgja a fülembe – De aludj csak tovább! –megfordulok, és magamhoz ölelem, szorosan, mire felszisszen.
- Úúú, bocsi! – mondom kicsit ijedten és aggódva – Elfelejtettem!
- Semmi baj – megsimogatja az arcomat.
- De mi is történt? – kérdezem, majd felkapcsolom a lámpát és mélyen egymás szemébe nézünk.
- Áh, semmi, csak megint elborult az agyam – mondja halkan. – Kicsit pipa voltam rád reggel, és úgy döntöttem, hogy kidolgozom magamból a feszkót, a teremben.
- Aha – próbálom meg felfogni a dolgokat amennyire tudom kómásan. – Kidolgozod… Ez irodalmi angolra lefordítva azt jelenti, hogy széthajtottad magad, igaz? – úgy látom beletrafáltam, mert bűnbánó arccal néz rám.
- Muszáj volt valahogy elterelni a figyelmemet a lelki nyűgjeimről, és erre a fizikai fájdalom nagyon jól be szokott válni… - halkan felnevetek.
- Nem mondtad, hogy mazochista is vagy!
- Csak egy egészen kicsit! – mutatja az ujjával, majd cinkosan rám kacsint. – Néha elfenekelhetsz, amikor nagyon rossz vagyok!
- Rendben, ezt majd észben tartom! – kacsintok én is rá, majd felülök mellé- – De most nem verlek el, szerintem másra van szükséged!
- Igen, és mire?
- Egy jó kis masszázsra!
- De jó is lenne! – sóhajt lemondóan – De hát most nincs egy masszőr sem a közelben… - mondja, mire én csak magabiztosan mosolygok rá.
- Ugyan nem hivatásos sportmasszőr, de azért egy, a Yumeiho masszázst alaposan ismerő személy tartózkodik a szobában! – látom rajta, hogy nem érti a dolgot. Kicsit fáradt ő is. Mikor kapcsol, rám néz.
- Te… Tudsz masszírozni? – kérdezi csodálkozva.
- Igen, egy kicsit… Van valamilyen krémed?
- Persze, az éjjeli szekrényben találsz egy izomlazító és fájdalomcsillapító hatású krémet… - vágja rá, majd el is kezdem kivenni. Érdekes dolgokat találok a fiókban, de csak elmosolyodok, és nem szólok semmit. Syd rám néz, de csak a mosolyt látja az arcomon. Szétkenem a krémet a kezemen, majd a hasára, karjaira teszem és elkezdem masszírozni lágyan, de még is keményen, hogy ne fájjon neki.
- Honnan tudsz te így masszírozni?
- Hm… Hát, röviden, van egy nagyon jó barátom, aki artista. És hát néha ráfért egy jó masszázs. Így aztán megtanultam.
- Aha – bólint, de érzem, hogy nem érti annyira a dolgot. – Jó barát, mi? Mert a jó barát kedvéért még masszírozni is meg tanulsz! – elmosolyodok.
- Testi-lelki jó barát!
- Biztos rengeteg csajod volt előttem… - néz rám érdeklődve, mire csak megvonom a vállamat. Sosem kerestem igazán a komoly kapcsolatot, csak most Syd-del.
- Lehetett volna! – látom, hogy meglepi a válaszom.
- Lehetett volna? De… Nem volt? És miért nem? – kicsit zavarba jövök, de meg vonom a vállam.
- Hát… Tudod. Az a nő. Japánban. Eléggé megviselt. Utána idejöttem, egyetemre, Californiába. Sokat buliztunk, és nem mondom, hogy nem szúrtam meg egy-egy csajt, de igazándiból nem jártam senkivel. Utána, amikor visszatértem Japánba, ez az artista lány, akivel tényleg nagyon jó barátok vagyunk, ő volt olyan, hogy majdnem jártunk, de igazándiból csak azt mondanám, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Igaz, jó néhányszor lefeküdtünk egymással – hol őrá jött rá a kefélhetnék, hol engem kapott el a kangörcs – de úgy nem vagyunk együtt. Sosem voltunk. Meg a titkárnőmet kezelgettem, míg át nem jöttem ide…
Egy darabig nem szólunk egymáshoz, hagyom, hogy megértse a dolgokat.
Közben tovább masszírozom és egyetlen egyszer sem állok meg, legfeljebb krémet kenni a kezemre.
- Jézusom, szívem! Mi a francot műveltél magaddal?!?! Egy görcsben vannak az izmaid! – mondom neki, mire csak halkan kuncogni kezd.
- Mondtam, hogy kicsit keményebben edzettem!
- Aha. Kicsit keményebben! Szerintem az a mázli, hogy nem láttam, mit csinálsz!!! Biztosan rosszul lettem volna tőle, és eltiltalak a teremtől!!! – egyetértően bólint.
- Szerintem is jobb, hogy nem láttad… - hirtelen témát vált. Gondolom, nem akar erről beszélni. – Ez valami hihetetlen, amit művelsz! – nyögi halkan. – Ez teljesen más, mint amit megszoktam!
- Igen, ez tradicionális keleti masszázstechnikákat ötvöz a svédmasszázs, és a sportmasszázs elemeivel – kezdem mesélni a Yumeiho masszázs rövid történetét.
- Egyébként, hogyhogy nem versenyzel? – kérdezem meg tőle hirtelen – Én ugyan nemigen értek hozzá, de szerintem ilyen testtel simán élvonalban lennél!
Félig lehunyt szemei alól néz fel rám.
- Hát, Will is ezt mondta. Szerinte első rangú testépítő lehetnék. Még vonzana is, de csak úgy tudnék érvényesülni, hogy ha nagy dózisokban tolnám magamba a szteroidokat, és más doppingszereket. Erre meg nem nagyon vágyok, nem akarom sokkal gyorsabban tönkretenni a szervezetemet, mint ahogy gyógyszerek nélkül is képes lennék rá – érzem hangjában az öniróniát. – A fitness vagy a figure is tetszik, bár, még azért ahhoz is kellene egy olyan öt kiló izom, de azt játszva felépíteném, legfeljebb nyolc-kilenc hónap alatt. Bikiniben már most is éllovas lehetnék, de végül Will-el úgy döntöttünk, hogy jobb az, ha nem stresszelem magam a verseny miatti diétával, és hasonlókkal. Most rendben van az étkezésem, szeretek enni, de azért tudomásul kell venni, hogy labilis vagyok ezen a téren… - sóhajt. – Szóval ezért nem versenyzek.
- Okos lány – mondom mosolyogva, mire Syd érdesen elneveti magát.
- Nem a lány, hanem a barátai okosak!
- Fordulj hasra, szívem! – kérem tőle.
Tovább masszírozom, ahogy csak tudom és próbálok minél több izmot kilazítani, hogy ne legyenek fájdalmai, amikor fel kell, és én is magamhoz ölelhessem, és élvezhessem a közelségét. Addig, addig masszírozom, amíg egyenletes szuszogását nem hallom, ami jelzi nekem, hogy elaludt.
Betakarom, hogy ne fázzon meg, majd kimegyek a konyhába és készítek egy kis reggelit, amit meg eszek, mert kicsit megéheztem, de látom, hogy kicsimnek kicsit üres a hűtője. Benézek a szobába, de látom, hogy édesen alszik, mint akit fejbe vertek. Megértem, hiszen egész éjszaka fent volt. Felveszem a kulcsait és elmegyek. Lemegyek a közeli boltba, ahol veszek neki otthonra egy két dolgot. Vettem neki egészséges kajákat, amiket nyugodtan megehet anélkül, hogy bármi következménye lehet. Kifizetem, majd mikor megyek vissza a lakásba, mikor meglátok egy ékszerboltot. Bemegyek és elkezdek nézelődni. Meglátok egy nagyon aranyos arany nyakláncot, amin van egy szívecske medál. Elmosolyodok, majd mikor megmutatja a férfi a nyakláncot. Akkor látom meg, hogy ki lehet nyitni és lehet bele képeket tenni, amikre elmosolyodok. Megveszem kicsimnek, majd végre elindulok vissza hozzá. Felmegyek, majd elpakolok mindent a helyére. Bemegyek a szobába és befekszek mellé és elkezdem simogatni, miközben gyönyörködök benne és egy kósza hajtincset kisimítok az arcából. Olyan gyönyörűen néz ki, most hogy alszik meg főleg.
Egésznap képes lennék elnézni, ahogy alszik, de ebédet készítek az én egyetlenemnek. Felkelek, kimegyek a konyhába és készítek valami kis angolos kaját, amit kinézek a recept könyvből. Még szerencse, hogy annyira nem vagyok eltévedve bennük. Mikor készen vagyok, megterítek és visszamegyek kicsimhez. El akarom vinni délután vásárolni. Befekszek mellé és elkezdem lágyan finoman ébrezgetni.
- Kicsim. Keljél fel. – mondom neki és elkezdem puszikkal halmozni, hogy minél kedvesebb ébresztőt kapjon. – Syd, kelj fel, kérlek. – mondom neki, majd érzem, hogy megmoccan.
- Még aludni akarok. – morogja és átfordul a másik oldalára, majd a föléhez hajolok és puszit adok rá.
- Kérlek, cica keljél fel. – suttogom neki a fülébe és a takaró alá csúszik a kezem és úgy simogatom a hátát és néha a fenekén is végig simítok. Mire hátára fekszik, majd mosolyogva néz a szemembe.
- Jó reggelt. – mondja mosolyogva, majd a tarkómat kezdi el simogatni, és az órára néz. – Mi van? Még csak 2 óra van? Miért nem hagysz aludni? Ilyenkor végig alszom a fél napot. Hagyj aludni. – mondja morgolódva, mire csak elmosolyodok. Megfordul és betakarja magát. Megkerülöm, majd kiveszem az ékszert a zsebemből, majd odanyújtom neki.
- Ezt neked vettem, meg szeretnélek elvinni délután vásárolni. Remélem, megbocsájtasz nekem, amiért felmertelek kelteni. – nézek kicsit boci szemekkel a szemeibe, majd mikor meglátja, a nyakláncot felcsillannak a szemei. Elveszi és megnézi a nyakláncot mosolyogva, majd pedig engem teper le és egy szenvedélyes csókot kapok. Azt hiszem, hogy le van kenyerezve a kicsikém.
- Köszönöm szépen. – mondja mosolyogva a fullasztó csók után.
- Örömmel. Készen van az ebéd is és utána mehetünk vásárolni. – mondom neki, mire rám néz.
- Te mindig is ilyen multifunkcionális voltál? – kérdezi mosolyogva, majd kiszáll, és a szekrényhez megy. Elmosolyodok, majd odamegyek, mögé megölelem és elkezdem simogatni, majd a nyakára adok puszikat.
- Azt hiszem igen. – mondom szinte suttogva és tovább simogatom, majd melleit is érintem, mire picit felsóhajt és nekem dől. Tovább simogatom és élvezem, hogy végre hozzá nyúlhatok nem pedig úgy, mint az éjszaka. Minden egyes érintést kiélvezek és bejárom minden fele a testét és puszikkal is halmozom.
- Touya. Így nem fogunk sehova sem eljutni. – szól nekem két sóhaj között. Azt hiszem, igaza van, bár jó lenne, ha nem mennénk sehova, de hát megígértem neki. Megcsókolom szenvedélyesen, majd elengedem.
- Kint megvárlak. – suttogom neki, majd puszit adok a vállára és kimegyek, hogy ne támadjam le.
Pár perc elteltével kijön és leülünk enni. Sokat beszélgetünk és végre megint olyan minden, mint volt. Békés és megnyugtató. Nincs vita, csak a szerelem. Ebéd után felvettük a cuccainkat és elindultunk a legjobb áruházba, ahol a legjobb cuccokat lehet megkapni.
Mikor megérkezünk, kicsim rám néz.
- Előbb neked nézünk ruhákat és majd utána nekem. – mondja, de én nem akarok magamnak ruhát venni.
- Kicsim nekem nem kell. Csak neked akarok venni. – mondom neki és próbálok kibújni a próbák alól.
- Nem szó sem lehet róla. Na, gyerünk irány a férfi részlegre. – mondja nekem ellent mondást nem tűrő hangon, mire csak sóhajtok egyet.
Megyünk, és pár öltönyt kiválasztok magamnak, de kicsim azt akarja, hogy ne csak öltönyeim legyenek, hanem szabad idős ruháim, amiben el tudok vele menni edzeni, vagy csak simán otthon lenni, hogy öltönyökben mászkáljak, ha nem kell dolgoznom. Nem szívesen és kicsit húzom neki a számat, de végül csak belemegyek, mert nincs más választásom. Bemegyek, a fülkébe mikor egy nagycsomó cuccot összeszed nekem és elkezdem próbálgatni. Eleinte egy sötétebb öltönyben jövök ki és mutatom meg neki milyen. Nekem nagyon tetszik, és ahogy láttam kicsimnek is elnyerte a tetszését. Az öltönyöket sorba veszem fel és nekem azok tetszenek.
- Touya. Tessék felvenni a szabadidős ruhákat is. – parancsol rám szerelmem. Odamegyek hozzá és megcsókolom.
- Nem tehetnénk kivételt? – kérdezem tőle szinte könyörögve.
- Nem szó sem lehet róla és most nem tudsz lekenyerezni semmivel. – mondja mosolyogva és megcsókol, de meg is szakítja, és a szemembe néz. – Irány öltözni. – mondja nekem, majd mikor bemennék az öltözőbe rácsap a fenekemre, amire csak elmosolyodok.
Nagy nehezen még is csak felpróbálom a ruhákat, a pólók nem állnak nekem jól és ezzel kicsim is egyetért, de a szabad idős ingek mit ne mondjak eléggé jól áll és szeretem is őket. Meg is vesszük őket, majd kicsimre nézek.
- Most te jössz. – mondom neki vigyorogva. Végre én fogom élvezni a vásárlást. Leülök egy fotelbe, majd várom kicsimet, hogy válogasson, és hogy minél szebben nézzen ki.
Pár perc múlva vissza is jön és jó sok ruha van nála, amire én csak egy le nem mosható vigyort teszek az arcomra.
Kijön az első ruhába, ami egy irtó szexi kék mini ruha. Éppen takarja mindenét, de olyan tökéletes áll rajta, hogy mindjárt felállok, odamegyek és leszedem róla. Meg is fordul előttem, majd mikor látja, hogy tetszik, a ruha csinál pár táncos mozdulatot és még le is hajol előttem, amire csak elmosolyodok, majd finoman rácsapok a fenekére. Mosolyogva néz rám, majd bemegy a fülkébe. A következő kollekció, egy fekete koktél ruha. Istenien áll rajta ez is…
Az összes ruha jól állt neki és nem volt olyan, amibe lett volna valami kifogás. Mit ne mondjak ez alatt a másfél óra alatt, amíg mutogatott meg neki nézelődtük. Kicsit begerjedtem rá, de hát melyik pasi ne tenné ugyan ezt az én helyzetembe. Persze sok csók elcsattant a próba között és megpróbáltam bemenni hozzá, de kitiltott a fülkéből, ha ő is bent van.
Hazamegyünk és látom, hogy kicsim készülődik. Legszívesebben vele mennék, de most egy kicsit az áruházzal is foglalkoznom kéne, ezért odamegyek kicsimhez.
- Ne haragudj, de nem megyek ma, ha nem gond. – mondom neki, mire rám néz.
- Miért? – érdeklődik, majd odajön, és a mellkasomat kezdi el simogatni.
- Egy kicsit neki kéne feküdnöm az áruház tervezésének, mert el vagyok vele csúszva és nem leszek készen a megbeszélt határidőre, ha ma este nem fekszek neki. – magyarázom kedvesen kicsimnek, mire csak kapok egy csókot.
- Rendben. Nem gond. Megértem, hogy dolgoznod is kell néha. – mondja kedvesen. Imádom ezt a nőt. Nem csinál az ilyenekből balhét. Imádom, nem akarom elengedni soha többet.
Elbúcsúzunk egymástól, majd ő elmegy dolgozni én meg leülök az asztalhoz és elkezdem szerkesztgetni a terveket és próbálok minél jobbat kihozni belőle, amit csak tudok, ami nagy nehezen sikerül is. egész éjszaka dolgozok vele és nem alszok semmit, de így is csak a felével tudok elkészülni, mire kicsim hazaér a munkából.
- Hát te még fent vagy? – kérdezi meglepődve, mikor hazaér. Az órára nézek.
- Már ennyi az idő? – lepődök meg. – csak eldolgoztam az időt. - Mondom kedvesen, majd odahúzom magamhoz és az ölembe ültetem, majd egy csókot adunk egymásnak.
- Hogy ment? – érdeklődök kedvesen.
- Nagyon jó volt majd meg őrültek a férfiak még mindig. – mondja mosolyogva, majd ásít egyet.
- Büszke vagyok rád. – mondom őszintén, majd felállok vele és a hálót veszem célpontnak. Levetkőzünk, majd egymáshoz bújva fekszünk be az ágyba és alszunk el, hogy élvezzük a pihenőt együtt.
Karakter: Sydney Harrington (kitalált) Megjegyzés: 1. rész
Másnap reggel Touya karjaiban ébredek. Lustán nyújtózkodok, csupán résnyire nyitom szemeimet, és elégedetten konstatálom Touya vággyal teli, gyönyörködő pillantását, ahogy fel, s alá siklik meztelen testemen. Úúúh – dünnyögöm magamban – hogy én mennyire szeretek így ébredni!
-Jó reggelt! – köszön kedvesen, aztán fölém hajol, és lágy csókot lehel ajkaimra. Karjaimat nyaka köré fonom, és viszonzom csókját, de nem eresztem, csak vidáman, és elégedetten mosolyogva köszönök vissza:
-Neked is jó reggelt!
Valamiféle eufórikus hangulatban ébredtem, mérhetetlenül boldog vagyok, egyszerűen szétvet az öröm, és elégedett, széles mosoly telepszik arcomra. Egyik kezemmel a hátán kalandozok, szükségem van rá, hogy érezzem feszes testét.
-Gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz! – mondja.
Imádom ezt a pasit! – gondolom elégedetten és boldogan – Még sosem ébredtem úgy, hogy bókoltak volna nekem! Másik kezemmel megsimítom az arcát:
-Köszönöm, de ezért neked sincs okod a panaszra! – válaszolom, és egy fergeteges csókcsatába kezdünk. Először lassan, lágyan, aztán egyre hevesebben, szinte faljuk egymást. Touya fölém támaszkodik, és úgy csókolózunk, mintha ez lenne életünk utolsó perce. Kezeimmel testén kalandozok, élvezettel simogatom feszes izmait, egyik tenyerembe simítom kerek, kemény fenekét, és élvezettel belemarkolok. Érzem, hogy férfiassága éledezni kezd, érzem nem mindennapi súlyát a szeméremdombomon, ahogy pusztán jókora tömegével nekem feszül. Istenem, de vadító pasi! – rohan át a gondolat a fejemen – Nem érdekel, most megerőszakolom, és most nincs kibúvó!!! – csípőmet megemelem, hogy hatalmas, még szinte teljesen ernyedt farkát kettőnk testének rabságába ejtsem, és lassú mozgással izgatni kezdjem, ám nem jutok el a megvalósításig, az ajtócsengő szakít félbe. Nem akaródzik abbahagyni, de muszáj lesz. A picsába! – gondolom bosszúsan – Ki a franc lehet az?
-Ne haragudj, de nem tudom ki az.
-Nincs semmi gond – leszáll rólam és a hátára fekszik. Felpattanok, magamra kapok egy köntöst, és kiindulok az ajtó felé. Nagyon rossz pillanatomban találtál meg, köcsög! – dühöngök – Ajánlom, hogy jó okod legyen, hogy félbeszakítottál!!!
De nem. Csupán ajtót tévesztett a madár, elnézte az emeletet. A jó anyáddal szórakozz! – pöfögök magamban, és visszacsukom az ajtót. Ahogy vissza indulok a szobába, hallom, hogy Touya telefonon beszél:
-…Sydney! – hallom kedvesem hangját. Elmosolyodok, talán valamelyik barátjával beszélget, és most éppen rólam. Jól van, akkor hadd telefonáljon, addig csinálok kávét – gondolom, és elindulok a konyha felé. Aztán folytatja:
-Folyamatban. De nagyon kényes kérdés... Ez művészet!
Én? Kényes kérdés? – gondolom értetlenül, és megtorpanok
-Igen, de nem csaphatok bele a közepébe! – hangja most kicsit ingerültnek tűnik - Ez egy nagyon finom téma, és hát nem rohanhatok vele! Muszáj rászentelni az időt, különben kárba vész, amit eddig belefeccöltem! Ez egy különös harc, amit lassan, taktikusan, türelemmel kell végigjátszani. Olyan, mint a vadászat, ha hirtelen mozdulsz, elugrik a vad, és cseszheted!
Mi van? – teljesen össze vagyok zavarodva – Elugrik a vad? Miről beszél ez? Miért beszél így rólam?
-Szerintem jövő hét vége felé meglesz a kicsike... Igen, péntekre, legkésőbb szombatra már biztosan túl leszek rajta.
Érzem, kezd felmenni a pumpa – Szóval legkésőbb péntekre megleszek?!?! Te mocsok!!!
-Hidd el, hogy gyönyörű! Képzeld el a leggyönyörűbb nőt, amit csak álmodni tudsz!!! Hát pontosan olyan tökéletes!!!
Erre csak szememet forgatva megfordulok, és dúlva fúlva megindulok a szoba felé.
-Hamarosan! Mondom, hogy szerintem legkésőbb csütörtökre, péntekre megadja magát! Ha ez meglesz, ez lesz életem legnagyobb trófeája!
A jó nénikéd adja meg magát neked, te kurvapecér! – önti el agyamat a vörös köd – Tudod, mikor leszek én a te trófeád, te szemét!?!?!?
Nem látok a pipától, mikor berontok a szobába:
-Ezt nem hiszem el rólad! Olyan, vagy mint a többi pasi! Neked sem én, kellek, csak egy trófea vagyok én is neked!!!
-Később vissza hívom. – monda a telefonba, aztán leteszi. Persze, nekem több sem kell:
-Mi van, ha már én is hallom úgy már akarsz kibeszélni a hátam mögött meg az életünket, hogy milyen vagyok? – iszonyú pipa vagyok, és rettenetesen csalódott. Imádom ezt a japót, ő meg orvul hátba szúr?!?! – Takarodj a lakásomból!!! Nem akarlak soha többet látni!!! Azt hittem benned megbízhatod, és nem versz át, de tévednem kellett!!!
A döbbent szünetet arra használom, hogy összekapom a ruháit, és a kezébe nyomom őket.
-Kicsim hallgass meg kérlek, félre érted a helyzetet…
Nem hagyom befejezni szánalmas magyarázkodását:
-Ne nevezz kicsidnek, mert nem vagyok az, és hagyj békén! Nem érdekelsz, ha ilyenek megbeszélsz idegenekkel.
Feláll az ágyból, és elém lép. Nagyon bátor! – dühöngök – Csak merj még egyszer megszólalni!
-Syd nincs igazad. Nem rólad beszéltem… – ismét félbeszakítom, most egy pofonnal. Minden erőmet, dühömet, és fájdalmamat beleadom, feje jókorát lódul oldalra az ütés erejétől, és kicsit sem érdekel, hogy mennyire fáj neki. Minél jobban fáj, annál jobb!!!
-Akkor még szemetebb vagy, mint gondoltam! – vágom döbbent képébe – Miért akartál velem összejönni? Hogy utána kiderüljön, van még egy kapcsolatod? Takarodj a szemem elől! – kiabálom neki, teljesen kikelve magamból, közben elkezdem kituszkolni a lakásomból.
-Syd kérlek hallgass végig! – próbálkozik, de nincs értelme. Nem is érdekel, hogy mit akar mondani, kicsit sem vagyok rá kíváncsi:
-Soha többet nem akarlak látni! – és izomból bevágom az ajtót előtte. Bízok benne, hogy túl közel állt az ajtóhoz, és rávágtam az orrára!
Hallom, hogy valamit még dünnyög az ajtó túloldalán, de nem is érdekel, így aztán nem is foglalkozok vele. Kiviharzok a konyhába, és nekilátok kávét csinálni, közben a könnyeimmel küzdök, és magamban motyogok:
-Hogy lehettél ilyen szemét velem, Touya?!?!... Mit vétettem neked?... Te is csak egy rohadt mocskos kan vagy, mint a többi, úgy kellett volna, hogy kezeljelek!... Ja, de akkor persze össze sem jöttünk volna, mert ilyen nyápic alakokkal én nem kezdek!
Lefőzöm a kávémat, és míg azt szürcsölgetem, jár az agyam. Nem is tudom, hogy hogyan érzem magam… Iszonyú dühös vagyok, hogy így átvert. Ugyanakkor fáj is, és csalódott vagyok… Hogy tudott így kihasználni? Miért? Nem kapott meg mindent? Jó, még nem, de nem rajtam múlott, már rég leszoptam volna, ha hagyja, és a lelket is kikefélhette volna belőlem!!! Akkor? Akkor miért?
Gyorsan bevágok egy extra adag reggelit, és elviharzok a terembe. Muszáj gyúrnom, muszáj kidolgoznom magamból a feszkót, különben szétrobbanok! Oltári mázli, hogy a fitness termemig tartó úton egyetlen rendőrrel sem találkozok, és senki sem hal meg, pedig használom a kocsim brutális teljesítményét, gátlástalanul.
Csupán percekkel később, mint ahogy indultam, éles gumicsikorgással állok meg a főbejárat előtt, kocsimat diszkréten körüllengi az égett gumiszag. Beviharzok a terembe, átvedlek edzőrucimba, és egy kemény bemelegítés után belevetem magam az edzésbe. A terem látogatói csak meredt szemekkel néznek, mit művelek, de nem érdekel.
Negyed óra múlva megjelenik Will is. Még mielőtt megszólalhatna, az ismétlések között összeszorított fogaimon keresztül sziszegem neki:
És Will segít. Már a második sorozat széles fogású húzódzkodást csinálom, ráadásul egy tíz kilós tárcsát akasztottam az övemre. A tizedik ismétlés után kezdem érezni az erős, égető érzést az izmaimban, aminek most örülök. Egyre lassabban, egyre nehezebben húzom fel magam, a tizenkettedik már kínszenvedés, érzem, hogy hátizmaim brutálisan égnek. Will hangosan bíztat:
-Gyerünk Syd! Te ennél sokkal keményebb csaj vagy! Még legalább három benned van! Gyerünk!!! Csináld!!! Húzd!!!
Egy-egy hosszabb légvételnyi szünet után kezdek bele az újabb ismétlésbe, hátizmaim éles fájdalommal tiltakoznak a kínzás ellen. Agonizálva küzdöm ki a tizenötödiket, hátam szinte lángokban áll. Nem elég! – gondolom eltökélten – Sokkal több kell!!!
-Segíts! – nyögöm Willnek, amikor már nem tudom teljesen felhúzni magam.
Épp csak annyit emel, hogy áttoljon a holtponton. Elgyötört hátizmaim rettenetesen fájnak, a fájdalom kezdi kitölteni az agyam. Jó! – gondolom megnyugodva – Ez jó! A fájdalom jó! Még több kell!!! Néhány ilyen erőltetett ismétlés után úgy érzem, mintha hátamat leöntötték volna egy vödör, lobogó, forró vízzel. Amikor Will-nek már többet kellene emelnie, mint amennyire az én izmaim képesek, megfordítjuk a dolgot, és negatív ismétlésekbe kezdünk. Felemel, én pedigtotálisan kifáradt izmaim minden maradék erejével megpróbálom megakadályozni, hogy a gravitáció visszahúzzon. Úgy érzem, hátizmaim apró cafatokra szakadnak szét, ahogy minden erőfeszítésem ellenére mégiscsak lehúz a nehézség, és mintha száz, vörösre izzított kést vágtak volna bele, tövig, és mindegyiket megforgatnák benne. Izmaim úgy fájnak, hogy legszívesebben üvöltenék, a könnyem is kicsordul, de csak összeszorított fogaimon keresztül halkan nyüszítek a kíntól. De ennek most örülök. A fizikai fájdalom kitölti az agyamat, és elnyomja a lelki fájdalmat, a csalódottságot, a keserűséget. És ez jó.
-Brutálisan erős csaj vagy! – fűzi hozzá Will, hangjában némi tisztelettel, és csodálattal, miközben árgus szemekkel figyeli, ahogy nyújtom hátizmaimat – Eddig csak testépítő vagy erőemelő nőket láttam plusz súllyal húzódzkodni, vagy nagyobb súlyokkal edzeni, mint te!
Jól esik a dicséret, újult erőt ad, hogy szétszaggassam hátizmaimat.
Három-négy perces pihenőkkel összesen hat ilyen öngyilkos sorozatot csinálok végig, a negyediknél leteszem a tízkilós tárcsát, és anélkül kezdek bele, hogy kellő számú ismétlést tudjak kisajtolni megkínzott izmaimból, utána széles fogású tarkóhoz húzások jönnek, hátcsigán. Ugyanúgy, hat sorozatot, teljes kifáradásig hajtok, aztán erőltetett, majd negatív ismétlésekkel. Egy idő után már semmi másra nem tudok gondolni, csak a borzalmas fájdalomra az izmaimban, ami már szinte elviselhetetlen, az utolsó ismétléseknél hangos, fájdalmas nyögések-kiáltások szakadnak ki belőlem. Aztán két szűk fogású hát-gyakorlat, azok is hat-hat sorozattal, mire végzek velük, hátizmaim már akkor is pokolian fájnak, amikor éppen nem dolgoztatom őket.
Majdnem három órán keresztül kínzom magam. Hátizmaim után a bicepszeimet nyírom ki, hasonlóan kegyetlen gyakorlatsorral, majd a hasizmaimat. Amikor végzek, csatakos vagyok, mint egy telivér, amit álló nap vágtában hajtottak, és tulajdonképpen egész felsőtestem fáj, mintha élve megnyúztak volna. Amikor neki kezdenék, hogy megcsinálom a holnapi láb-tricepsz-váll programot is, Will állít le:
-Elég lesz, Syd! – mondja csendesen, de határozottan.
Egy pillanatra felhorgad bennem a düh, és le akarom dorongolni, hogy ne pofázzon bele, végül mégsem teszem. Will az én őrangyalom, ő vigyáz rám, hogy ne tegyek kárt magamban. Azt mondja, hogy vannak páran, akik képesek rá, hogy halálra hajtsák magukat edzés közben, és szent meggyőződése, hogy én is ilyen vagyok, mivel semmiben sem ismerek mértéket. Sem a fogyókúrában, sem a szexben, sem az edzésben. Egyszer valóban előfordult, hogy addig hajtottam magam, amíg már vér csorgott az orromból, és persze még csináltam volna tovább, megállás nélkül. Akkor is ő vigyázott rám, és ő állított le. Azóta nem edzhetek úgy, hogy ő nincs a teremben, és ezt azért mindig betartom.
Felsegít, és eltámolygok az irodámba, a fotelemig, ahol végül egyszerűen összecsuklok a fájdalomtól, és fáradtságtól.
-Mesélj – ül le velem szembe Will.
Intek, hogy adjon egy-két percet. Feláll, kimegy, majd egy perccel később három palack ásványvízzel tér vissza. Szó nélkül leteszi elém, és visszatelepszik a székébe.
-Egy rohadt, mocskos, undorító köcsög! – mondom neki, miután egy húzásra lenyomtam fél liter vizet. Dühöm újult erővel tör elő, pedig izmaimban továbbra is ott tombol az elviselhetetlen fájdalom – Ez a vágott szemű sem különb, mint bármelyik másik kan!
Will értelmesen hallgat. Tudja, hogy nem érdemes közbekérdeznie, amikor ilyen vagyok.
-Tudod, mit csinált?!?!?! – csapok az asztalra, szinte teljes erővel, megugranak rajta az irodaszerek. Fájdalmasan felszisszenek a hirtelen erőfeszítéstől – Egy haverjának azzal kérkedett ma reggel telefonon, hogy már csak napok kérdése, és megleszek neki! Meg, hogy én leszek élete legnagyobb trófeája, ha végre megadom neki magam!!!
Will csak kerek nyílt szemekkel néz rám, végül nem szól.
-Tudod, hol csesztem el? – csapok most a levegőbe – Hogy azt hittem, hogy van olyan pasi, aki nem csak egy numerát lát bennem! De tévedtem! Ezt is úgy kellett volna kifacsarnom, mint a többit, aztán meg eldobni, mint egy üres kólás dobozt!!! Csak használnom kellett volna, mint egy műfaszt! Akkor most nem lenne semmi gondom! De neeem!!! Nekem bele kellett szeretnem ebbe az undok vágott szeműbe!!!
Felpattanok, és ismét fájdalmasan felnyögök a hirtelen mozdulattól. Teljesen kiment a fejemből, épp most szaggattam szét magam a teremben.
-Mindjárt jövök – mondom, és elindulok a mosdóba.
-Addig kikotorhatom a telefonodból Haley telefonszámát? – kérdez utánam Will.
Meglepődve megtorpanok, és egyik szemöldökömet érdeklődve felvonom:
-Nem túl fiatal hozzád?
Will kényszeredetten elvigyorodik:
-Ezt inkább rábízom!
Megvonom a vállam:
-Te tudod! De melóban ne lássam, hogy mi történik! – emelem fel az ujjam, aztán belépek a mosdóba.
***
Egy óra után valamivel érek haza. A testemben lüktető kínzó fájdalom nem nagyon tompítja a lelkemben tomboló dühöt, és keserűséget. Könnyű ebédet készítek magamnak, és jóízűen elköltöm. Meglep, hogy minden további nélkül tudok enni, és jól is esik.
Délután gondolataim továbbra is Touya körül forognak, és a düh mellett lassan megjelenik az értetlenség és zavarodottság is. Valamilyen fura, bizonytalan érzés kerít hatalmába. Miért tette? Ennek semmi értelme! – járnak a gondolatok az agyamban – Megdughatott volna, már legalább ötször, és nem ellenkeztem volna ! Sőt, kétszer én másztam rá, és ő állított le! Nem értem! Ennek így semmi értelme… Ez többször is eszembe jut a nap folyamán, és estére már inkább zavarodott, és értetlen vagyok, semmint dühös, vagy szomorú. Valami nem gömbölyű ebben a történetben, de egyszerűen nem jövök rá, hogy mi?
Körülbelül este hét körül viszont rájövök, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt megkínozni magam a konditeremben. Ekkor jut eszembe ugyanis, hogy ma este már jelenésem van a Skin-ben, és a túlhajtott izmaimban már lassan-lassan megjelenő izomláz nem biztos, hogy olyan kecsessé teszi majd mozgásomat, arról nem beszélve, hogy a rúdon komoly fizikai munkát végzek, ami szétgyilkolt izmaimmal nem lesz egy leányálom. Nincs mit tenni, összeszorított foggal, pokoli fájdalmak árán, muszáj lesz végigcsinálni a ma estét, meg a holnapit is.
Ahogy szoktam, fél-tizenegy után valamivel érkezek meg a Skin Gentlemen’s Lounge-ba, és valamivel éjfél után már a színpad mögött állok. Aztán befejezi az előző lány a műsorát, és én lépek a színpadra. Az első pár másodpercben, mint mindig, most is végigpásztázom a közönséget, hogy kiválasszam, kinek táncolok aznap este, és, mint egy hete, most is majdnem megáll a szívem! A front-nyolcasban, mint akkor, most is Touya ül! Nem is tudom, hogy mit érzek. Nem tudom eldönteni, hogy örülök, vagy kicsit inkább ijedt vagyok? Egy kis rossz érzés már van bennem, egy kis bizonytalanság, hogy talán mégsem úgy voltak a dolgok reggel, mint ahogy én azt gondoltam. Egy valami, amiben biztos vagyok, miután dühöm már elszállt, hogy még mindig szeretem ezt a japót, és ha esetleg beszélni akarna velem, akkor most végig hallgatnám.
Végig engem néz, amíg táncolok, egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét, pillantásunk többször összetalálkozik. Őszintén szólva az ő, vággyal teli, csodáló pillantásai adnak erőt, hogy végigcsináljam a műsoromat. A nézők csak annyit látnak, hogy szemeim csillognak, de azt nem tudják, hogy a könnyektől, amik a fájdalomtól szöknek a szemembe, ahogy a rúdon pörgök, és brutálisan megkínzott izmaim pokoli fájdalmak közepette tiltakozva ugyan, de kénytelenek ellentmondást nem tűrő akaratomnak engedelmeskedve, ismét teljesíteni.
Még soha nem örültem ennyire annak, hogy végére értem a műsoromnak. Levergődök a színpadról, most nem hagyom magam ünnepelni, és elvánszorgok az öltözőmig. Odabent aztán lerogyok, és csendben agonizálok egy-két percet. Pfú, basszus! – sóhajtok – Ez nagyon kemény lesz, holnap meg főleg, az izomláz majd csak éjszaka jön ki teljesen!!! Ebbe bele fogok dögleni!
Lassan összevakarom magam, felöltöm szexi kis ruhácskámat, új smink, rendezem frizurámat. Kb. negyed óra alatt elkészülök, és indulok, hogy a bár vendégeit szórakoztassam.
Ahogy kilépek az öltözőmből, Touya-val találom szemben magam. Egy pillanatra feldühödök, aztán ez egyből elillan, hogy átadja a helyét a zavartságnak, és érdeklődő izgatottságnak.
-Syd, kérlek, beszélnem, kell veled. Kérlek hallgass meg!
Hangja szinte könyörgő, pedig most nem lenne rá szüksége. Egyrészt itt nem fogok jelenetet rendezni, másrészt tényleg hallani akarom, hogy mit mond, mert nem hagy nyugodni a fura, bizonytalan érzés. Egyszerűen semmi értelme az egésznek, és tudni akarom, hogy mi van a háttérben!
Keresztbe fonom karjaimat melleim előtt, és megacélozom lelkemet, nem akarom, hogy érezze rajtam a bizonytalanságot. Hangom kicsit ridegebbre, és elutasítóbbra sikeredik, mint szeretném:
-Mit akarsz Touya?
Mély sóhajjal kezd bele:
-Akkor nem rólad beszéltem. Tervezek egy áruházat, ami a te nevedet kapta, mert kinyitottam a számat, mert akkor csak rád gondoltam.
Ezt nem annyira értem. Áruház? Az én nevemet kapta? Mert csak rám gondolt? Hát, ez még kuszább lett így!!! – gondolom, de végül nem szólalok meg, csak hagyom, hogy folytassa.
-Elfogadták, és erről faggattak engem. Az épületről beszéltem, amiket hallottál. Soha nem beszélném ki a magán életedet, a magán életünket – hangja nagyon komolynak tűnik.
Fejemet kicsit oldalra fordítom, ahogy megvilágosodok, és minden a helyére ugrik! – Akkor... Nem én leszek meg, hanem a terv! A rólam elnevezett áruház terve lesz meg!!! Ó, basszus! Megint előbb járt a szám, mint az eszem!!! Nem merek megszólalni, főleg, mert nem tudom, hogy mit is mondhatnék.
-Syd, szeretlek, és megveszek nélküled. Veled akarok lenni. Téged akarlak!
Utolsó szavaira egyre rosszabbul érzem magam. Igazságtalan voltam vele, és most ő kér bocsánatot. Nem jól van ez így!
-Kérlek szépen, ne haragudj rám! – folytatja – Tudom, hogy szólnom kellett volna róla neked, de akkor annyira elfoglaltál, hogy veled legyek és szeresselek, hogy a munkát elfelejtettem és ezért nem szóltam.
Egy hosszú pillanatig csak állok ott, és nem tudom, hogy mit tegyek, mint mondjak. Bűntudatom van, és szégyellem magam, amiért olyan ocsmányságokat vágtam a fejéhez, vagy gondoltam róla, és ráadásul minden indok nélkül. Megint hagytam, hogy lobbanékony természetem legyen úrrá rajtam, és nem hallgattam sem a szívemre, sem a józan eszemre.
Végül karjaimat leengedem, közelebb lépek hozzá, nyaka köré fonom, és egyszerűen szájon csókolom. Puhán, érzelmesen, lágyan, hogy szemernyi kétsége se legyen felőle, hogy kicsit sem haragszok rá, sőt! Nyelvemmel finoman bebocsátást kérek, és lassú, érzéki, izgató táncba kezdek az övével. Kezemmel közben hajába túrok, másikkal hátán kalandozok, testemmel olyan szorosan simulok hozzá, amennyire csak tudok. Érzem, hogy karjai átölelnek, és a kezdeti, döbbent dermedtség után felbátorodva indulnak felfedező útra rajtam. Végül szorosan magához ölel, amire fájdalmasan felnyögök, ő pedig ijedten enged el, és kérdezi, a maratoni csóktól kifulladva, lihegve:
-Úristen, mi baj? Mi fáj?
Kissé elgyötörten elmosolyodok ijedt arca láttán:
-Hm... Mondjuk úgy, hogy kemény délelőttöm volt – válaszolok neki, és megsimogatom értetlen arcát – Majd elmesélem! De most dolgoznom kell! – aztán eszembe jut valami – Várj egy kicsit!
Visszalépek az öltözőmbe, és előhalászom a lakáskulcsomat, majd megint Touya előtt állok:
-Menj haza! Hozzám! – mosolyogok rá – Reggelre én is melletted leszek!
-De… - kezdene bele megint, de megsimogatom az arcát, és egy csókkal beléfojtom a szót.
-Csak menj! – mondom aztán. Lassan, sarkon fordul, amikor újabb ötlet száguld át kis buksimon:
-Tudod mit? Menj a 3-as privát szobába! – halkan kuncogni kezdek értetlen, meglepett arckifejezése láttán – Ne kérdezz semmit, csak menj! Mindjárt én is ott leszek!
Tétován megfordul, és elindul vissza, a vendégtérbe. Én visszalépek az öltözőbe, és Grant-et hívom a belső vonalon:
-Hello Grant, Syd vagyok. Egy vendéget küldtem a 3-asba. Ő az én vendégem. Vonjátok le az ötszázast a mai gázsimból. Köszi!
Gyorsan elkezdek átöltözni. Vörös csipke tangát húzok, és a hozzá tartozó melltartót. Benyitok a gardróbba, és előveszek egy nagyon szexi, vörös, rafinált szabású mikro-mini ruhát. Ahogy előkeresem a ruhák közül, pillantásom a fekete, fényes, bőr miniszoknyámra esik. Egy pillanatig elgondolkodok, és meggondolom magam. Ma új koreográfiát adok elő. Még nem adtam elő soha, senkinek, és Touya megérdemli, hogy valami olyat lásson, ami csak neki szól. Ledobom a vörös szettet, és fekete, bőr tangát, hozzá passzoló, fekete, pántnélküli bőr melltartót húzok. Nagy lyukú necc combfix, az előbb megtalált fekete, bőr mikro-mini szoknya, felülre egy bőr, szűk, top. Lábaimat csatos, bőr, fekete térdcsizmába bújtatom, aminek a tizenöt centis sarka tűhegyes, polírozott acélból van. Körmeimet feketére festem, egy perc alatt száradó körömlakkal – nem olyan tartós, mint a hagyományos, de nem is kell, viszont nagyon gyorsan tudok színt váltani. Sminkem nagyon erős, a gótikus divatot követi, sötét tónusú, ajkaimra vérvörös rúzs kerül, tükörfényű szájfénnyel. Jöhetnek a kiegészítők: szegecses öv, láncokkal, nyakamra szegecselt, nyakörv kerül, ujjatlan kesztyűk a kezeimen, bal alkaromon csatos alkarvédő, szinte a könyökömig felér, jobbomon rengeteg karperec, csuklólánc, és csuklópánt. Legszívesebben mindenhova így öltöznék, ez az én igazi stílusom – a sportos mellett – de persze nem lehet, így csak olyankor szoktam így öltözni, ha vásárolgatni megyek, vagy bulizni a barátaimmal, szóval, amikor magamnak öltözök és nem a környezetemnek. Hajamat ismét szélfútta-borzasra igazítom, szemeimbe mennek a szemcseppek, és persze a megfelelő mozdulatokkal hangulatba hozom magam, bár erre szinte alig van szükség: már magától a gondolattól is felizgulok, hogy a pasimnak fogok táncolni, őt fogom kényeztetni, így egy-két perc alatt úgy feltüzelem magam, hogy rendesen benedvesedek. Egy pillantás a tükörbe: szemeim izgatottan, vágytól fűtötten csillognak, arcom kipirult, mellbimbóim olyan keményen állnak, hogy a két réteg vékony bőrt majdnem átszúrják! A sátán legdögösebb szex-démona villantja rám ragadozó mosolyát a tükörből!
***
Kellemes félhomály van a szobában, Touya középtájt ül egy széken. Ő és a szoba közepe kicsit erősebben van kivilágítva, én itt a szélen inkább árnyékban vagyok, így valójában csak sejti, hogy is nézek ki. Amikor belépek a szobába, éppen italából kortyol, aztán köhögni és diszkréten fuldokolni kezd, amikor meglát. Kikerekedett szemekkel néz rám, arcán döbbenettel keveredik a csodálkozás és a vágyakozás.
-Ez is én vagyok, kedves! – mondom neki halkan, erotikusan búgó hangon – Sőt, ez vagyok csak igazán én! Dőlj hátra, és élvezd a következő perceket!
Félreérthetetlen, női sóhajok, halk elfojtott sikolyok hallatszanak a hangszórókból, a Pleasure Slave első másodpercei, a MANOWAR-tól. Aztán súlyos, mégis fülledten izgató gitár akkordok pendülnek, én pedig táncolni kezdek a zene lassú, de erőteljes ütemére.
-Nekem kell bocsánatot kérnem tőled – mondom neki, ugyanolyan szexi, búgó hangon – amiért olyan hisztis picsa voltam reggel! De tudod, hogy ebben én nem vagyok jó! Ez most olyan bocsánat kérésféle, kicsit Syd-esen! – látom, hogy megszólalna, de csak a fejem ingatom – Csitt, szívem! Itt most én vagyok otthon, ez az én terepem. Te csak csendben ülj ott, és élvezd a pillanatot!
Eleinte távolabb, a fénykörön kívül táncolok, ahol a félhomály sűrűbb, és kicsit a fantáziájára is van bízva az, mit is lát. Átadom magam a zene erotikus, vontatott ütemének, és elfelejtek minden gondot, bajt, fájdalmat, csak táncolok, élvezem a ritmust, és a testemet. Kezeimmel hajamba túrok, majd lassan végig simítom a testem, kicsit elidőzök melleimnél, és a bőrön keresztül izgatom mellbimbóim, aztán tovább indulok, lejjebb, végig a derekamon, élvezem, hogy olyan karcsú, és feszes. Egyik kezem lejjebb csúszik, szoknyám szélét még feljebb húzom, így persze kivillan a fekete bőr tanga, Touya kikerekedett szemekkel, vágyakozó pillantásokkal lesi mozdulataim. Aztán lassú, szexi léptekkel közelebb táncolok hozzá, s megállok tőle egy karnyújtásnyira, ahol már éppen nem érhet el karjaival, csak ha előrehajol, párás, fülledt pillantásokkal kacéran mosolygok rá. Csípőmet érzékien ringatom a zene ütemére, tovább élvezem testem, mintha ő itt sem lenne. Keresztben vezetem kezeim fel, majd ismét hajamba túrok, aztán vissza, egyikkel ismét felhúzom egy kicsit szoknyámat, másikkal pedig végig simítok bőr fedte puncimon, aztán mutató-, és középsőujjam becsusszan a tanga alá, és megérintem magam. Kéjes sóhajjal élvezem a testem, érzem, hogy ujjaim nedvesek lesznek, annyira fel vagyok izgulva. Nedves ujjaimat ajkaimhoz emelem, és kéjsóvár mosollyal ajkaimon, érzékien megnyalom őket. Touya szemei tágra nyílnak, látom bennük az izgalmat, és látom a nadrágján is, ahogy egyre duzzad, növekszik a domborulat.
Ringó csípővel, kígyózó mozdulatokkal guggolok le, majd négykézlábra ereszkedek, és mint egy veszélyes nagymacska, feléje mászok. Térdeire teszem a kezem, kissé szétnyitom őket, beljebb csúszom közéjük, aztán feltámaszkodok a térdeire, kicsit feléje, előre hajolva, tökéletes belátást engedve dekoltázsomba. Látom, hogy szemei éhesen kóstolgatják testemet, és legszívesebben letépne rólam mindent. Egyik kezemmel kinyúlok, megfogom az ő kezét, és a kezébe adom topom cipzárját. Aztán karjaimmal lassan feljebb tolom magam, s így húzza le a cipzárt felsőmön, lebontva rólam azt, miközben eléje térdelek. Aztán guggolásba váltok, térdeire támaszkodva, mélyen előrehajolva-homorítva állok fel, melleimmel szinte megérintem arcát.
Lassan körbetáncolom őt, majd a túloldalról visszatérve elélépek háttal, és mélyen előrehajolva kezeimmel végigsimítom a lábaim. A mini szoknya ebben a helyzetben semmit sem takar popsimból és ágyékomból, Touya tökéletesen rálát fenekemre, és vékony, fekete bőr fedte puncimra. Érzem érintését a combomon, játékosan, de határozottan rácsapok a kezére, mire hirtelen visszarántja. Még mindig mélyen előrehajolva, homorítva, kicsit oldalra-hátra fordulok, tettetett rosszallással kacsintok rá, és figyelmeztetően, tiltóan ingatom mutató ujjam, de nem szólok egy szót sem.
Felegyenesedek, és csípőmet jobbra-balra ringatva a zene ütemére, fenekemet kitolom, majd leoldom az övet, csörögve hullik a földre. Tovább folytatom kígyózó mozgásomat, félig leguggolok, majd vissza, közben leoldom a szoknyát is, és ismét mélyen előrehajolva, letolom. Lassan, homorítva állok fel, hogy fenekem minél keményebb, kerekebb legyen feléje, majd lassan, érzékien ringatva beleülök az ölébe. Egy pillanatra megállok, csak keményen az ágyékának feszítem a popsimat, beleremegek az érintésbe, ahogy megérzem acélmerev farkának elképesztő keménységét, és nem várt méretét. Aztán lassan körözni kezdek a csípőmmel, fenekemmel ingerelve tovább férfiasságát, hallom, ahogy halkan felnyög a kéjtől. Hátradőlök, egész testemmel hozzá simulok, csípőmmel továbbra is érzékien mozgok, és ingerlem a fenekemmel a farkát. Érzem, ahogy megint megérint, kezei felfelé indulnak a derekamon, a melleim felé, ám nem érnek oda. Megint finoman rájuk csapok, és rosszallóan nézek fel szerelmemre:
-Nyughass! – búgom neki – Lebilincsellek, ha nem bírsz magaddal!
Látom, hogy ez a lehetőség is felvillanyozza, de végül türtőzteti magát.
Kígyózó mozgásomat közben egy pillanatra sem hagyom abba, és folytatom kedvesem ingerlését. Kezeimmel hajába túrok, hátrafelé felnézek, szemeibe fúrom a tekintetem, vágyakozón pillantok rá. Előre hajol, szája közeledik az enyémhez, én pedig engedelmesen elnyitom ajkaimat, majd mielőtt megcsókolhatna, az utolsó pillanatban egy kacér mosollyal elhúzódok tőle. Csalódott sóhajára csak kihívóan, és kevélyen ránevetek.
Felegyenesedve hirtelen megfordulok, kéjesen simogatni kezdem testem, kezeim melleimet masszírozzák, és puncimat kényeztetik a tangán keresztül. Lassan megint feléje indulok, mintha körbe akarnám táncolni, aztán megállok mellette, balról, jobb lábamat nyújtva, magasan átemelem a feje felett, és a mozdulatot folytatva végül lovagló ülésben az ölébe ülök. Egy pillanatra megdermed, biztos, hogy megérezte az illatom, megérezte, hogy szinte csöpögök, annyira felizgultam. De nem törődöm vele, még többet akarok, még inkább fel akarom tüzelni. Mindössze öt és fél perc hosszú ez a dal, ennyi idő alatt kell annyira felizgatnom, hogy a végén elélvezzen! Karjaimmal átkarolom, csípőmmel lassú, érzéki mozgásba kezdek, ágyékomat keményen feszítem neki kőkemény férfiasságának. Először lassan mozgok, majd egyre gyorsabban, mintha az ölében ülve kefélnénk. Aztán felhúzom lábaim, átkulcsolom vele a derekát, a székkel együtt, szín tiszta izom combjaimmal olyan erősen szorítom magamhoz, hogy mozdulni sem tud. Elengedem, és hátradőlök, hasizmaimba éles fájdalom hasít, amint pusztán azok erejével tartom magam vízszintesen, közben csípőmmel továbbra is Touya-t kényeztetem. Érzem, hogy sikerült feltüzelnem, már nem akar ellenállni, már csak engem akar, és az orgazmust!
Visszaemelem magam, ismét az ölében ülök, majd kezeit megfogom, és a testemre húzom. Lassan vezetem feljebb őket, fel, egészen a mellemig, és tenyereit a melleimre simítom. Hagyom, hogy élvezze őket, simogassa, masszírozza őket, közben kéjesen nyögdécselve a hajamba túrok, aztán ismét megfogom a kezeit, és a melltartóval együtt lerántom őket a melleimről, immár csupán az apró bőr tanga és persze a térdcsizma takarja testemet. Karjaimat a fejem fölé emelve, kígyózva táncolok az ölében, majd csípőmet kicsit megemelve, előrehajolok, arcát melleim közé temetem, és így kényeztetetem egy kicsit. Kezei ismét kalandozni indulnak, popsimon érzem őket, majd felcsúsznak a derekamra,
Karakter: Sydney Harrington (kitalált) Megjegyzés: 2. rész
Hajnal öt felé érek haza. Touya okos volt, nem zárta be az ajtót, így nem kell felébresztenem. Az ajtó előtt leveszem a cipőimet, hogy ne kopogjak a járólapon, a nappaliban, ahogy belépek, és olyan halkan igyekszem jönni-menni a lakásban, amennyire csak tudok. Nem teszek-veszek sokat, csak lepakolom a cuccaimat, levetkőzök, és meztelenül becsusszanok kedvesem mellé az ágyba.
-Igen szívem, itt vagyok – súgom a fülébe – De aludj csak tovább!
Megfordul, és megölel, szorosan, mire megint felszisszenek.
-Úúú, bocsi! – mondja kicsit ijedten – Elfelejtettem!
-Semmi baj – simogatom meg arcát a félhomályban.
-De mi is történt? – kérdezi, és felkapcsolja a lámpát az éjjeli szekrényen. Felém fordul, tekintetünk összeforr.
-Áh, semmi, csak megint elborult az agyam – mondom neki halkan – Kicsit pipa voltam rád reggel, és úgy döntöttem, hogy kidolgozom magamból a feszkót a teremben.
-Aha – bólint lassan – Kidolgozod… Ez irodalmi angolra lefordítva azt jelenti, hogy széthajtottad magad, igaz?
Bűnbánó arccal nézek rá:
-Muszáj volt valahogy elterelni a figyelmemet a lelki nyűgjeimről, és erre a fizikai fájdalom nagyon jól be szokott válni…
Halkan felnevet:
-Nem mondtad, hogy mazochista is vagy!
-Csak egy egészen kicsit! – mutatom ujjaimmal, félszegen mosolyogva, aztán cinkosan kacsintok rá – Néha elfenekelhetsz, amikor nagyon rossz vagyok!
-Rendben, ezt majd észben tartom! – kacsint ő is, aztán felkászálódik mellőlem – De most nem verlek el, szerintem másra van szükséged!
-Igen, és mire?
-Egy jó kis masszázsra!
-De jó is lenne! – sóhajtok lemondóan – De hát most nincs egy masszőr sem a közelben…
Touya csak magabiztosan mosolyog:
-Ugyan nem hivatásos sportmasszőr, de azért egy, a Yumeiho masszázst alaposan ismerő személy tartózkodik a szobában!
Értetlenül nézek rá, majd körülnézek. Nincs itt senki rajtunk kívül, természetesen. Aztán nagy nehezen leesik:
-Te… Tudsz masszírozni? – adok hangot csodálkozásomnak. Ez a pasi mindig meg tud lepni valamivel!
-Igen, egy kicsit… Van valamilyen krémed?
-Persze, az éjjeli szekrényben találsz egy izomlazító és fájdalomcsillapító hatású krémet… - vágom rá, de abban a pillanatban meg is bánom! A francba!!! – hunyom le a szemeim – A múltkor nem a „kincses” dobozba tettem vissza a John Holmes műpélót, meg a vibrátort!!!
Nem is merek Touya-ra nézni, csak várom a reakciót. Az meg csak nem jön. Lassan kinyitom a szemeim, és csak annyit látok, hogy Touya halovány mosollyal ajkain eloszlatja a krémet a tenyerén, aztán nekilát a munkának. Jó, hát akkor most nem köszörüli a nyelvét rajtam – sóhajtok magamban – De majd fogja, ha nem most, akkor majd később…
Istenien csinálja, már az első mozdulatain érzem, hogy nagyon érti a dolgát.
-Honnan tudsz te így masszírozni?
-Hm… Hát, röviden, van egy nagyon jó barátom, aki artista. És hát néha ráfért egy jó masszázs. Így aztán megtanultam.
-Aha – bólintok komolyan, kicsit hitetlenkedve – Jó barát, mi? Mert a jó barát kedvéért még masszírozni is megtanulsz!
Touya kétértelműen mosolyog:
-Testi-lelki jó barát!
-Biztos rengeteg csajod volt előttem… - nézek rá érdeklődve. Csak flegmán megvonja a vállát:
-Lehetett volna!
Ezzel a válasszal meglep:
-Lehetett volna? De… Nem volt? És miért nem?
Most kicsit zavartan vonja meg a vállát:
-Hát… Tudod. Az a nő. Japánban. Eléggé megviselt. Utána idejöttem, egyetemre, Californiába. Sokat buliztunk, és nem mondom, hogy nem szúrtam meg egy-egy csajt, de igazándiból nem jártam senkivel. Utána, amikor visszatértem Japánba, ez az artista lány, akivel tényleg nagyon jó barátok vagyunk, ő volt olyan, hogy majdnem jártunk, de igazándiból csak azt mondanám, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Igaz, jó néhányszor lefeküdtünk egymással – hol őrá jött rá a kefélhetnék, hol engem kapott el a kangörcs – de úgy nem vagyunk együtt. Sosem voltunk. Meg a titkárnőmet kezelgettem, míg át nem jöttem ide…
Egy darabig nem szólunk egymáshoz, csak a hallottakat emésztem. Egyelőre nem tudom, hogy hova tegyem a dolgokat.
Touya fáradhatatlanul dolgozza meg elgyötört testemet. Isteni jó, amit csinál, ugyan nem tudom, hogy mit csinál. A masszázs szerves része az életemnek, de ez valami egészen más. Hasonló, de mégis teljesen más.
-Jézusom, szívem! – hallom Touya-t – Mi a francot műveltél magaddal?!?! Egy görcsben vannak az izmaid!
Csak halkan kuncogok:
-Mondtam, hogy kicsit keményebben edzettem!
-Aha. Kicsit keményebben! Szerintem az a mázli, hogy nem láttam, mit csinálsz!!! Biztosan rosszul lettem volna tőle, és eltiltalak a teremtől!!!
Egyetértően bólintok:
-Szerintem is jobb, hogy nem láttad… - aztán, csak hogy eltereljem a szót, folytatom – Ez valami hihetetlen, amit művelsz! – nyögöm neki élvezkedve – Ez teljesen más, mint amit megszoktam!
-Igen, ez tradicionális keleti masszázstechnikákat ötvöz a svédmasszázs, és a sportmasszázs elemeivel – kezdi mesélni, és lassan megismerem a Yumeiho masszázs rövid történetét, és persze, hogy miért is jobb, vagy legalábbis másabb, mint a többi.
-Egyébként, hogyhogy nem versenyzel? – kérdezi Touya egyszer csak – Én ugyan nemigen értek hozzá, de szerintem ilyen testtel simán élvonalban lennél!
Félig lehunyt szemem alól pillogok rá:
-Hát, Will is ezt mondta. Szerinte első rangú testépítő lehetnék. Még vonzana is, de csak úgy tudnék érvényesülni, hogy ha nagy dózisokban tolnám magamba a szteroidokat, és más doppingszereket. Erre meg nem nagyon vágyok, nem akarom sokkal gyorsabban tönkretenni a szervezetemet, mint ahogy gyógyszerek nélkül is képes lennék rá – hangomban nem próbálom elrejteni az enyhe öniróniát – A fitness vagy a figure is tetszik, bár, még azért ahhoz is kellene egy olyan öt kiló izom, de azt játszva felépíteném, legfeljebb nyolc-kilenc hónap alatt. Bikiniben már most is éllovas lehetnék, de végül Will-el úgy döntöttünk, hogy jobb az, ha nem stresszelem magam a verseny miatti diétával, és hasonlókkal. Most rendben van az étkezésem, szeretek enni, de azért tudomásul kell venni, hogy labilis vagyok ezen a téren… - sóhajtok a végére – Szóval ezért nem versenyzek.
-Okos lány – mosolyog szívem csücske, mire elnevetem magam:
-Nem a lány, hanem a barátai okosak!
-Fordulj hasra, szívem! – kér Touya aztán
Imádom a kezét a testemen, eddig is imádtam. Élvezem, ahogy kimozgatja, fellazítja összeugrott izmaimat, ami ugyan elég fájdalmas, amikor éppen csinálja, de utána isteni érzés. És van valami mozdulat, amivel felmelegíti az izmokat, olyan érzés, mintha valamilyen melegítőkrémet használnék, felpezsdül a vérkeringésem, és bizseregni kezdenek a tagjaim. Átadom magam az élvezeteknek, és annyira belemerülök, hogy észre sem veszem, mikor alszok el…
