|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Vadmacska | 2014. 08. 23. 18:57:56 | #31128 |
Karakter: Ashlin Valrone
Megjegyzés: Naukinak
Fogalmam sincsen meddig megyünk, hirtelen áll meg az autó. A sebhelyes kinyitja az ajtót, felránt és kiráncigál. Egy elhagyatott raktárba hoztak, mindenhol fegyveresek. Mégis kik ezek? A férfi egy alagsori terembe visz, lelök egy székre.
-Most pedig beszélgessünk szépségem. – Letépi a számról a ragasztó szalagot. Felszisszenek a fájdalomtól. – Haljam mit akar tőled Samon?
-Nem…nem tudom, miről beszél…- Nézek rá értetlenül, válasz képen egy hatalmas pofont kapok. A hajamba markol, és úgy rántja hátra a fejem, hogy a szemébe nézek.
-Ide figyelj kislány, nagyon meg járod ha nem beszélsz. Megkérdezem még egyszer mit akart tőled az a maffia? – Döbbenten pislogok, mi...miről beszél ez? – Ohhh milyen ki édes nem mondta el neked ki is ő valójában. Nos, kicsikém akkor felvilágosítalak. A te lovagod nem más mint Samon Elmier a yakuza főnők fia.
-Nem…ez nem igaz….- Lehelem erőtlenül, nem hiszem el. Miért hazudott volna. A sebhelyes erősebben rántja hátra a fejem, felszisszenek.
-De igaz, ha hazudott neked azt jelenti, hogy csak ki akar használni. Csalinak még így is megteszed. Ha meg nem jön el érted, a szüleidet még lehet zsarolni, vagy akár meg is tarthatlak hisz egész szép pofikád van.
-Dögölj meg! – Ahogy kiszalad a számon már meg is bánom. Harag villan a férfi szemében. Lendül a keze de az eddigieknél sokkal nagyobb pofont add. Könnyek szöknek a szemembe, érzem hogy felrepedt a szám és kiserkent a vér.
-Azt ajánlom ne haragíts magadra! – Keze vasmarokként a torkomra szorul. Egyre erősebben és erősebben szorít, alig kapok már levegőt. A látásom kezd homályosulni, aztán hirtelen elenged és teljes erejéből a földre lök. Most már nem tudom magamba tartani a könnyeket, végig folynak az arcomon és remegek. Ha Samon nem jön el értem ez az elmebeteg meg fog ölni. Samon….Egyszerűen nem tudom elhinni amit róla mondott. Bevillannak a képek amikor az éterembe voltunk, nem, ő nem ilyen kegyetlen. A sebhelyes visszaránt a székre. A szemeiben még mindig lángol a düh, de szerencsére most nem üt meg.
-Mit akar tőle? – Kérdezem halkan. Ha én csali vagyok, akkor Samon a célpontja. Gonosz mosoly jelenik meg az arcán.
-Óh csak nem aggódsz érte, nem fogom megölni. Élve van rá szükségem. Az apja bármit megtesz majd hogy vissza kapja a fiát. Ha úgy nézzük ő is csak egy eszköz lesz. És te most pont jókor jöttél a képbe. – Újra a hajamba markol, a következő pillanatban már erőszakosan csókol. Nem ezt nem teheti velem. Elkeseredéstől és dühtől vezérelve teljes erőmből megharapom.
-Te kis kurva! Ezt nagyon megbánod. – Ököllel csap arcon. Újra emeli a kezét, akaratlanul már összehúzom magam, de ekkor a vasajtó kicsapódik. Egy fekete ruhás alak robban be.
-Lám lám a díszvendég is befutott végre- mosolyog rá gúnyosan a sebhelyes. Samon az, döbbenek rá. Még jobban megrémülök, tényleg igaz amit róla mondott.
- Engedd el a lányt te féreg!- szólal meg nyugodtan.
- Sajnos ez nem fog megtörténni- A két megjelenő alakra pillantok. Vagyis csak az egyik ember, a másik egy párduc. Minden egyes lövésre össze rezzenek. Samon lelő kettőt a másik férfi is és a párduc is széttépet pár katonát. Az alsó szinti ajtók egyszerre vágódnak ki és újabb katonák érkeznek. Samon nekiront a sebhelyesnek puszta kézzel.
- Vidd ki Ashlint!- Kiált oda a társának, ő azonnal odarohan hozzám eloldoz és felkap. A párduc kíséretében eltűnnünk a kétszárnyú ajtón. Samont körbe vették, kénytelen megadnia magát. A barna bőrű már kibiztosította a fegyverét.
- TŰNJETEK EL!- Kiabálja, valaki elsüti a fegyverét és vállon lövi Samont. A barna bőrű sietve kivisz. Szerencsére nem áll senki az útjába. Ki az épületből és egy furgonhoz visz.
- Szállj be gyorsan! – Nem akarok ellenkezni így bemászok az anyós ülésre. Az állatka hátra mászik be, most nem is tűnik olyan veszélyesnek. A férfi is be szál azzal már talpig nyomja a gázt. Gyorsan kihajt és már az úton vagyunk a város felé.
- Jól vagy? Bántott az a barom? – Fél szemel rám néz.
- Csak megütött...- Motyogom halkan. – Hová viszel?
- Samon lakására, ott biztonságba vagy…Amúgy Sebi a nevem ő pedig Toki. – Bök a fejével a párduc felé. - Mondott neked valamit az a barom?
- Azt mondta hogy Samon a yakuza vezér fia, és hogy csak ő is egy eszköz. – Sebi arca megfeszül és a kormányra csap. Én össze húzom magam picire.
- Az apját akarja zsarolni…Basszus…Oké előbb kiteszlek aztán szólnom kell az apjának. Miért vágsz ilyen képet? – Pár pillanatig hallgat aztán észbe kap. – Oh ja teneked nem mondta el. Figyelj majd vele tisztázd inkább. – Bólintok de nem mondok semmit, Sebi az útra figyel. Jó óra múlva egy épülethez érünk. Kisszálunk, beterel a házba, aztán már telefonál is. Én leülök a kanapéra, a párduc elheveredik előttem. Megsimogatom a fejét, összekuporodok a kanapén. Nekem is kéne telefonálom, anyáék biztos aggódnak. Rászánom magam, írok nekik egy sms-t hogy az egyik barátomnál maradok pár napig. Amilyenek úgy is elhiszik. Sebi is végez, ideges és ez kicsit aggaszt.
- Ashlin nagyon szépen kérlek maradj itt. Megpróbáljuk kihozni Samont. Ott a konyha, ott pedig a fürdő. Ott van egy vendég szoba, ha le akarsz piheni. Csak a házat ne hagyd el, ha megint elkapnak még nagyobb bajba kerülünk.
- Rendben itt maradok. – Bólintok végül, Sebi int Tokinak aztán már el is tűntek, hallom még hogy az ajtót bezárják. Egy pár percig még állok a szoba közepén aztán a fürdőbe megyek. Levetkőzök, és a zuhany alá álok. Jól esik a meleg víz, még mindig Samon körül kavarognak a gondolataim. Miért nem mondta el, tényleg csak védeni akart. Sokáig folyatom a vizet, kiszállok megtörölközöm. A tükörben megnézem az arcom, csúnyán feldagadt és belilult ahol megütött. Egy laza kinyúlt pólót találok, talán nem szúr le érte Samon amiért felveszem. Nem vagyok éhes így a vendégszobába fészkelem be magam. Sokáig forgolódok de aztán elnyom az álom.
Másnap reggel ébredek fel, kibotorkálok a szobából.
-Sebi…Mit keresel itt? – Nézek rá lepetten. Jó pár sérülés van rajta, azonnal oda megyek és segítek neki bekötni az egyik mélyebb vágást.
-Ne, én megoldom Samonnak csúnyább sebei vannak. Ő neki segíts! – Bólintok majd belépek Samonhoz. Félmeztelenül ül az ágy szélén és a sebeit próbálja bekötni. Nagyon csúnyán össze verték.
-Segítek….- Lépek oda és szótlanul kezdem tisztítani az egyik sebet.
-Ash…Hmm azt hittem egy konyha késsel fogsz rám támadni amiért hazudtam neked. – Erre jobban rányomom a fertőtlenítőt. – Ohh szóval így játszunk. – Sunyi mosoly jelenik meg az arcán, egy pillanat alatt elkap a derekamnál fogva és az ágyra dönt.
-Száj le rólam…- Morgom rák vörösen. – Haragszom rád, miért nem mondtad el?
Szerkesztve Vadmacska által @ 2014. 08. 24. 11:11:53
|
| Nauki | 2014. 06. 29. 12:52:43 | #30451 |
 Karakter: Samon Elmier
Megjegyzés: prédámnak~ vadmacska
Csendben esszük a levest. Az este nagy részében ő beszél, én pedig csak hallgatom, mikor kérdez, szűkszavúan válaszolok, nem akarok lebukni. Sokáig maradunk, mikor úgy döntünk, már mindketten fáradtak vagyunk, fizetek, majd a kocsimhoz megyünk, beülünk, én pedig a hotel felé veszem az irányt. Hallom, hogy üzenete érkezik, miután megnézi csak fölsóhajt.
- Baj van? – kérdezem tettetett érdeklődéssel.
- Nem…csak a szüleim. Megint megbeszélésre mentek. Rengetek időt töltenek a munkájukkal- mondja halkan, az ablakon át kibámulva az éjszakai sötétségbe.
- Keveset foglalkoznak veled? – kérdezem egy kis idő elteltével.
- Igen…. – rám pillant, meg is érkezünk megállok az egyik üres helyen, majd ajtót nyitok neki– Köszönöm az estét nagyon jól éreztem magam– oh és még, mit fogsz gondolni ezután kicsi lány. Odalépek hozzá, finoman magamhoz húzom és puhán megcsókolom. Érzem, hogy kicsi ajkaival viszonozza a gesztusomat.
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem– gyorsan benyúlok a kocsiba észre se veszi, de már a kezében tart egy doboz bonbont, nem is olcsó fajtát.
- Elkényeztetsz – mosolyog édesen. Az ajtóig elkísérem, majd elköszönünk. Visszamegyek a kocsimhoz és hazafelé veszem az irányt. Leparkolok a mélygarázsba, felsétálok a lakosztályomba, beérve Toki egyből felpattan és megiramodik felém, mikor tudatosul benne, hogy én vagyok a gazdája, dorombolni és dörgölőzni kezd.
- Jól van, haza jött a gazdi. Remélem te is jól mulattál a laborban- simogatom állatkám puha szőrét. Az utóbbi hetet a laborban töltötte, kapott pár regenerációgyorsító szérumot és pár érzékszervfokozót is. sajnos még embereken nem lehet használni ezeket csak állatokon, így társamat turbózzák föl, ha már engem nem lehet. Ellépek, mellőle ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. Kiszállva megtörölközöm, majd elterülök az ágyon és el is nyom az álom.
- Baromi nagy gáz van haver!- erre a mondatra ébredek reggel.
- A te baromi nagy gázaid általában ráérnek, hagyj aludni- szólok neki és a párna alá dugom a fejemet.
- Lassan este lesz, napnyugta van. Na nem is ez a lényeg, a nődet elrabolták! A…- kippattanok az ágyból és egyből öltözni kezdek.
- Mondj el mindent, amíg készülődök. Nem hiszem el basszus, hogy nem mehet semmi simán egyszer az életben! Azt hittem egy egyszerű piti meló lesz erre, tessék…- kiabálok.
- Te mondtad, hogy unatkozol, ne hisztizz mint egy fürdős kurva na…- ül le a földre törökülésbe.
- Na kezdj el beszélni!- szólok rá Sebastianra.
- Hazafelé tartott, mikor egy szűk utcán sétált a járókelők látták, hogy betuszkolják egy autóba- a fickó, aki betuszkolta, fekete hajú, egyik szemét takarja a haja másik oldalt hatalmas heg húzódik… na kapis…
- Az a mocsok! Már megint Alaric!- vágom padlóhoz a kezemben lévő fegyveremet. Gyorsan kapkodva összeszedem a maradék cuccomat. Szólok Tokinak, hogy jöjjön oda, jeladós nyakörvet rakok a nyakára, fogom a mini laptopomat, összehangolom a térképpel a jeladót, majd magam után ráncigálva Sebit elindulunk a páncélozott, fekete terepjárómhoz.
- Terv?- kérdezi bekötve a biztonsági övét.
- Minek kötöd be magad?- röhögök rá, próbálom oldani a bennem tomboló dühöt.
- Mert jelen pillanatban köz és ön veszélyes is vagy- kapaszkodik a vékony övbe.
- Visszatérve, három felé válunk, nyisd ki a kesztyű tartót- úgy tesz, ahogy kérem- Azt szépen csatold föl a csuklódra, jeladó van benne. Te meg Toki előre mentek két oldalról. Nyisd ki a laptopot, tegnap a csókcsata alatt a kislány kapott tőlem egy mini nyomkövetőt az egyik fogacskájára. A kék pötty ő. Az az épület egy raktár, felül ilyen oldalsó folyosókkal. Azokon kiiktatjátok észrevétlenül az embereket, és fedeztek. Ha gáz van, és Tokinak jelt adok, leugrik hozzám, meg se fog neki kottyanni, te pedig szépen tüzelsz. Én előröl, berontok, jelre tudjátok a dolgotokat.
Az út további részében nem beszéltünk. Odaérve még a fülünkre fölraktuk a kommunikációs cuccot, aztán ők mentek a dolgukra, én pedig a kocsiból nyomon követtem őket. Mindkettő jeladó figyeli az életfunkciókat, tudni fogom, ha megsérülnek. Miután elfoglalták a helyüket, én kibiztosított fegyverekkel kirúgtam fekete acélbetétesemmel az ajtót és nekiiramodtam. A hatalmas vékony vasajtón megismételtem a műveletet. Belépve az alsó térben tartózkodok egyként tekintettek rám.
-Lám lám a díszvendég is befutott végre- mosolyog rám gúnyosan Alarick a meggyötört szőke lány mellől, aki felismerve engem, ha lehet még jobban megrémült.
- Engedd el a lányt te féreg!- szólok neki tettetett nyugalommal.
- Sajnos ez nem fog megtörténni- színészkedik. Feltekintettem, és jelt adtam. Mindhárman egyszerre mozdultunk. A hat emberből kettőt leszedtem, Sebi szintén kettőt, míg Toki kettétépte a maradékot. Az alsó szinti ajtók egyszerre vágódtak ki. Utánpótlás érkezett hozzájuk. Nekirontottam Alaricknak pusztakézzel a pisztolyaimat kiejtve kezeimből.
- Vidd ki Ashlint!- kiabálok barna társamnak. Azonnal odarohan, a lányhoz eloldozza és fölkapja a vállára. Toki kíséretében eltűnnek a kétszárnyú ajtón. Mikor legközelebb láttam őket, engem krbe álltak. Kénytelen voltam feltartani a kezeimet. Sebi kibiztosította a fegyverét. meg akar menteni…
- TŰNJETEK EL!- kiabálok oda neki. A következő pillanatban a körből valaki el is süti a fegyverét, vállon talál, a kezemhez kapok. Sebi szomorú képet vág, majd eltűnik, nagy nehezen nyakörvénél fogva Tokit is engedelmességre bírja.
- Na végre, most, hogy elmentek, kezdődhet az igazi móka...- kacag föl a sebhelyes.
- Nem is a lány kellett neked igaz?- lepődök meg- Hanem én?!
- Természetesen, te vagy az örökös, apád bármit meg fog tenni, hogy visszaszerezzen. Még az eredeti területünket is visszaállítaná- mosolyodik el ördögien- Vigyétek el! – azzal két oldalról megragadnak és elhurcolnak.
- Lássa el az orvosunk, nem akarom, hogy meghaljon, mert akkor oda a tervünk- sóhajt- Játszadozni attól még szabad- mondja csalódott társainak, akik egyből kivirulnak.
|
| Vadmacska | 2014. 05. 09. 18:19:01 | #29908 |
Karakter: Ashlin Valrone
Megjegyzés: Szőke hercegemnek -Nauki
- Kezdetnek ismerjük meg jobban egymást, ennek mi jobb módja van egy közös vacsoránál? – csibész mosolyog. A vacsora szó hallatán felcsillannak a szemeim és kíváncsian nézek rá.
- S mégis, hova tervezed a vacsorát? –Kíváncsiskodok, erre ő csak megfogja a kezemet, újainkat össze kulcsoljuk és a kocsija felé kezd húzni.
- Meglepetés – A kocsihoz érve kicsit meglepődők, és megállok de pár pillanat után újra neki indulok. Az anyós ülés felőli oldalra kísér és kinyitja nekem az ajtót. Milyen lovagias.
- Parancsoljon hölgyem –Hajol meg, elnevetem magam és beszállok a kocsiba. Ő is beszáll, aztán már egyből indítja is a kocsit. A motor felbőg és már megyünk is. Kis ideig elgondolkozok majd a fiúra nézek, még a teljes nevét sem tudom.
- Amúgy, mi a teljes neved Samon? – Kérdezem meg tőle. Kicsit hallgat lehet hogy elgondolkodott valamint.
- Bocsánat elbambultam – Pillant rám. - A teljes nevem Samon Senjui – Furcsán cseng a neve, mégis olyan tökéletesen ejti ki.
- Senjui –Ízelgetem a nevét- Az enyémet gondolom, tudod – mosolyodom el, ujjaimmal kezdek játszani. Már jócskán a város külterületén járunk amikor Samon befordul az egyik gazdagabb negyed utcájára. Kicsit izgatottan mocorogni kezdek, most pár tényleg kíváncsi vagyok hova fogunk menni. Aztán megpillantom az éttermet és még izgatottabb leszek. A Starhine, a legdrágább és legelőkelőbb éterem. Mindegyik emeletnek megvan a maga témája. A tetején egy hatalmas üvegkupola foglal helyet. Azért nevezik Starshinenak, mivel az ablakok keretein távolról is kivehető csillag alakú lámpák vannak elhelyezve, ez adja az egész hely varázsát, a kupolája pedig mindenkit a holdra emlékeztet, mely minden földről látható éjszakai égitest felett áll. Egyszer anyuék kiskoromba elhoztak ide, már akkor is elvarázsoltak a fények, de most is csodálatosak. Samon leparkol egy üres helyre. Udvariasan kinyitja nekem az ajtót én pedig már ki is pattanok és elbűvölve nézem az épületet. Mikor vissza fordulok a fiú egy csokor virágot varázsol elő a hátsó ülésről.
- A legszebb virágnak – Nyújtja át mire meglepődök és érzem hogy fülig el is pirulok, elveszem a csokrot. – Bár nem ér fel szépségedhez, remélem elnyeri a tetszésedet.
Ezután bemegyünk az étterembe, Samon a recepciónál bediktálja a nevét. Ámulva nézem a berendezést. Aztán Samon kézen fog, a lifthez vezet, megnyomja az egyik gombot. A lift a kupolában áll meg. A látvány ami elém tárul teljesen elvarázsol , a kupola tetejéről hatalmas csillaglámpa füzérek lógnak lefelé és gyér, meghitt fénnyel töltik be a teret. Egy pincér sétál oda hozzánk, egy asztalhoz kísér minket és étlapot kapunk. Samon sajtkrém levest választ, én is azt választom. A pincér bólint és a rendelésünkkel távozik.
- És mondd csak, ha nem gond, hogy megkérdezem, mennyi idős vagy Samon? – Nézek rá kíváncsian.
- Nemsokára töltöm a húszat – Mosolyog. Végül is annyinak is tűnik..
- Mivel foglalkozol?- Kérdezgetek tovább. Biztos valami jó állása van ha olyan kocsija van. Plusz még egy ilyen helyre hozott el.
- Kereskedő vagyok – Válaszolja.
- Miféle? – Faggatom tovább.
- Főleg fűszerekkel kereskedem, de gyakori, hogy régiségekkel. Imádom a régiségeket – Figyelmesen hallgatom, a régiségek elégé keresetek. Főleg ha olyan étékesek azok a dolgok. Kérdezni szeretnék még valamit de meghozzák a leveseket.
- Jó étvágyat- Elkezd enni.
- Jó étvágyat – A leves illata mennyei remélem az íze is ilyen finom. Megkóstolom. Ilyen finom sajtkrém levest még nem ettem soha. Csendben eszük a levest, aztán másodikat is rendelünk, közben beszélgetünk bár inkább én beszélek és ő hallgat, ha pedig kérdezem elégé szűkszavúan válaszol. Ennek ellenére nagyon jól érzem magam, sokig ott maradunk, csak késő éjszaka távozunk. Samon fizet aztán a kocsijához indulunk. Beülünk majd elindulunk, kapok egy sms-t hogy anyáék nem lesznek a hotelben mert valami megbeszélésre mentek és két napig biztos nem jönnek haza. Felsóhajtok.
- Baj van? – Kérdezi közben rám pillant.
- Nem…csak a szüleim. Megint megbeszélésre mentek. Rengetek időt töltenek a munkájukkal. – Mondom halkan, közben kifele nézek az ablakon.
- Keveset foglalkoznak veled? – Kérdezi meg kis idő után.
- Igen…. – Pillantok rá, közben megérkezünk a hotelhez. Beáll az egyik üres helyre, majd kinyitja nekem az ajtót. – Köszönöm az estét nagyon jól éreztem magam. – Az a pimasz mosoly jelenik meg az arcán, átkarolja a derekamat, gyengéden magához húz és megcsókol. Eszem ágába sincsen tiltakozni, pirulva viszonzom.
- Én köszönöm, hogy eljőtél velem. – Valahonnan elővarázsol egy doboz bonbont. Mintha csak tudná melyik a kedvencem.
- Elkényeztetsz. – Elveszem az édességet. Elbúcsúzunk aztán a hotelba megyek. Még figyelem ahogy vissza ül és elhajt. Felsétálok a lakosztályunkba, bezárom magam mögött az ajtót lepakolok. Elmegyek lezuhanyzok majd egy ideig még nézek tévét de végül is az a vége hogy elalszok a kanapén.
Másnap reggel a mobilom csörgésére ébredek, az egyik barátnőm az hogy hát az ajtóba áll és jó lenne ha beengedném. Teljesen elfelejtetem, hogy jön, azt beszéltük meg hogy segítek neki a tanulásba. Kómásan fel kellek és kinyitom az ajtót.
- Szia, hüh most keltél fel mi? – Elmosolyodva bólintok. – Na hol voltál az éjszaka?
- Hmmm nem tanulni akarsz? – Nevetem el magam. – Tudod az a fiú hívót el akivel a bálon ismerkedtem meg. Elvit a Starhinebe. – Jenny szemei kikerekednek.
- Wáó az a legmenőbb éterem. Na mesélj mi volt? – Lehuppan a kanapéra és kíváncsian néz rám. Leülök mellé és elmesélek mindent az estéről, a tanulásból semmi nem lesz hanem elbeszéljük az időt. Aztán eszünk valami majd a várósba töltjük a délutánt. Az egyik kedvenc ruha boltunkba ütjük el az időt. Ha nem is vásárlunk de szeretünk nézelődni. Én elcsábulok egy szép ujjatlan ruhára Jenny pedig egy szoknyát vesz magának. Ezután egy cukrászdába ülünk be.
- És tetszik neked ez a fiú? – Jenny még mindig nem hagy békén.
- Hát aranyos és udvarias. – Akaratlanul is elpirulok.
- Áhh te fülig szerelmes vagy belé. – Vigyorog miközben egy falatot eszik a tortából.
- Nem is. – Nevetem el magamat, lassan megeszem a torta szeletet, egy kicsit még beszélgetünk, aztán mindenki megy hazafelé. Én is elindulok a hotel felé, lassan már megy le a nap és sötétben nem igazán szeretek egyedül mászkálni.
Az egyik kis utcában járok, amikor egy fekete furgon áll meg mellettem. Mire észbe kapok egy alak megragad és a kocsi hátuljába tuszkol. Maga mögött becsapja az kocsi ajtót és a sofőr már indít is. A férfi hátra kötözi a kezeimet, a számat pedig ragasztó szalaggal betapasztja.
- Ha nyugton maradsz nem lesz bajod. – Lök a sarokba, ördögien mosolyog. Fekete haja a fél arcát eltakarja, de ami rémisztőbb a mosolyánál az a ronda heg ami végig húzódik az arcán. Mégis ki ez a férfi és mit akar tőlem. Remegve kuporodok összébb, nem akarom hogy bántsanak.
|
| Nauki | 2013. 08. 05. 20:44:20 | #26722 |
Karakter: Samon Elmier
Megjegyzés: prédámnak-Vadmacska
Pirulva tekint fel rám. Jóval alacsonyabb, mint én. Eleinte nem mer feltekinteni rá, és nem mer ellazulni a karjaim közt, ami megnehezíti kicsit a táncot. De egy pillanat alatt változtat a tartásán, mint aki észbe kapott, ellazul és határozottan, de kipirult arccal néz fel rám és szólásra nyitja kívánatos ajkait.
- Köszönöm a bókot –pirul bele teljesen a mondatába.
- Csak az igazat mondtam –eresztek meg felé egy sármos mosolyt, olyat-amilyet áldozatom becserkészésénél szoktam használni. Hisz végül is, jelen pillanatban ő a prédám. Ez a törékeny szőke szépség. Egy ideig még keringőzünk, de egyikünk se szól többet. A kicsi lány határozottan a mellkasomat nézi és többet nem is tekint fel arcomra. Faragatlan kislány, ha valakivel táncol, az ember a szemébe kell nézni, eresztek meg egy halk, de csalódott sóhajt. Véget ér a gyönyörű élő komoly zenei mű, mire mi lesétálunk a parkettről. Megállunk ott, ahol előbb én álldogáltam prédámra várván. Egy pincér éppen, akkor halad el mellettünk, mire az ifjú hölgy leemel egy pohár pezsgőt, majd szemlélni kezdi az aranyszín nedűt.
- Elárulod a nevedet?- kérdezi kíváncsian és rám emeli hihetetlenül gyönyörű szemeit.
- Samon –mondom tömören- És a tied? –kérdezem továbbra is mosolyogva. Tökéletesen kell alakítanom, jobban, mint eddig bármikor.
- Ashlin –mondja ki csengő hangján nevét, amit már eddig is tudtam. Belekortyol a pezsgőbe, mikor egy hirtelen ötlet cikázik át az agyamon.
- Nos, Ashlin. Nincs kedved sétálni egy kicsit? –kérdeztem tőle a legártatlanabbul.
- De –mondja tömören, majd a tömeg felé tekint, mintha keresne valakit. Kezet nyújtok neki, amit készségesen el is fogad. Belém karol, majd kiérve a teraszra-balra kanyarodunk a lépcső felé. Ám mielőtt lemehetnénk, előveszem az udvarias hódolót. Megállunk, leveszem a zakómat és a csöppet alulöltözött lány csupasz vállacskáira helyezem.
- Meg ne fázz nekem –kacsintok rá, majd újra belém karol és lesétálunk a csodálatos kertbe. Liliom bokrok mellett haladunk el, mire én letépek egyet és felé nyújtom. A fehér virág tökéletesen illik a nyakékhez, mely a nyakában pihen.
- A legszebb virág, így is te vagy –mondom csábosan. Gyengéden álla alá nyúlok és finoman ajkaimat övéihez préselem. Nem tiltakozik, félve kóstolgatja enyéimet. Ajkai puhák és édesek, mint a méz. A legjobb íz a világon, amit egy férfi érezhet ajkaival. Még mielőtt belemelegedhetne a hölgy elválok tőle. Nem akarok túl nyomulós lenni, azzal mindent elronthatok. Hirtelen egy női hangot hallok, mely az előttem álló nevét kiabálja. A lány erre csak szomorú szemekkel leveszi a zakót és kezemre fekteti.
- Vissza kell mennem. Sajnálom –mondja csalódottan. Szemeiben a szomorúság suhan át, de egy pillanat alatt eltűnik.
- Holnap találkozhatunk? –próbálkozom egyből- A parkban estefelé? –tökéletes hely, hatalmas, gyönyörű és sok ott az ember, drága kémem könnyebben el tud rejtőzni és lencsevégre kapni a lányt. Hisz a kikötések között szerepelt, hogy legyenek az akcióról megörökített képek.
- Persze –mosolyog rám határozottan. Kezet csókolok neki, amint ajkaim kezét súrolják alig észrevehetően megborzong, ami mosolyt csal elégedett arcomra. Gyorsra veszem az iramot és elhagyom a helyet. A parkoló őrhöz lépve, elkérem a ferrarim kulcsát, amit hamar meg is kapok. Megmondják, hol is áll a drágám és máris sietek hozzá. Amint beszállok az autóba, gázt adok és minden közlekedési szabályt áthágva hazaindulok. ,,Pár,, piroson is könnyedén áthajtok, majd a városból kiérve még gyorsabbra veszem az iramot. A rejtett erdei ösvényre kanyarodva, már kissé visszafogom magam. A kapu előtt nem sokkal, megnyomom a távkapcsoló megfelelő gombját, mire a hatalmas és átláthatatlan fekete ajtó, lassan de biztosan nyílni kezd. Mire odaérek már nyitva is van, ahogy áthaladok, rajta vissza is csukódik. A mélygarázsba megyek és szokásos helyemen meg is állok. Kipattanok és gyorsan felslisszolok a szobámba. Lekapkodom magamról a ruhát, átbattyogok a zuhanyzóba és veszek egy kellemes hidegzuhanyt. Kilépve megtörölközöm és úgy, ahogy vagyok, behuppanok az ágyba, és derekam köré csavarom a takarót. Nem is telik el sok idő el is nyom az álom.
Az ajtó jellegzetes halk nyikorgása.
A léptek halk kopogó zaja.
A ruha susogása.
A fém jellegzetes csörgése.
Alig észrevehetően a párnám alatti kezemmel, az ott elrejtett pisztoly markolatára kapok. Még egy ideig várok. Mikor a hang forrása elég közel ér az ágyhoz, felpattanok. Nem nézem ki az. Megszorítom a kezét, kiverem belőle a fegyvert és ezzel egy időben enyémet halántékához nyomom. Mikor az adrenalin löket alábbhagy és tudatosul, bennem hol is vagyok, mikor a látásom kitisztul kémem rezzenéstelenül röhögő pofáját pillantom meg. Nagyot sóhajtva eresztem le fegyverem.
- Igazán kaphatnál magadra valamit! –fintorodott el és rámutatott csupasz ágyékomra.
- Nekem legalább van farkam! –sóhajtottam fel álmosan. Leültem az ágyra, egyik lábam felhúztam és rákönyököltem, majd megtámasztottam a fejem, szemeimet pedig lecsuktam. A következő pillanatban egy párnasüvítő hangjára lettem figyelmes. Ki se nyitottam a szemeimet, a levegőben megállítottam a felém repülő tárgyat.
- Korábban kell felkelned haver… -ásítottam.
- Hajnali négykor keltem ember! –kiáltott rám mérgesen.
- Mennyi az idő?- kérdeztem tarkóm vakarászva.
- Délelőtt tizenegy. Jó alvókád van. Megint lerészegedtél? –kérdezte és lehuppant az egyik fotelomba.
- Nem csak szimplán fáradt voltam. Mostanában sok volt az unalmas meló –sóhajtottam és kikeltem. Nem törődve vendégemmel ráérősen a gardróbomhoz sétáltam, ami a szoba túl végében kapott helyett a fürdőszoba ajtó mellett. Az egyik alsó fiókot kihúzva, kikaptam egy fekete boxert, majd magamra kaptam. Tökéletesen követte feszes farom vonalát és nagy férfiasságomat is tökéletesen kihangsúlyozta. Ebben a szekrényben csak boxerek, zoknik és izomtrikók kaptak helyet, meg pár melegítő, az igazi kedvenceimet az emellett lévő másik ajtó rejtette. Kitártam a hatalmas barna ajtót és beléptem a kis helyiségbe, ahol fogasokon különféle, ingek, zakók, vászonnadrágok lógtak le, nyakkendőkkel. Az ezek felett végighúzódó polcon kalapok sorakoztak, meg egy-két bőrönd, melyek kedvenc fegyvereimet rejtették. a földön a ruhák alatt különféle alkalmi és utcai sportcipők foglalták el méltó helyüket. férfi létemre szeretek jól kinézni és adok a rendre, ami ezen a szobán meg is látszik. Kiválasztottam a mai viseletemet. Mely egy fekete testhez tapadó farmerből, egy magas szárú zöld deszkás cipőből, valamint egy fehér ingből és fekete zakóból áll. Kilépve, még a mindig itt tartózkodó férfival találom szembe magam.
- Te aztán tudsz készülődni! Akár egy nő, öcsém –hajtja hátra a fejét és a plafont kezdi fixírozni.
- Ne nyavalyogj! Én legalább jól nézek ki! –kacagok.
- Most nézd meg! –beszél csak úgy magának. Igen szokott ilyet – Előbb hozzám vágja, hogy nem tetszik neki a farkam, most meg megkapom, hogy nem nézek ki jól! –háborog. Én meg csak jóízűen felnevetek.
- Legközelebb mit vágsz a fejemhez? –néz rám röhögve- Azt, hogy nem vagyok jó az ágyban és más partner után nézel te…te… - keresi a megfelelő szót, közben hülyén artikulál- Te kolosszálisan orbitális idióta palánta! –üvölti egy szuszra.
- Nem véletlen vagy te a legjobb haverom! –görnyedek le a földre és fájó hasamat fogom. Fájdalmasan hülye tud lenni, ez bizonyított tény. Mire végre lenyugszom, felkelek a földről.
- Na, gyere te buzi! Elmegyünk, kajálunk egyet! Még úgyis ráérek –kapom fel az asztalról slusszkulcsomat.
A nap további részében elmentünk egy olasz pizzériába és ebédeltünk, majd megbeszéltük a legjobb taktikát a csaj meghódítására. Jobban mondva én hangosan gondolkodtam, ő meg ott volt, hogy ne nézzenek hülyének, vagy skizofrénnek. Kaja után elvittem egy bárba csajozni, jómagam pedig elmentem és köttettem egy fehér liliomból álló csokrot, valamint vettem egy doboz desszertet. hatfelé a parkhoz siettem járgányommal. Reménykedtem benne, hogy nem kell rá sokat várnom. Megcéloztam a park főterén lévő szökőkutat. Ahogy odafelé igyekeztem, az egyik padon, nekem háttal kiszemeltemet pillantom meg. Sármos mosolyom felvéve indultam meg irányába. Mikor a közelébe érek, mosolyogva megfordul, és egyenesen szemeimbe néz.
- Elnézést kérek, hogy megvárakoztattalak –mondtam udvariasan. Hál Istennek ő várt rám és nem fordítva. Utálok várni, de szeretek várakoztatni.
- Én is, nemrég érkeztem –mosolyog töretlenül, majd feláll-, nos, akkor itt maradunk, vagy megyünk valahová? –csap egyből a közepébe.
- Kezdetnek ismerjük meg jobban egymást, ennek mi jobb módja van egy közös vacsoránál? –mosolyogtam csibészesen. Igen napközben ezt is elintéztem magunknak. Csillogó és kíváncsi szemekkel tekint rám.
- s mégis, hova tervezed a vacsorát? –kíváncsiskodik, mire én csak jobbommal meg fogom bal kezét és összekulcsolom ujjainkat és húzni kezdem autóm felé.
- Meglepetés –kuncogok. Az autómhoz érve, meglepődik, és egy pillanatra megáll, de nem sokáig, mert utána ismét nekiindul. Az anyós ülés felőli oldalra vezetem és kitárom neki az ajtót.
- Parancsoljon hölgyem –hajolok meg színpadiasan, mire csak felnevet és könnyedén beszáll. Én is követem a példáját. Előhalászom kulcsaimat zsebemből és egyből indítok. A motor kellemesen és vadul bőg fel, több se kell nekem. Viszonylag visszafogottan vezetek, tekintettel a mellettem helyet foglalóra.
- Amúgy, mi a teljes neved Samon? –kérdezi hirtelen. Ha megmondom neki, akkor egyből leesik neki a tantusz. a fogaskerekeim szorosan kattognak, majd megszólalok.
- Bocsánat elbambultam –pillantottam rá lopva, elrejtve gondolkodásomat- A teljes nevem Samon Senjui –mondtam ki tökéletes japán kiejtéssel az egyik komornyik családnevét. remélem nem bánja, hogy kölcsön veszem egy kicsit.
- Senjui –ízlelgeti, nevemet- Az enyémet gondolom, tudod –mosolyodik el, amjd ujjaival kezd játszani. Már a város külterületén jártunk, mikor befordulok az egyik gazdagabb negyed kihalt utcájába. Ahogy haladunk az étterem felé, mintha megvilágosodna, és izgatottan mocorogni kezd. A Starshine az egyik, sőt a legdrágább étterem közel, s távol. Hatalmas üvegablakos épület nyolc emelettel. Mindegyik emeletnek megvan a maga témája. A tetején egy hatalmas üvegkupola foglal helyet. Azért nevezik Starshinenak, mivel az ablakok keretein távolról is kivehető csillag alakú lámpák vannak elhelyezve, ez adja az egész hely varázsát, a kupolája pedig mindenkit a holdra emlékeztet, mely minden földről látható éjszakai égitest felett áll. Leparkolok, egy közel lévő üres helyre. Udvariasan ajtót nyitok neki, izgatottan és gyorsan pattan ki. A nyitott ajtón keresztül hátranyúlok, mivel ez egy három ajtós autó csoda. előkapom a még friss virágot, az édességet köszönésre hagyom. Odalépek elé.
- A legszebb virágnak –nyújtom át neki, mire meglepetten és mélyen elpirulva veszi el a csokrot – Bár nem ér fel szépségedhez, remélem elnyeri a tetszésedet.
Ezek után a recepción, alig hallhatóan bediktáltam az igazi nevemet. Ide általában az alvilág nagyobb fejesei járnak és ők kapják a legjobb helyet. Családnevemnek hála, a kupola, az az a tetőtér emeletét teljes egészében le tudtam foglalni. A liftbe beszállva az unalmas lift zene kínozza füleimet. Mikor megérkezünk, gyorsan slisszolok ki onnan. A lány elcsodálkozik a látványon, a kupola tetejéről hatalmas csillaglámpár füzérek lógnak lefelé és gyér, meghitt fénnyel töltik be a teret. A pincér az asztalunkhoz kísér minket és étlapot ad a kezünkbe, várakozón áll mellettünk. Én előételnek sajtkrém levest rendelek és a velem szemben ülő hölgy is ugyanígy tesz. Míg várakozunk, kellemes csevegést kezdeményez.
- És mondd csak, ha nem gond, hogy megkérdezem, mennyi idős vagy Samon? –kérdezte kíváncsian. Most mondjam az igazat? Akkor sikítva rohan el.
- Nemsokára töltöm a húszat –mosolyogtam. Szerencsére a külsőm tökéletesen elmegy az ő életkorának megfelelően, bár férfiasabb, markánsabb kiállásom van. Hál Istennek, nem vagyok kisfiús pofival megáldva.
- Mivel foglalkozol?- kérdezgetett tovább. Gyerünk most légy okos rosszfiú! Kiáltott fel bennem egy belső hang. Hangokat hallok a fejemben, nem vagyok százas, Dave hülyesége fertőző. Könyveltem el magamban.
- Kereskedő vagyok –mondtam a féligazságot. Végül is, kereskedő vagyok, drog, ember és fegyverkereskedő. Mosolyodtam el.
- Miféle? –jaj, hozhatnák a levest igazán.
- Főleg fűszerekkel kereskedem, de gyakori, hogy régiségekkel. Imádom a régiségeket – hazudok folyékonyan, arcizmom se rebben közben. a fűszerek közé sorolhatjuk a drogot is valamilyen szempontból… vannak régi, antik fegyvereink… sőt antik bútorokban csempésszük át az emberi fekete donorszerveket. Szóval féligazság. Még nem is hazudok! A következő pillanatban megérkezett a leves, könyörgésem meghallgatásra talált.
- Jó étvágyat- hadartam, majd nekifogtam a levesnek. Hosszú estének nézek elébe. Sóhajtottam.
|
| Vadmacska | 2013. 07. 05. 14:15:52 | #26398 |
Karakter: Ashlin Valrone
Megjegyzés: Szőke hercegemnek -Nauki
Hát itt van a nap amire annyira vártam a 18-dik szülinapom. Anyu reggel felébreszt amitől picit morcos vagyok.
- Na gyere kicsim, fel szeretnénk köszönteni. –Ki sétálok a szobámból, egyből megérzem a palacsinta íncsiklandozó illatát. Mosolyogva nyomok egy puszit apu fejére majd lehuppanok az egyik székre. Anyu egy bögre forró csokit tesz elém.
- Áhhh köszi. –Mosolygok rá, egy palacsintát kezdek el majszolni, ez a kedvencem.
- Különleges reggeli, egy különleges napon. – Mosolyog, ő is leül. – A mi kicsikénk 18 éves lett. Kész felnőtt hölgy. Richard szerinted mikor adjuk oda neki az ajándékunkat, most vagy majd este?
- Szerintem most, estig úgy sem fogja kibírni. – Apa egy kis dobozkát vesz elő és nekem adja, kíváncsian ki bontóm. Egy gyönyörű nyaklánc. Egy kis kék kő amit ezüst fogatba tettek, a lánc is vékony mégis erős.
- Köszönöm ez nagyon szép. –Nézek rájuk hálásan. Apa fel áll és a nyakamba akasztja.
- Szeretnénk ha viselnéd a ma esti fogadáson. –mosolyogva bólintok. Szerencsére anyuék már elintézek mindent a partival kapcsolatban. A szálóda báltermét kibérelték egész estére. Mivel a szüleimnek még el kell intézni ezt azt, így magamra hagynak, megreggelizek majd a wellness részlegre megyek, csak délután megyek vissza a szobámba készülődni. Egy földig érő mélykék ruhát választok, az egyik oldalán a térdig fel van vágva. A nyakánál és a derekánál egy kis ezüst csík fut végig. Felrakom a nyakláncot, a hajamat kiengedve hagyom, pont elkészülök, mert már szállingóznak az első vendégek. Az este jól telik, sokan el jöttek aminek örülök. Egy kicsit vézna srác kér fel táncolni, nem utasíthatom vissza így bólintok, kis ideje táncolunk amikor egy férfi állít meg minket.
- Lekérhetem tőled a terem legszebb angyalát egy táncra? –A srác félre áll. Pirulva nézek a férfire, elkezdünk táncolni. Sokkal magasabb nálam, szőke haja rakoncátlanul össze-vissza áll, a szemei pedig megbabonázzák az embert.
- Köszönöm a bókot. – Nézek rá.
- Csak az igazat mondtam. –Mosolyog rám, érzem, hogy megint elpirulok. Táncolunk még egy ideig, Mikor véget ér a zene lesétálunk a tánc parkettről, az egyik pincér éppen arra jön egy tálca pezsgővel. Egy poharat leemelek róla. Belekortyolok a pezsgőbe, a többi vendéget néztem, néhányan már haza mentek.
- És elárulod a neved? –Kérdezem kíváncsian.
- Samon, és a tied?
- Ashlin. –Mosolygok miközben bele kortyolok a pezsgőbe.
- Nos Ashlin nincs kedved sétálni egy kicsit.
- De. –Mosolygok, lopva a szüleimre pillantok de nem figyelnek így ki sétálunk a teremből. Jól esik a hideg levegő, az égre nézek. A telihold ezüstösen világítja be a kertet. A zene halkan kiszűrődik, a teremből. Samon leveszi a zakóját és rám teríti.
- Meg ne fáz nekem. – Mosolyog rám.
- Köszönöm. – Lesétálunk a kertbe, egy fehér liliomot leszakít és nekem adja. Csodás illata van.
- A legszebb virág így is te vagy. –Gyengéden felemeli az államat. Közel hajol hozzám, a következő pillanatban az ajkunk összetapad. Borzongás fut végig a hátamon, pirulva nézek fel rá. Pár percig csak némán állunk majd meghalom anya hangját, hogy keres. Tudja hogyan kell elrontani egy szép estét. Leveszem a zakót és vissza adom.
- Vissza kell mennem, sajnálom.
- Holnap találkozhatunk? Mondjuk a parkban este fele?
- Persze. –Mosolygok rá, kezet csókol majd elindul ő is, egy kicsi ideig nézek utána, de anya türelmetlen hangja miatt inkább besiettek. Kevesen maradtak és azok a vendégek is mát távozni készülnek. Miután mindenki távozik a hotel személyzete lassan neki áll rendet tenni, anyától meg kapom a fejmosást, hogy mégis milyen neveletlen vagyok, csak így eltűnők egy férfivel. Csak bólogatok, felsétálunk a lakosztályunkba, a szobámba megyek. A liliomnak keresek egy vázát, vizet töltök bele és az asztalomra teszem. Csodás illata van, az ablakon beszűrődő holdfénynél pedig ezüst színűnek tűnik.
~*~
Másnap reggel kicsit később kelek, a szüleim már elmentek. Biztos megint valami üzleti tárgyalás. Jobban örülnék neki ha több időt töltenénk együtt mint egy rendes család. Eszek pár falatot, a nap nagy részét a lakosztályunkban töltöm, kicsit lesétálok a kertbe majd este fele átöltözöm. Hagyok egy cetlit a szüleimnek, bár kétlem hogy éjfél előtt haza érnének. A park nincs mesze szerencsére, az egyik padra leülök és a szökőkutat nézem. Nem kell sokat várnom és lépéseket halok magam mögött, megfordulok és mosolyodva nézek Samonra.
- Elnézést kérek hogy meg várakoztattalak.
- Én is most nem rég érkeztem. –Állok fel. –Nos akkor itt maradunk vagy megyünk valahová?
|
| Nauki | 2013. 06. 19. 20:29:36 | #26223 |
Karakter: Samon Elmier
Megjegyzés: Célpontomnak
Unottan sétálok apám irodája felé. Már megint munkája van számomra, amit el kell végezni. Ajtaja elé érve, háromszor kopogtattam rajta.
- Gyere! –hallottam apám tiszteletet parancsoló hangját. Csodálom az öregemet. Képes megfékezni egy ekkora yakuza szervezetet. Felkeresett mikor gyerek voltam és felkarolt. Ezért nagyon ragaszkodom hozzá. Belépve apám komoly arcával találtam szembe magam, de amint meglátott vonásai megenyhültek.
- Fiam, hát megérkeztél. Már vártalak, ezúttal egy érdekes feladatom van a számodra –mosolyog és int, hogy foglaljak helyet. Eleget teszek a kérésének és leülök a kényelmes bőr fotelba.
- Hm… hát apám az igazat megvallva az előzőek nem voltak valami… -nem tudom befejezni, mert felnevet, én pedig kérdőn nézek rá és nem sokkal később engem is elkap a nevethetnék.
- nem volt valami izgalmas tudom. De ez úttal az lesz. Egy igen drága nyakéket kell megszerezned egy gazdag családtól. A nyakéket egyetlen lányuk most kaptam meg a 18. születésnapjára és az óta le se vette. A medált a megbízó legkésőbb 2hónap múlva szeretné a kezében tartani. Valamint a lány elég gyakran keveredik zűrökbe és egyszer volt egy fura ügye, aminek köze van a megbízóhoz, a lényeg fiam, hogy érd el, hogy beléd szeressen és törd össze a szívét.
- Hm, tetszik. Kegyetlen szívtörőt kell játszanom –felkuncogtam. Ez nagyon ígéretes munka. Ha minden jól is megy pár ígéretes éjszakában is részem lesz, ahogy fényképét nézegetem szép nő. Uram isten, most tudatosult bennem, hogy 7 év van köztünk. Még nem számít, pedofíliának remélem. Mondjuk, maffiózó vagyok szóval, ki nem szarja le?
- De először romantikus hódítót fiam. ha tanács kell tudod hol találsz –mosolyog rám apám. Odamegyek hozzá és kezet fogok vele és mosolyogva kisétálok. Felérve a szobába előkeresem a BlackBerrymet és kikeresem az alattam lévő emberek közül a legjobb kém számát. Három csengés után fel is veszi.
- Halló, tessék, mi repül az égen? –kérdezi a szokásos módon. Ez az ember profi, de egy nagy hülye is egyben kitalálta, hogy aki innen felhívja annak egy kódok kel
- Szevasz, hallod mi van a kóddal nagyfőnök? –nevetett.
- Az, hogy kiszakad a dobhártyám, munkám van neked –mondom neki kissé morcosan.
- Jah apád említette, hogy valamilyen nőt kell megfigyelnem, ez volt két hete –röhög a telefonba – egy lépéssel előtted járok mindig. Az akták a dolgozó szobádba az asztalon. Még nem nézted meg ugye?
- Nem, na szevasz –azzal le is raktam a telefont. Bementem a dolgozószobámba, ami a hatalmas hálómból nyílt. Leültem az asztal mögé és kezembe vettem a napirendjét. Ma este partit tartanak a családjával. Tökéletes alkalom lenne. Ahogy ledobom, az aktát egy papír cetli esik ki belőle. Valószínű Dave a kémem hagyhatta benne.
,, Felirtattalak a ma esti parti névsorára, ne kérdezd, hogy csak nézz ki jól.:)”
Tök jó. Akkor addig alszom egyet. Sima öltöny a kocsi meg…hm… a vörös ferrarim megteszi.
---este--
Kelletlenül adom oda az autóm kulcsát a parkoló fiúnak.
- Ha összetöröd halott ember vagy! –adom tudtára a nyilvánvalót. Bemegyek a tömeg után a hatalmas bálterembe, tálán viszik körbe a pezsgőt és kínálják a vendégeket. Egyet el is veszek és megállok az egyik hatalmas ablak alatt és áldozatomat keresem. Meg is pillantom, éppen egy vézna ficsúrral táncol. De el kell ismernem gyönyörű nő. Könnyed léptekkel melléjük megyek, majd megállítom őket.
- Lekérhetem tőled a terem legszebb angyalát egy táncra? – a fiú idegesen bólintott. Látszik, hogy megijedt tőlem. De nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen dolgom van, igen fontos dolgom van.
|
| Dorcee | 2012. 03. 29. 12:36:11 | #20130 |
 Karakter: Tom LeCompt
Megjegyzés: ~frunak~
Ajtót nyit, azonnal végigfuttatom tekintetem gyönyörű testén, és próbálom elnyomni magamban a fojtogató vágyat.
- Szia - mosolyog.
- Hello!
Magához szorít, mondhatni, kiszorítja belőlem a szuszt.
- Hová megyünk? - kíváncsiskodik.
- Egy szép helyre! - mosolygok, és fenntartom titokzatosságom.
Hang nélkül sétálunk egymás mellett, amíg el nem érjük a kocsimat, a fekete BMW M 6-os Cabrio-t. Igen, ez az egy kocsim van, legalábbis ebben a városban. A szívem sokkal inkább húz a motorok felé, de a kocsinak is hasznát szoktam venni.
Hülledezve kérdezem meg:
- Ezzel fogunk menni? - ámuldozik.
- Ezzel bizony! - mosolygok, hiszen még mindig nem tudja, ki is vagyok, de talán ettől jó ez az egész.
Ajtót nyitok neki, és amint elhelyezkedik, én is elfoglalom helyem a kormány mögött. Próbálok koncentrálni, hiszen ez most nem egy verseny, nem akarom elijeszteni. Tényleg igyekszem odafigyelni, de többször megérzem tekintetét magamon. Ez így nagyon nem lesz jó... Utolsó pillantását sikerül elkapnom.
- Mi az? - mosolyodom el.
- Mi lenne?
- Csak eddig vagy négyszer néztél rám ezekkel a kiskutya tekintetekkel!
- Ohh..csak gondolkozom!
- És min? Ha nem baj ,hogy megkérdezem?! - pillantok rá, majd tekintetem visszavezetem az útra.
- A regényemen és rajtunk... Öhm tudtad, hogy ma vagy 10 oldalt leírtam?
- Oh..biztosan jól sikerült.
Ja, hogy erre kellek neki. Persze. Zenésztől, színésztől, írótól sok jóra ne számíts... Próbál ihletet meríteni belőled, aztán kivág. Bár sejthettem volna kezdettől fogva, hiszen egy ilyen gyönyörű nő nem mászik bele egy kapcsolatba olyan sráccal, mint én. Lényegtelen. Ha játszani akar, nem vagyok ellene! Kicsit fokozom a sebességet, így hagyjuk el a belvárost, a külvárosban pedig a kutya sem figyeli, hogy 50-nel megyek, vagy 70-nel. Lassan fordulok az étterem parkolójába, majd leállítom a motort, kikászálódom, és ajtót nyitok neki. Lezárom a kocsit, majd elindulok befelé, megtartom neki az ajtót, és mosollyal nyugtázom, hogy Cooper barátom van recepción.
- Na nézd, ki fordul meg itt! - mosolyogja - Csak nem Tom LeCompt? Mi járatban, öregem?
- Nem mintha nem lenne egyértelmű... De van egy kis gond. Elfelejtettem asztalt foglalni, Coop.
- Ne fájjon a fejed, Thomas! Ismersz! De jössz nekem eggyel!
- Értettem! Kösz, haver!
Csak legyint egyet, majd megindul előttünk, de szorosan a sarkában lépkedve suttogok a fülébe.
- Van még a teraszon helyetek?
- Legyen?
- Légy oly' szíves!
- Rendben öregem, akkor van!
Leültet az asztalhoz, majd máris küld egy pincért. Rendelünk italt, majd szinte azonnal eltemetem magam az étlapban.
- Tom...
- Tessék? - nézek át az étlap fölött.
- Én nem akartalak megbántani - vezeti tekintetét rólam a padlóra.
- Nem bántottál meg - mosolyodom el halványan.
- De... hozzám sem szóltál egész úton - nők, és a hihetetlen megállapítóképességük...
- Mert az utat figyeltem. Sofőrként nem lankadhat a figyelmem. Na mondd, mit ennél?
|
| Dorcee | 2012. 03. 11. 21:02:39 | #19805 |
Karakter: Tom LeCompt
Megjegyzés: ~frunak~
- Hello! Matt vagyok! - és máris próbálja bevetni a jól ismert csajozós mosolyát... A barma!
- Öhm.. Isabell! - pirul el máris halvány mosolya kíséretében - Hát én igazán élveztem az estét.. - néz rám -És nagyon örülök hogy találkoztunk!De én megyek lepihenek - intézi szavait Matthaez, majd kimászik a medencéből. Tekintetemmel végig követem mozgását, de ezzel nem vagyok egyedül. Amint az írónő elhagyta a területet, Matt hátba vereget.
- Jól van haver, szép példány!
- Fogd be, jó?!
- Most mégis mi bajod van?
- Talán nem véletlen nem vettem fel a telefont, nem gondolod?!
- De nálad sosem lehet tudni, hogy éppen mi van, és...
- Jó, tudod mit, hagyjuk.
- Ne duzzogj már! Hajnalban menjünk el a Szállóra.
- Hogy mondod?
- A Szállóra. Kobra hívott, hogy menjünk le.
- Most nincs kedvem illegális dolgokhoz.
- Tommy, ugyan, egy kis látnokzsálya nem fog megártani!
- Talán.
- Na, legalább igyunk meg valamit!
Teszek egy lemondó sóhajt, majd hívom Spencert, és rendelek néhány kört, de én szolídra veszem. Éjfél körül, mikor már mindenki megszáradt, Matt rám néz.
- Akkor jössz?
- Persze. Csak benézek Isabellához, meg szólok Spencernek, hogy igényeljük a limót.
- Te normális vagy?! Limóval akarsz oda menni? Nem lenne feltűnő, tényleg...
- Nem ülök motorra, már ittam. Majd a sofőr kitesz valahol a közelben, és jók vagyunk. Na, szedjétek össze magatokat! Felnézek Bellához, meg szólok Spencernek. Úgy fél óra múlva biztosan megleszek.
Kapom fel ruháimat, majd beszélek Spencerrel, felszaladok lakosztályomba, hogy átöltözzek, majd bekopogok Isabellához, aki rövid idón belül ajtót nyit.
- Szia! - mosolyolyog álmosan. Tudtam, hogy mégsem kellett volna megzavarnom.
- Sajnálom hogy ilyenkor zavarlak.
- Miért mennyi az idő?
- Olyan éjfél lehet! Nem fázol te itt? - lépek be a szobába.
- De egy kicsit ... elaludtam nyitott terasz ajtóval!
Máris bezárom a terasz ajtaját, majd Isabella felé fordulok és megölelem. Magamba szívom mámorító illatát, bőrömön viszont érzem selymes bőrét. De mire észbe kapok, szabadul szorításomból, és államnál fogva magához húz, hogy megcsókoljon. Majd hátrálni kezd, egyenesen az ágy felé. Gyengéden döntöm le, ő pedig felhúzza lábait. Egy pillanat alatt kézzel fogható bizonyítéka lett annak, hogy mennyire kívánom ezt a nőt. De most nem lehet. Ő is fáradt, és engem is várnak. Mikor kezei felsőmre siklanak, kicsit eltávolodom tőle.
- Most ne... túl fáradt vagy! - cirógatom arcát.
- Hát igen, de...
- Hagyd - mosolyodom el - Aludj csak. Mit szólnál holnap egy ebédhez nem messze innen?
- Persze, az jó lenne - mosolyog vissza.
- Akkor érted jövök mondjuk egy körül, ha neked is megfelel.
- Tökéletes - fonja karjait nyakam köré, mire lehajolok és megcsókolom.
- Hagylak aludni, rendben? - válok el tőle.
- És itt hagysz? Teljesen egyedül?
- Igazából még van mára programom - húzom el számat - Szóval aludd csak ki magad, egy körül érted jövök - mosolyodom el, homlokára lehelek egy csókot, majd elindulok az ajtó felé, és lenyomom a kilincset - Jó éjt! - nézek utoljára rá.
- Jó éjt!
Kilépek a szobából, majd hajamba túrok, és lemegyek a recepcióra.
- Spencer, reggel ébresztést kérek, úgy tizenegy körül.
- Értettem, uram.
- Előállt a limuzin?
- Igen uram.
- Kösöznöm Spencer, jó éjt!
- Jó éjt, uram.
Kisétálok, rögtön beszállok a limóba, és adok a sofőrnek egy utcanevet közel oda, ahová megyünk. A kocsiban még kicsit iszogatunk, aztán elengedem a sofőrt, majd haza találunk valahogy, ha másképp nem, stoppal. Lassan megyünk be Kobrához, aki igencsak megörül nekem.
- Hey, csak nem Tom LeCompt? Tommy, mégis hol voltál eddig, hm?
- Tudod milyen ez. Bejárom a világot, oda megyek, ahová éppen akarok.
- Mázlista vagy! Na, akkor? Trippeljünk mi is, fiúk! - röhög fel, majd a gondosan kimért adagokra bök.
Gyorsan elfogy, és az élmények, amiket kapok, egyszerűen leírhatatlanok. Nem tudom, mit tettem, tényleg nem emlékszem. Nem tudom hány órakor az egyik recepciós noszogatására kelek.
- Uram, tizenegy óra van!
- Értem. Köszönöm! Elmehet.
Hason fekszem, az ingem kigombolva, nadrágom félig letolva, az egyik lábamon se cipő, se zokni. Jó kis buli lehetett... Próbálom összvakarni magam. Lezuhanyzom, próbálok emberi külsőt faragni, így gyorsan meg is borotválkozom. Végül az öltözködésnél akadtam el. Nehezen kihalászok egy fekete inget, egy sötétebb farmert, meg a fekete cowboy csizmámat, utoljára tükörbe nézek. Mégsem festek valami jól. Túlságosan beesett az arcom, sugárzik belőlem a fáradtság. Még egyszer hajamba túrok, majd elindulok Isabelláért. Mielőtt bekopognék, egy gyors igazítás magamon. Mikor úgy gondolom, viszonylag jól nézek ki, bekopogok.
|
| Dorcee | 2012. 03. 03. 21:45:08 | #19595 |
Karakter: Tom LeCompt
Megjegyzés: ~frunak~
-Hát..öhm - szinte képtelen megállni, hogy elmosolyodjon - Még csak tervezgetem a történetet, az ihlet még nem kapott el vagyis én sajnos mostanában nem vagyok valami írás kész állapotban!Semmi ötletem sincs! - válaszol, mire elmosolydom.
A vacsora itt sem más, mint a többi szállodánkban. Miután elfogyasztottuk az ételt, felvittem az erkélyre, ahol be lehet látni a város kevésbe monoton oldalát. A dombokat, völgyeket, a fákat, a réteket... Kezdem megérteni, miért ez a kedvenc szállodám az egész láncból.
- Ez a hely gyönyörű! - reagál az írónő, mire csak elmosolyodom.
- Ha a városban is ilyen szép lenne a táj már biztos kész lenne a könyvem! - folytatja.
- És akkor nem találkoztam volna önnel! - nevetem el magam, és ő is csatlakozik hozzám.
- Az bizony kár lett volna! Akkor mondhatom hogy a városnak köszönhetem ezt az estét - mondja alig hallhatóan.
- Végülis! Mondja nem lenne kedve mártozni velem egyet a medencében?
- De lenne!
Levezetem a medencéhez, még út közben elcsípem az egyik alkalmazottunkat.
- Michael, kérem zárják le a medence területét!
- Igen, Mr. LeCompt!
Lent egy lélek sem járt, ezt örömmel vettem, legalább kiüríttetni nem kellett. Ahogy a nőre téved tekintetem, észlelem, hogy nincs nála fürdőruha.
- Oh..nem hozott le fürdőruhát..ha gondolja...
- Semmi baj!Nem lesz gond ha vizes lesz a fehérneműm - szakít félbe, és máris vetkőzni kezd, de mire végez, addigra én már boxeremben a medence szélén ácsorgok.
- Akkor jösz úszni...Öhm bocsánat! Meg se kérdeztem hogy letegezhetlek-e! - kezdene mentegetőzni, de ugyan, én kezdtem az egész hivatalos hülyeséget.
- Semmi baj! Már rég rá kellett volna kérdeznem! - mondom, és küldök felé egy mosolyt - Na akkor a mennyünk a vízbe? - kérdezem, majd máris a medencébe ugrom.
Jön utánam, és csak csendben úszkálunk, míg el nem érjük a medence szélét. Megkapaszkodik a peremnél, majd felém fordul.
- Igazán jól éreztem magam - szinte sugárzik belőle a boldogság.
Felé úszom, elég közel kerülök hozzá. Hamar merészkedek még közelebb, kezeimet karja és teste közé vezetem, így kapaszkodom meg. Testeink alig pár centire vannak egymástól.
- Igazán? - kérdezem, majd hosszan egymás szemeibe révedünk.
Próbálok még közelebb férkőzni, de valahonnan a távolból megszólal a mobilom, engem nem zavar, úgy látom, őt viszont igen.
- Csörög a telefonod.
- Tudom.
- És... Nem akarod felvenni?
- Ha nagyon fontos, úgyis vissza hív, ne is törődj vele - mosolyodom el, majd még közelebb férkőzöm hozzá.
- És ha tényleg fontos?
- Mi lehet fontosabb ettől? - hajolok a lehető legközelebb hozzá és megcsókolom.
Viszonozza gesztusom, mire végigsimítok arcán, sőt... A csókja erőt ad, erőt, hogy is mondjam... Szó szerint kézzel fogható bizonyítékot arra, hogy akarom ezt a nőt, így alsótestemmel kissé elhúzódom tőle, de mielőtt befejezhetnénk csókunkat, ismerős hangok szakítanak félbe, aminek meg kell, hogy mondjam, cseppet sem örülök.
- Tommy, Tommy hey, mit csinálsz?
Röhögnek, és máris szaggatják le ruháikat ezek az ökrök, és ugrálnak a medencébe.
- Ki a fene engedett el titeket?
- Nem vetted fel a telefont, Spencer mondta, hogy itt vagy, és leengedett.
- Szuper - dünnyögöm, majd hajamba túrok - sajnálom, nem ilyen véget szántam ennek a csodálatos estének - fordulok vissza Isabella felé, majd elmosolyodom.
- Semmi gond, igazán - viszonozza gesztusom.
A következő pillanatban azt veszem észre, hogy az egyik hülye hátulról a nyakamba csimpaszkodik.
- Ha felvetted volna azt a rohadt telefont, tudtuk volna, hogy társaságod van, és nem zavarunk meg.
- Kösz Matt, de amint látod, jobb dolgom is van.
Erre leszáll rólam, és rögtön Isabella felé igyekszik. Engem pedig szinte azonnal és teljes mértékben elönt a... féltékenység??
|
| Dorcee | 2012. 02. 22. 21:47:04 | #19371 |
Karakter: Tom LeCompt
Megjegyzés: ~frunak~
Na, végre itt vagyok, az apám szállodáinak egyikében. Átlagos, ugyanolyan, mint a többi. Már hívtam a fiúkat, akik ide jönnek majd, és egy kicsit kiengedhetjük motorjainkból az állatot. Felmegyek lakosztályomba, majd dobok egy gyors zuhanyt és lenge öltözetben visszamegyek az előcsarnokba. Megkérdezem a recepcióst, várunk-e fontos vendéget. Elvileg ma éjjel érkezik egy zenekar, Kanada nagykövete, és egy írónő. Ha jól emlékszem, olvastam a könyvét, de sajnos nem vagyok benne biztos. Kicsit arrébb állok, úgy várom a srácokat. Nézem, ahogy jönnek-mennek az emberek. Kezdem unni, és a fiúk még mindig sehol, de mintha... szabályosan érzem valaki tekintetét magamon. A recepciós pult felé vezetem tekintetem, és valóban, egy gyönyörű hölgy vizslat, azonban ahogy pillantásunk találkozik, elfordítja az arcát, és végre tud figyelni drága recepciósunkra is. Elmosolyodom, majd inkább leülök, nem bírok tovább várni, egyszerűen felhúznak ezek az idióták. Évente alig pár hetet töltök itt, és mégis ezt csinálják! Amint a hölgy elindul szobájába, vissza ballagok a pulthoz.
- Mondd, Spencer, ki volt ez a nő?
- Ő volt az írónő, Mr. LeCompt.
- Értem, és...
- Tommy, te idióta! - hallom meg az egyik barom hangját, majd hátba veregetnek.
- Szevasztok! Spencer, ha bárki keresne, nem ebben a szállodában szálltam meg! Érthető voltam?
- Igen, uram, jó szórakozást!
Kisétálunk a szállodából, majd szépen elmegyek a garázsba Nancy-ért, az egyik motoromért. Megsimogatom, felveszem bukómat, majd felbőgetem a motort és máris megyek a parkolóba, a srácokhoz. Egyikük, Ben felröhög.
- Jó így látni, haver! Vezess!
- Miért én? Legutóbb is én vezettem! Majd vezet... Mondjuk Matt!
- Gyertek, szerencsétlenek! - röhög fel Matt, majd máris elindul, és rögtön a forgalomba vet minket.
Úgy félóra motorozás után megálltunk egy bárnál, kezd kicsit késő lenni. Gyors szünet, mielőtt megteszünk még néhány kört. Megiszunk egy üdítőt, dobunk egy sárgát, és máris vasparipáink nyergébe pattanunk. Még úgy egy plusz óra hajtás után vissza megyünk a szállodába. A parkolóban elbúcsúzom a srácoktól, majd vissza viszem Nancy-t a garázsba. Felmegyek lakosztályomba, gyorsan lezuhanyzom, átöltözöm, és úgy döntök, legfőbb ideje burkolni valamit. Lemegyek az étterembe, de iszonyat sokan vannak. Persze az egyik pincér akar helyet keríteni nekem, de én már kinéztem a nekem megfelelőt. Drága írónőnk egyedül ücsörög egy kétszemélyes asztalnál, ezt az alkalmat természetesen meg kell ragadnom. Az előtte heverő jegyzetfüzetbe lázasan körmöli a szavakat, bizonyára ezért nem vette észre, hogy mellé értem.
- Szabad ez a hely? - kérdezem, mire egy zavart pillantást kapok.
- P-persze - motyogja, mire elfoglalom helyemet, vele szemben.
- Tom LeCompt - nyújtom felé kezemet, ha már úgymond együtt vacsorázunk, akkor illik tudni egymás nevét legelább, ugyebár.
- Isabella Roth - fogunk kezet, mire zavara fokozódik.
- Remélem, nem zavarok - mosolyodom el.
- D-dehogyis, csupán...
- Csak nem az új könyvéhez gyűjt ihletet? Ez nem a legjobb hely erre, nem gondolja?
- Szerintem... Sosem lehet tudni, hol kapja el az embert az ihlet - válaszol, miközben látom rajta, ahogy zavara fokozódik.
- Nos, ha megengedi, én ismerek egy erre felettébb alkalmas helyet. Ha gondolja, vacsora után megmutathatom.
- H-ha gondolja.
- Természetesen - közben megjelenik a pincér, és máris kínálja a bort - Fehér vagy vörös?
- Öhm... Vörös jó lesz, azt hiszem.
- Tudja, olvastam a könyvét.
- Igazán?
- Természetesen. Felettébb élveztem.
- K-köszönöm - küzd továbbra is zavarával.
- Igazi felüdülés volt olvasni. Rendelt már?
- N-nem, még nem.
- Javasolhatok valamit?
- Ha gondolja.
- A séfünk mesterien képes elkészíteni a tengergyümölcsei salátát. Ha gondolja természetesen.
- Hát... - látom, ahgoy elgondolkozik. Persze! Én idióta! Valószínűleg lebuktattam magam! Hiszen nem azt mondtam, hogy a séf, hanem azt, hogy a séfÜNK... - Ha maga szerint mesteri, akkor megkóstolnám.
- Rendben - amint a pincér meghozza a bort, rendelek, majd ismételten a szépség felé fordulok - Nos, hogy tetszik a város?
- Igazán gyönyörű.
- Ennek felettébb örülök. Ne haragudjon, nem szeretnék tolakodni, de megkérdezhetem, miről szándékozik írni a következő regényében?
|
|
