Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

<<1.oldal>> 2. 3.

Jarmyla2018. 08. 02. 18:38:08#35547
Karakter: Bardó (Kitalált)
Megjegyzés: Rachelnek


 Noha Bardó is örült neki, hogy Rachel nem haragudott rá olyan nagyon, önmagában hatalmas vihar dúlt. Nem akart bajt hozni a lány fejére, hisz semmit nem tud a településről. Nem akarta a lány semlegességét megszüntetni, esetleg belerángatni valami olyanba, amiről senki nem tud, vagy csak érzi. Valóban rengeteg asztrál dolog él itt, mit Bardolf előszeretettel hajkurász. Sokat sétál a környéken, megismerve a kis utcákat, a foglalt szállásához vezető utat. Bár a közéjük beállt némaság és csendes rutin az őrületbe tudta volna kergetni, nem mert nyitni. Nem akarta megbántani újra a lányt, aki főz is most rá. Bardolf gyakran bíztatta nyitásra, de a srác valahányszor elhatározta, hogy megszólal az utólsó pillanatban inába szált a bátorsága. Még akkor is, mikor Bardolf mondatait kellett volna ismételgetnie. Végül nagy erőfeszítések árán mert nyitni. -Rachel... ne csináljuk ezt... ez így nem jó egyikünknek sem..- fejezte be halkan, de ekkor a plafon remegni kezdett. Bardolfot Rachelhez küldte, aki hűen állt a lány mellett és a plafont figyelte. Amint nagy por és maradvány darabok kiséretében leomlott a mennyezet, Bardó szem elől vesztette két társát. -RACHEL!-ordította, ahogy bírt. Bardolf nem mozdúlt a lány mellől. Megcsípte a lányra súlytó kezet. A neko mosollyal az arcán hátrált el a farkastól, ki védelmezőleg tornyusult a lány fölé. A maradványokon keresztül próbálta vereledni magát Bardó, hogy két szövetségese segítségére siessen.
-Nyanyanya! Csak nem kihoztam a sodrából a kutyust és gazdájá? -kacagott játékosan, miközben a lányhoz próbált hozzáférni. A farkas sárga szemeivel szinte lyukat ütött a neko-ba ki továbbra is élvezte a játékát. Támadásba lendült Bardolf figyelve, hogy ne hagyja el túl messzire az eszméletét vesztett lányt. Bardó egy kézenfekvő husángot hajított a neko felé, majd a lány mellé telepedve egy pillanat alatt emelte fel a lány testét és futott kifele. Remélte, hű társa elég időt fog nyerni, míg ők ketten egérutat tudnak nyerni. Amíg elég messzire nem értek Bardolf harcolt, majd köddé válva követte gazdáját. Céljuk Bardo eredeti szállás helye.


MeowyQueen2018. 07. 20. 11:31:46#35541
Karakter: Rachel (kitalált)
Megjegyzés: Bardónak


Teljesen elpirúltam.nem tudtam,hogy látszott-e de azt hittem itt fogok elolvadni.Olyan kedves volt,hogy megmelengette szívemet.De nem mutathattam ki,hogy meglágyúltam különben újra eljátsza majd velem.-Semmi baj-néztem rá és elejtettem egy halvány mosolyt-Nem haragszom...-fejeztem be.-Addig maradhatsz ameddig szeretnél..-ezt olyan halkan mondtam,hogy nem voltam elég biztos benne,hogy ő is hallotta-e.Megfordúltam,majd bementem a házba.A nap gyorsan letelt.megvacsoráztunk majd aludni mentünk,minden nap így telt el.nem szóltunk egymáshoz csak ha kellett.Ki akartam törni ebből a rutinból de nem mertem.Szerintem a fiú is ugyanígy érez.Egynap aztán valami meglepő történt.Végül a fiú törte meg ezt a keserves rutint:-Rachel..ne csináljuk ezt....ez így nem jó egyikünknek sem..-mondta félénken.Helyesltem a dolgot de olyan gyáva voltam,hogy nem mertem megszólalni így csak egyet bólintottam.Aztán egy kicsit csöndben voltunk.Ám hirtelen zajozást hallottam a tetőről.Váratlanúl a tető beszakadt.mindent ellepett a por és a ház törmelék.valami hátulról fejbevágott.Ott helyben eszméletemet vesztettem nem tudtam mi fog történni.


Jarmyla2018. 07. 13. 23:17:07#35537
Karakter: Bardó (Kitalált)
Megjegyzés: Rachelnek


 Bardó legbelül nagyon meglepődött, ahogy a lány reagált. Szégyenlte is, hogy szóba hozta a dolgot. Hogy ezt nem tudta tapintatosan kérdezni. Úgy érezte megérdemelte ezt a hangnemet és hirtelen ridegülést, mit a lány véghez vitt. Az erőltetett mosoly láttán még biztosabb volt abban, mekkora bakot is lőt az imént. Kifújta a bent tartott levegőt, mikor a másik mosogatni kezdett. Közben Bardolf sárga szemeit nézte. Mintha a farkas is korholná. ~Tudom... tudom... Bolond és tapintatlan vagyok.~ Ekkor Rachel elhaladt mellette. Noha valamilyen szinten követte tekintetével, érezte, hogy megtűrt státuszba került. Amint az ajtó csukódott ő feláll, fejével int Bardolfnak, hogy induljanak. Erre a farkas bökdösni kezdte, míg ki nem léptek a kertbe. A rózsák mind ápoltak, kellemes illatot ársztva. ~Bardolf... gondolhattam volna.~ Egy rózsabokor tövébe térdelt és az egyik virágot sziszmatolta meg. ~Anya rózsái is hasonlóak voltak.~ Kisé elszontyolódva nézte a virágokat, mikor léptek neszét hallotta. Odanézett és Rachelt látta aki kerülte a tekintetét. Ő sem tett másként. Elég bajt okozott már neki. A farkas megmakacsolva magát elöszőr Bardóhoz lépett, fellökve őt és enyhén bele marva, hogy épp kisercent a vére. A srác nem tudta mire vélni a farkas tettét, de nem ordított fel. Meg sem szidta. A farkas lomha, kimért léptekkel lép a lány elé. Óvatosan megkerüli és hátulról a fiú felé bökdösné. Ha esetleg közelebb ér Bardó feláll. -Bardolf! Elég!-szól keményen hozzá. -Rachel... kérlek ne haragudj! Tudom... tapintatlan voltam és nem szerettem volna visszaélni a vendégszereteteddel. -hangja lágyul és halkul is. Bardolf pedig ezek után leül és halkan vakkant párat. Amit akart, elért, hisz Bardo bevallotta félre lépését és nem hagyta, hogy büszkesége vezérelje.


MeowyQueen2018. 07. 11. 13:19:09#35531
Karakter: Rachel (kitalált)
Megjegyzés: Bardónak


Teljesen összezavarodtam.De miútán megkérdezte,hogy mi a nevem és hasonlítunk-e mintha egy éles tőrt döftek volna a szívembe elszomorodtam.Sok perces csend után megszólaltam:-A nevem Rachel...-itt egy kis szünetet tartva folytattam-Mi nem hasonlítunk...-ezt olyan élesen mondtam mintha újjab sebet ejtettem volna a fiún.Csakhogy nem a testét hanem a szívét találtam el.Ez nekem is rosszúl esett ahogy ezt kimondtam de ő is ugyanúgy megbántott.Nem akartam mutatni,hogy fájt ezért próbáltam mosolyt ölteni az arcomra.Gyorsan lepakoltam az asztalt aztán rohantam mosogatni.Miután végeztem a fiú még mindig egyhelyben űlt.Nem mertem a szemébe nézni.Iszonyatosan szégyelltem magam amiért ilyen aljas voltam vele szemben.Fogalmam sem volt mihez kezdjek.Lassan elhaladtam mellette aztán a fürdőbe mentem.Volt ott egy szekrény ami tele volt a számára férfi ruhákkal.Kivettem egy fehér inget és egy fekete farmer nadrágot mivel ezek voltak csak a kezem ügyében.Mikor visszaértem a konyhába a fiú nem volt ott.Ez egy kicsit megrémisztett.Felkutattam az egész házat de sehol sem találtam.Aztán mozgást hallottam.A kert felől jött.Odarohantam ahogyan csak tudtam.Nagy megkönnyebbülésemre ott volt.A rózsáimat szagolgatta mivel csak az volt a kertemben.Azonnal észrevett de rám se hederített.Énis azonnal a földet kezdtem bámúlni.Aztán a farkas is mellé jött.


Jarmyla2018. 07. 01. 14:24:36#35527
Karakter: Bardó (Kitalált)
Megjegyzés: Rachel-nek


 A lány gyengéd és kedves reakciója megnyugtatta, ahogy az is, hogy asztalhoz ültette és ételt is adott neki. Noha úgy evett, mint a farkas. Figyelemmel követte, ahogy a lány eltűnik a másik helységben, kezével egy tálcával. ~Milyen kedves és gondoskodó.~ Mosolyog és azonnal folytatja az evést. Mikor végzett elmondott egy "Köszönömöt!" Tényleg jól esett neki ez a kis nyugalom és a teli bendő. A kérdések hallatán el kellet gondolkoznia. ~Nem a rend tagja. De... Mindegy, ez most nem érdekel. Tartozom neki ennyivel.~ Kifújom a levegőt és hátradőltem a székben. -Egy kicsit távolabbi városból jöttem.  Bardónak hívnak. Egy olyan rend tagja vagyok, akik... természet felettivel foglalkoznak és megpróbáljuk megvédeni az embereket. Nos... A farkas, aki bent fekszik... nem tudom, te hogy látod, de ő egy farkas szellem. A képességemnek hála, úgymond összefortunk. Ő olyan nekem, mint egy testvér. Mibenlétem oka pedig... egy nemrégiben elkövetett gyilkosság amit egy halott követett el. -itt kicsit pihent, hogy ne legyen a lánynak túl terhelő. Amint a sárga szemekben kiolvashatta, azt, hogy folytatódhat ez a tündérmesének sem nevezhető történet. -Nem tudtok akkor, mi is áll a háttérben. Talán a délután folyamán érkeztem. Már akkor elkezdtünk keresgélni. a parkban egy... kétfarkú nekromanta nekoval futottam össze. Ő megsebesítette a vállam és evett a véremből. Mielőtt, a bábjává válhattam volna, mielőtt megölt volna... Bardolf a farkas  a támadásba ugrott, ezzel megvédve engem. Célom megállítani az álmokfutást. - Kifújtam a levegőt és továbbra is igyekeztem tartani a szemkontaktust. Ekkor Bardolf a tányérral a pofájában lépett be. A tányért odarakta a lány ölébe és elkezdte farkát csóválni és vakkantott pár boldogat. Odalépdelt hozzám, leült és fejét az ölembe helyezte. Bal kezemmel megvakargatom a füle tövét. -Ne haragudj, hogy ezzel terhellek. És azzal, hogy esetleg a nyakadon maradnék addig. Téged hogy hívnak? Te is hasonló vagy, mint én?-kicsit ehlkult a végére és elkezdet gondolkodni azon, mennyire tapintatlan paraszt is volt most.


MeowyQueen2018. 06. 30. 21:36:03#35526
Karakter: Rachel (kitalált)
Megjegyzés: Bardónak


 Hirtelen hátra pillantottam.Gyorsan végigmértem a fiút majd oda siettem hozzá.Megfogtam óvatosan törékeny kis kezét,majd leültettem az egyik hozzánk közel eső székre.”Szia’légy üdvözölve nálam!Addig maradhatsz ameddig szeretnél,érezd otthon magad a barátoddal együtt”Az arcomra egy mosolyt rajzoltam ,majd észrevettem,hogy a fiú zavarba jött.Ez egy kicsit tetszett,de aztán elfordúltam nehogy lássa,hogy elpirultam.Kezembe vettem a konyharuhát és leemeltem az ételt a tűzhelyről.”Jó az illata”ejtett el egy megjegyzést s teljesen elkapott a lelkesedés.Elé raktam a kész ételt előtte viszont gondosan megterítettem.Az idegen rögvest nekilátott a vacsorának.Úgy evett,mintha két napja semmit sem fogyasztott volna.Miközben ő falánk módra tömte magába addig felkeltem a székről és egy tálcára téve,behozta az ételt a farkasnak is.Leraktam elé az ételt,majd ott hagytam.Visszamentem a konyhába és leültem a székre.”Nagyon finom volt köszönöm!”vigyorgott rám,miközben én meglepetten néztem rá,de végül elmosolyodtam.”Egészségedre!”jelentettem ki egy halvány vigyorral az arcomon.Sok kérdés viszont nem hagyott nyugodni,de nem akartam terhelni vele.Viszont így a kíváncsiság lett úrrá rajtam és szinte már marta a lelkiismeretemet is.Így nem volt mit tennem fel kellett,hogy tegyem:”Mi a neved?Honnan érkeztél?Miért voltatok ezen a környéken?Hogy sérültél meg?”Egy szusszra elmondtam kábé a kérdéseimnek a negyedét de már így is sokat kérdeztem tőle.A fiú egy ideig hallgatott és nézett maga elé.Kezdtem azt hinni,hogy talán olyat is kérdezhettem amit nem lett volna szabad.A szívem heves ebben vert mint általában szokott,a légzésem felgyorsabodott.


Jarmyla2018. 06. 30. 14:11:17#35523
Karakter: Bardó (Kitalált)
Megjegyzés: Rachelnek


 A hideg víz és véres bundás barátom látványa csak mégjobban elgyengít. Fejem nyakába fúrom és várok. Sajnos, a kimerültség és az adrenalin múlása csak nehezítette a dolgom, míg végül magába nem ölelt a sötétség. Az egyik dolog, mitől valamilyen szinten tartok. De csak, mert egyedül vagyok. Bardolf most nincs mellette, hogy bíztasson. Hogy erőt nyerjek a jelenlétéből és vad szelleméből. Most csak a sötétség. Fekete massza mi magába fog, nem engedve, hogy bármit is lássak, érezzek... A világ egy nagy semmi. Viszont... amint egy kicsit is magamhoz sikerült térnem, már nem a kinti viharban voltam. Egy kanapén feküdtem, a plafont bámultam magam felett. Jó pár pislogásomba bele telt, mire hozzászoktam, hogy a fekete massza elengedett. Finom illat kúszik orromba, s kisé erőtlenül ülök fel a kanapén. Sérült vállamat nézem, min már nem is díszelgett a mély karmolás. Bardolf-ot keresem tekintetemmel, aki egy szőnyegen szuszogott nem messze mellettem. ~Hála az égnek! Ő is itt van és ahogy nézem, jól is van.~ Óvatosan nyújtózkodtam, hogy a ház úrát, úrnőjét véletlen se zavarjam meg semmiben. Ám jelenleg ehhez is béna vagyok még, nagy koppanással találkozom a padlóval és elnyomok egy halk "Aucs.."-t. Felülök törökülésbe és óvatosan körbenézek. Bardolf még mindig alszik. Feltápászkodom és az illatokat követve lépnék be az ajtón. Bár még mindig fáradt vagyok felismerek egy különös alakot. Kék hajzuhatag. Bátortalan hamgon szólítom meg.
-He...Helló! Ömm... Köszönjük a segítségedet! ~Nem is tudom, mit mondhatnék még.~ Zavara kiül arcára.


MeowyQueen2018. 06. 13. 11:04:41#35515
Karakter: Rachel (kitalált)
Megjegyzés: Bardónak


 Az eső hullt és hullt.Egyre jobban kopogtatta az utcák ablakait és tetőit.Én éppen a boltból kéreckedtem ki mikor az eső már szinte vízesésként hullott az égből.Felhútam az esernyőmet majd elindultam.Lassan és komótosan haladtam.Nem tudtam miért,de nem zavart az eső hullása.Azt hallgattam útközben,hogy az esernyőmőn játsza nótáját a hideg,rideg eső.Hatalmas pocsolyák keletkeztek ezért a cipőm teljesen elázott.Már közeledtem a házamhoz amikor egy furcsa hangra lettem figyelmes.Egy fiú volt az aki a szomszédom háza előtt szenvedett.Azt is észrevettem,higy nem volt egyedül.Volt vele egy farkas is.Ez egy kicsit megrémisztett,de segíteni akartam nekik.Látszott,hogy az idegen elájult hiszen megsérült.Odasiettem elejtve az esernyőmet és segítőkezet nyújtva feltámogattam.Vállamra támasztottam és bevittem őket az otthonomba.A fiút a kanapéra,a farkast a szőnyegre fektettem.Nagyon véreztek ezért mindegyiküket sürgősen elláttam.Levittem a lázukat és hagytam őket aludni.Azután nekiálltam vacsorát készíteni.Rántott hús egy kis rizzsel.Nem tudtam nagyon mást készíteni mivel nem volt sok alapanyagom.Amit meg a boltban összevásároltam az holnapra kellett.Megterítettem szépen és gondosan,majd bementem hozzájuk.Láttam,hogy még nyomják az ágyat így volt időm teát készíteni.Hirtelen mozgást hallottam a szoba felől.


Jarmyla2018. 06. 11. 11:43:51#35514
Karakter: Bardó (Kitalált)



Viszonylag lassú tempóban sétáltam a város kihaltnak tűnő utcáin. Bardolf néha a levegőbe szimatol, mintha keresne valamit. Bár az eső továbbra sem hajlandó abbahagyni, és ingem is teljesen átázott, csak egy halk sóhajt engedek el. ~Mit gondolsz Bardolf? Mit találhattak itt?~ A farkas nem volt hajlandó választ adni. Csak makacsul és értetlenül megrázza fejét. -Sejtettem… Tovább sétálunk és nézelődünk. ~Miért küldhettek ide minket?~ A szűk utcákat is végig sétáljuk, cipőm kezd beázni, de ez a kisebb probléma a nagyobb az, hogy eltévedtem. Bardolf még mindig kémleli a tájat. Olykor-olykor felmorog, ha netán egy macska kerülne az útjába. -Ejnye! Nem szép dolog az állatokat riogatni. Főleg, hogy itt most vendégek vagyunk. Nézek a farkasra komolyan, mire füleit oldalra csapja és megvillantja agyarait. -Ha még egyszer ezt teszed nem kapsz Hold sütit!-mire kimondom előhúzok sebemből két darabot. Bardolf azonnal leül és csóválni kezdi farkát. -Ilyenkor bezzeg kezes vagy, mint egy bárány.-hunyom be szemem és odadobom felé az említett falatot. A másikat én kezdem elfogyasztani. ~Csend és nyugalom. Talán jobb lenne, ha elindulnánk vissza a szállásunkra.~ Ekkor viszont a levegőt kettéhasította egy különös kacaj. Bardolf azonnal megfeszül. -Akkor nem csak képzelődtem… -rámarkolok viszonylag hosszú pengéjű tőrömre és futásnak eredek. ~Bardolf! Keresd!~ Parancsolok a familiárisomra, ki mintha puskából lőtték volna ki rohan a cél irányába. Ő szerencsés, néhány falon átlebeg, míg én azokat megmászom. Szerencsére a magaslatnak hála, sosem tévesztem szem elől Bardolf-t. ~Jó fiú! Gyerünk~ Egy parkig vezet, ahol bundája égnek mered, kihúzza magát és farkát is magasabbra emeli a szokottnál. Fenyegető testtartása miatt előrántom tőrömet és úgy közeledek felé, valamivel lassabban. -Mi van itt? -suttogom magam elé. Körbe nézek, de semmit nem látok. Viszont egy figyelmetlen pillanatomban valami meghasítja a vállam. Felé szúrok, de addigra eltűnik. Pontosabban hátra ugrik. Egy kétfarkú neko áll előttem, karmáról nyalja le vérem. Újabb támadásba lendül, de most karmai nem engem találtak el, hanem Bardolf-t, elém ugrott, mielőtt hozzám érhetet volna. -Még találkozunk! -szól a neko és egy puszit küld kezével majd eltűnik. ~Fene!~ Indulnék utána, de hírtelen, enyhe fájdalom hasít testembe. Visszafordulok és Bardolf továbbra is csak fekszik. Odamegyek hozzá és letérdelek. -Bardolf!-szólítom meg, mire csak egy halk nyüszítés a válasz. -Tarts ki pajti! Valahol a közelben lakik valaki aki segíthet.-kikeresem zsebemből a kis cetlit, min egy lakcím áll. Azt mondták, hogy a lakosa tud segíteni. Felemelem barátomat és úgy indulok megkeresni a lakcímet. ~Csak érjek hozzá időben.~ Gyorsabb tempóra váltok, hogy biztosan megmenthessem egyetlen igaz barátomat, ki most a karjaimban fekszik. Amint megvan a lakcím, bekopogok az ajtón és várom a megváltást, hogy ajtót nyissanak. Térdre hullok, hisz Bardolf sem épp pehely súlyáról híres, és a vállam is még sajog a karmolás nyomán.


azariel2016. 11. 22. 16:20:31#34792
Karakter: Marcus Leopold Baeverria



 Gyűlölöm őket. Elmondhatatlanul gyűlölök minden vadászt. Már az összeesés határán táncol a testem, az elmém hajtja, űzi tovább és tovább. A szívem fáradhatatlanul hajt. Talán a bosszú illúziója, talán a saját életem fontossága. Nem tudnék olyan helyet mondani az USA hatalmas vidékén, ahol ne verekedtem volna át magam, ahol nem kergetőztem életre-halálra. Most éppen Wiskonsin állambeli Madisonban tartózkodok, legalábbis a busz egy ilyen tábla mellett haladt el „Üdvözöljük Madisonban” Nos. Sejtéseim szerint nem fogok sokáig itt sem nyugton lenni. Főleg, hogy tudomásom szerint van itt egy nagyobb farkas falka, akik elég területvédők nem hiszem, hogy szívesen fogadnának egy tigrist a territóriumukon főleg vadász pajtikkal nem. Hatalmasat sóhajtva szállok le a buszról a város határában, nem akarok beljebb merészkedni, nem lenne jó még csahosokat is ellenségnek megszerezni, hiába szerettem a pokemont nem szeretném mind megszerezni. Az erdőbe vetődbe hempergek a tűlevelek között, na nem élvezetből, a tűlevelek erős olajos illata elfedi tigrisem természetes szagát, bár mélyen belül mélyen morgolódik ezellen, hiszen a saját szaglásomat is rontom, de inkább ez, mint a bunda lét. Biztos nagyon csinos lennék bundaként is, de jobban szeretném megtartani a kabátkámat köszönöm. Fetrengek még egy kicsit az önsajnáltatás mély iszapos, bűzös mocsarában majd feltápászkodva elindulok, hát… valamerre. Mondtam már, hogy nincs igazán célom? Mármint a túlélésen kívül. Persze jöhetnék azzal, hogy család meg saját ház meg porontyok, de nem.  Nem lenne rossz meg találni a saját párom és szeretve lenni, de ha megtalálnám ő is veszélyben lenne és talán őt is lemészárolnák, mint a falkám. Elég volt őket eltemetnem. Már meg sem fordul a fejemben, hogy egy motelben térjek nyugovóra, túlságosan ki vagyok szolgáltatva így az erdőben egy nagyobb fára mászok fel. Már régóta nem aludtam ágyban, vajon mióta is élvezem az erdő hotel and spa-t? Hm talán már meg van az két éve is. Tigrisem egyből jelezi a veszélyt igy még pont le tudok ugrani a faágról egy hatalmas háló elől. Káromkodás követi tettemet majd hatalmas bozótzörgés jelzi, hogy bizony elindultak felém. Gyorsan felhúztam a nyúlcipőt… pardon a macskacipőt és elindultam a fák között cikázva a bundácskámat mentve, mert ha ezek a majmok elkapnak, akkor bizony élve fognak megnyúzni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek, sőt rettegek. Az életem utóbbi éveit a rettegés töltötte ki, a mindennapos küzdelem az életemért. Sohasem hittem volna, hogy az egyetemről hazatérve a lenyúzott tetemeket találom csupán, hogy észrevesznek, s mint utolsó egyed dollármilliókat érő kabátot látnak belőlem. De már sírni sincs kedvem, szerintem már az összes könnyem-elsírtam, pedig azt hittem meg fog bomlani az elmém, de nem, erősnek bizonyult az elmém és még mindig van erőm küzdeni. Bár mindig történhetnek bakik, mint pl most. Nos igen. Sarokba lettem szorítva és csak 3 oldalról vagyok körbevéve a hátam mögött lévő falat nem számolva. A környéken csak egy orrfacsaró bűzt árasztó kis útszéli kajálda lehet kamionosoknak, ide érzem a szagukat, így segítséget sem várhatok, simán végig néznek. Vigyorogva vesznek körbe, ők is tudják, már le vagyok gyengülve és hármuk ellen így esélyem sincs, győztek.

Hirtelen érzek meg egy erős szagot, egy csahos de ez még sem tölt el idegességgel, megnyugtató ez az illat. Mélyet szippantok a késő esti levegőben, hogy még több illat molekula jusson ebből az éteri illatból. Aztán megérzem az illat tulajdonosát is, látom ahogy lopakodik, egy pillanatra találkozik is a tekintetünk.

- Mike, hozd már azt a sokkolót, ember! Meddig várjak még! – visszakapom a tekintetem kedvenc vadászaimhoz, most már plusz egy fővel vagyunk többen és nem tudom, a csahos mit akar végig mozizni ahogy át avanzsálodok kabáttá vagy prédának tekint ő is .

- Nyugi, mindjárt, csak lemerült. – lemerült? Akkor van egy kis esélyem! Elterelésként suhintok egyet karmos mancsommal majd oldalra lépve próbálnék kitörni de egy golyó centikre tőlem mélyed a falba, a lőpor súlyos szaga betölti a kis sikátort.

- Még egy ilyen te korcs és itt helyben kifilézlek! – A filéző késtől a szívem még jobban elkezd dobogni, tigrisem mélyen belül őrjöng, testem adrenalint termel a túlélésért. Nem fogok így veszni. Nem. Meglepő módon a csahos a csomagtartóban turkáló vadászt egy elegáns mozdulattal juttatja a Titanic legénysége mellé pókerezni, amit az a másik két majom észre sem vesz, ha nem lenne feltünő most fejem csóválva sajnálkoznék ezen de… izgatott leszek. Furcsa bizsergető érzéssel, eddig nem tapasztalt idegesség veszi kezdetét és a bőröm alatt a hangyáim elkezdtek bulizni, de tuti valami latin buli lehet, mert ezek biztoson salsáznak, így érzem elő bukkanni füleimet és a farkincám is. A csend nemzetközileg elfogadott jelét használva intett kussra, ugyebár ki vagyok én, hogy ellenszegüljek neki, így hát mélységes csendben maradtam farkincám végét izgatottan rezegtetve.

- Steve! Mögötted! – Úgy vélem ez az üvöltözés teljességgel hiába való volt hiszen ő is csatlakozott a poker partyhoz amit én személy szerint még egy olyan száz-kétszáz évig szívesen mellőznék. Amúgy sem szeretek kártyázni.  Steve hatra fordulva adja meg nekem a vissza nem térő alkalmat, hogy megszerezzem a filéző eszközét és ellene fordítva vessem be, oké-oké csak rá szegezem, de ha megmozdul, biz én elnyesem valamijét.
üvölti az utolsó szavait, mielőtt ő is a társa sorsára jutna.

- Úgy tűnik rossz napod van Stevey.
- Ki… ki a fasz vagy te?!

- A rémálmod. Úgy tűnik a fajtád elfelejtette, mi lesz, ha a területemre tévednek. Ideje emlékeztetnem őket és te remek postagalamb leszel. Mond meg a beteg kis bandádnak, hogy Vincent üdvüzletét küldi. – a képzeletbeli kis naplócskámba hatalmas betűkkel felirtam, hogy ezzel a fickóval ne cicózzak komolyabban, ezt mind nagybetűvel, pirossal és aláhúzva. Nem szeretném további életem az arcomon egy V-vel leélni, nem tenne jót az imidzsemnek. A kést felé irányítva jelzem neki, hogy attól, mert megmentette az irhámat még nem bízok benne.

- Nem kell tartanod tőlem, nem akarlak bántani. Ha ártani akarnék, egy kés nem állítana meg. – Nem kell? Ahogy fixirozol pont nem ezt sugalja, tigrisem fura jeleket küld felém, amit nem tudok hova tenni, most meneküljek? Küzdjek? Mit tegyek? Nem értem mit szeretne. Csahos szemei vad kékké válnak, éhes és vad egyszerre amitől ismét felbukkan az életösztönöm.

- Miért nézel így rám?
– Te vagy az.

- Micsoda? – sosem vallanám be, de félek. Ijesztő, ahogy végigmér, mint ahogy a prédáját lesi. A legijesztőbb még is a tigrisem teljes hidegen hagyása, mint ha nem érdekelné.

- Ne menekülj el, veszélyes lehet egyedül a városon kívül és mint mondtam, tőlem nincs félnivalód. Most viszont velem kell jönnöd. – ez a csahos meg van veszve? Komolyan azt hisz, hogy csak igy le pacsizok vele aztán be pattanunk a kis rollerja mögé és suhanunk a nagyvilágba? Végig mérve nem tűnik kattantnak a figura, sőt kimondottan jóképű. Tigrisem elégedetten dorombol ezen felfedezésem után. Persze tüzelni tudsz te szuka mi? Cö.

- Vérfarkas vagy? Hallottam, hogy a várost egy erős farkas falka uralja.

- Az én falkám. Vincent vagyok, az Agony vérfarkas falka alfája. – egy alfa. Akkor neki csudi jó rollerja lehet. De ezek szerint ő erős, ha megtámad nincs esélyem ellene.

- Miért segítettél? Nem tartozom a falkádhoz?

- Gyűlöljük a prémvadászokat. Soha senkit nem hagynék a rohadékok karmai közé kerülni.

- Köszönöm. Akkor én most…

- Állj meg, nem mehetsz el! – Nem-e? Na, csak figyelj kisbarátom ahogy elgaloppozok a nemlétező naplementében virágokat szórva.
– Az én területem vagy. Mielőtt beléptél ide, fel kellett volna keresned, főleg úgy, hogy tudtad a farkasoké a város.

- Nem maradok itt, csak átutazóban vagyok. Ha egy helyben maradok, könnyebben rám találnak.

- Itt ugyan nem.

- Az előbb is…

- Mert a város szélén vagy. Higgy nekem, nem merészkednek az erdőbe vagy a városba, különben a halálos ítéletüket írják alá.
- Nem vadásznak rátok? – egyre közelebb lép, egyre jobban érzem az átható férfias illatát, ami meglepően kellemes és… fura, de tetszik nagyon.

- Mi vadászunk rájuk. Nyugalom… tigris vagy, igaz? Nagyon különös az erőd, még sosem éreztem ilyen tisztát. Nem csodálom, hogy a nyomodban vannak. – Igen csodaszép kabátka lenne belőlem hozzáillő kis bojtos zoknicskával, de egyelőre sikerült magamon tartani az irhámat így, ha nem muszáj nem zavarom meg a természetes rendet, és igen tiszta szoktam ám fürödni, bizony ám. Jó tudom nem erre értetted csahos, de hát mit vársz, fajtiszta tigris volnék. De ha még egyszer megpróbálsz hozzámérni én leharapom a kacsódat.

- Ne érj hozzám! Nem az én alfám vagy és nem adtam meg az érintés jogát!
- Rendben van kis tigris, de vigyázz. A farkasok errefelé harapnak.

- A cicusok meg karmolnak. – méghozzá elég éles karmokkal.

- Remélem is. Na és mi a neved idegen?

- Marcus. Marcus Leopold Baeverria.

- Marcus… Mint alfa, felajánlom neked a védelmem. Ha elfogadod, a falkámban biztonságban leszel, nem kell tartanod többé az átkozott vadászoktól.
-Köszönöm, egy ideig maradok talán. De csak pár napig, amig ki pihenem magam. Nem fogok zavarni. Fáradtan dőlök a falnak. Ágyban való alvás, ohh igen. Bár a te neved még mindig nem tudom.
-Vincent Faraday, de kistigris te bárhogyan szólíthatsz. – ezerfogas vigyort kapok, mire csak szemöldökömet felvonva konstatálom, hogy ez a  fickó sem százas. Intett, hogy kövessem, így hát caplattam utána. Furcsa ez a helyzet. Megbízom benne, szinte szó nélkül megyek utána. Sosem volt erre példa, tigrisem nyugodtan pihen, meg sem rezdül, nem érez felőle veszélyt.
Hatalmas terepjáróhoz vezet, króm díszekkel őszintén, meg sem lep. Egy izomautót el sem tudnék neki képzelni, még igy ismeretlenül sem.

Az anyósülésen egy erősen alkohol szagú csahos foglal helyet, akit elég hamar hátulra paterolt Vinc. Nos ezzel a tettével nem keltettem túl sok pozitív érzést az illumináltabb állapotú csahosban, szinte érzem a hátamba furódó nyilakat. Nem értem miért paterolta hátra a párját, hiszen érzem a másik farkasból áradó hormonokat. Szinte elbódít , szaglásom szerint a dolog elég viszonzatlan, hiszen ez a szag tömény, és a párok egyből párosodnak amint megtalálják a másikat, itt pedig nagyon nem így áll a helyzet. A kocsi szinte akadálytalanul halad a hepehupás útszakaszon be egy kis faluba. Hm, ezek jó sokan vannak. Csahosék szaporák. Vigyoromat figyelve Vinc felhúzta a szemöldökét de én csak bambán vigyorgok tovább.
- Öhm, nem tudom közöltem-e. De az alfaságodat elfogadom, nem firtatom felőlem King Kongként verheted a mellkasodat, viszont az itt tartózkodásom alatt, nem fogok mindennemű tiltakozás illetve ellenkezés nélkül bármit megtenni neked. Tisztellek, elfogadom a döntéseidet, de nem leszek behódoltad Vincent.
-Kiderül a behódoltságod tigrisem. – hátulról erős morgást hallok, majd meg sem lep a kifakadás.
-Nem hagyhatod ezt Vincent! Te vagy az alfa! Ha azt mondod ugráljon akkor ugrálni fog! – dühének szaga sérti az orrom. Tigrisem meg reszeli a képzeletbeli kis körmeit, számomra ez a suhanc nem kihívás. Hangosan felnevetek, ezzel is jobban felidegesítve a suhanc dühét.
-Bizonyosan alfa, de nem az enyém. Meg húzódom nálatok, elfogadom a menedéket. Viszont, nekem csak egy alfa parancsolhat, de ő már halott. Így ordaskám, ha nem akarsz egy macskával összebalhézni, nem firtatod az én behódolási szokásaimat.- Vincent kuncogása hallatszik csak a kocsiban, csahos nem szól semmit, csak a düh szaga lett egyre erösebb.

Pár perc múlva megérkeztünk egy takaros kis házikó elött, ahol a kis farkaska ajtót becsapva be is rohan az ajtón. Vincent sóhajtva rázza a fejét.
-Problémás a kölyök mi?
- Nem kifejezés, feszegeti a határait de ha az emberek elött változik át akkor lehet már nem tudom kihúzni a seggét a bajból.

-Akkor problémás lehet a fegyelmezése, főleg ahogy látom a szülökkel sem akarsz konfliktus kialakítani.
-Pontosan, jó megfigyelő vagy.
-Nem volt nehéz dolgom, az ital szaga még mindig árad a kocsidból a bal hátsó kereked és a lökhárítód meg van tisztelve gyomortartalommal, ami szintén olcsó whisky szagát árasztja a bőr ülésről nem is beszélve.

-Tussé. – célirányosan haladunk… öhm valamerre. Hiába látok tökéletesen a sötétben ez a környezet számomra teljesen idegen hiába aranyos ez a kis csahos falu. Hatamas gyönyörű kúria elött állunk meg amitől egyből elakad a lélegzetem. Csodaszép. Belépve a házba is ez a látvány fogad, autentikus 17. századi berendezés, ahogy nézem eredeti itt minden. Vincent kuncigása hidegen hagy, csóváló farkincával lesek meg mindent alaposan, nekünk is ilyen volt otthon a berendezés. Füleimet izgatottan rezegtetve szaladok körbe a házon Vinc kiséretében. A szobámtól hangosan dorombolni kezdek, amitől kisérőm hangosan nevet, amire rá fújok, így köhintve egyet rendezi arcvonásait.
- Szép álmokat tigrisem, most már majdnem ott vagy ahol lenned kell. Ha kell, valami csak nyávogj értem. – vigyorogva hátrál ki és hagy engem magamra.
Soha ilyen kipihenten és nyugodtan nem ébredtem még akkor sem mikor éltek a családom tagjai. tigrisem valamitől elégedett. Nem firtatom amig boldog addig én is.

Pár perc csupán mire hangos csapódással nyílik az ajtó, hát inkább majdnem kiszakad a helyéből, amikor a tegnap esti suhanc beront.
-Takarodj innen.

-Igen szabad, bejöhetsz a szobámba nem csinálok semmi fontosat. – mosolyogva fésülöm továbbra is a hajamat- miben segíthetek csahos?

-Takarodj innen te mocskos macskafajzat. Nem veszed el tőlem!!
-Nos, haladjunk sorban. Nem és mit?
- Nem fogod tőlem elvenni Vincentet! – kiabálva veti rám magát már farkas alakban. Dühösen kapom el a pofáját amit éppen a nyakamon akarnak össze csattintani. Nem akarom bántani, hiszen még fiatal, de még gyenge vagyok. Dühödve karmol ahol ér, vérem már beszennyezte a szőnyeget, fogaival még mindig a nyakam felé csattogtat. Tigrisem már egyre dühödtebb, ha szabadon engedem, nem fogja túlélni. A hormonok miatti őrületet pedig nem ezzel kell büntetni. Hirtelen fagy meg a levegő a szobában mikor Vincent folytot hangjára a kis farkas megdermed.
-Mi folyik itt?...


<<1.oldal>> 2. 3.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).