Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Mikor végre Aizen befejezte ismételt szentbeszédét arról, hogy milyen kibaszott fontosnak tartja, hogy ne kezdjünk magánakcióban az emberek világában, vigyoromat el sem rejtve állok fel, hogy elsõként mutassam a hátamat annak a shinigami fasznak, aki egy fekete golyótól rögtön a királynak hiszi magát. Tévedés. Az én vagyok. Csak sok pincsi sokra megy. A többi szarrágó szaladgál szaros szájjal, míg egyszer pofára nem esnek. Eszükbe sem jut, hogyha ez a fasz ráun a kisded játékra minden szívfájdalom nélkül kinyír mindannyiunkat. Nekem pedig ehhez kurvára semmi kedvem, szóval... játszok tovább Kurosaki közelében, hátha azzal is elütöm az idõt addig, míg be kell verni a shinigamik pofáját. Más jobb dolog itt a sivatag közepén nincs is. De. A dugás... de tekintve, hogy a legtöbb Aizen ágyát melegíti, nehézkes jó fogást találni...
Ulquiorra szinte lyukat éget a hátamba közönyös tekintetével, mellyel mégis így a küszöbön állva jelzi nekem, hogy egy oltári nagy farok vagyok, amiért így merek viselkedni a gazdijával. Te nyalod a seggét, szívem, nem én. Maradjon ez így szépen továbbra is, és jól megleszünk. Hadd ne kelljen nekem is kedves és jó fiúnak lennem.
Úgy látszik ez neki még mindig nem elég, mert makacsul követve minden lépésem ered a nyomomba, én pedig lazán zsebre vágott kezekkel lassan szélesedõ vigyorral hagyom neki. Ha jól esik csak tessék, de jól vigyázz, cica. Kurva kanos vagyok, és ha te vagy kéznél, téged farkallak meg... amúgy is régóta érik neki egy kis erõszak, most learatjuk a visszafolyott szexuális vágyak gyümölcsét. Avagy úgy megkefélem, hogy nem lesz ereje Aizen ágyába mászni egy második körre... hehe...
Lefordulok az egyik sötét sarkon, s kényelmesen a falnak dõlve várom meg, míg reiatsuja elér odáig, hogy aztán villámgyors reflexeimet csillogtatva ragadjam meg hófehér csuklóját, s tapétázzam a falra annál fogva könnyedén. Nem tûnik meglepettnek, holott szívecskéje gyors kalimpálásából tudom, ám hogy nem épp erre számított, mikor azt hitte, hogy beszéd gyanánt leülök vele egy kis trécselésre... ugyan szívecském. Ha velem beszélni akarsz, azt csak is szex közben, a seggedben a farkammal teheted. Olyankor talán, ismétlen, talán meg is hallgatlak...
feszült közelségbe hajolva mászok szinte csinos pofijába, õ pedig tüntetõen húzná hátra fejét, csak hogy az még nem jutott el az agyáig, hogy a ó öreg „falnak baszlak” trükk nagyon is hatásos, azért is válik be mindig. Képemen 100 fogas vigyor, türkiz íriszeimben megcsillan a vad szexuális vágy, s ahogy felfogja, mit is szeretnék csinálni, már szorítja is mutatóujját mellkasomhoz, hogy egy jól irányzott Cero fenyegetésével bírjon eltávolodásra. Ugyan... nem tennéd te azt meg. Túlságosan is be vagy szarva attól, hogy mit szólna a kis konfliktushoz, Aizen-sama...
- Grimmjow. Azonnal engedj el. – utasít, és amilyen kis édes, teljesen bele is éli magát abba, hogy meg is teszem majd, amivel itt dobálózik. Ne légy ilyen naiv. Azon már egy ideje túl vagyunk. Nagyjából akkor, mikor utánam eredtél, és azt hitted, hogy nem ez lesz belõle. Felröhögve préselem csuklóját a falba, melytõl az hangosan roppanva adja fel a küzdést nálánál sokkalta nagyobb fizikai erõm ellen. Lehet, hogy õ a négyes. De szart sem ér a kis nádszálvirág alkatával ellenem. Jobban festene alattam vergõdve az tény...
- Minek? Nem mindegy, hogy duglak meg? Beszéd elõtt a falnak döntve, vagy beszéd után a fal tövében... – érdeklõdök mély hangommal megcirgatja sápad fülét, amitõl õ összerándulva kapja el fejecskéjét, mintha azzal menekülni tudni, Persze arcán, még mindig no érzelem, mintha valaki bebaszta volna a hûtõbe dermedni egy kicsit. Nem meglepõ, ennek a fazonnak annyi mimikája van, mint egy darab kõnek. Épp ezért lesz élvezet érzelmeket csalni rá. Persze csak a perverzió és erotika jegyein belül. Szigorúan... a többi már nem érdekel.
- Nincs ilyen szándékom veled, Grimmjow. Csupán figyelmeztetni szeretnélek, hogyha így fojtatod a pimaszkodást és parancsszegést, Aizen-sama könnyedén talál újat a helyedre. – rendezi kis lelkivilágát egy szempillantás alatt, hogy nem létezõ lelkembe gázolva fejezze ki sajátos aggodalmát. Ez édes. Tényleg az. Bár nem értem minek ilyen felhajtás egy kis szórakozás miatt. A shinigami is tudja, hogy ez csak ártatlan játék ahhoz képest, hogy milyet fogok tombolni a belein.
- Ez aranyos. De semmi okom sincs rád hallgatni, Ulquiorra. Szóval szedd az agyondugott segged, mielõtt még én is belepróbálom magam! – morranok kajánul vigyorogva, csípõmet az övének lökve, ezzel is imitálva azt a kis jelenetet, amit pár percen belül õ arccal a falnak, pucsítva fog megélni, ha nem menekül gyorsan, szokásához híven. S láss csodást, rögtön kapcsol is, és olyan kurva gyorsan szabadítja ki magát karmaim közül, mint egy besózott szûz kislány, hogy érezhetõ sértõdöttséggel igyekezzen egy újabb szaradagért a szájára Aizenhez. Jó bõr, de szánalmas az biztos. Kár érte. Pedig minden egyes alkalommal eldöntöm, hogy megfektetem, de hála egy cseppet kiszámíthatatlan természetemnek, a végére mindig meggondolom magam és hagyom futni... mert kibaszott vicces látni, ahogy seggriszálva elmenekül.
Persze így ideiglenesen dugnivaló nélkül maradok, de egye fene. Garantálom, hogy a kis fraccionok között akad valaki, akit magam alá gyûrök röpke két órára. Ott mindig akad valaki, aki szívesen espada vacsi lesz, mert végül is ez a dolguk. Én pedig vagyok olyan dög, hogy állandó jelleggel onnan kajáljak valakit. Persze ideje lenne Findoron és az egyéb finomságokon kívül, kivételesen valami úja kipróbálni. Ha meg nincs, akkor Szayel Apollo lába mindenki elõtt nyitva áll... hehe...
Kényelmesen veszem az irányt az edzõterem lelátó szerûsége felé, ami mindenki által ismert tényként, a falatozó páholy, ahol is az épp egymást agyaló fogások közül lehet választani. Kitárva a hatalmas ajtót lépek be, s nagymacska lépésekkel, halkan sétálok oda a korláthoz, hogy a vasra könyökölve szemlélhessem meg a mai felhozatalt. És máris egy igazi ingyen cirkusz nézõjévé válok, ahogy is Baraggan egyik pincsije és Apache készülnek egymásak ugrani, mert a kicsi fiú volt olyan bátor, hogy életében elõször letapogasson egy nõt. Egy pont neki. Elvesztette a marok szüzességét, de a száján még ott van a tejföl. Persze perverz agyamban máris az jelenik meg, hogy a szája szélén max. az én spermám díszeleghet, de nem baj. Legalább ezzel már el is döntöttem a mai estém fõfogásnak problémáját.
Miután lerendeztél kis tûzijátékukat, egy baszott nagy Cerot bedobva közéjük állítom le a dolgot, még mielõtt nem általam válik pucérrá a kis édes. Miközben kényelmesen szállok alá, hogy minden figyelmeztetés vagy egyéb nélkül magammal vigyem, végigmerem hosszú, fincsi combját, és karcsú alakját, amit hála az iménti kibaszott gyenge kis elõadásnak szépen kidobva csodálhatok meg. Nem rossz... basznivaló.
Ahogy elül a romokból feszálló porfelhõ, minden tekintet rám szegezõdik, s ki kéjelegve mosolyog rám, ki vigyorog, ki meg épp a bátorságát keresi, de összességében, mindenki rám figyel ahogy az egy királynak kijár. Még a kis szaros is rám kapja aranyszín szemeit, s dühösen méregetve próbál legyilkolni a tekintetével. Höhö... ez aranyos. De ehhez még bekell nyelned még egy kis lélekenergiát, édes.
- Szétnézhetnél, mielõtt csak úgy lövöldözöl 6os! – veti oda nekem kis flegmán, én pedig a sonido minden elõnyét kihasználva termek elõtte, hogy ruhánál fogva emeljem fel a kis gecit, mielõtt dugás helyet képen törölni támad majd kedvem. Úgy látszik, még nem tudja hol a helye... de én szívesen helyre teszem, ha csak ez hiányzik neki...
Szinte súlya sincs a kölyöknek, nekem meg pláne meg sem kottyan, így lazán fél kézzel tartogatva vigyorgok képébe, õ pedig csinos kis pofijára fincsi félelmet öltve pislog rám, mint aki kurvára nem érti miért esz most megbüntetve. A többiek meg elhûlve figyelik az eseményeket, olyan csendben, hogy még a légy fingást is meg lehet hallani. Hogy én milyen parti hangulatot tudok varázsolni egy perc alatt. Csak csodálni tudom önmagam.
- Nagy a pofád, kölyök. De ha ennyire használni akarod a szádat, akkor tudok neki valamit, amin dolgozhat! – hintem el élvezettel, õ pedig értetlen pislog rám szép szemeivel, amitõl hangosan felröhögve vetem hátra fejemet, szabad kezemmel kékes tincseim közé túrva. Ejj bassza meg, az utolsó szûz ezen a kibaszott helyen! Hát csak nekem lehet, ilyen kurva nagy mázlim! Már a napját sem tudom, mikor kefélte utoljára szûzsegget. Pedig azok a legjobbak... szûkek és forrók... mrrr... finom...
Láthatóan nem érti, mi a francnak röhögök ki ilyen nagy beleéléssel, és hogy páran miért mosolyognak rá mindentudóan, ezért a lehetõ legdacosabb és önteltebb arckifejezését elõvéve szegi fel fejecskéjét, ezzel még édesebbé téve az eddig is nevetséges összhatást. Nem megy ez neked, öcsi. Hagyj fel vele, mert csak ágyat nyomni vagy jó.
- Azonnal engedj el, Grimmjow! Nem a te fraccionod vagyok! – tiltakozik hatalmas beleéléssel, én pedig közelebb rántva magamhoz, a másodperc törtrésze alatt folytok belé mindent, ami segíthetne neki az elõre fejlõdésben. Szólni nem tud, de attól hogy gyilkosan szadista tekintettel mélyülök el szemecskéiben, még levegõt venni sem...de naiv vagy, bazd meg. Te sem hiheted, hogy csak az a rohadt vén szivar parancsolgathat neked. Azért vagyok erõsebb nálad, hogy kihasználjalak, cseszd meg. Ideje lesz megtanulnod...
- Rosszul gondolod, baszki. Mert ha nem úgy ugrálsz, ahogy én fütyülök, konfettivé szaggatlak, öcskös. – morranom halkan, ujjaim között vészesen formálva még egy cerot, csak úgy a hatás kedvéért. Nem sütöm el, isten ments! Még a végén leégetem azt a szájat, amivel szopni fog. És az úgy nem kóser...
Persze azonnal beléreked ismét minden, aminek ott kell maradnia, s egy kurva szót sem szólva engedi, hogy türkiz íriszeimet éhesen végig jártassam rajta mint egy darab húson, amit épp megvenni készülök egy rohadt piacon. Tekintetem végig tapogatja vékony kis testét, izmos combjait, szakadt ruhája alól kivillanó rózsaszín mellbimbóját, csinos pofiját... nem rossz darab, az tuti. Legalábbis mára pontosan, hogy jó lesz. Remélem legalább tiltakozni fog egy darabig, mert imádom betörni az ilyen dacos szüzeket. Élvezet hagyni, hogy kétségbeesésük közben darált húst csináljanak a hátamból... és amilyen abnormális vagyok, még élvezem is... wehehe...
- Na mi az, Grimmjow, megtaláltad az új áldozatod? – érdeklõdik ajkaira széles, kaján mosolyt csalva Mira Rose, nagy melleit büszkén kitolva, abban a reményben, hogy esetleg mégis csak õt kívánom meg a fiú helyett. Bocs, drága, de mára már meg van a menü. És azt hiszem, ha olyan dacos, mint amilyennek tûnik, akkor egy jó darabig agyon szadizom majd a kis hátsóját.
- Nagyon úgy tûnik...- dörmögöm halkan, rávigyorogva, ezzel kiváltva prédám módszeres remegését, amit nyilván a lassan benne felmerülõ halálfélelem miatt. Kibaszott vicces látni, ahogy pofijára ki ül a rettegés, hogy aztán egy másodperc alatt rendezve vonásait nézzen rám ismét dühös sértettséggel, s próbáljon meg a földtõl fél éterre kapálózva szabadulni. Felesleges. Te még annyira sem vagy ellenfél fizikailag, mint Ulquiorra, pedig pehelysúlyú a gyerek.
- Kár, pedig azt hittem végleg nálam maradsz, Grimm... – nyalintja meg száját Findor kéjesen, én pedig felnevetve villantom rá türkiz szemeimet, csak úgy figyelmeztetésként, hogy akkor itt és most publikusan meg kefélem, de annak nem fog örülni. Az lerombolná az önbecsülését... csak száj hõsködni tud a tömeg elõtt, de tény, hogy az ágyban nagyon ki tud tenni magáért, ha akar. És imádja a farkam. Ha rászabadul, olyan boldog lesz, mint egy óvodás a nyalókaboltban. Egy piros pötyi neki.
- Ne félj, te is sorra kerülsz, ha kifárasztottam a kicsikét. – ígérem sokatmondóan élveteg tekintettel, amire újdonsült ágymelegítõm, hirtelen már nem is tudja mit gondoljon, mert idõközben elfelejtve gõgösségét, kapkodja ide-oda fejét, hogy némileg ki tudja szûrni, hogy megölni vagy megdugni akarom-e. Persze nyilán az utolsó opcióra, még csak gondolni sem mer. Fel sem merül benne olyan ártatlan még a segge. Pedig az ember azt hinné, hogy ennyi vadállat között, az egyik csak megdöntötte már... hát, tévedni is tudni kell. És ezzel én is elkezdtem... hehe...
- Most akkor tulajdonképpen, mi a halált is akarsz tõlem? – türelmetlenkedik dühösen a kis méregzsák, én pedig rávigyorogva hajolok föléhez, hogy erõsen, nyomatékosítva szavaimat haraphassak fülébe, melytõl felnyikkanva rándul össze szinte azonnal... ahogy magam elé képzelem ijedt és értetlen pofiját, nõ bennem a kegyetlen kis hangocska, ami arra ösztönöz, hogy szégyenítsem tovább, mielõtt a mély vízbe dobom, és én mint mindig engedek a hangnak...
- Ha ennyire tudni akarod, egy perc alatt szétszedlek, cicus. – duruzsolom, tengermély hangommal végig borzolva nyakán a pihécskéket, mélyen magamba szívva bõrének finom eszenciáját, ami testébõl szinte afrodiziákumként árad orromba... persze mihelyt félre tette az elmúlt két perc meglepettségét, szinte azonnal dühöngve rúg-kapál új becenevére, ami miatta többiek már kárörvendõen vihognak is körülötte ezzel látszólag nem nagy örömet okozva neki. De szarok rá... kell neki ennyi alázás, hogy engedelmes kiscica legyen.
- Tegyél le! Most! Vagy ellátom a bajod! – dobálózik bátran, én pedig gúnyos röhögésben kifakadva csapom hónom alá, hogy kényelmesen oldalamhoz szorítva induljak el vele a kijárat felé, hogy lakosztályomba hurcolva kezdjem meg a betanítását. Persze elõször megkóstolom egy kicsit, hogy legyen mitõl félnie, mert az úgy csak izgibb... jó ha rettegnek és menekülnek egy leheletnyit, mert én szeretek vadászni.

Úgy, hogy ezt most kurvára meg fogod szopni, angyalom. Mert, hogy elõbb utóbb rojtosra dugom a seggedet, azt holt biztos. Nem most... de hamarosan. És hiába akarsz majd elmenekülni, nincs olyan kibaszott hely ebben a kuplerájban, ahol a fincsi, csípõs kis reiatsudat ne szagolnám ki... becserkészlek cicus, becserkészlek... hehe...