Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yuri)

<<1.oldal>> 2.

oosakinana2012. 06. 27. 22:13:30#21765
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Szöszimnek ~ NekoOo-nak)


Mikor megérkezünk, és éppen befele mennénk, megállít és szembe áll velem.
- Kajak tanulni akarsz? – teszi fel a kérdést az én számonkérésemtől hamarabb.
- Dehogy. – mondom mosolyogva, majd megfogom a kezét és bemegyünk a házba, hogy bemutassam a nevelőszüleimnek.
- Hahó. Van itthon valaki? – kiáltom el magam széles mosollyal az arcomon. Annyira izgulok, hogy vajon mit fognak mondani. Szólásomra Kevin jelenik meg.
- Gyertek be. – szólal meg, mire bevezetem a konyhába Yumikot.
- Jó napot. A nevem Kogara Yumiko. – bemutatkozik a szöszikém, és még meg is hajol, de én még mindig fogom a kezét.
- Szia. – köszön Kevin. - Az én nevem Kevin, ő pedig Mordak. – mutat „apámra”. - Mi vagyunk Deniel szülei. – jelenti ki ami valóban így van, csak félek, hogy mit fog mondani.
- Nagyon örülök. – mondja, majd ahogy lejjebb tekint meglátja a kezünket, de erre csak még szélesebben elmosolyodik.
Nem tudok hirtelen hogy reagálni rá, mert nem beszéltünk még ilyenről, hogy mi lenne, de végül „anya” szakítja meg a csendet.
- Deniel kicsim. Nem akarsz nekünk elmondani valamit? – néz re megint a kezünkre.
- Hát ha úgy vesszük akkor, de. – mondom kicsit határozatlanul. - Üljünk le, készítek egy kávét gyorsan. – mondom, majd leülnek én meg a konyhába lépve kezdek el kávét készíteni.
Kicsit ideges vagyok, de tudom, hogy megfogják érteni, hiszen az eddigi életmódomat is megértették, még akkor is ha ez ahhoz képest 180 fokos fordulat.
Lassan visszamegyek és leteszem eléjük a kávét és leülök Yumiko mellé.
- Nos... – kezdek bele, de nem tudom hogyan fogalmazzam meg, hogy mindenkinek jó legyen.
- Nos tudják, Deniellel nemrég ismerkedtünk meg, de engem magával ragadott a kishölgy, mind személyiségileg, mind külsőre. – megköszörüli a torkát. - Nem tudom hogyan tudnám ezt szépen megfogalmazni, de azt hiszem beleszerettem a lányukba. – néz rám csillogó szemekkel, amit viszonzok, mert így van ahogy ő mondja.
Ám ők csak ülnek és nem reagálnak semmit. Kevinről tudom, hogy mit gondol, de Mordakon még mái napig nem tudok eligazodni. Egyszerűen annyira rejtélyes.
- Iskolába jársz még Yumiko? – szólal meg mordak, ami nekem nagyon kezd gyanús lenni, ha már ő kérdezget valakit, akkor ott már gondok vannak.
- Igen, képzőművészeti egyetemen tanulok. – válaszolja a kérdezett engedelmesen.
- És a képzőművészettel szeretnél a továbbiakban foglalkozni? – lassan kezd elegem lenni a faggatózásából.
- Yumikonak saját galériája van. – mosolygom, majd az asztal felett kulcsolom össze a kezünket.
- Valóban így van. De most sajnos nincs munkám, mivel nincs megrendelő. – mondja zavartan.
- Hmm... festő. – morogja, amire én is morogni fogok.. - Azok általában drogoznak, és bekattannak. – na itt kezd nagyon elegem lenni belőle.
- Mordak! – szólok rá, de fel is pattanok és megfogom Yumiko kezét és őt is magammal húzom a szobámba.
- Most miért hagytuk ott őket? – kérdezi meglepetten.
- Te nem hallottad mit mondott? – akarok ki.
- Dehogynem. De egyértelműen nem gondolta komolyan. – mondja mosolyogva.
Határozottan ülök le az ágyra. Fejemet megtámasztom és őt kezdem el figyelem, miközben leül az íróasztalom előtti székre.
- Mit akarsz tudni? – igen. Ezt is meg kell beszélnünk, különben nem biztos, hogy komoly lenne a dolog.
- Mindent. – válaszolom.
- Az elég tág fogalom, nem gondolod? – próbálja húzni az időt, de erre most nagyon nem vagyok vevő.
- Szórakozol?
- Igen...vagyis nem, de...na mindegy. – zavarja össze magát, de engem is alaposan. - A lényeg hogy June, tudod a hosszú feketehajú kékszemű csaj, na vele jártam, de már nem. – mondja röviden és egyszerűen.
- Ez egyértelmű. – válaszolom szarkasztikusan. - De meddig jártatok?
- Három évet... - ahogy ezt kimondja, az én szemeim elkerekednek.
- Mennyit? - kérdezek vissza, mert lehet rosszul hallottam.
- Három évig jártunk. – mondja határozottan a szemembe nézve. Pedig kezdtem reménykedni hátha csak félre hallottam és nem úgy vannak a dolgok.
- Hát ez fantasztikus... – mondom kiakadva.
- Most mi bajod? – kérdezi értetlenül.
- Az hogy nem szóltál!
- Volt rá alkalmam?
- Lehetett volna!!
- De ennek már vége! Kész. Kifújt! – kezd ő is kiakadni. Ha ezt így fogjuk megbeszélni akkor nem hiszem, hogy hosszú jövőnk lenne.
- A csaj tuti szeret még téged. – mondom letörten.
- Szeresse a faszomat... – morogja, mint ahogy Mordak szokta. Elkezdek gondolkozni, majd egy kisebb csend után felemelem a fejemet és a szemébe nézve folytatom a kíváncsiskodást, amire szeretném tudni a válaszokat.
- Te dobtad? – kérdezem halkan.
- Igen. – olyan hideg a hangja, hogy még én is mindjárt megfagyok tőle.
- Miért? – kérdezem, bár nem tudom, hogy innentől van-e hozzá közöm, de a kíváncsiság nagyúr.
- Megcsalt.
- Fáj? – kérdezem normálisan, ám nem úgy válaszol, ahogy én azt szeretném.
- Ja, nagyon... pedig most jól jönne. Nagyon megbasznám...jó kis picsa. – kezdi el mondani, miközben a széken forog folyamatosan.
Nem is az háborít fel, amit mond, hanem ahogy mondja. Tényleg el tudnám hinni, hogy mindezt akarja, de rá kell végre jönnie, hogy én nagyon Jun. Meg is állítom a széket, majd egy pofont adok neki.
- Na ezt most miért? – mosolyog rám, de az én fejem eléggé forró. - Jajj Baby, nyugi. – megfog derekamnál és szembe ültet magával az ölében, majd szenvedélyesen kezd el csókolni.
Eleinte nem nagyon akarom viszonozni, mert még dühös vagyok, de végül csak viszonzom és karjaim nyaka köré fonva viszonzom és mélyítem el édes csókunkat. A vége meg az lesz, mint az ágyban kötünk ki egy édes kibékülés eredménye ként…
~*~
Este hazament Yumiko, mert a szülei hazahívták valamiért, én meg gondolkodtam így szinte semmit nem aludtam. Yumikon járt az agyam, meg azon, hogy mit kéne csinálnom. keresnem kell egy atlétikai csoportot, ahova tudok járni, a bandát meg ott kell hagyni. Ha a banda nem nézi jól szemmel, hogy együtt vagyunk, akkor ott hagyom és találkozunk, ha nincs velük.
Ma a suliban is olyan vagyok, hogy Soraékat leginkább kerülök, mert ha megtudnák vagy lebeszélnének a dologról vagy magam se tudom. Megkérdeztem a tanáromat, hogy van-e itt ilyen csapat, amire annyit mond, hogy nincs, de pompom csapat van és pont válogatás van.
Éppen a meghallgatásra tartok, amikor csörög a telefonom és Yumiko az.
- Szia Deniel. – köszön bele, mikor felveszem.
- Szia. Hogy vagy? – kérdezem meg, miközben egy kicsit bemelegítek.
- Jól csak akartam kérdezni, hogy a banda előtt lenne-e kedved találkozni? – kérdezi én meg elmosolyodok.
- Most nem tudunk, mert meghallgatáson vagyunk, ami ma derült ki, hogy lesz. – mondom egyből. – És a bandához is később fogok megérkezni. - tájékoztatom.
- De miért? Meg tudod, hogy a csajok nem szeretik a késést. – hívja fel a figyelmemet.
- Tudom, de majd megtudod, hogy mi a helyzet.
- Deniel Hoower. – szólít a zsűri.
- Ezt hogy érted? – teszi fel a kérdést.
- Bocsi, de mennem kell én következek, majd találkozunk és mindent meg fogsz tudni. Szia. – köszönök el, majd kinyomom, és már szaladok is a helyemre.
Bekapcsolják a zenét én meg olyan akrobatikus mozdulatokat teszek bele, hogy olykor látom, csak a szemüket és szájukat tátják el. Minden erőmet beleadom amit csak tudok és ha ezek után nem fognak bevenni a bandába, akkor így jártak. Unatkozni fogok otthon ha hazamegyek a banda nélkül, de nem akarom, hogy meg legyen szabva kivel, mikor és hol lehetek együtt. Ez nem normális és nem fogom hagyni, irányítani magam…
Egy óra mire kihirdetik az eredményt és boldogan jelenthetem ki, hogy én voltam a legjobb és ezt ők is megmondják. Akkor most már csak a bandát kell elintézni. Sietek oda hozzájuk, hogy beszéljek velük, meg Yukina-val legyek egy kicsit.
Hamarosan meg is érkezek.
- Sziasztok. – köszönök mosolyogva.
- Késtél. – szögezi nekem Sora. – Merre voltál? – áll egyből nekem és látom, hogy mindenki kíváncsian várja a válaszomat.
- Kiszállok. – mondom, mire mindenki csak ledöbben.
- És miért? Ezrét kerültél egésznap és nem akartál beszélni velem? – kér számon a barátnőm, Sora, akit alig egy hete ismerem.
- Igen. – jelentem ki. – És amúgy meg azért, mert egyszerűen nem tetszik, hogy csak azért nem lehetek nyiltan azzal, akivel akarok, mert hogy volt már kapcsolata egy másik taggal, aki még mindig szerelmes belé. – jelentem ki.
- Deniel ezt nem kéne megbeszélnünk? – néz rám Yumiko aggódva.
- Ha ez az ára, hogy bármikor veled lehessek akkor nincs mit megbeszélnünk. – jelentem ki és megsimogatom az arcát. – Amúgy meg felvettek a pom-pom lányok így most már amúgy is mindig késnék a találkákról, úgy hogy így lesz a legjobb. – mondom az indokokat.
- Te nem vagy normális. – jelentik ki szinte egyszerre, de látom, hogy Sora megharagszik rám.
- Hagyjátok. Menjen. – fordít nekem hátat. – Aki nem akar ide tartozni, azaz ellenségünk. – mondja komolyan, majd elindul. – Gyertek.
El is indulnak, de Yumiko ott marad egy kicsit.
- Miért csináltad ezt? – néz rám kérdőn és aggódva. – Ezzel nem hogy jót, de rosszabbat tettél nekünk. – mondja aggódva.
- Miattunk tettem. – mondom a szemébe, de csak a fejét rázza.
- Nem érted az itteni dolgokat úgy látszik. – sóhajt nagyot, mire Sora kiált neki.
- Yumiko gyere ne állj szóba ezzel az árulóval. – majd jön oda June és megfogja Yumiko karját, amire egyből elkezd vörösödni a fejem, de ekkor megjelennek a többiek is.
- Engedd el Yumiko-t és ne merj hozzáérni. – mondom vészjóslóan, mire lém áll.
- Még is miért?
- Mert ő már hozzám tartozik nincs rád szüksége. – mondom komolyan és meg is lököm, de ennek csak az lesz a vége eléggé összeverekszek vele, de a többiek egyenlőre csak szét szednek minket, majd ellöknek engem és Sora áll elém.
- Tünj el innen kisanyám vagy a kórházban fogsz kikötni. – olyan szemekkel néz rám, hogy komolyan megijedek tőle, majd elmennek és viszik magukkal Yumikot is.
Én csak azt hittem, hogy ezzel jót fogok tenni mindenkinek… 


oosakinana2012. 05. 25. 10:16:45#21155
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Szöszimnek ~ NekoOo-nak)


Ahogy ajkaira tapadok eleinte viszonozza, de végül ellök magától.
- De-Deniel. – néz rám csillogó szemekkel. Látom, hogy akarja, akkor meg még is mi a baj?
- Kuss, és csókolj meg! – parancsolok rá.
Nem ellenkezik egyáltalán, hanem megint egy szenvedélyes csóka kezdünk. Itt van végem. Most már teljesen tudom, hogy csak az övé vagyok. Fel is mászunk a szobájába, ahol végig dönt az ágyon.
Lehámozza rólam a felsőt, meg az összes ruhát, ami feleslegesnek nyilvánul. A szívem a torkomban dolog, hogy most józanul teszem meg, de kívánom és nem akarok tiltakozni ellene. Ahogy csókjaival halmozza el a testemet sóhajok hagyják el ajkaimat. Minden egyes csókja felforrósít és lázba hoz. Hogy képes velem ezt csinálni?
Nem akarom viszonzás nélkül hagyni. Kezem elindulnak a testén és simogatom, hogy ne érezze rosszul magát. Teljesen libabőrös vagyok az érintésétől annyira jól esik. Sűrűn veszem a levegőt, mintha meg akarnék fulladni. Felém hajolva csókol meg vadul, miközben keze ágyékom felé halad és az én szívem majd kiugrik a helyéről. Egy pasival sem éreztem ezt, amikor dugtunk volna… de ha azt nézzük ez inkább szeretkezés.
Testemet csókjaival halmozza, és miközben lent izgat nem bírok ellenállni és nyögések szakadnak fel belőlem… amikor ajkaival is eléri még sűrűbbek lesznek és még vonaglani is elkezdek. Ahogy gyorsít a tempóján az én nyögéseim is úgy válnak egyre hangosabbá és sűrűbbé.
Ahogy még egy ujját belém dugja és tartja a tempót nem bírom tovább. Hangosan felnyögve kaparom a támlát, miközben testem is ívben megfeszül. Egy pasi sem tudott ennyire eljuttatni a csúcsra, mint ahogy ő most tette. Amikor végig fut rajtam a gyönyör, magamhoz húzom és megcsókolom, de ő megint ellök magától. Még mindig kapkodom a levegőt, ám ő felállva megy kis az erkélyre és rágyújt.
Nem értem, hogy mi baja van, de ki fogom deríteni. Felveszem az egyik köntösét, majd szépen kisétálok hozzá, hogy megbeszéljük a dolgokat.
- Deniel?! – ahogy megfordul, akkor láthatja rajtam a köntösét, de most jelen pillanat nagyon nem érdekel. Mélyen a szemembe néz és látom, hogy kattog az agya mit is mondjon nekem, de majd én megnyugtatom.
Szív egy slukkot a cigiből, majd szóra nyitja a száját, és meg is szólal:
- Figyelj... tudom hogy szemétség volt amit tettem... szóval sajnálom. – lesüti a szemét és megint szív egyet.
- Ne. Ne sajnáld. – fogom meg az állánál fogva és emelem fel, hogy a szemembe nézzek, ha hozzám beszél, meg főleg. - A Te segítségeddel rájöttem arra hogy saját kapura kell lőnöm a gólt.
- É-értem. – dadogja. - De akkor is szemétség volt, hogy csak úgy kihasználtam helyzetet, az első alkalommal. – már megint lesüti a szemét.
- Jó...figyelj...felejtsük el. – mondom. - Hiszen ha úgy vesszük én is akartam. – szavaimra teljesen meglepődik.
Látom az arcán az értetlenséget, hogy nem tudja mire vélni a dolgokat. Hát igen. Nem lehet rajtam egykönnyen kiigazodni, de ez van ezt kell szeretni tartja a mondás és ha ő meg akar engem tartani, akkor tényleg hozzám kell szoknia.
- Nem értelek. Teljesen összezavarsz. – mondja megrázva a fejét, majd beleszív a cigibe, amit utána el is nyom. – Elsőnek kiakadtál nem akartál semmit tőlem arról nem is beszélve, hogy pasik után szaladtál, most meg hirtelenjében engem akarsz? – néz rám értetlenül, mire odamegyek hozzá és megsimogatom az arcát.
- Nem kell mindig mindennek a miértjét meg az okát keresni. Olykor csak örülni kell annak, ami van és kiélvezni, amíg lehet. – mondom egyszerűen, majd egy csókot is adok neki, de elhúzódok tőle, mert soha életemben nem szerettem a ciginek az ízét. – De kérlek moss fogad cigizés után. – mondom kicsit elhúzva a számat, amire mintha kicsit jót mulatna.
- Rendben. – bemegy, majd tényleg megmossa a fogát. Beljebb megyek, majd amikor kijön, odasétálok hozzá és megcsókolom szenvedélyesen.
- Most viszont te jössz, hogy élvezkedj. – mondom egyszerűen és már látom rajta, hogy tiltakozna, meg mondana valamit, ám nem hagyom neki, mivel egyből az ágyra teperem és kezdődhet a móka.
Ahogy ő is kielégített engem úgy én is megpróbálom viszonozni az ő kedvességét és szerencsére sikerül is, mert a teste ívben megfeszül, amikor elélvezett.
~*~
Másnap reggel elég kipihenten ébredek fel, majd ahogy lesétálok a konyhába, Kevin egyből rám talál.
- Nocsak. Valakinek, de jó kedve van. – állapítja meg. – Csak nem történt tegnap valami? – kérdezi kedvesen, amire sejtelmesen elmosolyodok.
- Az attól függ. – válaszolom. – Tényleg Itthon leszek ma Mordak-kal együtt? – teszem fel a kérdést az említett személy felé is fordulva.
- Miért kellünk valamihez? – kérdezi kicsit furcsán, mintha nem akarna itthon lenni vagy mit tudjam én.
- Igen kellenétek mind a ketten. – kis szünet után folytatom. – Haza hozok bemutatni nektek valakit. – mondom mosolyogva, meg izgatottan, amire felcsillan a szemük, legalább is a Keviné.
- És az a szerencsés? – kezdi egyből izgatottan, de ahogy észre veszem, Mordak ennyire nem lelkes.
- Kevin állítsd le magad. – mordul rá. – Remélem nem megint egy szájhőst akarsz hazahozni. – néz rám morgósabban. Hát igen. Mordak hordja a gatyát nálunk.
- Szó nincs róla. – majd kicsit zavarba jövök. Tudom, hogy is azonos neműek, de nem tudom, hogy az enyémet hogyan fogadnák. – De majd délután meglátjátok. – mondom gyorsan, majd fogom és felveszem a cuccaimat. – Sziasztok. – köszönök el és szinte elillanok otthonról. Nem akarom, hogy tovább faggassanak.
Ahogy az utcán vagyok felhívom Yumiko-t.
- Szia szépségem. – szól a telefonba.
- Szia szöszikém. Figyelj már remélem nincs mára programod. – mondom neki, amire elkezd hümmögni.
- De van. – mondja, amire kicsit elkedvetlenedek. – Veled kell lógnom délután. – teszi hozzá, amiért meg fogom szívatni.
- Ezért még megkeserülöd. – mondom mosolyogva, majd hallom édes nevetését, ami nagyon jól esik. – Akkor mit szólnál, ha délután a banda után elvinnélek valahova? – teszem fel a kérdést.
- Hova akarsz elvinni? – kíváncsiskodik.
- Majd megtudod, legyen számodra meglepetés. – zárom le ennyivel a témát és ő sem nyaggat. Letesszük a telefont, majd elmegyek suliba és már alig várom a délutánt. Szeretném már haza vinni és bemutatni a családomnak a kicsikét, mert szeretném, ha apuék is jól vélekednének róla, meg hogy tudják, mi miatt is vagyok össze zavarodva.
Nem foglalkozok a dolgokkal, hanem a suliba megyek, ahol minden simán megy. Az órákon a feleléseket is megússzuk szerencsére. Itt az ideje, hogy találkozzunk a bandával és lássam őt is. Azt hiszem a bandának is el kell majd mondani a dolgokat, hogy ne aggódjanak. Sora már próbált nyaggatni, de nem mondtam neki semmit, csak annyit, hogy majd meglátja.
Ahogy a találkahelyre érünk. Várunk, hogy jöjjenek a többiek is, addig meg szépen ücsörgünk a napsütéses időben. Hamarosan megjön Yumiko, mire mosolyogva állok fel. És sétálok oda hozzá.
- Szia szöszi. – köszönök neki, majd magamhoz ölelve csókolom meg. Érzem a többiek megdöbbenését, de hát kitérdekel.
- Szia szépségem. – vigyorog kicsikém is.
- Szia Yumiko. Nem akarom elrontani a rossz kedveteket, de nem kéne igazán ezt mindenki előtt csinálnotok. – mondja, amit teljesen nem értem.
- Ugyan még is miért nem? – kérdezek rá, mire Yumi válaszol.
- Mert az egyik lány a bandából a… csajom volt. – na ez most kicsit ledöbbentett. Már éppen faggatnám is tovább, amikor egyszer csak megjönnek a többiek és nem faggatózok most inkább, majd később.
Egy ideig együtt lógunk a csajokkal, de amikor az órámra nézek látom, hogy mennünk kell.
- Yumiko menjünk. – szólok neki, mire mindenki kíváncsian néz rám.
- Még is hova? – teszi fel szinte mindenki egyszerre a kérdést.
- Segít nekem tanulni, mert apám kijelentette, hogy ha nem javítok, akkor búcsút mondhatok a bandának. – hazudom neki, ha már ennyire kell, ők meg csak bólintanak.
Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz nálunk, meg hogy fogja majd megmagyarázni nekem a dolgokat, mert nagyon kíváncsi vagyok a történtekre, amikről nem tudok… 


oosakinana2012. 03. 26. 22:04:02#20094
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Szöszimnek ~ NekoOo-nak)


Lehúzza rólam a ruhámat, amit hagyok, mert ez most kell nekem. Segítek is neki. Kapok egy csókot, majd lefele halad csókjaival, amit én sóhajokkal jutalmazok, főleg, ahogy kezd egyre jobban ágyékom felé közeledni.
Ahogy eléri kicsit megemelem csípőmet, majd ahogy érzem, hogy finom kezd el játszadozni barackjaimmal, nyögések szakadnak fel belőlem. Annyira jó érzés, amit csinál. Soha egy pasi nem tudott ennyire kielégíteni, mint ahogy ő most azt teszi velem. Annyira jó érzés, hogy menten elélvezek tőle.
Folyamatosan őt figyelem, hogy mit csinál, mert ez még jobban begerjeszt. Még többet akarok. Még még.
Ahogy kapom a még többet és az élvezet felé irányít nyögéseim sűrűsödnek, majd megfeszül a testem és a lélegzetem is elakad egy pillanatra, majd egy nyögés, ami jelzi is neki, hogy elélveztem.
Végül testem elernyed, és a tudatomat átveszi a sötétség.
~*~
Másnap reggel nem kis fejfájással ébredek. Felülök, de ahogy megérzem, nincs rajtam ruha, elkerekednek a szemeim. Elkezdek gondolkozni és beugranak képek, hogy én meg Yumiko csinálunk valamit. Eleinte csak csókolózunk, majd ő tovább megy. Ahogy meglátom, a képeket a fejemben legszívesebben hánynék magamtól.
Kipattanok az ágyból és felkapom a ruhámat. Megtalálom a cetlit, de csak összegyűröm. Kimegyek a házból és megkeresve a tegnapi csávót a kezébe nyomom. Meg mondom, hogy zárjon be én meg szinte rohanok haza.
Berobbanok a házba, mire Kevin elém jön.
- Deniel. Minden rendben van? – teszi fel a kérdést.
- Nem. Semmi nincs rendben. – mondom szinte hisztérikusan.
- Mi történt kicsikém? – próbálna megölelni.
- Ne érj hozzám. – mondom, majd felszaladok a szobámba. – Hagyjatok békén. – kiabálok vissza, majd becsapom az ajtót és be is zárom.
Próbálnak hozzám egésznap bejutni, de nem engedem őket. A történteken jár az eszem és nem tudom miért. El akarom felejteni, ki akarom törölni az emlékezetemből.
Telefonon is próbál elérni Yumiko párszor, de nem veszem fel a telefont, sőt egy idő után kikapcsolom. Sora még személyesen is eljön hozzám, de őt sem engedem be, hagyjanak békén. Soha nem voltam még nővel és ez most egy kicsit nagyon kiakaszt.
~*~
Két napig nem mozdulok ki a házból még a szobámból sem. Enni sem eszek semmit, csak fekszek és gondolkozok. Ki kell derítenem, hogy mi az igazság velem kapcsolatban. Felkelek, majd elmegyek otthonról. Nem szólok senkinek, csak egyszerűen lelépek. Az egyik szórakozó helyre bemegyek és kinézek magamnak egy srácot, amelyiknek remélhetőleg nincsen kapcsolata.
Amint megvagyok vele, kiráncigálom a mosdóba.
- Dugj meg. – mondom neki, amire kerek szemekkel néz rám.
- Mi van? – néz rám értetlenül.
- Hallottad. Dugj meg. – mondom megint. – Meg akarok nézni valamit. – magyarázom, amire már teszi is a dolgát csókol, de egyáltalán nem esik jól. Yumiko csókját akarom érezni.
Hozzá ér a testemhez is, de nem az ő tapintását akarom érezni, hanem Yumikoét. Mi történik velem? Nem hiszem el, hogy ez én vagyok.
Amikor a lábam közé nyúl, viszont már nem bírom tovább. Nem akarom, hogy hozzám érjen. Egy férfi se nyúljon hozzám. Ellököm magamtól, majd a szemébe nézek.
- Bocsi úgy néz ki, nem gerjedek rád. – mondom röviden és tömören, majd ott hagyom.
Fogom magam és elmegyek a parkba. Előveszem a telefont és felhívom.
- Deniel? – hallom meg a kétségbe esett hangját.
- Tudunk találkozni? – teszem fel a kérdést, amire szinte érzem, hogy teljesen megfeszül.
- Nézd én sajnálom… - kezdene bele, de nem ezt kérdeztem.
- Találkozni akarok veled. Hol vagy most, vagy hol tudunk találkozni? – teszem fel megint a kérdést, bár lehet azért ilyen félős, mert kicsit hivatalos, meg komoly is vagyok.
- Most éppen itthon vagyok, de….
- Tökéletes, akkor oda megyek. – teszem le a telefont, majd szedem a lábamat és elmegyek Yumiko-hoz. Nem tudom, mit fogok neki mondani, de az biztos, hogy ki fogok egy két dolgot deríteni, mert valami nagyon nincs rendben velem, mióta együtt voltunk, de szeretnék pontot tenni a végére.
Amikor megérkezek, becsengetek és ő jön ajtót nyitni, de ahogy látom, eléggé kétségbe van esve, de nem teketóriázok. Ahogy belépek a házba, egyből a falnak szegezem és megcsókolom. Ki kell derítenem, hogy mi van velem és csak így tudom. 


oosakinana2012. 03. 09. 12:01:06#19715
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Szöszimnek ~ NekoOo-nak)


 
- Szöszi mi? – mondja fél mosollyal. - Még szép tetszik az ötlet. Úgy is rég estem bűnbe. – mondja hangosabban, majd rám kacsint.
 
- Na akkor ez meg van beszélve...és hová menjünk? – Kérdezi Sora. Annyira még nem ismerek itt senkit, de ami késik, nem múlik. Ez a ma esti buli pont jó lesz.
 
- Szerintem ideális lenne a Pink&Blue. – szólal meg egy másik csaj. A neveket még nem ismerem, de azt hiszem, hogy a lényegesebbeket tudom.
 
- Na ha az mindenkinek megfelel, akkor ide küldök egy limót úgy hét fele és együtt elmegyünk. De akkor mindenki legyen totál kicsípve. – kapok egy újabb kacsintást.
 
El is búcsúzunk egymástól, hiszen menni kell készülődni. Mondjuk nekem nem lesz nagy készülődés, mert csak kicsit fogom kicsípni magam. Soráéktól elbúcsúzok, majd látom, hogy Yumiko tart felém egy fél mosoly kíséretében.
 
- Nos a hölgynek is megfelel a hely? – kérdezi tőlem.
 
- Hát ha tudnám hol van, és hogy milyen hely. Akkor biztos megfelelne. – válaszolok mosolyogva.
 
- Szerintem tetszeni fog. Nagyon sok csávó jár oda, csak mert a csajok kedvenc helye...héé...mit szólnál, ha érted mennék és közösen jönnénk ide a többiekkel? 
 
- Hmm nem tűnik rossz ötletnek. – válaszolok, majd egy kártyát nyújtok felé, hogy megtalálja merre is lakok.
 
- Akkor fél hétkor jó, ha érted megyek?
 
- Persze. – mosolyogva kacsintok rá, majd végül hazafelé veszem az irányt.
 
Otthon, ahogy belépek a szobába Mordak lép elő a nappaliból.
 
- Szia Deniel. Hogy telt a napod? – teszi fel a kérdést, mire elmosolyodok.
 
- Szia, nagyon jól. Képzeld a csajok elhívtak bulizni estére. – mondom kedvesen, amire csak elhúzza a száját.
 
- Remélem nem olyan banda, mint a másik helyen. Tudod mennyire nem szerettük őket Kenshin-nel. – mondja, hiszen tisztában vagyok vele, hogy én is vagyok a hibás, hogy ide kellett jönnünk.
 
- Igen tudom, de ne aggódj ők rendesek. – nyugtatom meg. Limuzinnal fogunk menni és jönni. – nyugtatom meg, de meg is lepődik
 
- Ilyen gazdagok?
 
- Nem tudom, de majd ma este meg fogom tudni, de nem is az számít, hanem hogy jó fejeknek kell lenniük. – állapítom meg, majd puszit adok az arcára. – Na de megyek készülni. Kenshin-nek, meg majd mond már meg, hogy lehet, nem fogok itthon aludni. – mondom neki, de csak nem állja meg, hogy ne mondjon valamit.
 
- Deniel. – megállok a lépcsőn és visszafordulok. – Vigyázz magadra kérlek. – néz rám, amire csak elmosolyodok és felmegyek az emeltre.
 
A fürdőbe megyek, ahol alaposan lecsutakolom magam. magam köré tekerem a törölközőt, majd úgy ahogy vagyok leülök az asztalom elé és a hajamat kezdem el igazítani, hogy miként álljon, de végül csak egy lazább kontynál maradok. Ki is festem magam, és mivel tudom milyen ruhát veszek, olyan sminket teszek fel.
 
Amint megvagyok vele, a szekrényem elé állva keresem a kis rózsaszín ruhámat, ami tökéletes erre az estére. Felveszem és most már csak várnom kell, hogy jöjjön Yumiko.
 
Egyszer csak kopogtatnak az ajtómon.
 
- Deniel. Keresnek. – hallom meg Mordak apukáját.
 
- Megyek. – szólok neki, majd felveszem a táskámat és szépen lesétálok az emeletről.
 
Lesétálok a lépcsőn és látom, hogy az ajtó nyitva van és áll ott valaki. Amint lejjebb érek meglátom ott Yumikot. Nagyon jól van felöltözve és csinos ruha is van rajta. Látom őt a látvány nagyon letaglózta, mert csak rajtam járatja a szemeit.
 
- Nos mehetünk. – mosolygok rá, mire belém karol és a limuzinhoz vezet, majd ajtót nyitva beszállok.
 
- Nagyon csinos vagy. – jegyzi meg, miután megint végig mért.
 
- Te sem panaszkodhatsz. – nézek én is végig rajta.
 
- Akkor Brandon, irány a sarok. – mondja a sofőrnek és már megyünk is a többiekért.
 
Egész úton csak nevetgélünk. nagyon jól érzem vele magam, ami szokatlan, hiszen nem sűrűn szoktam egy lánnyal ennyire jól kijönni. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből.
 
Felvesszük a lányokat is és irány a szórakozóhely. Mindenki nagyon jól érzi magát és szórakozott. Ez a kis buli kell nekem is, ahhoz, hogy tényleg jobban megismerjem őket.
 
Amint megérkezünk kiszállunk és csak besétálunk a helyiségbe. Nagyon kellemes, hangulatos helyiségről van szó. A falai rózsaszín és kék árnyalatokban pompázik, ahogy a neve is megemlíti. Először lefoglaljuk a nekünk való helyet ahol mindenki rendesen elfér. Végül Sora a pulthoz megy és rendel egy jó kis piát, az egész asztalnak. Azt hiszem, itt ilyen mindenki meg hív mindenkit egy körre menet van, hogy igazságos legyen… akkor tuti, hogy nem maradok józan a mai éjszaka és tuti, hogy nem fogok otthon aludni, ahogy ilyenkor magamat ismerem. Valamelyik srácnál fogok kikötni, akit éppen itt fogok kinézni magamnak.
 
- Na csajok, akkor bulira fel. – mondja Sora. – Menjünk táncolni. – lehúzzuk a felest, amit hozott, majd felállunk és elkezdünk táncolgatni.
 
Elég sok pasi körénk gyűlik én meg ki is használom a lehetőséget és egy-kettőnek neki is dörgölőzök hátulról és velük táncolok. Ám az ilyen táncolásoknál észreveszem, hogy Yumiko eléggé mérgesen néz, vagy talán féltékenyen. Nem is tudom megállapítani. Mindegy inkább csak táncolok és élvezem ezt az éjszakát, ami miattam van… vagyis én találtam ki…
 
Mindenki fizetett már italt és nekem már nagyon üt a pia. Alig tudok már magamról lassan.
 
- Deniel. Gyere megyünk haza. – Mondja Sora, de én még fel akarok szedni egy pasit, mert dugni akarok egyet ma.
 
- Nem. Hagyjatok békén. – mondom nyűgösen és próbálok visszamenni. – Még nem szedtem fel senkit. – mondom eléggé eltorzult hangon.
 
- Deniel, de velünk kell jönnöd. – mondogatják a többiek is. Annyi a szerencséjük, hogy magas sarkúban nem tudok biztosan járni, különben biztos, hogy nem mennék velük.
 
- Vissza akarok menni. – mondogatom, de csak beülők a limuzinba.
 
- Brandon haza visszük a lányokat. – mondja Yumiko és a kocsi is elindul.
 
Mindenkit haza viszünk, de amikor már engem kéne megint megszólal Yumiko:
 
- Egyenesen hozzánk. – adja az utasítást.
 
- És a kisasszony? – néz rám, mondjuk én már kicsit félálomba vagyok a sok piától.
 
- Nálunk fog aludni… nem engedhetem… menjen. – hallom a foszlányokat, majd kicsit elbóbiskolok.
 
~*~
 
Arra ébredek meg, hogy valaki cipel… CIPEL????? Kipattannak a szemeim és körbe nézek, de ki is esek az illető kezéből.
 
- Deniel jól vagy? – hallom meg a férfi mellett álló Yumiko hangját.
 
- Igen, de hol vagyok? – nézek körbe. – Ez nem a mi házunk. – teszek egy ténymegállapítást.
 
- Nálunk vagy, mert nem akartak ilyen állapotban haza engedni. – tájékoztat, amit meg is értek. Még mindig nagyon forog velem a világ. – Brandon köszönöm. Innentől elboldogulok. – az említett bólint és távozik.
 
Felsegít, majd egyenesen az egyik szobába megyünk.
 
- Szeretnél letusolni? – néz rám, mivel inkább egyből eldőlök az ágyon.
 
- Aludni akarok. – mondom halkan és megint csukódnak le a szemeim.
 
Már éppen merülnék el az álmok világába, amikor ajkakat érzek az enyémeken. Nem tudom mi ütött belém, de átkarolom a nyakánál és úgy húzom magamhoz és viszonzom a csókját hevesen. Érzem, ahogy testemet kezdi el simogatni, de leginkább a kivágásnál a melleimet. Hmmmm. Olyan jó érzés.
 
Az én kezeim is útra kelnek és a hátát simogatom, ami olyan selymes és finom tapintású. Elválik ajkaimtól és a szemembe néz, mire én is kinyitom.
 
- Deinel… - kezdi el mondani, de inkább lehúzom magamhoz és megcsókolom.
Nem akarom a hangját hallani, mert akkor félő, hogy esek ebből az őrületes bódulatból. Most csak annyit érzek, hogy akarom, és nagyon kívánom minden egyes porcikáját. Nem akarom, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. 


oosakinana2012. 01. 25. 16:39:39#18771
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Szöszimnek ~ NekoOo-nak)


Nem rég érkeztünk meg az újvárosba. Megint költözködtünk Kevin miatt, mert neki van fontosabb munkája, és ha neki azt mondják, hogy mennie kell, akkor szedi mindenki a sátor fáját. Annyi szerencsém van, hogy legalább azokat le tudtam magamról koptatni, akiket már amúgy is akartam, mert csak nyűg volt a hátamon. nem is volt jó velük a szex, meg amúgy is. nem tudom, hogy mi van velem, de mostanában egyre ritkábban élvezem a szex-et, pedig olyan fiatal vagyok.

Nagyon szép kis környéken vagyunk és a suli is aránylag jó, de még csak két napja vagyok itt így nem tudok annyira nyilatkozni. a srácokkal most nem keresem annyira a kapcsolatokat, mert nincs hozzájuk kedvem.

Most is éppen a suliba vagyok, és már pakolok össze, hogy hazamenjek, amikor két csaj jön oda hozzám, akikkel az elmúlt két napba kicsit összehaverkodtam.

- Deniel. nem lenne kedved eljönni velünk? – kérdezi Sora, mire rájuk nézek.

- Még is hova, meg minek? – kérdezem kicsit hűvösen.

- A bandához. – mondja egyszerűen. – Nagyon tetszene neked. bemutatnánk a többieknek is.

- Jól van. – egyezzek bele, majd összeszedem a cuccimat teljesen és irány a lányokkal a bandába, amire kíváncsi leszek, hogy kikből tevődik össze, mert köztudott, hogy a lányok nem nagyon tudják elviselni, ha egynél több barátnőjük van, de akkor ez a banda tetszeni fog, ha nincs ilyen probléma, mert soha nem szerettem az ilyen kiközösítéseket.

Mikor megérkezünk, pár csaj van még az utcán a találka helyen. Ahogy végig nézek, mindenki kicsit meglepődök. Van pár korosztályváltozás, de nem említem. az egyik csaj meg amúgy is szemmel tart. Szőke hosszú haja és lila szemei vannak, de tudom, hogy a kontaktlencse miatt, mert nekem is attól van különleges szemem, de változtatnom kell, mert már túl sok embernek van lila a környéken.

- Sziasztok. szeretném bemutatni Deniel-t a legújabb osztálytársunkat és egyben legújabb banda tagot is. – mutatnak rám, mire csak keresztbe fonom a kezem és a szőkeséggel szemezek kicsit.

- Szia. – köszönnek egyszerre, majd mindenkit bemutatnak nekem, majd amikor a szőkeséghez érnek nagyon figyelek. - … Ő pedig Kogara Yumiko. – tartom a szemkontaktust továbbra is és kíváncsi vagyok, hogy milyen személyiség valójában.

- Sziasztok. Deinel Hoower vagyok és nem rég költöztünk ide. – közlöm velük, kicsit kedvesebben, mert bár a természetesem kicsit érdekes, de nem szabad, hogy azt higgyék velem csak úgy simán packázhatnak.

- Nos csajok, akkor mihez lenne kedvetek? – kérdezi meg Sora, mire mindenki adj az ötleteket, hogy miket csináljunk, amiket nem igazán szeretek, ezért feldobok egy jobb ötletet.

- Mit szólnátok inkább egy esti partihoz? – adom az ötletet, hiszen még nem buliztam az elmúlt napokban, de már jól esne.

- Nem is rossz ötlet. – jegyzik meg, de én csak a szőkeségre nézek.

- Neked, hogy tetszik szöszi? – teszem fel a kérdést, bár nem tudom, hogy tetszik-e neki a megszólítás, de most belehalnék, ha a rendes nevén szólítanám, meg jó érzés.

Már csak akkor lesz jó a buli, ha ő is jönni fog és egy jót bulizhatunk, ahogy elnézem, vele leszek a legjobb barátságban, mert hasonló a tekintete, mint az enyém: kicsit rideg és közömbös… rejtélyes. kíváncsi vagyok, hogy mi fog ránk várni. 


Dorcee2011. 10. 15. 11:47:30#17277
Karakter: Kenmai Hitomi
Megjegyzés: ~ Ancsának~


 Vigyorogva sétálok vissza Sachihoz, ám mikor belépek az ajtón, meglepődöm. Barátnőm egy lánnyal szemben ül, akinek akusztikus basszusgitár van a kezében. Hmmm...
- Hey Sach, mizu?
- Találkoztál már Ai-val?
- Kötve hiszem, arra emlékeznék...
- Basszer, és azt hiszem...
- Na jó, gyere velem! - ragadom meg karját és a szobájába vonszolom.
- Mi van? - vonja fel szemöldökét.
- Az van, hogy szólhatnál, mielőtt változtatsz valamin! Ugyanannyira tagja vagyok a Dissappear-nek, mint te, Sachiko!
- Meglepinek terveztem... Egyébként késtél!
- Na és?
- Hol voltál?
- Boltban...
- Azon kívül?
Teszek egy sóhajt, majd röviden beszámolok a történtekről. Nem igazán reagál a dolgokra.
- Már majdnem mindenbe beírtuk a basszust.
- Gondolom, sok választásom nincs... - állok fel, majd kisétálok.
Felveszem a gitárom, majd visszahangolom. Eljátszunk pár számot, el kell ismernem, ez a basszer tud valamit. Éppen az egyik szám közeoén tartok, mikor megszólal a mobilom. Leteszem hangszerem, majd telómért nyúlok. Lövésem sincs, ki lehet az. Megindulok a terasz felé, majd felveszem.

- Igen tessék itt Hitomi.

 

- Szia, itt Jasmine. – hát ennyire hiányolna?

- Á, szia, hogy vagy? – kérdezem, miközben Sachiko dünnyögését hallom meg a hátam mögül..

- Jól vagyok, köszönöm, csak megszeretnék kérdeni valamit.

- Mire? – kérdezem miközben rágyújtok.

- Holnap vérvételre kell mennem és anyum most utazott el, megszeretném kérdezni, hogy nem jönnél el velem, mert könnyen rosszul leszek az ilyentől.

- Természetesen elkísérlek. – válszolom mosolyogva.

- Ohh, köszönöm, az életemet mented meg ezzel. Olyan nyolcra kellene odaérni, fél nyolc körül ide tudsz jönni? – ezek szerint a holnapi próbát később kezudjük.

- Szerintem oda tudok érni. Na és anyud, hova utazott? – kérdésemre hümmög egy sort.

- Európába a rokonokhoz. – hallom, ahogy felsóhajt.

- Értem, ha félsz szólj és vigyázok rád - terül pimasz vigyor képemre.

- Köszönöm, picit vagyok csak félős, talán túlélem ezt a hetet, vagy nem. – neveti el magát. 

- Remélem igen - mosolyodom el - Akkor holnap reggel ott leszek. Szia!
- Szia!
Visszacsúsztatom telefonomat zsebembe, elnyomom a csikket, majd visszasétálok.
- Holnap reggel nem érek rá - közlöm, miközben helyet foglalok és pengetek néhányat.
- Szombaton fellépünk!
- Tudom, ne izgulj, megoldjuk, ahogy eddig mindig!
Dünnyög egy sort, majd próbálunk tovább. A nap végére eléggé elfáradtam. Elköszönök, majd magamra aggatom gitárom és hazamegyek. Megvacsorázom, majd azonnal lefekszem aludni.

~*~


Reggel amilyen gyorsan csak lehet, összekapom magam. Zuhi, kaja, és nagyjából összekapom magam. Felvezsek egy laza, bő halásznadrágot, egy fekete atkétát, a nélkülözhetetlen baseball sapka és övtáska, na meg a jóöreg tornacipő. Órámra pillantok, felkapom gitáromat, majd útnak indulok. Amint elérem célomat, nyújtózom egy utolsót, majd becsengetek.Rövid várakozás után Jasmine megjelenik, mire elmosolyodom.
- Szia, hogy vagy? - kérdezem, miközben végigmérem. Hmmm...
- Szia! - köszön, miközben bezárja az ajtót - Jól, csakhát tudod... Izgulok. Nem bírom az ilyet.
- Persze, ez érthető. Mondom én, aki plazmadonor vagyok.
- Hogy micsoda? - kerekednek el szemei, miközben elindulunk.
- Vérplazma donor. Mikor levesznek tőled 7 deci vért. Illetve nem veszik le, visszakapod, csak kiszűrik belőle a plazmát.
- És ez mire jó?
- Így segítek másokon. A plazmából gyógyszereket állítanak elő.
- Áhá, értem. Akkor te biztosan jó ember vagy - mosolyodik el.
- Azt mondják - mondom, miközben múltamra gondolok.
Oldalra pillantok, látom, ahogy szinte remeg, amit kicsit megmosolygok. Gyengéden megfogom kezét.
- Jól vagy?
- Persze, csak...
- Nem lesz baj, ígérem - tartom mosolyom - Ha szeretnéd, egész idő alatt fogom a kezed.
Látom, ahogy kicsit zavarba jön, és inkább nem reagál ajánlatomra. Megérkezünk, és helyet foglalunk. Már attól rosszul van, hogy itt kell lennie.
- Minden rendben? - simogatom meg hátát.
- P-persze, csak...
- Csak mi?


Dorcee2011. 10. 11. 19:03:14#17237
Karakter: Kenmai Hitomi
Megjegyzés: ~ Ancsának~


Ez is egy átlagos nap, mikor reggel felkelek, nagy nehezen összeszedem magam és indulok Sachihoz próbálni. Minden ugyanolyan monoton. Bár szombaton fellépésünk lesz, nem igazán izgatom magam. A tracklistát gyorsan összedobtam, miért szenvedjek vele? A délutáni szünetet kihasználva leugrom a boltba. A szemem már olyan, mint a fiók az éhségtől. Gyorsan körbeszaladok, hisz tudom mi kell nekem. Édessséééééééég!! Feldobja a cukorszintemet, és estére még belendülök egy kicsit. Nézelődöm a hidegpultnál, mikor is szemet szúr egy lány. Hmmm... Hosszú, barna haj, igéző, barna szemek, kreol bőr. Nagyjából velem egyidős lehet. Majdnem olyan magas, mint én, de nagyon vékony. Nem mondhatok semmit, én sem vagyok egy husi alkat, de izmosabb vagyok. Látom, ahogy elvesz egy szójatejet, meg azt a túrórudit, amitól a múltkor rosszul lettem.

- Múltkor megkóstoltam azt a szójás túrórudit és valami iszonyatos íze van. – figyelmeztetetm, mire rám néz, és meglepettséget olvasok ki tekintetéből.

- Igen? Még nem ettem ilyet, de azt mondod, nem kóstolom meg. – reagál, mire közelebb lépek hozzá.

- Tényleg rossz, én ezt jobban ajánlom, ennek jobb íze van. – felveszem azt a kókuszos csokit, amit annyire imádok.

- Értem, hát nem vagyok egy édes szájú. – mosolyodunk el mindketten.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de meg is látszik, hogy nem vagy egy nasis. – tényleg nem akarom megsérteni, mert szó mi szó, bejön a csaj.

- Tudom, az anorexiát próbálom meg legyőzni. – szemem elkerekednek, mire vállat von. – Nem vagyunk tökéletesek. – hümmögök egy sort, majd arrébb megyek, már tudom, mi kell neki. Leemelek egy csomagot abból a nagy ropiból, majd kezébe adom.

- Tessék, ez ízleni fog. Ne egyél annyit, mint egy veréb, az is megárthat. 

- Tudom, és igyekszem változtatni…. – tesz egy sóhajt, mikor megszólal telefonja. – Basszus ez a dokim. – látom, hogy elfintorodik, intek neki, majd tovább megyek, és megveszek mindent, ami kell. Mire végez a telefonnal, vissza is érek. Egészen bejön a csaj, de azért ezt mégsem vághatom a szeme közé... Bár sokan leszűrik, hogy meleg vagyok, van, aki nem lát a dolgok mögé. Egész jól elbeszélgetünk, mikor megszólal a telefonom. Gyanítom, hogy, csak Sachiko az, amit egyszerűen kinyomnék, de ezúttal tévedtem. Ez egy lány, akit egyszer meghúztam, és azóta halálosan szerelmes belém. Áttörlöm arcom, majd kiszemeltemre nézek.
- Ne haragudj, ezt muszáj felvennem.
- Persze-persze, semmi gond - mosolyodik el.
Kicsit arrébb sétálok, majd enyhén idegesen felveszem a telót.
- Mai, mi bajod?! Nem érek rá!
- Csak... hiányzol...
- Értsd meg, hogy nem! Rád szántam egy estét, legyen elég!
- De... miért? Miért nem vagyok elég jó neked?
- Mert nem akarok kapcsolatot!
- Én vagyok az oka?
- Nem - törlöm át képem - én vagyok az oka - a hülye kis csitri még kedvet kap eret szabni miattam...
- De nem lehetne... hogy csak...
- Nem lehetne!
- Csak... ma este.
- Figyelj, majd... még meglátom. Szia! - nyomom ki a telefont, majd kiszemeltemhez lépdelek.
Nem tudom, mit hallott a beszélgetésből, különösebben most nem is érdekel. Órámra siklik tekintetem, lassan vissza kéne mennem, de ahogy Sachit ismerem, tuti írkál, úgyhogy végeredményben ráérek.
- Ne haragudj - mosolyodom el.
- Semmi gond.
Mindketten megindulunk a pénztár felé, fizetünk, majd kisétálunk a boltból.
- Merre laksz? - kérdezem, majd rágyújtok.
- Arra - mutatja az irányt, mire elmosolyodom.
- Akkor egy darabig együtt megyünk.
Elmosolyodik, majd elindulunk. Az utat végigbeszéljük, de hirtelen megáll.
- Itt lakom - mondja, mosolyogva, mert látja rajtam, nem tudom mire vélni a dolgot. Dehát na... kicsit elragadott a látvány, nem tehetek róla, nem vagyok fából. 
- Értem.
- Messze laksz innen?
- Oh, nem haza megyek. Még barátnőmhöz megyek próbálni.
- Micsodát?
- Gitáros vagyok - mosolyodom el, majd kezet nyújtok felé - Kenmai Hitomi.
- Jasmine Darmor - nagyon lágy a kézfogása.
- Hát akkor... - övtáskámból előveszek egy tollat és egy darab papírt, majd felkaparom a számom - Ha bármire szükséged van, elérsz! - megemelem sapkámat, kacsintok, majd indulok utamra.


Teresa-san2010. 06. 25. 14:50:31#5713
Karakter: Serena /Misa-channak/



Kicsit kínosan állok az ajtónál, gondolom megijedt vagy valami.

-Szia-töröm meg végül a csendet.

-Szia..- köszön vissza bizonytalanul és pirulva fordul el jaj biztos, hogy megijesztettem. – Gyere be nyugodtan.- int nekem de, még mindig halkan beszél.

- Had mutatkozzam be, én Serena vagyok-lépek beljebb milyen nagy ház.

-Jajj.. bocsánat én Misaka vagyok, de nyugodtan szólíts Misa-channek!- erőltet egy mosolyot az arcára, majd az egyik kanapéra mutat és leülünk- Öhm kérsz teát?- kérdezi én meg csak bólintok. Kimegy a konyhába és pár perc múlva kezében egy tálcával jelenik meg amit lerak az asztalra tejszínes-cseresznyés az egyik kedvencem.- Ne haragudj, hogy  megkérdezem.. de.. miért jöttél?

- Csak hallottam, hogy te egyedül élsz ilyen hatalmas házban, és tudod arra gondoltam, hogy talán unatkozol…-  válaszolok közben a szemeimet forgatom-De ha gond, akkor el…

-Ugyan, nagyon örülök neki, hogy itt vagy!- nevet boldogan

-És Misa-chan mit szeretsz csinálni?

- Nagyon szeretek olvasni,  meg zongorázni.. meg a virágokat is szeretem- felel, majd karomat ragadva könyves szekrényéhez húz.- Nézd!Neked mi a kedvenc könyved? Nekem a Vándorló palota és a Szumida.

- Hát… nem is tudom. Annyi könyvet szeretek! Szeretem a nyomozós könyveket, de a kalandregények sem állnak távol tőlem.

Egészen késő estig beszélgetünk és már legalább annyit elértem,hogy nem válaszol félmondatokban nekem. Végül felállok sajnos mennem kell,hisz holnap én járőrözök a környéken.

- Ne!Vagyis… kérlek ne menj még el! – ragadja meg a kezemet.

- Bocsáss meg, de most tényleg mennem kell. Viszont, ha szeretnéd holnap is eljövök!- mosolygok rá bíztatóan és végre elenged.

- Akkor kérlek holnap is gyere. Örülnék neki.

- Akkor holnap Misa-chan jó éjt!-köszönök el és kilépek az ajtón. Hazafelé menet megcsörgetem anyámat, hátha visszahív de mind hiába. Gondolom annyira be van rúgva észre sem veszi. Ahogy kinyitom az ajtót a két kutyám ugrik rám .

-Lucy,Mike! Szálljatok le rólam- nyöszörgöm miután kiütöttek. Lihegve lemásznak rólam enni adok nekik és gyorsan lezuhanyzok , amint befekszem az ágyba elnyom az álom…..

Reggel felkelek annyira maradt sak időm, hogy felöltözzek és rohanjak a suliba vagyis a kocsiba vágjam magam. Első órám a kedvencem volt karate, persze ez volt az egyik olyan óránk ahol mindenki még a fiúk is elfáradtak. A többi órám csupa hülyeség volt.

Délután még járőröznöm kell egy sort de, az is hamar meg van és mehetek Misa-chan-hez. Átöltözöm és néhány filmet meg könyvet veszek a kezembe úgy megyek át. Becsengetek és várom,hogy kijöjjön……

 



Teresa-san2010. 05. 30. 13:57:36#5231
Karakter: Serena (lawlinak)



Hajnal ötkor cseng az ébresztő a két kutyám, pedig lehúzza rólam a takarót rendes ebek. Kimászom az ágyból, megmosom a fogam, és laza melegítőbe öltözöm.

-         Lucy, Mike gyertek.- nyitom ki az ajtót és kiengedem őket, bezárom az ajtót és elindulok utánuk futva mindennap, ezt teszzük én azért, hogy formába tartsam magamat ők, meg csak úgy jönnek velem. 10 km-er igazán nem sok már. Lassan futunk a szomszédoknak, akik már ilyen korán fent vannak, köszönök és egy nagy ház, ragadja meg a figyelmem itt még senkit, nem láttam csak annyit, tudok, hogy egy 17 éves lány lakik benne egyedül. Jó jó én is egyedül élek de lassan 21 éves leszek és ez nem mindegy. Na ha vége a sulinak benézek hozzá. Amint vége a mai futásnak enni és inni adok, nekik én meg lezuhanyozom és felveszem az egyenruhát. Nem nagy szám mégis megnéznek minket az utcán. Csak legyen vége az évnek és már csak két év ahhoz, hogy rendőr legyek. Beülök a kocsimba, és az egyetemre megyek.

Már várnak rám, vagyis a hadnagy vár gondolom újabb feladatot oszt ki nekem, mint mindig.

-Serena az általános iskolában kéne tartanod egy órát, és ha tetszik nekik, akkor lehetnél a tanáruk, persze ezt meg is jutalmazzuk!- vereget hátba

- Rendben hadnagy elvállalom, most azonnal elmegyek akkor és tartok egy órát oké?

- Vigyáz magadra és el ne kés a második óráról!- figyelmeztet és visszaszállok a kocsiba egyenesen a helyi ált. sulihoz száguldok. Besietek és ahol a testnevelő tanárok, vannak, odamegyek és megszólítom az egyiket.

-Elnézést ide kellett jönnöm bemutató órát tartani? –kérdezem egy legalább két méteres fickótól.

-Igen  ide, Ivan  Kalasnyikov vagyok- mutatkozik be szóval orosz.

- Serena van der Woodsen!- fogok vele kezet, majd elsietek egy öltözőbe, ahol át tudok öltözni.Hm, elég sokan érdeklődnek itt a karate iránt, ahogy elnézem, na mindegy egy óráig elugrabugrálok nekik és kész. A terem középére megyek, meghajlok és elkezdem a bemutatót.

Amint megszólal a csengő, kisietek átöltözni, rögtön indulok a kocsimhoz de, valaki megállít.

-         Gratulálok Serena remélem, még találkozunk!-mosolyog rám Ivan na ne ez, ki akar velem kezdeni.

 

-Nem tőlem függ.- húzok az arcomra egy mosolyt. Tíz percen belül a főiskolán vagyok a tatami teremben lesz órám, így megint kénytelen vagyok átöltözni, szerencsére nem késtem.

Újabb és újabb dolgokat vesz át velünk a tanár a mai órán is csapzottan és izzadtan lépünk ki alig várjuk, hogy lezuhanyozhassunk.

-Hol voltál Serena?

- Az ált. suliba órát tartani Kyoko, de nem volt nagy szám!- törölközöm meg , belebújok az egyenruhába. Már csak 5 órám volt hátra és azokat is szerencsésen kibírtam. Hazafelé beugrottam a boltba vettem csokit és epret gyümitortát csinálok.

A két kutya ott sündörög körülöttem, így kénytelen vagyok agy kicsit nekik is adni, míg a tészta sül átmegyek a nappaliba, és a telefont veszem a kezembe.

-Szia Anya!

-Szia bogaram mi újság?

-Semmi csak boldog szülinapot szeretnék kívánni apának de, nem érem el átadnád neki?

-Persze kincsem! Na szia mert pedikűröshöz megyek!

Naná hova is mehetne az anyám, a sütő jelez, hogy a tészta kész feldíszítem, és egy dobozba rakom. A kutyákat bezárom lesétálok az utca végén lévő házhoz és becsengetek olyan izgatott vagyok vajon mit fog szólni szegény lány vagy azt fogja hinni, hogy tolakodom na mindegy nem érdekes…..

 

 


<<1.oldal>> 2.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).