|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| timcsiikee | 2011. 06. 23. 15:29:39 | #14486 |
 Karakter: Kumasaka Nariaki "Riki"
Megjegyzés: ~ Ciccemnek
Riki:
- É... én... Nem vagyok benne teljesen biztos. Szóval inkább nem. Nem tudom. – lesütött szemekkel mered előre, arcomra alig vetett két pillantást. Heh… azért el ne olvasd a vízben.
- Nos, akkor bemutatkozom. Riki vagyok – elég ritka egy jelenség, hogy be kell mutatkoznom valakinek, nem hittem volna, hogy lesz ilyen, meglepő eset. – Így már stimm? – látom ahogy megrezdülnek arcizmai.
- Talán. De én... mennék – hadarva dadog az édes, elkezd kapálózni, hogy elússzon tőlem, viszont az ellenkező irányba sikerül, de ez még nem elég, lényegemre markol rá, és még észre sem veszi.
Hehe… mi van cica megtaláltad a kapaszkodót? Ez nem a medencéhez tartozik.
- Uramisten! Bo.... mármint... én...
- Hm? – oh azt hiszem rájött. Hirtelen pattan ki a vízből és már hallom is ahogy nedves talpacskái csattognak, és távolodik a hangja. Hehh… kis lökött.
Mielőtt még szétaszódnék úszok pár hosszt, és hazamegyek.
~*~
- Kage… hogy bírsz ennyit megenni? – mordulok rá kitárva a szekrényajtót, ami mögött nincs semmi… Igen, ez a macskakajás polc, ami most teljesen üres.
- Bélpoklos vagy – fordulok hirtelen felé, a konyhaasztalon áll épp mellettem és ingatja farkincáját.
- Meow~ - micsoda válasz…
- Tudom, hogy éhes vagy, de felzabáltál mindent… a kajámból meg nem adok, tekintve hogy nekem sincs – már a hűtőajtóban állok. Nem igaz… - na jó, azt hiszem jön a nagybevásárlás… fúj de rühellem.
- Meow~ - reagálja le kedvencem, és jól megsimizem a fejét, megvakargatom a füle tövét is.
- Légy jó kandúr és foglald el magam, amíg nem vagyok itthon. – megint csak nyávog egyet. ami számomra azt jelenti, hogy „értettem”. Felkapok egy nadrágot, és már itthon sem vagyok.
~*~
Sikátorokon és parkon vágok keresztül, hogy elkerüljem a nagyobb embertömegeket. Nem szeretem ha népes utcán észrevesznek, aztán körbeállnak, tekintve hogy zabás vagyok, nem csak én hanem Kage is.
Már épp a finom, fűillatú parkon keresztül caplatok át, amikor lábam elé kerül egy szőrcsomó. He? Mi vagy te? Még labda is van a szájában.
Következő meglepettségemet a csuklómat megfogó kicsi kéz idézi elő.
- Szia... – de ismerős pofi - Ne haragudj... izé... haragudjon... nem akartam azt este és ... én nem szeretném, ha beperelne engem – akadozva beszél, lassan felfogom eldadogott értelmetlen mondatát, majd ahogy beanalizálom arcát, csak felnevetek.
- Nem tudom miről beszélsz – válaszolom kirántva csuklómat ujjai közül – Beperelni? – még hangosabban nevetek fel. Mivel a kis korcs még előttem van, így nehezebben tudok tovább haladni, hacsaknem átlépem a kis szőrkupacot, csak ne legyen a lábam alatt.
- Nem is emlékszik rám – pont sikerül áthidalnom egy egyszerű lépéssel a hónaljcirkálóját, csak vállam felett nézek át, zsebre dugom kezeimet. Gyorsabban kell haladnom, ha nem akarom hogy feltűnés legyen belőle.
- Ó, dehogynem - válaszolom élveteg vigyorral, és megyek is tovább. Remélem eléggé a gatyájába csinált a kölyök, és békén hagy, de csalódnom kell. Tovább robogok, de ő csak követ.
Beérek egy sikátorba, közben hallgatom mentegetőzését, hogy komolyan gondolta az előbbit, nem akar gondolt, véletlen volt. Oh véletlen? Meglehet… viszont nem jelenti azt hogy el is hiszem. Bár ahhoz szőkének kéne lennem, hogy azt higgyem ez a kölyök önszántából taperolt le puha kis kezeivel.
Hirtelen perdülök meg, mellkasánál markolok ruhájára, és a falhoz nyomom, közvetlenül előtte állvam lábai közé lépek, hogy ne futhasson el, ha már úgyis ő tapadt rám.
- Nyugi oké? Itt nyavalyogsz, hogy ne pereljelek, holott ez már felér egy zaklatással – egyre közelebb hajolok így hangomat is halkítom úgyis hallja, számat már csak pár centi választja el övétől és mélyen a szemébe nézek. Csak az állít meg, hogy a bokámnál valami ráncigál. Kipirult arcocskájáról levezetem tekintetem, s a kis korcsot látom, amint ráharapott a nadrágom szárára. – Hívd vissza a dögödet, ha nem akarod hogy felrúgjam, vagy hogy kifizesd a nadrágomat… nem volt olcsó – egy utolsó apró rántással engedem el.
- Chuu! Engedd el! – kiabál rá, felkapja és lenyugtatja valahogy de arca még mindig rózsaszín színben pompázik. Ellépek tőle…
Tetszik ez a játék. Kis butus, szőke cicuska.
- Nem akarod, hogy bepereljelek? – szólok halkan, tekintetemben élveteg tüzességgel. Lassan fordulok meg, miközben folyamatosan őt nézem. Kiveszem kezeimet zsebeimből, és lazán emelem fel őket – Fizess le – ujjaimmal idézőjelet mutatok, majd nyelvemmel kattogva egyet kacsintok rá, és végre tovább megyek abba a tetves boltba, mert már éhen pusztulok és Kage is. Az hiányzik még, hogy szerencsétlen dögöt felfordulva találjam.
Hehe… kíváncsi vagyok mit fog kitalálni.
|
| Rauko | 2011. 06. 22. 21:52:04 | #14465 |
Karakter: Hishikawa Aya
Megjegyzés: ~ Timcsimnek
Miután megtanulgattam mára mindent, megetettem és levittem Chuut, kicsit unatkozni kezdek. Filmezni, mesézni nincs kedvem, konyhatündérkedni sem... viszont.... igen!
Összeszedem a holmijaimat és már úton is vagyok ahhoz a medencéhez. Ide könnyen be lehet surranni, ingyen van és minden este egyedül vagyok!
Ahogy ideérek, most sem látok senkit, így nyugodt szívvel vetkőzöm le alsóra. Meztelenre sosem szoktam, akármi történhet ugyanis.
Szóval, az egyedüllét teljes nyugalmába burkolózva úszok pár hosszt, aztán kimászok a medence szélére, és az arcomat törölgetve örülök magamnak. Nagyon szeretek ám úszni!
Aztán valaki rám morog.
- Hangos vagy – morran rám valaki, és nagyon meg is ijedek! Honnan...?
- Ki… ki van itt? – kérdezem, de am következő pillanatban már csak azt érzem, hogy ujjak fonódnak a bokám köré és valaki hirtelen visszaránt a vízbe. Az első gondolatom, hogy meg akar ölni, de a következő, hogy... milyen furcsa fiú.
- Hogy hívnak? – kérdezi.
- A-Aya – felelem. Ugye... ugye tényleg nem fog bántani?
- Cuki név. És azt te tudod, hogy én ki vagyok? - Micsoda?
- É... én... - hebegem. - Nem vagyok benne teljesen biztos - pirulok el. - Szóval inkább nem. Nem tudom. - Rá sem merek nézni. Biztosan ő is rondának tart, mint mindenki más.
- Nos, akkor bemutatkozom. Riki vagyok - mondja, és hirtelen bevillan. Persze, hogy persze! Az az zenész! - Így már stimm?
- Talán - suttogom. - De én... mennék - kezdek el kapálózni, de ekkor valahogy közelebb sodródom hozzá, és megérintem a valamijét. De nem elég, hogy megérintem, Aya-chan idióta, és még rá is markol! Buta, buta Aya-chan!
Valami.... valami vastag.... azt hiszem, hosszú, és sima. Mi a fene...
Ahogy tudatosul bennem, hogy mi az, szinte érzem, ahogy gőzölög a víz körülöttem, annyira zavarba jövök. Hogy lehettem ennyire... ennyire...?!
- Uramisten! - visítom. - Bo.... mármint... én... - Nem is tudok értelmesen beszélni! Gondolkodni is nehezen. Mit mondjak neki? Hogy nem volt direkt? Azután, hogy még masszírozgattam is majdnem két teljes percig, elhinné, hogy nem direkt volt?!
- Hm? - morogja, de nem is tudom, akar-e mondani valamit, mert én csak hátrálok a medence széléhez, felkapaszkodok és már rohanok is, egy szó nélkül, vizesen, kezemben a ruháimmal. Nem érdekel, majd valamelyik fa mögött felöltözöm! De hogy lehettem ennyire buta, istenkém...
Ahogy hazafelé rohanok, megállok, és akkor tudatosul bennem. Hátrapillantok a vállam fölött, mintha még látni lehetne, de már messze járok.
Most jut csak el az agyamig.
- Én letapiztam egy sztárt!!!!!! - sikítok fel, mire a tőlem nem messze levő padon enyelgő párocska feláll és szinte elrohan.
Hogy lehettem ennyire hülye...! Mi a francot fogok csinálni, ha fogja, és beperel?!
Sírva nyitok be a lakásba. Chuu azonnal felém szalad, és érzi, hogy baj van. Halkan nyüsszög, ahogy felveszem, és az arcomat nyalogatja, ahogy sírok.
- Chuuu... a gazdit lehet, hogy börtönbe fogják csukni - suttogom, mire ő halkan ugat egyet. Istenkém, de fog hiányozni!
***
Egész este rosszul alszok. Nyöszörgök, forgolódok, Chuu is morog már hajnalra, hiszen velem alszik, és így őt sem hagyom. Szegény, pedig ő tényleg semmiről nem tehet... én voltam a buta!
Végül megunom, és felkelek. Ahpgy az órára nézek, fájdalmasan nyekkenek egyet. Hajnali fél hat van... jesszusom! Mi a tökösmákosrétest csináljak én még egész nap? Egyetemre ma nem kell mennem, esetleg leviszem reggel Chuut, de egyelőre nem jelzi, hogy pisikélnie kellene, úgyhogy kicsoszogok a nappaliba, és bekapcsolok egy dvd-t. Mese... A shrek második része, de pont jó is!
Végül ezt is megunom, nem tud lekötni és elkezdek főzni, sütni, így már kilencre, mire Chuu is előmászik és jelzi, hogy wc-re kellene mennie, már sütöttem kétféle sütit, van egy adag leves, és kétféle főétel. De buta vagyok... most vihetem le anyuéknak. Minek nekem ennyi étel?
Aztán fogom magam, összeszedem Chuu holmiját, a kis kosárkáját, a kakis zacsiját, a labdát, magamnak egy üveg vizet és indulok is. Majd ha feljövök, összeszedem a cuccokat és elviszem anyuéknak, biztosan örülni fognak, hogy nem kell főzni.
Épp nagy labdázásban vagyunk, és már fogalmam sincs, hogy mennyi lehet az idő, amikor hirtelen ismerős alakot látok meg keresztülvágni a parkon. Elkezdek felé szaladni... meg kell kérnem, hogy ne haragudjon rám! Talán akkor nem is perel be.
Chuu hamarabb odaér, és a labdácskával a szájában ül le elé. Én azonnal mellé érek, és ujjaimat a csuklója köré fonom.
- Szia... - Rám néz. - Ne haragudj... izé... haragudjon... nem akartam azt este és ... én nem szeretném, ha beperelne engem - mondom és könyörgően nézek rá. Istenkém, csak mondja azt, hogy nem akar beperelni.
|
| timcsiikee | 2011. 06. 22. 20:53:45 | #14462 |
Karakter: Kumasaka Nariaki "Riki"
Megjegyzés: ~ Ciccemnek
Riki:
Gyújt, szív, benntart, kipufog. Hahh… mindig megnyugtat ez az undorító bűzrúd.
A stúdió mögötti sikátorban magam lehetek, még a csöves is kivonszolja magát amikor meglát. Még jó… a végén az idióta Manager helyett őt rugdosnám meg. A felvétel nem sikerült valami jól, mert Dez beteg, ráadásul úgy néz ki, hogy Shuu is elkapta tőle. Remek… Elnyomom a csikket a falon, leejtem a többi közé, majd berúgom a fém ajtót, csak úgy zeng az egész folyosó.
- Lenyugodtál már? – jön velem szembe Dez köhécselve, és csak fintorgok egyet.
- Nem, nem vagyok nyugodtabb – tudom, hogy nem teljesen az Ő hibája, viszont miért nem tudta más napra időzíteni ezt a takonykórt? – Szerintem jobb lesz ha te is hazamész, Shuu beszlopál egy liter Neo Citrant, és sipirc az ágyba. Én elmentem. – elsétálok mellette, megveregetem a vállát. Tudja, hogy mit jelent ez… rá marad a megbeszélnivaló mindenkivel. Nekem most nincs ingerenciám arra, hogy magyarázkodjak, amúgy is utálok. Majd Ő kitalál valamit.
~*~
Nos… mióta megetettem Kagét, a dög unalom kerülget, s a város szűkösebb, néptelen utcáit taposva keresek valami szórakozást. Hm… Pubba vagy kocsmába nincs kedvem beülni, egyedül hülye leszek, ráadásul ökör iszik magában. Számban lóg egy szál mentolos cigi, csak szívom és fújom a füstöt, a hamu lepotyog menetközben a földre.
Megvan…
Sarkon fordulok, megnézem melyik utcában is vagyok, majd elindulok balra. Remek, alig vagyok pár saroknyira.
Átmászok a rácsokon, soha senki nem jár erre, ráadásul se éjjeli őr, se senki nincs itt. Ha engem találnának itt akkor sem szólna be egy lélek sem. Valami iskolához tartozó fedetlen medence, ami éjjel is teli van vízzel, mert folyamatosan tisztul a víz, és cserélődik.
Levetem a ruháimat, eldugom az egyik bokor aljába, a csikket eldobom valahol az utcára, pár mély lélegzettel eltüntetem az összes füstöt a testemből, majd mezítláb csattogok a medence széléhez, fagyosan nyilall talpamba a kora nyári hideg. Nappal egész jó idő volt, így nem annyira csípős hideg, mintha ősz lenne. Igaz az sem zavarna igazán.
Beugrom a vízbe, érzem ahogy bőröm összehúzódik a hidegtől, kifújom a levegőt, arcomat simogatják a buborékok, miközben úszni kezdek a felszín alatt. jól megmozgatom minden izmomat, körbemegyek, oda vissza sok távot tudok le, s lihegve pihenek meg a medence szélénél, megtámaszkodva a falnál. Egy kisebb szegély árnyékot vet így teljesen el tudok rejtőzni, ha véletlenül észrevett volna valaki, de nem hallok semmit.
Akkor most jöjjön a relax.
Most jobban esik ez a klóros levegő a víz velett mint egy szál cigi, lehunyom szemem, ellazítom magam, és csak lebegek, míg szarrá nem ázom.
Puha, susogó léptek zaja üti meg fülem, azonnal kipattannak szemeim, nem mozdulok, csak figyelek. Valaki a medence szembe oldalán sétálgat… nem is… inkább oson és óvakodva néz körbe miközben halad. Nocsak… nem vagyok egyedül? Ahogy látom nem vesz észre mert olyan nyugodtan kezd el vetkőzni picúr létére.
Éhes szemmel figyelem, látom, hogy fiú, de nagy sajnálatomra nem követi példámat, és marad rajta valami féle ruha, innen nem látom annyira jól. Meglocsolja magát vízzel, még mindig nem vesz észre. Ennyire jól fedne engem az árnyék? Végre beugrik, oda vissza úszik pár hosszt, végig figyelem mozdulatlanul, szépen fordul a víz alatt. Pont a mellettem lévő sávban mászik ki, csorog róla a víz, szeme csukva félig, és arcát törölgeti.
- Hahh, ez de jól esett – visszafogottan de rikkantja, tappancsai csapkodnak a kövön. Elvigyorodom.
- Hangos vagy – morgom halkan, elkomorulok, és felfelé sandítok, épp látom merre áll. Pont felettem ,tökéletes.
Megperdül, riadtan rezzen össze.
- Ki… ki van itt? – pont háttal van, kiemelkedem a vízből, elkapom a bokáját, és berántom magamhoz, mézként folyik fülembe az a sikoltó hang, amit kiad. Hehe…
Hatalmas levegőt vesz mint egy fuldokló, amikor felbukik a felszínre, gyorsan letörölgeti arcocskáját, és végre hosszú forgolódás után megtalál riadt kis szemecskéivel. Szép kis pofija van.
- Hogy hívnak? – kérdem halál nyugodtan, lazán terpeszkedve a vízben, egy szál faszban.
- A-Aya – dadogja kicsit rémülten a cicuska, s egy elégedett mosolyra nem igazán hasonlító kunkort kanyarintok szám szélére, egy apró szusszanással. Hatalmasra tágult szemekkel méreget, már ami kilátszik a vízből. Ez főként mellkasom egy része, és az arcom.
- Cuki név – válaszolom halkan – És azt te tudod, hogy én ki vagyok?
|
|
