Ekkor toppan be a doki bá’ kedves, hogy rám szóljon, hol a helyem ilyenkor.

- Uram, a betegnek pihenésre van szüksége! Még benntartjuk egy napig megfigyelésen, aztán már szabad madárka lesz!

- Doktor úr drága! - szólal meg az a híres nagy beteg vigyorogva. - Nem lehetne valamit innom, mert porzik a vesém!

- De csak vizet kap egyelõre. Semmi pia! A véralkoholszintje is kicsit magas volt! Csoda hogy meg nem halt! Eszméletlen hogy már így ficánkol! - jegyezi meg a doki, én meg a ficánkol szótól máris arra gondolok, hogy milyen lehetne a kórházban a beteg ágyon dugni a kis mocsokkal… mármint az Ace-szel.

- Na én mentem, jó pihenést! Ha valami van tudod…- szólok tökmaghoz, majd le is lépek. Belegondolva, marha fáradt vagyok.

- Rendben! – hallom még a hangját.

*~(¤)~*

Otthon kialszom magamat, ahogy kifekszem az ágyban, másnap reggel úgy is kelek fel. Belövöm magamat fél liter kávéval, különben bealudnék, s aznap még akad dolgom. Pár papírt intézek, nem megyek be a bárba, nincs erõm. A zsarukhoz is be kell majd ugranom, de ráér másnap is. Remek. akadhatna idõm pihenni, de hív a kistöki.

- Mondd! – veszem fel a telefont.

- Nos, azt mondták, hogy nem ülhetek motorra, és az a két balfék sem ér rá. – A hangsúlyból kiveszem, hogyha elviszem, lehet még egy plusz kört is kapok.

- Jó akkor elmegyek érted! El ne mozdulj onnan! – Csapom rá a telefont, s öltözök fel normálisan, meg egy újabb bögre feketelevest nyomok a gyomromba, hogy el ne aludjak a volán mögött. Persze, hogy dugó van az úton. Maxon bömböltetem a zenét, hogy teljen az idõ. Végül megunom, s a sor szélére araszolva mellékutakon jutok el a kórházig, de így is tíz kerek percet kések. Már kint vár, felöltözve. Amint meglát, bepattan mellém a kocsiba.

- Majd kicsattanok! – nyújtózik, én pedig odahajolok hozzá s szájon cuppantom.

- Örülök, nem tudom, hogy hol laksz, de lehetsz élõ GPS! – Lépek rá a gázpedálra, míg õ elcsicsergi a címét. Tudom merre van, szóval gond nélkül arra kanyarodunk. Csinos kis társasház, én kevésbé jó környéken lakom, de szeretem, s hiába futná a pénzembõl, jó nekem ott. Kipattan a verdámból, majd mutatja az utat. Aha, szóval menjek fel hozzá… oké. Nem ellenkezem én!

- Itt is volnánk – kapja elõ a kulcsát, s kinyitja a bejárati ajtót. Egy gondom van ezzel a háta mögött való kullogással, hogy nagyon csinos seggére tökéletes a rálátásom. Emellett még bõsze ég az emlékeimben, mekkorát kettyintettünk nemrégiben.

Szóval mögé lopózom, majd a farmerjának a farzsebeimbe süllyesztem mohó mancsocskáimat. Igen, Ace segg, még mindig formás, még mindig jó. Megmarkolom, közben a nyakára hajolok, s jól összecsókolgatom. Felkuncog, mikor a füle mögötti tetkókat nyalogatom, majd hátrasimít mancsaival a kezeimre.

- Gyógypuszikákat kapok? – kuncogja, mire felmorranok válaszul. – Ah, az jó…

Kihúzom a kezemet a zsebekbõl, majd célirányzottan a lába közé simítok. Kuncogással teli nyögést hallat, totál felizgat vele, no meg ami a gatyájában lapul, az is… Dorombolva lököm a csípõmet a seggének, s jól oda is dörgölöm. Ennnyire akarlak már, tökmag. Megfordítom a kezeim között, s az ajkaira csapok mohón. Jó, azért vigyázok, hisz nemrég drogozták be, de szerencsére hamar kiheverte. Legalábbis a nyelve, keze s csípõje mozgásából ítélve eléggé…

- Arra… a szobám… arra… - hadonászik, miközben két kezem közé fogom arcát, s ott csókolom, ahol érem. Egymást falva, de nem vetkõztetve indulunk el abba az irányba. Ajtót kicsapja, én pedig arra sem méltatom magam, hogy bezárjam, hisz nincs ott senki rajtunk kívül. Rálököm az ágyra, õ meg csak nyekken.

- Oh, baszki… - nyögi. – De csak módjával, majdnem megerõszakolt ember vagyok! – Vigyorogva bontogatom az övemet, míg õ kiéhezett fejjel figyeli, ahogy a sliccet is elhúzom. – Vagy tudod mit? Kicsit durvulhatunk…

- Ahogy kívánod – felelem, majd miközben lerugdosom magamról a nadrágot, felé mászom, s betapasztom a locsi-fecsi szájacskáját. Míg a száját falom, õ a bokszerbe bújtatott seggemet markolássza nyögdécselve. Én a felsõjét kissé feltúrva simogatom mellkasát, idõzök el mellbimbóinál, amikért farok pöccintõ nyögéseket kapok.

Eddig bírom, a nadrágja után kapok s türelmetlenül bontogatom a tökmagot. Kell, most, azonnal! Ha más nem, csak játszunk egymással a csúcsig, nem kell feltétlenül elmerülnöm benne egy alapos végbélkezelésre. Csak érezni akarom, ahogy hozzám simul, ahogy keményedik, ahogy lüktet, pontosan úgy, ahogy én. Rég csináltam már, idõm nem volt rá, Bettyhez meg nem volt kedvem. Azok után, amiket az elmúlt idõben lemûvelt…

- Ahw, Adam… - jön egy hangos nyögés a tökmagtól, míg könyékig a gatyájában matatok, s éppen a mellkasát csókolgatom. – Lassíts… hamar vége lesz…

- Nyugi… - válaszolom hasonló szaggatott légzéssel. Én még elég jól bírom a helyzet ellenére. Hisz Ace kipirulva, résnyire nyitott szájjal kapkodja a levegõt, szemeiben ott csillog a vágy. Hr, fel tudnám falni! Szóval inkább rátapadok az ajkaira, a szorításomon is enyhítek a kishaverja körül, aztán csak kihúzom a gatyájából a mancsomat. Ölemet az ölének dörgölöm, aprókat lökök rajta, õ pedig lelkesen nyögdécsel. imádnivaló ilyenkor, nem elég, hogy csendben is van, totál lerí róla, hogy a nagy pofája ellenére õ tartja. Nálam legalábbis biztosan.

Aztán egyszer csak lépések zaja jut el az agyamig, meg az, hogy valaki Ace-t hívogatja lelkesen. Még egy utolsó nyelvsimítás, majd elhajolok a pöttömtõl, aki vágytól ködös tekintettel, szerintem a nevét se ismerte fel. Kétségbeesetten kapaszkodik a felsõmbe, míg rajta már csak a bokszer van. Értem én, nem akarja abbahagyni, de ha egyszer ránk fognak találni, baszki!

- Várj… - dörmögöm – Mindjárt jövök – hámozom le magamról a mancsait, míg õ kiskutyásan nyüszög. Ember, ne csináld, befejezzük csak azért is! Feltápászkodom, majd kinyitom az ajtót. A srác, aki bent kószál már majdnem ott van, így gyorsan elõre lépek.

- Öh… Ki vagy? – pislog rám döbbenten.

- Adam. Én hoztam haza Ace-t. Pihen. Még rá- ránézek, te meg nyugodtan azt csinálhatsz, amit akarsz.

- Láthatom?

- Alszik. Nincs rajta semmi érdekes – vágom rá, majd kinyitom az ajtót s visszahátrálok. – Szevasz – mosolygom a bamba képén, majd bezárom az ajtót. Ace az ágyon ül, morcoson, lankadatlan lelkesedéssel s engem vizslat.

- Miért van rajtad ennyi ruha?

- Jól van, most jól jött – kattan a zár, míg én csak vigyorgom. – Folytassuk a gyógy kúrát.

Felkap, de nem tudom hova vihet. Csak éles,  sipító hangokat hallok a  közvetlen közelembõl. A lehetõ legerõsebben megmarkolom a Pumukli pólóját, mert csukva van a szemem, nem tudom magam kontrollálni, és kezem lábam csapkodna ha nem feszíteném be az izmaimat. Hallom az a jellegzetes dörmögést, és érzem a heves fujtatását. Nem tudom összerakni hogy mit motyog, egyrészt mert hadar, másrészt… na azt nem kell ecsetelnem. Valaki csiklandozza az orromat, én pedig rángatom magammal Adamet, és e mellé még nyüsszögök is mint valami aberált. Most már tompábban hallom a jellegzetes hangú szirénát, talán egy mentõben lehetek. De biztosan tudom hogy Adam még mellettem van, mert a meleg kezével szorítja az enyémet. Vizsgálódnak rajtam, én pedig tûröm, hiszen csak jót akarnak, én pedig ilyen fiatalon nem kívánok elpatkolni egy csomó perverz skinhead kangörcse miatt. Lassacskán már kezdem érteni a körülöttem lévõk beszélgetését, de még mindig vannak homályos foltok.

 - Súlyos?

- Nem a legjobb… Ha kicsivel többet adnak neki, lehet túladagolják. – halkan beszélnek felettem, én pedig még mindig rosszul vagyok, ahammm …. túladagoltak volna… BASSZ@MEG!

*~**~*

Szemeimet csíkban nyitva tartom,  de nagy fényesség szûrõdik át azon a kis résen is, Adam keze kicsúszik az enyémbõl. Hova megyünk ? Hova visznek? Még is mi ez az egész ? Nem … nem akarom megint ugyan azt átélni !! Teljesen felnyílnak szemeim, és a kicsit homályos és távolodó Adam alakját szemlélem utoljára.

Egy mondhatni puha ágyra fektetnek, ahol is körbeállnak. Mint ha valami NCIS-es hulla lennék. Én még élni szeretnék csókolom! Mindenféle orvosi szakszavat kántálnak, és egyfolytában adatokat szajkóznak,  akár egy mandalát. Én meg kussolok az ágyon, vagy is … nem teljesen , nyöszörgök egy kicsit,  tudatva hogy nem vagyok még apróléknak való. Mindenféle mûszerpityegés, köpenysusogás zaja kavarog körülöttem. Aztán kapok egy infúziót a karomba, hát nem mondhatnám hogy  kellemesen érintett, mondhatni hogy a meglepettségtõl majdnem beszippantotta a seggem a lepedõt (X”D ). Végre nincs tumultus, csak egy doki van bent , egy kemény fedeles irattartót szorongatva. Adam, vajon itt van még , vagy csak addig volt itt még behoztak ?

- A Pumuklit, kérem, hívják be … ha itt van még. – nyöszörgöm a maradék kis hangomon, mert nagy lélegzetet kell vennem minden egyes alkalommal. Ilyen ütõs lett volna az a cucc, utálom , és utálni is fogom ezeket a patkánymérgekbõl kotyvasztott szarságokat. A köpenyes csak bólint , aztán távozik. Remélem itt vagy még… te szélhámos. Elmélázva veszem szemügyre a benyitó alakot, Adam az. Hála égnek! Nem akarok a büdös életben több bõrfejût látni.

- Szia! Hallom a dokinak bemutattál. – az a számomra fantáziabuzeráló szempár alaposan végignézeget. – Úgy jött ki hogy Pumuklit keresi. – ez van ropipajti, nem tudtam mást kinyögni. Ennyi lélekjelenléttel meg pláne.

- Tényleg?Az szép… - mondom kis egérke hangomon, máskor üvöltöttem mint az atom. De most?!

Akár csak egy kasztrált Ken baba.

- Szóval, ha ilyen állapotban is kibaszol velem, megmaradsz. No de, mesélj. – beszélj még nekem egy kicsit, olyan jó hallani a hangod, el sem hinnéd hogy mennyire jó ez most nekem.

- Mit ?

- Nem tudom, milyen volt? – ránt vállat. Mire elintézem egy szóval.

- Szar…- ez a kifejezés tökéletes ide . Egyszerû, és kifejezi az eddig átélteket.

- Oké, dolog letudva. A zsaruk keresik õket. Adtam személyleírást is. Ha jobban leszel tõled is kérnek. - azt kötve hi9szem , így vallatni ? Még azt sem tudom megmondani hogy hol voltam , banyek.

- Én nem hinném…

- Ssst! Ez nem most lesz, s természetesen nem várják el tõled, hogy mindenre emlékezz. Melyiknek volt anyajegye a szeme alatt, meg ilyenek… de az is segít, ha elmondod mire emlékszel. De mondom, ráérünk még.- elõször csitít, aztán a dumája után síri csend lesz. Akkor akartam átmenni hozzá , erre tessék egy rakat kangörcsös fazon leteper, bedrogoz, és majdnem meg is… jaj ! inkább nem emlékezzünk ilyesmire!

- Köszönöm… - hasít hangom a csendbe burkolózott kórteremre, most már nagyjából minden tiszta , és felfogható. Majd egy finom vigyor kúszik az ajkaira. Hát ömmm, olvadozom a gyönyörtõl~

- Mit köszönsz tökmag?

- Hogy segítettél… - kicsit közelít arca az enyémhez, de finoman bánik velem, és egy lázadó kis tincset kisimít az arcomból.

- Nincs mit prücsök…- úgy beszél velem mint ha valami kisgyerek lennék, aki elesett és betörte a fejét. Attól még hogy bedrogoztak akaratom ellenére , nem vagyok fogyatékos. De önkéntelenül is elmosolyodom, majd sértõdést szimulálva elfordítom a fejemet.

- Nem vagyok a fiad! – durcázom egy kicsit, de megint felcsendül az a kellemes tónusú hang.

- Nem ám!Bõven nem ! – és még mindig vigyorog, kedvem lenne most a nyakába ugrani, de olyan nehezek a végtagjaim, mint ha csak a vasember valami elcseszett reinkarnációja lennék.

És ekkor toppan be a doktor úr drága!Mikor már kezdtem volna megint extázisba esni. Na szép mondhatom !

- Uram , a betegnek pihenésre van szüksége! Még benntartjuk egy napig megfigyelésen, aztánmár szabad madárka lesz !- kaján vigyor kanyarodik arcomon, és a dokihoz szólok.

- Doktor úr drága! Nem lehetne valamit innom, mert porzik a vesém !- pislogok rá , és próbálom meggyõzni.

- De csak vizet kap egyenlõre. Semmi pia! A véralkoholszintje is kicsit magas volt! Csoda hogy meg nem halt! Eszméletlen hogy már így ficánkol!- jegyezte meg kedvesen a doki, mire a ficánkol szónál szerintem mind a kettõnknek ugyan az jutott eszébe.

- Na én mentem, jó pihenést! Ha valami van tudod…- rázza meg kezét, és megy ki az ajtón.

- Rendben !

*~*~*~*

Nem volt érdekes a kórházi tartózkodás, az összes életkedvem elment nyaralni a járdaszigetekre . Egy nõvérke tipeg be hozzám, kivételesen egy szép kis barna bige, és elõször nézegeti a kórlapot.

- Nos az értékek már normálisak, nem észleltünk semmi különös eredményt. Így hazaengedhetjük. – néz rám, én pedig már felültem az ágyban , és ki is libbenek a takaró alól. Észre sem véve, hogy a kórházi köpeny olyan hatást kelt, mint ha én lennék a rocker Tarzan. Magyarul csupasz volt a királyi alfelem. Ez aztán tetszene Adamnek azt hiszem ! De a nõvérke is vörösödik, én pedig csak nézek rá, meg sem lepõdve a reakcióján.

Kiment a kislány, és azonnal fel is öltöztem, valahogy tiszta lett a fehér motyóm, Isten se tudja milyen csoda folytán. Felráncigáltam a gatyámat, majd a glóriás fehér felsõmet. Kijelentkeztem, és elsõ dolgom volt tárcsázni a RopiKirályt.

- Mondd!- hallottam meg nyugodt hangját.

- Nos, azt mondták hogy nem ülhetek motorra, és az a két balfék sem ér rá. – dorombolom neki hízelgõsen, hogy jöjjön el értem.

- Jó akkor elmegyek érted! El ne mozdulj onnan!- és már csapja is le a telefont. Már dél után három óra felé járt, és már 10 perce álldogálok a kórház elõtt. De végül megjelenik a többi autó közül kirívó vörös verda, na kérem! Bepattanok, és már kérdez is.

- Nos jobban vagy ?

- Majd kicsattanok! – nyújtózom egyet, és kapok egy puszit. Juuj~

- Örülök, nem tudom hogy hol laksz, de lehetsz élõ GPS!- ad egy gis gázt, majd közlöm a címet, és már suhanunk is. Egy kellemes és nagyjából igényes környéken lakom. Leparkol a társasház elõtt, és beinvitálom . Remélhetõleg Rob nincs itthon. Én megyek elöl, õ pedig követ engem a két lépcsõsoron.

- Itt is volnánk .- kapom elõ kulcsomat, és nyitom ki a bejárati ajtót. Csak három lakója volt a társasháznak, de az enyém volt a legnagyobb rész. Nem kell várnom egy percet, és már is a farzsebeimbe csúsztatja hatalmas mancsit, hátranézek. Ebbõl lesz még valami huhúúú …

Lesz ám gyógyszeres kezelés… nyeles aszpirinnel .

Kezemben egy pohárral ücsörögtem a bárpultnál. Azért vannak az alkalmazottak, hogy dolgozzanak. Néha rájuk morrantam, hogy tempósabban és nagyobb vigyorral a képükön, amit roppant módon élveztek is. Betty rengeteg csúnya pillantást kapott, nem elsõnek baszta el nekem a dolgokat. Érthetetlen módon, még fel is fogta, hogy mérges vagyok rá. Bár azt már nem, hogy miért…

Telnek a napok, azt hiszem már két napja nem láttam a mitugrászt. A telefonszámát megtaláltam – magamon. Szóval meg volt kistöki száma, egy kemény este alatt sikerült le is vakarnom magamról, nagyjából, de pár helyen még látszódik egy kis fekete paca. A szívás, harapás és karmolás nyomokról pedig ne is essék szó. Szóval úgy döntök, hogy írok neki egy édes, szerelmetes sms-t.

Gondolkozom azon, hogy valami szaftosat is utána biggyesszek e, de maradok úriember, szóval nem. Ha még azt is odaírnám, hogy bevágnám neki a lompost újra, akár a szertárban is, ha szereti az extrém helyeket, lenne olyan kis szemét, hogy nem tolná be a képét. Szóval, okoskodom és ravaszkodom, ha jön, majd elkapom. A szíve mélyén – vagy a farka mélyén – biztosan érzi, hogy nem csak beszélgetni akarok vele. Szalad az idõ, hamar parti van, mindenki bulizik és iszogat, Ace azonban még sehol. Végtére is nem gáz, akad más, akit elrendezhetek. Kiszolgálom a vendégeket, traccsolok, flörtölök, nevetgélek. Jól telik az este, panaszra nincs okom. Még beszívnom sem kell, bár lehet ezt azért se teszem, mert elõérzetem szerint, még nem kéne. S lám! Rob robog be, liheg meg köpköd, s csak végül ennyi nyög nekem oda:

- A törpét kefélik a sikátorban… és nagyon nem akarja… - Nagy szemekkel pislogok rá, de felfogom mirõl hadovál.

- Hívd a zsarukat. A mentõsöket is.

- Mit mondjak…?

- Faszom tudja, csak csináld! – Ordítom még oda, majd kiszaladok. Tudom melyik sikátor az, a szomszéd lebúj épülettel közös. Oda már hívtam ki párszor a zsarukat, erõszakolástól kezdve verésig minden volt már ott. Csak úgy szedem a lábaimat, s hamar feltûnik a kis csoport. Ezek hárman akarják..? Szemetek!

- Takarodjatok a picsába! – ordítom oda nekik, mire felém kapják a fejüket. – Kihívtam a zsarukat, pöcsök! - Megkapom, hogy a kurva anyámat, meg hogy dögöljek meg, de végül csak elszaladnak. Láttam mindegyiknek az arcát, sõt, az elmémbe égetem õket, ha kell, még le is tudjam rajzoltatni. Meglesztek ti szemetek!

Tekintetem Acere téved. Pocsékul fest. Odasietek hozzá, nevén szólítom, mire végre könnyes, zavart tekintettel felnéz rám. Belõtték! Jó, hogy hívattam a mentõsöket is… Némán zokog, rossz nézni, hogy az én menõ farkon pörgõ mitugrászommal így elbántak… Végigmérem, zilált a külseje, a nadrágja félig lehúzva. Oh, ember! Az orrán még ott a cucc maradványa. Kegyetlenül elintézték volna, ha Rob nem látja meg. Ki tudja, talán ki is nyírják. Kérdezgetem errõl meg arról, hogy hall e, felismer e, hol fáj neki, tud e járni. Semmi válasz. Messzirõl hallom a szirénákat, nem érdekel nyomozás ide vagy oda, valamit kezdenem kell vele. Felkapom az ölembe, õ pedig sebzett kiscicaként bújik hozzám. Ezek szerint felismert…

A bárhoz viszem, ahol már a rendõrök vannak. Kapok egy alapos fejmosást, miszerint a tetthelyen randalíroztam, mire közlöm velük, hogy le is csukhatnak, majd szépen elmondom, hogy ez nem az elsõ alkalom volt, s basztak bármit is csinálni. Ha nem megyek oda, a kölyök lehet ott döglik meg. Ahogy a mentõsök megérkeznek, átadom nekik, mintát vesznek az orrán lévõ porról, a zsaruknak kell. Ace nem enged, végig fogja a kezemet, halkan nyüszög is. Ennek hála, hogy beengednek vele a kórházba. Leültnek a kocsiban mellé, végig foghatom a kezét, míg õk az alapvetõ dolgokat mérik meg rajta. Pulzus, vérnyomás, a szemét is megnézik, fejüket csóválják. Összeszorul a gyomrom, értetlenül meredek rájuk.

- Súlyos?

- Nem a legjobb… Ha kicsivel többet adnak neki, lehet túladagolják – suttogja az egyik. – De rendbe jön. Talán ismeri?

- Törzsvendégünk. Jó srác – felelem, mire kapok egy bólintást. Ahogy megérkezünk a közeli kórházhoz, Acet viszik is. Nem tudja tovább fogni a kezemet, tekintete riadt, tanácstalan. Össze-vissza hadoválnak, én meg ott maradok a váróban. Ez fasza.

*~(¤)~*

Belekortyolok a kapott finomságba , és óvatosan lehelyezem királyi alfelemet vissza az ágyra . Leül mellém , én pedig le sem veszem a számat a bögrérõl . Mit kaptam én tegnap este , atyaég ! Finoman szólva megkaptam amire vágytam , de csak egyszer . Bár mértékletes vagyok , de hát Istenem … amit akarok azt általában meg szoktam kapni . És ha nem akkor kicsikarom , kegyetlenül tudok hisztizni .

- Te nem eszel ? – nézek a Pumuklira , de már is tagadóan rázza fejét . Jól van , nem éhes , vagy lehet, hogy amíg én itt húztam a lóbõrt addig õ jól bepakolt . 

- Ha csak téged nem lehet még egyszer megrágcsálni… - duruzsol , mire vigyor csúszik arcomra . – Már kajáltam . – válaszol az eredeti kérdésemre . Én mohó vagyok , nagyon is mohó , és ennél a kakaónál egy hangyányival több kéne . Finoman tovább kérdezgetem , de Adam is majd kiugrik a bõrébõl .

- Be kell menned dolgozni? – kiürült a finomsággal teli bögre, és most valami másik finomság kéne … Szemeibe tekintek , már hízelegnem sem kell , mert felfogta mit is szándékozom.

- Kéne… Fõnökként azonban kicsit késhetek, az nem baj. – mondja irányomba sejtelmes hangon , és valahogy közelebb kerül hozzám . Tekintetem szinte szikrázik , és kicsit közelebb hajolok hozzá  majd várom hogy behozza a távolságot . Nem is kell sokat várnom , egy pillanat és már is vadul fal engem .

Karjai magához ölelnek , és már is készségesen hozzá dörgölõzöm .   Hátamon simít végig hatalmas kacsója és a királyi felemnél köt ki . Tenyereibe csücsülök , és érzem hogy rám markol mind két kezével . Nyelvcsatánkkal teljesen eltereli a figyelmemet , és a nemrég felvett ruhadarab , megint lekívánkozik rólam . Na , és pont ekkor csörömpöl az a szájbatekert telefonja . Elõször mint ha meg sem hallaná , oké , még mindig taperol aztán kezei kicsúsznak a gatyámból , és mint egy plüssmackót lerak az ágyra . Nagyot sóhajtok , nem lesz második menet , ez  tuti fix.

 - Mi van?- ordít bele fülsüketítõ hangon a ketyerébe . - Jó reggelt fõnök. Nem zavarok?- már megint ez a hülye picsa , eszméletlen , ha legközelebb meglátom biztosan kiosztom .

- Betty, az istenit… Kurvára zavarsz! – az biztos , már rég harapdálnám , ha nem hívott volna ez a picsa . De nem , neki muszáj mindig akkor hívnia amikor action lenne !

- Oh.. De fõnök, nem tudunk bemenni a bárba, mert nem adott kulcsot. Most álljunk itt kint?- rúgd be az ajtót bazmeg , hát ez nem igaz , én feladtam és azonnal neki is állok öltözni . Ha akarsz valamit drága Pumukli csapd le a telefont , de csak dumál tovább …

- Betty drága, figyelj tagolom, AZ A KURVA KULCS A HÁTSÓ AJTÓ MELLETTI KUKA MÖGÖTT VAN! Ha az a töketlen seggfej is ott van melletted… - na most rendesen megkapják az biztos , csak úgy röpködni fognak mint az öregasszonyok a templomlépcsõrõl .

- Hé Rob, a fõnök üdvözöl! – hát a hajamat fogom tépni már ettõl a nõszemélytõl eskü , én megfojtom , de úgy látom Adamnél is felment a pumpa .

- Nem üdvözlöm, hanem üzenem neki, hogy adtam neki kulcsot, szóval… SZOPJON LE! – én ez alatt a derítõ  beszélgetés alatt felöltöztem . Jobb is így , legalább is szerintem , nem kell mohónak lenni . Lecsapja a telefont , és hátranéz rám . Igen , felöltöztem csókolom !

 - Nos…Azt hiszem jobb, ha most megyek. – jelentem ki hetykén .

- Nem kell – nyögdécseli kicsit hisztisen , öregem tegnap este engedtem magam , úgyhogy hálás lehetnél , mert nem szoktam csak úgy valakit a közelembe engedni .

- De jobb – kikecmereg a franciaágy szélére , egy ragaszkodó búcsú puszit kap tõlem , de le sem akar szakadni rólam , hékás ! Csigavér vöröske ! Húzni fogom még az agyacskádat még egy darabig …

- Azért még kiverhetnénk egymásnak – milyen kétségbeesetten próbálkozik a szentem ! De nekem egyenlõre elég volt ennyi , ha kapnék még egy menetnyit belõle biztos tolószékben kötnék ki . Felkuncogok az ötleten , már szinte a könnyeim csorognak , mikor egy kicsit enyhe elutasító választ adok neki.

- Legközelebb.

- Szemét kis szaros vagy . Találj ki egyedül! – kicsit morcosan rám mered , mire én megpördülök a tengelyem körül , intek egyet és az ajtó felé veszem az irányt . Még hátranézek az ágyon üldögélõ ropi betyárra és becsapom magam mögött az ajtót .

*~*~*~*

Haza igyekszem , mert az a legjobbnak tûnõ ötlet , most jelenleg . Egy csomót gyalogolok , nincs olyan messze de hogy is mondjam . Egy lusta dög vagyok és kész , na meg fáradt is , na meg az a reggeli pöcökállítás is . Édes jó Istenem ! Na jó ne vernyákoljunk , nem vagyok az a tipikus selyemfiú . Zsebemben matatok , cigit keresgélek  és rá is akadok egy kicsit meggyötört szálra . Na nem baj , te is jó leszel pajtás,  gyere csak ! Meg is gyújtom , és füstölgök még el nem fogy . De ez alatt legalább odavonszolom a seggemet a lakáshoz . Felsietek , és óvatosan benyitok , de már azonnal ram kell hozni a szívbajt .

- Még egy SMS-t sem küldtél ! – ordít Rob , kifigurázva a múltkori aggódásomat .

- Na húzz a picsába , jó !? – fakadok ki hülyeségén , és visító hangon csapkodni kezdem a fejét ,  az éppen kezem ügyébe akadó kemény kötésû könyvvel .

- Töki , nyugalom ! Mi volt az éjjel papás mamás,  vagy mi ? – vihog , és vigyorog  , miközben csuklóimnál fogva megfékez .

- Vigyázz vagy seggbe raklak muhahhaaa… - akasztom ki teljesen Robot . Végre elengedett , én pedig ennek örömére végre lerúgom magamról a bakancsot , és ledobom a kabátom .

- Hát Ace nem mondom , de ezt nem lehetett nem észre venni . – böködi a hátam , én meg odatolatok a tükörhöz . Enyhén szólva lila a hátam pár helyen , meg egy két karmolás nyom is díszeleg rajta . Hát akkor nem csak én aktívkodtam az éjjel , és hogy nézhet most ki Adam , miáú . Unott pofával húzok bérlõm mellett , aki nagyokat hurrog , és kérdezõsködik ,  hogy mit csináltam még nem voltam itthon . Ahhoz neki pont hogy semmi köze nincsen . Megyek és veszek egy jó forró fürdõt , majd lerakom a fájó seggemet tévézni . El is nyomott az álom , mert dög unalom volt a mai mûsorválaszték . Két napig ki sem mozdulok otthonról , csak döglök a kanapén . Mikor halk pittyenést hallok .            Elõkotrom a telefonomat a párnák közül , és álmosan oldom fel . Kiégette a retinámat ! Na de ne a látásoddal foglalkozz most Ace , hanem azzal ami ott figyel a telefon kijelzõjén . Egy általam még ismeretlennek tûnõ szám , az üzenetben meg csak ennyi áll :

„ Mi újság veled ? Már két napja nem dugtad ide az orrodat

                                                            Adam „

El is mentem azonnal a számot , és visszaírok . De pont ekkor nyit be az a féleszû Rob a teljesen elsötétített szobába .

- Mi van hétalvó ? Nem tolod el a képedet velem bulizni ? – áll az ajtóban , és felvágja a villanykapcsolót . Én meg éppen hogy kikászálódom a takaró alól . Morfondírozok egy pillanatig , aztán rögtön felpattanok , és készülõdni kezdek , az a töketlen meg csak ott álldogál .

- Kapd össze magad ! Akkor mi lesz ? Megyünk ? – pillantok a máris futkosni kezdõ társam után . Semmi választ nem kapok , csak egy fel alá járkáló fazont aki gyorsan öltözködik . Hozzám képest egész dzsigolósra vette a fazont , én meg világos cuccba öltöztem , csõfarmerbe , ezt sem értem miért ? Rám jött az 5 perc , vagy valami csõfarmer fétis . Nem érdekel , egy fehér póló amin egy glória virít … ez nem te vagy Ace , most ki szeretnék tûnni , Adamnek viszont megírom hogy bulizni megyek a kocsmája közelébe .

- Indulás! – ordítja el magát a tökkelütött , és már zárkózom is . Taxit hívunk nincs kedvem a motorommal menni , mert simán összetöri valami barom,  amint lerakom . Oda is érünk , és Rob már fizet is . Megindulunk a hely felé , ma este vigyáznom kell Robertre , mert még felelõtlen 20 éves kölyök . Feszítünk egymás mellett , amint beérünk a tömegbe felfigyelek egy csomó skinhead fazonra . Próbáltam kerülni a tekintetüket , de a mellettem folyamatosan fecsegõ Rob miatt azonnal ránk néztek .Lecsitítottam ezt  a dzsigolót , és mentünk is inni . Mit ne mondjak , jó volt a hangulat , rendesen csúszott a pia a társamnál is , de nekem ki kellett mennem egyet rágyújtani . Talán 2 hellyel arrébb lehetünk a Pumuklitól . Adam . Beleszívok a rákkeltõ pálcikába , és elnézek a kocsma irányába , biztos odabent sürög forog . Már rágom magam egy ideje azon , hogy átmegyek hozzá , de itt van a töki akire vigyázni kell . Eldöntöttem , átmegyünk Adam ékhez ! Elindulok az eddigi hely bejárata felé , de egy hatalmas erdõnyi kopasz jön ki éppen a helyrõl . Ne figyeld õket , ne ne …

- Mi van picúr ? – szegezi felém a kérdést az egyik . Ott állnak sorfalat az ajtóban , hogy fogok én bejutni ?

- Engedjetek .- egy halk választ kapnak , és próbálom félreböködni õket .

- Ne szórakozz törpike .  Gyere ide . Naaa… - bökdösnek , löködnek , és körbeálltak 3-an is . Mindegyiknek olyan fura a tekintete , ezek még nekem is nagyok , nem tudnám õket leverni .

- Engedjetek ! Most azonnal , vagy különben … - az egyik hátracsavarja minkét csuklómat , és cibálni kezdenek . Én persze hevesen tiltakozom , és torkom szakadtából üvöltöttem . Elcibáltak a kocsma elõtt is … az… az a pultos kiscsávó !!  Adam kérlek vegyél észre , kérlek . Segíts .

- Nagyon heves valaki , ne félj picuri nem fog fájni . – egy átlátszó üvegecskét tart az orrom alá . Mi ez a fehér por ? Drog ? Még hozzá nem is akármi , kokain . Félek valaki segítsen . Valaki ! Lélegeznem muszáj , így a fehér por is az orromon át , a szervezetembe jut . A koksz még az orromra is rátapadt , és azonnal elernyedek , majd a harmadik bõregér vetkõztetni kezd , nem tudok ellenállni . Elgyengültem , és a második is babrálni kezd velem , az elsõ pedig a pólóm alá nyúlkál .

- Hé , ne-ne csináld . Ne … - nyögöm kábán . Pulzusom szapora , és erõsen remeg az egész testem . Mi-mi a franc ? Ezért utálom a drogokat , azt sem tudod hogy hol , és mit csinálsz . És hogy kivel . Lásd a példámat , három skinhead élvezkedik rajtam , amíg én tehetetlenül remegek , és  a szívem majd kiugrik a helyérõl .

- Segítség ! – az egyik végignyal a nyakamon , a szemembõl már a kínkeserv jeleként  könnyek csorognak . Hangos léptek zaja víz hangzik a fülemben , és ismerõs hang ordít kegyetlenül .

Mikor felkelek, Ace még alszik. Levakarom magamról, majd ránézek az órára. Reggel hét. Kávé idõ. Felkelek, kivánszorgok fütykösben a konyhába. Lámpát kapcsolok, s csak akkor tûnik fel mit mûvelt velem éjszaka az a kis pöttöm. Felháborodottan hápogok, majd visszasietek a szobába. Szedek elõ pólót, alsót és kész. Nincs kedvem zuhanyozni, a számot meg késõbb is be tudom pötyögni a mobilomba.

Kávé kell. Míg lecsöpög, bemegyek a fürdõbe. Hitler bajusz. Ace, én megbaszlak! Morogva törlöm le, vöröslik már a bõröm, de nem hagyhatom magamon. Míg szerencsétlenkedem a kávém is kész. A kis szemétnek egy kakaót ütök össze. Megkajálok, vajas kenyér jó, nincs kedvem pizzát sütni. Ezután megmelegítem újra a kakaót, majd beviszem a szobába. Ace meg alszik, így gyengéd hátsimivel ébresztgetem, mikor ezekért alapos seggberúgás járna. De ha akarok még menetet, nem lehet olyan kegyetlen…

- Ébresztõ, itt a kakaód! – Dörmögöm, mikor végre felkel és rám néz. Pislog, de aztán lassan feldolgozza az infot.

- Köszi. – ül fel az ágyban, de közben az elõzõ esti durvulásunknak hála akad egy kis problémája. Elégtétel? Kegyetlenül.  Ejajjajajjj… - nyekergi a seggére tapasztott manccsal, majd vörös képpel magára húzza a takarót. Éppen hogy nem szólok be neki, végtére is már láttam is, meg fogtam is a kishaverját… nem lényeg, ráhagyom. Kuncogok rajta egyet.

- Na gyere – Nyújtok segítõ jobbot neki, majd felhúzom. Elsõ dolga, hogy magára rángassa a gatyáját, csak ezután veszi el a kakaóját, s ül vissza az ágyra. Boldogan szürcsölgeti a babakávét. Leülök mellé az ágyra, míg õ a kakaóját szürcsölgeti lelkesen. Kielégült képe van, bár atyaég, ilyen lepedõakrobata után, ami mellékesen velem volt, nem csodálom. Olyat kettyintettünk, hogy csoda lenne, ha nem ülne ki a képére. Szerény vagyok? Mindig is az voltam, szóval igen, az vagyok. Bár ahogy az ágyamban ücsörög – már alsóban – újra meghozza az étvágyamat.

- Te nem eszel? – pislog rám, míg én tagadóan megrázom a fejemet.

- Ha csak téged nem lehet még egyszer megrágcsálni… - jegyzem meg, mire a bögre mögött elvigyorodik. – Már kajáltam – teszem hozzá, hogy a tényleges kérdésére is válaszoljak.

- Be kell menned dolgozni? - puhatolózik, majd az éjjeliszekrényre rakja a bögrét. Szemeiben ott csillog az a jól ismert pajkos fény. Ebbõl lesz valami… fú, de lesz.

- Kéne… - dörmögöm, de azért kicsit közelebb araszolok felé. – Fõnökként azonban kicsit késhetek, az nem baj. – Már mellettem ücsörög, csillogó tekintettel vizslat. Felém hajol, de nem csókol meg, csak az agyamat húzza. Kis dög! Pótlom a kis gesztust, ajkára tapadok s csak úgy falom kakaó ízû száját.

Átkarolom, magamhoz húzom s máris hozzám simulva csókol vissza. Isteni így a csók, édesebb mint valaha. Hátára simítok, majd lejjebb. Formás segge van, de hah, már igen jól tudom. Volt szerencsém közelebbi találkozáshoz is. Belemarkolok, s kicsit megemelem, hogy szó szerint ez ölembe rakjam. Ajkát persze nem engedem, hülye lennék! Kis Ace és Nem Annyira Kis Adam újra egymásra találnak. Igaz, mindkettõnkön van még alul ruházat, rajtam még póló is, de ezt olyan könnyen lehet orvosolni.

Besimítok az alsója alá, a két farpofája még mindig harapnivaló almák gyülekezete. Tenyerembe simulnak, gyengéden rájuk szorítok. Ezután az alsójával kezdek el foglalkozni, lefelé tolom, hisz bõven nem lesz rá szüksége egy darabig, nem ám… S ekkor csörren meg a telefonom. Megállunk csók közben, matató kezei a felsõm alatt is abbahagyják a ténykedést. Én folytatnám, ha az a nyamvadt nem csörögne olyan lelkesen. Kihúzom mancsaimat a gatyájából, lerakom az ágyra, mire õ sóhajt egyet. Ne kínozz! Már rég benned lennék, ha nem csörögne ez a szar…

- Mi van? – mordulok a telefonba. Akárki is az, én kinyírom!

- Jó reggelt fõnök – csacsog vidáman Betty a vonal másik végén. – Nem zavarok?

- Betty, az istenit… Kurvára zavarsz! – vonyítom a kagylóba.

- Oh.. De fõnök, nem tudunk bemenni a bárba, mert nem adott kulcsot. Most álljunk itt kint?

- Betty drága, figyelj tagolom – beszélek lassan, majd aztán belezendítek. – AZ A KURVA KULCS A HÁTSÓ AJTÓ MELLETTI KUKA MÖGÖTT VAN! – ordítom a telefonba. – Ha az a töketlen seggfej is ott van melletted…

- Hé Rob, a fõnök üdvözöl! – szól oda az említettnek, amitõl újra felmegy az agyvizem hõfoka.

- Nem üdvözlöm, hanem üzenem neki, hogy adtam neki kulcsot, szóval… SZOPJON LE! – majd egy határozott mozdulattal lecsapom a kagylót. Mikor hátranézek, Ace az ágy mellett áll felöltözve. Eléggé kedvromboló…

- Nos… - kezd bele. – Azt hiszem jobb, ha most megyek.

- Nem kell – nyögöm. Még mindig kívánom, nehogy itt hagyjon a szarban!

- De jobb – jelenti ki. Kiülök az ágy szélére, õ pedig odalép hozzám s lehajol egy búcsúcsókért. Megrágcsálom ajkait, még egy utolsó nyelvsimítás, majd elhajolok.

- Azért még kiverhetnénk egymásnak – próbálkozom, mire elröhögi magát.

- Legközelebb.

- Szemét kis szaros vagy – ráncolom a szemöldökömet, mire õ színpadiasan megfordul, s int egyet. – Találj ki egyedül!

Kicsit vadul csókolom , de látszik ki a dominánsabb fél , mert nem hagyja magát vezetni . Egy két emberke halk szisszenést hallat , ahogy meglát bennünket , de rájuk sem hederítünk . Kezem görcsösen a Cukros bácsi pólóját szorongatja , mert nem szeretnék még elválni ajkaitól. Még ha meg is fulladok , de akkor sem vagyok hajlandó elengedni , mert irtózatosan rágerjedtem … E közben kezei kalandozni kezdenek , és oldalamat csiklandozzák . Apró kis kuncogást folytok el  , és nagyot fujtatok . Kapok még pár dobhártyarepesztõen cuppanósat , és kicsit elválunk egymástól . Szemeim szinte szikrát hánytak , amiért elváltunk egymástól , de azon nyomban elvezet egy kicsit csendesebb részhez . Pár tánclépés után , hívogató ajkai megint arra késztetnek hogy szájon csókoljam . Most nincs itt semmilyen pultos plasztik költemény hogy félbeszakítson minket mint a múltkor. Mint a múltkor . Akkor kis ártatlan cicusként fülemet , farkamat behúzva andalogtam el a karjaiból , de most mohónak mondhatnám magam . Kezei most minden egyes porcikámat végigmérik , majd egy pillanatra megint elszakadunk .

- Részeg vagyok – vettem észre , nagyot sóhajtok mert már az elején kiszúrtam hogy nem csak nekem dudorodik a gatyám .

- Nem érdekel . – nekem így is úgy is kelleni fog ma éjszaka .

- Haza kéne vinned Ace… - mi vagyok én ? Futárszolgálat ? Nincs sok idõm ezen filózni , a mancsait sunyin felcsúsztatja a combjaim között .  Ez hirtelen ért , és a pia miatt nem tudom magam féken tartani és felnyögök . Erõsen magához szorít az én arcom meg a mellkasában kötött ki .

- Szemét – így leszerelni ! Pedig ezt én mocskos módon élvezem … Újból a fülembe súgja az elsõ mondatot .

- Részeg vagyok , nem vezethetek . – úgy szintén Pumukli , ha én vezetnék lenne akkora mázlim  hogy pont akkor meszelnek le a fakabátok .

- Én is ittam – most mit mondhatnék ? Mind a ketten marha kanosan itt állunk a táncplaccon , és várjuk a megváltást . De csak tovább vakerol , és harapdálja a fülecskémet .

- Haza kell mennem …vigyél haza – ez olyan terminátor feeling. Aztán nekem lesz  "Hasta la vista, baby" a következõkben .

- Mi van ? – értetlen fejem rámered , és egy csábos szájnyalintással hívja fel a figyelmemet , majd felhúzza a szemöldökeit is célzás jellegû leg , én pedig végre rájövök hogy mit is szeretne . Engem .

- De én is ittam – tárom elé a tényt , mire kuncogva újból magához húz . Olyan érzésem van mint ha egy medve ölelgetne . Pont kezelhetõ vagyok a számára .

- Az nem lényeg – suttogja fülembe , majd ajkait nyakamra tapasztva megmerevedik , mint egy kõszobor .

Ez így nem lesz jó ! Ha ropi csatát kezdeményez , és ilyen szépen kérlel... nem várakoztathatom .

- Jó de te vezetsz – közlöm vele, és azon nyomban kézen fog , és kivezet a tömegbõl egészen a parkolóig . Egy vörös kocsihoz igyekszünk ami – úgy látom – az övé , én pedig belibbenek az anyósülésre  , majd lábaimat keresztberakom és váltunk még egy csókot , ez addig is el nem érjük  az úti célt . Az úti célt , tehát valószínû hogy a lakása lesz az . Már ezer variációjú forgatókönyv siklik át agyamon . Nyami .

Gyorsan megérkezünk , nem kacsáztunk annyira a sávok között , sõt , nem is ! Kipattanunk a tüzes vörös verdából , és egy másik tüzes vörös kap el azonnal , majd vadul megcsókol . Rácsimpaszkodom , akár egy kis koalamaci , és igyekszem lerángatni róla a kabátot , ami félig sikerül is . Babrál a kulccsal , de végül nyílik az ajtó , e közben lefeszeget magáról , de én friss husit szeretnék . Pólója alá simítom a kezeimet , és mellkasát cirógatom , csillogó tekintettel  figyelem . Betaszít az ajtón , és én azonnal lefabrikálom lábaimról az acélbetétest és a falnak dõlök , és magamhoz csalogatom . Az ajtó becsapódik , tekintete végigmér és kitapétázza velem a falat . Mohón fal engem , és én is õt , kezei levetkõztetik a felsõ testemet , majd az õ pólója , és kabátja is landol a padlón .

- Háló balra – dörmögi , én pedig csak aprót biccentek tudomásul véve . Ezzazzz ! Na végre !

Közelebb lépek , és kidomborodó kulcscsontját ízlelgetem ajkaimmal , õ pedig babrál a gatyámmal . A szobáig vezet , és mint egy fenevad letépi rólam a ruhadarabot . Felkönyöklök , és figyelem ezt a félistent magam elõtt . Csípjen már meg valaki nem álmodom-e ! Ez… aszta … valahogy levarázsolta rólam  az alsót is , és õ is meztelen .  Én meg az ajkaimat harapdálom kacéran , és nyálamat csorgatom . Ehhez képest a Harry Potterben látható Baziliszkusz smafu . Nem tétovázik , és egy pillanat alatt felettem tornyosul . Ügyel a biztonságra , és rám is . Belém csúszik , és már hintáztatja is a derekát . Ó anyám ! Ez rettenetesen jó ! Olyanná válok , mit egy vadmacska , karmolok , tépek és marok. Persze ez nálam önkéntelen reflex , ilyen vagyok ha élvezkedem . Egyre bizsergetõbb az érzés , õ pedig lepillant rám ,és figyeli az önkéntelenül összehúzódó izmaimat , és az élvezetet az arcomon , és már nem kell sok a beteljesüléshez . Mellém fekszik , én pedig dorombolva oldalához simulok . Lepillant rám , és beletúr összekócolódott hajamba , én pedig felnézek égetõ gondom csillapítójára . Lejjebb hajol , és köszönet képen csókkal jutalmaz .

- Ropi mellé van sósmogyoróm is – mormogja mire kuncogni kezdek .

- Feltûnt .  – hihetetlenül elfáradtam , és most csak egy jó kiadós alvásra vágyom Adam mellett . Így egyik karomat átvetem felsõ testén , és halk szuszogással szívom be férfias illatát , majd lehunyom szemeimet .

*~*~*~*

Felébredek , hajnal lehet talán . Kinyitom a szemeimet , de nem látok semmit . Mondom én , ránézek a digitális óra pirosan vakítóan tudatja velem hogy hajnali 5 óra . Hmm… tapogatózni kezdek , és elmegyek WC- re .Felkapcsolom a villanyt , elvégzem a dolgom , de nem fekszem rögtön vissza mellé . Feltûnik az éjjeli szekrényen egy toll szerû valami . Ó egy alkoholos fekete filc , ez tökéletes lesz arra , hogy  felfirkantsam valahova a számomat gyorsan . De mire ? Forgatom fejemet jobbra ballra , de sehol nincs egy papír fecni sem .Tekintetem ráterelõdik a Cukros bácsim fel, le mozgó mellkasára . Bingó !  

Csak így Ádámkosztümben takaróval fedett ölébe csücsülök , és leszedem a filc kupakját .

„ Ropi Király „ , és a számomat is ráfirkantom óvatosan . Kiegyenesítve gerincemet nézek vissza kis buja arcára . Még kéne egy kis ajándékot hagyni , itt a filc… hmm … meg is van egy kis bajuszkát ide az orra alá , és már kész is . Virgonc vagyok , pedig sajog a derekam mint az állat , Adam rendesen megrakott ( XD ) . Lerakom a filcet vissza a helyére , és visszafekszem a puha ágyikóba , és átölelem Adam hatalmas és izmos jobb karját . Lassan megint álomra hajtom a fejemet .

Felszenderedem , és valaki gyengéden simogatja a hátamat , hason fekszem a fejem pedig belegyógyult a párnába . Aranyosan , és kicsit kómásan felpillantok és azonnal meghallom Adam érces hangját felcsendülni .

- Ébresztõ , itt a kakaód ! – én csak pislogok , és végre sikerül felfognom hogy mit is mond . Ott áll az ágy mellett , egy bögrével a kezében , és kikerekedett szemekkel figyeli hogy mit reagálok erre .

- Köszi – egy nagy lendülettel ültem fel az ágyban , de arra nem számítottam, hogy belém áll a görcs és egy apró nyekkenést hallatok .- Ejajjajajjj… - kezemet a szebbik felemre tapasztom  és kicsit elvörösödve húzom maugamra a takarót . Adam pedig egy édeset felkuncog , észrevéve hogy félig meddig leamortizálódtam .

Ajkai a bõrömhöz érnek , engem pedig azonnal kiráz a hideg . Nagyot szuszog , és hatalmas kezei a derekamra csúsznak , most már teljesen hozzám feszül egész teste , érzem a bõre melegét ,  és ez az érzés teljesen megrészegít . Ekkor öléhez szorít és teljesen lefagyok mert megérzem… jesszusom , a-a gatyája…  oké ezt mind én váltottam volna ki belõle ? Észre sem vettem de automatikusan hangot adtam a gondolataimnak , amin õ édes hangon kuncogni kezd , majd folytatja amit elkezdett . A nyakamra ér , amitõl én még jobban elgyengülök ,  hirtelen olyanná válok mint egy szalmából készült madárijesztõ  . Hagyja hogy az idõjárás cincálja , és játszadozzon vele . És most én is hagyom , hadd játszadozzon velem Adam , mert egyre jobban kezdem élvezni az apró kis mozdulatait . Megharapdálja a nyakamat , és ez még jobban bejön így kap egy adag kis Ace-t  , majd újból kis hangokat hallatok örömére . Észre sem veszem , de kezei eltûnnek az oldalamról , és megperdít a tengelyem körül , pont hogy szemben állhassak vele . Rohadtul zavarban vagyok , és szerintem ez látszik is , mert egyre melegem van , viszont már póló sincs rajtam . Ó anyám mit fogok én kapni …

Széles mosoly terül el arcán , és közelebb hajolva kicsit erõszakosan ugyan , de megcsókol  , én pedig hagyom mert én vagyok a gyengébbik fél . Elvben a gyengébbik fél , egyre jobban felizgat a kis Pumukli , és kezdem valamelyest megszokni a jelenlétét . Fuhh.. jól csókol az hétszentség , csoda hogy össze nem esem , remeg a lábam és elgyengültek a karjaim . Derekamra szorítja újból hatalmas mancsait , és közelebb von magához , egyfolytában csókol , és én mint egy jó kisfiú engedelmeskedem . Fenekemre csúszik keze ,  és kéjes hangokat csikar ki belõlem , ám ezeket a csókunk elfolytja . Másik keze sem tétlenkedik , végigsimítja a nyirkos bõrömet , én pedig még kicsit vizes kezeimmel beletúrok selymes lángvörös hajába . Ha így megy tovább engem itt …

- Hé, fõnök, mi legyen a még itt lézengõ vendégekkel? – ront ránk az a pultos Barbie aki anyázott még a múltkor . – Oh, bocsika. Elfelejtettem. – még is mit felejtett el ? Bár nem csodálkoznék ha mindent elfelejtene , ekkora agykapacitással .Jézusom de itt elõtte , és látta mit csinálunk , és úgy néz rám mint egy élõhalottra .

- N-nekem… mennem kell .- hadarom , mert igen kínosan érzem magam , azt sem tudom hol áll a fejem . Kikászálódom a karjaiból és próbálok lenyugodni . - Köszönöm, hogy segítettél.

- Hú, de segített!- végigmér az az értetlen picsa az ajtóból , és folytatja az értetlen dumát .

 – Nem tudtam, hogy bevágós gyanús, fõnök. – na hát most kaptam infarktust ! Bevágós gyanús ? É-én ennyire bejönnék Adamnél ? Ha már ennyire rám gerjedt a drága .. de ez a szituáció azért még is kínos , meg kell ússzam valahogy .

- M-mi? – e közben Adam fejéhez kap . Gondolom õ is a „kisasszony” értelmességén  csodálkozott el .

- Betty, drága, akarsz te még itt dolgozni?

- Jól van, bocsi na – hanyagul becsapja maga után az ajtót , és elhúzza a csíkot végre .

- Akkor én megyek – jegyzem meg halkan , mire arcomra pillant és fürkészi a tekintetem .

- A haverjaid elmentek, ki visz haza?

- Megoldom. Van busz. -ez a random válasz is megfelel , kínozzuk egy kicsit , amúgy sem adom magam olyan könnyen hehehe.. tettetjük a félõs kisfiút , így még aranyosabb lesz az összhatás .

- Így akarsz buszozni?- bök felém finoman fejével , én pedig még mindig azt a balszerencsés kis pólót szorongatom mancsaimban . Nem tudom a tekintetemet levenni róla , neki is jól esett az elõbbi nyelves , hát akkor meg miért ver ilyen hevesen a szívem ? De most még nem … játszunk még vele egy kicsit .

- Felhívok valakit, aki hazavisz. – veszem kezembe a bõrkabátomat .

- Hazaviszlek – még mindig erõsködik , ja , aztán véletlenül az ágyon kötünk ki. Ez még pindurit korai nem ? Csupán fejmozgásom tudatja vele , hogy itt ma nem lesz ropi csata . De kénytelen vagyok szavakkal megtoldani .

- Nem, nem kell. Megoldom, eddig is megoldottam. – na most fog elkapni és leteperni , add Uram hogy ne ! Vagy is még ne …

- Ace , komolyan…- felém tesz egy apró lépést , és tessék leteper 3, 2 , 1 … de ezt megakadályozva szólok , felé mutatva .

- Poénból kérdeztem a ropit, most nem kell a tiéd – jelentem ki , és erre kapok egy széles vigyort , és egy pár zsebre rakott kezet . Olvadozom ettõl a faszitól , ó mamám !

- Jól van, kölyök. Vigyázz magadra, s ha ropi kell tudod hova kell jönnöd – rám kacsint , amitõl mosolyogni támad kedvem .

 - Jó, kösz. ’Estét! – igyekszem ki az ajtón meztelen felsõtesttel  , majd amint kiléptem magamra kapom a kabátom . Az elsõ gondolatom hogy „ Hogy a picsába jutok én haza ?!  „ .  Elõkapom a mobilomat , és azonnal tárcsázom Phill-t . Kicseng , kicseng! Egy hosszú sípolás repesztette azonnal be a dobhártyámat . Nem kapcsolható , nem igaz hogy meg kell süketítsék az embert a miatt , mert az egyik haverja éppen el van foglalva , miért nem lehet szépen bemondani hogy „ Foglalt , kérjük próbálkozzon újra késõbb „ ? basszameg .  na ma is gyalog megyünk haza , holnap amúgy is Hétfõ , megint . Lassan egy hete húzódik ez a dolog Adammel . Lassacskán az utcámban kötök ki , és még mindig ott van a teljesen gyûrött pólóm , amit elsõ dolgom lesz kiaggatni valahova amint beértem a lakásba . Hol van az a nyamvadt kulcs ? Matatok gatyám zsebében , sehol nincs , hol van ? Végül sikeresen ráakadok a ball zsebem legalján . És lõn , nyílik az ajtó , és világosság fogad . Rob éppen nassol valamit úgy látom , ott guggol a hûtõ elõtt . Így le fog olvadni , és én nem vagyok hajlandó háziasszonyt játszani hogy leolvasszam .

- Csukd be ! – rúgom le cipõimet és próbálom elrejteni a vizes pólót , így azonnal a fürdõszoba felé veszem az irányt . Erre egy igen értelmes választ kapok …

- Hmmm … - hunyorogva kukkol be  a hûtõbe és keres valami harapnivalót . Rám sem bagózik az istenadta .

- Azt mondtam csukd be! – üvöltöm a fürdõbõl , végre a pólómnak is meglett a helye a szárogatón . Semmi választ nem kapok , lehúzom a kabát cipzárját , és kitotyogok a konyhába . Még mindig ott guggol. Ezt , most úgy õszintén , mi lelte ? Hirtelen muszáj odakapnom a tekintetem , mert eldõl . Én meg meresztem a szemeimet , és kussolok mint hal a szatyorban . Hûtõ nyitva , Rob vízszintesben , és még én ittam ma le magam . Ez fergeteges , már a könnyem csorog , de visszatartom a röhögést , mert nem akarok zajt csapni . Talán ha elvisítom magam ,  még felébred az az összeszottyadt vén öreglány alattunk  , és feljön idáig kísérteni . Akkor aztán visszazavarnám az biztos Isten . Na de térjünk csak vissza erre a kiütött KingKongra  . Elcibálom onnan , és becsukom a hûtõt , nehogy le kelljen olvasztanom ! Nincs hideg , én meg nem fogom fárasztani magam , holnap jelenésem lesz , és hulla vagyok . A pillanat tört része alatt  rádobok Robra egy pokrócot , aztán csókolom ! Nincs hideg , nem fog megfázni . Én pedig fogom magam , és alsógatyában végigcsörtetek mindenen. Behuppanok a puha paplan alá , és már el is szenderülök . Még mindig érzem hogy hol érintett meg Adam … égnek azok a helyek ahol hozzámért . Az álommanók végre álomba ringatnak .

*~*~*~*

Csipog az a kis rohadék … gondolom magamban , miközben egy hatalmasat csapok az ébresztõórára . Tök sötét van , kómásan rápillantok az idegesítõ ketyegõre . Dél után egy óra múlt tíz perccel . Az úgy konkrét , még jó ,  hogy nem holnap reggel 8 órakor ébresztett volna ez a vacak . Nagy sóhajtással kelek ki a jó meleg paplanból , és a sötétítõfüggönyhöz tipegek . Nagy suhanással eltépem magam elõl a textildarabot , egy szál alsógatyában álldogálok az ablak elõtt . És már megint mit kell látnom , a nemrég  emlegetett matróna ott locsolta a muskátlikat az ablakban . És nyál csorgatva nézte a félistenekre hajazó izmaimat . Egy groteszk vigyorral szegezem mutatóujjam rá , e közben kacsintok egy kacérat . Az meg majdnem elejti a locsolókannát , én meg nagyot vihogok . Legyen már neki is egy jó napja . Kislattyogok egy pólót magamra kapva , és orra esek a tegnap este nyomaiban . Izé, akarom mondani Rob-ban . Megtörlöm arcomat , és csinálok magamnak egy erõs feketét . Végre felébredek , és  emlékeztetem magam , hogy a bátyus bárjába kell mennem kicsípve , és jófiúnak kell lennem ,  nem szabad rá szégyent hozni , hisz én leszek az új társtulajdonos az üzletben ! A nap többi részét , a szokásos monotonságban vagyok hajlandó eltölteni .

Este 7 óra … egy kicsit érdekes öltözékben leszek majd látható . Egy kicsit gótikus stílusú öltönyben , vörös nyakkendõvel , pont olyan árnyalatú mint a haja … Lassan rábírom magamat az öltözködésre , és csörög is a telefonom , amiben a bátyus hangja fogad .

- Eléd jöttem , gyere le ! – nagyszerû , nem lehet teljes inkognitóban elszambázni odáig . Leslattyogok és a bejárati ajtó üvegében , még egy pillantást vetek fekete kifestett szememre . Kicsit mintha hasonlítanék Adam Lambert-re . Gyorsan bepattanok az elsõ ülésre , és köszöntöm testvérkémet .

- Szia Troy ! Nos ? Ennyire nagy dolog lesz ? – nézek rá , becsatolva a biztonsági övet , õ pedig ad egy kövér gázfröccsöt .

- Igen , már nagyon várják hogy ki lesz a társtulaj . – végigmérem , egy fejjel magasabb mint én és világos barna fürtjei által ,  egyáltalán nem hasonlítunk egymásra . Gyorsan odaérünk , és le is parkolunk . Mint valami olasz maffiózó . Belépünk a hátsó ajtón és azonnal eligazítást kapunk , mi merre van . Még elszívok egy cigit a jelenés elõtt , ekkor Troy aggódó hangja már keresni is kezd .

- A tömeg minket követel ! Gyerünk ! – egy színpad féle függönye mögé vezetnek . Innen hallgatjuk a tömeg harsogását . A felkonferáló húzta még egy kicsit nekünk az idõt …

- A mai este , eljött hozzánk a vadonat új társtulajdonos . Kíváncsiak vagytok vajon ki lehet az ? – a tömeg egy hatalmas csatakiáltással válaszolt csupán . Gombóc van a torkomban , add Istenem hogy ne dobáljanak meg semmivel !

- Az új társtulajdonos nem más… mint fõnökünk Troy Richardson kisöccse… - szétnyílt a hatalmas vörös függöny , és elködösítik a hosszú színpadot egy kis száraz jéggel . Ekkor a bátyus és én elindulunk  méltóságteljes léptekkel . A hûvös füst lassan vitorlázgat , teljes alakunkat kiadva , lassan elõbukkanunk . És a felkonf már folytatja is .

- Troy , és Ace Richardson ! – szemeim végigmérik a sok sok embert , és egy vörös fejnél állapodik meg tekintetem , Adam ? Egy kaján vigyor csúszik arcomra , és ezt õ is kiszúrja . A bátyus szónokol egy sort  , én pedig csak Adam tekintetét vizslatom . De észhez kapok amikor elköszönünk mindenkitõl , és jó bulizást kívánunk . A Pumukli meg mint egy árva kiskutya nézelõdik utánam . Ne félj ,  én is bulizni fogok .. csak egy pillanat , még átöltözöm . Egy ujjatlan halálfejes pólót ,és  egy sötét buggyos gatyát veszek fel , egy acélbetétessel , ami fedi az egész lábszáramat .

Bevegyülök a tömegbe , tök egyedül . A háttérben már lecsúszott egy két rövid , és jó zene is szól . Így Ace drága táncra perdül . Nem telik bele 10 perc , és valaki hátulról simulni kezd hozzám . Átpillantok a vállam felett , és egy ismerõs szempárt pillantok meg , Adam . Egyre jobb számokat játszanak , és én nem bírok a véremmel . Adam örömére . Készségesen simulok a Pumuklihoz , és ezt viszonozza is , fülön harapdál , és pedig szembefordulok vele . Hatalmas sötétlõ szemeim az õ tekintetét fürkészik , és csalogatom hogy hajoljon lejjebb az én szintemre .

- Mondjuk egy whiskyt? Az most jól esne – könyököl a pultra, s felvont szemöldökkel vizslat engem. Két lépés, s máris elõ rakom a jégkockákkal dúsított piáját, hogy belekortyolhasson. Ajkai közé veszi a pohár üvegfalát, majd kortyolgatja is… én meg máris totál másra gondolok. Kicsit nagyobbra táthatná a száját, a kezébe nagyobb dolgot adnák, mint a pohár, s azt is hasonló élvezettel szívhatná… Képemen hatalmas vigyor terül el. Lehet leesik neki, hogy gondolatban épp engem cumiz, ezért lép le. Pohár üres, nyálam csorog, õ meg már valahol máshol csörög. Nincs idõm tovább ezen gondolkodni, a fiatalok szomjasak, a kasszám pedig éhezik a pénzre.

Miután megunom a dolgot, intek Tomnak, hogy álljon be helyettem, mint a második férfi a brigádban. Tizenegy körül van, a tüdõm pedig ordít a nikotinért. Meló közben nem szoktam rágyújtani – túl sokszor -, hisz senki sem gerjed a hamus sörre. Nincs olyan tömeg már, aki részegnek bizonyult valaki hazarángatta, a táncos lábúak meg tovaálltak kukákat borogatni. Bár azt sose szerettem, ha a hátsó kis sikátorban csinálták, ahová cigizni jártam. Mikor kilépek megpillantok egy ismerõs tökmagot. Õ már cigizik, én meg beszélgetni akarok vele. Meg baszélgetni is…

- Ace kapok tüzet? – dorombolom neki, mire felém fordul, s meggyújtja a cigimet. - Anyukád sohasem mondta, hogy a cigi káros? – kötekedek kicsit vele, mire kapok egy grimaszt.

- Már nem is mondhatja. És jól teszed ha nem emlegeted – néz a szemeimbe, amitõl rögtön elönt a teszetoszóteron. Szépek a szemei, s fú de nézegetném õket, miközben rajta feküdve, nagyokat lökve kergetném a csúcs felé, õ meg alig kapna levegõt…

- Miért? –kérdezem, de inkább magamtól, hogy miért nem esek neki. Karunk szinte összeér, õ pedig csak pislog, mint a kisbreki a zacskóban.

- Mert oda fentrõl nézelõdik éppen – mutat a csillagos ég felé. Meghalt. Értem.

- És apád? – Érdeklõdöm tovább, mintha tényleg annyira piszkálná a csõrömet a családja. Egyszerûen jól esik beszéltetni, a képzeltem így jobban össze tudja rakni milyen, lehet ha kéjtõl tajtékozva nyög. Szembefordul velem, közben nyakon önti magát piával, de ahelyett, hogy felsikkantana, még válaszol nekem.

- A kóterben haldoklik, vagy mit tudom én… nem is érdekel – nyomja el a cigit a kukatetõn.

- Nem lehetett könnyû életed. És nem is szerethettek annyira  – teszem hozzá isteni színjátszással, miszerint én annyira együtt érzek vele. Oké, nekem sem voltak szüleim, s ha nagyon akarja, úgy megszeretgetem mindenét, hogy soha többé nem érzi majd magát egyedül…

- Fogjuk rá – feleli nagyfiúsan, majd együtt visszasétálunk a kocsmába. Jól tudom, ha aznap este nem kapom el, csökken rá az esélyem, hogy valaha is megteszem. A haverjai azonban leléptek már, õ meg ottmaradt piában tocsogva. Dörzsöli, nézi, éppen csak rá nem köp, de elárulom bizalmasan: az se segítene. Green Day villog rajta, nem csodálom, hogy olyan lelkesen próbálkozik. Nem fogom neki megmondani, hogy komoly gond nélkül az biza nem fog kijönni.

- Ömm… ezt átdörzsölhetem valahol? – Pislog fel rám édesen, nekem pedig kedvem lenne dorombolni. Helyette azonban egy mosollyal az ajkamon hátravezetem a kis pihenõféleségbe, ahol mosdókagyló is van. Míg õ a pólójával vacakol, kimegyek és egy határozott mondattal közlöm mindenkivel:

- Takarítás, de úgy, hogy nincs bejövetel a pihenõbe! – Páran értik miért, azok csak rágják tovább a rágójukat, míg a többi csak összesúg, hogy mi üthetett belém. Gyorsan visszaslisszolok Ace-hez, óvatosan behúzom magam mögött az ajtót, majd figyelem mit csinál. Félmeztelen már, a pólóját áztatja. Tekintetemet végigfutatom a hátán. Szép, fehér bõre van, lapockái élesen kirínak, amitõl totál beindulok. Nagyon szívesen rásimítanék, hogy aztán ajkaimmal érinthessem… Az izmai se semmik, de az nem hoz úgy lázba. Szembefordul velem, nekem meg még nincs idõm összeszedni magamat, fõleg, mikor meglátom a kulcscsontját is. Fúj, rossz kutya vagyok, rágnék itt minden csontot meg kolbászt!

- Sikerül? – Érdeklõdöm, bár marhára drukkolok azért, hogy ne. Jó így, félmeztelenül. tetszik. Imádás a kis pöttöm, komolyan felszedem. Lassan közelítem meg, igazi nagykutyának érzem magam, aki mindjárt ráveti magát a húsra, amit elrágcsálhat majd élvezetek között.

- Pe-persze csak há-hát… - szorongatja a pólóját, mintha az megmentené. Már ott vagyok, szinte súrolom meztelen felsõjét. Ekkor pillantom meg a füle mögött lévõ tetkót, s ez az utolsó csepp a poharamba. Lassan hajolok oda, hátulról. Ajkamat tapasztom a csillagformára, õ pedig beleborzong, de nem húzódik el. Szaggatottan szívom be a levegõt, majd fogok rá meztelen derekára. Mellkasommal simulok meztelen hátának, ölemet a fenekének nyomom, amitõl végre kibukkan belõle egy hangocska.

Kuncogva csókolok lejjebb a füle mögött, haját félresöpröm s ajkamat a nyakára tapasztom. Beleremeg, ahogy én is. Kegyetlenül jó! De mivel nem húzódik el, úgy veszem akarja, hogy felfaljam, mint egy krémes sütit, így kicsit tovább megyek. Kicsit megharapdálom a nyakát, amitõl felnyög. Igen, igen! Marha jó úton vagyok, atyaég. Elengedem az oldalát, majd egy határozott mozdulattal szembefordítom magammal. Ég az arca, szemei vágytól csillognak, én pedig fokozni akarom ezt a tüzet.

Széles vigyorral a képemen hajolok ajkaira, hogy durván birtokba vegyem õket. Nincs ellenkezés, s ha lenne is, azt eltusolom. Hamar rákap a dologra, nyelve az enyémre simul. A derekánál fogva húzom magamhoz. Kicsi, nem tudok dörgölõzöset játszani vele, ami kicsit bánt, de megoldom. A fenekére markolok, amitõl a csókunkba nyög.  Kibaszott édes! Egyik kezemmel felsimítok a hátára, cirógatom meztelen bõrét, míg õ vizes mancsaival a hajamba túr.

- Hé, fõnök, mi legyen a még itt lézengõ vendégekkel? – nyit be Betty, mire elválok Ace ajkaitól, s a lehetõ legcsúnyábban nézek rá. – Oh, bocsika. Elfelejtettem.

- N-nekem… mennem kell – habogja a srác, majd kislisszol a karjaim közül. – Köszönöm, hogy segítettél.

- Hú, de segített! – méri végig Betty. – Nem tudtam, hogy bevágós gyanús, fõnök.

- M-mi? – nyögi ki Ace, míg én végigsimítok az arcomon. Szõke picsa…

- Betty, drága, akarsz te még itt dolgozni?

- Jól van, bocsi na – fordít hátat, majd csámpázik el. Ezt jól elkúrta nekem!

- Akkor én megyek – habogja Ace, míg én a csóktól duzzadt ajkait nézem.

- A haverjaid elmentek, ki visz haza?

- Megoldom – vágja rá. – Van busz.

- Így akarsz buszozni? – bökök a fejemmel felé. A vizes pólóját a kezében csavargatja, és rá sem volt hatástalan az elõzõ nyelvcsatánk.

- Felhívok valakit, aki hazavisz.

- Hazaviszlek – javasolom, mire megrázza a fejét. Baszki, baszki, baszki! Betty, én nagyon elrendezlek ezek után!

- Nem, nem kell. Megoldom, eddig is megoldottam.

- Ace, komolyan… - lépek felé, mire rám mutat komoly képpel.

- Poénból kérdeztem a ropit, most nem kell a tiéd – jelenti ki, mire én elvigyorodom, s zsebre vágom a kezeimet.

- Jól van, kölyök. Vigyázz magadra, s ha ropi kell tudod hova kell jönnöd – kacsintok rá, amitõl mosoly kúszik az ajkára.

- Jó, kösz. ’Estét! – int, majd siet ki, félmeztelenül. Én meg csak figyelem azt a formás seggét. Tényleg nem ropiztunk, pedig milyen sósat kapott volna!

Imádtam motorozni , csak az volt a baj hogy az én kis liliputinyi méretemmel nem értem fel a kormányt . De erre volt Marco , és amúgy is kell az agy a bandába , már ha ezt annak lehet nevezni . A tökmag irányít , hehe de nagyon is élvezi . Azt hiszik hogy aki mélynövésû az gyenge is , na kérem szépen ez nálam máshogy alakult , ha kell akaratos és igen is erõs tudok lenni . De valljuk be nem állok a helyzet magaslatán , mert tudom hogy vannak nálam erõsebbek , de rajtam ez a csivava szindróma  és nem tudok leállni , még ha be is verik azt a pici buksimat . A fiúk hazafuvaroznak , és utam azonnal a lakásba vezet . Ha nem lesz ott az a tökkelütött Rob , én nem is tudom mit fogok csinálni . Megvan ! Hagyom had élje a kis életét , elvégre az én lakásomon osztozunk , ezt is azért mert a bátyus haverja . De hol van már Troy könyörgöm , azt csinálok amit akarok , neki már családja van , velem pedig nem is foglalkozik . Pontosan úgy ahogy az a szörnyeteg tette annak idején mind kettõnkkel . Megrázom fejemet , hogy kiszálljon belõle az a sok összekombinált gondolat , arról hogy ez a szerencsecsomag hol kóvályog . Felkocogok , és a zörgõ kulcscsomó már nyitja is az ajtót . Körbekémlelek , és lám , ott döglõdik az ágyon . Alszik , kuncogok egy halkat , és már tudom mit is fogok tenni ez ellen . Hasznomra lesz az apró termetem , végre egyszer az életemben . Levetem a cipõmet , és belopakodok odáig , alaposan körbevizslatva . Olyan pózban aludt el amit én még soha nem láttam . Hassal fekszik az ágyon , a feje szabadon lóg le róla , és a nyál patakokban csorog alá . Rá a frissen lerakott szõnyegre , na ezt megkapod öregem . Rákészülök , és lendületet veszek . Pont mint a pankrátorok , a könyökömmel végigszántom a hátát , és kap egy ordításos ébresztõt Ace módra .

- Jó reggelt Vietnááám ! – huppanok egy hatalmasat az egyszemélyes ágyra . Amint összeszedem magam és felállok , és a reakciója könnyfakasztóan röhögtetni kezd .

- Hogy rohadj meeeg ! Mi az Isten van már ? Éppen aludtam te kis töpörödött ! – ül fel és töröl egyet száján , ami mondhatom igen gusztusos látvány volt .Én meg mint egy zárt osztályos kacagok , és könnyeimet törölgetem .

- Ezt muszáj volt ! Összetaknyoztad az új szõnyeget töki . Amúgy is , miért nem írtál legalább egy SMS-t hogy hol vagy ? – tettem karba kezeimet , és figyeltem az ágyról felkecmergõ colost . Mindenki magasabb nálam , ez nem ér ! De nézzük más szemmel , köztudott hogy jól nézek ki . Csak kicsit nagyon balfék vagyok a szerelem terén , így sosem foglalkoztam vele . Amúgy is én szeretni akarok , és nem futó kapcsolatokat , én abba belehalnék esküszöm .

- Nagyon vicces vagy , azért nem írtam mert csajoztam . De gondolom te addig bulizni voltál , nemde ?  - nézegeti az átázott szõnyeget , és borostás arcát dörzsölgeti .

- Mint mindig , de miért is foglalkoztat ez téged ? – indulok valamit harapni a konyha irányába . Ne legyen köze az én dolgaimhoz , örüljön hogy egyáltalán betolhatta a seggét a házba .

- Hát csak kérdeztem , na . Harapd le a fejemet . – indult dolgára , lelohasztva azt a fene nagy jókedvemet .

*~*~*~*

 Minden nap ugyan abban a monoton hangulatban folyik tovább ahogy szokott . Én pedig csak arra a nagyra nõtt Pumuklira vagyok képes gondolni . Ilyen még nem történt velem , basszus . Lehet hogy szerelmes vagyok ? Gondolataimban elmélyedek , de egy hangos és éles hangra leszek figyelmes . Csörög a telefonom , Phill hív .  

- Helló ! Nem akarsz velünk bóklászni kicsit ? – kapva kapok az ötleten , és már ide is rendelem magamnak a sofõrömet , Marcot is . Sebesen kivágtatok az ajtón magamra kapva koromfekete bõrkabátomat , és pattanok is fel a motorra , és rábízom magam a fiúkra . Egy átlagos kis utcában kötünk ki , majd le is parkoltunk és elrakták a bukókat . Imádtam az enyémet , mert nem volt az az átlagos kis fekete bukó . Mindegyikünkén a ránk tetovált kígyó díszelgett , és már távolról kiszúrható volt . Követtem õket , és végül egy számomra ismeretlen házba jutottunk .

- Még is mit akartok itt ? – forgatom fejemet a két hegyomlás között .

- Majd meglátod , egyébként egy kis boldogságot jöttünk venni . – egy kisebb sokk után ráripakodtam , mert rájöttem hogy mit értett „ egy kis boldogságon „ .

- Én nem vagyok hajlandó ! Hova hoztatok engem ? Én nem … - tiltakoztam hevesen , de egyikük lecsitított , és óvatosságra intett . Marco közölte hogy itt nem szeretik azokat akik gyanúsan viselkednek és pattognak . Így elcsitulok , és halkan követem õket . Phill intézi a cuccost , mi meg addig várunk a folyosón , elbambulok a kopott falakat vizslatva , de Marco mondatán feleszmélek .

- Hé Ace, az nem a múltkori vörös faszi? – nagyot dobban a szívem és mély levegõt veszek .

– De nagyon az! – szakad ki torkomon egy kis örömmel vegyítve ez a három szó . Gyõzök betelni a látvánnyal . Az a vörös haj … – Nincs kicsit korán még a koki állapothoz? – lépdel egyre közelebb , és szeme végigsiklik rajtam , amitõl kicsit furcsán érzem magam .

- Szín józanok vagyunk – jelentem ki hetykén , és egy széles mosoly húzódik végig az arcomon . A fiúk is kiszúrták Adamet , és már akcióba is akartak lendülni , de csitítani kezdem õket .

– Maradjatok . Azt hittem már nem találkozunk. – hízelegtem egy picit , és hallgattam azt a csábító baritont .

- Hé, kölyök, ha nem jössz a kocsmámba, akkor nem is . – felpillantok rá , és sötétlõ szemeim végigfutnak a hatalmas és izmos férfi testen .

- Aha… - csodálkozásomban csak vállat vonok , és stírölni kezdem a szegényes berendezést , majd újból felpillantok a Pumuklira .

– Nem jártunk mostanság arra. Talán ma . – válaszom picit határozatlan volt , mert nem tudtam biztosat ígérni .

- Ma zárva vagyunk ,  mint minden Hétfõn. – még csak most fedeztem fel ezt a helyet , aminek õ a tulaja , de hasznos infó volt .

- Hétfõn zárva vagytok . Kedden ?  - kérdezek rá azonnal . Alaposan ki foglak tanulmányozni  Pumuklim , alaposan …

- Holnap nyitva vagyunk. Határozottan . – csupán bólogat egyetértését kifejezve . Aztán egy érdekes mondattal folytatja .

– Na jól van gyerekek, nyalókázzatok meg fagyikázzatok, én megyek . – höhh… oké nyalóka , és fagyi . Mi-mi az Istent is akadtál te ezeken fent Ace ? Ostorozom magam , de még mindig nem tudom elhinni , hogy ennyire kisgyereknek nézek ki mellette . És a földbe tiporta az egómat , ez kicsit megalázó , de nem tudok hogy visszavágni . Jelenleg még . Kicsit morcosan ugyan de lekezelek vele , és kapok még egy kis adag Adamet .

– Akkor majd, Ace. Tudod, hol találsz meg . – kaján vigyor csúszik arcára , ami még hívogatóbbá varázsolja , elengedi kezemet , és azonnal fülébe rakja a fülest , és gyors léptekkel indul meg a folyosón .

- Ja, akkor majd! – kiabálok utána , bár tudom hogy úgy sem hallja meg . Phill megvette a cuccost , de én onnantól kezdve tartottam tõle a távolságot , bár azt hinni hogy ilyen kis elvont mitugrászok biztos hogy füveznek , meg drogoznak , én mind ezt nem teszem . Én csak ordas módon piálok , meg bagózom , ha ideges vagyok de csak ennyi . Nem áll szándékomban ekkora baromságokhoz folyamodni . Én boldog vagyok így is … fõleg most .

*~*~*~*

- Mit tökölsz már fõnök ? – elégedetlenkedik a nappaliban a ratyi rambó duó . Éppen megoldanám a felöltözést , de még ezt is fárasztó nekik felfogni . És Ace igazán fontos momentumhoz érkezik , elõveszi a fekete szemceruzát . Na most biztos azt a kijelentést kapnám hogy „ Ez buzi „ . És láss csodát , bár ezt szebben is ki lehet fejezni , de nem érdekel . Ha a nõk nem érdekelnek , és nem marad más ,  kérem . Én pedig a papi életet nem fogom választani , meg kolostorba vonulni . Inkább felakasztom magam , na de már készen is van . Stílusomhoz illõen , most egy kicsit lazább összeállítást öltök magamra . Green Dayes  póló , szegecses bõrkabát , fekete gatya és cipõ . Ace startra kész . De a kezdõ löket sem maradhat el , így legurítunk egy kis sört . Kezdem megutálni , már lassan egy napja ezen éldegélek , meg egy kis chipsen .

- Mit nyávogtok már ? Két perce jöttetek . – összeráncolom szemöldökömet , és a két egymás mellett üldögélõ madárkára nézek. Szép szép , de a buli már javában elkezdõdött . Kitessékelem õket , és gondosan bezárom az ajtót , majd levágtatunk , és most kivételesen nem Marco mögé pattanok fel . Gyorsan oda is érünk, a skacokra bízom a parkolást,  és én azonnal a hely felé veszem az irányt .  Nagyot fújok , és betipegek . Azonnal a bárpultra szegezõdik halvány barna szemem , és kiszúrom az éppen fejébõl kibámuló Adamet . Szájában cigi , és a tömeget kémleli . És meglepetés ! A bárszékek felé veszem az irányt , és nagy keservesen , de sikerül az egyikre felmásznom . Tortúra volt , de most már kizökkenthetem Pumuklit a rózsaszín ködbõl .

- Hé, ropi van? Ha nincs egy kis pia is megteszi. – vágtam fejéhez így hirtelen , õ meg mint ha citromba harapott volna , ráncolja szemöldökét , én meg  , mint egy jóllakott óvodás vigyorgok .

- Kicsiknek csak kóla jár . – egy null oda . Kuncog azon hogy helyezkedni próbálnék a bárszéken , hát most mi ilyen vicces ezen hee ? – Na de mondjad mit szeretnél inni, míg olyan jó fej vagyok, hogy szemet hunyok a hamis személyid fölött. – ez a faszi kurvára irritálja a csõröm . Nem elég hogy folyton cikiz , meg célozgat arra hogy milyen kis kerti törpe vagyok , meg hogy  fiatal vagyok .  Cöhh …

- Kár, hogy igazi – szólok vissza .

 - Ezt már te tudod, hogy kár e – megint vigyorog , ha tudná hogy mennyire tetszik ez nekem .

– Na mit szeretnél?

- Csak ne sört, azt ittam ma már eleget. Mondjuk egy whiskyt ? Az most jól esne . – könyökölök a pultra , és felhúzom szemöldökömet , és még mindig a vörit vizslatom . Kis koccanással ér a pohár a pulthoz , jég és bele az Isteni nedû . Hófehér kezem a pohárért nyúl , és elégedetten belekortyolok , amit végig szemmel kísér . Csak iszom , most ezen mit lehet nézni ? Álljon meg a fáklyás menet !! Egyfolytában engem vizslat , fülig ér a szája , mint egy botoxos  szõkének a Playboy villából  . Felhajtottam az italomat gondolkodás közben , és körbenézek . A fiúk is rendesen elvegyültek , és már talán a harmadik piájuknál tartanak . Egészség ! Visszafordulok Adam felé , és látom ahogy sürög forog a pult mögött , és kiszolgálja a szomjas vendégeit . Én meg belevetem magam a buliba , iszogatunk és táncolunk egyet , de már lassan tizenegy körül járhat az idõ , így kimegyek egyet rágyújtani . Sötét van , csak a Hold világít kicsit , én pedig a falnak támaszkodva füstölgök és kiszellõztetem a fejem . Már csak páran lézengenek rajtunk kívül a helyen , de nyílik a hátsó  bejárat . Rá se hederítek , úgy sem hozzám jön , hát akkor meg ? De tévedtem .

- Ace kapok tüzet ? – hirtelen megüti fülemet jellegzetes rekedtes hangja , és felé fordítom arcomat , meggyújtva az öngyújtót . Halvány parázzsal égni kezd , és már is beleszív egyet .

- Anyukád sohasem mondta hogy a cigi káros ? – jegyzi meg halkan , és felém fordul egész mivoltával . Egy grimasszal tarkított arcot kap csupán .

- Már nem is mondhatja . És jól teszed ha nem emlegeted . – nézek fel rá , és szemeit kémlelem . Világosan rájött már hogy mit szeretnék , legalább is szerintem .

- Mert oda fentrõl nézelõdik éppen . – mutatok fel a csillagos égre , amibõl azonnal leszûri hogy miért is nem kéne szidnia .

- És apád ? – tovább faggat , most már teljes mivoltomban felé fordulok . Jó kis témát találtunk mondhatom , hoppácska úgy látszik leöntöttem a pólómat , de még mennyire ! Piában úszom ! Na de elõször válaszoljunk a kérdésre .

- A kóterben haldoklik , vagy mit tudom én … nem is érdekel – elnyomom a már kialvó csikket a kukatetõn .

- Nem lehetett könnyû életed . És nem is szerethettek annyira .  – teszi hozzá eggyüttérzõen .

- Fogjuk rá . – visszatérünk a most már halk kocsmába , és keresni kezdem azt a két áldást . Elhúzták a csíkot nélkülem , ez nem lehet igaz . Pólómat figyelem , ami ragad a már megszáradt piától , és észre sem veszem hogy Adam eddig ott állt elõttem ,  és kifejezéstelen arccal figyeli hogy mit szerencsétlenkedek . Ezt muszáj lesz kiszedni belõle , ez a kedvenc pólóm .

- Ömm … ezt átdörzsölhetem valahol ? – nézek fel rá , mint egy árva kismacska . Elmosolyodva hátrébb vezet , egy picit eldugottabb helyre ahol átnedvesíthetem a ruhadarabot  , és addig elvonul és távozásra inti , a már végzõ pultos Barbie-kat . Hirtelen csend ül az egész helyre , én pedig egy laza mozdulattal lekapom pólómat , majd átitatom,  és próbálom kiszedni az a rohadt nagy foltot . Fehér bõröm világított a tompább tónusú falak között , és halk neszezésre leszek figyelmes  . Hátra pillantok és kit látnak szemeim ? A Pumuklit , kicsit elvörösödve , hát szó mi szó izmosnak izmos vagyok , de hirtelen nekem is vér szökik arcomba ,  és zavartan kapom vissza tekintetemet a már csurom víz pólómra . Hát ezt sem húzzuk fel mostanában …

- Sikerül ? – lágyabb hangon szólal meg , ami megrekeszti bennem a levegõt . Közelebb lép des hozzám , és átnéz a vállaim felett ,én pedig kislányos zavaromban hebegek csak .

- Pe-persze csak há-hát … - kezemben tartogatom a csurom vizes pólómat , és egy laza mozdulattal kicsavarom belõle a vizet . Egyre közelebb simul hozzám , én pedig lehajtom fejemet és hajam nyakamba hullik . Majd lélegzetvételeit közelebb hallom  , és ajkai egy apró puszit nyomnak a fülem mögött kirajzolódó csillagos tetoválásra .